2017. július 21., péntek

Forráscsere 2. - Roon

Ezzel a szóval - Roon - meglehetősen sokszor találkoztam, mikor próbáltam magam képbehozni a streaming/számítógép alapú rendszerekkel. Csak éppen a futólag átolvasott sorokból az nem akart világossá válni tulajdonképpen mi is ez ténylegesen és mire is lenne jó. Főleg nekem kell-e, ez érdekelt a legjobban.

El lehetne kezdeni felsorolni lista szerűen azt a pár szolgáltaltását amit én megismertem, de talán érdemesebb a rendszert felépítésén keresztül megérteni.

Itt található angol nyelven egy tulajdonképpen elég jó összefoglaló, talán csak az nehezíti a megértést, hogy elég gyorsan használatba kerülnek a "core", "endpoint", "control point" és egyéb fogalmak, így az elején lehet össze-vissza kattintgatni a beágyazott hivatkozásokra.

"Core" - mag

Ő az agya a rendszernek. Általában egy számítógép, ritkábban mondjuk egy felokosított NAS. Ezen az eszközön gyűlnek a metaadatok (leíró információk) a zenéinkről. Itt integrálódnak egy szoftveres környezetben mondjuk a TIDAL és hálózati meghajtónkon vagy éppen a "mag" gépen található zenék.

A "mag" biztosítja tovább a RAAT kommunikációs protokollt a végpontok felé. Ez a magas szintű protokoll bitperfekt jelátvitelt biztosít jelenleg 384KHZ/24 bit illetve DSD256 felbontásig.

Továbbá az 1.3-as verzió óta megjelentek DSP funkciók is, amelyek szintén a "mag"-on futnak.

Egy hálózatban egy van.

"Endpoint" - végpont

Ez az a készülék, aminek általában van egy hálózati (LAN) csatlkazója és USB kimenete, ezt kötjük a DAC-ba. A piacon ilyen elérhető végpontok az Aurlaic Aries, a SoTM...tulajdonképpen a hálózati futóművek.

Másik lehetőség, hogy maga stream-er tud beszélni a "mag"-al, a Lumin-ok például ilyenek.

Arról van szó, hogy az érintett készülék ismeri-e a fent említett RAAT protokollt, tud-e beszélni a Roon "mag"-al. Ha egy hálózati futómű, vagy DAC "Roon ready", akkor az ezt jelenti. (Tehát "mag" szolgáltatásokat nem fog futatni, csak tud ahhoz csatlakozni.)

Egy hálózatban több is lehet.

"Control point"  - kontroll pont

Ezen az eszközön keresztül vezéreljük a "mag"-ot, annak összes beállítását illetve ezen választjuk ki a zenéket. Általában ez egy iPad amin fut a Roon vezérlő applikáció.

Ebből is lehet több egy hálózaton.

Ahol egy kicsit meg lehet kavarodni, hogy maga a rendszer rugalmasan felépíthető, a komponensnek lehetnek mind akár egy gépen, vagy teljesen külön is.

A legjobb persze, ha teljesen külön vannak, mert úgy az egyes eszközöknek csak egy-egy feladatra kell figyelniük. A legegyszerűbb telepítés esetén pedig a számítógép egyben a "mag", a "kontroll pont" és az USB kijáratán keresztül a "végpont" is. A teljes tagoltság esetén a "mag" egy hálózatra kötött számítógép (szerver), a "végpont" valamilyen streamer a "kontrol pont" pedig mondjuk egy iPad. Mint a fenti képen.

Nálam egy köztes állapot van, miszerint a MacBook-ra egy "mag + végpont" szoftvercsomag került telepítésre. Azaz az irányításhoz szükséges szoftver komponenseket fel sem telepítettem. A "kontroll pont" pedig egy iPad.

Tényleg dióhéjban ennyit a rendszerelemekről, a már linkelt oldalon angolul tudók számára még sokkal több infó érhető el.

Használat, tapasztalatok

Mikor ismerkedtem a rendszerrel nekem elsőre az lett szimpatikus, hogy segítségével hasonló - sőt, felhasználói élmény oldaláról nézve jobb - rendszert tudok kialakítani, mint amit egy Lumin/Linn vagy éppen Auralic stream-er kínál.

Nem néz velem farkaszszemet a hifi komponensek között egy billenytűzet meg egy monitor...ehhez még annyi kellett, hogy telepítsek a latop-ra egy "NoSleep" alkalmazást. Ennek segítségével akkor sem alszik el a MacBook, ha lecsukom a kijelzőt. (Kérdéses volt, hogy így túlmelegedik-e esetleg a laptop, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem zavarja.) Így aztán szépen belesimul a laptop is a látképbe.
Ott van felül
Innentől kezdve a rendszer pont úgy viselkedik, mint a korábban nálam vendégeskedő Lumin és szerencsére elmondható, hogy pont olyan stabil is. Az elmúlt két hónapban egyszer sem volt semmiféle probléma a működéssel.

Így néz ki a felület, ahol a zenéket ki tudjuk választani. A kedvencek közé rakott TIDAL albumok és a NAS-on található zenék egy katalógusban jelennek meg, a bal felső sarokban látható kis ikon árulja el honnan valók.



A lejátszott lemezről külön kis információs oldal van, ahol nem csak a számok látszanak, hanem némi leírás is magáról a lemezről, együttesről, a lemezen szereplő zenészekről (Credits fül alatt). Utóbbi azért is igen hasznos, mert a szereplők nevei egyben linkek is az ő munkáikhoz. Nagyon könnyű barangolni íly módon is a zenék között. (Például ez is egy a sok metaadat közül amit a "mag" a zenéinkről tárol).


Külön szeretem például a dalszövegek elérhetőségét is felületen belül.


A beállításokat böngészve megtaláljuk a DSP funkciókat is.


Ha nem is lehetőségek egész hadával van dolgunk, de kicsit azért testreszabhatjuk a rendszert.


A fenti beállítás például igen fontosnak bizonyult, mert számomra teljesen váratlan módon akkor jött meg igazán a rendszer hangja, mikor bekapcsoltam a túlmintavételezést. Ezt is azonban két féle képpen lehet megtenni. Abszolút maximum értékre amit a DAC-om tud (24 bit, 380KHz), vagy a forrásanyag eredeti frekvenciájának 2 egész szorzatával kifejezhető maximumára. Előbbi beállítás esetén a zene mellett pattogó hangot is kiadott a DAC, tehát nem felesleges tulajdonság az utóbbi.

A digitális átviteli láncunkról kaphatunk egy kis áttekintést, ha a szám címe melleti kis színes csillagra bökünk.


Látszik is szépen, hogy 352,8kHz-en (44.1kHz x8) és 24 bit-en dolgozik a túlmintavételezés. A pontocskák színeinek is jelentése van. A lila szín jelző a veszteségmentes adatforgalmat, a kék csillagok a veszteségmentes adatfeldolgozást (DSP feladatok). Narancssárgát kapunk, ha mp3 forrás és zöld-et, ha mondjuk a MacBook digitális hangerőszabályzója bennmarad a rendszerben (magas minőség, de nem vesztésgmentes). Szerintem hasznos kis funkció.

Van egyébként parametrikus hangszínszabályzó is, ahova akár fájlból is fel lehet tölteni a kívánt átviteli görbéket, de (egyelőre) nem fogalkoztam vele.


Az összes DSP funkció akár zenehallgatás közben is ki/be kapcsolható, csak pici kimaradás lesz a zenében így hatásuk könnyen megfigyelhető, fülvégre kapható.

A végére egy gyomros

Nem ingyenes. Döbbenet. Mármint döbbenet, hogy ezen mennyien fennakadnak. Hivatalos tesztelőtől olvastam (nemzetközi szakíró), hogy hát a Roon-t nem használja, mert kívül esik a pénzügyi keretein. De két cikkel arréb 1000 EUR-os tápkábelről értekezik. Persze gondolom azért nem fizetett, megkapta tesztre, visszaküldte utána, de akkor is ferde az egész valahogy.

A számítógépes zenehallgató rendszerekben a szoftver ugyanolyan komponens mint bármi más, ugyanúgy kihat a hangzásra, mint egy USB kábel (ha nem éppen sokkal jobban). A minőséget itt is meg kell fizetni, mint mindenhol máshol.

A szoftver is termék, ha azt szeretnénk folymatosan feljesztve legyen (mint ahogy a Roon igen), hogy legyen támogatása (pár órán belül válaszoltak kérdéseimre), akkor annak ára van. Jelen esetben éves díjról beszélünk, kb. 30e Ft. Én túl tudtam lendülni rajta. Cserébe van egy atombiztosan működő, igényesen összerakott felületem ami segítségével nem kell a számítógépemet nyomkodnom.

2017. július 1., szombat

Forráscsere 1. - Streaming/TIDAL

Nagyjából átalakult mostanra a lánc eleje. Nem tudom még milyen mélységig lesz érdemes szétbontani a történetet, de az biztos, hogy a végéről kezdeni nem jó taktika.

Tulajdonképpen ezzel kezdődött a dolog:
Lumin A1
Valahol már említettem itt a blog-on, hogy nem szokásom és nem hiszem, hogy illendő lenne vendégeszközökről, vagy látogatásokról írni. Most muszáj kivételt tennem, hiszem ez a Lumin A1-es indította el rendszerem elején azóta történt változásokat.

A készülék nem azért volt nálam, mert eladó, én voltam kíváncsi rá és kölcsönkaptam egy hétre. A hangjáról röviden annyit, hogy van benne valami nagyon jó nyugodtság, egyszerűen jól esik vele zenéthallgatni. Ezen felül valahogy nagyon egyívású tonalításra a Quad CD-vel. Még kicsit hifiztem is, ugyanazt a zenét meghallgattam CD-ről, NAS-ról a Lumin-on keresztül és Tidal-ról. A sorrend nagyjából a NAS (Lumin) > CD (Quad) > Tidal (Lumin) lett. Bár utóbbi teljesen véletlenszerűen volt, hogy nagyon jó volt, meg olyan is, hogy pocsék.

De nem is ez a lényeg. Hanem hogy működött a dolog. Ráadásul teljesen problémamentesen, röccenés nélkül. iPad-ról ment természetesen a távirányítás, a Lumin saját szoftverével. Próbáltam én már ilyet, nem is éppen tegnap. Apróságok miatt nem vált be. Néha kiesett a jel, néha lassan találta meg a könyvtárat a rendszer, ilyesmik. iPad se nagyon volt akkor még, vagy talán éppen.

Mostanra, mára azonban összeállt ebben a készülékben úgy az elképzelés, hogy tényleg stabilan és problémamentesen működik.

És megcsapott. Nem a hangminőség, bár nem volt azzal sem gond. A választás totális szabadsága. Mindig a zene felől közelítettem ezt a hobbit. A zene elérhetősége nem szabad, hogy a szűk keresztmetszet legyen. Akármiért is. Ezért nincs - és nem lesz - analóg rendszerem. Rövid ideig volt, mást se hallgattam, csak ami lemezem volt. Nem az én zenéimet, hanem amilyen lemezeim voltak. Apám Zorán lemeze, meg hegedűs a háztetőn, meg ilyenek. Próbáltam persze beszerezni, amit tudtam, de nem lehetett utolérni a CD kínálatát. Ráadásul másodszor vettem meg egy csomó zeném. Így hát felszámoltam az analógot és némi szokási fázis után visszaálltam CD-re.

De napjainkban már a CD is egyre inkább szűk keresztmetszett.

Lassú folyamat ez és a repedések több irányból indultak a CD-vel való kapcsolatomat illetően. Az első, tulajdonképpen nagyon régi repedés a Bootleg-ek világa. Koncertfelvételek, kiadásra sose került stúdiólemezek sora.
Ez a Diamonds and Pearls lemez egy korábbi konfigurációja egyenesen a stúdió keverőpultjáról

Ez a Purple Rain turné Soundcheck-je. Szintén a keverőpultról. 
Némi képzavarral élve érdemes az arra érdemes előadók nem oly publikus dolgait is felkutatni. Néha jobb, mint ami hivatalosan napvilágra került. Régebben ezeket a lemezeket lemezbörzéken lehetett asztal alól venni, de láttam egy-egy példányt annó a 2000-es években még teljesen normál lemezboltban is. A művészet a jó minőségűeket megtalálni, mert a közönségből telefonnal felvett koncert néha tényleg hallgathatatlan.

Aztán egy másik, már újabb repedés a digitális albumok megjelenése. Hivatalos, megvehető tetszőleges felbontásban (mondjuk Bandcamp-en), vagy fent van TIDAL-on, Apple Music-on, de nincs fizikai kiadvány.
A legfelső a bolti, eredeti fizikai. A másik kettő ugyanúgy hivatlos, de sosem jelentek meg.
Egy példa csak a fenti. A bal oldalinak még volt "artwork"-je egy borítókép formájában, a lemez hátulját, számfeliratozást már én készítettem. A jobb oldali esetén csak a számokat tudtam megvenni, a lemezborítót én készítettem. Van belseje, hátulja. Végül is ez is egy hobbi lehetne. Még nyomdával is felvettem a kapcsolatot, egy időben teljesen belejöttem a "lemezkészítésbe". Ugyanakkor az ilyen írott lemezeknél az írás maga megint egy külön téma lehetne. Plextor íróval, meg aranyozott lemezekkel egyetemben. Meg hogy meddig bírják ezek az írt lemezek. Mindegyikről van másolat (vagy eredeti?) a NAS-on.

A harmadik repedés az elérhetőség. Mármint mióta vadászok a második, kék Hiperkarma CD-re eredetiben? Nincs. De ha veszek valamit azt is Amazon-ról szoktam leginkább rendelni, ha csak nem abszolút mainstraim és véletlen megvan a Media Markt-ban. Mert hát vidéken lemezbolt se nagyon van. Amazon esetén meg sokszor 3 hét is megvan a postázás. Lassú és körülményes lett a lemezek beszerzése. Ja, meg pofátlan árakért adják a lemezeket. A Musicland-os 1500-2000Ft azt gondolom reális. De onnan meg majdnem mindent megvettem már, ami volt nekik és érdekelt engem.

Negyedik...az is van. Gyári CD polcon meggondolta magát, hogy olvasható legyen. Lemezgyűjtői szemmel nézve nincs sok kiadványom, 600 körül...ebben van maxi, meg 10 lemezes doboz is, mindenféle. De már ez is bőven sok ahhoz, hogy mindig mindet hallgassam. Megtaláltam az elsőt pár hónapja, amivel ez lett. Az utolsó előtti track ugrik. Nem piszkos, nem karcos, ránézésre nincs vele semmi gond. És mindig ugyanott és ugyanúgy. Mondjuk ez a legkisebb repedés, de zavart.

És ezek után bekapcsoltam a Lumin-t. Látta a NAS-omon az összes biztonsági másolatot. Azokat a felvételeket, amiket még nem írtam ki lemezre. Meg a TIDAL teljes kínálata. Megcsapott.

Középen lévőnek érzem magam. Sokan már nagyon régóta átálltak a számítógépes/stream alapú zenehallgatásra. Mások erősen elhatárolódnak még tőle. Valahogy nekem se ment könnyen fejbe ráállni a gondolatra, hogy most erre van az út. 
Valahogy így éreztem magam
Aztán elengedtem a dolgot és hagytam magam. Felraktam a TIDAL klienst a telefonomra is. Munkábamenet belehallgatok a héten frissen érkezett lemezek válogatásába. Ami tetszik az be a favoritba. Otthon ugyanebből a kedvenclistából lehet tovább építkezni. Milyen az egész lemez amiből tetszett a szám? Milyen lemeze van még az előadónak? Minden elérhető, csak nyitottság és idő kérdése. 2 hét alatt nagyjából 20 új előadót tettem a kedvenceim közé.

Külön kedvencem volt a Digital Audio Review kezdeményezése, amennyiben megkérte olvasóit, hogy ők vajon milyen számokat tennének be a mücheni High-End shown Diana Krall és a Take 5 helyett. Lett egy szép 200 Track-es olvasói lista, amit egy kattintással importáltam a cikkből a TIDAL-ba. Ebből is esett ki pár jó cucc.

Egy hét után a Lumin visszament gazdájához de nagy űrt hagyott maga után. Tudtam, hogy valami hasonló megoldás kell nekem is.

Úgyhogy szép lassan majd jön az is, hogy mi lett nálam az irány.

2017. június 11., vasárnap

Kábelekről (röviden)

Nem nagyon írok kábelekről, vagy az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimról. Most se leszek hosszú.

Sokáig igyekeztem nem is nagyon foglalkozni velük, úgymond nem "túlmisztifikálni" a dolgot. Nem is azért, mert nem voltak meg a tapasztalatok, hogy számít és hallani a különbséget. Inkább talán azért, mert nem érzem még késznek a rendszerem arra, hogy értemlesen tudjak foglalkozni a kérdéssel. Amíg a fő elemek sincsenek a helyükön, addig milyen rendszerbe is keresem a kábelt?

Ugyanakkor párszor mostanában szembejött a dolog. Itt volt ugye az eset az Avantgarde gyári összekötő kábelével, ami sajnos eléggé elrontotta a tölcsér hangját. Aztán a Quadlink (bár az egy összetettebb kérdés a plusz elektronika miatt). Ezen kábelek cseréje jól hallható változást, javulást hozott.

Aztán volt közben nálam ez a mostanában divatos fekete-sárga kábel (azt hiszem Belden valamelyik, nem jegyeztem meg a számát). Hát az olyan semmilyen volt. Igaz, nem próbáltam bikábelezve, de a Lexus hangfalkábel azért előrébb volt. Mondjuk legalább nem csapta haza a hangképet.

Nemrég próbának beraktam egy Zu Wylde interkonnektet, mert van a rendszerben egy RCA kábel, ami még inkább DIY. Hivox féle szénkábel alapanyagból csináltam még nagyon rég. Ez van a CD és az előfok között. Gondoltam valami gyári mégiscsak jobb lesz, Zu-ra meg kíváncsi voltam. Mintha egy pokrócot dobtak volna a rendszerre, teljesen bentragadt a zene. És ez nem azt jelenti, hogy a Zu univerzálisan rossz, csak ebbe  rendszerbe, ahogy most van, nem való. Meglepett a mértéke, hogy mennyire nem.

Végül aztán - kissé rezignáltan, tényleg csak az érdeklődés végett - vettem egy második szál Lexus hangfalkábelt. Leginkább azért, mert pont a megfelelő méret volt, pont az erősítő oldalon volt villával szerelve (nem tud két banánt fogadni az Audiopax csatlakozója) és mert ugyanaz a széria, mint a már meglévő.
Banán, villa. Eper, málna, mentol
Éppen ezért volt meglepő, hogy ez meg mekkorát rúgott felfele a hangon. Annyival egyszerűbb lenne, ha nem lennének ilyen tapasztalások és nem hallanám a különbséget. Mondhatni nem is akarom hallani és mégis. Megint tudott nyugodni a hang (nem punnyadni, csak simulni) a keverésben mélyebre elrejtett részletek több tömeggel, egyértelműbben jelennek meg.

Biztos mindenkinek van olyan felvétele, amin a rákevernek a zenére egy suttogás szerű háttéréneket. Miközben zakatol a szám, nem egy gitárás pengetés mellé értem. Ha nincs ilyen felvételed, akkor is van, csak nem hallod még :) Péterfy Bori-tól Prince-án minden katalógusban találni ilyen játékot. Hát ezek a "hangulati" elemek most szépen beúsznak a szobába, szinte tapintható módon. Ilyesmi módon nőtt a rendszer felbontása, nem a szöszözés szintjén.

Ez nekem kicsit elkeserítő, mert egyre biztosabban látom, hogy hosszú távon nem fogom megúszni, hogy komolyan vegyem a kábelezés kérdését. Elbiccelgetek még egy ideig ezzel a Lexus szettel (a hiányzó interkonnektet még be kellene szerezni), de ha egyben lesznek a fő elemek erre sajnos időt kell szánni. Hogy miért sajnos? Tartok tőle a jó ezúttal sem lesz feltétlen olcsó.


2017. április 8., szombat

És most?

Mielőtt lett volna saját tölcsérem mindig teljesen lenyűgöztek arra a hosszabb-rövidebb időre, míg alkalmam volt hallgatni őket.  A beszerzést megelőzően azonban  mindig-mindig visszatért egy kétely. Vajon mennyire szerethetőek hosszútávon?

Büdös lesz a lehellete öregkorában?
Nemcsak csak saját magam gondolataiból fakadt ez az érzés, mások is felhívták erre a figyelemem. (Megint mások meg csak legyintettek: jó az!)

Számomra ez a kétely leginkább annak kapcsán fogalmazódott meg, hogy a tölcséreknek nagyon "eleven", életszagú a hangja. Nem burkol be semmit semmiféle komfortzónába. Koncert minden alkalommal. De nem fárasztó ez? Akarok én minden este koncertre menni?

Közelít az egy év, hogy birtokomban vannak és szerintem nagyjából fél éve nem nyúltam se az elhelyezésükhöz, se a mélyszekció beállításaihoz.

Immár bőségesen vannak saját tapasztalataim annak kapcsán milyen élmény is ez az "együttélés".

Kezdeném talán onnan, hogy nálam egy rendszer "sorsa" nem akkor és attól dől el, hogy másoknak tetszik-e. Voltak páran meghallgatni kíváncsiságból a rendszert, volt akinek tetszett, voltak akiknek úgy láttam kevésbé. Ebből nem kell nagy ügyet csinálni, nem csak az ízlések különbözőek, az is hogy ki mit keres a hangzásban és ez még idővel változik is.

Mikor melyik?
Ezért ez a kérdés nálam mindig magamban dől el. Mikor felrakok egy lemezt és érzem, hogy nem húz, nem működik. Berakok egy másikat, az sem valahogy. Nem érdekel a zene. A 3-ik lemeznél kikapcsolom a rendszert, mást csinálok, olvasok leginkább. Legközelebb talán már semmi ilyen élmény nincs, minden jó. Még meg is állapíthatnánk, hogy fáradt volt a fejem én nem voltam jó hangulatban. De ha ez - még nem is oly sűrűn - de elő-elő fordul, akkor elbillen valami súly ott bent és érzem, bár még nem feltétlen fogalmazom meg, hogy ez nem egészen az, amit kerestem. Valami mégse jó.

Fel tudom idézni magamban ezt az érzést, mikor valahol mélyen már tudom, hogy eldőlt egy kérdés, amin lamentálok, nincs is igazán már opcióm. Csak éppen ki kell mondani, meg kell tenni. Néha a futással vagyok így. Hazafele azon tépelődőm az autóban mennyire vagyok fáradt, mennyire van hideg, fúj a szél és a többi, aztán mégsicsak mintha egy kikerülhetetlen erő vezérelne öltözöm át, húzom a futóruhát, cipőt és mire kilépek az ajtón már elszállt minden kétely, tudom, hogy ez volt a jó döntést. De mindezt megelőzi egy nagyon jellegezetes gondolati állapot, amikor mélyebben már bizonyosság az, ami a tudatos szinten még "vita tárgya".

Ez az érzés tehát számomra a legerősebb iránymutató, ha arról van szó, megtaláltam-e azt, amit keresek. Így közel fél év állandósult "állapot" után ez az érzés nincs sehol. Úgy tűnik tényleg ez volt a jó döntés.

Ő is érzi már, hogy hideg így a szőnyeg
Mindezek mellett voltak elvárásaim, melyek aztán hol így, hol úgy teljesültek.

Ez egyik ilyen elvárás a tölcsérekkel (vagy ha tetszik, ezzel a rendszerrel kapcsolatban) az volt, hogy képes legyen rekreálni azt a hiperszenzitív zenére nyitottságot, amivel fiatalabb koromban fordultam új (zenei) élmények felé. Gondolok itt a késő tinédzser korra, főiskola...nagyot nyílt akkoriban a világ, nyílván több okból. Az volt a teóriám, hogy egy komoly rendszernek kell rendelkeznie megfelelő "érzelmi kényszerítő" erővel. Képesnek kell lennie kizárnia mindent a zenén kívül. Ebbe benne foglaltatik saját magam is. Direkt kapcsolat a zenéhez, legyen az felemelő vagy éppen lesúlytóan depresszív. Nem szeretném, ha bármi kifékezné ezeket a tapasztalásokat, nálam pontosan ez a cél. Meg talán egyben ez számomra az igazán jó rendszer mércéje. No ez részben valósult meg. Egyszerűen azért - azt hiszem - mert mindenhez hozzá lehet szokni. Valahogy ehhez is. De részben meg azért megvalósult és még mindig sokkal jobban, mint eddig bármelyik rendszermnél. Időnként úgyanúgy fejbeüt az "üzenet", mint ahogy azt annó reméltem. De nem minden alkalommal. Totális érzelmi kényszerítés nincs. Időközben nem is vagyok benne biztos, hogy akarnám-e.

Aztán meg volt pár lemezem, ami egyszerűen valamiért ezzel vagy azzal a rendszerrel nem működött együtt. Nem szólt semmiről, unalmas lett, mikor más rendszeren szerettem. Vagy túl tömör, sokrétű és kibogozhatatlan volt. Esetleg rossz felvétel. Azt reméltem egy igazán jó rendszer nem válogat és megnyitja ezeket a zenéket is. Ez nagyjából így is lett. Talán egy lemez van, amin tényleg annyira rossz a felvétel, hogy az még mindig várat magára, mert továbbra is nehezen hallgatható. Amúgy megnyílt az összes többi. Kicsit különös, de úgy van, hogy mikor elektromos, pörgősebb zenét hallgatok arra gondolok: na most elemében van a rendszer. Szinte el sem tudom képzelni, hogy szólhatna igazán jól egy nagyzenekari mű. Mikor aztán azt hallgatok, akkor meg úgy vagyok vele: nyílvánvalóan az akusztikus hangszerekkel készült felvételek tudnak igazán élményt nyújtani, mert van mit "reprodukálni", van valós alapja annak amit hallok. Egészen addig, míg nem kerül elő valami énekes orientált mű, mert akkor az a legjobban passzoló és így tovább. Ez egy nagyon élvezhető helyzet.

Ez meg egy másik élvezhető helyzet
Korábban kudarcok tárgya volt az "egyszerű" zenék hiteles megszólaltatása. Ahol a fő sodrás tulajdonképpen maga az üzenet és valahogy minél nagyobb felbontású rendszeren hallgattam annál inkább semmibe veszett az egész lényege. Csak hogy egyértelmű legyen, egy példa:


Ezt a számot először, mikor megjelent a sógorom széferében hallottam egy fogalmam sincs hány éves táskarádió szerűségen miközben valamit húztunk/vontunk. Mit mondjak, ütött. Aztán az akkori rendszeremen egy semmi lett belőle mikor beszerztem a lemezt. Most ezek is működnek, szóval ez is pipa. Ez főleg nyers erő, dinamika, sebesség kérdése úgy tapasztalalom. Ha ezekből van bőven, akkor működni fog. Következő állomás a táskarádió, vagy annak valami fejlettebb formája (vagy egy Bose Soundlinke-em, azon is működik). Középen ezek a zenék valahogy nehezen élnek meg. Vagy igen, de akkor meg más nem. Ilyen ez a popszakma. (Csak tényleg zárójelben, most hogy ezt írom átfutott a gondolat rajtam, hogy milyen szépen végig lehetne akár ezzel a számmal trollkodni a high-end kiállítások rendszereinek jó részét).

No és a koncert minden este? Ez tényleg limitál, korlátoz bizonyos értelemben. Kicsit meg kellett tanulni együttélni ezzel a rendszerrel. Pontosabban meg kellett tanulni tudatosabban kezelni a hangerőt. Nincs plafon, hamarabb adja fel a szoba meg a fejem, minthogy torzítani kezdene a rendszer. Ez nagyon adja, hogy azért az átlagosnál hangosabban halgassam, hiszem a valóság illúziója hitelesebb, ha a hangszereknek tényleg van ereje is. És jó is ez és sokszor nagyon élvezem is. De valahogy olyan ez a rendszer, hogy nincs visszafele a hangerőből. Power corrupts. Ha egyszer elkezdtem/elértem a zenehallgatást egy adott szinten, akkor sehogy sincs kedve az embernek halkítani. Kell az a valósághű érzet, mert jó. Viszont ha tényleg fáradt a fejem van, hogy nem esik jól pár perc után. Akárhogy is sok. Szóval a játékszabály: ha fáradt vagyok, alulról indulok. Amíg nem tekerem meg neki, teljesen jó és nincs hiányérzet. Meg elég sokszor van az is, hogy fáradtabb vagyok, óvatosabban kezdek és valahogy hozzámelegszem a zenéhez és közben emelkedik lassacskán a hangerő is.De akkor már jól is esik. Ajtóstúl rontani a házba viszont néha sokkoló tud lenni.
Főleg itt kell figyelni a hangerőre, így hogy a hangszóró a lemezjátszó felett van
Ja, igen, az intelmek. Én nem hallom, hogy visítana a rendszer. Vagy hogy külön szólnának a hangszórók. Lemaradna és külön zenélne a mély. Ezekre vagy nem vagyok érzékeny, vagy nincs ilyen itt, én szempontomból mindegy is. Olyan sincs, hogy 2 méter széles az énekes szája mondjuk. Erre érzékeny lennék, ez zavarna, de nincs.

Összeségében tehát nyugvópontra jutott a rendszerem. Az igazi "győztesek" nyílvánvalóan a Quad-ok ebben a  felállásban. Amolyan "placeholder"-nek, dobtam be őket a rendszerbe, de nem igazán rugózzák ki magukat. Tuti van tovább és lesz is, de nem hajt semmi kényszer semerre.

u.i.1: Nemigen találtam a bejegyzés tarkításához megfelelő képeket, szövegfalnak meg unalmasan nézett ki, úgyhogy ez lett. Akit sért esetleg, attól elnézést.

u.i.2:  E begyejzés címét ez a videó (illetve ennek a paródiája) ihlette. Ezért is én kérek elnézést, de akkor is itt van:


2017. január 8., vasárnap

Karma

Hát...ez egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés lesz, kilépve a "3 hónapja hallgatom, azt tapasztaltam" sémából. Igazából frusztrációm szülte, talán mire kiírom magamból elpárolog.

Szóval volt a feleségemnek egy indiai főnőke. Rándzsid. (Nem tudom, hogy írják igazából a nevét). Neki volt egy a vallásukból eredő mondása, amit elmesélt a párom és megragadt a fejemben. Azt monda: örülj neki, ha sok kicsi bosszúság ér, mert a világon minden egyensúlyra törekszik és ez a sok kicsi bosszúság segít abban, hogy a mindeféle jót ami téged ér ne egy nagy katasztrófa egyensúlyozza ki.

Gyakran eszembe jut, amikor apró bosszúságok érnek. Például úgy becsomózódik a cipőfűzöm, hogy hosszú percekig tart valahogy kijutni a lábbeliből (egy alkalommal csak olló segített).

És eszembe jutott tegnap délután is. Régi barátom érkezett látogatóba. Kezd kialakulni ezen látogatásoknak a rutinja, melynek során a nap nagy részét termálban áztatjuk magunk, a késő délutánt és az estét meg zenehallgatással töltjük. Különösen szeretem ezen alkalmakat, mert vele egészen másképp lehet zenéről beszélgetni, mivel ő maga is zenész, sőt keveréssel is foglalkozik. Szokott is hozni lemezt, amit ő (is) készített, amin ő (is) játszik. Legfőkébb blues, amit leginkább csak vele együtt hallgatok. Nem igazán az én zeném, de vele mégis jó ilyeneket hallgatni. Cserébe én is kínzom az én zenéimmel picit :)

Na szóval leülünk épp, bekapcsolom a rendszert, pár szó róla mi micsoda, mivel legutóbb egy éve járt nálam, sok minden változott.

És a bal oldal nem szól. Vagyis alig-alig. Tegnap este nem volt gondja.

Először meglepődöm, aztán igazán mérges leszek. Valahogy mindig pont akkor történik ilyen, amikor valaki látógatóba jön (mondhatni szerencsére ritkán?). Az AN E-nek akkor ment el a magasa, mikor jött egy kisebb társaság meghallgatni (előtte este jó volt). A Quad 21L-ben akkor kezdett el zsiszegni a magas, amikor korábban ugyan ez a társaság jelent meg (belső kábelezés lett laza belül a hangfalterminálnál). Előtte este jó volt.

Volt egyébként előjele (mármint pár perccel az első hang előtt), mivel az Audiopax-on található LED-es árambeállító a bal oldalt az egyik csőnél nem világított. Be akartam mutatni, hogy lehet beállítani és mi is az a Timbre Lock és nem működött. Mint kiderült azért, mert elszállt az egyik KT88. Így hát hang se lett. Illetve mégis (lásd később), mert ezek nem az eredeti csövek amik az erősítőben vannak, azok elég elhasznált Valve Art csövek voltak. Ezek vadi új TAD 4-esbe válogatott KT88-ak.

Miért azt vettem? Nem a legdrábábbat és legkülönlegesebbet akartam, hanem valamit ami hosszú távon, megbízhatóan húzza az igát. Innen majd lehet próbálgatni jobbra-balra, de kell egy stabil alap. A TAD-nál (a weblap infó alapján) elég sok statikus és dinamikus teszten esnek át a csövek, ezért is mernek 6 hónap garanciát vállalni.

Nekem 3 hónap után elszállt egy a négyből. Írtam nekik, hogy akkor most mit tegyünk? Kíváncsi leszek a válaszra. Minden csőn (és dobozán) rajta van egy-két paraméter. Talán ha azokat elküldöm kapok egy újat, ami illik a sorba?
Feliratok
Ezen is (ez egyébként a fekete bárány)
Ennyi lenne a történet, tovább egyelőre nincs. Meglátjuk mi lesz.

De közben megrohantak az emlékek.

A Ken-Rad VT231-es csövekről, amiket még a Quest Silver-be vettem meghajtónak 55e-ért és kb. 20 órát mentek, mert utána az egyik meghalt.

Oké, régi volt, benne van a pakliban.

De itt a vadonatúj, szintén garanciális Quad CD játszóm távirányítója, ami teljesen rapszodikusan és bosszantó módon csak hangvezérléssel támogatott használatra reagál (múkodj már!!). Garanciális persze ez is. Fel is hívom a majd a hifi barlangot, hogy rossz a táv, mi legyen. Vagy a CD-ben a vevő egység, mert hát honnan tudjam, az is lehet. Gondolom az lesz a válasz, vigyem be. Azaz mehetek Pestre, ami tőlem 160 km csak oda és az üzemanyagköltség egy dolog, az idő meg a másik. És ha minden jól megy akkor eljutunk majd addig, hogy kiderül mi nem jó és gondolom rendelni kell és várni és majd postázzák. Meglátjuk mi lesz.

Vagy hogy kicsit a hifitől arréb lépjek, van nekem egy gyönyörű órám. Az órám. Nyáron vettem, újonnan. Nem vagyok gyűjtő, de egy kell.
Pont ilyen
Meggyőzőbb lenne persze egy saját kép, de ha akarnék sem tudnék csinálni. Szerintem sejthető miért, tegnap adtam le szervízbe. Megállt. Kilehelte a lelkét, megszűnt létezni, kaputt. Nem megy a mechanikája. Természetesen garanciális, hiszen alig pár hónapos. Meglátjuk mi lesz.

Irodai környezetben volt használva, mármint hétköznap, mert hétvégén a saját kis bársonnyal bélelt óraforgatójában ücsörgött. Akkor ugyanis a Polar M400-as órámat használom leginkább. 2015 márciusában vettem 2 év garanciával. Folytassam? Tavaly nyáron egyszer csak nem lehetett már szinkronizálni a számítógéppel az USB kábelével. Kellemetlen, de nem érdekelt, mert Bluetooth-on is van adatkapcsolat, szóval mindegy. Aztán nem lehetet már tölteni sem, ez nagyobb baj. Garanciában cseréléték az USB modulját. Utána jó volt. 2 héttel ez előttig, most megint nem lehet szinkronizálni. Gondolom a következő az lesz, hogy nem lehet tölteni. Szerencsére még márciusig él a 2 év garancia, szóval megint csere lesz. De mit látok, van egy új verzió. A "fontos" alatti részt tessék átfutni. Végül is így érthető. Elvileg erre a verzióra lesz az új USB modullal frissítve. Meglátjuk mi lesz.

Aztán egy szuszra eddig jutottam, kicsit ki is szállt a méreg, nem is tudtam mivel fejezzem be a bejegyzést, úgyhogy nem élesítettem.

Aztán délután belefutottam ebbe a cikkbe. Először csak egyetértően bólogattam, hogy hát pont erről van szó!, aztán már csak nevettem és nevettem. Ugyanez.

Nincs végszó.

Oké, kicsit hifizzünk. Szóval úgy mentődött meg az este, hogy beraktam a régi Valve Art szettből egyet a kihullot TAD helyére. Hogy egyáltalán szóljon. Első szám, egy másik barátomtól kölcsönkapott Cseh Tamás lemezt. Legénytánc.


Szeretem ezzel kezdeni, ha megmutatom valakinek milyen hang van nálam. Persze átverés a dolog, mert egyrészt annyira erős a szövegvilága a számnak, hogy alig van akire nem hat, másrészt annyira jó felvétel és olyan kevés hangszer van benne, hogy kb. egy kvarcórán is működik. Közben meg azért mégis lehet szokni mit is csinál egy tölcsér. Meg melegszik az erősítő.

Szóval "safe choice", ahogy az angol mondaná. Most mégsem volt jó. Érdektelen, szétfolyt semmi lett belőle. Még egy szám (Via Crucis utolsó szám), az se jó. Nem értem. Vendégem illedelmesen hallgat, de ismerjük egymást, nem kellenek szavak, hogy ez nem jó.  Ő leginkább azt tudja, hogy ezért én nem lelkesednék, mert pont az hiányzik, amiről tudja, hogy nekem a legfontosabb. Hogy működjön a zene, hogy legyen hatása. Mind a két szám magában hordozza a katarzis élményét (ehhez azért több kell, mint a kvarcóra) és szánalmasan semmi. Odaballagok az erősítőhöz, elbillentem a Timbre Lock kis karját a csendben. A frissen berakott régi cső beállítása már sehol nincs ahhoz, amire belőttem a berakása után. Korrigálok. Hallgatjuk, jobb. Megint ellenőrzés, megint kis korrekció. Kellett jó fél óra, míg a 3 hónapnyi állás után stabliziálódott a cső és megtartotta azt a beállítást, ami az én szobámhoz/hangfalamhoz jó.

Szó szerint döbbenetesen sokat számított ez az állítási lehetőség, a kuka és a kitűnő közötti skálát járta be a rendszer.

Azért egészen olyan nem lett, mint előtte, kicsit zsúfoltabb minden, keveseb a levegő. De panaszra nem volt gond, vígan elzenélgettünk mad éjfélig.

Aztán reggel támadt egy ötletem és a másik oldalt is kicseréltem az egyik csövet Valve Art-ra.

Elöl a Valve Art, mögötte a TAD
Szimmetrikusan asszimetrikus így a dolog és hát végül is az Audiopax-ban sok minden szól erről az asszimetriáról (lásd előző bejegyzés). Érdekes eredmény lett, mindenképpen elgondolkodtató. Lett egységesen  másmilyenebb hangzás. Miközben az alapok megmaradtak, a felbontás fókusza máshova tolódott, megint más részletek tették magukat nyílvánvalóvá a lemezekről, mint eddig. De ami fontosabb, hogy ez egy másik egységes hangzás. El tudom képzelni, hogy több csőkészlet esetén érdekes ízt lehet ezzel "kikeverni". Eszembe nem jutott volna, ha nem így alakul...