Több szempontból különleges hobbi ez a mienk. Egyrészt nagyon családbarát, hiszen mennyivel jobb, mint ha kocsmába járnánk zenehallgatás helyett. Ezt így konkrétan több hölgytől is hallottam. Ugyanakkor egy-egy jobb készülék ára sokkolólag hathat szebbik felünkre, szélesebb családi körünkre és az átlag media-markt termékeken szocializálódott ismeretségünkre. Mondjuk az átlag bolti darabcucc szorkettes értékéig még lehet és akár érdemes dicsekednünk legújabb szerzeményünk értékével, a felett viszont könnyen értetlenségbe csap át a dolog. "Mit tud ez az erősítő ennyiért?" - szól a kérdés, s közben látjuk, hogy a kérdő fél eközben azt méregeti hol lehet az érintőképes kijelző eldugva az egy tekerőgomb mellé ami a készüléken van. Mi meg mondhatjuk, hogy hát "szól, azt tudja".
De hogy még kényesebb témára tévedjek, a haladó hifista egyben kitünő kreatív könyvelő is. Hobbitársaim között végzett gyors felmérés során a készülékek beszerzési és "otthoni" ára bizony jelentősen el tud térni. Olyan bombavételekről hallottam már, hogy szinte csuklani kezdtem, de hát a családi béke az fontos, csak szeretetből van az egész na. Akire meg nem vonatkozik, ne vegye magára, de jobb, ha tudja, hogy kissebségben van.
Sőt, ha jobban meggondolom karakterisztikusan a következő megállapítások tehetők, amelyek alkalmazása hobbitárshoz való látogatáskor sem ártalmas:
- A kábeleknek sincs áruk, említésre sem méltók. Van belőle egy csomó a falban is, nem nagy cucc. Csak udvariasságból nézegetjük, meg hogy mennyire hajlik.
- Lehetőség szerint diszkréten hívjuk fel hobbitársunk figyelmét egy új hírdetésre: "Bakker, most csak 153534552-ért van eladó abból a hangfalból, amit kerestél." Lehet tényleg jó vétel, de egy ilyen kijelentés megnehezíti a későbbi kreatív könyvelést.
- Minden ami csöves az elve csak valami régi, olcsó kacat, pláne ha még teteje sincs. Ajánljunk fel egy olcsó bádogost, hátha...
Nekem mondjuk könnyű dolgom van, mivel kevés randább CD játszó van, mint a Quad és a hangfalaimba is csak csóri papírmembránok jutottak :)
Nekem mondjuk könnyű dolgom van, mivel kevés randább CD játszó van, mint a Quad és a hangfalaimba is csak csóri papírmembránok jutottak :)
Ó, én hallottam más történetet is. Egy jólszituált hölgy, amikor meghallotta, hogy párja mennyit adott ki a szerinte rettenetesen szóli high-end rendszerre, addig nem nyugodott, amíg egy nullával kevesebbért jobbat nem hozott össze. Azért ebbe az erősen redukált összegbe is belefért egy csöves integrált AN erősítő...
VálaszTörlésAzért ez karakán :)
Törlésbocsi,én elkottyantottam egyszer egy tölcsérárat nálatok :) igaz,örömömben,mert túl kedvezőnek tűnt :)
VálaszTörlésrev
Szerintem is jó ár volt! De miért csuklott a párom utána fél órán át? Nem is értem... :)
VálaszTörlésés a muterom? :DDD
VálaszTörlésCsak én nem tudom olvasni a bejegyzés szövegét, vagy ez másnak sem jelenik meg...?
VálaszTörlésHát...nincs itt semmi, de mégis :) Csak pici trükk van benne...
TörlésAh so deska... Így már beugrott :-)
VálaszTörlésSziasztok,
VálaszTörlésmost, hogy végül sikerült elolvasnom a titkosírást (a munkahelyemen vagyok és a főnököm nem érti, hogy miért ilyen citromszagú a monitorom és miért vannak égésnyomok a képernyőn ... bocsi, azt hittem hagyományosabb a szöveg "kódolása") szóval egy további, esetenként hasznos heletőség a vásárlás elfogadtatására a másik felünk által:
- a marketing/sales hatékony eszköze az összehasonlítás. Ezt az eszközt otthon is alkalmazhatjuk. Ennek érdekében használt cucc vásárlásakor hangsúlyozzuk, hogy mennyivel a gyári ár alatt veszünk meg, milyen kicsi lesz a további értékcsökkenés és hogy ezzel mennyi pénzt spórolunk (összehasonlítva pl. az első tulaj "pazarlásával"). Ez hatni fog. Nagyon is! Nemrég pl. vettem egy kb. 8 éves, gyári áron X értékű házimozi vetítőt Y összegért (X=35*Y - úgy tűnik a "videofil" cuccok értékcsökkenése még durvább skálán van, mint az audiofil technikáé, nyilván a növekvő képfelbontás padlóda küldi még a legjobb, de kisebb felbontású cuccok használtpiaci értékét is). Otthoni bevezető szöveg: "az a hülye aki ezt a gyárból újonnan megvette, közel évi egy millát bukott ezen a vetítőn 8 éven át. Mi most az ő kb. kéthavi költségéért korlátlan ideig élvezhetjük ugyanazt a képminőséget. Hát ENNYIT már csak megér a dolog, nem?" A feleségem szó nélkül beleegyezett, hogy egy vadi új, alsókategóriás vetítő árát elköltsem egy 8 éves "nagyvasra" és még csak hazudnom sem kellett hozzá. Ha egy boltba akartam volna bemenni és megvenni egy új, modern (műanyag, belül kínai) vetítőt ugyanennyiért, abba tuti nem egyezett volna bele. Jól kell tudni összehasonlítani... :-)
A Te vásárlási elveiddel egyébként tökéletesen egyetértek, az angol nyelvterületen betűszó is van kb. ugyanezen elvek mentén gondolkodva: "TCO" azaz Total Cost of Ownership, azaz a "birtoklás teljes költsége". Ez a magyar mentalitástól különbözően (ami csak a vásárlási ár figyelembevétele) a valóságban a vételár és a várható
eladási ár különbözete, persze hozzáadva az idő közben felmerült fenntartási/karbantartási költségeket (ezek persze inkább ingatlanok, autók és hasonló portékák esetén jelentősek, a HiFi amíg egyszer el nem romlik, csak áramot kér, annak költsége meg talán még A osztályú erősítők esetén is elhanyagolható pl. a vételárhoz képest). Amit felismertél, az az, hogy nem csak a vételárat kell nézni, hanem az egyenlet többi paraméterét is.
A Te "csak használtat" elved pont az értékcsökkenést (vételár és eladási ár különbsége) hivatott minimalizálni, a "csak ismert gyártó" elv az eladás lehetőségeit szélesíti (vele persze a várható eladási árat), a "nem túl öreget" elv pedig a hirtelen értékcsökkenés (vagy hirtelen nagy karbantartási/javítási költség meghibásodás esetén) bekövetkezésének valószínűségét minimalizálja. QED.
CSAK ÍGY TOVÁBB!!!
GyP