2011. június 26., vasárnap

Zajcsökkentés

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


A zaj csökkentésének, illetve a hang kiszűrődésének részletes tárgyalása meghaladja ennek a cikksorozatnak a lehetőségeit, de azért megosztanék egy-két tippet ami talán hasznos lehet az otthoni stúdió tulajdonosoknak. Amennyiben a stúdiónak aktív szellőztető rendszere van, akkor a felvétel során a mikrofon mindenképpen kerüljön távol a szellőztető nyílásoktól. Ha a szellőztetőknek állíthatóak a lamellái, állítsuk őket úgy, hogy ne arra fújják a levegőt, amerre a mikrofon van. A legjobb azoban az, ha a felvétel előtt beállítjuk a szobában a megfelelő hőmérsékletet és a felvétel idejére kikapcsoljuk a rendszert. A szünetekben pedig újra be lehet természetesen kapcsolni. Gyakran a radiátorok is adnak ki magukból különféle hangokat ahogy melegednek fel, illetve hülnek le, használjuk őket is a felvétel előtt.


További problémás zajforrás sok stúdióban a számítógépek ventillátorainak a zaja. Erre megoldás lehet, hogy kicseréljük a számítógép tápegységét kiszajú, vagy éppen passzív hűtéssel szerelt tápegységre, de talán egyszerűbb, ha prémium márkájú számítógépet veszünk. Ezek gyakran sokkal csendesebbek mint olcsóbb társaik. A legutóbbi számítógépeim mind Dell típusúak voltak és meglehetősen csendesek. A többlettköltség amit a számítógépre kell költeni hamar megtérül, hiszen nem kell tápegységet cserélnünk, vagy zajszigetelőt építenünk.


A biztonság kedvéért szövettel borított 703-as üveggyapotot rögzítettem az asztalomra a képen látható módon. Így a ventillátorok zaja közvetlen elnyelődik, nem is jut a szobába. A Dell tápegységeivel és ezzel a megoldással készíthetek úgy felvételeket, hogy a mikrofon közvetlen felém (és a számítógép fele) néz és még így is alig-alig hallatszik valami zaj a gépből. Egy újabb 703-as táblát tehetnék a gép elé is a felvétel idejére, így még tovább csökkentve a kiszűrődő zajt.




Ha már mindent megtett a zaj csökkentése érdekében, de az még mindig túlságosan hallható a felvételen, akkor fontolja meg a digitális zajcsökkentés használatának lehetőségét. Sok program van, ami figyelemreméltó hatékonysággal távolítja el az állandó jellegű zajokat - nemcsak a súgást, de a búgást de a légkondícionáló rendszer mormogását is. Én a Sonic Foundry Noise Reduciton plug-in modulját használom, de más megfizethető termékek is vannak, amelyek kitűnően alkalmazhatóak.


Ezzel ér véget Ethan Winer akusztikával foglalkozó oldalának fordítása. Az eredeti oldal széljegyzetek és rengeteg további hivatkozás segítségével még mélyebbre ás a témát illetően, angolul tudóknak melegen ajánlom!

Élő vagy "halott" hangzás - melyik a legjobb és hol?

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Ha már látott fényképet profi szinten kivitelezett felvevő szobáról akkor észrevehette, hogy a padlózat anyaga szinte mindig visszaverő anyag, mint például fa vagy linóleum. A kemény anyagú padlózat kellemes légkört teremt dobok, gitárerősítők és akusztikus hangszerek felvételénél. Ugyanígy, az auditórumi színpadok, iskolai együttesek termei szintén visszaverő képességgel rendelkező padlóval bírnak. Ahogy korábban már említettük, az "élő" hangzás csak a közepes és magas frekvenciákra vonatkozik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a visszeverő képeséggel rendelkező padlózat fontosságát akusztikus hangszerek felvételenél - amennyiben a természetes hangzás a cél. Ha például egy nappaliban készülne a felvétel és a párja nem támogatná a szönyegek felszedését, akkor tegyen a szönyegre egy kb. 1.5x2.5 méteres vékony furnérlemezt. 


A visszahallgató szobák padlózata néha szőnyegezett, olykor fa, gyakran pedig a kettő kombinációja. Ezekben a helységekben a mennyezet kialakítása is változó, néha teljesen visszaverő, teljesen elnyelő vagy éppen ezek kombinációja. Nincs egy biztos, helyes módja annak hogyan kezeljünk egy szobát, mivel a mérnökök különféle élénkségű hangzást kedvelnek. Ugyanakkor sosem szabad egy szobát teljesen halottnak (vagy mondhatjuk úgy, süketnek) kialakítani, mert az biztosan természetellenes hangzáshoz vezet. Az egyetlen helyzet, amikor ez célravezető lehet, amikor vokálok felvételére használt kis fülkét tervezünk, illetve ha a lehallgató szobánk nagyon kicsi, értsd kisebb mint 3x3 méter. Ha egy szoba nagyon kicsi, akkor a visszaverődések túl rövidek ahhoz, hogy használhatóak legyenek és dobozhangzást eredményeznek. Ebben az esetben a legjobb megoldás az összes falfelületet teljes mértékben elnyelőkkel borítani, a hiányzó "légkört" pedig később, elektronikusan hozzáadni a felvételhez.


Egy átlagos szobában a keményebb és puhább anyagok keverékét ajánlom a falakra. Ne legyenek nagy összefüggő felületek, amik csak puhák, vagy csak kemények. Javaslom az elnyelő anyagok csíkban alkalmazását, vagy a sakktábla mintát, félméterenként váltogatva a kemény és puha anyagot. Ettől egyformán neutrális lesz a szoba mindenhol. Az elnyelő felületek közti távolság változtatásával közvetlen hathatunk a szoba hangzásának élénkségére. Amennyiben 705-FRK (vagy hasonló merev üveggyapot) kerül felhasználásra, akkor akár az egész falfelületet bevonhajtuk vele. A szoba élénkségét pedig változtathatjuk azzal, hogy papírral befelé, vagy kifelé szereljük fel őket. 


A kemény és puhább felületek váltogatása panel csadpák esetén is ajánlatos - tegyünk üveggyapot elnyelőt két csapda közé. Saját otthoni stúdiómban is ezt a megoldást választottam, azaz először egy alacsony frekvenciákra méretezett basszus csapdát szereltem fel, aztán egy üveggyapot táblát aztán egy közép-basszusra hangolt csapdát, majd megint üveggyapot. Ez felépítés ismétlődik. Itt említeném meg, hogy a panel csapdákat horizontálisan is felszerelhetjük, ha például könyvespolcok, vagy egyéb bútorok megakadályoznák a vertikális elrendezést. Mivelhogy a fal és mennyezet, illetve a fal és a padló alkotta sarok pont annyira saroknak számít mint bármely másik sarok, ezért panel csapdák fal mentén (a padlóhoz vagy mennyezethez közel) való elhelyezése hatékony megoldás.


Természetesen sok stúdiónak van nagy "élő" hangzással bíró területe és nincs is ezzel semmi baj! Ha a szoba elég nagy ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a közel lévő falak között fellépő gyors visszhangok, akkor egy egész falnyi visszaverő felület jó megszólalást (nagy hangot) is eredményezhet. Még a kisebb szobákban is egy kemény padló akár egy, vagy több csupasz fallal is lehet jó. A cselló tanárom - aki egy abszolút kezdő az audio dolgokat illetően - teljesen elkápráztatott a kis manhattani apartmanjában készült felvételeivel. Ezeket úgy készítette, hogy hátát a szoba sarkának vettete miközben játszott. Mikrofonja egy oclsó szeteró típus volt amit pár méterre heyezett el a csellótól. A valóságos hangzás kulcsa - különösen akusztikus hangszerek esetén - némi térérzet beépítése a felvételbe - mégha a nagyobb szobák visszhangzása nem is éppen a legsemlegesebb.


Bár legtöbbször ajánlott a kemény és puha felületek váltogatása a falakon, gyakran javaslom az egész mennyezet elnyelő anyagokkal való borítását, különösen akkor, ha alacsonyan van a mennyezet. Amellett, hogy így kiiktatható a padló és mennyezet között fellépő visszhang, a teljes elnyelés kialakítása következtében akusztikusan sokkal magasabbnak tűnik így a belmagasság. A legtöbb házi stúdió tulajdonosát a hidegrázás kerülgeti, ha szóba kerül, hogy még alacsonyabbra kerüljön a mennyezetük (az elnyelők által), de tényleg sokat használ a hangzásnak ez a megoldás. Még ha az egész mennyezetet 5-10cm vastag ügeggyapottal borítjuk is (amelyek mögött még légrést is hagyunk), hangzásra sokkal magasabbnak fog tűnni a szoba. Nincs a között különbség, hogy a visszhangok mértékét a nagyobb belmagasság okozza, vagy éppen a mennyezetre szerelt elnyelők, mégha alacsonyan is van a mennyezet. Vastag, sűrű üveggyapot használata esetén a a mélyebb frekvenciák esetén hallik a szoba magassabbnak, vékonyabb esetében ez inkább a közép-magas frekvenciákra lesz igaz. Légrés és vastag üveggyapot alkalmazása esetén ugyancsak a mélyfrekvenciás hangzás változik előnyére.


Másik előnye a mennyezet teljes elnyelésre való kialakításának, hogy így csökkenthető a "fésűs" szűrés, ami akkor fordul elő amikor például dobot mikrofonozunk felülről. Hiszen ekkor a mikorofon közel kerül a plafonhoz. Ha a plafon visszaverő tulajdonságokkal rendelkezik, akkor a hang két irányból érkezik a mikrofonba: direkt úton a hangszer felől és visszaverődés módján a plafonról. Bár a távolságot illetően a különbség nagyon kicsi, a reflekciók számos kiemelést és beszakadást okoznak az átvitelben ami jól hallható is. (Amikor a reflekciók a kiemelések és beszakadások sorozatát okozzák, akkor ezt a jelenséget fésűs szűrésnek hívjuk, mert a frekvenciaátviteli görbe egy fésűhöz lesz hasonlatos.)

2011. június 13., hétfő

Nulla forint (nem kettő perc)

Akárhogy kísérleteztem a nappaliban a zenehallgatással, több dolog is folyton azt eredményezte, hogy kevesebbet hallgattam hangfalon zenét, mint szerettem volna. Leginkább az akusztika. Körben 180x200cm-es ablakok nem a legideálisabbak, hiába a tér.

Persze van külön zenehallgató szoba is, de hát hol van az még, míg használatba vehetem? Az emeleten se fűtés, se semmi, ki sincs festve. Vár a szebb jövőre...gondoltam ezt egészen tavaly őszig. Végül beugrott, hogy tavasztól őszig tulajdonképpen használható klíma van fent. Csak mondjuk más se. Meg több száz örökölt könyv a földön felhalmozva. Annó még gondoltam rá teszek fel képet a kupiról, ami a kiindulási alap volt. Inkább mégse. Mindenki eressze el a fantáziáját, szorozza meg kettővel, emelje négyzetre és már langyos is.

A vezérhangya azonban már elindult a fejemben. Igaz, hogy csak szezonálisan, de végre használatba vehetném a zenehallgató szobát. Ja igen, még valami. Pénzbe nem kerülhet a kivitelezés. Olyan tinédzser életérzés, na.

Némi töprengés után adodótt hogy egy fuvarozó rokon kapcsán gyakorlatilag korlátlan mennyiségű jó minőségű, erős (és egyforma) kartondobozokhoz tudok jutni. Elkezdetem hát papírdobozokból bútort csinálni a könyveknek. Hát míg ezen végigmentem az nem volt kis idő. Több mint 50 dobozban sorakoznak a könyvek. A legalsókba vágattam bútorboltba polcanyagból merevítőket, így két-három szinten simán fel lehetett húzni. Aztán némi kidobásra várt szőnyeg megmentése, régi fotel, kecskebőr lámpa minek most még máshol nincs helye és kész is. (Bárcsak ilyen gyorsan ment volna ahogy leírom). Igazából már tavaly ősszel bírtokba vettem, mivel sikerült addigra az entrópiát egy kezelhető szintre szorítani...

Mivel emeleti szobáról van szó, csak az oldalfalak párhuzamosak, ráadásul sok a könyv, mondhatni jó a szoba akusztikája. Valami csörgés azért még maradt benne egy adott magasfrekvencián, de lesz ez még jobb is. Tulajdonképpen most tudtak a hangfalaim először térben és nem csupa visszhangban rendesen megszólalni. Hát mit ne mondjak. Minap felhívtam zenéthallgatni a párom este. Hullafáradt volt, 5 perc, csak kicsit. Másfél órát maradtunk. Hát ilyen. Meg olyan, hogy a legjobb tere van a rendszernek amit hallottam, nemcsak a helye van meg mindennek, de a hangszerek közötti helyeknek is megvan a helye. Mindent hallani, nagyon precíz megszólalás, de mégse szívtelen és semmiképpen sem bántó. Csak folyik a zene. Egy feketelyuk lett a szoba, egy órán belül akkor sem szabadulok ha alig bírok feltántorogni.



2011. június 12., vasárnap

A szoba kialakítása, elrendezése - szimmetria

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Hacsak nem azt tervezi, hogy monóban rögzítsen és keverjen felvételeket, akkor a szoba szimmetriája és a hangfalak elhelyezése nagyon fontos. Amennyiben a két hangfal nem egyformán szimmetrikusan helyezekedik el a szobában, akkor a frekvenciaátvitelük különböző lesz és a sztereó hangkép sem lesz kiegyenlített. Azon szobákban, amelyek téglalap alakúak érdemes a hangfalakat a rövidebb fal mentén felállítani, ahogy az alábbi ábrán látható. Így távolabb kerül a hallgató pozíció a hátsó faltól, ahol a mélyfrekvenciás kiemelések és kioltások a legerősebbek.
A szimmetria számít! Egy ideális keverőszobában a hangfalak egyenlő távolságra vannak a falaktól és a sarkaktól, valamint a lehallgatási pozícióval egyenlő oldaló háromszöget alkotnak. A bal oldali elrendezés jobb, mert a szobához képest szimmetrikusabb. A jobb oldali megoldás további hátránya, hogy a hallgató pozíció mögötti fal-fal találkozás fókuszáló hatása is ront az eredményen.
A melett, hogy a hangfalakat szimmetrikusan helyezzük el, figyeljünk arra is, hogy a keverő konzolt és a széket is úgy helyezzük el, hogy a fülünk egyforma távolságra legyenek a hangfaltól. Ugyanígy, az akusztikai megoldások - legyen az elnyelő vagy diffuzór - egyforma mértékben kell, hogy legyenek mindkét oldalon. Sok esetben nem lehet teljesen szimmetrikus elrendezést kialakítani, de a lehetőség szerint törekedni kell erre. Különösen a szoba első felében, ahonnan az elsődleges visszaverődések érkezhetnek. Ami a szoba hátuljában történik valószínűleg kevésébé fontos.


Bár a fenti ábrán látható szoba négyszögletes, jobban kedvelem a ferdén futó mennyezetet, mivel az eleve elterelést erdeményez így csökkentve a visszhangot és csörgő hangot. Mások azzal érvelnek, hogy jobbak a párhuzamos falak, mert könnyebben megjósolhatók esetükben a szoba módusai, a fellépő elkerülhetetlen visszhangot pedig elnyelőkkel kezelik. De ahogy már korábban említettem, a szobai módusok ismerete önmagában nem mindig meghatározó információ. Továbbá párhuzamos falak esetében mindenképpen kezelni kell a falakat elnyelőkkel, aminek következtében nem biztos, hogy képesek leszünk a szoba megfelelő élénkségét megtartani (azaz túl halott lesz a hangzás).


A csúcsos tetőszerkezet pedig jobb, mint a lapos, sima, mivel így elkerülhetők azok a visszhangok és csörgő hangok amik abból adódnak, hogy a mennyezet párhuzamos a padlóval. Úgyanakkor a tető csúcsa egyfajta fókuszáló szerepét is betölti - hasonlóan a parabola antennához - ami már nem olyan kívánatos tulajdonság. Éppen ezért jó ötlet elnyelőket vagy diffúzorokat szerelni a csúcspontba, ahogy az alábbi fotón is látható.
Ezek a mini csapdák a szerző otthoni stúdiójában kerültek felszerelésre, hogy elkerülhető legyen a tetőszerkezet fókuszáló hatása
Heves viták övezik a lehallagató szobákkal kapcsolatosan azt a nézetet, amely szerint a hangfalakat a falba kellene építeni. A legtöbb stúdió tulajdonos állványra helyezi a hangfalakat, vagy éppen a keverőasztalra teszi és nem is foglalkozik többet a kérdéssel. Más stúdiók viszont közvetlen a falban alakítják ki a hangszórók helyét úgy, hogy végeredményben a hangfal és fal egy síkba kerül. Alapos tudományos tények szólnak a falba építés mellett, mégis vannak mérnökök, akik úgy gondolják egyáltán nem szükséges, illetve még rosszabb hangzást is eredményez. Arra szokták felhívni a figyelmet akik a falba építés ötletét támogatják, hogy íly módon csökken az úgynevezett "hangfalszéli interferencia" (Speaker Boundary Interference"), amely kiemeléseket és beszakadásokat eredményez a mélyfrekvenciás átvitelben. Hiszen ha egy hangfal a szobában van, akkor az arról leválló mélyfrekvenciák eljutnak a hátsó falig, majd onnan visszaverődve és ismét találkozva a hangfal eredeti hanghullámaival interferenciát okozhatnak. (Mert még ha nem is annyira nyílvánvaló, az igazán mély frekvenciák ténylegesen minden irányban terjednek a hangfalból.) Az ötlet támogatói szerint ráadásul még a sztereó térleképzés is javul a közép- és magasfrekvenciás reflekciók csökkenése miatt.


Én történetesen támogatom a falba épített hangfalak ötletét, ugyanakkor tiszteletben tartom azok véleményét is, akik nem így látják a dolgot. Egy dologban azonban mindenki egyetért - a falba épített hangfalak kivitelezése sokkal több munkával jár! Ha e melett a megoldás mellett döntene ne felejtse, hogy a hangfalakat ténylegesen a falba kell építeni. Nem készíthetünk egy könnyű szerkezetű álfalat a hangfalak köré, az eredmény nem lesz ugyanaz.