2009. május 17., vasárnap

Audio Note IQ 1


A már említett követési hibák és sziszegés miatt került cserére a magasjelű MC Ortofon hangszedő. Mivel nem volt túl sok pénzem a dologra nem akartam rosszul pozícionálni a dolgot és megint valami gyanúsan olcsó, magasjelű MC-t szerezni. Ezért MM melett döntöttem és egy hírdetés alapján használtam vettem talán 40e körül az Audi Note IQ1-esét.

Na itt összeállt a kép, az analóg végképp fényévekre húzott a CD-től (ami akkor ugye a Denon volt).

Ekkoriban szereztem lemezlemosó folyadékot (nem a ragacsot), amellyel minden lejátszás előtt megtisztítottam a lemezt átalakított porszívófejem segítségével. A folyamat úgy nézett ki, hogy egy vizes használatra alkalmas lemezkefével felvittem a folyadékot (az jól kilazított minden szennyeződést a lemezben), majd egy átalakított porszívóvéggel leszívtam a folyadékot a pörgő tányérről. A proszívócég egyébként egy sarokporszívó toldalék volt, amin hosszában volt egy pár miniméteres nyílás és bársonnyal vontam be, hogy ne sértse meg a lemezt. Hát nem volt semmi sercegés, se pattogás, csak zene.

Teljesen másképp viselkedett például a rendszer, máshol voltak a hangerőmaximumok. Analóg esetén sokkal hangosabban is élvezhetően szólt a rendszer, legjobb példa talán erre, hogy fiam előszeretettel aludt el ölemben a Bolero-ra, aminek a végén ugye már egész szép csinnadratta van. Egy időre a CD technika teljesen eltűnt az életemből, igyekeztem egyre több lemezemet analóg formátumban is beszerezni.

Proj-ject 6.1


Ekkor még igen gyorsan - és némlieg szeszélyemtől vezérelve - véletlenszerűen változtak a dolgok. Elment a Sennheiser füles meg az AVA füllhallgatóerősítő és lett belőle egy Pro-jekt 6.1 lemezjátszó. Először még az Ortofon hangszedővel.

Új köntöst kapott a már évek óta nem használt Hang és Technika RIAA korrektorom, beköltözött egy plexi házba (amit feleségem szépen megfestett) és 230 helyett 3db 9V-os elemről táplálkozott.

Az élmény össze sem volt hasonlítható a korábbi analóg tapasztalataimmal, amit a Darling lemezjátszóval szereztem. Miután meglett, egyszerűen hetekig nem raktam fel CD lemezt, pedig alig volt feketelemezem, amit hallgathattam. Volt ugyan némi követési hiba, és kicsit még mindig sziszegett a magas, de olyan organikus volt a megszólalás, amit CD játszóból soha nem tapasztaltam.

Végül egy kép az akkori rendszerről: Denon DCD-1450AR / Pro-ject 6.1 + HT DIY RIAA > Heed Audio passzív előfok > Forté Model 3 végfok > Diy Dynaudio hangfal


2009. május 3., vasárnap

DIY Dynaudio hangfal

A hangfal története szorosan kapcsolódik a Forté erősítőéhez. Ugyanis a hosszas levélváltások közt cserealku köttetett az én Dynaudio hangfalamra. Tapasztaltabb hifisták itt most biztos nagyot szisszennek. Nem azért, mert kétséges lehet, hogy egy DIY hangfal lehet-e jobb egy ilyen értékű gyári hangfalnál, hanem mert egy ilyen csere gazdaságilag zsákutca. DIY hangfal ilyen értékben sosem adható el, mondhatni elég "bátor" döntés volt részemről.

A fentiekkel egyébként tisztában voltam a csere megkötésekor is. Azzal azonban tisztában voltam, hogy jelenlegi Dynaudio hangfalamnál drágábbat (ergo jobbat) nem lesz alkalmam nagyon-nagyon sokáig venni, ha egyáltlán valaha. A cserével viszont mégiscsak birtokomba kerülhetett egy lényegesen jobb hangfal. Az eladhatósága meg csak akkor kérdés, ha el akarjuk adni, ami eszem ágában sem volt.

Így hát egy fuvarral került hozzám Pestről a Forté erősítő és ez a DIY hangfal. A hangfalról egyébként a következő információkat adta anno Bigdewil egy ismert hifi fórumon:

"A mély,egy bassreflex doboz,melynek hátul wan a nyilása.A doboz 32cm széles,39cm mély és 90cm magas.A motor Dyno 27W75XL04. A magas rész külön dobozban wan. Mérete 12cm sz,13cm m,és 14cm magas.A magas sugárzo D260S. A hangwálto szintén külön dobozban 6DB oktáw wágással mely 2750Hz-nél történik. A dobozok kanadai fehér égerböl készültek. A Sonido kft mérése szerint 25Hz-26KHzig mén a frekigörbe +-2DB."

A helyesírást direkt nem javítom, forrást csak pontosan :) A szövegben egyébként van elírás/elütés. A mélyközép típusa 24W75 (és nem XL, azaz hosszú kilengésű, 27W egyébkéntegyáltalán nincs is) a magashangszóró pedig D28/2. 

Meghallgatva az új rendszert rögtön feltűnt, hogy nálam jóval kevesebb a mélytartomány, mint Bigdewil-nél, igaz nálam jóval meszebb is voltak a faltól a hangfalak, ami viszont sokat segített a térleképzésben. Pontosan azt a hangot, amit Bigdewil-nél hallottam sosem tudtam reprodukálni. Ha közelebb vittem a falhoz akkor több lett a basszus, de nem volt olyan pontos és jelentősen romlott a középtartomány tisztasága .Ezen felül azonban hozta az egyeket a rendszer. Hihetelten hangerőre volt képes a torzítás bármi jele nélkül, ami nem az állatkodás miatt fontos, hanem az életnagyságú hangszerhangok megszólaltatása végett. Emlékezetes az A.E. Bizottság "Szerelem" című élő felvétele, amely pont olyan hihetetlen energiával és erővel volt képes megszólalni, mintha egy koncerten lettem volna. 

Ráadásul az általános kvalításbeli előrelépés mellett még egy nem elhanyagolható előnye volt a DIY hangfalnak az eredeti Dynaudio-hoz képest, mégpedig kis hangerőn is zenei maradt. Ennek talán a Sonido-ban készített egyedi váltó lehet az oka.

A Forté erősítő és ez a hangfal volt meg, mikor a kisfiam megszületett. Születése után az első fél évben még fel volt állítva a rendszer és rengeteget hallgattuk együtt is. Aztán mikor 6 és fél hónaposan (mondhatni idejekorán) mászni kezdett el kellett rakni a rendszert. Ennek a következményeiről lesz még itt a blogon bőven szó, itt most álljon annyi, hogy egy ponton megpróbáltam a hangfalaimat is (évek sarokban álllása után) eladni, sikertelenül. A Dnyaudio hangfalam, bár nem képvisel ilyen minőséget, jó áron ma is eladható lenne. Tudajdonképpen befalaztam az árát ebbe a hangfalba, ami ezért egyhamar nem fog mozdulni.

Tapasztalat, tapasztalat....

Utóirat: az utolsó bekezdés elmélkedése eléggé hamar másodlagossá vált valahányszor az elmúét években sikerült egy-egy napra bekötnöm valami erősítő elé a hangfalaimat. Tényleg jók. Bár már régen álltak megfelelő helyen és régen kaptak megfelelő minőségű meghajtást. Tulajdonképpen sosem álltak akkora szobában és térben, ahova valók, még akár újat is mutathatnak nekem. De lesz ez még másképp és akkor visszatérhetek rá, vajon megérte-e a döntés.

Forté Audio Model 3

Lényegileg elégedett voltam a rendszeremmel, a hifi-ről némi tapasztalatot gyűjtve egyre többet írogattam fórumokra, ahol természetesen több ismeretséget is szereztem. Egyik alkalommal például meglátogattam Schetl Lászlót is, meghallgatni egyutas hangfalát és akkor még deszkamodell erősítőjét. A kíváncsiság kedvéért vittem magammal a Heed erősítőmet is. Tetszett ami hallottam, bár az egyértelmű volt, hogy az egyutas, érzékeny hangfalnak túlzás a Heed erősítő teljesítménye, jobban éreztem magát a hozzá tervezett A osztályú végfokkal.

Véget is ért volna a történet egy jóizű szakmai beütésekkel is tarkított beszélgetéssel, azonban még ott rögtön meghívtak még egy rendszert meghallgatni, merthogy éppen ott vendégeskedett "Bigdewil" is, ahogy ő hívja magát fórumokon.

Tapasztalat sosem árt alapon elfogadtam a meghívást. Meg kell mondjam földbe döngölően jó hangot hallottam nála. Alapvetően a hallgatózás felütése az volt, hogy nekem Dynaudio hangfalam volt, neki pedig valami, ami Dynaudio hangszórókat használ, de nem gyári hangfal.

A rendszer főbb elemei egy erősen modifikált ősrégi CD játszó volt, trafós hangerőszabályzó a Vibavoice-tól, a címben szereplő Forté erősítő és a lánc végén a tulajdonképpen DIY hangfal. Nyilván voltak még apróságok, melyek kiadták az egészet (pl. kábelek) és volt talán Linn LP12 analóg forrásnak is, nem tudom milyen RIAA korrektorral.

De nem is ez a lényeg. A rendszer jelenlétben hozta a Konus Audio szintjét kiegészítve egy rendkívül pontos, gyors és csontig hatoló basszussal. János barátommal voltunk látogatóba, nem jutottunk szóhoz.

Egy rövid időre még ki is cseréltük a Heed végfokot a Forté-val, de bizony abban a rendszerben a Forté jobbnak bizonyult. Megköszöntünk a szíves vendéglátást és én itt magamban lezártam a dolgot, lévén ránézésre is sokkal komolyabb volt a rendszer, mint az enyém, nem szégyen, hogy jobban szól.

Aztán pár nappal/héttel később Bigdewil rákérdezett nem akarnám-e megvenni az erősítőt. Addig-addig csűrtük/csavartuk a dolgot, míg a Heed erősítő visszakerült a Heed-hez, én pedig annak az árából meg még némi készpénzből megvettem a Forté erősítőt.

Az erősítőről annyit érdemes tudni, hogy a 3-as modell egy valóságos erőmű volt, sose fogyott ki a szuflából, 8Ohm-ra csúcsban azt hiszem 300W felett állt meg valahol és ez nem bazári 300W, hanem tényleges. Hangjára pedig nem tudok jobb jelzőt mondani, hogy vasököl bársonykesztyűben. Sose volt bántó, kiabálós, de volt benne valami ellenállhatatlan erő. Túl sok saját karaktere sem volt, a háttérből végezte dolgát.

Egyébként Nelson Pass egyik korai munkája, saját bevallása szerint semmi különös nincs se a kapcsolásban, sem a megépítésben.

2009. április 28., kedd

AVA Audio HP 01

Ezt egy napon vettem a Sennheiser fülessel, hogy majd együtt milyen jók lesznek. Talán 100e volt. Csöves, triódás, visszacsatolás nélküli gép, a kimenet kondival van leválasztva, nem trafóval.

És olyan erős kék LED volt az elején, hogy egyszerűen kikötöttem. Máig nem értem mire jó megvakítani a zenehallgatókat.

A hangja passzolt a Sennheiser füleshez, de talán annyira nem volt dögunalmas, attól azért neutrálisabb volt. De semmi extrát sem nyújtott. Se felbontásban, se semmiben. Végül is el tudok képzelni rendszert ahol jó és embert, akinek tetszik. Nekem a Sennheiserrel együtt maga volt az érdektelenség.

Évekig a PC-re kötve ez szólt mikor éppen mondjuk játszottam a géppel. 

Második tévedés, tök felesleges volt megvenni, együtt adtam el a Sennheiser fülessel, ha jól emlékszem.

Sennheiser HD-600


Most egy kicsit vissza kell mégis ugorjak időben Pestre, két jövevényről elfelejtettem megérkezni, az egyik a címben szereplő fülhallgató, a másik pedig egy hozzá vásárolt fülhallgató erősítő, akiről a következő bejegyzés fog szólni.

Szóval nem emlékszem pontosan, hogy ez a páros a Dynaudio előtt, vagy után jött-e, sem arra, hogy ezt hogy tudtam megbeszélni a feleségemmel. (Így utólag visszanézve pláne. Sőt, veszélyes ez a blog, mert így könnyű lesz felemlegetni mi mindent vettünk már...)

A lényeg, a pesti albérletes, társasházas élet magával hozta az igényt, hogy ha már nem tudok este nyugodtan zenét hallgatni hangfallal, akkor tudjak igazán jó minőségben fülessel. Én ugyanis igazán este szeretek zenét hallgatni, lefekvés előtt, mikor vége a napnak. Napközben nem tudok megülni nyugodtan, mikor van tennivaló.

És megint kitérnék egy pillanatra, eredeti jelöltem ugyanis a Grado RS-1-es füles volt, aminek akkori ára több, mint 200e volt. Fórumokon istenítették és beszámolók alapján azt az élő hangot bírta, amit kerestem a reprodukáló eszközökben. Zsebemben a pénzzel elmentem a hazai forgalmazóhoz, ahol a saját szintén nem olcsó erősítőjével és egy milliós CD játszóval hallgathattam meg. Döbbenetes volt. Kritikán alluli. Akkoriban sok Tori Amos lemezt hallgattam, vittem magammal koncertfelvételt is, ami műfajából adódóan némileg nyersebb felvétel. Hát az egyik hangosabb résznél (zongora, ének, semmi több) konkrétan betorzított a fülhallgató, recsegett. Másik darab nem volt, de nem is érdekelt tovább. Ennyi pénzért nem lehet ilyen minőségbiztosítása egy terméknek. De ha mégis, hát a kereskedőnek észre kellene vennie, hogy hibás a portékája. Lehet, hogy egy hibátlan Grado-val boldog lettem volna, ez a hajó azonban ott elúszott. Ő lett volna az:
Viszont fejben már elköltöttem ezt a 2xx e forintot fülhallgatóra, tehát nyitott voltam az alternatívákra. És itt jött a kontraszt, a Sennheiser akkori csúcsmodellje 60e volt. Szembe a 220 valamennyi ezerrel. Így hát megvettem a Sennheisert.

Fontos mérföldkő lett ez a fülhallgató, mert vele jártam végig azt az utat, amit a Konus Audio Essence-el elkezdtem járni, vele lettem teljesen bizonyos abban, mi az a hangzás, ami nem nekem való, még akkor sem, ha a fél világ oda van érte. Minden pozitívuma ellenére ez a füllhallgató egyszerűen unalmas. Semennyire nem tud lekötni a vele való zenehallgatás. Érdektelenné válik tőle minden. És ennyi. Ezen túl teljesen mindegy milyen fantasztikus mélyei vannak, vagy milyen magasai, terei. Megvásárlása után 1 hónappal már alig használtam.

Végül az 565 Ovation-nál leírt kábelhiba is jelentkezett, volt hogy egy évig dobozában pihent a füllhallgató.

Első tévedés, teljesen felesleges volt megvenni, csak buktam rajta, mikor eladtam később.

Galgahang GH 3013


A költözéssel párhuzamosan vettem egy hifi állványt is, ami már az előző rendszerképen látszik. Magyar gyártámány, három polcos. A három láb feltölthető, például homokkal, ami plussz súlyt ad az állványnak, kevésbé veszi így fel a külső rezgéseket. (Én azonban még nem töltöttem fel, mert még mindig nincs a végleges helyén.) Jó nagy súlyokat is el kellett bírnia később, de nem volt gond.

Hangra sok mindent nem tudok mondani, nem volt előtte álványom és nem is vágott semmiféle változás mellbe, de nem is rontott semmit a hangon. Viszont tetszetős.

Heed Audio PAS 80

Eztán jött a költözés vidékre, aminek fő oka az volt, hogy kisfiam születését vártuk, akit nem szerettünk volna Pesten felnevelni. Bátor döntés volt ez, de nem igazán erre a blogra tartozik. A költözésnek azonban több kihatása volt a hifi-re, ebből rögtön az első, hogy a költözés után lehetőségem nyílt kicsit nagyobb szobában akár jóval nagyobb hangerővel zenét hallgatni.

Ez a hangerő amúgy érdekes kérdés, érdemes zenész barátom mindent hangosan hallgatott, nekem már túlságosan is. Szerintem mert ő a hangszerek valós dinamikájához, hangerejéhez volt szokva. A hifi pedig limitál. Agyban mégpedig, mert hangosan csak a tényleg jó rendszerek képesek zenélni. A nem elég jó kvalítású rendszerek egyszerűen "összeomlanak", zavarosak lesznek, kiabálnak, akaratlanul is letekerjük a hangerőt, nem kellemes hallgatni.

Nem így ez a Dynaudio hangfal. Kétszeresen nem. Egyrészt bírja a hangfal, nem zavarodik bele, másrészt nem hogy bírja, de kívánja a hangerőt. Vidéken nyílt alkalmam rendesen először meghajtani és rá kellett jönnöm, ez a hangfal közepestől nagyobb hangerőn kezd el ritmikailag egyben lenne. Kis hangerőn unalmas. Kell a svung, hogy életre keljen. Melegedtek is rendesen a kis monoblokkok, szinte sajnáltam őket és azon tűnődtem mi tartalék bújhat még meg a hangfalamban, amit ezek a pici téglák nem tudnak kihozni belőlük.

Végül a Heed Audio rugalmasságának köszönhetően került hozzám egy régebbi készítésű PAS 80 kódjelű sztereó végfok, ami mint neve is sugallja csatornánként 80 Watt leadására volt képes. De arra tényleg. Volt benne anyag, lásd kép:


A Dynaudio valóban kinyílt, bár első hallgatásra a Canopus hangját jobban szerettem, a felső tartománya a PAS-nak valahogy hifisebbnek, visítósabbnak tűnt. Újabb tapasztalattal kellett azonban gyarapodjak, ennek az erősítőnek nem hogy jót tett az állandóan bekapcsolt állapott, de recepetre írnám hozzá. Két nap kellett neki, hogy megszelidűljön a hangja. Ekkortól a visításból, rakoncatlankodásból épp csak egy csipetnyi él maradt, ami inkább egyfajta karaktert adott a hangnak, de nem zavarta és ráadásul jól illeszkedett az én "legyen jelen a zene" elvárásomba, unalmas sosem volt az előadás.

Zárásként pedig egy kép erről a rendszerről. Felül a Denon CD játszó, aztán a Heed passzív előfok, amely még a monoblokkok mellől maradt meg és végül a PAS 80 erősítő, kétoldalról természetesen a Dynaudio hangfallal megtámogatva.


Dynaudio Contour 1.8 Mk II.


Miután erősítő vonalon belekóstoltam az igazi audiofil világba egyre inkább úgy éreztem, hogy a házimozi vonalon megbecsült Quadral hangfalam talán mégsem az igazi zenére, leginkább az a tulajdonsága zavart, amit már korábban is említettem, hogy kicsit lentről szólt minden és néha hajlamos volt vándorolni a hangkép. Pédául ha az énekhangnál halk hangoknál szépen középen volt, majd egy hírtelen hangosabb résznél mintha egyik irányba (emlékeim szerint balra) lépett volna az énekes. Ha az ember sok időt tölt zenehallgatással (amit akkor még megtehettem) és rááll a füle a rendszerre és annak hibáira, akkor az ilyen apróságok is bosszantóak tudnak lenni.

Mivel anyagilag megtehettem, új hangfal vásárlása mellett döntöttem, ezúttal azonban nem akartam elaprózni, 600e Ft volt a limit. Ez már sehol nem aprópénz én is komolyabban vettem a dolgot. Plussz feleségem is bevontam a keresésbe, együtt mentünk hallgatózni ide-oda.

Sok hangfalat meghallgattunk, 3-4 bemutató terem meglátogatása után azonban lelkesedés helyett inkább csak csodálkoztam. A jelenlegi hangfalamnál 2 és félszer drágább neves darabok ugyanis leginkább csak mások voltak, jobban nem feltétlen, csaknem feladtam a keresést, mikor az akkori Merlin audió jóvoltából meghallgatthattam egy igen érdekes hangfalat, mégpedig a saját rendszeremen, a lakásunkban, merthogy elhozták hozzánk demóra. Dícséretes hozzáállás. Bár nem ő lett a hangfalam és nem is róla szól a bejegyzés, mégis formáló hatású volt, mai napig bennem él a hangja ennek a darabnak, álljon itt emlékül egy kép:
Ez volt a Konus Audio egyutas hangfala, ami valami valószínűtlen jelenlétérzetet varázsolt a szobába. Müller Péter Sziámi költői estje egyenesen a szobánkban zajlott, ha pedig kimentem a szobából, teljesen az az érzetem volt, hogy maga az előadó szaval a szomszédban, nem holmi hangfal. Ennyire jó volt. Nem lehetett vele háttérzenélni, magával ragadta az embert, az igazi high-end. Két probléma volt vele. 1) 790e volt az ára, tehát túl sok. 2) Nagyon korlátolt volt a mélyvisszaadási képesség az egyetlen kis hangszóróból kifolyólag. Bizonyos zenék, mint Björk, Moloko egyszerűen hallgathatatlanok voltak számomra. Talán egy aktív szubbal, de abból is igen jó kellett volna, hogy ne essen össze a hangkép, az pedig még pénz. Így hát semmi nem lett a dologból, de feleségemnek és nekem is belekerült a fülébe valami, ami után a legtöbb hangfal még nevetségesebb lett. Az életet kerestük a hangzásban, nem a hifit.

Ekkor mintegy véletlen akadtam erre a Dynaudio hangfalra, használt volt amúgy és így került 490e-be. És hozta az egyeket, megvolt Björk hangjának higanyszál jellege a Hunter-en és Müller Péter sem konzervlemez volt, plussz volt basszus, gyors, kontrollált. Tudta a fülem mit keres, a jelenlétet. Ez megvolt, nem is haboztam hát sokat, megvettem.

A vásárláskor egyébként nálam volt öt kicsi dobozom (a négy Canopus monoblokk és a passzív előfok), azzal próbáltam le, a boltos kis hitetlenkedése mellett, mondván azért figyeljünk, nehogy elszáljanak a kis erősítők. Ekkor még csak utaltak egy rövidet arra, ami aztán nyilvánvaló lett később, ennek a hangfalnak kell az áram, a teljesítmény. Nem túl érzékeny darab.

De hazapakolva egyelőre semmi nem tudott zavarni, helyreállt a színpad, tiszta hangzás, jelenlét. A hangerő kérdés meg korlátoltan érdekelt, mivel ekkor még Pesten laktunk albérletben és ez adott egy keretet és határt a zenehallgatásnak.

Ekkoriban könyvtárból hordtam haza a komolyzenei felvételeket, de épp úgy élveztem meglévő könnyűzenei lemezeimet is. 

2009. április 26., vasárnap

Heed Audio Canopus MK I.

Kb. ezek után jött el az az időszak, amikor kicsit többet kerestem, feleségemmel kettesben a fiatalok (nagyjából és utólag mindenképpen) gondtalan életét éltük. Feszített tehát a Technics erősítő, ami még mindig nagyon húzta magával a rendszert.

Hogy pontosan hogyan, nem tudom, de János barátommal a Heed Audio egy alkalmi bemutató termében kötöttünk ki, ha jól emlékszem nem is azért, hogy vásároljak, talán szakmai beszélgetést kezdeményeztem Zsolttal (a Heed Audio egyik tulajdonosával) és testvérének lakásán kötöttünk ki, ahol kb. ez várt minket:

A képen az akkor még alig ismert Canopus erősítőcske hajt szintén kísérleti Enigma hangfalakat:

(A képeket egyébként hű társammal, az akkori Sony kéziketyerémmel készítettem, ami lényegileg egy jól megcsinált Palm volt, ezért a gyatra minőség...)

Hát amit ott hallottunk, az sokáig beégett. Feszes ritmika, hangfalaktól teljesen levállt zene. Aztán ahogy később többször, most is megvettem utána a lemezt is, amit Zsolt mutatott, egyben volt minden. Pár nap múlva hát vettem egyből négy ilyen pici kis monoblokkot meg egy passzív előerősítőt. Talán még Zsolték is meglepődtek, kiállítási darabokat tudtak csak nagy hírtelenjében adni. És újból szerencsém volt, kitűnően hajtották a kis téglák a Quadral hangfalakat. Kategóriákkal zeneibb lett a hang. Amit akkor tudott az a rendszer, azzal már egy zeneszerető (és nem hifista) ember élete végéig boldog lehet. Sajnos a Quadral okán a kicsit lentről szóló hangkép még megmaradt, de rengeteg örömöm akadt a rendszerben. Egyetlen negatívum nekem a kék LED volt. Egyszerűen meg lehetett vakulni tőlük az esti zenehallgatások alatt. Sajnos a rendszerről nem is maradt fent kép, csak egy esti, ami pont ezt a jelenséget érzékelteti:

Ekkor egyébként 2003 tavasza van. Végül pedig egy betekintés a színfalak mögé. Egyik erősítő nagyon melegedni kezdett, elmászott a nyugalmi árama, itt éppen ezt elleneőrzöm szép sorjában mindegyiken:

Denon DCD-1450AR


A korábban leírt rendszer hallgathatatlansága okán muszáj volt valamerre lépnem. És bármilyen régi is volt a Tehnics erősítő, megépítésben valahogy sikerült a Marantz CD játszónak allul maradnia, egyszerűen nem volt valami öröm használni. Darab műanyag érzete volt főleg a lemezfiók miatt. És igazából még a módosítások után sem igazán szerettem a hangját. Így hát egy szép szombati napon hírtelen úgy éreztem megfeszülök, ha nem lesz rögtön nyomban új CD játszóm. Akkoriban mindent így vettem, párom nem kis meglepődésére. Kb. kiszámíthatatlan voltam. Nem kis megértés kellett a feleségem részéről, az biztos. És imsét különös felkészülés nélkül vettem meg a címben nevesített CD játékost talán egy Media-Markt-ban, mert ránézésre ez tetszett, meg Denon még csak közelemben sem volt még. Talán kicsivel több, mint 100e volt akkoriban a lejátszó, olcsó sem éppen volt. A hangja viszont számomra sokkal jobb volt, mint amit Marantz adott és a megépítés is magasabb kategória volt. Komolyzenét ezen hallgattam először úgy igazán, többnyire még csak fülhallgatóval. A hangszórós rendszer az erősítő okán még akkoriban nem nőtt fel a kihíváshoz. Sokáig maradt meg forrásnak a lejátszó. Aztán futómű lett csak, végül belekerült egy kissé ingatag működésű Bodoraudió tuning végül kb. 4-5 év használat után adtam el. Ismét mélyen hallgatva a belekerült módosításokról.

Valami Technics

Hát ez rövid bejegyzés lesz. Music center már évek óta szétesőben volt (sok csavar is hiányzott), gondoltam lecserélem egy erősítőre, ami csak erősítő. Egyszerűen nem tudok visszaemlékezni honnan került hozzám egy ezer éves (olyan 1980-as évekből való) Technincs. Neten se találtam róla sok infót. Kicseréltem a hangfalcsatlakozóit (vagy le is voltak törve?).

Ekkor a rendszer: Marantz CD játszó (általam átalakítva egy kicsit), Technincs erősítő, Quadral hangfal meg hagyományos kábelek mindenhol. Ez a rendszer úgy szólt, hogy valamiért igen ritkán kapcsoltam be. Meg se tudom fogalmazni miért. Ahogy megpróbálok visszagondolni dög unalmasan szólhatott, egyszerűen menekültem a hangja elől, pedig nem visított, vagy ilyesmi.

Talán ha kéthetente bekapcsoltam a rendszert. A szemétre szánt Sanyo music center bizony sokkal jobb erősítő volt tunerestől, kétkazettás magnóstúl, lemezjátszóstúl meg kiiktathatatalan ekvalízerelstől.

DIY: Feszültség erősítő (kb. előfok)

Igazából erről a készülékről talán kicsivel a Quadral előtt is írhatnék az időrendet betartandó, mivel hamarabb készen volt, mint hogy megvettem volna a Quadral-okat, de használatba igazán a Quadral-okkal került.

Pedigrés szellemi háttere van a készüléknek, mivel a tervezése és megépítése a diplomamunkám volt. A koncepció két készüléket foglalt magában.

- Egy feszültségerősítő, amely elvégzi a hangerőszabályzást, bemenetválasztást, és a teljes feszültségerősítést, amely a végfok kimeneti jelszintjének eléréséhez szükséges.
- Egy áramerősítő, amely tulajdonképpen egy puffer fokozat, feszültségerősítése egységnyi.

Tehát nem a szokványos előfok, végfok felépítés volt a cél, hanem a feszültségerősítés és az áramerősítés szétválasztása.

A rendszer alapvetően meghatározó tulajdonságai:
- 15W körüli teljesítmény 8 Ohm-ra
- Single End-ed, tranzisztoros kapcsolás
- Csak lokális visszacsatolások
- Földelt emitteres fokozatok helyett gyorsabb, földet bázisú alapkapcsolások alkalmazása feszültségerősítésre
- És persze jelútban nem lehet kondenzátor
- Meg hát a teljes duál monó felépítés alap

Jobban talán nem is mennék bele a technikai részletekbe, ebből a párosból a feszültségerősítő készült el végül, amiben négy erősítő modul volt, kettő a végfok felé, kettő pedig fejhallgató erősítőként funkcionált.

Még a Sanyo Music Center hangját is messze feljavította. Dinamika, felbontás, mind jobb lett. A diplomamunka végén még vakteszt jegyzőkönyv is volt, ahol az ítészek barátaim voltak :)

Leginkább azonban az AKG fülesemmel tudtam megítélni a kapcsolás képességeit. Nyílván lehet elfogult az ember, de minden kritikai énemet előszedve is csak jóra emlékszem. Nagyon stabil, ritmikus, dinamikus megszólalás, mindenféle kellemetlen élesség nélkül.

Sajnos a végfok sosem készült el, de talán nem is baj, mivel semmiféle DC szervót nem terveztem a rendszerbe, mert akkor még nem tudtam olyat kitalálni, ami nem rontott volna a hangon. Így viszont könnyen vándorolhatott volna a kimeneten némi egyenfeszültség, ami sose jó.

Érdekes tanulsága volt a dolognak, hogy a láncba iktatott plussz elem javított a hangon (CD direkt a Sanyo centerbe, avagy plusszba közé az előfok), ami valamilyen szinten ellenébe megy a minimálkoncepciónak., aminek jómagam a híve vagyok. De senki se mondta, hogy a hi-fi egyszerű :)

Digitális kép sajnos nem maradt fent, ha esetleg kezembe kerülne analóg kép, akkor majd beszkennelem.

Quadral Aurum 5


No, őt közvetlen amint kollégiumból elköltöztem megvettem, egyben mondhatom rögtön a nászút után :) Sose felejtem el, több vicces dolog is volt vele kapcsolatban.

 Először is azért vettem, mert épp akkor volt a hifi piacban egy teszt róla, az alapján bejött. Meg szép volt. Akkori Kapsch-os kollegámmal a szó szoros értelmében beugrottunk érte az Albacomp-ba, emlékszem szegény eladó neki akart állni szabadkozni, hogy nem tudja túl jó rendszeren/helyen bemutatni, mire én (számolva a kezemben a pénzt), csak annyit mondtam, csomagolja :)

Egyszóval meghallgatás nélkül vettem meg. Ezt lehetne első nagy hifis hibámnak elkönyvelni, de igazából nem volt az. Ugyanis semmilyen kialakult hangkép ideálom nem volt akkoriban, a hangfal által eredendően képviselt szinvonal garantáltan messze meghaladott bármit, amivel volt alkalmam együtt élni. Aztán nem is lett ez olyan rossz döntés, mint azt később tapasztaltam, mikor a következő hangfal után kutakodtam, már jóval drágább ársávban.

Mt mondhatnék el a hangjáról? A Quadral-t manapság azt hiszem főleg házimozi rajongók ismerik el, és ebből következően szigorúan zenére kevesen ajánlják. Pedig! Egyáltalán nem rossz hangfal, csak talán kevesen párosítják jó erősítővel. Viszont hely kell neki (főleg mögötte), mert iszonyat basszusa van. Talán ezért szeretik házimozira. Viszont ez igen jól áll ám a Tűzmadárnak is...olyan megindulásokat produkált ez a hangfal komolyzenén, hogy az már tényleg izgalmas volt (a jó értelemben). Sok hifit hallottam, ami annyira vérszegény hangzást produkál, hogy onnan csak másodlagos, hogy van-e tere, meg milyen cizellált a hangja. A megszólás súlya nélkül az előadás könnyen amolyan "makettzenereprodukcióvá" vállik, ami csak kevés zenének áll jól, a legtöbb annyira életszerűtlen lesz, hogy vagy nem köti le a figyelmem, vagy egyenesen abbahagyom a zenehallgatást, mert tiltakozni kezd az agyam ("ilyen nincs szindróma").

Szóval ez teljesen rendben volt, ezzel a zenével (hogy előreugorjak: és Heed Audio Canopus erősítőkkel), már tudtam komolyzenét hallgatni, de éppúgy jöhetett a popzene is.

Egyetlen nagy gondom aztán az lett vele, hogy minden kicsit lentről szólt és nem mindig tudta stabilan tartani mondjuk az énekes, vagy egy hangszer helyét a produkcióban. De talán az már jelez valamit, hogy ilyen problémáim voltak és nem ennél sokkal triviálisabbak. Meg aztán lehet, ha adtam volna 90 centit a háta mögé egész más lett volna a leány fekvése.

Nem is rég, pár hete adtam el őket, évekig állt a dobozában, merthogy eredetileg feleségem meg akarta tartani magának. Ugyanis a feleségtűrési faktor egyenesen feleség szereteti faktorba csapott át. Mikor megvettem feleségem egy hetes távolléten volt, szüleivel együtt érkezett és mikor meglátta megsimogatta és elismerően nézett rá, mint igen kellemes meglepetésre. A hangfal simogatás meg is maradt, ezen a téren ennél jobbat nem lehet kívánni sem.

Aztán még egy vicces sztori: mikor megvettem akkor épp újpesten laktam a Rózsa utcában, talán a 15-ös szám 8-ik emeletén.  Beállítunk a már említett kollegámmal a liftbe két jókora dobozzal, aztán még bepréselődik mellénk egy idősebb úr is. Köszönünk, mosolyog, kérdi milyen bútor...mondom neki: hangfal. Na, itt beállt a csend, hogy úgy mondjam erősen érdekelni kezdte hányas gombot nyomom meg a liftben :)

Mellesleg aztán felértem, kipakoltam, rákötöttem a hangfalat a Sanyo zeneközpontomra és Marantz CD játszómra, beraktam Björk Hunter című számát aztán 10 másodpercen belül ijedten le is állítottam, várva mikor lincselnek meg a velem egyképpen elképedt szomszédok. Nem értettem hogy jöhet ki ennyi basszus egy hangfalból.

Egyszóval nekem kellemes emlékeim vannak róla és vakon is jól nyúltam a dologhoz, remélem sok örömére szolgál annak, aki most használja. Ha jól tudom házimozi rendszerbe hátsó hangfalaknak Aurum 7-esek mellé...na ott aztán lehet földindulás :)

Ortofon MC1 Turbo


Mivel a lemezjátszó saját hangszedője tényleg kritikán alluli volt, hamar be is szereztem egy kicsivel jobbat, olyan 20e körül volt 98 környékén ez a magaskimenetű MC hangszedő. Örömmel töltött el, hogy vehettem valamit a lemezjátszómhoz, hogy magam alakíthattam. Azt hiszem ezt hívják hifizésnek. Sokat vártam persze tőle, a dobozában még kis mérési jegyzőkönyv is volt. Persze nem emelkedtem az audio nirvánában egyből, hiszen a lemezjátszó maga sem tette ezt lehetővé. Jó futómű nélkül a jó hangszedő is csak saját árnyékát nyújtja. Azért az előzőnél természetesen sokkal tisztábban szólt, jobb volt a követése is. Meg még a kart is átkábeleztem, foglalkoztam kicsit a technikával. De a tanév kezdetével és ezzel együtt a Pestre visszaköltözéssel - egyelőre legalábbis - elhamvadt az analóg technika tüze.

Darling DJ I-600b + DIY RIAA

Sokat bizony nem árul el a cím az biztos, pedig új fejezetet kezdődött itt, ismerkedés az analóg technikával, a fekete lemezzel. Persze sokat nem ért a lemezjátszó - merthogy a "Kedves" egy lemezjátszó, de mégis. Megvolt az életérzés. Régi Zorán lemezeket hallgattam rajta, meg ami szüleimtől maradt úgy általában. Olyan zenék, amik egyébként nem érdekeltek, de fekete lemezt akartam használni. Vagy ahogy magyarul mondják "bakelitet". Az original hangszedő fogalmam sincs mi volt rajta, MM rendszerű volt, szörnyű persze.

A lemezjátszó máskülönben DJ célokra készült, van rajta "pitch control", azaz nem csak 33-as és 45-ös fordulatot tudott, hanem lehetett azon belül is csúszkával lassítani-gyorsítani a felvételt. Teljesen felesleges otthonra. Viszont túlélte az eszközök csereberéjét, talán mert sosem képviselt olyan értéket, hogy érdemes lett volna meghírdetni. Talán. 10e körül vettem. Viszont szíjhajtású volt, nem közvetlen csatolt, ezt fontos tartottam persze.

A korrektor viszont egész más tészta volt. A Pioneer CD játszónál már utaltam a DIY (azaz Do It Yourself = Csináld magad) fülhallgatóerősítőmre. Nos, az saját tervezés volt, a korrektort azonban utánépítettem. Mégpedig az igen kedves emlékű Hang és Techika újságban közölt Richard Hay féle kapcsolást. Az újságot egyébként Huszti Zsolt (azaz tulajdonképpen Heed Audio - róluk még lesz itt szó) szerkesztette és részben írta. Sajnos nem maradt fent kép a RIAA korrekt akkori megvalósulásáról, de elmondhatom hibátlanul működött és minősége messze túlmutatott a lemezjátszó/hangszedő pároson. Sokat mondjuk nem hallgattam a lejátszót, egyrészt mert nem volt hanganyag, másrészt mert Pestre a kollégiumba érthető okokból nem cipeltem fel.

Ma (2009 tavaszán) apósomnál szolgál ez a lejátszó, működik. ennyi pénzért többet nem kérhetünk, azt gondolom.

Sennheiser 565 Ovation


Folytatva hi-fi hisztóriámat, ez a Sennheiser füllhallgató volt a következő beruházásom, ha jól emlékszem. Annó mikor ez volt, akkor csak (elvileg) az 580-as és a 600-as volt felette a kínálatban.

Azóta azt mondom, hogy amennyire lehetett a legjobban nyúltam bele. Az egy dolog, hogy végül is unalmasnak találtam a Sennheiser hangzást, amolyan igazi jó hifinek, sajnos igazi zenei érték nélkül. Ez azonban inkább csak a HD-600 (később még szó lesz róla) kapcsán lett kristálytiszta. Ami azt illeti, ez az 565 bizony jobb volt hangra (zeneiséget tekintve mérföldekkel), mint a 600-as. lévén annál nyitottabb, kommunikatívabb hangja van. Nem is igazán illeszkedett a Sennheiser "Laid-back" hangzásvilágába, be is szűntették. Aztán állítólag mostanában már belátták a hi-fi fórumok és visszajelzések hatására, hogy sok lett a jóból, miután a HD-650 még visszafogottabb prezenszel rendelkezik, mint a 600. Az 595 már állítólag lépés egy nyitottabb, élőbb hangzás irányába, de az meg nem osztja a felsőház egyéb pozitív tulajdonságait és képességeit.

Viszont a szubjektív jellemzők és értékek mellett nem tudok nem említést tenni egy nagyon is objektív problémáról. Elvileg jó ötlet, hogy a kábel cserélhető. Stúdió környezetben egyébként nagyobb haszna van, mint otthon, de a Sennheiser ezt az apró figyelmességet úgy eltolta, hogy egyszerűen senkinek nem tudom ajánlani, hogy pénzt költsön Sennheiser fejhallgatóra, amíg a cserélhető kábelek kivitelezése ilyen kritikán aluli. Röviden arról van szó, a villa, ami a kábel végén van egy kis rugó szerű sprilába illeszkedik, a kontaktust pedig ennek a rugócskának a rugallmassága adja, ahogy befeszül a rugóba a villa egy-egy ága. Na ez a rugó szép lassan tartós alakváltozást szenved és volt kontaktus, nincs kontaktus. Mondjuk a szép lassan alatt értsünk fél-egy évet. Ezek után az aranyozott mini-jack már egyenesen polgárpukkasztás. És ez a megoldás bizony  HD-600-asban is így van. Ugye nem kell részleteznem, hogy egy 60e Ft-os fülesnél milyen idegesítő, ha rendszeresen elhallgat az egyik oldal és az ember már úgy ül le zenét hallgatni, hogy eleve feszíti valamerre a kábelt, mert alapból meg se szólal a membrán. Azt meg már ne is említsük, hogy az AKG ennél olcsóbb modellben ugyanerre a célre mini XLR csatit használ a fülesben...

Ez a füles sokáig megvolt, eleinte persze zenét hallgattam vele (már alkalmas volt komolyzenére is), aztán hihetetlen kényelme miatt a PC mellé került játékhoz (már amíg még játszottam), meg egyéb multimédia dolgokhoz. Aztán elcseréltem. Ez a kép is akkor készült, mikor hírdettem. Itt már direktbe van forrasztva a kábel a membrán csatlakozóihoz, miután többször majdnem falhoz vágtam a fülest...

Marantz CD-53




Ezt követően, már Pesten voltam a Kandó koleszban, mikor egyszer csak elhalgatott a Pioneer CD játszó. Kicsit megtisztítva a fejet ugyan újra szólt, de ez nekem pont eléggé hangos vészjel volt, hogy cseréljek.
De itt álljunk meg egy kicsit, mert jut eszembe egy-két dolgot átugrottam.
Ekkora már megépítettem az első diszkrét fülhallgató erősítőmet, ami elég jó volt ahhoz, hogy meg is maradjon. Saját tervezés volt, véletlenül nyúltam jó dolgokhoz, csak évekkel később tudtam pontosan miért is szólt úgy az a kapcsolás. A osztály, szimmetrikus felépítés (de asszimetrikus hajtás, tehát itt a pnp-npn tükörfelépítésre gondolok), nem volt átfogó negatív vcs, se hangerőszabályzó, se csatolókondenzátorok se feszültségerősítés. Lényegileg egy buffer fokozat volt, ez hajtotta a koleszban még Fehérváron a Pioneer CD játszóról az AKG fülest.
Aztán beletúrtam kicsit a Pioneer CD játszóba is, kimeneti IC-t cseréltem, mégpedig a dual tokkos IC-ket szimpla, egy műveleti erősítőt tartalmazó típusokra, ehhez csináltam kicsi panelt is, ami úgy illeszkedett a régi IC helyére, mintha maga is egy IC lett volna. Több IC-vel is próbálkoztam, már nem emlékszem végül mi maradt.
Szóval ez volt a rendszer, mikor elhalgatott a Pioneer és mások szavára hallgatva használtan (ha jól emlékszem 30e körül) vettem egy Marantz CD-53-at szervízkönyvvel együtt. Tudnám minek. Sokkal rosszabb hangja volt, mint a Pioneer-nak, kicsivel jobb felbontás mellett. Egyből neki is estem a második napon, kidobtam a kimeneti "mute" tranzisztorokat, IC-ket cseréltem és kb. emészthető lett a hangja. Ez a CD játszó a mai napig megvan, de csak port gyűjt. Akad már az ajtó nyitó/húzó mechanika és jelenleg a kimenet közvetlen a füleskimenetre van kötve.
Attól függetlenóül, hogy nem szerettem a hangját évekig használtam, mert nem volt pénz cserére.
Pioneer-t meg eladtam a Király utcában. Emlékszem, az első helyen még megemlítettem a boltosnak, hogy milyen átalakításokat végeztem rajta, aztán rájöttem inkább jobb, ha erről hallgatok. Dicstelen vég volt annak a CD játszónak a Király utca.

Valami Yamaha hangfal

...volt lényeglieg első saját hangfalam. Kétutas, a két közép-mély között a magas, álló hangfal. Többet nem tudok mondani róla. Elég jól kihajtotta a Sanyo music center. Ha a koleszban feltettük az asztalra akkor nagyon királyul süvített belőle a Star Wars racer. Ugyanakkor én zenére is tudtam már használni, Björk jól állt neki.

Pioneer PD-S501



Aztán az elképzelhetetlen, sikerült (megintcsak jóanyám anyagi támogatásával) lecserélnem a Sony CD játszómat egy Pioneer típusúra. Ég és föld volt a kettő, bevallom ez a Pioneer teljesen megszépült az emlékeimben, nagyon puha, analógos hangra emlékszem, ami a rideg és könnyű hangú Sony után maga volt a Nirvana. Képem nincs róla, de megérdemli, hogy berakjak egy neten találtat...

Valami Sony CD játszó

Aztán ezt követően jött egy Sony CD játszó. Hát már nem tudom a típusát. A legolcsóbb alaptípus volt. Nem is volt túl jó hangja, azt már akkor is éreztem az AKG-t meg végképp nem tudta kihajtani a füleskimenete.  De arra emlékszem, hogy jó barátom, Gergő anno egy Technincs alap CD játszót vett, a kettő között talán pár ezer forint különbség lehetett és a két CD játszót a már nevezett Sanyo music center és némi szinte szakadt peremű Videoton elé bekötve jól meg lehetett állapítani melyik is szól. Ez akkoriban igen fura volt nekem miért van így.

Meg még ekkoriban volt, hogy Gergő barátom szüleinek birtokában lévő kicsi Orion hifit is bevontuk a tesztbe és egyszer még a Preludium hangfalait és elhoztuk hozzánk, és ott párosítottuk a Sanyo-val, meg az Orion-al, meg a CD játszókkal. A hangfalak székeken voltak és alig egy méterről hallgattuk őket, de már volt olyan felvétel, ami muatott valami teret. Asszem valami Michael Jackson lemez volt, azon úgyis tuti sok effekt van mindig, nagyot nem tévedhetek :) Tiszta szeánsz...

Aztán neki lett Technics rádióerősítője is és fényévekre elhúzott tőlem, legalábbis úgy éreztem. Mellesleg vele egyszer majdnem összevesztünk egy a majálison lövöldében levadászott fülhallgatón. Na de az aztán tényleg régen volt :)

AKG-K141M



Kezdjük tehát a legelején. Az ősidőkről amúgy sincsenek képes "emlékek". Szóval a legelső hifi-nek nevezhető eszközöm, ami a mai napig megvan, és immár valószínűleg több, mint 25 éves (!) és AKG-K141M 600Ohm-os füles volt. Talán még főiskola előtt (azaz 1996 körül) vettem, illetve kaptam rá pénzt édesanyámtól. Ő mindig is támogatott engem és ezt kitűnően jelképezte ez az eset is. Látta, hogy fontos nekem és nem volt kérdés számára sem, hogy ez kell-e éppen most...Ha jól emlékszem 6e volt használtan, sose hallottam előtte az AKG-ról, mint márkáról sem, nem is tudom miért ezt vettem. Viszont utána hajnali egyig hallgattam, akkor még kazettát. Egy valamilyen Sanyo music center-en, ami mint látni fogjuk még valószínűtlenül sokáig megmaradt erősítőnek.

Erről a fülesről azért majd készítek képet, igaz most már nem teljesen gyári állapotban van és most már nem ezt használom, de nem vágjunk a dolgoknak ennyire elébe.

Invokáció

Ez a blog eredetileg másra lett tervezve, de arra már nem lesz használva, címe meg tetszik, így marad. Most úgy tűnik szép sorjában összeszedem milyen hi-fi rendszereim voltak eddig, azokat hol hallgattam és ha a visszatekintéssel végzek, akkor aztán naplószerűen frissítem is.