Audio Note Quest Silver

A blog szokásaihoz képest szoktalan korán - 1 hónap együttélés után - úgy gondolom eléggé megismertem ezeket a készülékeket, hogy véleményt formáljak róluk. Részben biztosan azért is, mert az elmúlt hónapban sokkal több időt töltöttem zenehallgatással, mint előtte.

De ne is rohanjunk előre, csak szép sorjában...

Miért pont ez az erősítő?

Miután letettem a voksom az E prezentációja mellett elhatároztam, hogy megpróbálom kihozni belőle, amit tud. Ezt a legjobban olyan komponensekkel fogom tudni megtenni (nagy valószínűséggel), amit hozzá terveztek, ami vele egy alomból van. Tehát valami Audio Note.

Azt is tudtam, hogy valami triódás kellene nekem leginkább, ez az előző bejegyzésben is leírt tapasztalások jól mutatták.

Az E/Sp valahol a mai 3-as szint körül mozog véleményem szerint a Note ranglétrájában, elkezdtem hát megnézegetni mi van ott, ami triódás.

3 fő irány kapásból. Integrált erősítő vonal, sztereó végfok/előfok páros, monoblokk végfokok/előfok páros. Illetve ezen belül felmerül még a 300B vagy 2A3 kérdéskör.

Megérzésből (tehát nem tapasztalati problémák okán) jobban kedvelem azokat a megoldásokat, amelyek nem párhuzamosítanak aktív elemeket (ez esetben csöveket). Nem kell kerülgetni azt a kérdést, vajon mennyire egyforma az a két elem, ami párhuzamosan van kötve.

Maradt a 2A3 istálóból a Vindicator mint alternatíva, viszont nálam határeset a maga 4.5W-os teljesítményével, hiszen nem kis szobában kell megszólalniuk.

Így aztán a 300B-k: Meishu mint integrált, Conqueror mint sztereó végfok és Quest mint monoblokk.

Innen a praktikum döntött: mi van elérhető a piacon, amit ki tudok fizetni? Kezdtem rögtön a kályhánál és becsörögtem a magyar képviselethez. Nem én leszek az első, akinek segítenek akár nem vadiúj készülék beszerzésében, hiszen ismert a hazai felhasználói közösség és az is, ha valaki váltani, fejlődni akar. A fenti hármasból lett egy ajánlatom egy pár Quest Silver-e, ami egyrészt fent volt a listámon amúgy is, másrészt meg nem is. Az a "Silver" szócska bizony szemmel jól látható összeget tesz hozzá az alap kiszereléshez.

Amiről ritkán beszélünk

Kényelmes lenne most a készülékkel gyüjtött tapasztalataim leírására ugornom, de azért van itt egy aspektus, ami előbb utóbb így is úgy is felmerül (megérte?). Mégpedig az ár. Anélkül hogy most ide forintokat írnék azt azért szerintem mindenki sejti aki ismeri a Note készülékeket, hogy ez nem lehetett olcsó.

Ilyen értékű készüléket még nem vettem és bizony hosszasan rágódtam már mielőtt belevágtam az érdeklődésbe, hogy el akarok-e indulni ezen az úton. Aztán nem egyszer végigfutott rajtam az arcpír, mikor konkrétan előttem volt az ár. Sok éve volt már, hogy megfogalmazódott bennem: szeretnék egyszer egy igazán komoly rendszert. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz meghozni a döntést, amikor a kapuban kopogtat a lehetőség.

Talán így van ez az álmokkal. Felnövünk és mire elérhetnénk rájövünk, hogy bolondság. Olyan könnyű halogatni, kifogásokat keresni, jövőre elrakni a tervet.

Úgyhogy egyrészt mérlegre tettem, hogy amit tenni készülök, az "kórós"-e. Megáll az anyagi életünk ettől hosszú hónapokra? Kell olyan kompromisszumokat hoznom, ami a környezetemben másokra (család) is kihat? Ezekkel szerintem fontos szembenézni, a helyzettel felelősségteljesen bánni. Családfenntartó nem lehet egy "szent hifista", aki üres szobában, csupasz villanykörte fényében, matracon alszik a sok milliós berendezések árnyékában.

Aztán mikor ezzel a számadással megvoltam arra jutottam, hogy nekem kell meghoznom a döntést, körülmény nem fogja helyettem, nincs tilalomfa az úton. Akkor aztán arra gondoltam, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindent okosan és racionálisan csináljuk. Kell bele valami egészséges őrültség is.

Úgyhogy nagylevegő és fejjel előre bele...

Tapasztalások

Az első rögtön egy meglehetősen fizikai jellegű felismerés volt. Az egy dolog, hogy a két monoblokk egy dobozban van és a teljes súly a kéziköny szerint 65kg, de ez a doboz bizony nem is kicsi. Annyira nem, hogy normál méretű szedán autómba bizony sehogyse fért volna be. A csomagtér túl alacsony, a hátsó ajtó általában nem tud ekkorára nyílni. 60cm x 65 cm x 67 cm. Ezt a kockát kellett volna hazacipelnem Pestről. Kérnem kellett egy kombit.

Ezen felül előre beizzítottam egy rokont, hogy hazaérkeztemkor segédkezzen felcipelni az emeletre. Ez szerencsére végül nem volt olyan nehéz feladat, mert négy fülecske van megfelelően elhelyezve a dobozon, ketten könnyedén tudtuk vinni.

A doboz kibontásokor nem fogadott ugyan ismeretlen kép, de valahogy akkor esett le, hogy valószínűleg nekem már sosem lesz "normál hifi" méretű készülékem. Ezek a monoblokkok 22cm szélesek és 53cm(!) mélyek. Meg ugye egyenként több, mint 27 kg a súlyuk.

Nem is tudtam őket hova rakni rendesen. A lemezeket is tartó IKEA Expedit-ra csak keresztbe fértek fel. Úhogy készítettem is gyorsan nekik saját kis állványt (Söund Arts) és kicsit át is rendeztem a szobát.

Ezek után a 47 Lab hangfalkábeleimet pimpeltem meg egy kicsit, hogy biztos ne törjenek többet és nagyjából össze is állt a mostani konfig.

Ez a rendszer számomra két szempontból is jellegzetes.

Egyrészt mert minden komponens (forrás, ,erősíő, hangfal) alapvetően inkább anyagtudmányról és egy tervező vizíójáról szól, mint például kapcsolástechnikai tüzijátékról. Minden végletesen egyszerű és minden csak azért működik, mert nagyon ki van találva mi legyen és milyen legyen az a pár alkatrész, ami kiteszi ezeket a készülékeket.

Másrészt a rendszer maga borzasztóan minimalista. Talán túlságosan is. A D/A átalakítóban az áram/feszültség konverzió egy ellenállás segítségével történik, amit nem követ semmilyen aktív fokozat. Tehát a D/A chip után következik egy ellenállás, ez után kábel, ez bele a háztartásomban mindig fellelhetú Heed Audio passzív előfokba (némi kábel, bemenetválasztó, hangerőpoti, némi kábel), majd újabb kábelen eljut a végfokig, amiben oldalanként van 2 db aktív elem. A bemeneten egy kisjelű kettős trióda és a 300B. Tehát a D/A chip direktbe hajtja a végfokot egy csomó kábelen és csatlakozón keresztül. Ha ennél egyszerűbb lenne, nem szólalna meg.

Hangok

És hát végül a lényeg: hogy is szól? Voltak vele kapcsolatban prekoncepcióim. Őszintén szólva nem sok minden vártam tőle. Tudtam, hogy félbevágtam egy erősítőt, hiszen előfokot nem tudtam venni hozzá. Türelemre intettem magam és arra gondoltam ez egy lépés egy új rendszer kiépítése felé, sok minden hiányzik még. A sejtésem az volt, hogy kapok egy barátságos, nem hisztizős hangú végfokot és ennyi egyelőre.

Részben igazam lett.

A meglepő dolog ezekkel az erősítőkkel kapcsolatban a felbontásuk. Ha most így végiggondolom 3 különféle "felbontásra" gondolok, ha erről beszélek. Az első az a képesség, amikor minden apró neszezés, pici kis információ hallhatóvá válik. A klasszikus megnyekken a szék a hegedűs alatt. Ezt egyébként sok mai rendszer magas szinten műveli. (Hogy ez fontos-e, az nekem kérdéses). Aztán van az a felbontás, amikor a rendszer képes a zene különböző egymásra épülő héjait kibogozni. Ez a "nem is tudtam, hogy a háttérben van még egy hammond orgona", "jéé ezt ketten éneklik" és társai hatás. A harmadik pedig, amikor a zene egyes elmei annyira plasztikusan tudnak megjelenni, hogy külön terük, levegőjük, helyük lesz. Ilyenkor van az, hogy rájövünk a gitárhang ott balra szélen nem csak valami pöngetés, hanem ténylegesen egy dallamot hallunk. (A problémát az szokta okozni, ha ezeknek a "háttérdallamoknak" saját idejük, ritmusuk van a fősodorhoz képest. Sokszor hallottam, hogy sosem állnak már össze az egyes hangok egy időben összefüggő, értelmezehető történéssé.)

Na most ez az erősítő mind a hármat tudja és ez annál meglepőbb volt, hogy nem vártam tőle. Mondhatni az előzetes elképzeléseimmel ellentétben.

Az egyetlen kávzi negatív élményem is ezzel kapcsolatos. Prince "One night alone" koncertfelvételét hallgattam, ahol a tömeg lelkesedése valahova középre a hangfalak mögé van keverve. Ezen a koncerten nagyobb blokkokat játszott egyetlen zongorával megtámogatva (nyílván azon is ő játszott). Na most vannak neki híresebb, lassú számai (például Adore), aminek nyílván megörül a női hallgatóság. Ez esetben azonban az egyik hölgy produkált egy közel 2 perces epilepsziaroham gyanús sikoltozást. Hát ezt eddig így, hogy ő ott, nem volt módom hallani. Kedvem lett volna nyakonvágni, hogy maradjon már kussban és eszembe jutottak azok a koncertemlékek, amikor sajnos közvetlen közelről éltem át ilyen mániákusokat. Mégis mi a francnak sikítozza végig teli torokból a kedvenc számát? Na ez, eddig el volt temetve a lemezen, most meg itt bosszant ez a hülye a liba a tömegben.

Ezt lett volna kedvem tenni a sikitozóval

Ez az, amit könnyen meg tudok fogalmazni az erősítő hangjával kapcsolatban. A nehezebb rész, amire a bejegyzés elején utaltam. Heti 4-5 estémet töltöm zenehallgatással, 2-3 órás blokkokat. A többit csak azért nem, mert már szégyenlenék minden nap elvonulni. Húz magához a rendszer. Mindegy milyen hangulatom van, milyen lemezt rakok be abból valami élmény fog kisülni. Próbálgathatnám boncolgatni, hogy ez miből áll össze, de leginkább pont valami egység az, ami ezt okozza.

Tegnap például igen korán feküdtem, mert nagyon fáradt voltam. 8 körül. 11 körül meg megébredtem, aludt mindenki. Gondoltam felmegyek zenét hallgatni (első jel, hogy itt valami nagyon működik). Anima Sound System, majd Tori Amos koncert végén Latinovics verseslemez. Így adták egymás után magukat a lemezek. Ez utóbbi annyira intenzív volt, hogy utána nem lehetett több lemezt berakni. József Attila - Nagyon fáj. És nem volt tovább. Feküdtem utána az ágyamban hajnali 1-kor és úgy éreztem valahol messze jártam, valahonnan most hazajöttem...

Innen hova

A helyzet az, hogy mindezek mellett nem tökéletes a rendszer. Csak éppen nem drámázik ezen sem a hangfal, sem az erősítő. Azért az avatott fülnek elmesélik, hogy ide bizony kellene egy aktív előfok. A hang belső fénye, dinamikája még nem teljes, ezt tudom, majd ez előfok hozza meg. Kicsit több teste is lesz a hangnak. Meg elvileg még jobb lesz a felbontás, bár ezt most nem tudom hova még...Legalábbis eddig ezek a tapasztalataim miben segít egy jó előfok és nagyjából pont itt hallok még potenciált.

De nem álltatom magam, ez az egész valószínűleg akkor fog egy nagyot összekattani, ha a végére érek. Mert hát tulajdonképpen régóta ez a kérdés foglalkoztat engem is: milyen együttélni egy igazán jó rendszerrel. Van olyan, hogy high-end? Az az elhatározásom, hogy végigjárom ezt az utat és megtudom a választ erre a kérdésre. Nyílván a félmegoldások csak félválaszok lennének.

Az Audio Note annyiban szerencsés iránynak tűnik, hogy élvezem azt is, hogy úton vagyok és viszonylag jól kitalálható merre is kellene menni. Hifivegyészeknek, kotyvasztóknak nyílván kevésbé szórakoztató, itt kitaposott ösvények vannak.

Én most elkezdtem az utam az egyik ilyen ösvényen...