2012. december 30., vasárnap

Képekben az év


Év eleje: Ez bizony még nagyon épitkezési hangulat
Április vége: Festés, padló...alakul a szoba.
A rendszer még nem a hosszanti falon.
Június eleje: excalibur kábelek még Heed előfok nélkül.
Június vége: a Quad rendszer.
A hangfalak itt még túl közel a falhoz, 80cm körül volt az ideális.
Július: Költözik az Alto
Szintén július: Beállás a Velodyne mélynyomóval.
Nem engedte be a Quad.
Október: Eastern Electric BBA.
Egy pár hónapig vendég volt a rendszerben (azaz nem volt saját).
Nem illet a Quad rendszerbe.
Ma reggel: Picit már sejlik a következő bejegyzés tárgya.
És ki kell vízszinteznem a hangfalat...
Szintén a reggeli napfény: Van hol ülni is :)

2012. december 27., csütörtök

Elköszönő - Quad 909


Adós vagyok még ezzel a bejegyzéssel, hiszen nem csak a hangfal, de a végfok is másnál zenél már.

De egy pillanatra álljunk is meg itt. Készülékek jöttek-mentek az idén és nem csak velük kapcsolatban gyűjtöttem tapasztalatot, hanem az aktuális piaci viszonyokat illetően is. Tömören: lehangoló. Illetve persze attól függ. Venni jó, hiszen annyira áll a piac, hogy botrányosan jó vételeket lehet manapság idehaza csinálni. A szinte új készülékek is már fél ár alatt mennek. Ha egyáltalán. Eladóként viszont pont ezért szörnyű helyzet. Éppen ezért volt szerencsés, hogy betartottam a saját magam által magamnak állított szabályokat. Nem győzöm ismételni:

- csak használtal - így eleve nem bukok sokat
- csak nemzetközi márka szériatermékét - hogy külföldön is eladható legyen a készülék, ha itthon teljesen beáll a piac (mint most, ugye)
- és nem matuzsálemet (a végén még pont nálam krepál be végleg)

Hát ez segített a Quad végfoknál is. Itthon -bár jó áron volt - mondhatom szinte semmi érdeklődés nem mutatkozott irányába. Meghírdettem az Audio-Markt-on és pár hét alatt talált is gazdát, aki alku nélkül megvette. Megjegyzem, én annyiért árultam amennyiért szereztem és ezzel az árral pont 300 EUR-al volt olcsóbb az én kínálatom, mint másé, tehát a vevő is igen boldog volt.

Visszatérve a végfokra. Nem lehet vele tévedni. Nem tudom elképzelni, hogy van rendszer amiben rosszul teljesít, leginkább a középtartomány az erőssége, az valami fantasztikus. Ugyanakkor nagyon békülékeny, sima hangja van. Miért is kellett akkor mennie?

Egyik oka az AA Model 5-nél már taglalt -  mint később kiderült - valótlan félelmem, hogy a 96dB/W érzékenységű hangfalamhaz túl erős lesz. A másik, hogy nem tudtam dűlőre jutni milyen előfokot passzintsak hozzá. Ráadásul a mostani integrált összességében még olcsóbb is, mintha csak akárcsak a 99-es előfokot megvettem volna hozzá. És akkor még nem beszéltünk róla, hogy ha egyszer úgy döntenék, hogy komolyabb kábeleket is ki akarok próbálni, akkor bizony egy elő-végfok kombináció plusz egy összekötőt, plusz egy tápkábelt meg izolációt jelent.

Az eladás oka összefoglalva tehát inkább anyagi természetű volt. Rájöttem, hogy egy elő-végfok párossal túlvállaltam hosszútávon magam. Egy ilyen hangú integrálttal tán' még most is együtt tudnák élni, bár az AA kétségtelenül új lehetőségeket feszeget.

2012. december 20., csütörtök

Avantgarde Acoustic Model 5

Honnan?

Már az előző bejegyzésben is említettem, hogy mikor a Quad hangfal utódján gondolkodtam igyekeztem ezt rendszerszemléletben tenni. Valamiért magától értetődő volt számomra, hogy új szinergiát kell kiépítenem. A gondolat alapja alapvetően az volt, hogy úgy véltem a Quad 909 a maga 140W/8Ohm-jával kezelhetetlen lesz a 96 db/W-os érzékenységű AZ-3-al. Azt a hangfalat szó szerint pár watt képes szobahangerőn megszólaltatni. Tévedtem egyébként. A Quad erősítő nem volt itthon mikor meghoztam a hangfalam és mikor hazakerült akkor már éppen csak pár napra, hogy csomagoljam és küldjem új gazdájának. Ebben a helyzetben konstatáltam, hogy az ég világon semmi gondja az AZ-3-nak vele. A nagy teljesítmény egy dolog, az erősítés meg a másik. Teljesen kézben tartható volt a dolog.

Egyébként amolyan tündérmese ahogy hozzám került az AA Model 5. Még nyáron láttam meg az Audio-Markt-on, tehát nem idehaza hírdették. Sajnos ahhoz túl messze, hogy érte menjek, csak az odaút 600km körül, megfordulni bajos. Plusz pénzem is csak úgy lett volna rá, ha eladom a Quad végfokot. Ebben a helyzetben írtam az eladónak, hogy hát engem érdekelne a dolog, igaz pénzem sincs most és érte sem tudok menni, de kellene, tessék elhinni. Megállapodtunk, hogy megvár, míg eladom a Quad-ot. Meghírdettem itthon, audio-markt-on, de hosszú hetekig semmi. Aztán egyszer rutinszerűen ránéztem megvan-e még a Model 5 és nem listázta a markt. Kérdeztem eladót, hogy hát megvették-e. De nem,  csak félretette nekem. Ja kérem...Majd 2 hónap kellett, míg elment a Quad (szintén külföldre) és azonnal repült is felém az AA Model 5. Kb. aznap nálam volt mikor az eladó számlájára átért a pénz. (Hogy ilyen ma még van...)

Hova?

De miért pont ezt az erősítőt? Korábbi bejegyzésekben írtam, hogy az irányban is gondolkodtam vajon milyen előfokot szerezzek a Quad végfokhoz a Heed passzív helyett. Nem bírtam dűlőre jutni. A Quad saját kínálata két előfokból áll a 99-es széria félvezetős előfokából és a QC24-es csöves előfokból. Az előbbinél úgy éreztem túl sok mindent veszek meg ami nem kell igazán: programozható bemenetek, mm/mc phono, menüvezérelt hangszínszabályzó. Attól tartom a hangsúly inkább a szolgáltatásokon van, mint a maximális hangminőségen. A QC szériával kapcsolatban váltottam egy levelet a gyártóval, nem ajánlatos a 909-es, mert annak 22KOhm a bemenete a QC-nek meg legalább 50KOhm lezárás kell. Tehát házon belül ki voltam lőve. Akkor mi más, ami tuti, de 100%, hogy nem ront bele a szinergiába? Gondolokodtam trafós előfokon, de aztán rájöttem, hogy a limitált hangerőállás valószínűleg zavarna, ahogy a 32 fokozat is kevés a CD játszón. Addig-addig hánytam-vetettem a dolgot, míg rájöttem nekem integrált kell. Mert így nem lesz gond az elő-végfok szinergiával. További elvárásaim is voltak:
- A hangerőszabályzó legyen "fokozatmentes", analóg ha úgy tetszik
- Fontos, hogy kis hangerőn is jól szóljon az erősítő, hiszen semmire nem megyek sok watt-al, ha csak az első párat fogom hallgatni
- Minimálkoncept, azaz a pénzem abba menjen amit hallok. Se hangszínszabályzó, se semmi, A lehető legkevesebb szolgáltatás oldalról
- viszont legyen távirányítós lehetőség szerint (hangerő elég, amúgy is csak egy forrásom van.)
Plusz integráltnál további előny, hogy kevesebb kábel kell, ami igen hamar visszahozza egy drágább integrált árát is az elő-végfok kombinációval szemben.

Ja meg a szokásos, legyen nemzetközileg ismert gyártó szériaterméke és ne legyen matuzsálem.

Melyik hát az az erősítő, ami mindezt tudja? Első blikkre a 47 Lab termékei ugrottak be, szívesen párosítják őket akár ultraérzékeny tölcséres hangfalakkal is, minimálabb pedig nincs náluk. Mondjuk távirányító az nincs. Nagyobb gond azonban, hogy egyáltalán nem lehet használtan találni. Igaz Gaincard épp lett volna, de annak bizony nem fokozatmentes a hangerőszabályzója. Maradt volna a Shigaraki erősítő, de abból meg az elmúlt évben sem láttam egyet sem a használtpiacon. A Model 5 pont a tölcséres hangfalak gyártója, az Avantgarde kapcsán ugrott be. Végiggondolva a kívánalmakat tulajdonképpen minden elvárásom teljesülni látszott. Eleve érzékeny hangfalakhoz tervezték, fokozatmentes és távirányítható hangerőszabályzója van és hát sallang sincs sok. Végre nem erőltették a ballansz potit sem, amit sosem használtam még, ellenben mindig a jelútban van.

És ha már ott vagyok...

A Model 5-ről annó nagyon sok minden lett publikálva a neten, van például egy kitűnő 6moons teszt is (itt). Röviden összefoglalva záródik a kör, a fejlesztőt ugyanis a 47 Lab minimalizmusa ihlette elmondása szerint. Figyelmesen átolvasva a brossúrákat és az interjúkat azonban ettől több is kiderült a készülék belső világáról. A minimalizmus ebben az esetben kicsit másképp jelenik meg, mint a 47 Lab-nál. Amott gyakran hangoztatott tény, hogy 9 alaktrész/csatorna például. Az persze igaz, hogy ebből a 9-ből az egyik egy teljesítmény IC, ami önmagában több tucat tranzisztort és passzív elemet tartalmaz. A Model 5-ben ránézésre ettől sokkal több alkatrész van.
A több néha kevesebb?
Ugyanakkor a Model 5 esetében egy teljesen diszkrét megoldásról beszélünk, tehát ami a 47 Lab esetében el van rejtve egy IC-be itt "ki van csomagolva". A kapcsolás - a minimál koncepcióhoz illően - egyszerűnek mondható. Egy tranzisztoros bemenő fokozatot követ egy MOS-Fet-es kimeneti puffer és ennyi. Két fokozat, két aktív elem a jelútban, semmi több. A trükk nyilván abban rejlik, hogyan lehet ezt úgy megcsinálni, hogy ne legyen torz a hang. Ráadásul úgy, hogy a gyártó csak nagyon minimális átfogó visszacsatolást alkamaz, mert az véleményük szerint csak további torzításokat visz a renszerbe. Továbbá azt is megtudjuk, hogy ehhez az kell, hogy az egyes fokozatok önmagukban igen kis torzítással rendelkezzenek. Ha ezeket az információkat az áramköri kapcsolások nyelvére szeretném lefordítani, akkor azt mondanám, hogy a bementi tranzisztoros fokozat egy munkapont áramgenerátorral terhelt eredően igen nagy erősítésű fokozat erős lokális visszacsatolással, amit egy ú.n. komplementer darlington (avagy "Sziklai") felépítésű, szintén eredendően nagy erősítésű és erős fokozaton belüli visszacsatolással rendelkező MOS-Fet-es fokozat követ. Másképp félvezetőkkel ismereteim szerint ez a trükk nagyon nem megy. Ilyen megoldásoknál a legnagyobb kihívás az oszcillációk, gerjedések leküzdése (a fokozatonként nagy erősítés miatt).

De ha már műszaki megoldásoknál vagyunk külön kedvencem a hangerőszabályozás, amit nem egy motoros potméterrel oldottak meg, hanem egy potméterrel és egy motorral némi szíjáttétel segítségével. Mert így kevesebb az elektromos zaj a potin.
Éljen a steam-punk
Az erősítő számomra egyetlen negatív pontját is jó érzékkel oldották meg. Ez pedig ez előlapi kis műszeregység fehér színű megvilágítása. Az erősítő alján ugyanis találunk három kis potit, amit csavarhúzóval lehet állítani és a kijelző háttérvilágítását szabályozza külön kikapcsolt, bekapcsolt és AV üzemmódban. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az erősítő könnyen integrálható lenne házimozi rendszerbe is, mivel az AV bemenetet végfokként dolgozza fel. Így a fényerőt egészen a szép sejtelmes derengésig vissza lehet állítani.
Off
On
A szolgáltatásokat illetően van egy hangerőszabályzónk (a hangerő állását a jobb oldal mutatja az előlapi műszeren), egy bemenetválasztónk 5 bemenetre (bal oldal) és ennyi. Illetve van még előfok kimenet, mégpedig XLR és 12V-os trigger kapcsoló.
Ezt a képet még az eladó küldte kérésemre

Örülünk, Vincent?

Ami pedig a hangot illeti...a Model 5 kötéltáncot jár, szerencsére biztos lábbal. Egyrészről nagyon analítikus, eszköztelen és torzításmentes hangja van, de teszi ezt úgy, hogy mégsem szedi szét darabokra a zenét és nem hipózza ki az érzelmeket sem. Amit kapunk az egy lefegyverzően őszinte és direkt előadásmód. Ha nagyon hifis szemmel akarom nézni, akkor mindkét sávszélen jobb, mint a Quad volt, miközben rátesz egy pár lapáttal a felbontásra és képes még az amúgy a Quad erősségének tartotott középtartományon is javítani. Egyértelmű felfele lépés egy már eleve jó szintről. Ezt az erősítőt hallgatva az az érzése támad az embernek, hogy talán tényleg van valami abban, hogy van a hi-fi, meg az igazi audiofil szint.

Az előző bejegyzésemben sok pozítivumot leírtam arról a hangról ami most itthon van és ennek nagy részben okozója ez az erősítő. Képes az amúgy meleg tónusú AZ-3-at jó értelemben véve felpörgetni és olyan teret rajzol vele, hogy a középkorban ilyenért mágjára küldék volna a gyártóját boszorkányságért. A tér nem csak jobbra-balra, de előre-hátra és felfelé, lefelé is meg tud jelenni, ez ennek az erősítőnek a hozamánya. Meg a felbontásé, amit tud. Fontos a Model 5-el kapcsolatban megérteni, hogy minden amit a készülék hangjával kapcsolatosan tapasztalunk a felbontásának és hangtisztaságának egyenes következménye nem pedig valamiféle hangolásé. Térérzet is azért van, mert úgy lett keverve a felvétel. A felvétel érzelmi töltete is akkor és azért és olyan mértékben jelenik meg, ahogy az a felvételen van. Az már egy másik dolog, hogy úgy tűnik sokkal több van a lemezeimen mint azt én gondoltam.

Másik érdekes aspektusa ennek a karakternek, hogy halkan hallgatva is teljes értékű, dinamikus, plasztikus prezentációt kapunk. Na most ehhez meg biztos kell az AZ-3-om is, de a végeredmény pont az ellentéte mondjuk annak amit egy Dynaudio rendszer csinál. Ott közepes hangerő alatt nincs ritmus és élet, itt pedig töredék watt-oknál is el lehet örjöngeni. Fura dolog elsőre, de azt hiszem nagyon családbarát dolog. A kis hangerő melletti elképesztő prezentációra jó példa a - tessék kapaszkodni - Kylie Minouge új lemeze az Abbey Road sessions. Amolyan akusztikus feldolgozása a hölgy szerzeményeinek.* Ezen a lemezen található a Confide in me feldolgozása is, ahol a szám közepén már semmi más sincs, csak hogy szó szerint suttogja Kylie a szöveget. Mégis mennyi energia kellhet (elektromos értelemben) ahhoz, hogy egy suttogó női hang megszólaljon? Watt-ok töredékére saccolom. Mégis, mégis, olyan jelenlétérzettel szólal ez a kevéske hang, hogy esküdni mernék ott van a szobában az előadónő. Magassága és alakja van, tüdeje és ajkai. Hát ezt jelenti az igazi felbontás...

Ha egy szóban kellene összefoglalnom maradnék a már használt jellemzőmnél: boszorkányos.

*Személyes meggyőződésem hogy ennek a lemeznek a kiinduló pontja egy Tori Amos koncert volt Melbourne-ban, ahol történetesen Kylie is jelen volt. Történt ez éppen akkor,  mikor publikus lett Kylie mellrákja. Tori pedig tudta, hogy ott van és ezt játszotta neki (elnézést a minőségért, nem tudok jobb felvételről, ha valakinek lenne feltétlen szóljon!):


2012. december 19., szerda

Audio Note AZ-3 (még egyszer)

Hát így van ez. Farkast kell kiáltani, hogy elfusson a farkas.

Hetek óta mérlegeltem mikor írjak már a hangfalról. Nem szerettem volna alaptalanul negatív kritikával élni a termékkel szemben, az idő azonban csak szaladt és a megoldás nem jött. Meg hát az élet ilyen, nem minden jön össze. Arról is lehet írni. Így tegnap élesítettem a bejegyzést.

Majd nemsokkal rá megint tologattam a hangfalat és...Szóval azt kell itt most megérteni, hogy nagyon sok változó van a képletben és ezek közül nem egy változott is az elmúlt hetekben (például a mögöttem lévő fal a polcokkal.) Állt már hasonló pozícióban a hangfal, de az még akkor volt, mielőtt az Ikea-ban voltunk. Akkor az elektronikák a földön voltak, a hátsó fal pedig teljesen üres volt. Akkor is megpróbáltam, hogy kihúztam a hangfalat, mintha egy "normál" hangfal lenne. Az eredmény kétszeresen is lehangoló volt. Egyrészt a hátsó fal hiánya miatt súlyát vesztette a hang, felborult a balansz, ráadásul ebben a pozícióban élesebbek lettek a magasak is, jobban csattogtak. Szóval nem sokáig tartott a kísérlet és ebbe  az irányba aztán nem is nagyon puhatolództam tovább. Egészen tegnapig.

Hírtelen ötlettől vezérelve kihúztam megint a hangfalat...az eredmény csak részben lett hasonlatos a már tapasztalthoz. A magas tartomány most is picit szúrósabb lett, de már közel sem annyival, mint a legutóbbi próbálkozásnál. Így, hogy nem volt duplán fejreállva a dolog kicsit elgondolkoztam a helyzeten és előkaptam a büntibe állított bútorlap sarkaimat és beállítottam a hangfalak mögé, de nem a falhoz, hanem ahogy adta magát. Így ni:

Ezzel elértem, hogy nem volt végre búgás a hangban, de nem hiányzott a hang teste sem! Hogy miért pont így? Csak találgatni tudok. Talán a szoba gerjesztési pontja nem jó a falnál (eddig minden hangfal a faltól eltolva működött). Talán a probléma abban rejlik, hogy a hátsó fal a tetőtér miatt fent egy csúcsban végződik és lehet ott történik a baj, ahogy a hang a fal mentén terjed. Fogalmam sincs. De itt már egy kezelhető helyzetbe kerültem. A hangfalak itt már egy ideje tüskék nélkül csak úgy natúr ácsorogtak, mert untam, hogy szitát csinálok a padlómból. Először babetta belsőt próbáltam, de nem, nem ez kell. Tüskéket be, sokkal-sokkal jobb. Végre differenciál a rendszer és nem csak a búgást hallom akármit is teszek. Beforgattva kezdtem a hangfallal (a gyári ajánlás alapján, talákozzon a hangszorók vonala a hallgató előtt 1-2 méterrel), de nem volt elég direkt, gyors, ütős hang. Szembe babám és meg is jöttük.

Megvan kérem minden. Az énekes szinte elszívja a levegőt előlem a szobámban, meg ha úgy van össze is bőgi a ruhámat, ott van velem. Úgy egyébként meg nincs se olyan hogy magas, se olyan hogy mély. Hangszerek vannak, meg egész szobát széltébe, magasságába, keresztbe betöltő hang. A 3D ehhez képest rézkarc, pedig nem ezt szokták ennél a hangfalnál kiemelni.*

Tegnap estétől ma hajnalig próbáltam zavarba hozni a rendszert de leginkább csak élveztem a helyzetet. Mert az már nem rossz rendszer, ahol a Recoil Subhuman-ja után hangulatilag lazán kapcsolódva Bowie Outside albuma is lemegy, hogy aztán a hajnali órákban némi Prince B-Side gyűjteménnyel oldjam a hangulatot.

A csörgés az új pozícióban egy picit megint felütötte a fejét, de ez kezelhető. Leginkább az lehet az oka, hogy a hangfal magassugárzójával szemben továbbra sincs semmi a falon, a polcok kicsit fejlebb kezdődnek. De egyébként is csak nagyobb hangerőn jelentkezik a dolog, nem akkut a probléma.

* Ezen a ponton azért azt meg kell jegyeznem, hogy minden nemű a hangminőségre vonatkozó megjegyzésem a rendszerre vonatkozik aminek egyik fontos, eddig itt nem tárgyalt eleme a következő bejegyzésben górcső alá kerülő erősítő.

2012. december 18., kedd

Audio Note AZ-3

Hadd kezdjem ezt a bejegyzést azzal, hogy kiemeljek egy-két - saját magamnak megalkotott szabályt a bloggal kapcsolatban. Nem kell nagy dologra gondolni, igazán egyszerűek:

- Addig nem írok egy készülékről, míg meg nem ismertem eléggé ahhoz hangját, hogy valóban el tudjam helyezni. Ez leginkább hetekben mérhető tapasztalás nálam. (Szemben a neten sok helyen olvasható "sose volt még ilyen jó, hihetetlen, már három órája megvan és ki sem kapcsoltam még annyira jó" véleményekkel.)
- Hasonlóképp a fenti biztosítja, hogy mielőtt írok egy berendezésről igyekszem belőle kihozni a lehető legtöbbet. Rossz installban bármi tud pocsékul szólni. Engem sokkal inkább az érdekel mik a lehetőségek.

Az Audio Note AZ-3 azonban olyan helyzetbe hozott, amibe még nem kerültem. A hangfal ugyanis október közepe óta nálam van (azaz idestova 2 hónapja) és még mindig nem érzem úgy, hogy nyugvópontra került a történet. Vagyis leginkább remélem. De ne szaladjunk ennyire előre!

A történet a Quad hangfal eladásának folyamánya. Igyekeztem keresni azt a hangot, ami pótolja azokat az apró hiányosságokat, amikkel a Quad számomra rendelkezett. (Valamennyire korlátozott mélyátvitel, illetve énekhang teste, szövegérthetőség. Lásd korábbi bejegyzések). Hosszú vajódás után egy új rendszer koncepciója kezdett kialakulni, aminek egyik eleme az AZ-3 lett. Mindenképpen egyszerű konstrukciót szerettem volna (max 2 utas) ami a zenét nem a technicista oldaláról fogja meg. Szimpatikus volt még a könnyű meghajthatóság is (96dB/m). Ezen felül kipipálhattam saját vásárlásra vonatkozó ajánlásaimat is: azaz ismert gyártó szériaterméke, használt, de nem túl régi és bevállása esetén hosszabb távra rendelkezhetek be valami igazán komolyra gyűjteni.

A hangfal egyébként - bár átlagos megoldásnak néz ki első pillantásra - valójában egyáltalán nem az. Hátulterhelt tölcséres megoldás, ennek következménye a nagy érzékenység is. Sokkal érdekesebb azonban, hogy pontosan ellentétesen működik a falhoz való elhelyezés kapcsán, mint a szokványos reflexportos hangfalak. Az AZ-3-as ugyanis szereti a fal közelségét, sőt annál megfogottabb, gyorsabb basszusa lesz minél közelebb van a falhoz/sarokhoz. Így tervezték. Sőt, középtartomány is akkor teljesedik ki, ha közel van a hangfal a falhoz. Ez igen nagy előny, ha valaki például a nappilba szeretne hangfalat, nem kell méterekre kihúzni. Ha belegondolunk nem is olyan sok ilyen hangfal van.

Arra természetesen most sem volt lehetőségem, hogy vásárlás előtt hosszan meghallgassam, de nem gondolom hogy akár 1-2 óra meghallgatás számított volna. Ahhoz még nem elég gyakorlott a fülem. Nagy vonalakban tetszett a hang, az pedig hogy nálam otthon hogyan fog szólni amúgy is egy másik történet.

Itthon bekötve a hangfalakat rögtön nyugtázhattam is, hogy az irány valóban jó. Az AZ-3 jóval nagyobb tüdővel rendelkezik mint a Quad. Nem csoda, térfogatra szerintem majd 3x akkora lehet, mint a 21L, plusz a mélyközép is 20cm-es. Az énekhangok pedig valóban sokkal plasztikusabban szólaltak meg. Ekkor éppen átmeneti stádiumban volt a rendszer, nem volt más erősítő itthon csak a K.U.K.A. végfokká módosított verziója. A Kaláka együttes "Fekete Ember" című feldolgozásában igazán kitűnően jelent meg az emberi hang. Azon a részen ahol kifejezett csak jobbról/balról szólal meg egy-egy verszak már-már kisértetiesen olyan volt a prezentáció, mintha valaki egyszerűen bebújt volna a hangfalba és onnan énekelne a dobozból. Az első pár nap tehát a pozitív ismerkedés jegyében telt.

Alig telt el azonban ez a pár nap máris jelentős változás állt be a szoba akusztikájában, mivel a hátsó falra (ahol eddig olyan 50cm magasságig végig könyvek voltak) két nagyobb radiátor került. Meg nemsokra rá megjött az ajtó is. (Végre lehet télen is zenét hallgatnom!) Ettől sajnos a teljes mögöttem lévő fal "kiürült". Mivel a szemközti fal nagy része ugyanígy üres volt, bizony megjelent egy jelentős csörgés. A Magashegyi Underground "Metróhuzat" című szerzeményével ez kitűnően prezentálható volt. A számot elindítva, majd rögtön a pillanat állra nyomva szépen hallható volt, hogy a szoba cseng. Ez nyílván nem tesz jó a hangzásnak, mondhatni nagyon durva hiba.

Egy másik probléma is felütötte azonban a fejét, ami egy ártalmatlan Moby lemez hallgatásakor mutatta meg foga fehérjét. A "18" című lemez "Sleep Alone" számáról van szó, ami teljesen padlóra küldte a rendszert. Ez a szám eltalált valami olyan frekvenciát, ami nálam, az én szobámban egy totális káoszhoz vezetett. Nehéz szavakkal körbeírni, de egyszerre búgott tőle a hang és lett nagyon rossz értelemben vett dobozhangja. Igazán szörnyű volt, tényleg.

Sajnálom, hogy nem készítettem fotót minden felállásról amiben kipróbáltam a hangfalat, nagyon szép montázst tudnák ide berakni. Először is csináltam bútorlapból "műsarkat" a hangfalnak (ez alapján). Hát ezzel elvoltam egy ideig. Milyen közel legyen a sarok? Asszimetrikusan, vagy szimmetrikusan legyen a hangfal mögött? Aztán persze a szokásos körök: hangfalak közötti távolság keresés, beforgatás szöge, márványlapon, vagy a nélkül, tüskékek vagy tüskék nélkül, márványlap a bútorlap sarok tetejére hátha az rezonál, falra rátolva a hangfal, szobába kihúzva, az egész megfűszerezve Babetta belsővel elcsatolásnak...ha nem hallgattam meg pár hét leforgása alatt vagy 30 pozícióban/konstellációban a hangfalat, akkor egyben sem. A legrosszabb messze az volt, mikor próbaképpen elköltöztem a hosszanti falról. Na attól konkrétan 10 percig csengett a fülem.

Aztán arra jutottam nincs mit tenni, javítani kell az akusztikán. Vettem három közepes méretű, hosszú szőrű szőnyeget, talán valamivel jobb. Aztán kiraktam a rendszerből a Galgahang állványt, hátha az csörömpöl (talán volt benne szerepe). Ekkor egy ideig a földön voltak Darumával és üveglappal az elektronikák. Utána irány az Ikea, bútorok a szemközti falra, polcok a hátsóra a radiátor fölé. A végére a csörgő visszhang megszűnt és a búgás/zúgás is mérséklődött. Ez utóbbit azonban annyit hallotttam ebben a rendszerben, hogy nagyon kihallom, akármilyen kicsit is jelenik meg. Mert bizony még mindig megvan valamennyire.

Fura mód van, hogy egy egész lemez lemegy anélkül, hogy felütné a fejét a jelenség, van hogy egyből beletrafálok.

Most éppen így áll a rendszer, de ez tulajdonképpen egy pillanatfelvétel. Este már lehet megint más lesz, ha lesz kedvem pakolgatni.
Árulkodik a kép a következő bejegyzésről
Visszaolvasva a bejegyzést túlnyomó részt a negatív elményeimről számoltam be és abból a szempontból ez helyénvaló is, hogy frusztrál a dolog. Már csak azért is, mert számtalan kétségtelen pozitív tulajdonsága van a hangfalnak. Nagyon jó a mikró és makró dinamikája egyaránt. Valami zseniális, hogy kis hangerőn is mennyire teljes értékűen szólal meg rajta minden. A hangszerek élnek, az énekhang olyan apró tonális rezdüléseit is hűen közvetítik, amiken keresztül egy-egy szám szinte kifordul az eddig ismert saját magából. Banális példa egy másik Moby szám, a "Play" lemezen a "Sky is broken" című szerzemény, amiben az előadó tulajdonképpen majdhogynem csak beszél. A Quad-on hallgatva a számnak volt egy kellemesen melankónikus, süppedős hangulata. A Note-on keresztül az érzelmek skálája tűnik elő. Tettenérhető a lemondás, a remény, az elutasító komorság. Egész más. Az énekhang/emberhang úgy általában olyan, mintha a szobában lenne az előadó és szép teret is rajzol a hangfal. A mélyeket pedig csuklóból és lazán, igazán nagyvonalúan prezentálja. Az első hangfalam, aminek igazi mélységérzete is van (ha felvétel tartalmaz ilyen információkat).
Szőnyegek is vannak
Ugyanakkor lassabb is, mint a Quad volt, s számomra ez is - mint kiderült - fontos, lenne. Bár ezt a megjegyzésem még kicsit zárójelbe teszem, mert a beforgatás mértékével ezt lehet befolyásolni, csak éppen a búgás végett a beállítások során egyelőre nem erre optimalizáltam a rendszert.

Kicsit 22-es csapdája a dolog. Sok mindent megmutatott a hangfal, amiről nem tudom kedvem lenne-e lemondani, ugyanakkor hatalmasat botlik így a rendszer. Attól tartok ennyi tapasztalattal a hátam mögött, hogy ez már nem is akusztika, hanem szoba geometria, ahogy az állóhullámok keletkeznek. Vagy nem tudom. Meg azt se tudom vissza tudnék-e térni a jóval olcsóbb Quad hangfalra, azzal együtt is, hogy összeségében nekem az a rendszer egyelőre jobb volt, mint a mostani. Senkiföldje átmeneti állapot ez most megint.
Ágy, asztal, TV
avagy Bútorlap sarkak, márványlapok és Babetta belsők