Szobára hangolva

Szinte már szégyenlem...de megint akusztika.

Itt hagytam abba, még a nyáron. Megcsináltam a tetőrészt, kicsit dolgoztam a hangfalak mögötti elnyelőkön. Alapvetően az RTA (azaz lecsengési idő) értékét optimáltam a szobának. Talán kicsit túl jól is. Na nem az értékek szerint, mert a 300-400msec közötti értékek elvileg pont jók egy zeneszobához. (Ettől némivel alacsonyabb nem árt mondjuk egy moziszobába.)

Mégis, néha az volt az érzésem kicsit megfolytottam a hangot a szobában. Valahogy nehezen szárnyalt, jobban kérte a hangerőt a rendszer, mint eddig. Elvileg minden oké, aztán mégse.

Csak épp nem tudtam hova nyúljak, megint elértem a saját határaim úgy éreztem. Végül felvettem a kapcsolatot a "Perfect Acoustic"-al. Őket már a poszt elején hivatkozott bejegyzésemben is megemlítettem, de nem találtam az "utat" feléjük akkor. 

Jobban átnézve az oldalat ráakadtam az on-line tanácsadás opcióra, ami igazán nem kerül sok pénzbe, így rizikózni sem kell vele. A szolgáltatás lényege, hogy az ügyfél jól körbefényképezi a szobáját, leírja miből vannak a falak, méreteket, cserébe meg kapunk vissza ajánlásokat. Én megtoldottam az alapinformációkat a REW méréseimmel is, az is támpont. 

Első gyors visszajelzés az volt, hogy bár lehetne az egészet másképp csinálni (más megoldásokat máshova tenni a szobában), de a mért értékek alapján ez így rendben van. A továbblendülést a probléma felvázolása jelentette, mi is ami nekem nem tetszik, amin javítani szeretnék. Kaptam vissza kicsit megdolgozott képeket a szobámról, ahol jelölve voltak hova mit kellene tenni. Alapvetően diffúzorokról volt szó, hiszen szélessávú elnyelő volt épp elég már a szobámban.

A javaslat érintette a hangfalak mögötti falat, a tetőrészt, a hátsó falat és a ferde oldalfalakat is. Azaz egyszerűbb, ha azt írom a padlót nem :) Úgy döntöttem a gipszkarton oldalfalakat egyelőre (és valószínűleg végleg) békénhagyom. Egyrészt nagyon messze vannak a hangfalaktól, másrészt nem akartam a szobából egy lépésben stúdiót faragni. Szóval lépjünk csak egyet (azaz 3-at) egyszerre.

Az egyik amit megtanultam, hogy a hangfalak mögé inkább diffúzorok kellenek (a cég szerint), semmint elnyelők. Ezt így első körben elég jól alátámasztotta, hogy az amúgy elég kis mérető fekete elnyelőmet tényleg jobb volt, ha nem raktam be legközépre. Szóval rendeltem két nagyobb méretű álló diffúzort a hangfalak mögé. Aztán két kicsit karcsúbbat a hátsó falra. A tetőrészhez pedig két rácsos diffúzort. Mindent saját méretre, hogy valahogy igazodjanak a meglévő elemekhez. A tetőtéri darab meg egyszerűen felfekszik a keresztgerendákra.

Személyesen mentem el értük, mert igen nehezek, postázni nem lett volna olcsó. Anyagból készült mind, a gyártó szerint a súly is fontos paraméter, hogy a megfelelő hatást hozzák a diffúzorok.

Éppen befértek az autóba

Hazaérve berakosgattam mindent, ahogy megterveztük. Nagyjából ez lett.

Két nagy elnyelőpanel ki, diffúzorok a helyükre

Hátsó falra a két hosszúkás darab került

A tetőtérbe meg elég volt "feldobni" a két rácsost

Az így előállt helyzettel az volt, hogy egyrészt megborult a szoba vizuális egyensúlya, főleg a hangfalak mögötti falon. A diffúzor fehér színe elütőtt az elnyelők kicsit bézses fehéjétől, érzetre középen meg semmi. Egyszer túl mozgalmas, aztán meg túl üres a fal. Mondjuk ez csak látvány, de azért ez is fontos. Főleg ha már ezzel a fallal szemben ülök. Másodrészt felszabadult két nagy elnyelő, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ez nem volt meglepetés, de akkor is. A képen látszik, hogy beraktam őket félig takarásba az IKEA bútorok mögé, majdnem egészen a falig (ettől se lett szebb a szoba). De a legfontosabb, hogy a hang se stimmelt. Mert most meg valahogy össze tudott keveredni az üzenet az összetettebb, mozgalmasabb zenéknél. Elveszett a nyugalom belőle. Először valahogy a látványt próbáltam rendberakni némi bútor átcsoportosítással.

Két oldalra magasabbra raktam az IKEA polcokat

Ez hangon nem segített igazán, látványban is csak picit. Ezt követően rendezkedtem a hátsó falon kicsit a meglévő elemekkel.

Ugyanaz, csak másképp

De ez sem rakta rendbe a dolgokat. Az első fallal volt a gond. Itt aztán vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem jobban hiszek a saját fülemnek, mint az ajánlásnak. Némi kombinatórika után minden elemet megint csak kicsit másképp felhasználva erre jutottam...

Régi/új

A hangfalak mögé visszakerültek a szélessávú elnyelők úgy, ahogy eddig voltak. Kikerült viszont az elosztót és tápkábeleket rejtő doboz. Helyére ment az egyik nagyobb diffúzor. Ha kihúztam, hogy eleje egy szintbe kerüljön az elnyelőkkel, akkor ugyanúgy el tudott bújni mögötte az elosztó a kábelekkel.

Továbbra is rend van

A hátsó falon pedig csak folytatni kellett, amit már így is elkezdtem. A megmaradt nagyobbik diffúzor szerencsémre szinte pont bepasszolt egy nagyobb üres felületre.

Ott van jobbra szélen

Így a szoba is visszanyerte a hangulatát, nem is maradt semmi, amit ki kellett volna dobnom és ami a legfontosabb, hogy megtalálódott a hangzásban is az egyensúly. Kellően levegős, tágas a hang, de nem is túl izgága. Nagyjából 4-5 hónapja hallgatom így a szobát, azt hiszem ez a része kész. Se a fülemnek, se a szememnek nem hiányoznak további diffúzorok az oldalfalakról, úgyhogy az a lépés elmarad.

Nem ment elsőre, munka is volt vele nem egyszer, de úgy érzem ehhez már nem kell nyúlnom.

Done, ahogy a művelt spanyol mondaná.

*Az időbeliséget néha (látszólag) nehéz a bejegyzések között fentartani. A végleges elrendezésről készült képeken még a rugókon állnak a Rethm-ök, de az előző posztból kiderül, hogy aztán ezek ott igazán mégsem váltak be.

Zsebrendszer

Úgy átlalában törekszem arra, hogy egyetlen rendszerem legyen és az az egyetlen rendszer az anyagi lehetőségeimhez képest a legjobb minőséget képviselje. Ezért nincs két hangfalam, erősítőm, egyebem. Ha valamiből veszek újat a régit eladom (úgy is kell az ára a kasszába).

Sőt, ezt a gondolatot annyira teljesen értelmezem, hogy kétfajta forrást sem tartok fent. Ha CD, akkor csak CD, ha streaming, akkor csak az és megpróbálom erre maximalizálni a rendszert. Ezért nem lesz soha LP rendszerem. Pedig nem kérdés (számomra), hogy jobban szól, mint bármilyen digitális. Zenék és eszközök szintjén is párhuzamosítanék, ami csak osztja az anyagi forrásaim. Az irány pedig (forrás esetén) mindig a legtágabb kapu felé vezet. Ez most a streaming, ahol havi egy CD áráért szinte korláltan mennyiségű új zenét fedezhetek fel. Music first.

Ezért aztán nálam a másodrendszer kérdése sem merült fel soha.

Eddig a nyárig.

Kellett pár dolog, hogy eljussak a döntésig. Például hogy a nyár elején sokat voltam munka miatt úton/külföldön. Aztán közvetlen utána nyaralás(ok) miatt sem voltam itthon. Plusz nyáron szeretek akár este is a jó levegőn ücsörgöni a teraszomon, semmint a padlástéri szobámban.

Szép lassan megérett a dolog, hogy kell egy második rendszer, amit magammal tudok vinni bárhova és ami nem köt a szobámhoz. Van egy kis Bose Soundlink táskrarádió forma hangszóróm amit a telefonommal össsze lehet kötni és meglepően élvezhető, de ettől jobb minőségre gondoltam.

Maradt a fülhallgató témaköre, ami időről időre feljött ötletként, de nem találtam ár okot minek is valójában. Na most végre lett ideológia hozzá!

Addig is nagyon hamar eljutottam, hogy ha komolyan veszem a hordozhatóságot, akkor ez nem lehet egy nagyobb darab otthoni füles, hanem inkább a fülbedugható fajta. Idegenül IEM, azaz "In Ear Monitor". Ezek nagyon hasonlóak a telefonokhoz kapható kis füldugaszokhoz, de azért mégis mások. Nem a hallójárat elején csücsülnek a fülben, hanem picit be is csúsznak. Ettől olyan jó (ideális esetben) a külső zajok elnyomása. Mondhatni füldugók is egyben.

Nosza neki head-fi.org. Régebben még magam is aktív tagja voltam, mikor az 501-es AKG-vel csapattam. Jól megváltozott, megnőtt az oldal és gyártók kínálata is. Azt hiszem trendi a fülesezés valamilyen formája.

Valami nem teljesen kezdő, amolyan középkomoly fülest szerettem volna, amit azért nem teszek le 5 perc múlva, hogy hát na...sok-sok olvasás és levelezgetés után végül egy Campfire modell mellett döntöttem. Én eleve nem vagyok egy komolyzene/jazz megszállott, sőt kifejezetten sok elektronikát/indie és egyéb alternatív nyalánkságot hallgatok, ezért direkt ritmusosabb, lazább, mesélősebb darabot kerestem. Nem a neutralítás volt a cél.

Meglepően egy irányba kezdtek húzni a hivatalos és nem hivatalos tesztek/vélemények a Polaris 2-vel kapcsolatban. Bugi van benne, nem szégyenlős alul egyáltalán és leginkább bevállaltan "fun" hangzás. Árban pont befért az elképzelésbe, úgyhogy megrendeltem jól. Technikai részletektől kímélnék mindenkit, neten ezer helyen fent van hány meghajtó van benne és mi minden van a dobozban, ha kinyitjuk. Jól megépített, átgondolt konstrukció ami nekem még bumfordiságával és látható csavarjaival együtt is (vagy éppen ezért) tetszik.

De mivel rendszerben gondolkodunk, mire kössük? Nyílván telefonra közvetlen lehet, de vajon mennyi potenciált dobunk ki ezzel az ablakon? Lehetne valamilyen DAP (Digital Audio Player), de az még egy eszköz és hogy kerül rá zene? A kiinduló pont a Tidal volt, ahhoz szeretnék ezen a rendszeren is hozzáférni. Ahhoz meg még mindig az okostelefon a legjobb felület, ráadásul az van is. Céges szabályként almás, második privátot nem tartok.

Úgyhogy adta magát az Audioquest USB memória méretű D/A és fülhallgató sorozata, ami éppen akkor bővült a Cobalt-al. Van még a Red meg a Black, de én a Cobalt-ot akartam, mert a Polaris is kék, meg a Cobalt is. Ez is egy rendszerszemlélet :)

Ezen felül már csak egy dolog kellett, hogy életre keljen a rendszer, mégpedig egy speciális kábel, ami iPhone Lightning csatlakozójából csinál USB-t, amibe be lehet dugni a Cobalt-ot. Azt hiszem kamera adapternek hívják és egy nettó lehúzás az egész. De sajna kell.

"Rendszer"

Ez így minden egyben belefér a Polaris gyári tokkjába, ami meg a pont becsúszik a pénztárcám alá a táskámba ami mindig nálam van. "Ezt is elviszem magammal".

Ott van benne minden

Mikor viszont mindez megvolt készen állt a rendszer. Forrás lehet tulajdonképpen akármi. Laptop, iPad, telefon, ami kéznél van. A legtöbbet nyílván a telefonom volt erre a célra befogva.

Érdekes tapasztalás lett a dologból, mert ez így ahogy van bizony piszok jól szól. Nyílván bírni kell a fülesezést, ez egy más élmény, mint a hangszórózás, de erősen elgondolkodtató volt a dolog. Ennek a kis rendszernek egy nagyon pörgős, jó értelemben vett harapós hangja van. Hangfalas karaktert időző mélyekkel, ami nyílván egy csalás, de roppant élvezetes. És nem herél ki semmit, nem visít, nem analizál. Egy mindenevő. Sokat hallgattam vele a Karen O/Daner Mouse dúó "Lux Prima" lemezét, a Late Night Tales sorozatot vagy éppen a Siriusmo "Comic"-ját. Nem éppen audiofil csemegék (oké, Late Night Tales mondjuk jó). Csak a zene, semmi hifizés. A szállodai szobá teraszán, a nyaraláson fantasztikus kilátás mellett vagy éppen munkába sétálva. Tisztára mint tinédzserkoromban. Menetelés a Purple Rain-ra. Egy életérzés, amibe nem tudott úgy mellesleg az audiofil énem sem belekötni.

Úgy hirtelenjében nem is értettem miért ülünk otthon egy fallal szemben. A szituatív zenehallgatás nagyon erős élmény. A nyár nagyjából ezé a "rendszeré" volt. A másikat,  a "nagyot" alig kapcsoltam be.

Aztán vége lett a nyárnak, kellemesebb lett a klíma idefent és...szerintem úgy két hónapja elő sem vettem az utazószettem. Hallgatom a zenét a fallal szemben és nagyon élvezem. Most megint azt, a hangfalazást, a "nagyrendszert". Mert azért az mégis más.

De azért minden nap nálam van. Ha akárhova vetne a sors, ott van. És lesz jövő nyár is. Kicsit azért már várom. Ezért is. Ha most csak annyi pénzem lenne, amennyiből ez a zsebrendszer kijön én erre mennék.