Előfok, végfok |
Először is, ami az elmúlt pár hét alatt kikristályosodott, hogy nincs az a felvétel, ami rosszul szólna. Helyesbítek: aminek ne jönne át a zenei üzenete. Általában nálam ez úgy van, ha új készülék kerül a rendszerbe jön egy időszak, mikor csak cserélgetem a lemezeket. Amolyan zenei szörfölés, egyik számról asszociálok egy másikra, vagy csak simán eszembe jut: az a felvétel vajon most hogy fog szólni? Nemigen szeretem ezt a pár napot/hetet, mert egyrészt ilyenkor még nagyon pörög bent a kérdőjel (vajon jó vételt csináltam?), másrészt a számonkénti ugrálás nem éppen egy elmélyült zenehallgatás. Hát ez most kimaradt. Amit betettem, az végigment. De ez is amolyan sajátos, sosem tapasztalt módon. Nem ugrott rám a zene (amit én egyébként szeretek), és ami nálam a titka annak, hogy lekösse a figyelmem a zene. Ha csak elprüngyölög a háttérben a zene, akkor hamar unatkozni, vagy gondolkodni kezdem. Szóval itt ilyen nem volt. Észre is vettem, hogy pár szám után elkalandoztak a zenéről a gondolataim. De ahogy csak egy picit a figyelmem a zene felé fordítottam az rögtön "befogadott", behúzott. Ha akarom végig a zenében "maradok", de azt is engedi a rendszer, hogy kicsit visszavonuljak. Ahogy gondolom...nagyon érdekes, hogy ez megint csak minden lemeznél megvan. Ez volt az egyik oka, hogy minden lemez végigment.
A másik - szinte már vicces megfigyelésem az volt, hogy folyamatosan kerestem a hibáját a hangnak, majd mikor lemezről lemezre csak az élmény maradt mentegettem magam, hogy hát persze miért is szólt jól. Közben meg már a legócskább felvételekkel etettem a rendszert. Régi Sziámi lemez (ahol a cintányérnak például olyan hangja van, mintha fél méterről egy bádogvödörbe pisilnénk) - teljesen Sziget hangulata volt. Naná, hát nem volt pénzük széteffektelni a felvételt, biztos azért jó. James Bond filmzenék csokra, az elsők még nagyon régiek és döbbenetesen szóltak. Persze, persze, akkor még egyben játszottak a zenekarok, a szénmikrofon, meg a metró hangosbemondóját megszégyenítő torzítás meg ugye itt nem is lényeg. "Lopott" koncertfelvétel, ami csak magnószalagról maradt meg, onnan került átírásra, keverőpultról szerezve mindenféle mastering nélkül, na ez már konkréten bitang jól szólt. Ok, ez tényleg nincs keverve, nincs is jobb, mint az élő felvétel. A Quimby sorlemezére (Ékszerelmére) már legyintettem, hogy hát persze, azért erre már odafigyeltek, na, nem csoda. És így tovább. Vagy egy hétig próbáltam "szivatni" magammal mindazzal, amit ótvar felvételnek gondoltam, de mindhiába. Aztán raktam be "jobb" felvételeket is, és azok meg hát tényleg piszok jól szóltak.
Szerelem első hallásra |
Ugyanakkor azt is megemlíteném, hogy a Klonedo nem egy klasszikus (vagy inkább rossz) csöves hang. Nem egy meleg, kerek burok. Sőt, inkább neutrális szikárnak hívnám, ha már. Miközben meg sose bántó. Az életszerű jó szó lenne.
A nagy kérdés persze az, hova is tehetjük magunkban ezt az elő-végfok párost? Mennyiért lehet egy ilyen hangot hazavinni? Attól tartok boltból arcpirítóan drágán. Pusztán a beépített alkatrészek ára is egy kisebb vagyon, ilyen minőségű megépítést sajnos vastagon a hétszámjegyű kategóriában lehet látni.
* Az erősítők mellé érkezett még egy jó kazal Zu kábel is. Nehéz lenne azonban csak róluk írni, mivel nem csereberélgetem őket. Nem tudnám izolálni, mint csinálnak pont a kábelek. Mondjuk annyira nem is érdekel, mert így egyben jó ahogy van ami itt van. Dehogy fogok most nekiállni kábeleket teszegetni. Élvezem amíg itt a Hang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése