2016. június 26., vasárnap

Quad Elite CDS + Eilte Pre

A Shigaraki után némi vákuumba kerültem merre tovább.

Logikus választás lett volna egy Note CD játszó, amit talán éppen ki tudtam volna finanszírozni (mármint olyat, ami kb. egy szinten van a Quest Silver-el, azaz 4.1x), de akkor annyi is lett volna idénre a láncépítés, megint maradtam volna előfok nélkül (mert ugye ez se lehet akármilyen, Note esetében minimum M2, de inkább M3). Abban sem voltam biztos, hogy egy Note CD játszó egyáltalán meg tud hajtani egy passzív előfokon keresztül direktbe egy végfokot. Úgy gondolom nem erre lett tervezve. Tehát előfok és CD egyszerre nem megy.

Szóval elkezdtem nézelődni milyen megoldás jöhet még szóba. Persze fontos lett volna, hogy egy gondolati "családból" származzon azzal, amit elkezdtem építeni.

Nagyon szűkült a kör. Egyrészt olyan termékek jöttek szembe, amik szimpatikusak voltak, de élő embert nem találtam aki hallotta volna. Ilyen volt az Ancient Audio Lektor (ebbben van előfok is).
Másrészről volt egy-két jelölt, amikről azok akik ismerik valamennyire az ízlésem és valamennyire a terméket egyszerűen lebeszéltek. Ilyen volt például a Wadia 381. Nem találtam embert, aki ajánlotta volna nekem.

Ráadásul árban ezek a dolgok számomra már nehezen sorolhatók a kipróbálom aztán meglátjuk kategóriába.

Hagyaték

Aztán bevillant a Quad. Szerettem amíg volt és működött. A Shigaraki egy nyitottabb, szórakoztatóbb hang, de a Quad megfelelően kiegyensúlyozott karakterrel rendelkezik ahhoz, hogy hosszú távon is együtt lehessen vele élni. Meg hát talán eddig ér Csontos István "hagyatéka"? Nem egyszer láttam/hallottam Quad elektronikát (leginkább CD-t) Audio Note/47Lab/Avantgarde rendszerekben amiket ő állított össze. Az a bizonyos "gondolatiság". Tapasztalatom szerint alapvetően a készülékek által képviselt irányzatnak kell stimmelnie egy rendszerben. Vannak variácók és szintek is ezen belül, de ha egy irányba húznak a lánc elemei akkor már nagyjából nyertünk.

Szóval Quad. És ezt most kéretik nem félreérteni, de a fenti példákhoz képest majdhogynem aprópénz. Mármint újonnan. Talán ezt volt a legfurább lenyelni, bármilyen képtelennek is hangzik. De hát ahogy mondani szoktam, nem büdzsére, hanem hangra vásárlunk.

Ha viszont nem viszik a fél házat a CD játszóért, akkor mi lenne, ha kipróbálnánk a hozzá tartozó előfokot? Ennek meg egyik fő oka a "lustaságom". Az elmúlt időszakban a Heed passzív előfokkal elégszer átéltem, hogy milyen oda-oda sétálni a potméterhez zenehallgatás közben, míg a lemez elején megtalálom a hangerőt ami éppen a felvételhez szimpatikus. Nem kérek sok mindent így a 21. században, de a hangerőszabályozás távirányítóról azért nem rossz dolog. Bónusz, hogy így egy gyári távirányítóról minden funkció elérhető.

Úgyhogy ez úttal teljesen szokványos módon felhívtam a magyar forgalmazót (hifibarlang), hogy van-e ebből párosból. Volt, vettem. CD-t nem szerettem volna használtam venni, ezt az előfokot meg nem is tudom láttam-e már használtan. Ha jól értettem a közeljövőben drágábban fognak a polcra kerülni sajnos a Quad termékek. Hallottam új árakat (CDX például), nyilatkozzon minden kedves érdeklődőnek a forgalmazó ez ügyben, de azon az áron már sokkal többet gondolkodtam volna.

A technika

Pár szó magukról a készülékekről. Egész csinosak feketében. Az előd szürke, kék, zöld színei után kifejezetten komolyabban vehető külcsínre. Persze itt vannak a fehér/kékes kijelzők és a szintén fehér színnel világító Quad felirat. Utóbbi nem túl nagy, előbbire meg gondoltam úgy is kikapcsolható. Kivéve, hogy nem. Azaz félig. Mert a CD kijelzője valóban kikapcsolható, de csak a saját távirányítójáról, az előfokéről (ami rendszertávként is funckionál) nem. Mi az értelme ennek az egésznek?

Főleg azért furi, mert ha a gyári ajánlás szerint kötjük össze a CD-t az előfokkal, akkor majdhogynem egy egységgé vállnak. Vezérlésre és jelátvitelre ott a Quad link, egy RS232-höz hasonló soklábú kis csatlakozó, ami annyira rövid, hogy csak egymás tetejére lehet tenni a két készüléket.
Ezen szimmetrikusan közlekednek a jelek, meg pluszban még van csatorna a rendszervezérlő jeleknek. Csak az előfokhoz jár. Van még pici tápkábel is, amivel a CD az előfok 230V-os kimenetéhez tud csatlakozni, tehát a ki-be kapcsolást is intézi az előfok. Konformizmust választottam és így, a gyári ajánlás szerint kötöttem össze a két készüléket.

Így tulajdonképpen lett egy CDP-hez nagyon hasonló, csak éppen kétdobozos CD játszóm, analóg bemenetekkel és nem a CD-be beépített digitális hangerőszabályzót használhatom, hanem a Pre-be épített analóg (de digitális szabályzású) megoldást.

Sajnos a Pre ugyanúgy 32 fokozatban szabályozza a hangerőt, mint annó a CDP és ugyanúgy időnként túl durvának találom a lépéseket. Viszont nem esik a minősége alacsonyabb hangerőn úgy, mint a CDP beépített digitális megoldásának.

Meg még talán annyi, hogy a CD nem szereti az írt lemezeket. Nem nagy truvájjal készítettem eddig a lemezeket (kiadatlan stúdiofelvételek, koncertek) egyszerűen a MacBook-ot használtam erre. A Shigaraki-nak ezzel nem volt gondja, sőt az átmenetileg (alig) használt Pioneer DVD játszó is megette őket. A CDS vagy be sem olvassa, vagy ha mégis, akkor nem játsza le. Ennek nem örülök.



A hang

Józan alternatívaként vettem a párost, nem számítottam világverésre és pontosan valami ilyesmi történt. A Quad - mint mindig - különösebb magamutogatás nélkül, de azért biztos kézzel szépen elzenélget. Akármeddig hallgatható, nincs digitális, éles hangzás és sokkal inkább a zenei történést teszi előtérbe, mint a hifis paramétereket. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a páros így együtt több felbontásra képes, mint a Shigaraki, gondolom mert az előfok rendesen hajtja a végfokot.

Amíg nem volt CD játszóm próbáltam együtt élni a Pioneer DVD-vel. Mondogattam magamnak, hogy elvileg csak nüanszokról beszélünk, finomságokról, csak nem vágja haza az egész rendszert. De. Volt, hogy komplett hét kimarad zene nélkül. Kár is elemezni a sok okot miért, nem húzott a rendszer, hogy menjek hallgassam. Szép lassan leépült a hobbim, téli álomra ment. Hát ezt csinálja egyetlen rossz komponens.

Ezek után a Quad igazi megváltás volt. De mindenféle dolgok közül legelébb azt tűnt fel, hogy megint vannak érzései az énekesnek. A hang nem valami papírból kivágott rajzolt körvonal. Hogy mennyi finomág van az énekben, apró tonális váltások, színek. Ezek mind sehol nem voltak. Aztán jött a jól ismert és vágyott nyugalom, kisimultság, természetesség érzése ami mindig mutatja a komolyabb elektronikát. A ritmus nem hatásvadász, de egyben játszik a zene minden pólusa, egy ritmusra dolgozik a dobos mindkét keze, de még a lába is.

Aztán meg nehéz a Quad-ról mit írni, mert a leginkább tényleg az igaz rá, hogy úgy rendben van. Klasszikus, tedd le, kapcsold be és használd készülékek. Ez is egyfajta anti-hifi.