2021. január 24., vasárnap

180°

"Zárószó sincs, maximum szünetjel. A 2014-eshez hasonló lassú évre számítok."

Így gondoltam az előző évre a 2019-es év végén. Hát pont fordítva lett. Bár ez nem feltétlen (sőt, egyáltalán nem) mérhető a bejegyzések számában (5 db), mégis a blog írása óta a legalatvetőbb változás állt be a zenehallgató rendszerben.

Mindent eladtam végül, a DAC-tól felfele. Csak a rendszer eleje maradt meg.

Már az évforduló táján körvonalazódott, hogy zenehallgató szobám jó pár évre egy másodlagos funkciót is fel kell, hogy vegyen (selyemfestő műhely). Aztán ez egyelőre mégsem történik meg. Mégis ennek az impulzusnak a hatására egyre többet foglalkoztam a fejhallgatózással. (Értsd: vettem fejhallgatókat, erősítőket hozzájuk és használtam is őket).

Aztán azt vettem észre, hogy már nem hallgatom a hangfalas rendszert. Először magam is meglepődtem ezen, ortodox dolog végül is. Ki a fene preferálna a fülesezést egy dedikált szobában felállított és gondosan installált rendszerrel szemben? Mint kiderült - én. Valahogy visszaszerettem fiatalkorom izolált zenehallgatás élményébe. Hogy magamra húzom a zenét és az csak az enyém.

Az én megítélésemben a "zenehallgatás" összetett egy dolog. Csak egyetlen faktora az, amiről a hifisták oly sokat és vég nélkül képesek értekezni, hogy márpedig hogyan szól egy-egy komponens, vagy éppen rendszer. Előkerül még a felvétel minősége, ami rettentő fontos, de jó esetben nem kezdünk a témával semmit (rossz esetben meg a felvétek minősége határozza meg mit hallgatunk).

De aztán ott van még egy csomó dolog, ami egyenes ágon hat arra, hogy milyen hangulatban hallgatunk zenét (és itt most nem a tudatmódosító szerekre gondolok). A tér, ami körbevesz minket (általában egy szoba), a színek, illatok...hogy nyugodtak vagyunk-e, vagy éppen fáradtak. Tulajdonképpen minden. Mármint ha azt a szent grált keressük, hogy be tudjon húzni úgy a zene, hogy nincs is más. A közvetlen kapcsolat.

És itt ütött be valahogy a fülesezés. Pedig aki volt nálam tudja, valahogy szerencsésen izolált a szobám. Akármikor tudtam zenét hallgatni, nem zavartam vele senkit. De mégis. Van egy külön érzése annak, ahogy bezárkózom egy privát világba. Nagyobb nyugalom. Biztos kell hozzá, hogy füleseket hallgatva nőttem fel és nem idegen nekem a világ.

Egy ideig küzdöttem magamban a dolog ellen...valamiért. A hangfalak között ülve hallgattam a fülest, időnként bekapcsoltam a "nagy rendszert". Aztán elengedtem.

Elkezdtem pakolgatni, rendezkedni. Közben elmentek a végfogok, aztán a hangfalak...minden. Tulajdonképpen már csak a hangfalkábel van meg.

Hosszú évek óta nem hallgattam annyi zenét, mint manapság. És hogy mi is most a rendszer? Hát itt borzasztó mód le vagyok maradva. Részben azért, mert egy két "történet" még folyamatban van. Még mindig alakul a TMP Ant-om, ami egyre egyedibb lesz. Aztán került ide egy ukrán(!) csöves füleserősítő, a Tor Audio Balanced. Na ennek meg a tápcsatlakozásához kell még egy adapter, hogy végére járjak a dolognak. Szegénykém annyira földfüggetlen, hogy borotvacsatis...plusz lecseréltem a komplett kábelezést. Voltak itt egyéb fülesek is és leadtam a rendelésem eddigi legdrábább komponensemre is, ami az Aqua-t váltó D/A átalakító lesz (még készül a gyárban). Szép sorban jön majd minden.

Így a bejegyzés végére meg pár kép, ahogy alakulgatott a "zenesarok".