Nagyjából átalakult mostanra a lánc eleje. Nem tudom még milyen mélységig lesz érdemes szétbontani a történetet, de az biztos, hogy a végéről kezdeni nem jó taktika.
Tulajdonképpen ezzel kezdődött a dolog:
Lumin A1 |
A készülék nem azért volt nálam, mert eladó, én voltam kíváncsi rá és kölcsönkaptam egy hétre. A hangjáról röviden annyit, hogy van benne valami nagyon jó nyugodtság, egyszerűen jól esik vele zenéthallgatni. Ezen felül valahogy nagyon egyívású tonalításra a Quad CD-vel. Még kicsit hifiztem is, ugyanazt a zenét meghallgattam CD-ről, NAS-ról a Lumin-on keresztül és Tidal-ról. A sorrend nagyjából a NAS (Lumin) > CD (Quad) > Tidal (Lumin) lett. Bár utóbbi teljesen véletlenszerűen volt, hogy nagyon jó volt, meg olyan is, hogy pocsék.
De nem is ez a lényeg. Hanem hogy működött a dolog. Ráadásul teljesen problémamentesen, röccenés nélkül. iPad-ról ment természetesen a távirányítás, a Lumin saját szoftverével. Próbáltam én már ilyet, nem is éppen tegnap. Apróságok miatt nem vált be. Néha kiesett a jel, néha lassan találta meg a könyvtárat a rendszer, ilyesmik. iPad se nagyon volt akkor még, vagy talán éppen.
Mostanra, mára azonban összeállt ebben a készülékben úgy az elképzelés, hogy tényleg stabilan és problémamentesen működik.
És megcsapott. Nem a hangminőség, bár nem volt azzal sem gond. A választás totális szabadsága. Mindig a zene felől közelítettem ezt a hobbit. A zene elérhetősége nem szabad, hogy a szűk keresztmetszet legyen. Akármiért is. Ezért nincs - és nem lesz - analóg rendszerem. Rövid ideig volt, mást se hallgattam, csak ami lemezem volt. Nem az én zenéimet, hanem amilyen lemezeim voltak. Apám Zorán lemeze, meg hegedűs a háztetőn, meg ilyenek. Próbáltam persze beszerezni, amit tudtam, de nem lehetett utolérni a CD kínálatát. Ráadásul másodszor vettem meg egy csomó zeném. Így hát felszámoltam az analógot és némi szokási fázis után visszaálltam CD-re.
De napjainkban már a CD is egyre inkább szűk keresztmetszett.
Lassú folyamat ez és a repedések több irányból indultak a CD-vel való kapcsolatomat illetően. Az első, tulajdonképpen nagyon régi repedés a Bootleg-ek világa. Koncertfelvételek, kiadásra sose került stúdiólemezek sora.
Ez a Diamonds and Pearls lemez egy korábbi konfigurációja egyenesen a stúdió keverőpultjáról |
Ez a Purple Rain turné Soundcheck-je. Szintén a keverőpultról. |
Némi képzavarral élve érdemes az arra érdemes előadók nem oly publikus dolgait is felkutatni. Néha jobb, mint ami hivatalosan napvilágra került. Régebben ezeket a lemezeket lemezbörzéken lehetett asztal alól venni, de láttam egy-egy példányt annó a 2000-es években még teljesen normál lemezboltban is. A művészet a jó minőségűeket megtalálni, mert a közönségből telefonnal felvett koncert néha tényleg hallgathatatlan.
Aztán egy másik, már újabb repedés a digitális albumok megjelenése. Hivatalos, megvehető tetszőleges felbontásban (mondjuk Bandcamp-en), vagy fent van TIDAL-on, Apple Music-on, de nincs fizikai kiadvány.
A legfelső a bolti, eredeti fizikai. A másik kettő ugyanúgy hivatlos, de sosem jelentek meg. |
Egy példa csak a fenti. A bal oldalinak még volt "artwork"-je egy borítókép formájában, a lemez hátulját, számfeliratozást már én készítettem. A jobb oldali esetén csak a számokat tudtam megvenni, a lemezborítót én készítettem. Van belseje, hátulja. Végül is ez is egy hobbi lehetne. Még nyomdával is felvettem a kapcsolatot, egy időben teljesen belejöttem a "lemezkészítésbe". Ugyanakkor az ilyen írott lemezeknél az írás maga megint egy külön téma lehetne. Plextor íróval, meg aranyozott lemezekkel egyetemben. Meg hogy meddig bírják ezek az írt lemezek. Mindegyikről van másolat (vagy eredeti?) a NAS-on.
A harmadik repedés az elérhetőség. Mármint mióta vadászok a második, kék Hiperkarma CD-re eredetiben? Nincs. De ha veszek valamit azt is Amazon-ról szoktam leginkább rendelni, ha csak nem abszolút mainstraim és véletlen megvan a Media Markt-ban. Mert hát vidéken lemezbolt se nagyon van. Amazon esetén meg sokszor 3 hét is megvan a postázás. Lassú és körülményes lett a lemezek beszerzése. Ja, meg pofátlan árakért adják a lemezeket. A Musicland-os 1500-2000Ft azt gondolom reális. De onnan meg majdnem mindent megvettem már, ami volt nekik és érdekelt engem.
Negyedik...az is van. Gyári CD polcon meggondolta magát, hogy olvasható legyen. Lemezgyűjtői szemmel nézve nincs sok kiadványom, 600 körül...ebben van maxi, meg 10 lemezes doboz is, mindenféle. De már ez is bőven sok ahhoz, hogy mindig mindet hallgassam. Megtaláltam az elsőt pár hónapja, amivel ez lett. Az utolsó előtti track ugrik. Nem piszkos, nem karcos, ránézésre nincs vele semmi gond. És mindig ugyanott és ugyanúgy. Mondjuk ez a legkisebb repedés, de zavart.
És ezek után bekapcsoltam a Lumin-t. Látta a NAS-omon az összes biztonsági másolatot. Azokat a felvételeket, amiket még nem írtam ki lemezre. Meg a TIDAL teljes kínálata. Megcsapott.
Középen lévőnek érzem magam. Sokan már nagyon régóta átálltak a számítógépes/stream alapú zenehallgatásra. Mások erősen elhatárolódnak még tőle. Valahogy nekem se ment könnyen fejbe ráállni a gondolatra, hogy most erre van az út.
Valahogy így éreztem magam |
Aztán elengedtem a dolgot és hagytam magam. Felraktam a TIDAL klienst a telefonomra is. Munkábamenet belehallgatok a héten frissen érkezett lemezek válogatásába. Ami tetszik az be a favoritba. Otthon ugyanebből a kedvenclistából lehet tovább építkezni. Milyen az egész lemez amiből tetszett a szám? Milyen lemeze van még az előadónak? Minden elérhető, csak nyitottság és idő kérdése. 2 hét alatt nagyjából 20 új előadót tettem a kedvenceim közé.
Külön kedvencem volt a Digital Audio Review kezdeményezése, amennyiben megkérte olvasóit, hogy ők vajon milyen számokat tennének be a mücheni High-End shown Diana Krall és a Take 5 helyett. Lett egy szép 200 Track-es olvasói lista, amit egy kattintással importáltam a cikkből a TIDAL-ba. Ebből is esett ki pár jó cucc.
Egy hét után a Lumin visszament gazdájához de nagy űrt hagyott maga után. Tudtam, hogy valami hasonló megoldás kell nekem is.
Úgyhogy szép lassan majd jön az is, hogy mi lett nálam az irány.
"ők vajon milyen számokat tennének be a mücheni High-End shown Diana Krall és a Take 5 helyett. Lett egy szép 200 Track-es olvasói lista, amit egy kattintással importáltam a cikkből a TIDAL-ba. Ebből is esett ki pár jó cucc."
VálaszTörlésMeglepő módon az egyik nagy kedvencem is bekerült, aminek hallgatása nálam rendszeresen libabőrt eredményez: Funkadelic - Maggot Brain