2011. december 26., hétfő

Audio Technika ATH-M50

Itt a tél, ami nálam - egyelőre legalábbis - egyet jelent a fülhallgatózással. Merthogy a kartondobozból épített zenehallgató szobám az emeleten még nem rendelkezik fűtéssel ugye. Ilyenkor kerül tehát elő hűséges társam, az 501-es AKG. Megvan azért a maga varázsa ennek a saját kis világnak is. A fülhallgatózás egész tinédzserkorom végigkísérte, első hifi élményeim is ehhez fűződnek...Beleburkolództam tehát este belső magányomba, feltettem a legújabb P.J. Harvey lemezt és elmerültem a zenében. Mikor vége lett a lemeznek, akkor tűnt fel, hogy a hálószoba ajtaja csukva, pedig én nyitva hagytam. Magyarázat: egy szobával arrébb felsírt a legkisebb. Máskor feleségem ébredt meg egy esti Nine Inch Nails lemezre és folytathatnám. Nyitott fülhallgató a csendes vidéken egész szépen be tudja cincegni az egész házat.

Aztán mikor azt vettem észre, hogy már válogatom a lemezeket fejben: mi lesz zavaró, mi nem?, akkor döntöttem, kell egy zárt fejhallgató. Volt ez November elején. Nekiálltam túrni a head-fi.org-ot, mit lehetne választani. Próbáltam olyan felhasználók javaslatait keresni, akik egyrészt sok fülhallgatót ismernek, másrészt az 501 is szerepel köztük. Fura dolgokra bukkantam. Aki szerette az 501-et, az drágább fülesekkel sem jött ki, mindenhonnan hiányolta azt a mágikus középtartományt. Már a százezres kategóriában nézegettem a zárt Denon-okat és Audio Techika-kát, de addig sem jutottam el, hogy valamelyik az ajánlások alapján komolyan érdekeljen. 1 hónapon át ment a hullámvasút. Bújtam egy kicsit a fórumokat, elment a kedvem, szünet, megint fórumbújás és így tovább.

Aztán pragmatikusra váltottam, mert úgy éreztem így nem lesz soha semmi. Feledtem az AKG viszonyítást, belőttem egy alacsony büdzsét (nagyon akkor se bánjam, ha mellé lövök) és innen kezdtem csemegézni. Az adott árkategórián belül az M50-es Audio Technika volt a legszimpatikusabb, s mikor feltűnt egy kitűnő állapotú használt példány, na azt már jelnek vettem. Lesz ami lesz.

Általában minimum 1-2 hónapot várok míg írok valamiről, kell egy kis idő, míg leülepszik bennem mit is gondolok egy új jövevényről. Ez a füles 2 hete van meg, de minden este szinte hajnalig a fejem van, szóval tettem bele elég órát, hogy érezzem a karakterét. Ilyen:
De hogy kerül ide Brad Pitt?
Mert ha az 501-es maga az igazmondó juhász, aki sose, még véletlenül se hazudik, addig az M50-es ferdít, becsap és még cinkosul kacsint is hozzá: Hazudok. Tetszik, mi? És tényleg. A legjobb példa erre a basszus. Egy fejhallgató, ha lineáris akkor nem szólhat úgy, nem teheti oda a hangsúlyokat, ahova egy hangfalas rendszer teszi. Mert másképp működik. Mert nem érezhetjük a hanghullámokat a csontunkban, a tüdőnkben. Ez leginkább az igazi szub tartományt érinti. Az AKG-n éppen ezért hallom, kottázni tudom, nyilván nem érzem és nyilván más, mintha hangfalon hallgatnám. Az M50 meg letépi a fejem. Vákuumot csinál a dobhártyámra, ha úgy van kedve és csinál szub tartományt is. Üt, vág, nyomul. A végén pedig nem tudunk mást tenni, mit vigyorgunk. Jófajta "fun mid-fi". Nem is akarja titkolni, sőt magával ránt a mocsárba. Még azt is elhiteti, hogy az egész hang hű reprodukció hülyeség. Hát nem csak zene van? És ha olcsó vagyok, akkor már nem is jó? Forget hi-fi...it's shit.  De azért egészen mégsem csúszik ki a talaj a talpa alól és éppen ezért nem lesz pár nap múlva a sarokba dobva. Mert a középtartomány, az énekhang, ha nem is olyan mint az AKG-é, de megtalálható a hangokban az énekes. Ott van, érted, érzed, ember. És ha nagyon tótágast áll a világ ebbe lehet kapaszkodni. A felbontása is jó, zárt konstrukciójából kifolyólag mást emel ki, mint egy nyílt fülhallgató, szépen követi a rétegről rétegre a bonyolultabb zenéket. Egyedül a magas tartomány az, ahol kivillan Mr. Pitt letörött foga. Néha-néha bizony a nagy lelkesedésben túl csörgőssé, túl hangsúlyossá tud válni. De persze semmi megbocsájthatatlan. Ez is a játék része.

Összegezve: egyet tudok érteni a head-fi.org-os ajánlásokkal. Highyl recommenden 5 starts editors choice of the month moon award in die Spitzenklasse zwischen Absolutreferenz. Vagy nem. De nem mindegy? Üss meg...

2011. december 23., péntek

Kozmetika

Jut eszembe még egy apróság, ez is még a nyárról...

Lecseréltem a teljes kábelezést CAT7-esre és ha már ott voltam újragyártottam a keresztváltó dobozát. Csatlakozók Nakamichi típusok. Ebből vettem annyit, hogy a hangfal elég olcsó hatású műanyag csatlakozóit is le tudjam majd cserélni, ha kedvem/időm úgy tartja.



Apple Airport Express



Nyár óta megvan, de nem akartam róla írni, míg nincs vele hosszabb távú kapcsolatom. Ez a legújabb, 802.11.n-et ismerő verzió.

Itthon már van a földszinten egy Airport Extreme, ami a fő WiFi router-em. Ehhez kapcsoltam az Express-t. Kapásból 3 féle képpen lehet konfigurálni őket: "Join existing Network", "Extend Network", "Create Distributed Wireless Network". Amit még tudni kell, hogy a beton födém miatt (gondolom) az emeleten igen-igen gyenge volt a WiFi jelerősség.

Az első két kapcsolódási lehetőség beállítása gyerekjáték, két kattintás és működik. Ellenben nem hozta a várt eredményt, a jelerősség annak ellenére gyenge maradt, hogy egy szobában voltam az Express-el. Mintha továbbra is a lenti router lett volna a jelforrás. Pedig csak egy hálózat volt, aminek tagja volt az Express is. A harmadik lehetőséget tart a legtovább beállítani, mert mindkét router-nek meg kell mondani ki a másik (MAC cím alapján). Ráadásul konfigurálás alatt nincs WiFi, ezért mindegyiket LAN kábelen keresztül lehet adminisztrálni. Kicsit macerás, de stablian megjött a térerő.

Ezek után a "standard" módon használtam fel az Express-t, optikai kimenetét rákötöttem az Ethosz D/A átalakítóra, az iPhone pedig távirányítóként szolgált a számok kiválasztásához. Ennek a felállásnak megvan az az előnye, hogy a MacBook így lennmaradhatott a földszinten. Így azt a minimális zajt sem hozta fel, amit a 7200-es merevlemez csinál benne. Hátrány viszont, hogy a Decibel-t (korábban ugye AyreWave) nem tudtam használni, mivel a zene küldése közvetlen iTunes-ból mehet.

A hangminőséggel végül is nem volt gondom, bár zavart, hogy nem tudtam a Decibel-t kihasználni. A nagyobb gond inkább az volt, hogy a 3 hónap alatt, amíg így használtam a rendszert, volt 2-3 alkalommal is jelkiesés, azaz megakadt a zene. Nem tudom mi lehetett az oka, a jelerősség stabil volt. Az első alkalom után átmenetileg kikapcsoltam a Time Machine szolgáltatást, hátha az generált nagy hálózati forgalmat (a külső merevlemez, amire a mentések kerülnek az Extreme-re volt kötve, tehát az is WiFi-n forgalmazott adatot.) Sajnos nem is olyan sokára megint előfordult az akadozás és ezen a ponton nekem el is dőlt a kérdés. Airport Express marad, később kelleni fog, hogy legyen az emeleten használható jelerősség. Zenére viszont nem fogom be.


2011. július 8., péntek

Velodyne VA68X2E


Előjáték

Miután belaktam újdonsült szobám és lecsillapodott az újdonság varázsa - bár tetszett amit hallottam - csak az járt a fejemben, vajon ennyi van a rendszerben, vagy lehetne még jobb?

És itt hadd szakítsam meg rögtön a történetet egy gondolattal - mégpedig azt illetően milyen fontos is lenne a jó kereskedő, aki ismeri a portékáját mint a tenyerét. Merthogy ő lenne az, aki a termék megvásárlását követően otthonunkban is tudna segíteni kihozni azt a megvásárolt elemből, rendszerből, ami tényleg benne van. Igazából sokszor ő jobban tudja (kellene tudnia) mit vettünk, mint mi magunk. Hiányukban könnyen elvészhet a megvásárolt érték jó része és sokszor ez csak apróságokon múlik, nem is kerül pénzbe. Például a hangfal helyének megtalálása tipikusan ilyen történet. Gondolhatjuk azt, hogy megtaláltuk a legjobb helyet, de bizonyosak csak akkor lehetnénk, ha mi is sok környezetben, sok helyen, ideális párosítások mellett hosszú időt együtt töltenénk a darabbal. Talán egyszer az is megtörténik majd, hogy veszek egy új rendszert. Egybe az egészet, szőrőstűl-bőröstül. Nem fogom rá sajnálni azt a kis plusz pénzt amiben esetleg kerül, hogy meghívjam hozzám installálni a kereskedőt. Szerintem egyik legjobb befektetés...zárójel bezárva.

Használtpiacról összevásárolt cuccaim mellett azoban maradt a magam füle és tapasztalata. Elkezdtem hát vadul tologatni a hangfalat - ez aztán tényleg nulla forint - hol szól a legjobban? A játék nálam alapvetően a körül a kompromisszum körül forgott, hogy mennyire engedjem rá a hátsó falra a hangfalat. Merthogy hiába meglehetősen nagy darabok, nagyon gyors és száraz basszusuk van, valamint nem is vállalnak fel többet, mint amit tényleg torzításmentesen és tisztán tudnak odalent. Ergo, időnként, akárhogy kerülgettem a  dolgot soványnak hangzott az előadás. Fülnek nem is annyira, mint érzetre. Hiányzott a súly. Próbáltam tehát közelebb falhoz, hátra, kb. 1 méter távolságról indultam. Lementem 70cm-re, alig valami különbség a mélyben, közép zavarosabb, magasnak mindegy volt. 50cm, jött valami súly és kicsit javult a közép érthetősége, de mélységében laposabb lett a színpad, szélesség is csökkent. 20cm, felkeményedett a hangzás, basszus még több, még mindig nem elég, ellenben ráadásul időnként lebeg is, oda a kontrolláltság. A színpad kétdimenziós lett, a ritmika egyáltalán nem volt rossz, de összességében nem volt élethű már a hangzás. Inkább amolyan hifis. Teljesen elveszett a levegő a rendszerből, szembe volt egy falni hang, mintha egy vászonra lett volna fröccsentve. Meg az is tudtam, hogy középtartományban ettől jóval jobb felbontást mutatott a rendszer mikor 1 méterre volt, szövegértés is jobb volt.

Vissza 1 méterre, basszus kevesebb, de igazából a falnál sem az jött meg, amit szerettem volna. Mi van, ha tovább távolodunk, még jobban elhúzzuk a hangfalat? Basszust - sejthető módon - nem nyertem a dologgal, de kiderült a levegősséget, átláthatóságot illetően bőven voltak még tartalékok a rendszerben. Nem mértem le, de szerintem több mint két méterre vannak a hangfalak most a faltól. Itt volt képes hang levállni a dobozról, korábban nem igazán. Megjelent az igazi, szellős, átlátható megszólalás, ahol helye van mindennek. Nem volt visszaút, ezt nem tudom beáldozni, ez kell. Meg nem volt igazán basszus sem. Tettem egy rövid próbálkozást azzal, hogy a reflex kijáratot lezártam, ezáltal kicsit poroszosabb lett a hang, de lényegileg semmiben nem lett jobb, viszont még kevesebb lett a basszus. A tere még egy kicsit tovább javult az által, hogy picit hátrafele megdöntöttem a hangfalat.

Aztán így hallgattam zenét. Elkönyveltem, hogy ezek a böszme nagy hangfalak úgy szólnak mint egy kis monitor. Kivéve néha, mikor megtalálták egymást a lemezzel egy-egy alkalommal. Akkor besunnyogott valami döbbenetesen mély és súlyos, szinte csak érezhető hang. Azt hiszem valami nincs teljesen rendjén a doboz hangolásával, mert pont a hallható basszustartomány gyenge, alatta meg megint van élet. De, legalább elrontva sincs, egyszerűen csak kevés.

Így éldegéltünk én és a rendszerem, míg fel nem bukkant egy hírdetés, ami felkeltette az érdeklődésem. A bejegyzés tárgya, egy Velodyne szub. Nem vagyok nagyon jártas a szubok világában, de két márkanév eljutott hozzám is, mint zenére alkalmas gyártmányok. Rel és Velodyne. Nem házimozi, nem bumm-tucc, zene. A meghírdetett darab régi típus,10 éves múlt már, de legalább elérhető volt árban, lecsaptam rá. Maximum továbbadom, ha nekem nem kell.

Első randi

Késő este , 10 óra fele vettem át Budán, kutyafuttában épp a Limarból jövet (ahol kollégának sikerült "némileg" jobb rendszert beszerezni, mint amit a Saturnban hasonló áron kinézett.) Mikor megláttam a szubot ledöbbentem milyen kicsi. Kombi autóval voltunk, a csomagtérben már volt két bedobozolt Martin Logan Source, ami ilyen formában nem kicsi. Már a Limárnál vakartuk a fejünk utastársammal, hova fog még ide beférni egy szub? Alig volt hely. Simán befért. Kb. mint egy négyzetesre kisarkított focilabda, esetleg kicsit nagyobb. Ha nem lettem volna annyira fáradt, azt hiszem adtam volna egy ötöst bánatpénznek, hogy foglaltam a szubot két hétig és otthagytam volna. Semmit nem néztem ki belőle, ez az igazság. Hazafele már fejben feladtam a hírdetést.

Éjfélre értem haza, még kétszer jobban hulla voltam, de azért felvittem az emeltere, letettem oda, ahova én elképzeltem, hogy jó lesz, bekötöttem úgy, ahogy én jónak gondoltam (jelszinten), bekapcsoltam...és szinte semmi. Működött, de mintha ott se lett volna, semmi. Kicsi, na, elveszik a szobában, az álló hangfalaim 5x akkorák (darabja) mint ez, hülyeség volt elhozni, de veszett több is mohácsnál, majd eladjuk...

Párkapcsolat terápia


Persze teljesen anti-hifista lettem volna, ha nem döntöttem volna úgy, hogy kicsit azért játszom a dologgal. Ez, meg az, hogy mégiscsak Velodyne. Hát ennyire semilyen nem lehet. Okés, hogy ide kicsi, de ez konkrétan nulla produkció. Pozitív eredményt nem vártam, hisz nem lesz békából herceg, na...

Először is olvasgattam. Az első dolog, ami feltűnt, hogy mind a REL, mind a Velodyne azt mondja: ne a jelszintet használd! Kösd be a hangfalszintű bemenetet. Magyarázat: Íly módon az erősítő hangképe, sebessége, stb...bekerül a szub elé, így koherensebb lesz megszólalásra. Bullshit, gondoltam én a mérnök. Ez egy csomó torzítás így plusszban. Ráadásul az erősítőm jól megemeli a jelszintet csak azért, hogy a szub bemete meg visszaossza, nehogy túlvezérlelje a saját erősítőjének a bemenetét? Hülye azért nem vagyok...

Tovább olvasgatva két módszert találtam a szub elhelyezését illetően. Nagyon ötletesnek és szimpatikusnak tartottam azt az elképzelést, hogy tegyük a szubot oda, ahonnan a zenét hallgatjuk (azaz a fotelba, olyan magasságba ahol a fülünk lesz) és kússzúnk körbe a szobában a földön. Ahol a legerőssebb és legtisztább basszust halljuk, oda kell tenni a szubot. Ugyanezt fogjuk majd a székben ülve is hallani. Szobán jelenlegi állapotában azoban ilyen kúszásra nem ajánlott, hisz ahol nincs szőnyeg ott pizony még csak pőre beton van, elég poros műsor lenne.

Második, kevésbé egzaktnak tűnő módszer: tegyük a sarokba, vagy fal mellé a szubot úgy, hogy a hangszóró - ha nem csak lefele néz- a fallal párhuzamosan előre irányuljon. Hallgassuk meg. Váltsunk a fázison, ha több lett a basszus az a jobb beállítás. Fordítsuk el kilencven fokban a szubot, most nézzen a szoba fele a hangszoró. Ha még több a basszus, még jobb. Esetleg még egy kör a fázisváltóval, mert így meg lehet a másik állás jobb. Valahogy így. Meg talán meg annyi útravalónak, hogy ne essünk abba a hibába, hogy túl magasra tesszük a szub működési frekvenciáját, inkább alulról emeljük. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy túlságosan beleszól a középbasszus tartományba, aminek következtében visszavesszük a hangerőt és ezzel lekorlátozzuk az igazán mély hangok energiáit. Meg szélsőséges esetben még lokalizálható is lesz füllel a szub ha túl magasra megy.

Nekiálltam hát így. Mivel tetőtér, ezért sarok kifejezetten nincs, fal melletti pozíciót kerestem. Eredetileg a hifiállvány mellé raktam le, csak úgy, minden faltól bő méterre, oldara több is volt. Ott ugye meg se mukkant látszólag. Arréb vittem másfél métert, rátoltam a falra úgy, hogy a membrán a szoba fele nézzem és bumm...ez mi a fene? Még sok is lett! Mármint a középbasszus. Az igazán mély basszus meg nem jött meg. Ráadásul ha kikapcsoltam az erősítőt valamiért a szub kimenet kiadott valami brumm-ot, ettől a szub sose kapcsolt ki automatikusan, hanem brummogott ugye. Kezdeti lelkesedés múltával tettem megint ide-oda szubot, a székemmel egy vonalba, mégiscsak amennyire lehet sarokba, de az őserő még nem jött meg. Nem "energizálta" a szobát.

Vad, kontrollálatlan szex


Ekkor jutottam el gondolatilag odáig, hogy ha már ennyit szórakoztam a dologgal, akkor már végül is kipróbálhatom azt is, mi van, ha bekötöm hangfalszinten. Ott búgni sem fog az erősítő, legalább nem kell kézzel kapcsolgatnom a szubot. Ekkor már egyébként eldöntöttem, hogy marad a szub, mert sokkal jobb volt a hang vele, mint nélküle, de teljesen körbe akartam járni a kérdést.

És milyen jól tettem! Szembe minden mérnöki logikámnak bizony tényleg nem kicsit jobb hangfalszintről megvezérelni. Jobb a meghatjás is, úgy tűnik sokkal több energia szabadul fel. Megjött a súly ami eddig nem volt. Plusz jobb az integráció, tényleg együtt játszik a szub a rendszerrel, egység van. Ezen a ponton ez a kis méregzsák már képes volt basszusnehézzé tenni a rendszer hangzását. Egyszerűen elnyomott mindent, ha úgy akarta. Itt azoban cselhez folyamodtam, nem csökkentettem a szub hangerejét, hanem fokozatosan húztam el a falaktól, befele a szoba fele. Ezzel csökkent a basszusmennyiség amit hallottam, de nem a levegő mennyisége, ami mozgott. Fokozatosan vált kevésbé hangsúlyossá a mélyregiszter, de közben mégsem vált kicsivé a hang. Tulajdonképpen feltekertem maximumra a teljesítményt, az átviteli frekvenciát a lehető legalacsonyabb szinten korlátoztam és ehhez a beállításhoz kerestem helyet. Ha kicsit irodalmibb nyelven szeretném megfogalmazni hogyan is szól most ez a szub, akkor minden bizonnyal azt mondanám: állat!

Az ágyban merengve kellemes zsibbadságban

Így aztán nem kellett kompromisszumot kötnöm a front hangfalaim elhelyezését illetően sem, jöhetnek nyugodtan befele a szobába. Tér, levegő, transzparencia, folyékony hang. Meg basszus is, ráadásul a jobbik fajtából, olyan lendülettel és energiával, ami passzív megoldásból nehezen képzelhető el. Win-win.


2011. június 26., vasárnap

Zajcsökkentés

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


A zaj csökkentésének, illetve a hang kiszűrődésének részletes tárgyalása meghaladja ennek a cikksorozatnak a lehetőségeit, de azért megosztanék egy-két tippet ami talán hasznos lehet az otthoni stúdió tulajdonosoknak. Amennyiben a stúdiónak aktív szellőztető rendszere van, akkor a felvétel során a mikrofon mindenképpen kerüljön távol a szellőztető nyílásoktól. Ha a szellőztetőknek állíthatóak a lamellái, állítsuk őket úgy, hogy ne arra fújják a levegőt, amerre a mikrofon van. A legjobb azoban az, ha a felvétel előtt beállítjuk a szobában a megfelelő hőmérsékletet és a felvétel idejére kikapcsoljuk a rendszert. A szünetekben pedig újra be lehet természetesen kapcsolni. Gyakran a radiátorok is adnak ki magukból különféle hangokat ahogy melegednek fel, illetve hülnek le, használjuk őket is a felvétel előtt.


További problémás zajforrás sok stúdióban a számítógépek ventillátorainak a zaja. Erre megoldás lehet, hogy kicseréljük a számítógép tápegységét kiszajú, vagy éppen passzív hűtéssel szerelt tápegységre, de talán egyszerűbb, ha prémium márkájú számítógépet veszünk. Ezek gyakran sokkal csendesebbek mint olcsóbb társaik. A legutóbbi számítógépeim mind Dell típusúak voltak és meglehetősen csendesek. A többlettköltség amit a számítógépre kell költeni hamar megtérül, hiszen nem kell tápegységet cserélnünk, vagy zajszigetelőt építenünk.


A biztonság kedvéért szövettel borított 703-as üveggyapotot rögzítettem az asztalomra a képen látható módon. Így a ventillátorok zaja közvetlen elnyelődik, nem is jut a szobába. A Dell tápegységeivel és ezzel a megoldással készíthetek úgy felvételeket, hogy a mikrofon közvetlen felém (és a számítógép fele) néz és még így is alig-alig hallatszik valami zaj a gépből. Egy újabb 703-as táblát tehetnék a gép elé is a felvétel idejére, így még tovább csökkentve a kiszűrődő zajt.




Ha már mindent megtett a zaj csökkentése érdekében, de az még mindig túlságosan hallható a felvételen, akkor fontolja meg a digitális zajcsökkentés használatának lehetőségét. Sok program van, ami figyelemreméltó hatékonysággal távolítja el az állandó jellegű zajokat - nemcsak a súgást, de a búgást de a légkondícionáló rendszer mormogását is. Én a Sonic Foundry Noise Reduciton plug-in modulját használom, de más megfizethető termékek is vannak, amelyek kitűnően alkalmazhatóak.


Ezzel ér véget Ethan Winer akusztikával foglalkozó oldalának fordítása. Az eredeti oldal széljegyzetek és rengeteg további hivatkozás segítségével még mélyebbre ás a témát illetően, angolul tudóknak melegen ajánlom!

Élő vagy "halott" hangzás - melyik a legjobb és hol?

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Ha már látott fényképet profi szinten kivitelezett felvevő szobáról akkor észrevehette, hogy a padlózat anyaga szinte mindig visszaverő anyag, mint például fa vagy linóleum. A kemény anyagú padlózat kellemes légkört teremt dobok, gitárerősítők és akusztikus hangszerek felvételénél. Ugyanígy, az auditórumi színpadok, iskolai együttesek termei szintén visszaverő képességgel rendelkező padlóval bírnak. Ahogy korábban már említettük, az "élő" hangzás csak a közepes és magas frekvenciákra vonatkozik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a visszeverő képeséggel rendelkező padlózat fontosságát akusztikus hangszerek felvételenél - amennyiben a természetes hangzás a cél. Ha például egy nappaliban készülne a felvétel és a párja nem támogatná a szönyegek felszedését, akkor tegyen a szönyegre egy kb. 1.5x2.5 méteres vékony furnérlemezt. 


A visszahallgató szobák padlózata néha szőnyegezett, olykor fa, gyakran pedig a kettő kombinációja. Ezekben a helységekben a mennyezet kialakítása is változó, néha teljesen visszaverő, teljesen elnyelő vagy éppen ezek kombinációja. Nincs egy biztos, helyes módja annak hogyan kezeljünk egy szobát, mivel a mérnökök különféle élénkségű hangzást kedvelnek. Ugyanakkor sosem szabad egy szobát teljesen halottnak (vagy mondhatjuk úgy, süketnek) kialakítani, mert az biztosan természetellenes hangzáshoz vezet. Az egyetlen helyzet, amikor ez célravezető lehet, amikor vokálok felvételére használt kis fülkét tervezünk, illetve ha a lehallgató szobánk nagyon kicsi, értsd kisebb mint 3x3 méter. Ha egy szoba nagyon kicsi, akkor a visszaverődések túl rövidek ahhoz, hogy használhatóak legyenek és dobozhangzást eredményeznek. Ebben az esetben a legjobb megoldás az összes falfelületet teljes mértékben elnyelőkkel borítani, a hiányzó "légkört" pedig később, elektronikusan hozzáadni a felvételhez.


Egy átlagos szobában a keményebb és puhább anyagok keverékét ajánlom a falakra. Ne legyenek nagy összefüggő felületek, amik csak puhák, vagy csak kemények. Javaslom az elnyelő anyagok csíkban alkalmazását, vagy a sakktábla mintát, félméterenként váltogatva a kemény és puha anyagot. Ettől egyformán neutrális lesz a szoba mindenhol. Az elnyelő felületek közti távolság változtatásával közvetlen hathatunk a szoba hangzásának élénkségére. Amennyiben 705-FRK (vagy hasonló merev üveggyapot) kerül felhasználásra, akkor akár az egész falfelületet bevonhajtuk vele. A szoba élénkségét pedig változtathatjuk azzal, hogy papírral befelé, vagy kifelé szereljük fel őket. 


A kemény és puhább felületek váltogatása panel csadpák esetén is ajánlatos - tegyünk üveggyapot elnyelőt két csapda közé. Saját otthoni stúdiómban is ezt a megoldást választottam, azaz először egy alacsony frekvenciákra méretezett basszus csapdát szereltem fel, aztán egy üveggyapot táblát aztán egy közép-basszusra hangolt csapdát, majd megint üveggyapot. Ez felépítés ismétlődik. Itt említeném meg, hogy a panel csapdákat horizontálisan is felszerelhetjük, ha például könyvespolcok, vagy egyéb bútorok megakadályoznák a vertikális elrendezést. Mivelhogy a fal és mennyezet, illetve a fal és a padló alkotta sarok pont annyira saroknak számít mint bármely másik sarok, ezért panel csapdák fal mentén (a padlóhoz vagy mennyezethez közel) való elhelyezése hatékony megoldás.


Természetesen sok stúdiónak van nagy "élő" hangzással bíró területe és nincs is ezzel semmi baj! Ha a szoba elég nagy ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a közel lévő falak között fellépő gyors visszhangok, akkor egy egész falnyi visszaverő felület jó megszólalást (nagy hangot) is eredményezhet. Még a kisebb szobákban is egy kemény padló akár egy, vagy több csupasz fallal is lehet jó. A cselló tanárom - aki egy abszolút kezdő az audio dolgokat illetően - teljesen elkápráztatott a kis manhattani apartmanjában készült felvételeivel. Ezeket úgy készítette, hogy hátát a szoba sarkának vettete miközben játszott. Mikrofonja egy oclsó szeteró típus volt amit pár méterre heyezett el a csellótól. A valóságos hangzás kulcsa - különösen akusztikus hangszerek esetén - némi térérzet beépítése a felvételbe - mégha a nagyobb szobák visszhangzása nem is éppen a legsemlegesebb.


Bár legtöbbször ajánlott a kemény és puha felületek váltogatása a falakon, gyakran javaslom az egész mennyezet elnyelő anyagokkal való borítását, különösen akkor, ha alacsonyan van a mennyezet. Amellett, hogy így kiiktatható a padló és mennyezet között fellépő visszhang, a teljes elnyelés kialakítása következtében akusztikusan sokkal magasabbnak tűnik így a belmagasság. A legtöbb házi stúdió tulajdonosát a hidegrázás kerülgeti, ha szóba kerül, hogy még alacsonyabbra kerüljön a mennyezetük (az elnyelők által), de tényleg sokat használ a hangzásnak ez a megoldás. Még ha az egész mennyezetet 5-10cm vastag ügeggyapottal borítjuk is (amelyek mögött még légrést is hagyunk), hangzásra sokkal magasabbnak fog tűnni a szoba. Nincs a között különbség, hogy a visszhangok mértékét a nagyobb belmagasság okozza, vagy éppen a mennyezetre szerelt elnyelők, mégha alacsonyan is van a mennyezet. Vastag, sűrű üveggyapot használata esetén a a mélyebb frekvenciák esetén hallik a szoba magassabbnak, vékonyabb esetében ez inkább a közép-magas frekvenciákra lesz igaz. Légrés és vastag üveggyapot alkalmazása esetén ugyancsak a mélyfrekvenciás hangzás változik előnyére.


Másik előnye a mennyezet teljes elnyelésre való kialakításának, hogy így csökkenthető a "fésűs" szűrés, ami akkor fordul elő amikor például dobot mikrofonozunk felülről. Hiszen ekkor a mikorofon közel kerül a plafonhoz. Ha a plafon visszaverő tulajdonságokkal rendelkezik, akkor a hang két irányból érkezik a mikrofonba: direkt úton a hangszer felől és visszaverődés módján a plafonról. Bár a távolságot illetően a különbség nagyon kicsi, a reflekciók számos kiemelést és beszakadást okoznak az átvitelben ami jól hallható is. (Amikor a reflekciók a kiemelések és beszakadások sorozatát okozzák, akkor ezt a jelenséget fésűs szűrésnek hívjuk, mert a frekvenciaátviteli görbe egy fésűhöz lesz hasonlatos.)

2011. június 13., hétfő

Nulla forint (nem kettő perc)

Akárhogy kísérleteztem a nappaliban a zenehallgatással, több dolog is folyton azt eredményezte, hogy kevesebbet hallgattam hangfalon zenét, mint szerettem volna. Leginkább az akusztika. Körben 180x200cm-es ablakok nem a legideálisabbak, hiába a tér.

Persze van külön zenehallgató szoba is, de hát hol van az még, míg használatba vehetem? Az emeleten se fűtés, se semmi, ki sincs festve. Vár a szebb jövőre...gondoltam ezt egészen tavaly őszig. Végül beugrott, hogy tavasztól őszig tulajdonképpen használható klíma van fent. Csak mondjuk más se. Meg több száz örökölt könyv a földön felhalmozva. Annó még gondoltam rá teszek fel képet a kupiról, ami a kiindulási alap volt. Inkább mégse. Mindenki eressze el a fantáziáját, szorozza meg kettővel, emelje négyzetre és már langyos is.

A vezérhangya azonban már elindult a fejemben. Igaz, hogy csak szezonálisan, de végre használatba vehetném a zenehallgató szobát. Ja igen, még valami. Pénzbe nem kerülhet a kivitelezés. Olyan tinédzser életérzés, na.

Némi töprengés után adodótt hogy egy fuvarozó rokon kapcsán gyakorlatilag korlátlan mennyiségű jó minőségű, erős (és egyforma) kartondobozokhoz tudok jutni. Elkezdetem hát papírdobozokból bútort csinálni a könyveknek. Hát míg ezen végigmentem az nem volt kis idő. Több mint 50 dobozban sorakoznak a könyvek. A legalsókba vágattam bútorboltba polcanyagból merevítőket, így két-három szinten simán fel lehetett húzni. Aztán némi kidobásra várt szőnyeg megmentése, régi fotel, kecskebőr lámpa minek most még máshol nincs helye és kész is. (Bárcsak ilyen gyorsan ment volna ahogy leírom). Igazából már tavaly ősszel bírtokba vettem, mivel sikerült addigra az entrópiát egy kezelhető szintre szorítani...

Mivel emeleti szobáról van szó, csak az oldalfalak párhuzamosak, ráadásul sok a könyv, mondhatni jó a szoba akusztikája. Valami csörgés azért még maradt benne egy adott magasfrekvencián, de lesz ez még jobb is. Tulajdonképpen most tudtak a hangfalaim először térben és nem csupa visszhangban rendesen megszólalni. Hát mit ne mondjak. Minap felhívtam zenéthallgatni a párom este. Hullafáradt volt, 5 perc, csak kicsit. Másfél órát maradtunk. Hát ilyen. Meg olyan, hogy a legjobb tere van a rendszernek amit hallottam, nemcsak a helye van meg mindennek, de a hangszerek közötti helyeknek is megvan a helye. Mindent hallani, nagyon precíz megszólalás, de mégse szívtelen és semmiképpen sem bántó. Csak folyik a zene. Egy feketelyuk lett a szoba, egy órán belül akkor sem szabadulok ha alig bírok feltántorogni.



2011. június 12., vasárnap

A szoba kialakítása, elrendezése - szimmetria

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Hacsak nem azt tervezi, hogy monóban rögzítsen és keverjen felvételeket, akkor a szoba szimmetriája és a hangfalak elhelyezése nagyon fontos. Amennyiben a két hangfal nem egyformán szimmetrikusan helyezekedik el a szobában, akkor a frekvenciaátvitelük különböző lesz és a sztereó hangkép sem lesz kiegyenlített. Azon szobákban, amelyek téglalap alakúak érdemes a hangfalakat a rövidebb fal mentén felállítani, ahogy az alábbi ábrán látható. Így távolabb kerül a hallgató pozíció a hátsó faltól, ahol a mélyfrekvenciás kiemelések és kioltások a legerősebbek.
A szimmetria számít! Egy ideális keverőszobában a hangfalak egyenlő távolságra vannak a falaktól és a sarkaktól, valamint a lehallgatási pozícióval egyenlő oldaló háromszöget alkotnak. A bal oldali elrendezés jobb, mert a szobához képest szimmetrikusabb. A jobb oldali megoldás további hátránya, hogy a hallgató pozíció mögötti fal-fal találkozás fókuszáló hatása is ront az eredményen.
A melett, hogy a hangfalakat szimmetrikusan helyezzük el, figyeljünk arra is, hogy a keverő konzolt és a széket is úgy helyezzük el, hogy a fülünk egyforma távolságra legyenek a hangfaltól. Ugyanígy, az akusztikai megoldások - legyen az elnyelő vagy diffuzór - egyforma mértékben kell, hogy legyenek mindkét oldalon. Sok esetben nem lehet teljesen szimmetrikus elrendezést kialakítani, de a lehetőség szerint törekedni kell erre. Különösen a szoba első felében, ahonnan az elsődleges visszaverődések érkezhetnek. Ami a szoba hátuljában történik valószínűleg kevésébé fontos.


Bár a fenti ábrán látható szoba négyszögletes, jobban kedvelem a ferdén futó mennyezetet, mivel az eleve elterelést erdeményez így csökkentve a visszhangot és csörgő hangot. Mások azzal érvelnek, hogy jobbak a párhuzamos falak, mert könnyebben megjósolhatók esetükben a szoba módusai, a fellépő elkerülhetetlen visszhangot pedig elnyelőkkel kezelik. De ahogy már korábban említettem, a szobai módusok ismerete önmagában nem mindig meghatározó információ. Továbbá párhuzamos falak esetében mindenképpen kezelni kell a falakat elnyelőkkel, aminek következtében nem biztos, hogy képesek leszünk a szoba megfelelő élénkségét megtartani (azaz túl halott lesz a hangzás).


A csúcsos tetőszerkezet pedig jobb, mint a lapos, sima, mivel így elkerülhetők azok a visszhangok és csörgő hangok amik abból adódnak, hogy a mennyezet párhuzamos a padlóval. Úgyanakkor a tető csúcsa egyfajta fókuszáló szerepét is betölti - hasonlóan a parabola antennához - ami már nem olyan kívánatos tulajdonság. Éppen ezért jó ötlet elnyelőket vagy diffúzorokat szerelni a csúcspontba, ahogy az alábbi fotón is látható.
Ezek a mini csapdák a szerző otthoni stúdiójában kerültek felszerelésre, hogy elkerülhető legyen a tetőszerkezet fókuszáló hatása
Heves viták övezik a lehallagató szobákkal kapcsolatosan azt a nézetet, amely szerint a hangfalakat a falba kellene építeni. A legtöbb stúdió tulajdonos állványra helyezi a hangfalakat, vagy éppen a keverőasztalra teszi és nem is foglalkozik többet a kérdéssel. Más stúdiók viszont közvetlen a falban alakítják ki a hangszórók helyét úgy, hogy végeredményben a hangfal és fal egy síkba kerül. Alapos tudományos tények szólnak a falba építés mellett, mégis vannak mérnökök, akik úgy gondolják egyáltán nem szükséges, illetve még rosszabb hangzást is eredményez. Arra szokták felhívni a figyelmet akik a falba építés ötletét támogatják, hogy íly módon csökken az úgynevezett "hangfalszéli interferencia" (Speaker Boundary Interference"), amely kiemeléseket és beszakadásokat eredményez a mélyfrekvenciás átvitelben. Hiszen ha egy hangfal a szobában van, akkor az arról leválló mélyfrekvenciák eljutnak a hátsó falig, majd onnan visszaverődve és ismét találkozva a hangfal eredeti hanghullámaival interferenciát okozhatnak. (Mert még ha nem is annyira nyílvánvaló, az igazán mély frekvenciák ténylegesen minden irányban terjednek a hangfalból.) Az ötlet támogatói szerint ráadásul még a sztereó térleképzés is javul a közép- és magasfrekvenciás reflekciók csökkenése miatt.


Én történetesen támogatom a falba épített hangfalak ötletét, ugyanakkor tiszteletben tartom azok véleményét is, akik nem így látják a dolgot. Egy dologban azonban mindenki egyetért - a falba épített hangfalak kivitelezése sokkal több munkával jár! Ha e melett a megoldás mellett döntene ne felejtse, hogy a hangfalakat ténylegesen a falba kell építeni. Nem készíthetünk egy könnyű szerkezetű álfalat a hangfalak köré, az eredmény nem lesz ugyanaz.

2011. május 22., vasárnap

A szoba kialakítása, elrendezése - a szoba mérete és alakja

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.

A szoba egyik legfontosabb tulajdonsága a módusai, azaz azok a frekvenciák melyeken rezonanciák lépnek fel. Ez közvetlen összefüggésben áll a szoba hosszával, szélességével és magasságával. A legtöbb esetben a zenehallgató szobának, vagy stúdiónak szánt szoba egy már elkészült szoba, így ezen módusok és egyéb állandó jellemzők ismerete csak okoskodás. Végül is mi értelme kiszámolni őket, ha úgysem tudunk változtatni rajta? Hiszen minden szobában szükséges a teljes mélyfrekvencia kezelése és még a basszuscsapdák tervezésében sem segít a módusok ismerete. Kivéve, ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megtervezhetjük a zenehallgató szoba méreteit és alakját. Ilyenkor valóban nagy mértékben meghatározhatja a szoba akusztikai tulajdonságait a megfelelő kialakítás.

A szoba mérete és alakja meghatározza a természetes rezonanciáit - ezeket gyakran a szoba módusainak hívjuk. Minden négyszög alakú szobának három alapvető módusa van, melyek a szoba hosszával, szélességével és magasságával vannak összefüggésben. Amennyiben szabálytalan alakú, vagy döntött falú szobáról van szó, akkor átlagolhatjuk a távolságokat, hogy legalább egy durva közelítést kapjunk a szoba módusairól. Ez azt jelenti, hogy ha például a hosszanti fal szögben fut (a szoba egyik végén 3 méteres szélességet, a másik végénél 3.5 méterest eredményezve), akkor vehetünk 3.25 métert mint a szoba átlagos szélességét. Ez ettől bonyolultabb, szabálytalan alakú szobáknak több mint három fő módusuk van és bonyolultabb a számításuk.

Általában véve a nagyobb szobák jobbak akusztikai szempontból, mint a kicsik, mert a módusok közelebb helyezkednek el egymáshoz és így az teljes frekvenciaátvitel kiegyenlítettebb. Akusztikával foglalkozó szakértők minimum 70m³-es szobát ajánlanak. Az alábbi ábra egyetlen dimenzióra - mondjuk a hosszra - kivetítve mutatja a módusokat két különböző szobára. A nagyobb szoba (a diagrammon fentebb) 8.5 méter hosszú, így az alapvető frekvencia - amely a hullámhossz felénél lép fel - 20Hz. A további módusok, hasonlóan a hangszerek felhangjaihoz, 20Hz-es intervallummal lépnek fel. Bár ez sok kis kiemelést okoz, a kiemelések közel vannak egymáshoz, így az átlagos frekvenciaátvitele a szobának elég sima. Hiszen ahogy egy kiemelés csökkeni kezd, a mellette álló már növekedik. (Arra felhívnám a figyelmet, hogy az alábbi két ábra grafikai programban készült közelítő ábrázolás, a csúcsok és beszakadások nem egészen pontosak.)

Nagyobb szobákban (fent) a módusok által okozott csúcsok közelebb vannak egymáshoz,  mint egy kicsi szobában. Az egymáshoz közelebb elhelyezkedő kiemelések egyenletesebb frekvenciaátvitelt eredményeznek.
Ha megnézzük az ábra alján lévő kisebb szoba módusainak a hosszát, akkor láthatjuk, hogy az első kiemelés 60Hz-en történik, amely ismételten a szoba hosszának a feléből származik (3 méter). Így hát a további módusok is 60Hz-es intervallumokkal követik egymást. Látható, hogy az átvitel sokkal hullámosabb, mivel a frekvencia szélesebb sávban kerül elnyomásra, a hullámvölgyek szélesebbek és "mélyebbek" a kiemelések között.

A stúdiók és zenehallgató szobák tervezésénél további igen fontos tényező a magasság, hossz és szélesség aránya. A legrosszabb forma a kocka, ahol mindhárom érték egyforma. A kockában van a legkevesebb módus, ebből kifolyólag a legkevesebb számú kiemelés és így a legnagyobb távolság a kiemelések között. Egy ideális szobában mindhárom szobaméret különböző frekvenciákon okoz kiemeléseket. Így több csúcs jelentkezik, és egészészében nézve egyenletesebb lesz az átvitel. Ez látható az alábbi ábrán.

Egy ideális szoba módusai (fent) kiegyenlítettebb átivtelt eredményez, mint a rossz arányokkal rendelkező szobáé (lent). Kevésbé ideális arányok mellett némely természetes rezonanciák egymástól távol helyezkednek el, mások pedig egy helyre csoportosulnak.
Amelett, hogy az átvitel kevésbe lesz egyenletes, a nagy módustávolságok a basszushangszerek egy bizonyos hangját jobban kiemelik, mint a többi hozzá tartozót. Ez sokkal rosszabb, mint egy enyhébb, sok kiemelés eredményeképpen létrejövő átviteli görbe, amely ha nem is egyenes, de szélesebb tartományban helyezkedik el. Az elv hasonló, mint mikor az EQ-t használjuk egy felvételen a prezensz tartomány kiemelésére. Egy nagyobb sávszélességű kiemelés mindig természetesebben szól, mint egy kis frekvenciatartomány érintő. A kis szélességű kiemelések egyfajta orrhang szerű hangzást okoznak, mintha egy wah-wah pedál működne a kiemelt frekvenciatartomány közepén. Vegyük azt is észre, hogy a szoba méretei a mellett, hogy a frekvenciaátvitelben kiemeléseket okoznak azt is meghatározzák melyek azok a frekvenciák, ahol a szoba saját utózengése a legerősebb. Jobb, ha a szoba utózengése egyenletesen oszlik a teljes frekvenciatartományon, mintha egy pár domináns frekvencia határozná meg, amely természetellenes színezést ad a hangzásnak. Így hát mindezen okokból egy szobának különböző és egymással nem összefüggésben lévő méreteinek (hossz, magasság, szélesség) kell lennie.

Létezik pár "ideális", a szoba magasságára, szélességére és hosszára vonatkozó arány, amelyet professzionális stúdió tervezek ajánlanak. Három ezek közül az arányok között - melyeket L.W.Sepmeyer határozott meg - alább látható.

Magasság   Szélesség    Hossz
1.00            1.14            1.39
1.00            1.28            1.54
1.00            1.60            2.33

Vannak más jó arányok is, de a fentiek azok, amelyekre a leggyakrabban látom, hogy hivatkoznak. Fontos, hogy amennyiben egy szobának álmennyezete van, akkor a szoba magasságát - mély frekvenciák tekintetében - az álmennyezett feletti szilárdabb mennyezett határozza meg. Ugyanígy, pincehelységek esetében, ahol láthatóak az összekötő gerendák a magasságot nem a gerendák alja határozza meg, hanem tényleges mennyezet helye.

Mindezek mellett el kell mondanom, hogy a szobai módusok jelentősségét gyakran túlzásba viszik.  Persze, ne legyen a szoba szélessége egyenlő hosszával, vagy annak egész számú többszörösével (például 5x10m). De a módusok csak azt adják meg, hogy hol lesznek a rezonanciák a legerősebbek. Állóhullámok és akusztikus interferenciák minden alacsony frekcencián fellépnek, független a szoba méretől és alakjától. Így hát mindenképpen a teljes mélytartományt lefedő basszuscsapdákra van szükség, nem elég csak a módusokra kialakítani őket. Az akusztikus interferenciákat illetően az egyetlen dolog, ami a szoba méretétől függően változik, az az, hogy a szobában hol alakulnak ki a kiemelések és beszakadások az adott alacsony frekvencián.

Több ingyenes és web alapú módus kalkulátor található, de amiket én találtam azok mind csak a szoba módusait megadó listát adnak meg. Így még mindig előttünk áll a feladat, hogy elhelyezzük őket egy grafikonon, láthatóvá téve milyen közel is helyezkednek el egymáshoz. A ModeCalc (csupán 57KB) egy szoba módus kalkulátor, amelyet én írtam. DOS és Windows alatt fut. Képes az első tíz módus grafikus ábrázolására, így láthatóvá teszi hogyan helyezkednek el egymáshoz képes a módusok és milyen kihatásuk van egymásra. Minden egyes dimenzióhoz tartozó módust más szín jelöl és ha kettő vagy több módus ugyanazon frekvencia közelében lép fel, akkor a duplikációk egy külön listán jelennnek meg, így nem fedik el egymást. A program használata egyszerű, az F1 gomb megnyomásakor pedig a megjelenik a teljes használati útmutató és segítség arra vonatkozóan hogyan értelmezzük az eredményeket. 

2011. május 8., vasárnap

Még jobb basszuscsapdák

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.

A basszuscsapdák egy további változata a Helmholtz rezonátor. Ellentétben a habból, üveggyapotból és üveggyapottal töltött hengerektől a Helmholtz rezonátor igen mély frekvenciák elnyelésére is méretezhető. Ez a fajta basszuscsapda a hangolt üreg elvén működik, leginkább csak egy kis frekvenciatartományon hatásos (ott viszont nagyon). Gondoljunk egy üvdítős üvegre, amely a száján keresztül ügyesen megfújva rezonálni kezd - ez az alapötlet. Bár a Helmholtz rezonátort igen hatékonyra is ki lehet alakítani, csak igen kis frekvenciatartományon működik és meglehetősen nagynak kell lennie igazán mély frekvenciák elnyeléséhez. A frekvenciatartományt meg lehet növelni, ha az üreget üveggyapottal töltjük ki, illetve ha több, különböző méretű nyílást készítünk a rezonátorra. Elterjedt megvalósítása az elképzelésnek egy doboz, mely üveggyapottal van feltöltve az előlapi nyílását pedig szellősen elhelyezett, fából kialakított lécek fedik részlegesen. Éppen ezért lécrezonátor a neve. Másik megoldás szintén üveggyapottal megtöltött dobozra épül, de a nyílást egy tábla zárja le a lécek helyett, a táblán pedig sok kicsi lyuk van. Tagadhatatlan, hogy a Helmholtz rezonátor nagyon hatásos tud lenni, de használhatóságát erősen csökkenti az a tény, hogy csak nagyon keskeny frekvenciatartományon működik. Ki lehet úgy alakítani, hogy egy adott szoba domináns frekvenciáját elnyelje, más mélyfrekvenciás hangokra viszont hatástalan lesz. Ugyanakkor az akusztikus interferenciák elkerüléséhez széles sávban szükséges a mélytartomány elnyelése.

Egyik kedvencem a membrán elnyelő, vagy más nevén panel csapda (merthogy az előlapja fa panel). Egyik nagy előnye a membrán elnyelőnek, hogy nem kell vastagnak lennie az igen mély frekvenciák kezeléséhez. A membrán elnyelők is a basszustartomány egy-egy sávjának elnyelésre vannak kialakítva, hiszen a basszustartomány nagyjából négy oktávot fog át. Éppen ezért több, a basszustartomány egyes részeit lefogó membráncsapdára van szükség. Az igen mély frekvenciák elnyelése mellett a fa előlap a magasfrekvenciák elnyelésére is alkalmas. Így még akkor sem lesz túl halott hangzású a szobánk ha a teljes bassus tartomány lefedéséhez szükséges mennyiségű panel csapdát telepítünk.

Az alábbi fotó nyolc panel csapda látható, melyeket a házi stúdióm számára készítettem. A paneleken kívül - melyeket fehérre festettem - elég sok 703-as üveggyapot elnyelő is van, melyet szövettel borítottam. Ami a fényképen nem látszik, az a szoba hátsó sarkaiban elhelyezkedő további négy panel csapda, illetve még négy, amelyek szintén kicsit hátrébb vannak az oldalfalak mentén. A fotón mindkét típusú panel csapda látható - mély basszus és nem annyira mély basszus elnyelésére alkalmas. A vékonyabbak az utóbbiak. A szoba felüleinek jelentős részének elfedéséhez számos elnyelőre volt szükség, mivel ez egy viszonylag nagy szoba (5,5m x 10m). Egy kisebb szobába nyilván kevesebb csapda is elég.
Ebben a szobában egyenlő mértékben vannak nagyon alacsony és nem olyan alacsony frekvenciára tervezett panel csapdák, valamint üveggyapot elnyelők a közép- és magasfrekvenciás hangok kezelésére. A szoba hátsó részében további panel csapdák vannak.
Az alábbi ábra egy tipikus panel membrán felépítését mutatja. Amikor egy a hatásos frekvenciatartományba tartozó hanghullám eléri az előlapot, az vele együtt vibrálni kezd. A hanghullám így elnyelődik, mivel a panelek mozgatásához energiára van szükség. A üvegyapot pedig csillapítja a panelt, hogy az ne vibráljon túl sokáig. Ha engednénk, hogy a panel szabadon vibráljon, akkor könnyebb lenne mozgásban tartani és kevesebb elnyelésre lenne csak képes. Illetve azért sem túl szerencsés a túl hosszú vibrálás, mivel ezzel egy az utózengéshez hasonlatos jelenséget hoznánk létre, azt pedig semmiképpen sem kívánatos!

A furnérlemezzel a hang hatására vibrálni kezd. Az üveggyapot pedig csillapítja a vibrációt.
Az ilyen panelek légmentesen vannak felépítve és a bennük keletkező akusztikus energiát az üveggyapot hővé alakítja. Vegyük észre, hogy az üveggyapot nem közvetlen a hátsó panelre került, így hatásosabb. Minél közelebb van az üveggyapot a membránt képező fához, annál hatásosabban csökkenti annak vibrációját, de fontos, hogy nem szabad hozzáérnie, mert az csökkentené a mozgási szabadságát a panelnek. A panel csapda leghatásosabb működéséhez a panelnek szabadon, minden akadályoztatás nélkül - leszámítva a közleben lévő üveggyapot csillapító hatását - kell tudnia vibrálni.

Van pár ok, ami miatt érdemes zártra építeni a panel csapdákat. Ha van hely, ahol kiszökhet a levegő - mondjuk az előlap és a doboz oldalfalának csatlakozásánál, akkor a membránon áthaladó hangullámok ezeken a réseken át kilépnek, ahelyett hogy az üveggyapot elnyelné őket. A másik - még fontosabb ok pedig az, hogy a rések által a belül kialakult nyomás megszűnik és a helyett, hogy elnyelésre kerülne visszasugárzódik a szobába. Tekintsünk úgy egy panel csapdára, mint egy nyitott ablakra. Ha lyukat vágunk a külső falunkra, majd kartonlappal borítjuk, akkor a kartonlap a közép- és magasfrekvenciás hangokat vissza fogja verni, de a mélyhangokat át fogja engedni. Ezek a mélyfrekvenciák tehát áthaladnak a kartonlapon és nem verődnek vissza a szoba irányába. A zárt membrán csapda ebből a szempontból hasonló, hiszen a panelen áthaladó mélyfrekvenciás hanghullámok a dobozba jutva abból nem kerülnek ki. A legfontosabb ok azonban az, hogy a dobozban lévő levegő mintegy rugóként működik és bármilyen nyílás csökkenti ezt a hatást.

Bár a basszusfrekvenciák kezelésére a legjobb, ha üveggyapotot szerelünk a szoba sarkaiba keresztirányba, a panel csapda más elv alapján működik és segíthet ott, ahol a légrés nem. A panel csapdák esetén a legjobb, ha kettőt teszünk minden sarokba közvetlen a falra, hiszen ez dupla felületet biztosít. A szivacsos anyagokból készült basszuscsapdák - mint az üveggyapot és az akusztikai hab - elnyelik a hangot, ahogy áthaladnak rajtuk. Ezt a fajta csapdát sebesség elnyelőnek nevezzük, mivel a hanghullám sebessége az, amelyet kihasználunk a csillapításhoz. A panel csapda épp ellenkezően működik és nyomás elnyelőnek hívjuk, hiszen a falak mentén a nyomás éri el a maximumát. Felfoghatjuk a panel csapdákat egyfajta "ütközés csillapítónak". A hanghullámoknak, ahogy közelítenek a falhoz nagy a sebességük, de nincs nyomásuk. Mikor pedig elérik a falat nincs sebességük, viszont a nyomás jókorára nő. Hasonló ez ahhoz, mint mikor az autós a fának hajt. Hajthatunk 100km/órával a fa fele - sok sebesség - de mikor elérjük a fát nem lesz sebességünk, viszont lesz egy nagy csomó nyomás!

Ezek után feltehetjük a kérdést: valójában mennyi javulást várhatunk a basszuscsapdák telepítésével? Hacsak nem fedjük az összes falunkat és a mennyezetet 100%-ban, minden problémás frekvencián effektív elnyelő anyaggal - ami tulajdonképpen lehetetlen - maradni fog valami eltérés a tökéletesen egyenletes frekvenciamenethez képest. Ugyanakkor egy ettől sokkal földközelibb megvalósítással is jelentősen csökkenthetjük az átvitel hullámosságát, illetve széthuzhajtuk a kiemelések/csillapítások szélességét így csökkentve az "egytónusú" basszus kialakulásának esélyét. Mérhetően tehát továbbra is maradnak kiemelések és beesések, de a zene sokkal jobban fog szólni és egyenletesebb lesz a szobában mindenhol a basszus. Az alábbi ábrán egy szoba átviteli görbéjét láthatjuk membrán csapdákkal és a nélkül.

2011. május 1., vasárnap

A légrés optimalizálása

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.

Bár a légrés méretének növelése valóban csökkenti az a elnyelt frekvenciatartományt, vékony panelek esetén e melett a magasabb basszusfrekvenciák esetén csökkenti az elnyelést. Egy adott frekvenciára vonatkoztatva a legnagyobb mértékű elnyelés akkor figyelhető meg, ha a légrés a frekvencia hullámhosszának 1/4-e. Az alábbi ábra a hanghullám terjedési sebességét mutatja, amely a nullátmenetnél éri el a maximumát. A hullám legalsó illetve legfelső pontjánál a legkissebb a sebesség, de a legnagyobb a nyomás. A sebesség a hullámforma kezdetétől mérve 1/4-ed periódusnál a legnagyobb. Ekkor keletkezik a legtöbb energia amely a hanghullámokat átpréselheti az elnyelő anyagon.
Ez az oka annak, hogy az elnyelő anyag (mint az üveggyapot panel) jobban működik, ha nem közvetlen a falra rögzítjük őket, hanem hagyunk légrést. Hiszen mikor a hanghullám közelít egy határfelületethez - például a falhoz - a sebesség csökken, majd nulla lesz, mikor eléri azt. Képzeljünk el egy billárd golyót, ahogy a gurul az játékasztalon. A golyó akár 100km/órás sebességel is gurulhat, de azon a ponton, ahol ütközik az asztal falával a sebessége nulla, egyáltalán nem mozdul. Mozgás nélkül pedig nincs energia, amit el lehetne nyelni.

Ugyanígy, ha az üveggyapot panelt pontosan egy merev határfelületre helyezünk, akkor ott nem használ semmit, mert a levegőmolekulák ott nem mozognak. Mivel nincs sebességük, nem túl sokat használ az üveggyapot. Ennek megfelelően a levegőmolekulák sebessége egyre nagyobb ahogy távolabb húzzuk az üveggyapotot a faltól. Ilyenkor az üveggyapot panel csökkenti a terjedési sebességet, amelynek során a hangenergia hővé alakul, ezáltal hang egy része elnyelődik.

Ahogy a fenti ábrán látható - melyet Alton Everest: Master Handbook of Acoustics című kiadványból vettem - az elnyelés maximuma egy adott frekvenciára vonatkoztatva mindig a frekvencia negyed hullámhusszának többszöröse (ez esetben 250Hz-től kezdődően). Ezek után egy magasabb frekvencián csökken, ahol a légrés a hullámhossz felével egyenlő, majd ismét nőni kezd 3/4 hullámhossz értéknél - és így tovább. Ez a szabálytalan elnyelés legerősebben a vékony elnyelő anyagoknál jelentkezik és fokozatosan megszűnik , ahogy egyre vastagabb anyagot alkalmazunk. Az elnyelés csökkenését elkerülhetjük vastagabb elnyelő anyag használatával, vagy akár úgy is, hogy a teljes légrés kitöltjük ahelyett, hogy csak egy vékony panelt raknánk le a fal vagy mennyezet elé. Ha a teljes légrést kitöltjük, akkor az ott használt anyag az összes frekvenciára vonatkoztatva elnyelőként viselkedik, melyeknek 1/4 hullámhossza a légrésen belülre esik.

Megígértem, hogy nem fogok egyenleteket használni, most mégis megteszem. A következő nagyon egyszerű képlet lesz az egyetlen. Ahhoz, hogy megállapítsuk az az ideális légrést egy adott frekvenciára először meg kell határoznunk a hozzá tartozó hullámhosszt.

Hullámhossz méterben = 343/Frekvencia (Hz) 


Ha ez megvan, egyszerűen osszuk el az eredményt 4-el, hogy megkapjuk az optimális légrés értékét. 100Hz hullámhossza például 343/100 = 3,43 méter, ennek az 1/4-e pedig kb. 0.8 méter. A 343-as érték a hang terjedési sebessége (mértéke m/s) levegőben szobahőmérsékleten (20 fok) és átlagos páratartalom mellett.

Egy elnyelő anyag adott vastagságához az ideális légrés egyenlő az anyag vastagságával, mivel így nem keletkezik lyuk az elnyelt frekvenciatartományban. Például: ha egy 10cm vastag üveggyapot lemezt szerelünk fel 10cm légréssel, akkor a magasabb frekvenciák - melyeknek negyed hullámhossza a 10cm-es anyagvastagságon belülre esik - a légréstől függetlenül elnyelődnek. A légrés (elhelyezés) pedig azon a frekvenciák számára optimális, melyeknek negyed hullámhossza 4 és 8 cm közé esik. Ez látható az alábbi ábrán.

A gyakorlatban nem feltétlen kell hullámhosszokat méregetni és légréseket számolgatni. Az első pár centiméternyi légrés hozza úgy is a legtöbb eredményt. A legtöbb ember nem hajlandó a szobájából fél, vagy akár egy méternyi helyet feláldozni a falak mentén. Válasszunk akkor légrést, amit még elfogadhatónak találunk. Ha módunk van anyaggal feltölteni a légrést, annál jobb. Mert bár igaz, hogy a sebesség az 1/4 hullámhossznál a legnagyobb, azért még az 1/8 értéknél is van bőven. Azt is vegyük észre, hogy nem mindegy milyen szögben találkozik a hanghullám az elnyelővel, akár növelheti is az effektív légrés értékét. Továbbá, alacsony frekvenciás hullámok kevésbé fognak elnyelődni, ha nem 90 fokban találkoznak az elnyelővel. Ezért az itt olvasható magyarázatok arra az egyszerűsített helyzetre igazak csak, amikor az ütközés 90 fok melett történik. A valóságban nem mindig ez a helyzet.

Érdemes megemlíteni a basszuscsapdák egy másik elterjedt formáját, a hengereket (vagy sarokhengereket), melyeket boltban is vehetünk és az interneten is számos tervet találhatunk elkészítésüket illetően. Bár ezeket sokszor hívják "basszus csapdáknak", még a legnagyobb hengerek sem igazán használhatóak 100Hz alatt, a kisebbek pedig ettől jóval magasabb frekvenciákon elvesztik hatásosságukat. Marketinget félretéve, a henger elnyelési képessége egyszerűen a benne lévő üveggyapotból adódik. Az ok, amiért egy fél méter átmérőjű henger képes 100Hz-ig működni az az, hogy a  henger átmérőjéből kifolyólag a benne lévő üveggyapot nem közvetlen a falra kerül, ez pedig segít a mélyfrekvenciás alkalmazásban. Ugyanakkor egy henger semmivel sem hatásosabb, mint egy hasonlóan elhelyezett tömör üveggyapot panel.

2011. április 18., hétfő

Üveggyapot basszuscsapdák

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.

Több módon is készíthetünk basszuscsapdát. A legegyszerűbb és legolcsóbb nagy mennyiségű üveggyapotot a falaktól és mennyezettől jó messzire felszerelni. Ahogy korábban szó volt róla, 10cm vastag, a faltól kb. 40cm távolságra lévő 705-FRK típusú üveggyapot meglehetősen effektív lehet egészen 125Hz-ig. Ugyanakkor sok szoba küzd jelentős problémákkal 125Hz alatt, ráadásul a legtöbbünk számára 40cm szabad hely elvesztése körben a falak mentén és mennyezetnél szintén nem kívánatos. Szerencsére ennél sokkal hatásosabb és kisebb basszuscsapdák is léteznek. Kis költségvetéssel rendelkező stúdiók azonban alkalmazhatnak a sarkaknál tömör üveggyapotot ahogy az alábbi ábra mutatja és ezzel csak a sarkakban vesztenek egy kis teret. Mivel a basszus a sarkokban sűrűsődik fel a leginkább, ezért az egy ideális hely bármely basszuscsapda számára.
Az ábra felülnézetből mutatja a sarkot. Ilyen elrendezés mellett a meglehetősen nagy légrés segít a mélyhangok elnyelésében. Erre a feladatra a 705-FRK jobb, mint a 703, hiszen a cél a mélyfrekvenciák leghatásosabb elnyelése. Ezzel szemben a magashangokat vagy elnyeletni, vagy eltéríteni tudjuk attól függően hogy a lap papíros oldalát befele, vagy kifele fordítjuk. Ezzel pedig a szoba élénkségét befolyásolhatjuk. 5 cm vastag 705-ös üveggyapot alkalmazása megfelelő, de a 10cm-es még jobb. Két 5cm-es lap összeillesztése ugyanolyan elnyelést eredményez, mint egy 10cm vastagságúé, tehát szükség esetén így is elérhetjük a kívánt vastagságot. FRK típus esetén viszont ilyen esetben az egyik lapról el kell távolítani a papír réteget úgy, hogy csak a kíül lévő panel külső részén legyen.

A sarkokon kívül - ahogy a fenti ábra mutatja -  helyezhetjük az üveggyapotot a fal és a mennyezet találkozásához, ugyaolyan effektív megoldáshoz jutunk. Mindkét megoldás esetén csavarokkal rögzíthetjük az üveggyapotot egy 2,5x5cm-es profilú facsíkokhoz, amelyet előtte a falra ragasztunk, vagy csavarozunk. A facsíkok profilja látszik a fenti képben, mint tömör fekete négyszög. Nagyon kellemes tulajdonsága ennek az egyszerű megoldásnak, hogy az üveggyapot mögött lévő légrés mértéke a geometria miatt változó, így biztosított, hogy az üveggyapot panel felületének legalább egy része biztosan elegendő távolságra van egy adott frekvencia elnyeléséhez.

Jobb alacsonyfrekvenciás elnyelést érhetünk el, ha 705-FRK-t papíros felével a szoba fele közvetlen a falra szereljük - nem átlósan a sarokba. Ugyanakkor ez a megoldás valamelyest visszaveri a közepes és magas frekvenciákat. Jó megoldás erre, hogy felváltva tesszük fel a paneleket, azaz minden második panel néz papírral a szoba fele, így azt is elkerülhetjük, hogy túl "halott" legyen a szoba. A papírral a szoba fele felfekvő paneleket 2.5x10cm profilú facsíkokra rögzítsük, hogy legyen mögöttük egy kis légrés. A sarokban lévő panelek esetén a papírnak a légrés fele kell lennie, hogy a lehető legtöbb mélyfrekvenciát nyelje el.

Befejezetlen pincék esetében kihasználhatjuk a tartógerendék és a mennyezet közötti légrést. Helyezzük az üveggyapot lemezeket a gerendák közé. Rövid szegek, vagy csavarok is képesek a lapot a fejükkel megtartani, így csak helyükre kell őket csúsztatni. Ezek után fedjük be az üveggyapotot valamilyen szövettel, mint ahogy az az alábbi ábrán is látható. Másik megoldás az lehet, hogy a teljes rést bolyhos üveggyapottal töltjük ki (kb. 30cm vastagság) - az eredmény valószínűleg hasonló lesz.
Álmenyezettel még könnyebb dolgozni: egyszerűen töltsük fel a réseket bolyhos üveggyapottal. 30cm vastagságú R38-as tökéletes, ha akad ennyi hely. Ha nem is töltjük fel így a teljes mennyezetet, legalább fal és pfalon találkozását béleljük végig. Mivel az üveggyapot ilyenkor nem látható nem is kell szövettel elfednünk.

Másik nagyszerű és olcsó megoldás - már amennyiben sok helyünk van - göngyölített bolyhos üveggyapot halmozni a sarokba. Ezek a göngyölegek nem drágák és egymásra pakolva igen nagy helyet tudnak betölteni. Ami még jobb - bárhol beszerezhetők és még csak ki sem kell őket csomagolni! Hagyjuk a göngyöleget az eredeti fólai csomagolásukban és állítsuk be őket ahova csak beférnek, a sarkak közelébe, bárhova. Rakjuk őket egymásra egészen a plafonig a legjobb elnyelés érdekében.

2011. április 14., csütörtök

Audio Innovations Alto (mk2)


Azzal kezdeném, hogy nem terveztem semmiféle erősítő beszerzését. Valamiért mégis (azóta is) böngészem időnként az aprókat. És hát feltűnt egy ilyen UFO olyan baráti áron, hogy egyszerűen muszáj volt megvennem. Főleg mert azon pár készülék közé tartozik (régi, plexi előlapos Meridián CD játszókkal együtt például), melyek egyszerűen formájuk okán is beégtek az agyamba. Meg hát sok jót is lehet róla olvasni, amennyiért kínálták egyszerűen nem lehetett félrelőni. Meg még távirányítható is, ami a K.U.K.A-ról nem mondható el. Megvettem na.

Aztán (természetesen miután már megkötett az üzlet) elkezdtem jobban utánakotorni a dolognak. Egyre érdekesebb tények kerültek napfényre. Például hogy ez az erősítő tulajdonképpen egy tranzisztorokkal megvalósíott csöves erősítő, minimális alkatrésszel felépítve. Egy tápsínes megoldás, kimenőkondenzátorral (helló Heed Obelisk), szóval minden, csak nem szokványos. Illetve mindez igaz az mk1 verzióra. Az enyém az mk2. Nem volt ez titok, arra viszont nem gondoltam, hogy ugyanazon elnevezés alatt (lévén mindkettő Alto) gyökeresen más erősítő bújik meg (belső felépítését tekintve). Erre úgy voltam kénytelen rájönni, hogy lelkesedésemben felvettem a kapcsolatot Guy Sergant-al, az első verzió tervezőjével, mivel azt vásárlás után rögtön elhatároztam, hogy az elektrolit kondenzátorokat - az erősítő kora miatt - kicserélem. Tanácsot kértem tőle, milyen típusú kondenzátorokat alkalmazzak a hangzás szempontjából fontos kimeneti kondik cseréjéhez. Ő világított rá, hogy az mk2 verzió (ami legkönnyebben onnan ismerhető meg, hogy nincs az előlapon bekapcsoló gombja) már semmifélre rokonságban nincs az ő által kreált megoldással. Sokkal szokványosabb, duáltápos, kimenőkondi nélküli eset. Kapcsolást nem sikerült hozzá találnom mondjuk...Pöttyet azért csalódtam, de gondoltam most már úgy is mindegy, hátha mégis jó lesz.

Hozzá kell tennem, pont régi emlékeim miatt nagyszerűen ellennék azzal is, ha az erősítő megmarad szobadísznek. Egy darabka hi-fi történelem.

Megjött az erősítő, szét is szedtem (az se feltétlen triviális, de összerakni nehezebb). Íme a belseje:


Ez meg az mk1 verzió belülről:

Láthatóan jóval tisztább, minimalistább tervezés az első verzió. A második cserébe olyan megoldásokat vonultat fel, amik nekem eszembe nem jutnának. A hangfalkábelek például közvetlen a hálózati toroid trafóra fekszenek fel (!), hogy mást ne is említsek. Ehhez képest nem is zajos az erősítő, de az is igaz, hogy ennél kultúráltabb alapzajú gépet sem nehéz találni. Azért nem adtam fel a dolgot, kigyűjtöttem milyen kondenzátor értékekre van szükség és megrendeltem őket. Eddig a pontig a saját rendszerembe be sem kötöttem, az első "meghallgatást" már félig szétborított állapotban ejtettem meg. Meglepődtem. Először is, nagyon rávilágított, hogy a K.U.K.A minden előnye mellett mennyire basszus szegény. Talán az apró simítókondik miatt, ki tudja? Mindenesetre az Alto csak úgy pumpálta hozzá képest a basszust, de nem a rossz értelemben véve. Az énekhangja talán nem olyan jó, mint amit a  K.U.K.A tud (az az erőssége), de nem rossz egyáltalán. Ritmusjátszás nagyon jó, a hosszabb, tördelt, háttérbe eldugott ritmusok összefüggései is nagyon jól megmaradnak. (Bár ez pont az a terület, ahol a Decibel is nagyot alkot, lehet csak azt hallottam ki.) Mindenesetre feltűnt.

Aztán megjöttek a kondik. A tápkondenzátorok voltak a legtrükkösebbek, mivel elég kicsi hely van bent az erősítőben, ezek Mundorf M-Lytic típusok lettek. A kisebb értékek pedig Elna Silmic II-es illetve Nichicon FG gyártmányokra lettek lecserélve (attól függően mi fért be éppen).


Érdekes adalék, a kondik cseréje közben tűnt fel, hogy a panel már otthoni módszerekkel javítva lett egyszer a biztosítékok környékén. Hiába, a használt dolgok előélete nagyon nehezen követhető le. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha erről fogalma sem lett volna az illetőnek akitől vettem.


Összeszerelés után, az új kondikkal hallgatva ugyanazon erősségek maradtak megfigyelhetők. Lehet inkább csak a lelkiismeret nyugtattam meg ezekkel a cserékkel, de hogy ártani nem ártottam vele, az biztos.

Ezek után már csak egy feladat maradt, a hiányzó távirányítót pótolni. Egyetlen gyártó volt, aki halványan utalt rá, hogy támogatja a márka készülékeit (csak az Alto-k voltak távirányíthatók), ez pedig a Logitech. Vettem (nem túl olcsó portéka sajnos) egy 300-as kódjelű távirányítót és valóban, az erősítő összes funkcióját (hangerő, bemenetválasztás, stand-by) kezeli némi konfigurálás után.

Összességében örülök, hogy birtokomba került ez az erősítő. Az Ethosz DAC-al együtt egy nagyon szellős, dinamikus, bántó digitális élek nélküli rendszer épült ki, amit igazán öröm hallgatni.

Zárásul (csak mert az mk2 verzió belsejéről én sehol semmi képet nem találtam) két kép a paneljáról - felülről és alulról is.