2017. július 26., szerda

Noise against the Machine

Kicsit szinte on-line módon, mai napon történt hogy...szóval fura ez az idei nyár, hol esik, hol süt. Ma éppen szemetelő eső. Kirándulni, tekerni, kertbelenni nem jó. Ideális zenehallgatáshoz, olvasáshoz...esetleg bütyköléshez.

Imádom az Audiopax erősítőimet. Momentán nem tudom elképzelni, hogy valaha lecserélem. A "kis mozdonyok". Néha ez jut eszembe róluk. A formájuk okán is valahogy, meg van bennük hajtás, biztos azért is.

Mikor megjöttek recsegtek a timbre-lock potik, öregek voltak a csövek és bekapcsolás után zúgtak kicsit a trafói. A recsegést megoldotta kontakt-spray, az (el)használt csövek helyett lettek újak. A trafó viszont maradt zajongni. Fura mód igazán nem zavar a zenélésben, pedig szoktak az ilyesmik bosszantani. A 47 Lab CD játszóm lemezpörgetése kifejezetten zavart mikor ráállt a fülem. Vagy idővel hangosabb lett. Ez valamiért végül is nem.

De azért is mégiscsak. Legyen már tökéletes, ha lehetne.

Írtam még annó a gyártó oldalán az info@ e-mail címre, csak úgy bele vaktába. Nem is sokára a tulajdonos maga jelentkezett és kicsit elcsevegtünk hogy lehet kinyitni az erősítőt, mire figyeljek. A trafókat illetően két tanácsot adott: húzzam meg a csavarokat és illetve újítsam fel őket házilag. Utóbbira nem vállalkoznék. Csavarokat kicsit meghúztam ahol értem, de mivel annyira nem zavart nem akartam sokat időzni a dologgal. Inkább hallgatni szerettem volna akkor frissiben őket. Meg aztán azt is láttam, hogy a trafók körül használt gumialátétek öregek és kemények már. Egyszer erre jobban rá kell tenni az időt.

Így aztán hagytam és hallgattam azóta is.

Ma viszont szemerkélt az eső, szabin is vagyok, szóval miért ne?

Elsőnek szépen kialakítottam a tetthelyet, ha már lett asztalom is itt fent. Aztán ahogy az lenni szokott, mehettem is boltba. Egyrészt ez egy brazil erősítő, azaz nem európai méretű anyák vannak benne. 6-os kulcshoz nagy, 7-eshez kicsi. Vidéken meg azért jó lakni, mert nyílván erre a problémára semmi megoldást nem talál az ember, ha egy órán át száguldozik is a városban. Végül megoldottam állítható szerszámmal, mert más nem volt. Meg ugye kellett volna gumialátét, de az se volt. Vagy majdnem. Találtam ilyen egybefémgumi alátétet. Ha elfér jó lehet. (Elfértek).
Munkára készen, de még előtte egy kávé a látkép felmérése közben
Néha olyan érzésem volt nem is erősítőt szerelek, hanem mondjuk kismotort. Épp csak olajos nem lett a kezem. Csak trafók, csavarok.
Ennyi maradt a gumialátétből. Inkább volt műanyag hatása, mint gumi. Mire mindet leszedtem lett egy marékkal.
Az az érzés is megvolt, hogy időnként csak azért kellett bontanom dolgokat, hogy hozzáférjek ahhoz, amit bontani szeretnék. Gondolom nem ismeretlen érzés másnak sem.
Itt éppen a kimenőcsövek bekapcsoláskésleltető paneljét kellett leszerelnem, hogy hozzáférjek az alatta lévő folytótekercs rögzítőcsavarjához.
Ugyanennek a folytótekercsnek a másik csavarja a hálózati trafó "árnyékában"
Viszont már tavalyról emlékeztem, hogy ez így lesz. Eleve úgy ültem neki, hogy idő lesz, nem kapkodás és végül is tök jó időtöltés volt elbogarászni az erősítő belvilágában.
Itt épp a két folytótekercs látszik a már kész gumialátétes szereléssel, illetve látszanak a hálózato trafók csavarjai is.
Ha leszámítom a boltbarohangászást szerintem gyenge egy óra volt az egész. Műterheléssel még szédszedett állapotban ráhallgattam csendesebb lett-e a végeredmény, de nem tűnt úgy. Van ez így, megpróbáltam. Beraktam az elektronikát a kávájába, bekötöttem. Gondoltam ráhallgatok minden rendben-e. Így végleges helyén bekapcsolva azonban érezhetően halkabb lett a zúgás. Ezen kicsit meglepődtem, mert zárt állapotban, kávájában múltkor hangosabb volt az erősítő, mint nyitottan. Nem lett teljesen csendes, de jobb.

Hát akkor jöjjön a második. Fiam is felsomfordált érdeklődve mit csinálok, bevettem a csapatba.

Na, ez a másik darab, ez egy orbitális szívás volt. Az első tapasztalatai alapján tudtam, hogy először a csőfeszültséget kapcsoló kis panellel kell kezdeni. Felesleges nekiállni a trafókat feloldani, mert ha azok a helyükön vannak kényelmesebben tudom az erősítőt oldalára fektetve szerelni a kis panelt. 1 óra volt a négy csavar, ami az első példánynál 5 perc. Ott se volt könnyű hozzáférni, de legalább lehetett velük haladni. Itt viszont le voltak lakkozva az anyák és egyszerűen nem forogtak a csavaron, plusz ugye a nem standard méret. Jól is jött a fiam plusz két keze. Leimádkoztuk hát a panelt (legalább tanult a türelemről), de utána meg egyszerűen nem tudtam megindítani az alatta lévő folytótekercs csavarját. Akárhogy próbáltam nem. Másiknál ez semmi extra nem volt. Rápróbáltam a másik folytókerecs szabad csavarjára, az sem ment. Ez a példány nem akarta adni magát. Úgyhogy kis panel vissza. Már jobb csavarokkal, legalább ezzel már nem szenvedek, ha még egyszer szét akarom szedni. Trafókat azért összehúztam és hálózati trafó rögzítését át tudtam szerelni. Bár ott is ilyet láttam:
Csavar fölé nyúló csavar? Hát öööö...
Megoldható volt, de nem szép dolog. De már nem volt kedvem még jobban szétkapni az erősítőt, mert az első példányon tapasztaltam, hogy 100%-os sajnos úgy sem lesz az eredmény.

Azért csendesebb lett. Meg végül is jót elegerésztem vele.

De azt sem zárom ki, hogy eljön még az a nap, hogy élek a Silvio felajánlásával, miszerint Európában, Monaco-ban is van egy telephelye, ahol szívesen átnézi az erősítőt, nem kell visszaküldeni a szülőországába.

De nem most. Még ráér. Még sokat kell ahhoz zenélnie, hogy akárcsak átmenetileg megváljak tőle.

2017. július 21., péntek

Forráscsere 2. - Roon

Ezzel a szóval - Roon - meglehetősen sokszor találkoztam, mikor próbáltam magam képbehozni a streaming/számítógép alapú rendszerekkel. Csak éppen a futólag átolvasott sorokból az nem akart világossá válni tulajdonképpen mi is ez ténylegesen és mire is lenne jó. Főleg nekem kell-e, ez érdekelt a legjobban.

El lehetne kezdeni felsorolni lista szerűen azt a pár szolgáltaltását amit én megismertem, de talán érdemesebb a rendszert felépítésén keresztül megérteni.

Itt található angol nyelven egy tulajdonképpen elég jó összefoglaló, talán csak az nehezíti a megértést, hogy elég gyorsan használatba kerülnek a "core", "endpoint", "control point" és egyéb fogalmak, így az elején lehet össze-vissza kattintgatni a beágyazott hivatkozásokra.

"Core" - mag

Ő az agya a rendszernek. Általában egy számítógép, ritkábban mondjuk egy felokosított NAS. Ezen az eszközön gyűlnek a metaadatok (leíró információk) a zenéinkről. Itt integrálódnak egy szoftveres környezetben mondjuk a TIDAL és hálózati meghajtónkon vagy éppen a "mag" gépen található zenék.

A "mag" biztosítja tovább a RAAT kommunikációs protokollt a végpontok felé. Ez a magas szintű protokoll bitperfekt jelátvitelt biztosít jelenleg 384KHZ/24 bit illetve DSD256 felbontásig.

Továbbá az 1.3-as verzió óta megjelentek DSP funkciók is, amelyek szintén a "mag"-on futnak.

Egy hálózatban egy van.

"Endpoint" - végpont

Ez az a készülék, aminek általában van egy hálózati (LAN) csatlkazója és USB kimenete, ezt kötjük a DAC-ba. A piacon ilyen elérhető végpontok az Aurlaic Aries, a SoTM...tulajdonképpen a hálózati futóművek.

Másik lehetőség, hogy maga stream-er tud beszélni a "mag"-al, a Lumin-ok például ilyenek.

Arról van szó, hogy az érintett készülék ismeri-e a fent említett RAAT protokollt, tud-e beszélni a Roon "mag"-al. Ha egy hálózati futómű, vagy DAC "Roon ready", akkor az ezt jelenti. (Tehát "mag" szolgáltatásokat nem fog futatni, csak tud ahhoz csatlakozni.)

Egy hálózatban több is lehet.

"Control point"  - kontroll pont

Ezen az eszközön keresztül vezéreljük a "mag"-ot, annak összes beállítását illetve ezen választjuk ki a zenéket. Általában ez egy iPad amin fut a Roon vezérlő applikáció.

Ebből is lehet több egy hálózaton.

Ahol egy kicsit meg lehet kavarodni, hogy maga a rendszer rugalmasan felépíthető, a komponensnek lehetnek mind akár egy gépen, vagy teljesen külön is.

A legjobb persze, ha teljesen külön vannak, mert úgy az egyes eszközöknek csak egy-egy feladatra kell figyelniük. A legegyszerűbb telepítés esetén pedig a számítógép egyben a "mag", a "kontroll pont" és az USB kijáratán keresztül a "végpont" is. A teljes tagoltság esetén a "mag" egy hálózatra kötött számítógép (szerver), a "végpont" valamilyen streamer a "kontrol pont" pedig mondjuk egy iPad. Mint a fenti képen.

Nálam egy köztes állapot van, miszerint a MacBook-ra egy "mag + végpont" szoftvercsomag került telepítésre. Azaz az irányításhoz szükséges szoftver komponenseket fel sem telepítettem. A "kontroll pont" pedig egy iPad.

Tényleg dióhéjban ennyit a rendszerelemekről, a már linkelt oldalon angolul tudók számára még sokkal több infó érhető el.

Használat, tapasztalatok

Mikor ismerkedtem a rendszerrel nekem elsőre az lett szimpatikus, hogy segítségével hasonló - sőt, felhasználói élmény oldaláról nézve jobb - rendszert tudok kialakítani, mint amit egy Lumin/Linn vagy éppen Auralic stream-er kínál.

Nem néz velem farkaszszemet a hifi komponensek között egy billenytűzet meg egy monitor...ehhez még annyi kellett, hogy telepítsek a latop-ra egy "NoSleep" alkalmazást. Ennek segítségével akkor sem alszik el a MacBook, ha lecsukom a kijelzőt. (Kérdéses volt, hogy így túlmelegedik-e esetleg a laptop, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem zavarja.) Így aztán szépen belesimul a laptop is a látképbe.
Ott van felül
Innentől kezdve a rendszer pont úgy viselkedik, mint a korábban nálam vendégeskedő Lumin és szerencsére elmondható, hogy pont olyan stabil is. Az elmúlt két hónapban egyszer sem volt semmiféle probléma a működéssel.

Így néz ki a felület, ahol a zenéket ki tudjuk választani. A kedvencek közé rakott TIDAL albumok és a NAS-on található zenék egy katalógusban jelennek meg, a bal felső sarokban látható kis ikon árulja el honnan valók.



A lejátszott lemezről külön kis információs oldal van, ahol nem csak a számok látszanak, hanem némi leírás is magáról a lemezről, együttesről, a lemezen szereplő zenészekről (Credits fül alatt). Utóbbi azért is igen hasznos, mert a szereplők nevei egyben linkek is az ő munkáikhoz. Nagyon könnyű barangolni íly módon is a zenék között. (Például ez is egy a sok metaadat közül amit a "mag" a zenéinkről tárol).


Külön szeretem például a dalszövegek elérhetőségét is felületen belül.


A beállításokat böngészve megtaláljuk a DSP funkciókat is.


Ha nem is lehetőségek egész hadával van dolgunk, de kicsit azért testreszabhatjuk a rendszert.


A fenti beállítás például igen fontosnak bizonyult, mert számomra teljesen váratlan módon akkor jött meg igazán a rendszer hangja, mikor bekapcsoltam a túlmintavételezést. Ezt is azonban két féle képpen lehet megtenni. Abszolút maximum értékre amit a DAC-om tud (24 bit, 380KHz), vagy a forrásanyag eredeti frekvenciájának 2 egész szorzatával kifejezhető maximumára. Előbbi beállítás esetén a zene mellett pattogó hangot is kiadott a DAC, tehát nem felesleges tulajdonság az utóbbi.

A digitális átviteli láncunkról kaphatunk egy kis áttekintést, ha a szám címe melleti kis színes csillagra bökünk.


Látszik is szépen, hogy 352,8kHz-en (44.1kHz x8) és 24 bit-en dolgozik a túlmintavételezés. A pontocskák színeinek is jelentése van. A lila szín jelző a veszteségmentes adatforgalmat, a kék csillagok a veszteségmentes adatfeldolgozást (DSP feladatok). Narancssárgát kapunk, ha mp3 forrás és zöld-et, ha mondjuk a MacBook digitális hangerőszabályzója bennmarad a rendszerben (magas minőség, de nem vesztésgmentes). Szerintem hasznos kis funkció.

Van egyébként parametrikus hangszínszabályzó is, ahova akár fájlból is fel lehet tölteni a kívánt átviteli görbéket, de (egyelőre) nem fogalkoztam vele.


Az összes DSP funkció akár zenehallgatás közben is ki/be kapcsolható, csak pici kimaradás lesz a zenében így hatásuk könnyen megfigyelhető, fülvégre kapható.

A végére egy gyomros

Nem ingyenes. Döbbenet. Mármint döbbenet, hogy ezen mennyien fennakadnak. Hivatalos tesztelőtől olvastam (nemzetközi szakíró), hogy hát a Roon-t nem használja, mert kívül esik a pénzügyi keretein. De két cikkel arréb 1000 EUR-os tápkábelről értekezik. Persze gondolom azért nem fizetett, megkapta tesztre, visszaküldte utána, de akkor is ferde az egész valahogy.

A számítógépes zenehallgató rendszerekben a szoftver ugyanolyan komponens mint bármi más, ugyanúgy kihat a hangzásra, mint egy USB kábel (ha nem éppen sokkal jobban). A minőséget itt is meg kell fizetni, mint mindenhol máshol.

A szoftver is termék, ha azt szeretnénk folymatosan feljesztve legyen (mint ahogy a Roon igen), hogy legyen támogatása (pár órán belül válaszoltak kérdéseimre), akkor annak ára van. Jelen esetben éves díjról beszélünk, kb. 30e Ft. Én túl tudtam lendülni rajta. Cserébe van egy atombiztosan működő, igényesen összerakott felületem ami segítségével nem kell a számítógépemet nyomkodnom.

2017. július 1., szombat

Forráscsere 1. - Streaming/TIDAL

Nagyjából átalakult mostanra a lánc eleje. Nem tudom még milyen mélységig lesz érdemes szétbontani a történetet, de az biztos, hogy a végéről kezdeni nem jó taktika.

Tulajdonképpen ezzel kezdődött a dolog:
Lumin A1
Valahol már említettem itt a blog-on, hogy nem szokásom és nem hiszem, hogy illendő lenne vendégeszközökről, vagy látogatásokról írni. Most muszáj kivételt tennem, hiszem ez a Lumin A1-es indította el rendszerem elején azóta történt változásokat.

A készülék nem azért volt nálam, mert eladó, én voltam kíváncsi rá és kölcsönkaptam egy hétre. A hangjáról röviden annyit, hogy van benne valami nagyon jó nyugodtság, egyszerűen jól esik vele zenéthallgatni. Ezen felül valahogy nagyon egyívású tonalításra a Quad CD-vel. Még kicsit hifiztem is, ugyanazt a zenét meghallgattam CD-ről, NAS-ról a Lumin-on keresztül és Tidal-ról. A sorrend nagyjából a NAS (Lumin) > CD (Quad) > Tidal (Lumin) lett. Bár utóbbi teljesen véletlenszerűen volt, hogy nagyon jó volt, meg olyan is, hogy pocsék.

De nem is ez a lényeg. Hanem hogy működött a dolog. Ráadásul teljesen problémamentesen, röccenés nélkül. iPad-ról ment természetesen a távirányítás, a Lumin saját szoftverével. Próbáltam én már ilyet, nem is éppen tegnap. Apróságok miatt nem vált be. Néha kiesett a jel, néha lassan találta meg a könyvtárat a rendszer, ilyesmik. iPad se nagyon volt akkor még, vagy talán éppen.

Mostanra, mára azonban összeállt ebben a készülékben úgy az elképzelés, hogy tényleg stabilan és problémamentesen működik.

És megcsapott. Nem a hangminőség, bár nem volt azzal sem gond. A választás totális szabadsága. Mindig a zene felől közelítettem ezt a hobbit. A zene elérhetősége nem szabad, hogy a szűk keresztmetszet legyen. Akármiért is. Ezért nincs - és nem lesz - analóg rendszerem. Rövid ideig volt, mást se hallgattam, csak ami lemezem volt. Nem az én zenéimet, hanem amilyen lemezeim voltak. Apám Zorán lemeze, meg hegedűs a háztetőn, meg ilyenek. Próbáltam persze beszerezni, amit tudtam, de nem lehetett utolérni a CD kínálatát. Ráadásul másodszor vettem meg egy csomó zeném. Így hát felszámoltam az analógot és némi szokási fázis után visszaálltam CD-re.

De napjainkban már a CD is egyre inkább szűk keresztmetszett.

Lassú folyamat ez és a repedések több irányból indultak a CD-vel való kapcsolatomat illetően. Az első, tulajdonképpen nagyon régi repedés a Bootleg-ek világa. Koncertfelvételek, kiadásra sose került stúdiólemezek sora.
Ez a Diamonds and Pearls lemez egy korábbi konfigurációja egyenesen a stúdió keverőpultjáról

Ez a Purple Rain turné Soundcheck-je. Szintén a keverőpultról. 
Némi képzavarral élve érdemes az arra érdemes előadók nem oly publikus dolgait is felkutatni. Néha jobb, mint ami hivatalosan napvilágra került. Régebben ezeket a lemezeket lemezbörzéken lehetett asztal alól venni, de láttam egy-egy példányt annó a 2000-es években még teljesen normál lemezboltban is. A művészet a jó minőségűeket megtalálni, mert a közönségből telefonnal felvett koncert néha tényleg hallgathatatlan.

Aztán egy másik, már újabb repedés a digitális albumok megjelenése. Hivatalos, megvehető tetszőleges felbontásban (mondjuk Bandcamp-en), vagy fent van TIDAL-on, Apple Music-on, de nincs fizikai kiadvány.
A legfelső a bolti, eredeti fizikai. A másik kettő ugyanúgy hivatlos, de sosem jelentek meg.
Egy példa csak a fenti. A bal oldalinak még volt "artwork"-je egy borítókép formájában, a lemez hátulját, számfeliratozást már én készítettem. A jobb oldali esetén csak a számokat tudtam megvenni, a lemezborítót én készítettem. Van belseje, hátulja. Végül is ez is egy hobbi lehetne. Még nyomdával is felvettem a kapcsolatot, egy időben teljesen belejöttem a "lemezkészítésbe". Ugyanakkor az ilyen írott lemezeknél az írás maga megint egy külön téma lehetne. Plextor íróval, meg aranyozott lemezekkel egyetemben. Meg hogy meddig bírják ezek az írt lemezek. Mindegyikről van másolat (vagy eredeti?) a NAS-on.

A harmadik repedés az elérhetőség. Mármint mióta vadászok a második, kék Hiperkarma CD-re eredetiben? Nincs. De ha veszek valamit azt is Amazon-ról szoktam leginkább rendelni, ha csak nem abszolút mainstraim és véletlen megvan a Media Markt-ban. Mert hát vidéken lemezbolt se nagyon van. Amazon esetén meg sokszor 3 hét is megvan a postázás. Lassú és körülményes lett a lemezek beszerzése. Ja, meg pofátlan árakért adják a lemezeket. A Musicland-os 1500-2000Ft azt gondolom reális. De onnan meg majdnem mindent megvettem már, ami volt nekik és érdekelt engem.

Negyedik...az is van. Gyári CD polcon meggondolta magát, hogy olvasható legyen. Lemezgyűjtői szemmel nézve nincs sok kiadványom, 600 körül...ebben van maxi, meg 10 lemezes doboz is, mindenféle. De már ez is bőven sok ahhoz, hogy mindig mindet hallgassam. Megtaláltam az elsőt pár hónapja, amivel ez lett. Az utolsó előtti track ugrik. Nem piszkos, nem karcos, ránézésre nincs vele semmi gond. És mindig ugyanott és ugyanúgy. Mondjuk ez a legkisebb repedés, de zavart.

És ezek után bekapcsoltam a Lumin-t. Látta a NAS-omon az összes biztonsági másolatot. Azokat a felvételeket, amiket még nem írtam ki lemezre. Meg a TIDAL teljes kínálata. Megcsapott.

Középen lévőnek érzem magam. Sokan már nagyon régóta átálltak a számítógépes/stream alapú zenehallgatásra. Mások erősen elhatárolódnak még tőle. Valahogy nekem se ment könnyen fejbe ráállni a gondolatra, hogy most erre van az út. 
Valahogy így éreztem magam
Aztán elengedtem a dolgot és hagytam magam. Felraktam a TIDAL klienst a telefonomra is. Munkábamenet belehallgatok a héten frissen érkezett lemezek válogatásába. Ami tetszik az be a favoritba. Otthon ugyanebből a kedvenclistából lehet tovább építkezni. Milyen az egész lemez amiből tetszett a szám? Milyen lemeze van még az előadónak? Minden elérhető, csak nyitottság és idő kérdése. 2 hét alatt nagyjából 20 új előadót tettem a kedvenceim közé.

Külön kedvencem volt a Digital Audio Review kezdeményezése, amennyiben megkérte olvasóit, hogy ők vajon milyen számokat tennének be a mücheni High-End shown Diana Krall és a Take 5 helyett. Lett egy szép 200 Track-es olvasói lista, amit egy kattintással importáltam a cikkből a TIDAL-ba. Ebből is esett ki pár jó cucc.

Egy hét után a Lumin visszament gazdájához de nagy űrt hagyott maga után. Tudtam, hogy valami hasonló megoldás kell nekem is.

Úgyhogy szép lassan majd jön az is, hogy mi lett nálam az irány.