Audio Innovations Alto (mk2)

Azzal kezdeném, hogy nem terveztem semmiféle erősítő beszerzését. Valamiért mégis (azóta is) böngészem időnként az aprókat. És hát feltűnt egy ilyen UFO olyan baráti áron, hogy egyszerűen muszáj volt megvennem. Főleg mert azon pár készülék közé tartozik (régi, plexi előlapos Meridián CD játszókkal együtt például), melyek egyszerűen formájuk okán is beégtek az agyamba. Meg hát sok jót is lehet róla olvasni, amennyiért kínálták egyszerűen nem lehetett félrelőni. Meg még távirányítható is, ami a K.U.K.A-ról nem mondható el. Megvettem na.

Aztán (természetesen miután már megkötett az üzlet) elkezdtem jobban utánakotorni a dolognak. Egyre érdekesebb tények kerültek napfényre. Például hogy ez az erősítő tulajdonképpen egy tranzisztorokkal megvalósíott csöves erősítő, minimális alkatrésszel felépítve. Egy tápsínes megoldás, kimenőkondenzátorral (helló Heed Obelisk), szóval minden, csak nem szokványos. Illetve mindez igaz az mk1 verzióra. Az enyém az mk2. Nem volt ez titok, arra viszont nem gondoltam, hogy ugyanazon elnevezés alatt (lévén mindkettő Alto) gyökeresen más erősítő bújik meg (belső felépítését tekintve). Erre úgy voltam kénytelen rájönni, hogy lelkesedésemben felvettem a kapcsolatot Guy Sergant-al, az első verzió tervezőjével, mivel azt vásárlás után rögtön elhatároztam, hogy az elektrolit kondenzátorokat - az erősítő kora miatt - kicserélem. Tanácsot kértem tőle, milyen típusú kondenzátorokat alkalmazzak a hangzás szempontjából fontos kimeneti kondik cseréjéhez. Ő világított rá, hogy az mk2 verzió (ami legkönnyebben onnan ismerhető meg, hogy nincs az előlapon bekapcsoló gombja) már semmifélre rokonságban nincs az ő által kreált megoldással. Sokkal szokványosabb, duáltápos, kimenőkondi nélküli eset. Kapcsolást nem sikerült hozzá találnom mondjuk...Pöttyet azért csalódtam, de gondoltam most már úgy is mindegy, hátha mégis jó lesz.

Hozzá kell tennem, pont régi emlékeim miatt nagyszerűen ellennék azzal is, ha az erősítő megmarad szobadísznek. Egy darabka hi-fi történelem.

Megjött az erősítő, szét is szedtem (az se feltétlen triviális, de összerakni nehezebb). Íme a belseje:

Ez meg az mk1 verzió belülről:

Láthatóan jóval tisztább, minimalistább tervezés az első verzió. A második cserébe olyan megoldásokat vonultat fel, amik nekem eszembe nem jutnának. A hangfalkábelek például közvetlen a hálózati toroid trafóra fekszenek fel (!), hogy mást ne is említsek. Ehhez képest nem is zajos az erősítő, de az is igaz, hogy ennél kultúráltabb alapzajú gépet sem nehéz találni. Azért nem adtam fel a dolgot, kigyűjtöttem milyen kondenzátor értékekre van szükség és megrendeltem őket. Eddig a pontig a saját rendszerembe be sem kötöttem, az első "meghallgatást" már félig szétborított állapotban ejtettem meg. Meglepődtem. Először is, nagyon rávilágított, hogy a K.U.K.A minden előnye mellett mennyire basszus szegény. Talán az apró simítókondik miatt, ki tudja? Mindenesetre az Alto csak úgy pumpálta hozzá képest a basszust, de nem a rossz értelemben véve. Az énekhangja talán nem olyan jó, mint amit a  K.U.K.A tud (az az erőssége), de nem rossz egyáltalán. Ritmusjátszás nagyon jó, a hosszabb, tördelt, háttérbe eldugott ritmusok összefüggései is nagyon jól megmaradnak. (Bár ez pont az a terület, ahol a Decibel is nagyot alkot, lehet csak azt hallottam ki.) Mindenesetre feltűnt.

Aztán megjöttek a kondik. A tápkondenzátorok voltak a legtrükkösebbek, mivel elég kicsi hely van bent az erősítőben, ezek Mundorf M-Lytic típusok lettek. A kisebb értékek pedig Elna Silmic II-es illetve Nichicon FG gyártmányokra lettek lecserélve (attól függően mi fért be éppen).

Érdekes adalék, a kondik cseréje közben tűnt fel, hogy a panel már otthoni módszerekkel javítva lett egyszer a biztosítékok környékén. Hiába, a használt dolgok előélete nagyon nehezen követhető le. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha erről fogalma sem lett volna az illetőnek akitől vettem.

Összeszerelés után, az új kondikkal hallgatva ugyanazon erősségek maradtak megfigyelhetők. Lehet inkább csak a lelkiismeret nyugtattam meg ezekkel a cserékkel, de hogy ártani nem ártottam vele, az biztos.

Ezek után már csak egy feladat maradt, a hiányzó távirányítót pótolni. Egyetlen gyártó volt, aki halványan utalt rá, hogy támogatja a márka készülékeit (csak az Alto-k voltak távirányíthatók), ez pedig a Logitech. Vettem (nem túl olcsó portéka sajnos) egy 300-as kódjelű távirányítót és valóban, az erősítő összes funkcióját (hangerő, bemenetválasztás, stand-by) kezeli némi konfigurálás után.

Összességében örülök, hogy birtokomba került ez az erősítő. Az Ethosz DAC-al együtt egy nagyon szellős, dinamikus, bántó digitális élek nélküli rendszer épült ki, amit igazán öröm hallgatni.

Zárásul (csak mert az mk2 verzió belsejéről én sehol semmi képet nem találtam) két kép a paneljáról - felülről és alulról is.