2019. december 29., vasárnap

"10 year challenge"

Valamikor az év során jött szembe ez a hullám, hogy "10 éves kíhívás", így szabad fordításban. Egyébként ez a kedvencem...


Aztán rájöttem, hogy ez a blog is pont 10 éves idén. Bár igazából ezen a helyen már feltámasztott. Előtte volt valahol máshol (ugyanezen a néven) az első pár bejegyzéssel, de ott  elhalt. Aztán itt meg megmaradt.

10 év...mondjuk 2009-ben még pont költözködés alatt voltunk, az első nem összegző bejegyzés 2010-es. Ez már abban a házban felállított "rendszerről" szól, amiben most lakunk. De akkor a tetőtér még csak beton volt, a nappali pedig akkor is és most is alkalmatlan (lenne) zenehallgatásra.

A 10 év alatt megírtam ide, ami nálam megfordult itt, legalábbis többnyire. Ami nagyon nem működött, arról meg inkább nem írtam. Útkeresés van épp elég itt, nem hiányzik még az is, ami nálam valamiért egyáltalán nem működött. Nagy felismerésre se jutottam, csak általánosságok. Minden számít, mindent hallani. Az jelútban lévő anyagminőségéket, a rezgéscsillapítást, nyílván azt, hogy mennyire jól van megépítve/megtervezve egy adott készülék. Szoftverek is. Akusztika, install...ezek nagyon elöl vannak. Visszatérő tapasztalat, hogy a DSP zenegyilkos dolog. Ilyesmik.

A rendszer további fejlesztését illetően a 230V-os táplálás csiszolgatása még előttem áll. Jelenleg Lapp-Ölfex kábelek vannak Bals csatalkozókkal mindenhol, az elosztó pedig egy Kontaset típus. Még az Avantgarde-okkal együtt kerültek a rendszerbe.

Került már a rendszerbe az évek során szinte mindenféle szűrő, leválasztótrafó magyar és neves küldföldi gyártóktól vegyesen, de eddig egyik sem volt elég jó hozzá, hogy maradjon is. Még egy-két kísérlet van a célkereszetben, aztán lehet hagyom a dolgot. Ha nem kell ide, hát nem kell.

A tápkábelek kérdése is izgalmas, ugyanakkor itt nagyon megbossszulja magát a sok komponensből megépített rendszer. Sok kábel kell hozzá. Majd. A tápkábel lesz talán az egyik utolsó lépés.

Addig még gondolkodom a digitális rész feljesztésén. Szeretnék I2S kapcsolattal bemenni a DAC-ba, ha már egyszer tud ilyet. Erre (jelenlegi ismereteim szerint) három módon lenne:

- A még nem kapható Aqua LinQ segítségével.
- Egy Pink Faun végpont segítségével, amibe a DAC-hoz passzoló I2S kártyát tetetek.
- Vagy megnézem, hogyan tudnám a mostani Luxor PC-ben belesuvakolni a Pink Faun I2S kártyáját

Az első két opció sajnos sok pénzbe kerül a harmadik meg nem tudom működik-e. Majd szép lassan a végére járok.

Aztán szívesen gyűjtenék tapasztalatot az audió hálózatokba tervezett switch-ekkel kapcsolatban is. A digitális frontot azért nagyon sokáig lehet finomítani.

Tervezem aztán még az install folytatását is. Egyszer el szeretném pakolni középről az elektronikákat (leszámítva a monoblokkokat). Ehhez is kell sajnos pénz a kábelezés miatt.

Ugyanakkor ez mind-mind alapvetően a kíváncsiság szűlte lépés (lesz). Ha csak a zene élvezete felől nézzük a kérdést, azaz hogy a most nálam lévő hanggal elégedett vagyok-e, akkor meg nem is kellenek. Már a Rethm-el is úgy voltam, hogy el tudnék vele bármeddig élni, a "Son" viszont emelt még egyet a szinten. A legjobb hangfalam, ami eddig volt (beleértve az Avantgarde-ot is) és sikerült a helyét is megtalálni. Nem is hiszem, hogy kell ettől jobb hangfal. De ugyanezt gondolom az Audiopax végfokokról, az előfokról, a Townshend kábelezésről vagy az Aqua DAC-ról. Ezek mind számomra már megfelelő minőségű komponensek, amik még szeretik is egymást.

Mindezek mellett a 2020-as év - ahogy most látom - hifi szempontjából sokkal lassabb lesz, mint mondjuk az idei. Egész egyszerűen másra fog kelleni a pénz nagy valószínűséggel.

Úgy általában véve is azt érzem, hogy még maximum 4-5 évig tudom ezt a rendszert alakítani, aztán anyagi határaimhoz érek. Ez azt jelenti, hogy egyetlen komponens cseréje is a jövedelmi szintemhez képest aránytalan nagy kiadás lenne. Mondjuk ha le akarnám cserélni a Model 88-at az M50-re. "Soha ne mondd, hogy soha", tartja a mondás, de ha azt mondom nagyon valószínűtlen, hogy ez megtörténik, akkor biztos nem túlzok. A jobbra-balra lépkedést meg inkább hanyagolnám, az csak egy pénzvesztő. Meg borulhat a szinergia és a végén lehet mindent cserélni.

Szóval 10 év után most így. Az eredeti célom igazából többször is elértem, bár ha teljesen őszinte akarok lenni a legkompromisszummentesebb hang számomra a mostani.

Nagyon szerettem a teljes Quad rendszert (hangtömegében volt csak korlátos). A kávzi Note rendszert a Shigaraki CD játszóval (illeszkedő előfok hiányában gyönyörű, de kicsit mégis komótos hanggal). Az Avantgarde rendszerem miután rugókra kerültek a hangfalak. A feleségem még most is visszasírja a tölcsérek látványát és azt az érzést, amit nagy hangerőn tudtak csinálni. Meg hát egészen friss emlék a Rethm a Townshend cuccokkal. Az a hangfal egy igazi óriásölő.



Zárószó sincs, maximum szünetjel. A 2014-eshez hasonló lassú évre számítok.

2019. december 22., vasárnap

Forráscsere 6 - AudioLinux

Legutóbb a Luxor PC/Roon+HQPlayer kombinációnál tartottam, ez év januárjában.

Operációs rendszer mindehhez egy standard Ubuntu Studio. Alapvetően szükségem volt egy Desktop-al rendelkező operációs rendszerre, mivel nem volt kedvem megvenni a HQPlayer "embedded" verzióját. (Amihez nem kell grafikus interfész). Igazából az egész felépítés valahol a HQPlayer köré épült. Szóval ez ketyegett pár héttel ez előttig. Egyébként problémamentesen. Az Ubuntu összevárta a frissítéseket kétheti ciklusra. Ha volt kedvem akkor újraindítottam, ha nem, az se zavarta. Működésbeli gikszer/akadás nem volt semmi.

Időnként (mondjuk negyedévente) rutinszerűen rápróbáltam a csupasz Roon-ra (HQPlayer nélkül), de mindig megállapítottam, hogy valahogy túl darabos, durva a HQPlayer-hez képest.

Aztán jött a "Son" meg az új hangfallal járó ismerkedés. Meg nagyjából ekkor a Roon 1.7-es verziója is. Először a Roon saját fórumán olvastam, hogy javult az 1.7-es verzióval a Roon hangja. Már ha a core és a végpont egy gépen van (mint nálam). Szemfülesebbek rá is mutattak a változtatások listájában egy adatgyűjtésre (bufferelésre) vonatkozó sorra. Mármint hogy azon dolgoztak egy sort. Meg hogy talán attól.

Ezzel párhuzamosan a "Son" meg annyira végtelen simán szólt a felsőbb regiszterekben, hogy az már túl sima volt. Nem gondoltam, hogy fogok ilyet digitális forrásból hallani, de ilyen is van. Hozzá kell tenni, hogy a rendszer ekkor még a hosszú falon volt a 90 fokos forgatás előtt. Azaz több és kevésbé kontrollban tartott basszus párosult egy nagyon légies magassal. Kicsit több harapás (is) kellett volna a hangba. Emlékeim szerint meg a Roon magában kicsit durvább, egyenesebb bár sajnos szétesettebb is mint, mint a HQPlayer.

Azért egy próbát megér alapon (két kattintás kb.) rápróbáltam megint a Roon-ra magában (itt már 1.7-es verzióval) és számomra is döbbenetes módon csak előnyét hallottam a változásnak. Jobban karcolt, húsosabb volt a hang, élőbb és nem volt szétesve. A HQPlayer ezzel szemben finomabb volt, cizelláltabb és simább, viszont a csupasz Roon-hoz képest kicsit művibb.

Kapcsolgattam egy ideig, de teljesen egyértelmű volt most (és ebben a rendszerben) a sima Roon előnye számomra. Úgyhogy maradt.

Aztán ment tovább az install, átforgattam a szobát, megint rápróbáltam hogy úgy jobb-e HQPlayer-el, továbbra sem. Azért igen csodálkoztam, mert annó nagyon megnyerte nálam a csatát a HQPlayer. Megvan a licenc-em is rá, szóval igazából választási kényszer sincs. De egész egyszerűen nem kellett már a rendszerbe.

The King is dead...long live the Queen!

Na ezt a tény még ült egy darabig, aztán szép lassan rájöttem, hogy ha nem kell HQPlayer, akkor viszont el lehet hagyni a grafikus interfészt. Ennek van egyrészt szoftveres előnye. Jóval kevesebb szoftveres lenyomata van egy olyan rendszernek, ami nem futtat semmilyen grafikus környezetet. Másrészt hardveresen is jó dolog, mert nem kell egy HDMI kábelt odahúzni a géphez, billentyűzet/egér összeköttetést biztosítani és hát a komplett monitor elpakolható. Tisztább install.

Úgyhogy elkezdtem kutakodni milyen oprendszer legyen az Ubuntu utódja. Microsoft termék ez úttal is kizárva, OS X-et végképp nem állok neki felvarázsolni nem támogatott hardverre. Maradt valamelyik Linux disztribúció. Ha már, akkor már alapon kifejezetten audio célokra optimált kiadásokat néztem végig. A teljesen ingyenesektől a drágábbakig van minden.

Én végül az AudioLinux mellett kötöttem ki. Kellően célreszabottnak tűnt - nem véletlen kerül ennek egy verziója a Pink Faun audió számítógépekre. Teljesítette azt az elvárásom, hogy támogatottan fusson rajta a Roon és legyen "headless", azaz monitort nem igénylő verziója. Cserébe nem ingyenes, de nem is kell belehallni az árába. Plusz kapunk támogatást is a telepítéshez.

Úgyhogy egy kellemes szombat délután belevágtam, gondoltam egy minimális Linux-ot feldobni egy image-ról nem nagy cucc. Ubuntu is hogy felugrott Roon-al és HQPlayer-el együtt. Este már belehallgathatok hoz-e valamit.

Tévedtem.

Van amikor az univerzum titkos erői egyszerűen nem akarják, hogy valami sikerüljön. Ilyenkor vagy összekuporodunk a szőnyegen magazatpózban és várjuk, hogy elmúljon az együttállás, vagy küzdünk. Egy ideig még reménykedünk, hogy csak egy-két bukkanó volt, aztán belátjuk, hogy ezúttal - ha végig akarunk menni az úton - minden lépésnél kapunk valami kis ajándékot. Nem először volt ez így, ismerem jól az esélytelenségnek ezt az érézését. Mikor mennie kellene a dolgoknak, de nem. És nem és nem. (Annó a 2000-es évek elején elég sokat bűvöltem Linux-okat). Viszont a szőnyegen kuporgáshoz én türelmetlen alkat vagyok, úgyhogy küzdöttem...


Az első jel az volt, hogy a vásárlást követően nem történt semmi. Mivel az oldalon nincs letöltési link (és valahogy védeni kell a szellemi tulajdont), logikus volt, hogy kapok egy vásárlást megerősítő levelet linkkel együtt. De nem jött semmi. Nem akartam rögtön piccsogni, vártam egy szerény 3 órát aztán csak rákérdeztem, hogy ilyenkor vásárlás után minek kellenetörténnie.

Csodálkozó válasz, hogy dehát ment 10 percen belül a levél instrukciókkal és linkkel...azért itt van még egyszer. Tényleg jött egyébként, csak a google mail berakta spam-nak és én nem láttam. Na innen indult és csak jött és jött. Csak mert még eleven bennem az emlék amúgy listaszerűen:

- a letöltési linken két image fájl volt. Egy 210-re végződő és egy 211-re. Meg egy HSA fájl, amivel a letöltés helyességét lehet ellenőrizni. Mint kiderült a 210-el nem kell fogalkozni régi, a HSA fájl pedig egyik verzióhoz sem tartozott, ezért úgy tűnt mindig hibásan töltök le. (Első levélváltás).
- A telepítéshez megadott terminál parancs (kitömörítés + image másolás) nagyjából 3 óra alatt futott le, mert biteknként másolt (nem volt megadva a parancsnak másolási blokk nagyság). Kétszer szakítottam meg, mert azt hittem lefagyott a másolási folyamat. Újabb levelezés-  de jó az! - kivártam. Elkészült a telepítésre alkalmas pendrive, de lefagy a telepítés.
- Gondoltam mégis csak lehet hiba egy ilyen több órás másolási folyamatban, átálltam  a már bevállt Echer-re, amivel megbízhatóan és gyorsan lehet image-t írni. Az bezzeg megcsinálta 20 perc alatt. De a telepítés továbbra is lefagy.
- Megint levelezés, kikapcsoltam-e a secure módot a BIOS-ban. Nem. (Másik féltucat beállítást sikerült megcsinálni probléma nélkül). Fél óra kutakodás a neten mire rájövök hogy kell. Alapból nem kikapcsolható, biztonsági kulcsokat kell törölni a BIOS-ból hozzá. (Extra megnyugtató, hogy 3x kérdez rá, ezt biztos és tényleg törölni akarom?)
- Újabb BIOS varázslások, újabb kudarcok mire véletlen rávezetjük egymást, hogy miért 8GB-os pendrive-al próbálkozom. Legalább 16GB, de inkább 32 kell. Egy 2.7GB-os image fájlhoz. Merthogy arra csomagolja ki a teljes rendszer magát először. Szuper, tényleg ott van az oldalon is ez az infó, (sok minden más mellett). Este 9-kor Tesco-ba be, 32GB-os pendrive megvesz.
- Gondoltam akkor na, ez volt a baj, majd most az eredeti terminál paranccsal, szépen mindent a leírás szerint. 2 óra várakozás után 11-kor aludni térek, reggelre majd megírja a pendrive-ot.
- Cserébe reggel egy hibaüzenet vár, miszerint kitömörítési hiba miatt nem futott végig a folyamat.
- Megint Etcher, megírja 20 perc alatt. Telepítés és fent van!
- De kér jelszót az első belépésnél, az mi? Ja itt van az oldalon: audiolinux0. Kár, hogy a terminál nem mutatja a jelszót amit beírunk és a magyar billentyűzeten az "ő" betű a nulla és nem a nulla. De ezzel csak 5 percet vesztettem el. (Most. Évekkel korábban sokkal többet).
- Bent vagyok a menürendszerben, fut az AudioLinux! Ki is írja, ha először vagyunk itt telepítsük a szükséges szolgáltatásokat, mert alapból semmi nem fut. Menüből lehet egyszerűen választani, kérem szépen a Roon-t. Hibára fut a telepítő, de miért?
- A rendszer által alapból telepített Roon tükörszerverek listájában az ausztrál az alap, ott meg valamiért hibás csomagok vannak fent. Megszerkesztem a fájlt, élővé teszem a magyar tükröket, feltelepül, fut a Roon!
- De nem látja a Back-Up-ot a NAS-on. Igazából nem látja samba-n a NAS-t. Adok fix IP címet a AudioLinux-nak, megmutatom neki a NAS-t IP-címmel, úgy megy. De nem szép.
- Rájövök a routerem kell megadni elsődleges DNS szervernek egy konfigurációs fájlban, úgy megy. Tudom lokálisan Linux alá csatolni a NAS-t, a Roon meg arra mutat.

És...azt hiszem ennyi. Nem tudom mi lehetett volna még. Mondjuk selejtes a pendrive amit a Tesco-ban veszek, de nem teljesen, csak valami furmányos módon, hogy ne rögtön jöjjek rá. Az végülis nem volt. Így kb. nettó 6-7 órám ment el a dologra.

Na de miután kikacagta magát rajtam az univerzum már minden rendben ment. Helyreállt a korábbi könyvtár és atomstabil a rendszer.

No és a hangminőség? Szerintem úgy nagyjából minden jobb lett. Nehéz itt teljesen biztosra menni, mert jó egy nap szünettel tudtam ráhallgatni a rendszerre. Nem létezett az Ubuntu és az AudioLinux egyszerre.  De így két hét után is azt gondolom alapvetően életszerűbb, lazább lett a megszólalás. Meg kevesebb a kábel és teljesen el tudtam pakolni a mointort meg a billentyűt.

Szóval végeredményben jóság ez, meg jó hogy van. A telepítés meg elvileg egy pofonegyszerű dolog, csak nekem nem így jött ki a lépés. A támogatás egyébként végig gyors volt, éreztem hogy együtt gondolkozik (és időnként csodálkozik) velem a rendszer megalkotója.

Úgyhogy ennyi. Leginkább amolyan naplószerűen: ez most a szoftveres megoldás a rendszeremben.

2019. december 17., kedd

Wolf von Langa "Son"

Megszeretni...

Bár nagyon nem emeltem ki itt a blogon, de a "Son" története még idén München-ben kezdődött. Az Air-Tight szobákban volt "Son", mindkettőben.

Ez volt a "nagyobb" szoba
Meg a kisebb
Második képen az Air-Tight CEO-ja is látható. Meg az is milyen picik tulajdonképpen ezek a hangfalak. A legfelső emeleten volt mindkét szoba a Kondo és Thomas Mayer rendszerek közelében. A szobába benézve nem volt túl lenyűgöző az amúgy is kissé megalomán müncheni kiállítás életérzésben a rendszer (főleg a pont a hangfal méretei okán), de az Air-Tight-ot mindenképpen meg akartam hallgatni. A Wolf von Langa-ról még csak nem is hallottam eddig. És nekem akkor ott egy kiállításon eljött az álleesős érzés. Hogy itt valami nagyon jó. Laza, életvidám, nyitott, de kellően lehengerlő hang. Mindez egy viszonylag pici szobában ami adott egyfajta intimítást a megszólalásnak. Meg úgy el tudtam képzelni, hogy mondjuk ezt otthon is lehet hallgatni.

Ellentétben mondjuk ezzel. Mondjuk ha palotában laknék végül is lehet...
Ráadásul mindkét szobában (eltérő méretük ellenére) nagyjából ugyanazt a hangot hallottam. Ez is bíztató a hangfal szobába integrálhatóságát illetően. Az is van, hogy bizonyos dolgokat elektronikák rontanak el vagy csinálnak jól és megint másokat a hangfalak. Persze a kettő össze tud veszni (elektronika és hangfal) és akkor mehet a nyomozás, de nekem itt egyértelműen a hangfal vitte el a műsort. Ezt a fajta nyitott, gyors, levegős, sima megszólalást...ehhez nagyon jó hangfal is kell.

Nem azt mondom, hogy a hang amit abban a két szobában hallottam az abszolút etalon mindenkinek. De hogy engem ez a prezentáció fogott meg a legjobban az összes rendszer közül, az számomra tény.

Fel is lelkesedtem, hogy egyszer szerzek egy ilyet. Majd. A "majd" főleg az által lett hangsúlyosabb, hogy megkutakodtam az árát. Nem teljesen lehetetlen az új ára, de azért rendesen neki kell futni. Impulzus vásárlás nem lesz, hogy úgy mondjam.

De mit is tudtam meg erről a számomra ismeretlen márkáról és típusról a borsos árán kívül?

A cég maga német. Mondjuk ezt így adja a neve, "Wolf von Langa".  Hogy is mondjam, valóban van egy történelmi csengése. Aztán az is hamar világossá válik, hogy ez egy pici manufaktúra amely sosem szégyellt kísérletezni és nagyjából mindenféle technikához hozzányúl. Épít tölcsért, szélessávú hangszórót, használ szalagsugárzót, szóval mindent amit jónak talál.

WVL Wolf von Langa WOLFVONLANGA outline model survey 2019-09 references and awards
Aktuális kínálat
Ami viszont mégiscsak krédója a cégnek az az elektromágnesek használata. A "Son" esetében ez csak a mélyközép hangszóró, a nagyobb típusoknál az összes hangszóró ilyen felépítésű.

Az elektromágnesek (más néven gerjesztett hangszórók) használata egy nagyon régi dolog. A legelső hangfalak mind ilyenekkel készültek, mivel a ritkaföldfémek az 1920-as években...ritkák voltak. Lett előbb az AlNiCo majd a Neodium mágnesek és ezek az állandó mágnesek végül teljesen kiszorították az otthoni felhasználásból (mint például a hangszórók) az elektromágneseket. Ennek is - mint a legtöbb mindennek az iparban -  a költség volt az oka. Az elektomágnesek a lengőtekercsen kívül egy még egy második tekercset is igényelnek amely nem csinál természetesen semmit egy külső tápegység nélkül, ami tulajdonképpen a gerjesztést adja.

Szóval drágább megoldás, de technikailag van előnye is. Elektromágnesekkel nagyobb mágneses térerő érhető el, mint az állandó mágnesekkel. A "Son" használati útmutatójában szerepel is, hogy felmágnesezhető mechanikus órával vigyázzuk a közvetlen közelében. A másik előny, hogy a tápegységet meg lehet úgy építeni, hogy állandó áramot biztosítson a lengőtekercs mozgása mellett is. Azaz folyamatosan állandó mágneses térben mozog a hangszóró, független attól, hogy a mozgótekercs mozog. Ezt semmilyen állandó mágnessel nem lehet megoldani. Előnye a nagyobb linearítás, kisebb torzítás, jobb impulzus válasz. Ráadásul így a hangszoró is kevésbé beszél vissza az erősítő kimenetére.

Ez így nagyon jól is hangzik, de biztos tele van apró buktatókkal a megvalósítás, mert még a nagyon drága kategóriában is csak kevesen használják. Például a Focal az utópia sorozatának mélysugárzóinál (amelyek nevében az EM jelzés szerepel).

Kicsit visszatérve a "Son"-ra...ez a modell egy 30cm-es papírmembrános elekromágneses hangszórót kapott.
wolf von langa_det.jpg
Állítólag a legköltségesebb hangszórója a cégnek ami a "Son"-ban van, mivel sokkal magasabb fekvenciákra kell működnie, mint a csak szubnak használt testvérei. 2KHz körül kezd el váltani egy másodrendű keresztváltóval. Azért ezt az infót egy ideig én is ízlelgettem, hiszen arról beszélünk, hogy 30cm-es papírmembrán csinálja ezt.

A képen is jól látható módon a hangszóró része egy 1cm vastag alumínium lap is, ami így leváltja az általában használt hangszórókosarat. Merthogy masszívabb, stabilabb, mint az öntvény kosarak.

A furcsaságok sora azonban még nem ért véget, rögtön a hangfal hátulján folytatódik.

Membrán hátul is
Ugyanis nem csak elöl, de hátul is van egy 30cm-es membrán. Igaz, ez csak passzív membrán. Mindez becsomagolva egy 20mm vastagságú HDF-ből készült dobozba. Belső csillapítása asszitnemtrikusan elhelyezett merevítőkből és minimális elnyelő anayból áll. Az egészre kerül ey masszív lakkréteg és kész is az alja a hangfalnak. Ez a pici méregzsák kb. 40 kg.

A magassugárzó szintén egy speciálisan megerősítet AMT darab, amit a Mundorf szállít. Ez egy 6 fokban hátrafele döntött plexi állványkában ül. A plexi lapot mágnesek tartják a dobozon. Pontosabban a hangfal dobozában csücsülnek elrejtve mágnesek, a plexi talapzatába pedig 2 fém pogácsa van illesztve. A képeken is láthatóan nyitott konstrukció, ami a Heil magasaknál azért ritkább.

Végeredményben ez a hangfal egyfajta dipol (is), hiszen a mélyközépben is dolgozik előre-hátra, a magasa pedig teljesen nyitott.

Az egész csomag tápegységestűl így néz ki.
Megszerezni...

Az én történetem ezzel a hangfallal München után úgy folytatódott, hogy sehogy, ugye az ára miatt. Csekkoltam a hifishark-ot, de nagyon ritkán (kvázi sosincs) használt eladó. És nem is voltam benne biztos, hogy szerettem volna használtat egyáltalán. El is voltam jól a Rethm-el, úgy voltam vele kell egy hosszútávú cél is. Ha egyáltalán.

Végül egy hobbitárssal október környékén szóbakerült egy beszélgetésben megint a hangfal (nyílván ő sem hallott még róla). Még aznap jött tőle egy sms, hogy éppen frissiben felkerült egy pár a használtpiacra. Ráadásul annyira nem is lehetetlen áron. És nem is annyira messze. A kísértés.

Beszéltem a gyártóval, ismerte a darabot, egy volt viszonteladójának a demodarabja. Konkrétan ez a példány volt tesztelve a német Stereoplay-ben. Megfelel az aktuális verziónak, azaz annak amit München-ben hallottam. Aztán beszéltem az eladóval, kicsit még sikerült is alkudnom és mivel az audio iparban dolgozik még papírt is kapok a vásárlásról garanciával. Ilyenkor jön az a menetrendszerű gondolat, hogy ilyen alkalom csak nagysokára lesz, ha egyáltalán. A hírdetés feladását követő 3-ik napon véglegesítettük a vételt.

A következő lépés a hangfal hazaszállítása volt. 1000km. Oda. Meg vissza is. Egy nap oda, egy vissza. Szerencsére Köln mellé kellett mennem, szóval nagyjából autópálya végig. A sávtartót meg az adaptív tempomat végleg a szívembe zártam, ilyen hosszú utaknál óriási könnyedség.


Az eladónál az állapoton és a működésen kívül semmit nem tudtam ellenőrizni. Mármint érdemben ráhallgatni. TV mellé volt installálva egy csengő-bongó nappaliba egy Benchmark erősíővel, laptop-al. Borzasztó vékonyan és sehogyse szólt. Hát ha így demózta, nem csoda, hogy nem tudott eladni belőle...

Szerencsére elfért minden kényelmesen az autóban (én is) probléma nélkül megjártam az utat oda-vissza.

Megismerni...

Itthon felállítva aztán nagyon nem úgy szóltak a hangfalak mint az eladónál. Iszonyat kis méregzsák módjára pakolták a basszust. 25Hz-es alsó átvitelt írnak hozzá és érzésre nem is vicceltek. Indult a szokásos install "játék". Mennyire messze legyenek a hangfalak a hátsó faltól, bázistávolság...ami feltűnt, hogy a magas igazából mindenhogy jó. Sima, gyors. Közben meg nem is hívja fel magára a figyelmet. Csak úgy jó. A ki-be forgatásra sem annyira érzékeny, majdnem mindegy neki. Amivel érdemes volt játszani, hogy kívül vagy belül legyenek a magasak. A plexi tartók a két hangfal között szabadon cserélgethetők ami a magassugárzó asszimetrikus elhelyezése miatt kiadja ezt a hangolási lehetőséget.

Sőt eilvileg azzal is lehet játszani, hogy hova tesszük a magast. Gyári ajánlás szerint 13cm-re kell rakni az előlaptól, de pár mm-t előrehozva kicsit attack-osabb hangot lehet kapni. Tényleg mintha így lenne.

De ami sehogysem állt össze, az a mélytartomány. Illetve...nagyon magas hangerőn jó volt érdekes módon, mert valahogy minden enegriává kezdett válni és brutálisan jó lett. De ki akar mindig koncerthangerőn zenét hallgatni? Volt egy (mélyebb)frekvencia tartomány, ahol túl aktív volt a hang. Ütött, csapatott. És mindez a nagyon nyugodt magassal együtt egy kissé fejreállt világ.

Minél kijebb húztam a hangfalat annál tisztább lett az énekhang (ahogy illik), de erősödött a csapkodás a nevezett frekvencián. Hátrébb tolva a hangfalat szelidült a mély, de nem volt olyan tiszta a közép. Nem minden zenén volt ez probléma, voltak szép pillanatok így is, a potenciál ott volt, de azért a célállomás még messze volt. Nagyjából ezzel a pozícióval tudtam ekkor a legjobb hangot/kompromisszumot megcsinálni.



A piros csík a padlón a Rethm helyét mutatja, annak ott volt a frontja. De aztán volt előrébb és hátrébb is, összébb és széljelebb a "Son". De igazán véglegesen jó sehogyse volt.

És közben végig úgy éreztem, hogy ha picit ennek is tudnám állítani a mélyét meg lenne mentve a helyzet. De hát nem lehet...illetve...és ekkor ugrott be, hogy mivel számítógépről hallgatok zenét akár a Roon-al, akár a HQPlayer-el tudok DSP funkciót használni.

Először is mértem egyet és hamar kiderül igazából összesen két frekvencián van gondom. 64Hz és 108Hz. Először gyorsan Roon-ban tettem be két lapos kis 3dB-es szűrőt és bizony-bizony el is tűnt a bosszantó ütés a hangból.

Na de ettől tuti lehet profibban is csinálni. Nem először futottam neki a dolognak, szóval nem nulláról indultam. A magamfajta amatőrnek inkább az a probléma, hogy teljesen ellentétes dolgokat bír találni a neten. Mármint hogy mit is kellene csinálni.

Magyarul van ez a cikk. Próbáltam kiindulni abból amit itt olvastam, de az ellenkezőjét is megtaláltam annk, ami itt van (16 szürő a teljes frekvenciatartományban). Egy francia fórumon találtam egy 6 lépéses "hogyan csináljuk szobakorrekció" szálat, ami közelebb állt hozzám. Az első négy lépés arról szólt hogyan tegyük rendbe a szobát akusztikailag és hogyan installáljunk a rendszert. Csak az utolsó kettő foglalkozott a DSP-vel. Ökölszabályként: csak 300Hz alatt, kiemelni tilos és ha lehet 3dB-nél többet ne avatkozzunk be. Hosszan taglalta azt is, hogy miért nem szabad 300Hz alatt a rephase-hez hasonló fáziskorrekciót alkalmazni. Keresgéltem most egy fél órát a fórumot, de sajna nem találtam, hogy idelinkeljem, csak a jegyzeteim maradtak meg. Szakmai fórum volt, nekem teljesen hiteles.

Úgyhogy csináltam REW-el saját impulzus válasz fájlt (wav formátumba) a fenti elvek szerint, amit meg jól beraktam a HQPlayer konvolúciós beállításaihoz. Még jobb volt.

De azért tudtam én, hogy igazából nem értek ehhez és ezért nem szégyeltem még fizetős szolgáltatást sem igénybe venni. Van ez a szimpatikus kis (megint csak francia) cég, hogy "home audio fidelity".

A lényeg, hogy mi megcsináljuk a méréseket a cég meg elkészíti nekünk a korrekciós állományokat. Sok tapasztalattal meg profi szoftveres háttérrel, tehát mindennel, ami nekem nincs. Külön érdekesség, hogy lehet rendelni olyan speciális korrekciós fájlt is, ami csökkenti a hangfalak "keresztbebeszélését". (Angolul: crosstalk reduction).

Az elgondolás szerint alapvetően hibás a sztereó hangvisszaadás esetén, hogy a visszajátszásnál a bal fülünkkel is halljuk a jobb oldalt és fordítva. A szoftveres megoldás ezért - figyelembe véve a hangfalak távolságát egymástól, a hallgató pozíciótól illetve a fülünk távolságát és fejünk méretét (ezt mind meg kell adni!) - kivonja a némi időkésleltetéssel a bal csatornából a jobb csatorna jelét és fordítva. Nem tudom egyszerűbben leírni, a linket oldalon tök jó kis videó van róla. Létezik ilyen hardveres megoldásban is hegyni pénzért. BACCH-SP.

Kíváncsi várva az eredményt nekiáálltam és megcsináltam az előírt méréseket. 9 mérést készítettem, nagyjából egy fél méteres kört leképezve minden irányban a hallgatói pozícióhoz képest.


Maga a szolgáltatás nagyon flottul ment. Gyors kommunikáció és munka, ahogy azt kell. 24 órán belül megvoltak a fájlok ráadásul az árban benne volt, hogy ha valamit kicsit másképpen szeretnénk, akkor van mód változtatásra.

A szűrők telepítése is könnyen ment (ez úttal is HQPlayer-ben), de most a matrix/pipeline funkció használatával. Mindkét oldalnak két szűrő is jutott.

Ráhallgatva az eredményre azt tapasztaltam, hogy kicsit kiforgatja a rendszert a sarkaiból. A legfurább a magastartomány lett, ami így képes lett itt-ott tolakodóvá válni. A mély meg kicsit már túlságosan jólnevelt. A non-crosstalk verzió viszont meglepően érdekes volt! Mintha egy zenebuborékba ültem volna. Sima sztereó felvételek esetén is plasztikusabb, domborúbb lett az előadás. Szellős színpadkép, az énekes tényleg mintha a kitejedést, valós testet kapott volna, mintha a szobában állt volna. Csak ugye összességében nem teszett itt-ott a megszólalás.

Úgyhogy készült még két verzió. Egy amilyek lefele kicsit "emelkedett", azaz picit több volt a basszustartományban, de ugyanúgy a teljes frekvenciasávot optimálta, meg egy másik, ami csak 300Hz alatt csinálta a dolgát.

Pár hétig elvoltam ezekkel, leginkább az a verzió tetszett, ahol csak a mélytartomány volt kezelve. Aztán előbb mégiscsak kisesett a non-crosstalk verzió, mert idővel múlt a varázs és picit zavaró kezdett lenni. Mintha néha bizonyos hangok ellenfázisban szólnának, volt hogy szinte komplett hangszerek tűntek el (szubjektíve) e miatt. Szóval érdekes, de inkább ne.

A másik, tiszta 300Hz alatti optimalizációval meg két dolog volt.

Az egyik koncepcionális probléma. A basszus módosításával ugyanis simán jöhet az, hogy újfent kicsit tenni-venni kell a hangfalat. De akkor meg már nem érvényesek a szűrők, újakat kellene csinálni megint. Ugyanígy nem változhat a hallgató pozíció helye sem.

A másik meg...elvileg minden rendben volt a hanggal, de közben mégsem. Valamiért érdektelen lett az egész prezentáció. Aztán lehet ám, hogy ezért...


Az a hosszú csik ott középen a digitális jelút. Érkezik először egy MQA fájl (oké, a legperverzebb helyzetet emeltem ki). Ezt az MQA dekóder kicsomagolja 24bit 96Khz-re. Ez után a Roon (mert itt épp abban volt a korrekció) felnyomja a bitmélységet 64bit-re, hogy ne vesszen információt a számításoknál. Alkalmaz -3dB kivezérlés csökkentést (digitális szűrők használata esetén erősen javasolt), végrehatja jelen esetben a 3 sávos ekvalizációt, visszateszi a HQPlayer elvi maximumát képező 32 bitre a mélységet, majd odaadja ezt a jelet a HQPlayer-nek. Ez innen fogja és visszateszi 24 bitre (mert az Aqua DAC maximálisan annyit kezel), elvégez egy 192KHz-re történő túlmintavételezést és egy ötödfokú digitális zajmodulációt. Hát na...a DAC-om meg alapból egy túlmintavételezés és digitális szűrő nélküli létrahálós megoldás ami lelkületben közelebb áll egy 47Lab megoldáshoz, mint a fentiekhez.

A végeredmény ebben a konkrét esetben pedig az lett, hogy a sima 16bit/44Khz-es verzió messze jobban szólt, mint az MQA-val és minden egyébbel megspékelt társa. Menet közben kiöntöttük a gyereket a fürdővízzel, ahogy mondani szokás.

De az igazság az volt, hogy akármennyire picit próbáltam DSP-vel belenyúlni a hangba az üzenet elveszett. Mindegy volt, hogy Roon-ba, HQPlayer-be és hány biten tettem vagy milyen óvatosan. Nem szólt rosszul egyáltalán a rendszer (sőt!), csak minek szól. Ez volt az érzésem. Egyébként sajnos ez minden DSP-vel megtámogatott rendszerre igaz, amit eddig hallottam (legutóbb Kii Three, Linn a "space" optimalizációjával, Tact/Lingdorf rendszerek, Meridian...). Enyém se lett kivétel.

Úgy éreztem ezt az utat is megfelelő mélységben körbejártam csak éppen megoldáshoz nem jutottam. Ami legfőképpen azért volt nagyon bosszantó, mert a potenciált végig lehetett hallani. Ott van a nagyság a rendszerben, csak elesik saját magában, leginkább az install miatt.

De ha már install, akkor lehet nagyobbat is váltani.

Legutóbb tavaly nyáron, még az Avantgarde-okkal fordítottam meg 90 fokkal a dolgokat, ebben a bejegyzésben látható is róla egy kép. 2002 óta a hosszú falon hallgatok a rendszert, előtte a röviden volt, de akkor még sehogysem állt a szoba berendezése. A tavalyi kísérlet is csak úgy tessék-lássék volt, ledobtam a hangfalakat az új pozíciba, de a szobában hagytam minden ahogy a rövid falas zenehallgatsára kialakítottam. Nem tetszett, nem is szőröztem vele.

Most viszont megint befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy meg kellene próbálni, de ez úttal rendesen. Nem csak a rendszert, de a szobát is átpakolni, optimalizálni. Hosszában csak többet lehet játszani a basszussal!

Első körben nagyjából 3 óra volt átrakni az alapvető dolgokat, de még 1-2 napra rá is alakítgattam a dolgon a meglévő akusztikai elemek felhasználásával.

Az egyik kritikus pont a hangfalak mögötti tér kialakítása lett. Leginkább azért, mert kezeletlenül hagyva nagyon kiabált a sima gipszkarton fal, de ha túlságosan "lecsuktam" - például a korábban a hosszú falon lévő elnyelőkkel, akkor meg bentragadt a hang, nem volt "szárnyalása". Több kísérlet után a nyerő kombináció ez lett...


Mármint ezt a kiindulási állapot. A szoba mindkét "csúcsos" oldalán hagyatékból megmaradt könyvek voltak a bútorok mögött egyenletesen "elterítve", hogy kicsit csillapítsanak (talán). Meg mert nem tudtam őket hova rakni. Könyvet ugye nem dobunk ki, mégha nem érdekel akkor sem. Először ezeket mind áthordtam az átellenes oldalra, ezzel teljesen kiürítve a teret.


Az eddig a hátsó falon álló 90x100cm-es elnyelőből kettő fektetve bekerült középre, jobbra-balra pedig a hosszúkás diffúzorok, tulajdonképpen a bútorok mögött takarásban. Elég sokat pakolásztam, hallható hogy ott vannak, vagy nem. Nélkülük kevésébé homogén a mélytartomány, a fekvő helyzetben lévő elnyelő meg az énekhangon segít. Ha állítva van (akár a később még látható diffúzor mögött), az már sok, kiveszi a levegőt.


A szintén korábbról megmaradt közetgyapot "zsákokból" került egy-egy a fekvő diffúzorok mögé. Maradt még 6db ilyen zsák, azok a szélekre, a sarkokba kerültek, oldalanként 3 db.


Itt pedig már a diffúzorok is a helyükön, ez egy pillantás így a kulisszák mögé, az egészből nem nagyon látszik semmi.

Amin még (megint csak és ismét!) dolgozni kellett az a tetőtér. Le kellett zárni a hallgató pozíció felett a csúcsot, amit a maradék két nagyobb elnyelővel oldottam meg. Első próbaként mind a négyet feltettem, de az megint csak sok volt, elvette a levegőt a hangból.


Az eddigi "hátsó" falat pedig visszarendeztem olyanra, amilyen volt.


Leszámítva, hogy az íroasztalom elkerült a radiátor elől, hogy több hely legyen a hangfalnak és ne ácsorogjon a nagy vízszintes lapjával az elsődleges refleksziós ponton. Cserébe viszont az eddig tetőtérben használt kazettás diffúzorokat mintha pont ideszabták volna.


A végeredmény pedig ez lett...



Ez egy szinte közeltéri hallgatásnak megfelelő installáció, a hallgatói pozíció a hangfalaktól 2.2m-re van. Szerencsére a "Son" gyári ajánlás szerint is megfelelően egyben szól már 2 métertől és így is hallom én is. A másik ami látszik - és ami miatt végül is az egész pakolászás történt - hogy közel 2 méter van a hangfalak mögött. (Illetve attól függ hol mérjük, van ahol jóval több). Eredménye, hogy egyáltalán nem kell DSP-t használni a mélytartományhoz (sem).

Ami nem jellemző általában közeltéri hallgatásra felállított rendszerekre, hogy itt ugyan viszonylag közelről hallgatom a rendszert, de mégis nagy térben szól a meglehetősen nagy membránfelület.


A hallgatói pozíció mögött közel 5 méter van még. Viszont egyrészt itt jó a basszus, másrészt nagyon szeretem ezt a fajta "beleülök" a zenébe érzést. Fordítva megközelítve, nekem furák a szoba távoli pontjáról felém kiabáló rendszerek. Lehetne messze hátul is hallgatni a rendszert (ott megint jó a basszus), de nekem úgy nem tetszik.

A képeken még az is látszik, hogy jelenleg nincsenek a rugókon a hangfalak. Még mindig nem tudtam eldönteni kellenek-e alá, most éppen a nélkül hallgatom őket.

Viszont nagyrészt megvan a hang, amit kerestem. Nyitott, gyors, dinamikus, szellős és van jó ritumusa. Meg azért így sem mélyszegény azt is be kell ismerni. Nem az a felfele húzó analitkus hang. A magas tud néha szinte már túl szelíd lenni, cserébe tényleg nem lehet egy rossz hangot kiszedni belőle. Kórusműveket hallgatni ennek okán például tiszta élvezet. Mindegy hányan és hogyan adják ki magukból ami éppen bennük van.

De amit a legjobban szeretek ebben a felállásban, az az, hogy mindezt valahogy úgy csinálja, hogy nem kéri a hangerőt. Lehet neki tolni, nem zavarodik össze, de nem kell neki. Kisebb hangerőn is megmarad a súly, a ritmus, a részletek, az apró finomságok pedig talán még hallhatóbbak is maradnak. Nem tudom ez-e az install vége, a Rethm-öt 9 hónap után sikerült berakni abba a pozícióba, ahol teljesen megjött. Most itt tartok és nagyon élvezem. Amolyan zenei kukabúvár rendszer, bármit kedvem van rajta hallgatni és abszolút nem fárasztja a fejet, sokszor húzodik késő estébe a zenélés. A Rethm is tudta ezt, de ez megint egy fokkal fejlebb van a létrán.

Annó úgy terveztem, hogy összegyűjtöm a hangfal új árát, leteszem letétbe a gyártónál és elhozom egy hétvégére. Aztán ha jó a szobámba megtartom, ha mégse visszavisszem. Ha így tettem volna visszavittem volna a hangfalat, mert nem hiszem, hogy egy hétvége alatt eljutottam volna oda, hogy keresztbefordítom a szobát és kialakítom a rendszert így. Örülök, hogy nem így alakult.