2013. március 23., szombat

100

Ennyiedik bejegyzés
Az aktualítás most éppen az lenne, hogy az AZ-3 már nincs a házban. Meg sem hírdettem. Csak itt írtam arról, hogy irányt kell választanom. Azért ez azt hiszem sokat elmond az Audio Note-ról, mint márkáról. Szó szerint keresik.

Mégsincs kedvem pont elköszönőt írni a 100-ik bejegyzésnek. Minden vég egyben valami újnak a kezdete is és bár hiányzik a Klonedo és az AZ-3 párosának hangja, bizakodva tekintek a jövőbe. Egyébként is, ha a Model 5-öt vették volna meg nagy valószínűséggel az összes magamnak kreált szabályomat szembeköpve megpróbáltam volna elalkudni valahogy Ear-től a Klonedo-t, amivel anyagi nyomorba taszítottam volna magam egy időre. Nem mintha bántam volna, de mégis...

Közben Ear (szinte szó szerint) kezembe nyomott két pici hangfalat, egy pár JPW Sonata-t. Biztos velem van baj, de szerintem ezek jól szólnak. Egyáltalán nem szabadna olyan jól szólniuk, ahogy teszik. Pedig állványom sincs hozzájuk, csak úgy natúr pihennek a az Ikea-án. Ezen aztán elszégyelltem magam és gyorsan alájuk raktam a Darumákat. Csak vakargatom a fejem és nem értem. Illetve, értem, hallom mibe lehetne hifis szempontokból belekötni, de az meg egyre inkább nem érdekel.  Zene van, ritumus van, boogie van, dallam van, hang van. Persze, nincs akkora terjedelme a hangnak, se annyi részlet nincs, se olyan tér (bár az még talán lehetne is, ha állványra tenném).
Nem általlanak zenélni
De aztán ez a bejegyzés még csak nem is ezekről a kis dobozkákról szól, hanem arról az útról, amiről ez a 100 bejegyzés tanúskodik. Előbb-utóbb azért mindenkinek leesik ebben a hobbiban, hogy mi az irány, merre van az arra. Kezdtem már úgy bejegyzést, hogy nem vagyok én hifista és úgy érzem ez a kijelentés egyre aktuálisabb, egyre mélyebben megül bennem. Talán erről szól az is, hogy ezek az apróságok is meg tudnak fogni. Zavarban vagyok velük és magammal is, mert tudnék együtt élni ezekkel a pofátlan olcsón megszerezhető dobozokkal és már nem érezném, hogy bármiből is kimaradok. Persze, elektronikai oldalról erősen meg vannak támogatva, kicsit csalfa a kép. Ettől független most erősen kívülállónak érzem magam ebben a szubkultúrában. Hangosan kellene ciccegnem, mikor hibádzik a hangkép. Nem mozgatja a tüdőm a mélytartomány, időnként elfedik egymást részletek. De valamiért csak a zenét hallom.

Ugyanakkor mégse mindegy milyen rendszer szól, mert amelyik bánt, rámerőlteti magát azt idő múlva kerülöm, mert fáraszt. Amelyik döglött hangú, az mellett meg elalszom. A kivülállóság abban kezdi felütni a fejét, hogy a többet, jobbat kérdéskör foglalkoztat egyre kevésbé. Ezeknek a kicsi dobozoknak a tanulsága számomra az, hogy nem anyagiak kérdése, hogy megéljem és megtaláljam azt, ami számomra ebben a hobbiban fontos. Talán inkább csak arról van szó, hogy ismerjük, tudjuk mit keresünk és lesz az, szinte pénztárcától független. Mert irány és út sok van, de abból csak pár olyan akad, amin szívesen is járunk.

És hogy ezek után hogyan tovább? Váratlan fordulat következik, olyat teszek, amit még nem! Legyen egyelőre még titok, de a szemfülesebb olvasóknak elrejtettem egy kis utalást a jövőre vonatkozóan.

Addis is:

2013. március 17., vasárnap

Más tollával ékeskedni...

Előfok, végfok
Azt, hogy hogyan is került hozzám ez az előfok és végfok nem részletezném, olvasható itt. A lényeg, hogy némi tapasztalatszerző csere-bere keretében egyelőre elköltözött a Model 5 és beköltözött helyette ez a páros*. Hogy mi is ez? Ezt sem ecsetelném sokáig, gazdája ez előbb belinkelt szösszenetben szépen összeszedte már azt is. Fókuszálnék inkább arra mit is működik itt nálam az AZ-3-al a kombó.

Először is, ami az elmúlt pár hét alatt kikristályosodott, hogy nincs az a felvétel, ami rosszul szólna. Helyesbítek: aminek ne jönne át a zenei üzenete. Általában nálam ez úgy van, ha új készülék kerül a rendszerbe jön egy időszak, mikor csak cserélgetem a lemezeket. Amolyan zenei szörfölés, egyik számról asszociálok egy másikra, vagy csak simán eszembe jut: az a felvétel vajon most hogy fog szólni? Nemigen szeretem ezt a pár napot/hetet, mert egyrészt ilyenkor még nagyon pörög bent a kérdőjel (vajon jó vételt csináltam?), másrészt a számonkénti ugrálás nem éppen egy elmélyült zenehallgatás. Hát ez most kimaradt. Amit betettem, az végigment. De ez is amolyan sajátos, sosem tapasztalt módon. Nem ugrott rám a zene (amit én egyébként szeretek), és ami nálam a titka annak, hogy lekösse a figyelmem a zene. Ha csak elprüngyölög a háttérben a zene, akkor hamar unatkozni, vagy gondolkodni kezdem. Szóval itt ilyen nem volt. Észre is vettem, hogy pár szám után elkalandoztak a zenéről a gondolataim. De ahogy csak egy picit a figyelmem a zene felé fordítottam az rögtön "befogadott", behúzott. Ha akarom végig a zenében "maradok", de azt is engedi a rendszer, hogy kicsit visszavonuljak. Ahogy gondolom...nagyon érdekes, hogy ez megint csak minden lemeznél megvan. Ez volt az egyik oka, hogy minden lemez végigment.

A másik - szinte már vicces megfigyelésem az volt, hogy folyamatosan kerestem a hibáját a hangnak, majd mikor lemezről lemezre csak az élmény maradt mentegettem magam, hogy hát persze miért is szólt jól. Közben meg már a legócskább felvételekkel etettem a rendszert. Régi Sziámi lemez (ahol a cintányérnak például olyan hangja van, mintha fél méterről egy bádogvödörbe pisilnénk) - teljesen Sziget hangulata volt. Naná, hát nem volt pénzük széteffektelni a felvételt, biztos azért jó. James Bond filmzenék csokra, az elsők még nagyon régiek és döbbenetesen szóltak. Persze, persze, akkor még egyben játszottak a zenekarok, a szénmikrofon, meg a metró hangosbemondóját megszégyenítő torzítás meg ugye itt nem is lényeg. "Lopott" koncertfelvétel, ami csak magnószalagról maradt meg, onnan került átírásra, keverőpultról szerezve mindenféle mastering nélkül, na ez már konkréten bitang jól szólt. Ok, ez tényleg nincs keverve, nincs is jobb, mint az élő felvétel. A Quimby sorlemezére (Ékszerelmére) már legyintettem, hogy hát persze, azért erre már odafigyeltek, na, nem csoda. És így tovább. Vagy egy hétig próbáltam "szivatni" magammal mindazzal, amit ótvar felvételnek gondoltam, de mindhiába. Aztán raktam be "jobb" felvételeket is, és azok meg hát tényleg piszok jól szóltak.

Szerelem első hallásra
Közben pedig rá se ismertem az AZ-3-ra. Kifordult magából, szárnyakat kapott. Eltűnt minden korábban helyenként erőre kapó nyersesség, dobozhang és csattogás. Egységgé olvadt a hang. A Model 5 kapcsán többször felmerült bennem a gondolat, hogy "túl sok" az AZ-3-nak. Annyi részletet akar leerőltetni a torkán, amivel nem bír az AZ-3. A Klonedo viszont olyan harmónikusan szólítja meg a hangfalat, hogy végül az több felbontást tud eredőben felmutatni, mint a Model 5. Ebből most kéretik nem az leszűrni, hogy a Model 5 rossz erősítő, pusztán arról van szó, hogy a szinergia rengeteget hoz.

Ugyanakkor azt is megemlíteném, hogy a Klonedo nem egy klasszikus (vagy inkább rossz) csöves hang. Nem egy meleg, kerek burok. Sőt, inkább neutrális szikárnak hívnám, ha már. Miközben meg sose bántó. Az életszerű jó szó lenne.

A nagy kérdés persze az, hova is tehetjük magunkban ezt az elő-végfok párost? Mennyiért lehet egy ilyen hangot hazavinni? Attól tartok boltból arcpirítóan drágán. Pusztán a beépített alkatrészek ára is egy kisebb vagyon, ilyen minőségű megépítést sajnos vastagon a hétszámjegyű kategóriában lehet látni.

* Az erősítők mellé érkezett még egy jó kazal Zu kábel is. Nehéz lenne azonban csak róluk írni, mivel nem csereberélgetem őket. Nem tudnám izolálni, mint csinálnak pont a kábelek. Mondjuk annyira nem is érdekel, mert így egyben jó ahogy van ami itt van. Dehogy fogok most nekiállni kábeleket teszegetni. Élvezem amíg itt a Hang.

2013. március 11., hétfő

Csak egy maradhat...

Külön bejegyzést fogok majd róla írni, de most az van, hogy itt van Ear Klonedo-ja valamint a hozzá tartozó előfok és nagyon jó. Piszok jó.

Végleges: az AZ-3 és a Model 5 nem hagyják egymást kifutni. Bármelyik köré lehet egy kitűnő rendszert építeni véleményem szerint, de nem egymással. Egy lehetséges megoldás az AZ-3-al épp kéznél is van, a Model 5-höz meg keresgélni kell, de a két készülék közül a Model 5 szerintem a kevésbé válogatós.

És hogy most mi lesz? A sorsra bízom. A Model 5-öt már meghírdettem, az AZ-3-at megfogom és amelyik marad a köré folytatom rendszerépítést.
Melyik marad, melyik megy?

2013. március 8., péntek

Shhh...

Több szempontból különleges hobbi ez a mienk. Egyrészt nagyon családbarát, hiszen mennyivel jobb, mint ha kocsmába járnánk zenehallgatás helyett. Ezt így konkrétan több hölgytől is hallottam. Ugyanakkor egy-egy jobb készülék ára sokkolólag hathat szebbik felünkre, szélesebb családi körünkre és az átlag media-markt termékeken szocializálódott ismeretségünkre. Mondjuk az átlag bolti darabcucc szorkettes értékéig még lehet és akár érdemes dicsekednünk legújabb szerzeményünk értékével, a felett viszont könnyen értetlenségbe csap át a dolog. "Mit tud ez az erősítő ennyiért?" - szól a kérdés, s közben látjuk, hogy a kérdő fél eközben azt méregeti hol lehet az érintőképes kijelző eldugva az egy tekerőgomb mellé ami a készüléken van. Mi meg mondhatjuk, hogy hát "szól, azt tudja".

De hogy még kényesebb témára tévedjek, a haladó hifista egyben kitünő kreatív könyvelő is. Hobbitársaim között végzett gyors felmérés során a készülékek beszerzési és "otthoni" ára bizony jelentősen el tud térni. Olyan bombavételekről hallottam már, hogy szinte csuklani kezdtem, de hát a családi béke az fontos, csak szeretetből van az egész na. Akire meg nem vonatkozik, ne vegye magára, de jobb, ha tudja, hogy kissebségben van.

Sőt, ha jobban meggondolom karakterisztikusan a következő megállapítások tehetők, amelyek alkalmazása hobbitárshoz való látogatáskor sem ártalmas:

- A hifi úriemberek sportja, tehát árakról nem beszélünk. Nagyságrendileg sem. Kerüljük tehát az olyan kijelentéseket, hogy "nahát, igazán irigylésre méltó ez XY cucc, bárcsak én is a hobbimra tudnám költeni egy használt kocsi árát!"
- A kábeleknek sincs áruk, említésre sem méltók. Van belőle egy csomó a falban is, nem nagy cucc. Csak udvariasságból nézegetjük, meg hogy mennyire hajlik.
- Lehetőség szerint diszkréten hívjuk fel hobbitársunk figyelmét egy új hírdetésre: "Bakker, most csak 153534552-ért van eladó abból a hangfalból, amit kerestél." Lehet tényleg jó vétel, de egy ilyen kijelentés megnehezíti a későbbi kreatív könyvelést.
- Minden ami csöves az elve csak valami régi, olcsó kacat, pláne ha még teteje sincs. Ajánljunk fel egy olcsó bádogost, hátha...

Nekem mondjuk könnyű dolgom van, mivel kevés randább CD játszó van, mint a Quad és a hangfalaimba is csak csóri papírmembránok jutottak :)

2013. március 3., vasárnap

Tapsfogók

Már egy ideje érett bennem, hogy ezt ki nem kerülhetem. Elég a sok teóriából az akusztikát illetően, valamit tenni is kellene végre!
Gyakorlat teszi a mestert
Igaz, nagyban segített lustaságomon, hogy egy hobbitárs kölcsönadott pár általa eszkábált hangelnyelő prototípust és ki tudtam próbálni segítene-e valamit valami hasonló dolog. Kabátbelsőbe varrt közetgyapotról és egy pár szeggel összekalapált könnyű kis faszerkezetről van szó. Négyet kaptam kölcsönbe. 1 pár 10cm-es kőzetgyapottal, a másik kettő pedig 5cm-essel volt ellátva. A csörgő visszhang nem szűnt meg teljesen tőlük, de a csökkent és a hang is határozottan jobb lett. Nekem is kell ilyen! Csak lehetőleg picit több...

Így aztán elment a helyi építési anyag ellátmányozóba kőzetgyapot után érdeklődni. Olyat találtam, hogy 6db 10-cm-es van egy csomagban, nem is sokért. Két bála nem fért be a kocsim hátsó ülésére, meg egyből 12 elnyelőt építeni talán túlzás is lett volna. Így teljesen tudományos alapon úgy döntöttem 6 db elnyelőt fogok építeni.

Második lépésben a párom elment kabátbelsőt venni. Egyrészt meglepő, hogy az eladók tudták, hogy ezt ilyen célra is használják (igen, ilyesmire ezt szokták vinni), másrészt viszont képtelenek voltak kiszámolni mennyi anyag kell 6db 100x60cmx10cm-es téglatest beburkolásához. Így most még csak 5db van meg, a 6-hoz még egyszer meg kell támadni a "rongyboltot".

A kereteket a helyi bútorlapszabászatban vágattam wenge színben, hogy kb. menjen ahhoz a kevés bútorhoz ami már megvan. 100x60x20cm-es kereteket fiam segítségével raktam össze, hadd kötődjön idejekorán a hobbihoz. A 20 cm-es mélység biztosítja a 10cm-es "légrést" a kőzetgyapot mögött, másrészt direkt nem számoltam a keret anyagvastagságával (2x1.8cm). Így a befogó méret nem 100x60cm lett - amekkora a közetgyapot tábla - hanem kicsit keskenyebb, 100cmx56,4cm. Ez azért jó, mert így kellemesen passzentosan lehet berakni a kabátbélésbe rakott közetgyapotot és más rögzítésre nincs is szükség.
Hátulról
Párosan szép az élet
Ez még a 10cm-es prototípus amit kaptam. A tetőteret csillapítja.
Érdekes volt megfigyelni mekkora különbséget jelent a 10cm-es légrés. Elébb készült el a 4 bevarrt közetgyapot mint a keret, így előbb csak magukban ácsorogtak a hangfalak mögött. A csörgő visszhang csökkent már így is, de azért még maradt. Gondoltam sebaj, az irány jó, majd építek többet. Most, hogy keretben vannak, így viszont már tudnom kell mit akarok hallani, hogy egyáltalán felfigyeljek a jelenségre. Job done!
Akusztikai terelők újra...de mi az az erősítő???