2018. augusztus 2., csütörtök

Townshend Seismic rugós rezgéscsilapítás

A hangfalak rezgéscsillapítása - elsősorban a hangfalaké - rajta volt a listámon, de nem idénre. Merthogy Townshend-et szerettem volna, de nem a légpárnás megoldását, hanem az újabb, rugósat. Ezek pedig egyrészt méregdrágák újonnan, használtan meg nehéz dolog az egész, mert...de nem vágok elébe a dolgoknak.

Miért is kellhet bárkinek ilyesmi?

Adódik nyílván a válasz, hogy mechanikai rezgéselcsatolásra, de utánaolvasva a dolognak ettől színesebb magyarázatokat találhatunk.

a) Elvezeti a hangfal saját rezgéseit, amit mondjuk a mélymembránok okoznak. Ez az Avantgard-nál elég könnyen tapasztalható dolog, mert elég rátenni a felépítményt alkotó oszlopra a kezünket és érezhetjük a rezgéseket, amiket a szub csinál. De azért úgy általában minden hangfalnál megfigyelhető a dobozra téve a kezünk.

Azt se gondoljuk, hogy itt minimális rezgésekről beszélünk, legalábbis ami a rezgések erejét illeti. Elkövettem az összeszerelésnél egy apró hibát, mikor először raktam össze a hangfalat. A középhangért felelős tölcsérek az álványzathoz hosszabító rudakkal és apró kis távtartókkal csatlakoznak (meg jó nagy csavarral). Amire nem figyeltem hogy a belső oldalon, ahol az állványzat profilja hengeres a távtartó rúd egyik vége úgy van kialakítva, hogy passzoljon a henger alakjához. A másik fele, ami a tölcsér irányában van, az egyenes.

Hengeres állványzat, ide kell a kimart távtartó
Ide meg mindkét oldalán egyenes végű kell
Van tehát oldalanként három távtartó, amelyek egyforma hosszúak, csak az egy az egyik végén be van homorúan marva. Ezt cseréletem össze egy egyenessel. Ez első körben nem okozott semmit, egészen addig, míg be nem talált egy-egy erősebb mélyfrekvencia. Ekkor hallhatóan berezonált a hangfal. Nem úgy általában, ha sok mély volt a felvételben, csak bizonyos frekvencia esetén. Mindezt úgy, hogy masszívan össze volt csavarozva minden. Miután lokalizáltam a problémát és megcseréltem a két tagot a jelenség megszűnt. Elég volt csak egy kis minimális mechanikai elcsatolási probléma és máris megmutatta magát a rendszerben található rezgési energia. A rugók felszerelése után érezhetően "lenyugszik" ez a jelenség. Akár a szubra, akár az állványra téve a kezünk tulajdonképpen semmi nem érezhető.

b) Elcsatolja a környezetet a hangfaltól.  Erről lehet is demókat találni, például ezt. Kipróbáltam én is telefonra telepíthető szeizmográf segítségével, de azt találtam, hogy az eredmény nagyon függ attól, hogyan állítom be az alkalmazás szűrőit. Milyen frekvenciával történik a  mintavételezés  és milyen irányú mozgásokat mérünk. Ha ultra szenzitívre állítottam, akkor megfigyelhető volt a hatás, más beállítás mellett nem. Gondolom ez nagyban függ a padlózattól is, hogy az mennyire viszi a rezgéseket. Nálam elég masszív a padló, talán ezért nem volt átütő a dolog.

c) Elcsatolja a hangfalat a környzettől. Elvileg arra is jó ez a megoldás, hogy meggátolja a mélyhangok terjedését a padlón/falakon keresztül. A teória szerint a padlóval közvetlen kapcsolatban lévő hangfal direkt mechanikai csatoláson keresztül átadja a rezgéseit a padlónak, ahol ezek a rezgések szépen tovább közlekednek a falak (és adott esetben a szomszédok) felé. Az ígéret szerint a haragos szomszédokat is lehet vele békíteni. Ez nálam valahogy megint csak sosem volt probléma. Egyrészt biztos azért is, mert családi házban kevésbé tényező a szomszéd...

d) Ez a b)-nek egy fantáziadúsabb verziója, amennyiben nem a mozgásunk/teherautók, stb. által keltett rezgések elcsatolása hozza a kívánt eredményt, hanem a föld állandó mikrorezgéseinek elcsatolása. Amely rezgés ugyan borzasztó kicsi, de egyébként összemérhető egy magassugárzó membránjának kitérésvel. Tényleg, nem én találtam ki, 3:45-től található ez a magyarázat.

Akárhogy is nézzük, a lényeg, hogy megfelelő frekvenciára (30 Hz körül) hangolt csillapított rugós rendszerrel elcsatoljuk a hangfalat a környezetétől. Még egy gyakorlatiasabb példa, aztán abbahagyom a linkelgetést, akit még ezek után is érdekel a megoldás szakmai magyarázata talál még infót a neten.

A felhasználónak elvileg annyi dolga van, hogy kiválasztja a csillapítandó eszköz súlyához megfelelő rugókat (súlycsoportokra vannak osztva), ezzel biztosítva, hogy a rugóztatott tömeg rezonanciafrekvenciája megfelelően alacsony lesz.

Pontosan hogy is működik?

Mármint mi van a csomagban és hogy valósul meg a fenti teória termékben...

Az alap, ami minden mostani rugós megoldásban megtalálható, az az ú.n. "pod".


Négyesével lehet ilyenek venni. Tehetők készülékek, stabil, egyenes felületek alá. A "sapka" lecsavarozható, akkor ezt látjuk:



Azaz egyrészt a súlykategória jelölést (jelen esetben "zöld"), egy csavarmenetet és egy nagyon pici lyukat, amin kerersztül sziszegve ki-be áramlik a levegő. A rugót tehát kiegészíti egy zárt gumi palást ebből a levegő csak a pici lyukon tud áramlani, ettől lesz csillapított a rugó.  A "csavar" maga a sapkában található.


A szintezés úgy történik, hogy ez a csavar tetszőleges mértékben csavarható be a menetbe, nem feltétlen kell teljesen az aljáig. Így kicsit több, mint 1 cm-el lehet "emelni" az alátámasztáson.

Lehet aztán még ezt tovább specifikálni "sarkok" (corner) beszerzésével. Ebből van egyenes, meg íves profil.

Egyenes verzió háton
Ezeknek a sarkaknak is van saját "sapkájuk", tehát a "pod"-ról leszerelt filcezett sapkára nincs szükség, ha a sarkat használjuk. Éppen ezért rendelhető mindenféle variációban a dolog, hogy ne legyen feles alkatrész. (Sarkakhoz nem jár extra "sapka").

Be kell csavarni, de nem muszáj végig
Lábára állítva

Íves profil már a helyén
A sarkak jó nehezek, fémből vannak, eltörni biztos nem fognak. Úgy általában az egész masszívítást sugároz, érzetre és súlyra egyaránt.

Aztán van még kifejezetten készülékek és csak hangfalak alá való megoldások, meg teljes állványzat. Mindegyiknek ez a rugós/csavaros megoldás az alapja.

Ami még fontos, az a megfelelő rugó megválasztása. Ehhez pedig azt kell tudni milyen súlyt kell majd tartania.  Segédlet a gyártó oldalán található grafikon, amiből kiolvasható, hogy például a zöld jelzésű rugók darabonként nagyjából 5 és 10 kg között terhelhetők.

Kicsit végig kell gondolni, de egy hangfalhoz 8 rugó kell a sarkak használatával (hiszen egy sarok 2 rugót tartalmaz és általában négy sarka van egy doboznak). Azaz ha 60kg-os a hangfalam és ezt a súlyt 8 fele osztom, akkor 7.5 kg terhelést kapok egy rugóra. "Zöld" színű lesz a nyerő.

Bonyolítja elméletben a helyzetet, hogy nem egyenlő súlyeloszlású terhelés esetén elképzelhető, hogy más súlyra méretezett rugó kell a nehezebb részek alá, mint a könnyebbhez.

Nagyjából ennyit a "technikáról". Egyszerű, de egyszer csak látni kell, hogy megértse az ember.

Használt tárgyak...

Ahogy említettem, ezek a rugós megoldások nagyjából egy vese árában vannak. Döbbenet tényleg. Nem is titkolja a gyártó, itt lehet elkezdeni oszatni/szorozni. Szóval gondolatban is maradt a használt - majd egyszer.

Mígnem kolléga/hifitárs küldött levelet (ismervén, hogy érdekel a téma), hogy az e-bay Kleinanzeige-én (apróhírdetések) van fent ilyen használtan. Hifishark nem is hozza, nem is tudtam, hogy az e-bay-nek van ilyen aloldala, de a tipp megvolt.

Német tulajdonos, 2 db 4-es szettet árul. Meg még másik 4-es szett, de arról nincs kép. Csak utalás, hogy van még. Közben nem csak pod, tehát magában álló rugó, hanem a fent mutatott sarkak is, ráadásul egyenesből és ívesből is.

A képeken mindkét fajta sarokból látszott pár darab, meg rugókból is pár darab, de sehogy nem jött ki a matek. Most akkor a 4-es szettben pontosan mi van? És hány sarok (corner) van? És milyenek?

Ami viszont biztos stimmelt, hogy zöld jelzésű rugókról van szó.

Én úgy számoltam, hogy mivel 3 lába van a hangfalnak (egyik oldalon egy, másikon kettő) hangfalanként 6 db rugóval meg tudok élni a 8 helyett. Nagyjából 60kg hangfal darabja, tehát még a pont jó rugónkénti 10kg terhelést kapnák a rugók. (Kék rugó már túl erős lenne).

Legegyszerűbbnek azt találtam, hogy beszélek emberünkkel, miből is hány darab van eladó. A történethez hozzá tartozik, hogy németül elég sokat szoktam elég összetett dolgokról beszélni, mégse tudtam egészen zöldágra vergődni azzal mi is van itt pontosan árura bocsájtva. A szettek és corner-ek száma valahogy sose állt össze. Úgyhogy a fordított módszert választottam és elmondtam, hogy mennyi kell és mire, majd megkérdeztem ennyi van-e eladó.

Volt. Meg is állapodtunk, kaptam is írásban megerősítést, hogy akkor ennyi szettet vettem. Megint nem állt össze a kép. Lementem elemi szintre és megkérdeztem: mennyi rugót vettem, tessék mondani? 8-at, jött a válasz. Az normál esetben egy hangfalra elég, de még a 3 lábon álló hangfal esetén is 2x6 kell, azaz 12. (Mikor rákérdeztem, hogy mi nem volt érthető azon, hogy van 2 hangfalam és azokat akarom elcsatolni, az volt a válasz, hogy ő is csak úgy csinálta, hogy elől rugó, hátul tüske. Ennek meg aztán semmi értelme...) Na de akkor kell venni még. Van még? Van...de az egyik podnak valami baja van (összesen 16 van neki), de akkor 12 hibátlant küld nekem.

Ráfizettem a különbözetet, fel is adta emberünk a csomagot. Meg közben írt, hogy úgy gondolta elküld nekem mindent, minek tartsa meg a maradék 4 rugót. Ajándék. Tessék, egy jó hír.

Meg is jött az egyébként elég nehéz csomag és nem is tégla volt benne.

Hanem...11 darab hibátlan zöld színű rugós alátét (illetve komplett pod, sapkával), egy zöld, aminek a teteje kaputt volt, a csavarmenete kiszakadt. Meg még 4 darab sárga pod, ami egyel gyengébb rugót rejt magában. Plusz 4 db egyenes állványka és 4 darab sarok alá való íves.

11 jó zöld, 4 sárga és egy hibás zöld a legszélen
4 egyenes és 4 íves sarok
Ezt a káoszt. Miért van 4 db sárga? És miért 4 ilyen és 4 olyan alátét?

Összességében azért nem reklamáltam, mert kaptam plusz rugókat, az viszont nem volt jó, hogy a zöld-ek nem adták ki a szükséges 12-őt. Oké, kicsit reklamáltam, hogy így vennem kell egy zöldet. Kaptam is vissza egy rövid "schade" levelet. (Meg írtam a Townshend-nek, hogy vennék egy zöldet - kb. 1 hónapja volt ez - azóta sem válaszoltak).

Szerencse is kell

Azért elkezdtem sakkozni, mégis mit tudok ebből kihozni. Egy hangfalhoz való 6 egyforma rugó van mindenképpen, nézzük hogy is működik a dolog. Kísérletképpen fogtam 3 egyenes tagot és beraktam őket a hangfallábak alá, ahogy eredetileg elképzeltem.

Majdnem pont így...
Meg ugye a túloldali láb alá is így. Erről az egészről fotó nincs, mert ez így nagyon instabil volt. Egyrészt a másik oldalon középen elhelyezkedő 2 rugó a sarkakat nem tartotta, másrészt erősen "orrnehéz" a hangfal. Nem triviális a dolog, mert igaz, hogy elöl vannak a hangszórók, hátul viszont ott a nem apró toroid trafó és a hűtőborda az erősítőhöz. Bár végül is a magashangszórónak is 4kg-os mágnese van, szóval ja...veszedelmesen dőlt/előre befele a hangfal, éppen billenéshatáron volt. Eredeti elképzelés a hangfalankénti 6 rugóval kuka. Első nekifutásra fogalmam sem volt hogyan tovább.

Aludtam rá egyet és támadt egy ötletem, amivel már majdnem célba is értem. Először is leszereltem a hangfal eredeti lábait (fenti képen már nincsenek bent az állványban). Erre azért volt szükség, hogy a szub alja és a lábak egy szintbe kerüljenek.

Síkban vannak
Ez azért is van így, mert egyébként a hangfal nem csak a három lábán ácsoroghatna, hanem a szubba csavart tüskéken is. Kézikönyve szerint az állványzat lábai csak addig használatosak, amíg meg nem találjuk a helyét, utána jöhetnek a tüskék. Mindezek mellett általában lábakon szoktam látni az Avantgarde-okat, nem tüskéken.

Ahol két láb volt, ott bekerültek abba a konfigurációba az egyenes tagok, ahogy a fenti kép mutatja, a másik oldalon viszont nem a lábat használtam megtartási pontnak, hanem a szubot magát.

Így
De kellett még egy trükk, mert bár nem voltak túlterhelve a rugók, mégis túl mélyre süllyedt még ez a sarka a hangfalnak, bután lefele nézett az egész. Itt lehetne elvileg a csavarmenettel játszani, de ránézésre több kellett, mint egy centi. Így aztán fogtam egy nem használt sapkát és kiegészítettem vele a sarokelemem.

Simszelve
Még van is egy kis lyuk a sarokelemen, ahova beillik a sapka csavarmenete. Stabilan illeszkedett a szub alá.

A hátsó résszel voltam még mindig gondban, mert már csak 3 jó rugóm volt. Mivel az megfigyeltem, hogy a hátul sokkal könnyebb a hangfal, mint elöl, azért egyrészt a sárgákból kettőt elrejtettem az egyenes tagokba, így a külső oldalon volt 3 zöld és 1 sárga rugó. Látszatra teljesen jó, semmi nem rogyik meg. A szub hátsó sarkába pedig beraktam egy zöldet, sapkástúl mindenestűl. Gondoltam ha kisebb a súly, talán egy is elbírja.

Ott van jobbra egyedül
Így a hangfal már szépen állt, ahogy kellett, stabil is volt, viszont az egyke zöld láthatóan túlságosan össze volt nyomva. Talán ha 1-2mm játéka volt lefele. Szóval sokat haladtam a megoldás felé, de még nem volt jó.

Aludtam rá egyet és kipróbáltam az egyik hangfalnál, hogy mi van, ha oda is sarokelemet teszek két rugóval.

Elöl-hátul sarokelemek a belső oldalon
Így viszont már tényleg jó volt. Stabilan állt a hangfal, tudott mozogni is minden irányban. Viszont ahhoz, hogy mindkét hangfalat így megcsináljam, ahhoz hiányzott egy rugó, mivel így már összesen 12-nek kell lennie a két hangfal esetén. Ekkor írtam a Townshend-nek, hogy kellene egy zöld.

Aztán aludtam rá egyet és arra gondoltam, miért nem próbálom ki a defektes rugót is. Az, hogy a csavarmenete hiányzik, az önmagában most nem gond, mert mindegyik rugó teljesen be van csavarva, annak meg akkor van szerepe, ha emelni akarok. Jobban zavart, hogy így nincs meg a légcsillapítás. De azért próba szerencse, hiszen a rugó megvan, a palást megvan, a talpak megvannak...Beraktam hát egy hátsó sarokelembe és legnagyobb meglepetésemre pont úgy viselkedik, mint a jók. Nem lehet megmondani hol van a rossz és hol a jó. A 4 sárga rugó a hátsó részeknél van elrakva, ahol eleve kisebb a terhelés, tehát az is rendben. Összeállt a kép.

Nagyjából ennyire tud billegni*
Ami a legcsodálatosabb az egészben, hogy tulajdonképpen pont arra volt szükségem, amit kaptam. 8 egyrofma egyenes taggal nem lett volna megoldható a dolog, mert azokat nem lehet beforgatni a szub alá. 8 íves sarokelem megint nem lett volna jó, mert azoknak meg útban van az állvány azon az oldalon, ahol két láb van. (Hacsak nem forgatom kifele őket...talán...). A sárga rugók is megtalálták a helyük. Sőt, hátra zölddel vegyítve még egyenletesebb állást adtak, mint csak a zöldeket tettem volna.

Ha csak azt kapom, amit kifizetek nem tudok az installállás végére jutni. Szerencse is kell néha...mégha elsőre nem is tűnt annak.

Tapasztalatok

Elég markáns hatása van a rugóknak a hangra, nem az a találgatós dolog. Egyrészt sokat nyugszik, tisztul a közép és magastartomány, nyílik a tér. Már megint. Aztán eszembe jutott revox kommentje az Audiopax-okról szóló első bejegyzés alól:

"...és még lesz kb 15lépcsőfok,ha már megvannak a készülékek. a vicces,a rendszered hangja egyre "semmibb" lesz..."

Hát nagyjából tényleg ez van. Hámozódik a dolog, mint a hagymahéj. Hogy azért el lehessen képzelni, az alábbi szám például sokat profitált a rugókból. Elég erősen effektelt az énekesnő hangja, könnyen az érthetőség kárára megy a dolog. Pedig ott van minden, érthető is.


Általában véve nagyobbat lélegzik a rendszer. Ugyanakkor a legnagyobb hatása a mélyekre van. Ott tűnik el a legtöbb búgás, felrakódás. Lecsontozódik és pontosabb ritmusú lesz a mélyszekció, több textúrával, felbontással.

Az Avantgarde-ok esetében azonban van még egy további jótékony hatás, mivel pontosabb integráció érhető így el a tölcsérrel. Az Uno Nano (meg a kisebb tölcsérek) meg még egy fokkal többet nyernek ebből, hiszen ott magasabbra kell mennie a szubnak (egy Duo-hoz képest például) úgy, hogy nem kellene közben összebrummogni a középtartományt. Ez a nagy játék az Uno Nano-val. Milyen magasra engedem a szubot milyen hangerővel. Ha túl magasra megy vissza kell venni a hangerőből, mert belemaszatol abba, ami nem az ő dolga. Ha lejjebb veszem a frekvenciát akkor lehet adni az érzésnek, csak nem fog összeérni a középpel. Ezt kell tulajdonképpen megtanulni/kitapasztalni minden Avantgarde-nál. A rugók meg annyiban segítenek sokat, hogy eleve kevesebb a brummogás, tehát lehet menni feljebb frekvenciában, szépen összetalálkozni a középpel és kakaót is lehet hozzá adni. Azért ebből nagyon jó dolgok jönnek ki a végén.

Összességében a Townshend rugók teszik a dolgukat és ki nem venném őket a rendszerből így, hogy már bent vannak. Majdnem azt mondom a tölcsérekhez gyári extra-ként opcióznám. Nehéz azonban tiszta szívvel ajánlani, mert a használt árából is lehet venni például két darab Ant-ot. Újonnan meg komplett rendszereket, amik zenélnek, nem csak rugók. Ugyanakkor meg mégis valami olyasmit csinálnak a hanggal, amit se kábel, se elektronika. Nem nüasznyi apróság és nem találom negatív oldalát a dolognak. És ezt a fegyvertényt szerintem a Townshend-nél is bemérték.

Lehet osztani/szorozni...

*a hangfalak nem mozognak maguktól így természetesen. Legkisebb lányom rejtőzik a hangfal mögött a poszt kedvéért :)

2018. július 17., kedd

PS Audio Humbuster III

Ez egy igen gyors bejegyzés lesz...

Mielőtt leadtam volna a vonalat Silvio-nak, hogy lesz még egy kör valószínű az Audiopax táptrafójával egész biztosra akartam menni, hogy nem az én hálózatom okozza azt a maradék kis zümmögést.

Történhetne ez az azért, mert néha ilyen-olyan okokból meg tud jelenni egyenfeszültségű komponens is a váltóáram mellett a hálózaton (millivoltos mértékben). Ez az kis egyenfeszültség meg képes úgy felbosszantani nagyobb teljesítményű trafókat, hogy azok búgásba kezdenek.

Ez annyira ismert jelenség, hogy termékek is léteznek ezen jelenség megszüntetésére. Mint például a bejegyzés tárgyát képező PS Audio termék (már nincs gyártásban), vagy éppen a Nordost Syncro fantázianevű szűrője. Meg gyártatni is lehet, elvileg nem egy bonyolult dolog, éppen ezért elgondolkodtató a Nordost termék ára.

DIY-kedni mégse volt kedvem, az apróban meg nem túl drágán volt ez a PS Audio darab, egy próbát megér.

Az ott az
Rövidre fogva a történetet, nem lett tőle csendesebb az erősítő. Sejtettem hogy ez lesz egyébként, mert semmi más nem búg nálam, de hátha...hangba amúg nem szólt bele amennyire meg tudtam ítélni. Igaz, ez A osztályú erősítőknél nem is akkora veszély, az Audiopax-ok konstans 110W-ot vesznek fel és kalap-kabát.

Ugyanakkor némileg ellentmondásos a termék, mert a dobozán büszkén állítja, hogy "no power limit", a kézikönyv szerint meg jobb, ha nem dugunk két végfokot bele. Gondolom akkor tegyen mindenki belátása szerint.

End of story, ennyi. Sokat nem tudtam meg erről a termékről, nálam nem a DC a probléma. Ha lehet hinni a nemzetközi fórumoknak amúgy működik. Naim-es körében olvastam, hogy többen használják. (Mondjuk enyhe idegrángást kapnék, ha az 555-ös tápom brummogna, de úgy olvasom nem egyszer mégiscsak ez van.)

Szerettem volna ezért az 5 perc tesztért nem megvenni, de nem sikerült próbát kieszközölnöm, úgyhogy most némi veszteséggel árulom is.

Viszont használt piacon ritka dologként nemcsak a termék makulátlan, de doboza, manuálja is megvan.



Audiopax Model 88 - harmadszor

Visszapörgetve amit legutóbb írtam az erősítőről nagyjából ezzel a felütéssel ért véget a bejegyzés: 

"....azt sem zárom ki, hogy eljön még az a nap, hogy élek a Silvio felajánlásával, miszerint Európában, Monaco-ban is van egy telephelye, ahol szívesen átnézi az erősítőt..."

Írtam szinte napra pontosan 1 éve. Közben szervezkedtünk Silvio-val és ahogy ez lenni szokott elkezdett egész másfele kanyarodni a projekt. Jelenleg MK4-es verziónál tart a Model 88, nekem még az ős MK1 van (volt). Szó-szót követett, végül megállapodtunk, hogy ha már a kezei közé kerül a darab, akkor nem csak a trafókat nézi meg, hanem az időközben történt egyéb optimalizálásokat is megcsinálja.

Végül aztán május környékén indult el a két erősítő Skóciába, ahol egy kábelgyártó cég műhelyében jött létre a találka. (Nemzetközi projekt a javából, mivel Silvio brazíliából utazott oda.)

A módosítások erősítőnként nagyjából 2 napot vettek igénybe. Külsőre csak annak tűnne fel az átalakítás, aki előtte is használta ezeket a példányokat. A Timbre Lock beállító LED-jei lecserélésre kerültek. Ez az MK2 óta van így, hogy a két gyári javasolt érték (amolyan kiindulási pont) narancssárga. A köztes értékek zöldek, a legjobbra lévőek pedig pirosak. Merthogy nem kellene használni őket úgy igazából. Legalábbis volt egy-két eset, amikor így túl sok áramot kaptak a csövek. Előtte mind piros volt.

Tricolor
Engem mondjuk ez a beavatkozás annyira nem érintett meg, meg bírom jegyezni, hogy óvatosan a legszélső értékkel. Cserébe ahhoz, hogy ezek a LED-ek ki legyen cserélve tényleg a legutolsó panelig szét kell bontani az erősítőt ami nem is olyan egyszerű dolog a vertikális felépítése miatt.

Aztán persze nyílván nem csak erről szólt az átalakítás, ha meg már úgy is darabokban volt, akkor miért ne. Kerültek bele új (más típusú ellenállások), kondenzátorok, ebből a leglátványosabb ez a kettő...

Fent a barnák
Mindezek mellett a teljes kábelelvezetés megváltozott a gépház alatt (a két kimenő trafó is kicsit másképp van bekötve) és megállapodásunk szerint új hálózati trafó is került a régi helyére, hogy megszűnjön a búgás. 

Az átalakított erősítővel kapcsolatban pedig azt a tanácsot kaptam, hogy legyek vele türelmes, mert az első 100 órában ugrál a hangminősége és olyan 400 óránál üt be a "mágikus óra"...Ez rengeteg idő, ha valaki nem hallgatja a rendszerét csak úgy háttérzajnak. Heti 2-3 alkalommal ülök le zenét hallgatni, alkalmanként nagyjából 2 órára. Így a 100 óra eléréshez egyszerű matekkel több, mint 4 hónapra van szükségem. A mágiához pedig 16 hónapra...szóval ezzel most nehezen tudok mit kezdeni. Mert azzal meg kényelmetlenül érzem magam, hogy csak úgy szóljon egész nap a rendszer fent az emeleten magában...(tudom, sokan járatják így az új rendszert, nekem valahogy ez idegen).

Úgyhogy ez egészből annyit szűrtem le magamnak, hogy hallgatni kell. Ez meg alapvetően okés is, mivel pont ezt terveztem tenni vele.

Az első bekapcsolás aztán nem a szerelem pillanata lett, mert pici búgás szerűség bizony maradt. Mondjuk aki ismer, az tudja, hogy ezekre a dolgokra extra kényes vagyok. Ráadásul vidéken lakom, ahol este - mikor zenét szoktam hallgatni - tényleg nagyon csend van. Azt is hallani, ha megköszörüli a torkát a pók a szomszéd szobában a sutjában. Másik oldalról nézve ha bemegyek a Média Markt-ba és veszek egy alap Denon erősítőt az nem fog búgni semmennyire sem. A harmadik oldala meg az a dolognak, hogy bizony nem kevés dollár volt ez az upgrade, aminek a kiindulási pontja mégiscsak a búgás volt. Éppen ezért ahogy most kinéz lesz még negyedik bejegyzés is egyszer erről az erősítőről, mikor megint új hálózati trafók kerülnek be, ezúttal már toroidok. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy szerintem nem kevesen lennének, akik szőrszálhasogatásnak tartanák ezt a mértékű búgást reklamálni.)

Na de és a hangja változott? Egyrészt határozottan igen, másrészt meg nem könnyű megmondani, két okból. Egyrészt nagyjából 3 hétig távol voltak az erősítők oda-vissza postával együtt, másrészt megint kettőt léptem egyszerre, amennyiben új csővekkel vártam vissza őket...

Bejegyzés a bejegyzésben - Gold Lion KT88 + Brimar CV4024

Az új csövek beszerzésének az volt az oka, hogy sorra pusztultak a kisjelű csöveim. A NOS Philips-ek, amikt a DAC-ba vettem itthonról szó szerint bezajosodtak. a Quad-ban összemérve vásárolt amerikai NOS 12AT7-esekből az egyik kiesett rövid idő alatt, így csak egy párt tudtam használni. Van még működőképes Telefunken ECC81-em, de annak meg nem tetszik a hangja. Így aztán szép lassan visszatértem az alap TAD modellekre, mert azok legalább megbízhatóan működtek. Érdekes különben, hogy nem a teljesítménycsövek esnek ki, hanem a kisjelűek, amik elvileg sokkal tovább kellene, hogy bírják.

Úgyhogy szereztem be megint új kisjelű csöveket, ezúttal NOS Brimar-okat és ha már rendeltem, akkor gondoltam kipróbálom a Gold Lion KT88-akat, főként mert Silvio is ezeket ajánlja (ha nincs pénz EAT csövekre).
Gyűlnek
Na most jó játék ez, csak közben meg azért annyira nem is olcsó. Ez csak a tubeampdoctor-os kontóm:
2015 tele óta csövezek, a Quest Silver-el kezdődött. Azóta nagyjából fél misit beleraktam csak csövekbe és egyáltalán nem mondhatjuk, hogy nagykannállal habzsoltam a dolgokat vagy óriási egzotikumokat vettem volna. Ezt bizony bele kell kalkulálni a dologba.
Gold Lion /TAD

Itt meg a Brimar mosolyog a helyén
Ezek után a DAC-ba az amerikai NOS ECC81-ek mentek vissza, mert abba csak kettő kell és van három jó.

Ezek után...

mondja meg valaki, hogy akkor most pontosan mi változott és miért. A/B teszt természetesen lehetetlen. A csövek megvannak a régebbiek, de életszerűtlennek tartom azt a tesztet, ahol hagyjuk bemelegedni a csöveket (fél óra?), valahogy gyorsan kivesszük úgy, hogy ne égjen meg a kezünk, bele a következő, fél órát messze futunk (mert ugye még hideg a másik szett és úgy minek hallgatni) majd ezt követően megfigyeléseket teszünk. 

Marad az, ami eddig is volt, azaz egyszerűen együtt élünk a rendszerrel, aztán ami szép lassan biztosan kezd feljönni az az igazság. Eddig működött. 

Csakhogy most nyakon van öntve az egész egy (elvileg) még sokáig változó hangú erősítővel meg új csövekkel amiknek szinten kell az idő (ugyancsak elvileg).

Úgy nagyjából két hónap távlatában azt tudom magamnak lejegyezni, hogy a melegebb, de nyitotabb lett a hang, miközben könnyebben adják magukat eddig szinte csak sejtés szinten jelen lévő utalások a zenében. Ez így apróságnak, semmiségnek tűnik, de valójában a zene és a prezentáció lényegi szövetét érintő változások. Egy szint felett már csak ilyenek és ezek vannak, tótágast már ritkábban áll talán a világ. Az is igaz, hogy érdekes módon az elmúlt másfél hónapban volt, hogy ennek szinte pont ellenkezője volt a hang, azaz hideg, üres, ideges...aztán meg megint nem. Gondolom ez az a bejáratódási folyamat része, amiről Silvio írt. Vagy csak fáradt volt aznap a fejem.

Összességében eddig is nagyon tetszett a rendszer hangja most meg kicsit még jobban. Aztán ki tudja mi lesz a 16-ik hónapnál...szerencsére egyszerű kideríteni, csak használni kell a rendszert aztán majd meglátjuk.

2018. május 13., vasárnap

Raspberry Pi (Model 3B+) - Roon végpont

Frissítés: visszaértek a végfokok, megint van zene. A Raspberry végpont viszont elkezdett rendetlenkedni. Időnként belecöccög/tikkel a zenébe. Kipróbáltam az erdeti tápjával, de ott is van a probléma. (Bár talán kevesebbszer.) Még nyomozok az ügyben, de ez így egyenlőre akkor nem ajánlott megoldás. Kár, pedig hangra ígéretes volt. Ha jutnék valamire, majd frissítek megint...

Frissítés2: úgy néz ki a probléma az, hogy a 3B+ esetében ugyanaz a kontroller vezérli az USB-t és az ethernet-et. A 3B-nél elvileg nincs ez a probléma. Fiókba tettem egyelőre a Raspberry-t és visszatértem a MacBook-ra.

Ez most nem egészen hi-fi oldalról indult. Elébb fiamnak fedeztem fel a Raspberry mini gépet. Csak hogy ismerkedjen vele, ha már érdekli a progamozás és hamarosan középsulis lesz. Linux operációs rendszer, előre telepített programozási környezetek, Office csomagok...szinte semmi pénzért.

Innen lehet gyorsan beszerezni. Kell egy akármilyen egér/billenytű meg egy monitor és 20e körül van egy működő számítógép. Lehet tanulni, konfigurálgatni. (És játékra meg pont nem való). Szerintem fantasztikus dolog. A legcsodább pedig az benne, hogy teljesen zajtalan az egész, nem kell zúgó ventillátorok előtt ülve tanulni. Nincs kifogás, aki tanulni akar, ezzel tud.


Már mikor az ő példányát beszereztem nézelődtem mit lehetne még vele kezdeni (mindenféle projektre használják). Sejthető volt, hogy lesz hi-fi felhasználási módja, meg rémlett is a Darko oldaláról, hogy irogatott ilyesmiről. (Bár amikor nem tudtam még mi ez épp csak rápillantottam az eszközt érintő cikkeire).

Most aztán tudatosan visszaolvasva egész kis szubkultúrát találtam amely erre a mini számítógépre épül. Én kevésbé voltam érdekelt a hiperolcsó streamer/dac kombókban amit ebből kihoznak, annál jobban megragadta a fantáziám a Roon végpontként való felhasználási módja.

Mert hát mi is történik. Fogunk egy minimál hardvert, ami azért annyira van erős, hogy akár egy teljes desktop környezetet elfutasson. Teszünk rá egy lecsupaszított minimál Linux-ot, aminek egyetlen feladata, hogy Roon végpont legyen. Ez a kétszer minimál pont azt jelenti, hogy nem kell végigmenni az amúgy elég hosszadalmas procedúrákon, hogy kiírtsunk, kikapcsoljunk, deaktíváljunk, lekössünk olyan dolgokat a zenére használt gépünkről, aminek semmi köze a zenéhez. Eleve nincsenek is. Minimális hardver és szoftver lenyomat. Nekem tetszik.

Csak a kép kedvéért nyitva...nagyon picike kis cucc.
Az első lépés a RoPiee (ez a neve a végpont szoftvernek) beszerzése innen. Egyszerűen letöltjük az "image" fájlt. A weboldal javaslata szerint letöltöttem még az "image" állományok megfelelő másolására alkalmas Etcher-t is. Már csak egy SD kártya kellet, amit a 2009-es MacBook-om (képtelen megadni magát), szerencsére könnyen írt, mert beépített SD kártya írója van. Tényleg 2 klikk, pár perc, fent is van az "image" az SD kártyán.

Ezt berakjuk a Pi SD kártya fogadó helyére, áram alá helyezzük és pár perc múlva kész a végpont. Látszik Roon-ban, ki lehet választani, ennyi.

Lokális webcímről lehet konfigurálni azt a pár dolgot, amit tud. Ha akarnám lehetne hozzá szép kijelzőt csatolni és mutatná, amit lejátszik. De minek. Meg be lehet állítani, hogy mikor nézzen utána minden nap, hogy van-e frissítés. Ha van, telepíti és újraindítja magát. Én reggel 4-re állítottam, akkor ritkán hallgatok zenét (értsd soha).

Az egyetlen nyílvánvaló dolog, amin el lehet rugózni az a táplálás kérdése. Egyrészt hogy milyen tápról is eszik ez a kütyü, másrészt meg az sem mindegy, hogy milyen tápot kötünk be egy elosztóba a többi audió berendezésünk mellé.

Úgyhogy némi keresgélés után szereztem hozzá egy nem túl drága lineáris tápot. Nem akartam túllihegni a dolgot, mert nem gondolom, hogy ez egy nagyon hosszútávú megoldás lenne. Inkább csak játék. Mondjuk annyi előnye van a MacBook-al szemben, hogy ez a kombó nem merül le 3 óra után. Ez csak nagy ritkán nem elég zenehallgatásra, de mégis.

Kínai azt hiszem.
Viszont a MacBook még marad továbbra is a képben, hiszen a Roon szerver feladatokat az látja el. Így megvalósult a funkciók teljes szétválasztása. Kontroll: iPad. Szerver: MacBook. Végpont: Raspberry. Ebben a felállásban már egyértelműen érdemes a MacBook-ot kábellel kötni a hálózatra, hiszen fogadja és küldi is az adatokat. Nagyobb felbontású fájlok esetén ez már akár sok is lehet a WiFi-nek. A raspberry is kábellel van bekötve, így stabil az adatfolyam. A Pi természetesen USB-n csatlakozik az Aqua DAC-hoz.

A MacBook-hoz képest a gyári kapcsolóüzemű táppal egy egyértelműen idegesebb és darabossabb, durvább hangot kapunk. A lineáris táppal marad egy kis szteroid a középtartományon, amitől prezenszesebb, élőbb lesz a megszólalás (a MacBook-hoz képest), de elsőre nem tudtam eldönteni nem maradt-e valami az idegességből. Aztán idővel úgy ítéltem meg jobban tetszik és egyre kevésbé hallottam bármi feszültséget hangban. Vagy megszoktam, vagy javult a dolog idővel, ezt nem tudom. Összességében inkább ezt használnám ha választanom kellene a MacBook és a Pi között.

Aztán most ennyi. Nagyjából 2-3 hetet éltem ezzel a konfiggal, utána elment a végfok. Már megtörtént az upgrade, hétfőn indulnak vissza ide. Megint az izgalom, hogy ne legyen gond a szállítás során.
Még itt voltak a végfokok...


2018. május 1., kedd

Power-R Magnum 3

Direkt megkérdeztem, ez a neve. Nem feltétlen egyértelmű, mert nincs honlap, szórólap semmi. Azt se tudom igazán termék-e...Amúgy hangfalkábel.

De hogy az elején kezdjem a történet egy telefonhívással kezdődött egy számomra akkor még ismeretlen hobbitártstól. Ezt hívják az angol szakzsargonban "cold call"-nak. Nem tudom magyarul mi lenne a megfelelője. A lényeg, hogy fogalmam sem volt igazából kivel beszélek, csak annyi volt biztos, hogy az illető szerint nagyon meg kellene hallgatnom ezeket a kábeleket. Már csak azért is, mert neki is tölcsérek vannak és jónak találja. Postázná, kipróbálhatom, csak úgy...

Nem ez az első (hasonló) ilyen eset. Hiába szinte nulla olvasottsága a blognak, időnként meg vagyok találva. Hogy próbáljak ki valamit aztán persze írjak róla. Mindig nem a válaszom. Erre pedig két okom is van.

Egyrészt ha lehet nem bajlódok szívességekkel. Kellemetlen tud lenni, ha feladja az ember a függetlenségét (akár ilyen apró dologban is).

Másrészt nem vagyok tesztelő.  Ez a személyes blog, az én utazásomról szól. Senkinek se szamárvezetője, nem is szeretném, ha az lenne. Nincs hozzá "gépparkom", hogy általános érvényű tapasztalásaim lehessenek. Ha fogok egy eszközt és berakom a rendszerembe azt megtudom róla, hogy az én rendszeremben, az én szobámba, nekem mit hoz.  De ettől még nem biztos, hogy meg is ismertem a valós kvalításait az adott eszköznek. Ha szerencsétlen a párosítás az én készülékeimmel az nekem ugyan fontos információ, de veszélyes messzemenő következtetéseket levonni belőlük az adott eszközre. Ahhoz több komponenssel/rendszerrel kellene kipróbálni. Ki kell mozgatni belőle a potenciált. Úgyhogy ennyi. (Helló kortárs itthoni blogok.)

De ez esetben még egy harmadik okom is volt rá, hogy nemet mondjak. Mégpedig az a régi-régi szabályom, hogy csak ismert gyártó tömegtermékével foglalkozom, semmi DIY. Egyszerűen mert totál anyagi veszteség.

Szóval 3:0. Viszont a beszélgetés során összerakódott fejben, hogy kivel is beszélek. Mármint hogy mi a nickneve a hifis fórumon amit olvasgatok. Így kicsit kerekedett a kép és amire igazán kíváncsi lettem az a rendszerinstallja. Nem fogom itt más rendszerét kibeszélni (sose teszem), de tölcsérek vannak benne és kitűnő elektronikák. Úgyhogy pofátlan módon meghivattam inkább magam egy hallgatózásra. Aztán persze, majd elhozom a kábelt is.

Így is történt, a látogatást követően hazakeveredtek velem ezek a kábelek. Ránézésre amolyan ruhaszárító kötelek. Tri-kábelezésre vannak előkészítve. Ha jól értettem van egy vastagabb szál, amiben fut 400 szál valamilyen vezető, meg két vékonyabb, amelyekben egyenként 200 szál. Tehát ha a vastagat bekötöm mondjuk a középtölcsérhez, a vékonyat meg duplán a magas/szub szekcióhoz akkor ugyanazt a vastagságot kapom a két ágon.

Szemfülesek a következő bejegyzés tartalmát is kibökhetik a fotón
Nem kötöttem be rögtön aznap, annyira nem érdekelt. Csak másnap. Aztán utána már csak kétszer került ki a rendszerből. Egyszer még csináltam egy ellenpróbát mégiscsak 2 nap után a dupla Lexus ellenében (nem változott a véleményem), aztán meg azért, mert egy kicsit eligazgattam rajta a leágazások helyét hogy takarosabb legyen. Elkunyeráltam, megvettem, nem adtam vissza. Nagyjából mindenben jobb ez a kábel így, mint a dupla Lexus. Nem árnyalatokkal. Nem kell rajta tűnődni sem, meg feszülten figyelni sem. Belazul a hang, több a részlet, természetesebb a hangzás. Nagyobb csendekből jönnek a hangok. Szinte kár részletezni, mert minden értelmezhető paraméterben előrelépett a hang.

Cserébe nem drága. Olcsóbb volt ez így, mint egyetlen szál Lexus. Ez azért fontos paraméter. Mert lehet akármilyen jó egy fél DIY termék, nagyobb összeget biztos nem adok érte. Ennyiért viszont - annak tükrében meg pláne, hogy mennyit hoz -  egy vicc. Eladom a két szál Lexus-t és még marad is pénzem.
Ruhaszárító triplán
Na és akkor ez most akkor egy szuper kábel? Az! Az én rendszeremben. És ennyi. Azt se tudom mennyire reprodukálható ez a pár, ami nálam van, de egyszerű felhasználóként nem is érdekel.

Aztán még egy érdekes tanulság. Egy hónapja hirdetem a Lexus kábeleket, még érdeklődő sincs rá, pedig piaci ár alatt 10%-al adom. Annak ellenére, hogy neves gyártó tömegterméke. Valószínű ennek egyébként több köze van ahhoz, hogy halott az itthoni piac. Majd megy a willhaben-re meg a audio-markt-ra.

Pár bejegyzés jön majd most a blogra. Leginkább azért, mert kevéske szabadidőmet nem tudom zenehallgatással tölteni, nincs erősítőm átmenetileg.

Elmentek vadászni
No, nem arról van szó, hogy eladtam volna az Audiopax-okat. Elutaztak Skóciába, hogy ott találkozzanak Silvio Pereira-val, az Audiopax jelenlegi motorjával és tulajdonosával. Kapnak egy teljes felujítást az 4-ik generációs specifikációknak megfelelően. Az én erősítőm talán még a legelsőből származik. Közben azért teltek az évek és nem állt meg a fejlődés. Kíváncsian várom mi lesz az átalakítás végeredménye. De előbb még a szokásos rotty a bugyiba, hiszen oda-vissza postázgatjuk szerencsétlen erősítőket. (Péntek óta már skóciában vannak.)

Tanulság number kettő: így egy hét csönd után már nagyon vágyakozva nézegetem a néma tölcséreket. Elkezdtem átmeneti megoldás után koldulni, hiszen még 2, vagy inkább 3 hét, míg megint itt vannak az erősítők. Hiába, a zene drog, mindig szoktam mondani.

2018. január 13., szombat

A sokadik "közben" történt

Kicsit saját magam csapdájába keveredtem azzal, hogy szándékosan nem twitter jellegel képzelem el a tartalmak megjelenését a blogon. Azaz nem impluzusszerűen, hanem némi tapasztalási/lecsengési idő elteltével.

De így meg egybelógnak dolgok aztán meg már kinek van kedve mindent visszamenőleg kibogozni. Azt hiszem csinálok "tag"-ot ebből az "időközben" dologból, mert ez már csak így van nálam úgy tűnik.

Szóval mi minden történt...

Először is elment a Quad előfok. Mert most már lassan-lassan érik az Audiopax előfok. Addig meg visszaraktam a Heed passzív előfokát, ami tulajdonképpen egy tisztességesen bedobozolt ALPS blue meg egy bemenetválasztó. Így ni:


Azt hiszem ez a hi-fi darabka van meg a legrébben nálam, talán már több mint 15 éve. Problémamentes, bármikor elő lehet húzni a fiókból működik és annyira nevetséges árért lehetne eladni, hogy minek. Volt már sokféle rendszeremben, nagy teljesítményű félvezetős végfok és pár wattos csöves előtt is. Egy időben még fejhallgató erősítő is volt beleépítve általam, mert van benne elég hely hozzá. Tekerőgombját több projektemhez is kölcsönvettem róla. Szóval régi ismeretség a mienk.

Szinte számban érzem ízként a hangját, mégis nehéz leírni. De az évek során valahogy alapvetően elhidegültem tőle. Nem kemény a hangja, mégis valahogy hideg, kogós lesz tőle a hangzás, de oly mértékben, hogy mindez szinte nem is igaz, amit írtam. Csak egész picit. Az hogy egy jó aktiv előfok dinamikailag, lecsengésekben, súlyban jobb, az oké, az más. Van egy pici "sound"-ja ennek az előfoknak amit rendszertől független megismertem benne és nem abba az irányba megy, ami az enyém. 

És elment a Quad előfok, beraktam a rendszerbe ezt és megint. Megint ott az az íz.

26-szor szedtem szerintem szét, hogy de most aztán kedzek vele valamit. Mert ez csak valami apróság lehet, ami itt ezt csinálja. Elsőnek például szinte sosincs szükségem többre, mint egy bemenetre. Ki lehetne iktatni a bementválasztót, megspórólni egy csomó kábelezést, egyszerűsíteni a földelést. 

Aztán ahogy nézegettem mit kellene csinálni arra jutottam, hogy pontosan annyi munka ezt az előfokot átalakítani, mint egy másikat passzívat építeni. Úgyhogy emezt megint visszacsomagoltam és nekiálltam, hogy megalkossak valami mást. Így született meg a 

Carboncopy's Ultimate Midrange Harmoniser Nordic God edition MK2

amely titkos receptje, hogy fogj egy fél(!) műanyag készülékházat (kizárva ezzel a dobozolás hatásait), keresd elő a szintén 20 éves ALPS Black Beauty potidat (ami mérve még mindig jó, pedig az is volt már mindenben, csak a fűnyírómban nem), találd meg a nem használt 47 lab kábeleid és hozzá pár RCA csatlakozót. Meg LED foglalatokat amin kábelt vezetsz majd át plusz egy rack készülékdoboz fogantyúját, ami az egész valahogy nem fog eldőlni. Ezeket egy páka, krimpelő és egy akkus furó segítségével turmixold kb. 2 órán át míg az alábbi eredményre nem jutsz:





Na kérem. Döbbenetesen beleszólt a hangzásba. Lekerekedett ez egész megszólalás felül és alul is, a beütések, dinamika megszelidült. A középtartományban viszont nagyon megnőtt a felbontása a rendszernek. Női énekhangot hallgatni annyira belsőséges és intim lett, hogy az már majdnem szexuális zaklatás. (Hogy kinek a részéről, az ugye az előadótól függ). Nem arról van szó, hogy a beszűkült sávszélek miatt előtérbe került a közép és ezért abból többet vettem észre. Tényleges és jó értelemben vett felbontásnövekedésről van szó, ahol olyan új tonális finomságok, információk jelentek meg, hogy csak ámultam. Nyílván a fentiekből kiderül, hogy tök ferde és csálé volt az egész prezentáció, a valósághoz a megszólalásnak nem sok köze volt. Bizonyos értelemben az ellenpontja lett a Quad előfoknak, ami egy nagyon kiegyensúlyozott hangot képviselt. Pontosan ez volt a legfőbb előnye (mint a legtöbb Quad-nak, amit ismerek), hogy nem fogott bele olyanba, amit nem tudott. Na ez egy pici szeletében a megszólalásnak óriásit lépett előre, minden más mögötte kullogott. 

Legjobb példa erre talán a közismert Metallica szám, "Nothing else matters". 


Quad előfok: legszívesebben püfölnéd a levegőben a dobokat, sodor, szikár, üt, tele van erővel az egész. A fő üzenet a dobokon van az visz mindent a hátán. Energia, energia, energia. Üt az egész na...

Aztán ezzel meg lesz belőle (kihangsúlyozom ugyanabból a számból) egy unplugged akusztikus verzió. Nem túlzok. Szárnyalnak a vonósok, totálisan az énekhang van a középpontban, amit itt inkább egy népdal jelleget visel. Döbbenet. Nem kicsi különbségről beszélek. Nylíván mindkettő valahol benne van magában a számban, a hangsúly amiről beszélek.

Házi előfokom esetében annyira érvényesül a középtatomány mindenen felül értéke, hogy  a 4:07 körüli résznél, mikor csak egész picit mélyebbről morog be az ének egy pillanatra az egész békés kis gitárpengetés átfordul valami fenyegető dologba. Csak egy pillanatra, de akkor nagyon. 


Ez egy ideig szórakoztató volt, csomó lemezen meghallgattam így, aztán sok lett. Túl egyizű lett minden.

Még egy érdekes tanulság volt ebben a pici projektben. Szereltem világítást is bele, mert nem szerettem, hogy este hol eltáltam a tekerőt, hol a kábeleket matattam az elején véletlen. Került bele egy (szigorúan narancssárga) LED.


Na ez is persze low-cost megoldással. Egy soros ellenállás plusz egy használaton kívüli fetrengő apple töltő segítségével. Nem csináltam róla képet, de ugye úgy nézett ki a dolog, hogy készülékek mögötti "kis" dobozban elrejtett 7 férőhelyes hosszabítóba bekerült ez a kis töltő is a többi készülék tápkábele mellé. Ez a kis táp pedig rendesen agyoncsapta a hangot. Becsukta magát a zene valahova, semmi szárnyalás, semmi könnyedség. A lényeg egy jó része kiment a szobából. Mivel kivételesen most csak egy dolgot változtattam egyszerre elég könnyű volt rájönni ez miért lett. Gondolom teleszemetelt zajjal ott az elosztóban mindent ez az 5 forintos kis táp. Itt is a hatás mértéke volt a meglepő számomra. 

Így hát visszakerült mégiscsak a Heed előfok, mert az mégiscsak igazabbat mond.

Aztán 

vettem kábelt. Lecseréltem a Lexus IC-t egy ugyanolyan Kondo KSL VCI-esre, ami a végfokok felé már alkalmazva volt. Megérte, így utólag azt gondolom lefogta a Lexus a már rendszerben lévő Kondo kábelt. Továbbra sem szeretnék (még) mélyebben elmerülni a kábelek világában, de ez a dolog a kábelekkel, ez van. 

Ez az ajánlás meghozta a kedvem, hogy rápróbáljak erre a lemezre. Először még úgy hallgattam meg, hogy a Lexus kábel volt bent. Elsőre lement az egész lemez. Nem az én stílusom, de voltak pillanatai. Pont másnap megjött a KSL, gondoltam tegnap ezt hallgattam, legyen ez. Az első hangok is már másról szóltak. Egyetlen húrpendítés is intenzítást, hatást kapott. Súlya lett. Egész másról szólt immár a lemez. Meg arra gondoltam ezt csinálta hangszeres zenével, mi lesz a sok mással amit hallgatok? 2-3 napig nem is volt kedvem másfajta zenét hallgatni, nem szerettem volna csalódni inkább hagytam magam sodródni az akusztikus jellegű anyagokkal. Aztán kár volt izgulni, tud ez mindent. Ha kell ezt, ha kell azt. És mindenhova odateszi a maga kis magic-ét. Nem tudom neutralitás-e ez, de lényegében annyi van, hogy könyebben adja vele magát a zene.

Plusz nyereségként a két Kondo kábel között sokkal kevésbé érzem a Heed előfok "ízét" a számban.

Meg még

vettem új csöveket az Audiopax elejébe, az ECC81-eket. Oldalanként van egy pár ugye. Ez egyik (oldalanként értve) NOS Telefunken volt a másik TAD válogatott. Aztán az egyik Telefunken már nagyon furcsán izzot fel bekapcsoláskor és úgy általában gyanús lett. Vettem 4 db NOS Philips-et, így mind a TAD-okat, mind a Telefunk-ent lecseréltem. 

Jobbra a TAD
Érdekes, hogy mindkét cső ECC81 és mennyire más a belső felépítésük. De ez is jó döntés volt, lazább, fesztelenebb, jó értelmbe véve finomabb lett a hang. Ilyen pozitív változások esetén (mint a Kondo kábel meg ezek a csövek) jön meg az embernek a kedve a hifizéshez. 

Végül

tettem Soundcare tüskéket az állványokba. Nem tudom csináltak-e valamit a hanggal, ha igen, akkor nem ütött fejbe. Tesztelni meg nem fogom, mert marha munkás minden kiszerelni, tüskét cserélni, visszapakolni...meg be is vallom leginkább azért vettem őket, mert nem túl drágák és jobban néz ki velük az állvány, plusz kiméli a padlót. 

Itt még a házi előfokkal...

Nagyjából azt hiszem mostanra ennyi.

2017. augusztus 27., vasárnap

Forráscsere 3/b. - Aqua LaScala Optologic MK2

amelyben szóba is kerül a hangzás, meg nem is

A mély, magas, közép elemzése továbbra sem kenyerem, de mégis milyen hangja van így az új forrásnak? Mármint úgy egyben, ahogy én használom, azaz MacBook, Roon, Audioquest Carbon USB kábel, DAC és ha úgy tetszik még hozzá a TIDAL/NAS.

Elvárásaimat alacsonyan tartottam, mert valahol azért ódzkodtam a számítógépes zenehallgatástól. Ha csak a ár/érték arányt nézzük szerintem még mindig jobb hangot lehet kapni dedikált CD játszóból. Az Aqua árából vehettem volna például Flatfish-t a 47 Lab-tól ami ettől a hangtól jobb. Ugyanakkor a cél most az volt, hogy nyissak a stream-ing felé és maradjon még úgy is jó a hang. A nyereség rettentő sok zene lesz.

De még ehhez képest is katasztrófa volt a rossz csövekkel produkált hang. Szóval mélyről indultunk. Eredeti célnak azt lőttem be, hogy jó lenne hozni hálózati forrásról (NAS, TIDAL), azt amit a Quad hozott CD-ről. Egyébként nem feltétlen olyan egyszerű feladat.

Ehhez képest miután minden a helyére került azért csak sikerült előre lépni. Nagyjából úgy mindenben egy kicsit. Kicsit lazább hang, kicsit több felbontással, picit nagyobb dinamikával, térrel. A Quad elég kiegyenlített játékos volt, a mostani forrás is az, csak más szinten. Tisztult, nyílt a hangkép, jó értelemben sikerült direktebbnek lennie. Ennek pozitív direktségnek a mestere eddig (nálam) a Shigaraki CD volt. Az is egy nagyon nyitott, szabad hang és van mellé egy játékos attitűdje. Még tonalításnak sem hívnám, tényleg egyfajta hozzállás. Lehet nagyon szeretni, tényleg szó szerint képes mosolyt csalni az ember arcára, ugyanakor nem is törekszik igazán a semlegességre. A mostani forrás sokat lép ennek a nyitottságnak, direktségnek az irányába, de nem engedi meg magának azt a fajta játékosságot. Marad a háttérben, ennyire nem tesz hozzá. Érezni, hogy felnőtt hang, amit sokáig érleltek. Mindemelett beválltan a dinamikára, a lendületre helyezi a hangsúlyt. Kevésébé hallani analítikusnak a hangot még a mellett sem, hogy valójában sok mindent megmutat. 

Ugyanakkor még mindig úgy érzem - így nagyjából 2 hónap után is - hogy mozog a célpont. 

Pár hete írtam a Roon-ról. Egészen addig túlmintavételezéssel használtam a DAC-ot. Még aznap este visszatértem egy lemezre amit útóbbi időben jó párszor hallgattam. Élő felvételt találtam róla, érthető okokból pont a gospel kórus nincs így az anyagban ami emeli azért a számot, de ilyesmi...(TIDAL-on csekkolható az albumverzió természetesen).
Szóval ez a lemez szólt és túl kultúrált volt. Nem harapott, csak úgy lecsúszott az, aminek azért jobban kellett volna horzsolnia. Kikapcsoltam a túlmintavételezést, mert úgy éreztem túl sima az egész. A túlmintavételezés meg pont ezt csinálta, simított. Csak éppen annó túlmintavételezés nélkül nem csak harapósabb lett a hang (jó értelemben), de rossz értelemben karcosabb is. De mikor aznap este kikapcsoltam már csak a jó értelembe vett harapósság maradt, semmi a karcosságból. Ha még valaki érti, hogy miért jó a harapósság, mért hiányzott a horzsolás és miért rossz a karcosság :) Mindenesetre végül így lépett sokat a Shigaraki nyíltsága felé a hang. 

Ha tippelnem kellene a csöveknek kellett némi bejáratási idő. 

De mintha még mindig picit tudna javulni a hang, szóval fene se tudja vége van-e. Meg közben az Audiopax egyik bemenőcsövét lecseréltem a Telefunken-ekre (szoktak vele ilyet, hogy így is raknak kis asszimetriát a két sorba kötött erősítőbe), azoknak is járatódni kellett.

Aztán igazából ez sem a lényeg, mert ami számít, hogy tényleg nehéz felállnom a rendszer elől és nagyon sok új zenét is behúztam magamnak az elmúlt hónapokban. Tulajdonképpen csak ez számit.

Már csak azért is, mert az amit eddig írtam, az meg igazából semmit se jelent. Vagy alig valamit.



Az elmúlt hónapokban jópáran megfordultak kíváncsiságból nálam. Még egy olyan egyszerű és szerintem viszonylag jól megfigyelhető paraméterre vonatkozóan sem volt konstans a vendégek tapasztalása, mint hogy beáll-e középre az énekes. A teljes skálát meghallgattam:  "legjobb ebből a szempontból amit valaha hallottam", "minden szól mindenhonnan", "mászkál az énekes". Ennél eltérőbb véleményeket nem is hallhattam volna. Nyílván nekem is megvan a véleményem, engem borzasztóan idegesítene, ha mászkálna a hang például. De ebben nem is ez a lényeg, hanem hogy ha elhisszük (és miért ne tennénk?), hogy az illető azt hallotta, amit mondott, akkor úgy tűnik radikálisan különbözően is képesek vagyunk ugyanazt hallani. (Tényleg zárójeles megjegyzés: ha gyártó lennék ilyen élmények után érezném nagyon talajtalannak ezt az egész hi-fi dolgot.)

Akkor mit jelent, mit tud jelenteni bármi, amit leírok a rendszer hangjáról? Egyáltalán hányszor lehet leírni, hogy na most nőt a felbontás. Például. Meg még több részlet. Múltkor már nem sok volt?

Egyre inkább azt gondolom, hogy ez így sehova nem vezet egy idő múlva. 

Annak is tudatában vagyok, hogy a legtöbb eszköz amit használok nem a legelterjedtebb idehaza, szóval már csak ezért is nehéz lehet mihez viszonyítani az olvasónak.

Aztán ahogy ezen tűnődtem az jutott eszembe, hogy ha egy készülékről olvasok (szinte bárhol), a következő információkkal szoktam szinte mindig találkozni:

- A készülék műszaki leírása (gombok számától a belső felépítésig, az író felkészültségétől és az olvasótábor igényéhez mérten szakmai módon)
- A hangminőségre vonatkozó benyomások, megítélés
- A "teszt" során használt zenék (vagy listaként a teszt végén, vagy ezek mentén elemezve a hangot)
- Katalógusadatok

Amikkel néha találkozom:

- A rendszer többi eleme (ez ha van, akkor is legtöbbször csak egy lista, vagy felsorolás)
- Szinergikus és kevésbé szinergikus rendszerelemek említése (azaz milyen eszközökkel próbálta meg összepárosítani a tesztelő az vizsgált eszközt, hogy megismerje a benne rejlő potenciált)
- A zenehallgatás helyére vonatkozó információk (szobaméret, akusztikai jellemzők)
- Mérési eredmények 

Amikkel pedig még ritkábban találkozom:

- A tesztet végző személyre vonatkozó információk. Milyen hangot szeret? Mi az ami fontos, amitől működik neki egy hang és mi az, amitől nem? Hogyan illeszkedik az életébe a zenehallgatás?

Utóbbi kérdéskörre lehet egyébként válaszokat találni sok tesztelőről, de nem egy csokorban, hanem munkásságukat kísérve, sok tesztüket elolvasva, infó-morzsánkból összerakva. Értem is persze, mert aki ebből él, annak neutrálisnak kell maradnia, vagy minimum arra kell törekednie.

Én viszont nem ebből élek, nyugodtan lehetek kijelentéseimmel "kirekesztő", nem kell semmiféle érdekfonta kötéltáncot járnom.

Szóval milyen zenehallgató vagyok én? Mi a fontos nekem, mit keresek én a hangban?

Részben azért a blogon - itt is így - voltak kisebb morzsák, de most megpróbálom egyértelműbben, összeszedetebben leírni.

Először is, ha zenét hallgatok nem csinálok mást. Nem nyomkodok kütyüt, nem olvasok, nem takarítok, nem dolgozok le e-mail-eket és nem írok hi-fi fórumra, hogy most is milyen szuperül szól éppen a rendszer :) 

Leginkább este hallgatok zenét, mondjuk 8 után. Maximum 3 óra, de inkább 2. Szóval 2-3 lemez. Bár egy időben lementem 1 lemezre. Hadd működjön, hadd hasson. Filmet se hármasával néz az ember. De ez aztán mégiscsak ritkán van így, zene húzza a zenét.

Sötétben hallgatok zenét.

Hangerőre vonatkozóan szerencsére ezekben a késői órákban sincs korlátozás. Nem halkan hallgatok zenét, de nem is üvölt. Azért legyen teste mindennek, de nem szeretem se a fülemet, se a fejemet szétcsapatni. Amit én megtapasztaltam másoknál abból kiindulva átlag ahhoz képest picit hangosabban hallgatom. Kisebb rendszerek nem is feltétlen bírnák el ezt a hangtömeget. Csak hogy életszerű legyen. Ugyanakkor olyat is ismerek nem is egyet, aki nálam jóval-jóval hangosabban hallgatja a rendszerét. 

Eddig az alapok. A nélkül, hogy teljes kasztrendszert alakítanék ki, azt mondanám én azok táborába tartozom, akiknek az illuzió a fontos, az elsődleges. Képesnek kell tudnia a rendszernek arra, hogy elhitesse velem a zenét és kikapcsolja a külső világot. 



Ennek van egy "belső" zenei kommunikációs vonzata, erről azért gyakran hallani. Akarjon már valamit mondani az az a zene. Vagy mondjuk úgy maradjon meg zenének, ne essen szét hangokra. Legyen mire érzelmileg reflektálni.

De van egy sokkal hifisebb jelentése is nálam. 

Legyen a hangzás olyan, ami körbevesz. Mármint szó szerint. Nem szeretem, ha szemből üvölt rám egy nagyranőtt boombox. Azonnal kiránt a zenehallgatás illúziójából és arcomba tolja, hogy egy rendszerrel szemben ülök. Ezért vannak a hangfalaim nálam kb. 3 méterre egymástól. Mindig olyan szélesre húzom őket amennyire a hangfal és a szoba engedi és amíg még be tud állni középre is a hang. Ez a rendszerfelállítási jellemző ránézésre sokat elárul a hallgatójáról (már ha tudatosan instalállja a rendszerét). Sok Avantgarde tulajdonos egyáltalán nem így installál. Egymáshoz közelebb teszi a hangfalakat és a hátsó fallal szinte párhuzamosan, nem a hallgató pozíció felé fordítva. Na ők nem azt keresik amit én. Mondhatnám, hogy legyen tere a rendszernek. Ezt meg divat szídni, hogy nincs is olyan, hogy tere van a felvételnek, mert minden mesterségesen van elhelyezve (kivéve persze az akusztikus, két mikofonos felvételeket). Biztos így is van. Mégis, ezek az információk is rajta vannak a lemezen és ha hagyjuk őket megjelenni számomra sokkal-sokkal élvezhetőbb a zenehallgatás. Átláthatóbb a hangképp, nem tömörülnek a hangszerek és sokat hozzátesz az "illúzióhoz" mikor nem a hangfalból szólalnak meg hangszerek, hangok.

Legyen a hangzásnak "húsa". Az énekesnek legyen tüdeje, ne csak hologram legyen. A hangszereknek legyen teste, ne csak hangja.

Ha sok a mély, legyen sok a mély. Ha megindul a zene, tudjon megindulni. Az élő és a reprodukált zene között tonálisan ezt hallom a két legnagyobb különbségnek. Az otthoni rendszerek sokszor még hozzávetőlegesen sem képesek visszaadni az élő zene dinamikáját és volumenét. Akár addig a pontig, hogy értelmét is veszti a zene, mert e nélkül alappilérek hiányoznak. Ezért vannak Avantgarde-ok itt, mert elég jól veszik ezt az akadályt. Jobban mint a többség. A többi fenti pont sok más termékkel is megoldható.

Ne legyen műfajfüggő a rendszer. Young Thug nálam ugyanúgy van a repertoárban, mint Liszt.

Egészen biztos vagyok benne, hogy sokféle ilyen kis mini összefogaló készülhetne. Kicsit, vagy éppen teljesen másmilyen fókusszal, pontokkal. Az én élményeimet, beszámolóimat ennek tükrében érdemes olvasni. Az is érthetővé válik miért bizonyos pareméterek, jellemzők térnek vissza ezen a blogon.

És most akkor egy hírtelen kanyarral vissza az Aqua-hoz

Félretéve tehát a sokadik "nőtt a felbontást, nyitottabb lett a hang" kijelentést inkább arra a kérdésre válaszolnék, hogy hihetőbb lett-e az illúzió az által, hogy bekerült a rendszerbe?

A válasz pedig egyértelmű igen. És nekem ennyi tulajdonképpen elég is. Good job!