2017. január 8., vasárnap

Karma

Hát...ez egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés lesz, kilépve a "3 hónapja hallgatom, azt tapasztaltam" sémából. Igazából frusztrációm szülte, talán mire kiírom magamból elpárolog.

Szóval volt a feleségemnek egy indiai főnőke. Rándzsid. (Nem tudom, hogy írják igazából a nevét). Neki volt egy a vallásukból eredő mondása, amit elmesélt a párom és megragadt a fejemben. Azt monda: örülj neki, ha sok kicsi bosszúság ér, mert a világon minden egyensúlyra törekszik és ez a sok kicsi bosszúság segít abban, hogy a mindeféle jót ami téged ér ne egy nagy katasztrófa egyensúlyozza ki.

Gyakran eszembe jut, amikor apró bosszúságok érnek. Például úgy becsomózódik a cipőfűzöm, hogy hosszú percekig tart valahogy kijutni a lábbeliből (egy alkalommal csak olló segített).

És eszembe jutott tegnap délután is. Régi barátom érkezett látogatóba. Kezd kialakulni ezen látogatásoknak a rutinja, melynek során a nap nagy részét termálban áztatjuk magunk, a késő délutánt és az estét meg zenehallgatással töltjük. Különösen szeretem ezen alkalmakat, mert vele egészen másképp lehet zenéről beszélgetni, mivel ő maga is zenész, sőt keveréssel is foglalkozik. Szokott is hozni lemezt, amit ő (is) készített, amin ő (is) játszik. Legfőkébb blues, amit leginkább csak vele együtt hallgatok. Nem igazán az én zeném, de vele mégis jó ilyeneket hallgatni. Cserébe én is kínzom az én zenéimmel picit :)

Na szóval leülünk épp, bekapcsolom a rendszert, pár szó róla mi micsoda, mivel legutóbb egy éve járt nálam, sok minden változott.

És a bal oldal nem szól. Vagyis alig-alig. Tegnap este nem volt gondja.

Először meglepődöm, aztán igazán mérges leszek. Valahogy mindig pont akkor történik ilyen, amikor valaki látógatóba jön (mondhatni szerencsére ritkán?). Az AN E-nek akkor ment el a magasa, mikor jött egy kisebb társaság meghallgatni (előtte este jó volt). A Quad 21L-ben akkor kezdett el zsiszegni a magas, amikor korábban ugyan ez a társaság jelent meg (belső kábelezés lett laza belül a hangfalterminálnál). Előtte este jó volt.

Volt egyébként előjele (mármint pár perccel az első hang előtt), mivel az Audiopax-on található LED-es árambeállító a bal oldalt az egyik csőnél nem világított. Be akartam mutatni, hogy lehet beállítani és mi is az a Timbre Lock és nem működött. Mint kiderült azért, mert elszállt az egyik KT88. Így hát hang se lett. Illetve mégis (lásd később), mert ezek nem az eredeti csövek amik az erősítőben vannak, azok elég elhasznált Valve Art csövek voltak. Ezek vadi új TAD 4-esbe válogatott KT88-ak.

Miért azt vettem? Nem a legdrábábbat és legkülönlegesebbet akartam, hanem valamit ami hosszú távon, megbízhatóan húzza az igát. Innen majd lehet próbálgatni jobbra-balra, de kell egy stabil alap. A TAD-nál (a weblap infó alapján) elég sok statikus és dinamikus teszten esnek át a csövek, ezért is mernek 6 hónap garanciát vállalni.

Nekem 3 hónap után elszállt egy a négyből. Írtam nekik, hogy akkor most mit tegyünk? Kíváncsi leszek a válaszra. Minden csőn (és dobozán) rajta van egy-két paraméter. Talán ha azokat elküldöm kapok egy újat, ami illik a sorba?
Feliratok
Ezen is (ez egyébként a fekete bárány)
Ennyi lenne a történet, tovább egyelőre nincs. Meglátjuk mi lesz.

De közben megrohantak az emlékek.

A Ken-Rad VT231-es csövekről, amiket még a Quest Silver-be vettem meghajtónak 55e-ért és kb. 20 órát mentek, mert utána az egyik meghalt.

Oké, régi volt, benne van a pakliban.

De itt a vadonatúj, szintén garanciális Quad CD játszóm távirányítója, ami teljesen rapszodikusan és bosszantó módon csak hangvezérléssel támogatott használatra reagál (múkodj már!!). Garanciális persze ez is. Fel is hívom a majd a hifi barlangot, hogy rossz a táv, mi legyen. Vagy a CD-ben a vevő egység, mert hát honnan tudjam, az is lehet. Gondolom az lesz a válasz, vigyem be. Azaz mehetek Pestre, ami tőlem 160 km csak oda és az üzemanyagköltség egy dolog, az idő meg a másik. És ha minden jól megy akkor eljutunk majd addig, hogy kiderül mi nem jó és gondolom rendelni kell és várni és majd postázzák. Meglátjuk mi lesz.

Vagy hogy kicsit a hifitől arréb lépjek, van nekem egy gyönyörű órám. Az órám. Nyáron vettem, újonnan. Nem vagyok gyűjtő, de egy kell.
Pont ilyen
Meggyőzőbb lenne persze egy saját kép, de ha akarnék sem tudnék csinálni. Szerintem sejthető miért, tegnap adtam le szervízbe. Megállt. Kilehelte a lelkét, megszűnt létezni, kaputt. Nem megy a mechanikája. Természetesen garanciális, hiszen alig pár hónapos. Meglátjuk mi lesz.

Irodai környezetben volt használva, mármint hétköznap, mert hétvégén a saját kis bársonnyal bélelt óraforgatójában ücsörgött. Akkor ugyanis a Polar M400-as órámat használom leginkább. 2015 márciusában vettem 2 év garanciával. Folytassam? Tavaly nyáron egyszer csak nem lehetett már szinkronizálni a számítógéppel az USB kábelével. Kellemetlen, de nem érdekelt, mert Bluetooth-on is van adatkapcsolat, szóval mindegy. Aztán nem lehetet már tölteni sem, ez nagyobb baj. Garanciában cseréléték az USB modulját. Utána jó volt. 2 héttel ez előttig, most megint nem lehet szinkronizálni. Gondolom a következő az lesz, hogy nem lehet tölteni. Szerencsére még márciusig él a 2 év garancia, szóval megint csere lesz. De mit látok, van egy új verzió. A "fontos" alatti részt tessék átfutni. Végül is így érthető. Elvileg erre a verzióra lesz az új USB modullal frissítve. Meglátjuk mi lesz.

Aztán egy szuszra eddig jutottam, kicsit ki is szállt a méreg, nem is tudtam mivel fejezzem be a bejegyzést, úgyhogy nem élesítettem.

Aztán délután belefutottam ebbe a cikkbe. Először csak egyetértően bólogattam, hogy hát pont erről van szó!, aztán már csak nevettem és nevettem. Ugyanez.

Nincs végszó.

Oké, kicsit hifizzünk. Szóval úgy mentődött meg az este, hogy beraktam a régi Valve Art szettből egyet a kihullot TAD helyére. Hogy egyáltalán szóljon. Első szám, egy másik barátomtól kölcsönkapott Cseh Tamás lemezt. Legénytánc.


Szeretem ezzel kezdeni, ha megmutatom valakinek milyen hang van nálam. Persze átverés a dolog, mert egyrészt annyira erős a szövegvilága a számnak, hogy alig van akire nem hat, másrészt annyira jó felvétel és olyan kevés hangszer van benne, hogy kb. egy kvarcórán is működik. Közben meg azért mégis lehet szokni mit is csinál egy tölcsér. Meg melegszik az erősítő.

Szóval "safe choice", ahogy az angol mondaná. Most mégsem volt jó. Érdektelen, szétfolyt semmi lett belőle. Még egy szám (Via Crucis utolsó szám), az se jó. Nem értem. Vendégem illedelmesen hallgat, de ismerjük egymást, nem kellenek szavak, hogy ez nem jó.  Ő leginkább azt tudja, hogy ezért én nem lelkesednék, mert pont az hiányzik, amiről tudja, hogy nekem a legfontosabb. Hogy működjön a zene, hogy legyen hatása. Mind a két szám magában hordozza a katarzis élményét (ehhez azért több kell, mint a kvarcóra) és szánalmasan semmi. Odaballagok az erősítőhöz, elbillentem a Timbre Lock kis karját a csendben. A frissen berakott régi cső beállítása már sehol nincs ahhoz, amire belőttem a berakása után. Korrigálok. Hallgatjuk, jobb. Megint ellenőrzés, megint kis korrekció. Kellett jó fél óra, míg a 3 hónapnyi állás után stabliziálódott a cső és megtartotta azt a beállítást, ami az én szobámhoz/hangfalamhoz jó.

Szó szerint döbbenetesen sokat számított ez az állítási lehetőség, a kuka és a kitűnő közötti skálát járta be a rendszer.

Azért egészen olyan nem lett, mint előtte, kicsit zsúfoltabb minden, keveseb a levegő. De panaszra nem volt gond, vígan elzenélgettünk mad éjfélig.

Aztán reggel támadt egy ötletem és a másik oldalt is kicseréltem az egyik csövet Valve Art-ra.

Elöl a Valve Art, mögötte a TAD
Szimmetrikusan asszimetrikus így a dolog és hát végül is az Audiopax-ban sok minden szól erről az asszimetriáról (lásd előző bejegyzés). Érdekes eredmény lett, mindenképpen elgondolkodtató. Lett egységesen  másmilyenebb hangzás. Miközben az alapok megmaradtak, a felbontás fókusza máshova tolódott, megint más részletek tették magukat nyílvánvalóvá a lemezekről, mint eddig. De ami fontosabb, hogy ez egy másik egységes hangzás. El tudom képzelni, hogy több csőkészlet esetén érdekes ízt lehet ezzel "kikeverni". Eszembe nem jutott volna, ha nem így alakul...