2019. január 6., vasárnap

Forráscsere 4 - HQ Player

Mondjuk úgy nem olyan végtelen egyszerű dolog lecserélni a CD játszót úgy, hogy a hangminőség is megmaradjon. Legalább nagyjából.

Negyedik felvonás.

Egy, kettő, három. Három tovább.

És lesz ötödik is hamarosan. Illetve már van, csak meg kellene írni.

De vissza ide, a negyedikbe.

Eleve úgy terveztem, mikor nekiindultam a Roon-nak, hogy házasítani fogom a HQ Player-el. Harsog tőle a net, hogy muszáj. Egészen olyan extrém kijelentésekig, hogy HQ Player nélkül élvezhetetlen a Roon. Mindezt a Roon saját fórumán (is).

Saját fülemmel szerettem volna hallani miről van szó, de nem sikerült elsőre összehozni a dolgot. Banális oka volt. A 2009-es Unibody MacBook Pro gépem nem tud kidőlni alólam. Az iTunes által felkinált legutolsó OS X verzió ehhez géphez pont nem volt már kompatibilis a HQ Player-el. Minimum "El Captian" kell neki.

Ennyiben is maradt jó ideig a dolog. Talán azért is, mert teljesen jól elvoltam a MacBook Pro/Tidal/Roon/Aqua fogattal.

Pedig nagyon örültem volna egy próbának, mert előttem állt egy döntés. Idővel szerettem volna valami célvasat a MacBook helyett. De mit? Két fő irány látszott. Audio PC, vagy hálózati lejátszó. Utóbbi esetben mondjuk SOTM, vagy InnuOs.

HQ Player jellemzően nem fut hálózati lejátszókon. Túl nagy a számítási igénye. Egyedül a SOTM aki kínál HQ Player hálózati végpontot (NAA). De akkor még kell ugye a számítógép, ami futtatja a Roon Core-t és a HQPlayer szervert. De alapvetően a hálózati lejátszó irány azt jelenti, hogy nincs HQ Player.

Teljesen véletlen futottam bele, hogy az iTunes kikerülésével, az operációs rendszert pendrive-ra mentve fel tudom tenni mégis az El Captian-t. Frissítés megtörtén problémamentesen, ezt követően pedig tudtam telepíteni a laptop-ra a HQ Player próbaverzióját.

Na de akkor...mi is ez a HQ Player? Gyári felsorolás a funkciókról itt. Bár célszoftvernek ismerszik, elég tág. Alapvetően egy nagyon szofisztikált túlmintavételező és digitális zajmoduláló (noise shaping) szoftver. De csinál PCM-ből DSD-t és vissza, kezeli az u.n. "convolution" fájlokat (frekvencia és fáziskorrekciós adatok visszajátszáshoz), többcsatornás anyagokkal is megbírkozik és tulajdonképpen egy komplett lejátszó szoftver, habár elég fapados felülettel. Biztos még ennél is többet...

Legtöbben mégis a túlmintavételezési és zajmoduláció algorimusai miatt használják. Mondhatni elég sok szabadságot ad a felhasználónak...
Ennyi sok túlmintavételező algoritmus van. (3.20.4-es verzióban).
Ezek a digitális zajmodulációs algoritmusok (eredetiben "noise shaping"). És ha mindez még nem elég, kapunk egy csinatos beállítások panelt is...
Meg egy közel 40-en oldalas kézikönyvet.

Szóval az a helyzet, hogy erre kell egy kis időt szánni. Meg nem árt tudni milyen környezetben használjuk.

Az én példámon vezetve...nekem egy ellenállás létrás DAC-om van. Ez egy PCM eszköz. Multibites DAC-ok alapvetően azok. Ha ilyenünk van, akkor DSD konvertálást erőltethetjük ugyan, de a DAC belül mindenképpen PCM-et fog belőle csinálni, szóval minek. Ezzel az én esetemben ki is lőttük a szoftvernek a DSD átalakítással és feldolgozással kapcsolatos beállításait.

Ha elolvassuk a manuált, a túlmintavételezési algoritmusok mellé kapunk egy-egy rövid, ámbár nagyon technikai leírást. Sokra nem megyünk igazán velük, hallgatózni kell. Nekem elsőre a "closed-form" tetszett meg, itt éreztem, hogy tényleg hozzátett a hangminőséghez a program. Pár nap együttélés után azonban kiderült, hogy ez az algoritmus nagyon elbánik a gyengébb minőségű felvételekkel (és nagyon brillíroz a jobbakkal). Mivel nem a felvétel minőségére kihegyezett zenéket hallgatok, ezért nem ez lett a befutó. Végül egy olyan algoritmus mellett kötöttem ki (polynominal-1), amiről a manuál azt írja, hogy a legtermészetesebb audió célokra, nagyon rövid digitális elő-és utáncsengéssel. Meg hogy "nem ajánlott". Kérdés persze, hogy akkor meg minek van a listában, de a neten kutakodva többen találták úgy, hogy az ajánlások valóban csak ajánlások. Szóval kinek mi. Ezzel a szűrővel a Roon-hoz képest szabadabb a zene, nagyobb a sodrása. Megmarad nyitottnak de nyugodtabb is. Nem rossz üzlet.

A zajmodulációt illetően ugyanúgy kapunk egy listát, ez úttal kicsit színesebb magyarázattal, néha még zenei stílusra vonatkozó ajánlással is. Plusz egy jó részéről kiderül, hogy DSD-re van szabva, tehát értük se kell, hogy fájjon a fejem. A maradékból szemezgettem, próbálgattam, végül a "shaped" nevű mellett kötöttem ki.

Hozzá kell tenni, hogy az Aqua sem digitális túlmintavételezést, sem digitális szűrést nem csinál. Azaz a HQ Player beállításai nem konkurálnak a DAC saját belső (általában gyengébb minőségű) algoritmusaival. Ez a DAC tulajdonképpen egy fehér lap a HQ Player számára, mondhatni ideális hozzá. (Nem véletlen használ a szoftver fejlesztője is létrahálós NOS DAC-ot).
A fentebb leírt beállítások Roon szemszögéből
Maga a fő gondolat is az a HQ Player mögött, hogy a számításintenzív digitális feladatokhoz fogjuk be a PC-k erőforrásait, amik nagyságrendekkel nagyobbak, mint a CD játszók/DAC-ok IC-iben rejlő lehetőségek. Ez aztán azt is jelenti, hogy a számítógépes platformot kihasználva nemcsak annak kapacítását, de flexibilitását is megkapjuk. Példa erre pont a korábban említett "closed-form" algoritmus, amivel a Chord jelent meg először (ha nem tévedek), jó nagy hírverést csapva köré. Ez került leképzésre a HQ-Player-el is nem sokra rá, csak még nagyobb pontosággal...

Amúgy is érdekes trenddé kezd vállni a fejleszthető DAC-ok elterjedése. PS Audio, DCS két példa. Korlátozott módon (a hardver adott), de hasonló flexibilítást próbálnak kínálni az update-eken keresztül. (PS Audio: Huron, Redcloud, Snowmass).

Nekem azonban úgy tűnik ennek a játéknak a királya a HQ Player. Az első digitális jelfeldolgozó szoftver, ami az én füleimnek nem öli meg az életet a zenében. Sőt, emel a hangminőségen. A Roon-ban is lehet (sokkal egyszerűbb módon) szoftveresen túlmintavételezni. Az nekem kiírtja a lelket a zenéből. Maradtam mindig kikapcsolt DSP mellett. Finomabb tudott lenni a megszólalás, de mindig érdektelenebb lett.

A HQ Player használtának azonban lettek a hangminőségen túli következményei is.

Az említett 2009-es MacBook Pro (még eredeti akkumulátorral, messze túl az 1000 cikluson) eddig Roon core+végpont funkciójában nagyjából 3 és fél órát tudott működni. A HQ Player használatával ez lecsökkent nagyjából 2 órára. (A laptop töltője nincs bedugva az audió rendszer elosztójába, az íróasztalon töltődik. Tehát addig volt zene, amíg bírta akksival a laptop). A 3 és fél óra összesen kétszer nem volt elég, mivel háttérzenélni nem nagyon szoktam. A 2 óra már tud kevés lenni.

A megnövekedett számítási igény ahhoz is vezetett, hogy sűrűbben használja a laptop a ventillátorát. Eddig télen soha, nyáron gyakran ment. HQ Player-el télen is elkezdte használni, mikor nem volt olyan meleg a szobában. Ventillátornak meg hangja van és zavar.

És végül...a HQ Player eldöntötte a kérdést, hogy streamer vagy audio PC legyen a következő lépés.

2018. december 26., szerda

Radiátorokról megint...

...mert hogy nem először...

A közepébe vágva, a radiátor csengő-bongó takaró alkatrészeinek gumival történő elcsatolása alapvetően jól működött. Viszont ahogy sejthető volt, évente cserélni kell a gumikat. A téli fütési szezon teljesen kiszárítja őket, törni lehet az egykor rugalmas anyagot március környékére.

Hosszú távra más kellett, adta magát a radiátor takaró beszerzése.
Nem ilyen. Sokáig nem marad egy helyen, az a baj vele
Az első ötletem az volt, hogy gyártatok. 2 hónapot harcoltam csak az árajánlatért. Be kellett látnom, hogy ez így egy közép-hosszú távú projektté válna. Nem volt hozzá kedvem, hogy üldözzem a "mesterembereket". Kell épp eleget ezt tenni egyéb más házkörüli dolog kapcsán.

Úgyhogy körbenéztem van-e valami "standard" megoldás. IKEA, KIKA és társai ilyennel nem rendelkeznek. Találtam viszont ezt. Jóval olcsóbb, mint gyártatni.

Megrendeltem, megjött.

IKEA expert szint a dolog. Minden darabra van vágva, furatok elő vannak készítve, de ennyi. Tulajdonképpen egy rakás "deszka" összerakása a feladat.
Darabokban
Nagyjából fél óra alatt azért össze lehetett rakni egyet.
Készen
Kettő kellett a szobába. Nem a legjobb minőség az egész úgy egyben. Valószínű nem véletlen, hogy a bútoros által készített drágább lenne. De hobbiszobába teljesen jó. Két fő feladatát tökéletesen betölti: 1) betakarja a radiátor úgy, hogy marad fűtés, 2) a radiátor "saját hangját" megfogja.

Bónuszként ki is űztem a szobából a legproblémásabb darabot, a gyári felső takarólemezét. Ez a darab egymaga (volt) felelős a leginkább a radiátor csengéséért.

Ja, igen, ez egy hifis blog. A magasak magasabbak lettek, a mélyek mélyebbek a dinamika meg dinamikusabb. De leginkább nem történt semmi, a gumik alapvetően ugyanígy megoldották a problémát, csak a takarót nem kell évente cserélgetni és még egész mutatós is. Úgy gondolom radiátor témát ezzel zárhatom.

Ja, még valami...a bútorok kék LED-je...
Nem a reklám helye
Nem találtam olyan szert, ami le tudja szedni nyom nélkül. Nem egyedi dolog, sokszor találkoztam vele, hogy teleragasztják (látható helyen!) a bútort. De miért jó ez?

2018. december 9., vasárnap

Amikor túl hosszú két pont között a vonal

Nagy volt a csábítás, miközben a kártyákkal babráltam a hangfalban (ami magában foglalt egy hosszabb várakozási időt is). Főként azért, mert az Avantgarde hangfalak nagyon könnyen szerelhetők. Jó értelemben vett indusztriális megoldásokkal van felépítve. Célra szabott, könnyen szerelhető alkatrészek mindenféle kerülő, bütykölős megoldás nélkül. Egy példa csak: a középtölcsér rögzítése közvetlen a tölcsér anyagába előkészített menetes furatokkal történik. Nincs felesleges anya/csavar, alátét játék, aminek a végén a szerelő csak szentségel mihez hogy fér hozzá. Ilyesmi.

A legkézenfekvőbb dolog a kábelezés volt. Minden kábel csúszósarukkal van rögzítve, azaz forrasztás nélkül bonthatóak (és cserélhetők) a kábelezések. Mélyhangszórókon rugós/szorítós rögzítőcsatlakozók vannak. Minden tuningoló álma, ennél egyszerűbb nem lehet a feladat.

Alapvetően én kerülöm az ilyet. Sőt, helytelennek tartom. Mármint a belenyúlkálást. Egy termék úgy termék, ahogy a gyártó megálmodta. A módosítás eredményezhet ugyan eltérő hangzást, de könnyen megboríthatja az egyensúlyt. Ettől független próbáltam már ilyet, a rezümé akkor is az volt, hogy nem ajánlott a turkálás.

Hogy most mégis miért? Három ok:

- Még csak forrasztani sem kell az átalakításhoz
- A belső kábel ugyanaz a kábel, amit áthidaló kábelként messzire írtottam. Bent miért lenne jó?
- A próbához kiszemelt kábel nem kifejezettem drága, tehát sokba nem kerül a kísérlet, viszont jó hangja van

Megkerestem hát a nevezett itthoni gyártót tudnék-e venni belső kábelnek valót ugyanebből. Tudhattam, sőt tényleg, egyáltalán nem drágán.

Szereztem ezek után csúszócsatlakozókat, a legdrágább fajtát, 45Ft volt darabja. Réz, ezüstözve. Aztán jól megcsináltam a méretre szabott kábeleket.
Összesen ennyi kell
Csatlakozók közelebbről
Ezek után nekiálltam szép módszeresen kiszerelni a régi kábeleket. Ilyesmi látkép volt akkoriban...
A háttérben az asztalon láthatók a kártyára váró erősítőmodulok
Az alsó "egységben" van a két mélynyomó kábelezése illetve a magasé. Utóbbi két kábelszakasszal operál. Az első a hangfalcsatlakozótól megy a keresztváltóig, a másik a keresztváltótól a magasig. A keresztváltó panelje a képen látható nyílás feletti dobozfalra van felfüggesztve. A kábelcseréhez nem kellett leszerelni, a csatlakozókat kézzel el lehetett könnyen érni.
Keresztváltó a magassugárzóhoz
A fenti képen a gyári kábel látszik a keresztváltó "bejövő" oldalán és már az új kábel megy a hangszóró felé. Talán látni, hogy utóbbi egy kis külön kamrába fut be, amelyben saját légterében csücsül a magassugrázó. A fekete kiálló darab amin átmegy a kábel arra szolgál, hogy légmentesen lezárja a kamrát a mélynyomó kamrától. Egy kúp alakú szilikon harang gondoskodik erről ami a fekete menetes alkatrész alatt bújik meg (kicsit látszik a teteje).
Itt is látszik a kamra, még eredeti kábelekkel
És már az újakkal
Ez a magassugárzó...nem apró!
A mélyek esetében direktben megy a kábel a hangszórókhoz. Kellett egy kis kézügyesség a dologhoz, de megoldható volt a kábelcsere a hagszórók kiemelése nélkül, amit nem is vállaltam volna be. Így kell kb. elképzelni.
Oda azért nem volt könnyű kézzel beférni
A közepeket illetően - mivel nem volt szervízmanuálom - az első darabot túlságosan szétszedtem. A kábelcseréhez elég összesen 2+2 csavar oldása, de ugye ezt csak a tapasztalat birtokában tudjuk már. A "teljes" szétszedés sem volt egy nagy turváj és különösen félelmetes sem. 
A hátsó "sapka" lecsavarozása után ezt látjuk
Itt volt aztán mégis az egyetlen forrasztani való, mert a hangfalcsatlakozóhoz forrasztva volt a gyári kábel. Azért nem a világ vége. Szivacsot kell kiszedni, illetve tulajdonképpen csak annyi a feladat, hogy a képen is látható két anyát le kell csavarni, ezt követően pedig a hangszóró házát alkotó hengert egyszerűen leemelni a tölcsérről. Ez egy gumiperemmel csatlakozik a tölcsérhez, az fogja egy kicsit. Teljesen szétszedve így néz ki a dolog...
De ennyire felesleges szétszedni
Elég csak így, leszedni a hengert. Itt már új kábelekkel
Cserébe csinálhattam képet a középhagszóróról is
Némi gyakorlattal a teljes átszerelés oldalanként nagyjából fél óra. A nagy tölcsér leszedését sosem egyedül csináltam, a többi kényelmesen megvolt magamban. Ennyi kábel jött ki a két hangfalból...
Ugyanaz a kábel, mint a gyári "jumper"
Az eredmény? Nem jó. Elbillent valami. Nyílván nem azért szereztem be a kábeleket, forrasztottam fel a csatlakozókat, borítottam szét a hangfalat mert ezt vártam. Reménykedtem ezúttal más lesz, egyértelmű előrelépés, lehetőleg mindenben. 

Helyette felbillent a hangfal légiességének az egyensúlya. Az Avantgarde-ok eleve gyors hangfalak (mármint a tölcsérek) és a cég innovációinak/erőfeszítéseinek nagy része arra irányul, hogy a mélyszekció képes legyen ezzel lépést tartani. Akárhogy is, ez nehéz feladat és gyári állapotukban is érezni ezt. Én nem integrációs problémákat hallok, vagy lassú mélyet, sokkal inkább egy "gestaltung"-ot, egy karaktert, ami felülről építkezik. Onnan indulnak a zenei történések. Még egyszer, nem arról van szó, hogy le van maradva a  mély, nem is tudom az micsoda botrány lenne. Ez az Avantgarde "vonala", ami fentről (középről) indul. Ott az origó, a nagy tölcsérben. Az új kábelekkel ez a vonal túlságosan elnyúlt. A koncepcióban rejlő "itt a kezem, hol a kezem trükk" gyakorló piaci szinvonalra süllyedt, ahol az ingújból kikandikál a kártya. Nem sok ez, de a lényeg. 

Cserébe lehet nőtt a felbontás, a lecsengések, nem tudom. Érdektelen volt. Két nap után hátraharc, visszaszereltem mindent gyárira és újra repkednek a kártyák a levegőben én meg csak ámulok, honnan kerültek elő.

Szóval nem jön össze nekem ez a tuning. A legnagyobb siker még az volt, mikor az Alto kondicseréjénél nem hallottam semmit. 

Egy nyeresége azonban volt a dolognak. Alaposan megismertem a hangfalam és meggyőzödhettem róla, hogy tényleg minden gyári és rendben van. Ezt jól esett tisztázni, miután kiderült, hogy volt benne már szervizelés, amiről nem tudtam. Apró részlet, hogy a magassugárzók a hangszórón jelölt polarításhoz képest fordítva voltak bekötve. Gyors levél a gyártónál már kiépült kapcsolathoz: jó ez így? Minden más kábel/hangszóró követi végig a piros/fekete jelölést. Meg is jött a válasz: igen, az Uno Nano-nál a keresztváltó sajátossága miatt ezt így kell. Pipa. Sokszor írtam már, de a lelki béke fontos dolog, még egy hobbiban is. 

2018. november 24., szombat

106-ról 107-re

Még viszonylag sok bejegyzés van vissza addig. míg eljutok a "Get Better Sound"-al kapcsolatos összefoglalóig. A legtöbb bejegyzésnek azonban mégiscsak valamilyen módon köze van hozzá. Valószínűleg csak azért, mert az installációs tippeket tartalmazó könyv kapcsán sokkal többet hifiztem, mint általában.

Csináltam például ilyet...

Az ott vajon mi a padlón balra?
Azaz visszatettem a rendszert a rövid falra kíváncsiságból. Évek óta a hosszún hallgatom. Nem véltetlen. Ez így tölcsér a tölcsérben. Akárhova mentem a szobában mindenhol csak rikácsolt.

De! A nagy pakolgatásban és állítgatásban egész más közelségből is hallgattam a hangfalakat, mint szoktam (azaz a zenehallgató székből). Feltűnt, hogy az egyik (a fenti képen egyébként a jobb oldali) másképp csinálja a mélyet. Ez a darab sokkal szikárabb, erőtlenebb basszust nyomott a másikhoz képest, ami elég bővérűen, lazán és energiával tolta a ritmust. Középről nem hallani annyira, de közvetlen a hangfalak mellett állva érezhető/hallható volt a különbség. 2018 nyara.

Na és akkor most némi történelem, hogy utolérjük magunk. Mikor megvettem a hangfalat (2016 nyara) észrevettem egy apróságot. Mindkét hangfal hátulján van két potméter, az egyikkel lehet a mély szekció hangerejét állítani, a másikkal a frekvenciát. (Meg még pár kapcsoló, de az most mindegy). 

Régebbi kép, már nem ez a kábelezés. A lényeg látszik
Ezek a potméterek kis "röccenéssel" forognak, azaz pici lépéseket mechanikusan is beléjük kódoltak. Kivéve az egyik, mert az másmilyen volt. A jobb oldali hangerőszabályzó potméter simán forgott mindenféle pozíciók nélkül.

Mivel nem volt gond, kicsit furáltam, aztán annyi.

Eltelt fél év (kb. 2017 elején vagyunk). A Quad előfokommal játszottam picit, mit is tud még hangerőszabályzáson kívül, rátévedtem a balance szabályzásra. Hmmm...valamivel halkabb a jobb oldali hangszóró mélyszekciója. Fülre kicsit utánhúztam a gyengébb oldal hangerejét a potival, aztán hagytam, hallgattam zenét.

Azért a bogár ott volt, miért lehet ez. 

Azt érdemes még tudni az Avantgarde hangfalakról, hogy nagyon könnyen szerelhetőek, teljesen moduláris a felépítésük. Már nem elérhető az a felhasználói kézikönyv, amiben lehetőségként kínálják, hogy végfelhasználóként magunk nyissuk ki a hangfalat. 6 darab csavar fogja az erősítő modult, azt kicsavarva és az erősítőt kiemelve hozzáférünk a leírás szerinti jumper-hez, ahol az erősítő negatív visszacsatolásának mértékét állíthatjuk. (Lesz még róla kép hol is van ez.) Aztán gondolom a gyár is rájött, hogy nem mindenki affin arra, hogy azt a nem apró hűtborda/trafó kombinációt kiemelgesse, úgyhogy az erre való buzdítás is eltűnt.

Hogy mégis volt ez így, az bizalmat adott arra, hogy én viszont belekukkantsak a hangfalba.

Kukk!
Kb. ez a kép vár minket, mikor kibellentjük a hangfal hátulját. A kábelek egyébként nagyon könnyen bonthatók, csúszócsatlakozóval vannak ellátva. Nem kell semmit forrasztgatni, bontani.

Beleje
Ez meg már csak az erősítő modul szabadon. Jó nagy trafó meg egy klasszikus felépítésű, félvezetős (nem IC-s) végerősítő. Középen lent látható egy piros színű kis lapocska merőlegesen a végfok paneljára. Azaz az EQ kártya. Azaz ott találhatók azok a potméterek, amiket a hátoldalt csavargatunk és az elektronika, ami a mélyszekció hangerejét és frekvenciaátvitelét szabályozza. Szintén nagyon könnyen kiemelhető az erősítőből, két csavar és három csatlakozóblokk széthúzásával. (Egyiken tápot kap a kártya, másikon a bementi jelet, a harmadikon meg távozik belőle a feldolgozott jel az erősítő felé.)
 
Így néz i az EQ kártya...
Bal
...a bal oldalon, ahol halkabb a hangfal.

És így a jobb oldalon.
Jobb
Kicsit tüzetesebben nézegetve egyre több különbséget talál meg a szemünk. A legárulkodóbb mégis a dátum a bemeneti jelet leválasztó trafó tetején. A jobb oldalon azt olvashatjuk: KW08/10 a másikon pedig, hogy KW 44/08. Tök véletlen német autógyárban dolgozom és ugyanígy jelöljük a dátumokat. A KW-nak semmi köze a koffeinhez, sokkal inkább a "Kalendar Woche" rövidítése. Azaz az egyik kárta 2010. 8-ik hetében készült a másik pedig 2008. 44-ik hetén. 

Leszerelve a piros kis lapot, ami a gyári beálltások értékét mutatja kis iksz-ekkel, még többet látunk a különbségekből.

Bal
Jobb
Más a nyomtatott áramköri lap elrendezése, más típusú kondenzátorok...Az látszik, hogy mindkettő gyári, de mégis különböző.

Szemfülesek egyébként megtalálják a képen a negatív visszacsatolás jumper-ét is (például).

Úgyhogy - ha már tudok németül - egyszerűen megcsörögtem az Avantgarde német főhadiszálását. Szerencsémre pont ráért a hangfalak fejlesztője (nevet most ide mégse írnék ki). Röviden vázoltam helyzetet, majd megadta e-mail címét és megbeszéltük küldök képet a kártyákról. Így is lett és a válasz is nagyon hamar megérkezett. Az egyik kártya a (jobb oldal) 106L verzió, a másik a 107L. Látni is egyébként a feliratokat paneleken. Volt egy belső revízió, de mindkét kártya ugyanazt csinálja és ugyanúgy szól. Hogy kerülhetett egy pár hangfalba két külön típus? Szervíz esetén mindig a legújabbat teszik be. Logikus.

Csak éppen nekem fogalmam sem volt róla, hogy volt szervizelve a hangfalam. Erről az adás-vételnél nem volt szó. Írtam hát az eladónak, aki beismerte, hogy hát valóban volt rajta szervíz az EQ kártya miatt. Szakszervíz (kereskedő) csinálta, neki utána minden jó volt. Nem eltévedni, Finnekről beszélünk, onnan van a hangfal. Szuper.

Megértettem mi a helyzet. Gyártó megnyugtatott, hogy ez nem gond, oké. Bár azért belül ott volt a tüske, hogy ez a két kártya nem egyforma. Ettől független - azt leszámítva, hogy a jobb oldalt kicsit feljebb kellett tekerni - nem volt kifogásom a hanggal, úgyhogy hagytam.

És akkor most vissza ez év nyarára, ahol a hangfalat tologatva úgy találtam itt már nem csak hangerőről van szó, másképp szól a két hangfal.

Először is ellenőriztem, hogy mekkora is a hangerőkülönbség a két hangfal között. Egyszerűen fogtam a telefonomba épített hangnyomás mérőt, kiküldtem 50 HZ-et a hangfalra és megnéztem mekkora az eltérés. Itt mindegy, hogy mit mér a hangnyomás mérő és mennyire pontos, az a cél, hogy egyformát mérjen.

Egész meglepődtem az eredményen. A jobb oldalon 5-ösre állított hangerőt a bal oldali hangfal 7-es állás mellett tudta hozni. Ez óriási különbség, sokkal nagyobb, mint 2017 elején.

Lehet természetesen egyből a kártyára gyanakodni, de valójában négy elem is meghatározó lehet abban, hogy az egyik hangfal halkabb, mint a másik. A hangszórók (oldalanként kettő), az erősítő, a kábelezés és a kártya. 

Úgyhogy szép sorban. Hangszórókat először is megmértem ellenállásra, mind a négy ugyanazt az értéket mutatta, 6.8 Ohm körül. Az erősítőt viszont csak úgy tudtam kizárni legegyszerűbben, hogy beépítettem őket keresztbe. Első körben az egész elektronikát átraktam az egyik oldalról a másikra (tehát erősítőt és káryát egyben). Ment a probléma az elektronikával, most a jobb oldali lett a halkabb, a balnak meg megjött az ereje. Tehát hangszórók jók és kizárhattam a kábelezést is, azok maradtak a hangfalban ahogy voltak.

Következő lépés volt a kártya és az erősítő elválasztása. Azaz az erősítő maradt, de költöztek keresztbe a kártyák. Ment a hiba megint, most ismét a jobb oldali lett a hangosabb. Azaz majdnem, mert a bal oldali meg se mukkant többet. De miért? Beraktam a bal oldaliba a müködőből a kártyát, lett hang. Némából át a kártyát az eddigi jóba, csend.


Ugyan nem tudtam teljesen végigérni a cserés kísérleten, de logikailag nem lehetett más az eredeti probléma oka, mint a kártya, ráadásul pont az, amelyik el is némült. Egyébként az újabbik, a 107-es, azzal volt a baj. Külsérelmi nyoma egyiknek sem volt és azt is tudom, hogyan fogjak meg úgy egy kártyát, hogy ne károsítsam véletlen kisüléssel. Fene tudja mi lelte...

Félig örültem is, hogy így alakult, mert kicsit továbbra is zavart, hogy nem egyforma kártyát vannak a hangfalaimban. Majd most jól mindent rendberakok. Bár volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz olcsó a műsor.

Úgyhogy másfél év elteltével újra megkerestem kapcsolatom Lautertal-ban. Írtam neki egy szép levelet, amiben gondosan kitértem rá, miért vagyok biztos benne, hogy a kártyával van baj és kértem tanácsát mit lehet tenni.

Nem kaptam választ. Ez azért is furi volt, mert előző levelezéseink kapcsán szinte on-line érkeztek a válaszok. Egy hetet vártam, aztán megkerestem az itthoni értékesítőt, az USA Audio-t, hátha ő közben tud járni ügyemben. Ígéretet kaptam a segítségre, még egy jót beszélgettünk is.

Majd szinte pár órára rá, hogy megkerestem a hazai kapcsolatot mégiscsak megjött a válaszlevél az Avantgarde-tól is. Szabadság volt az oka a hallgatásnak, de kaptam egyből opciókat is a megoldásra. Vehetek új kártyát, vagy elküldöm a rosszat és megjavítják, felthetően sokkal olcsóbban. Mivel az első opció tényleg nem volt túl olcsó, utóbbi megoldást választottam. Egyébként a hangfal teljes bekerülési árához viszonyítva nem is pofátlan drága a kártya, de abszolút értékben, nekem azért szemmel jól látható kiadás. 

Ez sajnos azzal járt, hogy visszakapom megjavítva a 107-es verziójú javított kártyát, a 106-osom meg marad. Továbbra is két különböző. Erre azt találtam ki, hogy nem csak a hibás 107-es kártyát küldöm el, hanem a jó 106-ost is és megkérem a gyártót mérjék össze a két kártyát, minden stimmel-e. Így is lett.

Bár végig - mind az USA Audio, mind az Avantgarde oldaláról maximális támogatást kaptam a dolog mégis hihetetlen módon húzódott.

A zene nélküli hetek így álltak össze:

- Első hét, amikor a válaszra vártam.
- Második héten megbeszéltük mi lesz, szerdán fel is adta párom a csomagot. Csütörtökön Facebook-on (!) keresett a GLS, hogy sajnos belföldi csomagnak számlázták a feladványt, be kellene ugorni még 800Ft-ot fizetni. Csütörtökön be is ugrott megint a feleségem, de ezt követően a csomag eltűnt a rendszerekben és kedd reggelig elő sem került. Akkor úgy mutatta a rendszer, mintha hétfőn adtuk volna fel.
- a harmadik héten csütörtökön megérkezett a csomag a gyártóhoz. 10 munkanapot kértek a kivizsgálásra/javításra.
- Ez lett a negyedik-ötödik hét, amelynek a végén én írtam az Avantgarde-nak, hogy hát letelt a 10 nap, van-e valami felismerés. Kiderült, hogy a csomag megérkezése utáni héten szerdán már válaszoltak és utána is még egyszer kérdezték mi legyen, csak éppen a google tette be spam-be a válaszokat.
- Az volt benne, hogy sajnos nem javítható a kártya, kérek-e egy újat. Nyílván, hiszen a kártya nélkül döglött a hangfal. (Spam meg gondolom azért lett, mert benne voltak a sajnos és fizetni és euro szavak....)
- A hatodik hét azzal telt, hogy kiderült nekem az itthoni viszonteladónak kell kifizetnem a kártyát, neki az Avantgarde-nak és csak akkor postázzák, ha hozzájuk is megérkezett az összeg. 
- Mire mindez végigment és vissza is ért hozzám a csomag eltelt a 7-ik és 8-ik hét is.

A mélypont talán az volt, mikor a mélyszekció nélkül hallgattam Annie Fisher Beethoven zongoraszonátákat. Elég nagy szenvedés volt. El is gondolkodtam egy második rendszeren, hiszen idén nem ez volt az első szünet, a végfokok is voltak felújításon. 

De aztán megjött a csomag és ez volt benne...
Egy darab 107-es verzió (2010. 37-ik hét)

...meg ez....
Még egy 107-es verzió (2010. 8-ik hét)
A második gyártási dátuma elég ismerős. Pont ekkor készült a rossz 107-esem. Nagyot csaptam a homlokomra. Visszakaptam a rosszat és a működő 106-os verzió helyet kaptam egy új 107-est.

Azért - hátha vannak csodák - beépítettem őket. Ami feltűnt, hogy a poti azon a kártyám, ami dátum szerint az enyém volt korábban (és ami elromlott) most rendelkezett a kis pozíciókkal. Hmmm...tehát valami történt. Nem azt írták javíthatatlan? Tüzetesebben megvizsgálva lehet csak a trafó került rá (a dátummal), nem pontosan ugyanaz a kártya volt. Ezt onnan tudom, hogy volt egy kondenzátor, ami gyanús volt annó, nem voltak szépek a forrasztásai sem. Az egyik potméter láb mellett pedig kicsit látszott a forrasztás nyoma a panelen, itt nem. Ilyen apróságok. Ez egy másik kártya, nem az én régim.

A beépítés után mindkét hangfal megszólalt. Egyformán. Úgy hangerőre mint érzetre. Később kimértem, 0.7dB különbség van a két oldal között, ha ugyanoda állítom a potikat.

Szóval végül 1db 107-es áráért kaptam kettőt, cserébe ott maradt a régi 106-os verzióm. És ez így nagyszerű, mert két egyforma kártya lett a hangfalamban.

Kíváncsi voltam persze mennyit változik ettől a hang. Változik-e egyáltalán. Kicsit igen. Meg nem is. Maradt a hangfal ami volt. Talán pontosabb, gyorsabb, kicsit erősebb mélyeket kaptam. 

Viszont nem böki a csőrőm, hogy nem két egyforma kártya van a hangfalban. És a lelki nyugalom is érték.

2018. október 23., kedd

Townshend Seismic rugós rezgéscsilapítás - másodszor

Időrendben össze fognak kavarodni a dolgok, mert csomó minden párhuzamosan történt...úgy általában sok mindent mozgat most a már említett Get Better Sound könyv, mondhatni átívelő történet, ami még mindig nem ért véget. Lesz majd róla bejegyzés, most ide csak annyi, hogy méregetni is elkezdtem REW-el és egy UMIK-1-es mikrofonnal. 

Ennek kapcsán futottam bele különféle tesztelő hangokba, mint akár egy "sweep", azaz 20Hz-től 20Khz-es szinusz hang. Sok mindenre ez nem jó, de ha elég nagy hangerőn csináltam azt vettem észre az egyik hangfal felől mechanikai rezgés hallottam egy bizonyos frekvencián. Hamar megtaláltam, hogy a probléma a Townshend rugók és a hangfallábak kapcsolatában van. Itt írtam a rugókról, és ebben a bejegyzésben látszik a képeken, hogyan oldottam meg az elhelyezésüket. Lényegileg ráraktam a hangfalat kisebb trükkökkel.

Rá kellett azonban jöjjek, hogy ez így kevés, illetve nem jó. Van az a frekvencia, amelyen egyszerűen el tud "pattogni" a hangfal a kis rugóktól. Túl "laza" a kapcsolat.

Ezzel párhuzamosan előkerült - megint csak más okok miatt - a hangfal kézikönyve, amit újfent figyelmesen átolvastam. Eddig nem szúrt szemet, de a gyári manuál külön kihangsúlyozza a mélynyomó aljában előkészített tüskék beszerelését. Ez azt jelenti, hogy a hangfal a gyár ajánlása szerint csak addig áll a három tartólábán, amíg keressük a helyét. Ezt követően a szub szekcióba csavarozott 4db M8-as menetű tüskére kell helyezni a hangfalat. Ez már csak azért is figyelmet érdemel, mert amikor a lábain áll a hangfal, addig a  három láb viszi a súlyt és hozzájuk csatlakozik a legnagyobb súlyt jelentő szub. Tüskék használata esetén a szub közvetlen a földön áll. Teljesen másképp működik tehát a rezgéselvezetés a két esetben.

Ebből a két infomációból született meg az elgondolás, amely során pici állványka kerülne a hangfal alá. Ez az állvány fogadja a szub felől érkező tüskéket és ugyanúgy tüskékkel csatlakozik a Townsend rugók fele. Képekkel egyszerűbb lesz...

Méretek
Kellett tehát egy állvány, ami egyrészt fogadja a hangfal szubjába csavarható tüskéket, másrészt "kitolja" a hangfal széleit úgy, hogy a rugók kényelmesen elhelyezhetők legyenek és megfelelő legyen a stabilítás is. A rajzon pirossal jelölt pontok a szub tüskéinek csatlakozásai a fehérek pedig a rugók csatlakozási pontjai. Fontos volt az utóbbiakat jól kitolni, mert a hangfal lábai könnyen útban lehettek volna ellenkező esetben.

Az állvány megépítésével a Söund Arts-ot bíztam meg. A készülék állványaim is tőlük vannak, szépen és egyáltalán nem drágán dolgoznak.
Állvány tüskékkel a rugók felé
A fenti képen a kis állványka látható. Feje tetején, hiszen a tüskék a föld fele fognak nézni a rugók felé. A tüskéket amúgy fórumon találtam, kellett 16db M8-as.
Tüskék
Rézből készült krómozott darabok. Az alátétek nem kellettek ugyan, de szetett vettem, szóval jöttek azok is. A 16 db tüske kicsit többe került, mint a 2 állvány...
Állvány rugókkal
A fenti képen már bevetésre készen az állvány. Láthatók a pici lyukak is, amibe a hangfal tüskéi csatlakozni fognak. 

A használatba vétel azonban nem a világ legegyszerűbb dolga. Először is el kellett dönteni a hangfalakat és becsavarni a tüskéket. Ezt követően rá kell emelni a hangfalat az állványra úgy, hogy a tüskék pozícióba kerüljenek. Ez attól nehéz művelet, hogy 60kg a hangfalak darabja. Három emberes műsor lett, meg kellett kérnem a szembeszomszédot segítsen egy 10 percre. Ketten férfiak tartottuk a hangfalat, párom meg izgagatta a pozíciót. Méghogy a hifi nem hozza össze az embereket!
Ez volt a cél
Itt talán látszik az elgondolás. Hangfalak tüskékkel ülnek az álványon, amely tüskékkel csatlakozik a rugókhoz. A gyári Townshend tüskeelőkészítés lyuka jó nagy, szóval minimum M8-as tüske kell.
Kicsit távolabbról
Ettől a megoldástól magasabb lett a hangfal, de az Uno Nano esetében ez pont jól is jön. Gyári állapotában ugyanis hátra is kellett kicsit dönteni. Épp annyira, hogy a hallgató pozícióból ne látszódjon a szub felső lapja. Hát ezt se könnyű elmagyarázni, de így ni:
Kép a manuálból
Na most semmit nem kell semerre döntögetni, pont jó a magasság. A dőlést, vízszintezést kis mértékben a rugókba épített lehetőséggel oldottam meg, de leginkább a rugók felé csatlakozó tüskék csavargatásával. Szép pontosan be lehetett állítani mindent.

Egy másik hátránya a régi megoldásnak (azaz mikor csak rátettem a hangfalat a rugókra tüskék és állvány nélkül) az volt, hogy nem lehetett mozgatni a hangfalat könnyen. Mivel semmi nem tartotta fixen a rugókat a hangfalhoz, könnyen lecsúszhatott a hangfal róluk forgatás, mozgatás esetén. 

Éppen ezért mikor nekivesekedtem egy alapos installnak ki kellett vennem a rugókat a rendszerből, hogy könnyebben tudjam pakolgatni/húzogatni a hangfalat. Ezzel meg a kontra teszt is megvolt, nekem igen hiányzott a rendszer hangjából az, amit a rugók csinálnak. Dobozosabb, leültebb, kevésbé szárnyaló hangzás, sarkosabb magasakkal. Hiányzott egy csomó könnyedség. Az állványal kiegészített rugók esetében visszajöttek ezek a tulajdonságok, de még egy fokkal légiesebb, emelkedett lett a hang. Mondhatnám precízebb, de ez a fogalom meg manapság sok negatív jelentéssel bír. Közben valahogy mégis erről van szó, csak nem az ártalmas módon. Nekem továbbra is kell az, amit a Townshend rugók adnak.

Bónuszként ezzel az új megoldással minden probléma nélkül lehet csúsztatni a hangfalakat rugóstúl.

Meg szerintem csinos is a megoldás :)

2018. szeptember 30., vasárnap

Soundcare Superspike vs. söund arts

Rövid poszt, csak a megemlékezés kedvéért.

Kölcsönbe került először hozzám 6-os menetű Superspike. Leginkább azért, mert a 3db söund arts állványom közül a középsőhöz valahogy nem jutott a tüskék alá a pici fekete tappancsból. Forintokkal meg hülyén nézett ki. Szóval gondoltam legalább csinosabb lesz.

Szép lassan került mindegyik állvány alá. Hangra nem hallottam semmi különbséget, viszont praktikus nagyon. Könnyen lehet tologatni az állványt a padlón karcolás nélkül, már csak ezért is megéri.

Mivel 3db állványom van (2db a végfokoknak, 1db meg a többi elektronikának) ez összesen 3 szett superspike, azaz 12 darab. Használtan vettem őket, de vadászni kell rájuk, ritkán van eladó. Főleg a 6-os menetűből.

A móka ott kezdődött, hogy ebből a 12db-ból 8db kölcsönbe volt, tehát igyekeztem sajátokat beszerezni. Meglettek idővel. Viszont a 8-at sem kellett még visszaadni. Na ebből lett ez...ahogy az angolok mondják "for shits and giggles":

Superspike mindenhol
Szóval hány is van a képen? Összesen ebben az állványban 16db! Magyarul tettem mindenhova, ahol 6-os menetet találtam. Most itt a feje tetején van az állvány, azaz a polcok alatt is superspike van.

Így már hallható különbség lett. Jópár hétig hagytam így, aztán megcsináltam az ellenpróbát is, azaz kiszereltem a spike-okat. A 16db Soundcare-el ellátott állvány esetében jó értelemben gyorsabb, pontosabb volt a hang. Ez jött elsőre. Több volt benne a hajtás, valahogy fókuszáltabb volt minden. Ami nem olyan gyorsan adta magát, hogy (azt hiszem) a magasaknak végső soron nem tett jót a túl sok Superspike. Nem harsányabb lett a rendszer, de hosszabb távon fárasztott. Mikor ezt már többedszer gondoltam (fáraszt, de miért?), akkor kiszereltem a tükséket. Egyértelműen nyugodtabb lett a hang nélkülük. Vesztett a ugyan a fent említett jellemzőkből, de nem ér ennyit.

Az meg a szétszerelésnél tűnt fel, hogy az állványt oldalról megkocogtatva kb. 1 másodpercig (ez rengeteg!) csengett az állvány mikor benne volt ez a termérdek Superspike. Majdnem fügyülő csnegés, gondolom egymást gerjesztették a golyós csatolások. Hang ekkora erővel nem csap oda az állványnak, de akkor is.

Úgyhogy kölcsön 8db vissza a gazdájához. Superspike meg maradt az alsó tüskék helyén (és csak ott) praktikussági és tetszetősségi szempontból.

Tanulság: ezt sikerült túltolni :)

2018. szeptember 1., szombat

A helyes hálózati kábel bekötés

...mármint elvileg.

Előszónak annyit, hogy beszereztem magamnak Jim Smith - Get Better Sound című rendszerinstallációs tippgyűjteményét és elég sok apró kis ativítást indítottam ennek a könyvnek a kapcsán. Ez a téma is így került elő. Tervezek összefoglalót írni, ha végigértem a dolgokon.

Az ok, hogy ezt a tippet kiemelem, hogy valahogy igazán sehol nem olvastam rendesen dokumentálva ezt leírva*. Egy-egy lépés mindig hiányzott. Ahogy legtöbbször a mért értékek is. Azon például tényleg csak mosolyogni tudtam, hogy a könyvhöz adott DVD-ben Jim be is mutatja a mérést, de úgy hogy egyáltalán nem látszik hova is csatlakoztatja a készüléken a multimétert, mert a felvételi szögből az takarásban van :)

Nem arról van szó, hogy senki nem ismerné ezt a metódust, de nem mindenki. Úgyhogy vettem a fáradtságot és végigdokumentáltam ahogyan csináltam.

Az elv röviden az, hogy nem mindegy a készülékeinkben található hálózati transzformátoroknak hogyan van bedugva a tápkábel. Ennek oka, hogy a készüléken belüli transzformátor számára - egyszerűen fogalmazva - van egy optimális bekötés annak tekintetében, hogy melyik csatlakozása kapja a fázist és melyik a neutrális ágat. Felcserélve is működik természetesen a transzformátor, hiszen alapvetően szimmetrikus eszköz, csak nem optimális neki. Ez elvileg a hangban is hallható, másrészt akár mechanikailag is csendesebb lehet a helyes bekötés mellett a transzformátor.

Van aki ezt fülre is belövi, de  több eszköz esetén a teljes optimumot hallgatózva eltalálni elég nehéz. Sok a variáció, amit végig kellene hallgatni, rengeteg kevert eredménnyel. Nálam - a még félkész rendszeremben - 5 aktív elem van (DAC, 2 monoblokk, 2 aktív hangfal). Ez már (nekem) sok.

Ezért jó, ha van egy mérhető, objektívabb módszer. Erről lesz most szó.

Azt természetesen mindenképpen meg kell jegyezni, hogy hálózati feszültségeket mérünk. Csak óvatosan. Ha valamiben nem vagyunk biztosabb inkább ne csináljuk!

Ami kelleni fog az tulajdonképpen egy multiméter és egy védőföld nélküli csatlakoztatást biztosító toldó, vagy hosszabító.

A méréseket minden esetben úgy végezzük, hogy a mérés alatt álló készülék nem csatlakozik semmi másik eszközhöz. Nincs csatlakoztatott jelkábel, vagy hangfalkábel. Én a többi készüléket is kihúztam a mérés idejére az elosztóból. Tehát mindig csak egy eszköz került táplálásra - amit mértem - és ahhoz semmi más eszköz nem kapcslódik.

1) A konnektor bekötésének megállapítása.

Azaz melyik a fázis és melyik a neutrál. Beállítjuk a multimétert váltófeszültség mérésre - figyelve a mérési tartományra is (nálam 750V. 200 nyílván kevés lenne). A multiméter  földjét a védőföldre kötjük (tehát ami oldalt van, a két kis fülecske) és megnézzük melyik lyukban mérünk feszültséget. Egyikben fogunk, másikban nem. Amelyikben igen, ott van a fázis.

Ott a fázis. A referencia pont a védőföld.
Ha már megvan ez a pont egy pici pöttyel jelöltem a konnektoron.

2) Elosztó csatlakoztatása, jelölése.

Már ha van. De legtöbb rendszerben azért van. Csatlakoztattam az elosztót, mindegy, hogy így, vagy úgy. Viszont megjelöltem a csatlakozón azt az irányt, amivel a konnektorba dugtam. Erre azért van szükség, hogy ha például áramtalanítok vihar miatt a visszacsatlakoztatásnál ugyanúgy tegyem vissza, ahogy később a méréseknél állt.
Igy kell mindig visszadugni majd
Ezek után az első mérést megismételtem magán az elosztón is, hogy tudjam ott melyik irányban van a fázis és a semleges. Picit ezt is megjelöltem.
A balra lévő lyukakban van a fázis. Ezért bal oldalhoz tettem egy kicsi jelölést
Így nem kell vakargatnom a fejem, hogy mi pontosan hogyan van bekötve.

3) Most kell csatlakoztatni a védőföld nélküli csatlakozónkat, vagy hosszabítónkat. Én csináltam egy kicsi hosszabítót. A méréseknél jól jöhet az extra hossz, hiszen a multiméter kábelei sem méteresek. Ez tehét egy olyan kábel/csatlakozó, ami csak a fázist és a neutrált viszi tovább (a két lyuk), az oldalsó védőföldet nem.
Nincs bekötve a két oldalsó védőföld
Ez nagyon fontos, hogy legyen ilyen kábelünk. Ha nem szakítjuk meg a védőföldet nem fogunk tudni semmit mérni.

4) Felkészülés a mérésre.

Ennél a lépésnél -ugyanúgy, ahogy az elsőnél - a multiméter egyik kábelét az elosztó védőföldjéhez kötjük. (Én a stabil kapcsolathoz egy kampós mérőfejet használtam.) Ez után bedugtam a mérőföld nélküli hosszabítóm az elosztóba, a hosszabítóba pedig - most éppen a példa kedvéért - a hangfalam erősítőjét.
Mérőfej a védőföldön, a fehér kábel pedig a védőföld nélküli hosszabítóm
5) A multiméter csatlakoztatása a mérendő készülékhez. A hangfal esetében könnyű dolgom volt, mert van rajta "GND" csatlakozás, itt mértem. Ha ilyen nincs, akkor jó a készülékház. Vagy jelszintű készülékek esetén például az RCA csatlatlakozás köpenye. Csöves erősítőknél a hangfal minusz nem mindig jó, a transzformátor bekötésétől függően. Ott a házon mérjünk, esetleg a bemeneti jelcsatlakozás földjéhez képest.

Nálam mindhárom előfordult. Hangfalnak volt GND-je. Az erősítők háza alkalmas a mérésre. A DAC háza viszont NEXTEL-el van bevonva, az erre nem jó. Ott a kimeneti RCA földjéhez képest mértem.
A multiméter kék kábele ahogy a fenti fotón látható, a piros pedig a hangfal GND csatlkazóján.
 6) Mérés. Ehhez egyszerűen bekapcsoljuk a mérendő eszközt és megnézzük hány voltot ír ki a multiméter. Utána megfordítjuk a készülék tápkábelét (ami a védőföldelés nélküli hosszabítónkban van) és megint bekacsoljuk a készüléket. Akkor is mérni fogunk egy értéket. Amelyik állásban kisebbet mértünk, az a jó!
Egyik érték
Másik érték. Az előző volt a jó
Tulajdonképpen ez a lényeg. Csöves erősítőknél arra azonban érdemes figyelni, hogy akár tönkre is mehetnek ha nincs semmi a bemenetükre, se a kimenetükre követve és bekapcsoljuk. A biztonság kedvéért érdemes ilyenkor egy 8Ohm-os pár Wattos ellenállásal a hangfalkimenetüket lezárni.

Az Audiopax esetében azt is meg lehetett figyelni, hogy a késleltetett bekapcsolás különböző értékeket mutat. (Más érték a végfokcsövek bekapcsolásakor és előtte). A reláció azonban nem változott, azaz ugyanabban az irányban volt kevesebb a mérhető feszültség.

7) Utolsó lépésként megjelöltem a készülék hálózati kábelének csatlakozóján a helyes irányhoz tartozó fázis helyét. Ismét csak azért, hogy ha széthúzom akármiért a rendszert, akkor ne kelljen előröl kezdeni az egészet.
A kereszt mutatja melyik villának kell a fázisba mennie a helyes álláshoz
Több egyforma kábel esetén kis post-it cetlivel, vagy bármilyen könnyen eltávolítható matricával érdemes jelölni melyik kábel melyik készülékhez tartozik.

Az alábbi kis táblázat mutatja, hogy milyen értékeket mértem a rendszerben, illetve példaként a Get Better Sound DVD-jén látható mérési értékeket is odaírtam. (Ott egy Ayre DAC-on van bemutatva a mérés, amerikai - 110V-os hálózat esetén**).


Ami szembetűnő, hogy elég eltérő - jóval magasabb értékek vannak az én mérésemben, mint a könyv példájában. Ennek egyik oka biztos a 110V és a 230V hozadéka. 

A másik ami érdekes volt, hogy mennyire kicsi a két irány közötti különbség a DAC esetén.

A mérés azt mutatta, hogy az 5-ből csak egyetlen készülékem (az egyik hangfal) volt helyesen bekötve. Mégse tudok túl nagy változásról beszámolni a hangban, nem volt semmi relevációszerű hangminőség ugrás. De megint csak: az akusztikai memória itt eleve csalóka lenne. Nem fél perc volt mire mindent végigmértem, megforgattam (és fotóztam). Beleképzelni meg nem kívántam semmit, úgyhogy maradjon így. Baj nem lesz belőle.

*Aztán nem sokkal a mérés után találtam ezt a blogbejegyzést, itt szintén egész tisztességesen le van írva ugyanez.

**Amerikában egy kicsit nehézkesebb ez az egész, hiszen ott asszimetrikusak a konnektorok.
Ráadásul a neutrál és a forró mérete is más. Szóval nekik kell egy úgynevezett "cheater", azaz csaló csatlakozó. Ennek fizikailag hiányzik a középső füle, a neutrált meg kisebbre kell reszelni, hogy beférjen a fázishoz is. Ha a kábel iránya a gyári szereléssel nem jó, akkor bizony bontani kell kábelt, hiszen azt se lehet csak úgy forgatni a csatlakozóban. Szívás.