2017. augusztus 27., vasárnap

Forráscsere 3/b. - Aqua LaScala Optologic MK2

amelyben szóba is kerül a hangzás, meg nem is

A mély, magas, közép elemzése továbbra sem kenyerem, de mégis milyen hangja van így az új forrásnak? Mármint úgy egyben, ahogy én használom, azaz MacBook, Roon, Audioquest Carbon USB kábel, DAC és ha úgy tetszik még hozzá a TIDAL/NAS.

Elvárásaimat alacsonyan tartottam, mert valahol azért ódzkodtam a számítógépes zenehallgatástól. Ha csak a ár/érték arányt nézzük szerintem még mindig jobb hangot lehet kapni dedikált CD játszóból. Az Aqua árából vehettem volna például Flatfish-t a 47 Lab-tól ami ettől a hangtól jobb. Ugyanakkor a cél most az volt, hogy nyissak a stream-ing felé és maradjon még úgy is jó a hang. A nyereség rettentő sok zene lesz.

De még ehhez képest is katasztrófa volt a rossz csövekkel produkált hang. Szóval mélyről indultunk. Eredeti célnak azt lőttem be, hogy jó lenne hozni hálózati forrásról (NAS, TIDAL), azt amit a Quad hozott CD-ről. Egyébként nem feltétlen olyan egyszerű feladat.

Ehhez képest miután minden a helyére került azért csak sikerült előre lépni. Nagyjából úgy mindenben egy kicsit. Kicsit lazább hang, kicsit több felbontással, picit nagyobb dinamikával, térrel. A Quad elég kiegyenlített játékos volt, a mostani forrás is az, csak más szinten. Tisztult, nyílt a hangkép, jó értelemben sikerült direktebbnek lennie. Ennek pozitív direktségnek a mestere eddig (nálam) a Shigaraki CD volt. Az is egy nagyon nyitott, szabad hang és van mellé egy játékos attitűdje. Még tonalításnak sem hívnám, tényleg egyfajta hozzállás. Lehet nagyon szeretni, tényleg szó szerint képes mosolyt csalni az ember arcára, ugyanakor nem is törekszik igazán a semlegességre. A mostani forrás sokat lép ennek a nyitottságnak, direktségnek az irányába, de nem engedi meg magának azt a fajta játékosságot. Marad a háttérben, ennyire nem tesz hozzá. Érezni, hogy felnőtt hang, amit sokáig érleltek. Mindemelett beválltan a dinamikára, a lendületre helyezi a hangsúlyt. Kevésébé hallani analítikusnak a hangot még a mellett sem, hogy valójában sok mindent megmutat. 

Ugyanakkor még mindig úgy érzem - így nagyjából 2 hónap után is - hogy mozog a célpont. 

Pár hete írtam a Roon-ról. Egészen addig túlmintavételezéssel használtam a DAC-ot. Még aznap este visszatértem egy lemezre amit útóbbi időben jó párszor hallgattam. Élő felvételt találtam róla, érthető okokból pont a gospel kórus nincs így az anyagban ami emeli azért a számot, de ilyesmi...(TIDAL-on csekkolható az albumverzió természetesen).
Szóval ez a lemez szólt és túl kultúrált volt. Nem harapott, csak úgy lecsúszott az, aminek azért jobban kellett volna horzsolnia. Kikapcsoltam a túlmintavételezést, mert úgy éreztem túl sima az egész. A túlmintavételezés meg pont ezt csinálta, simított. Csak éppen annó túlmintavételezés nélkül nem csak harapósabb lett a hang (jó értelemben), de rossz értelemben karcosabb is. De mikor aznap este kikapcsoltam már csak a jó értelembe vett harapósság maradt, semmi a karcosságból. Ha még valaki érti, hogy miért jó a harapósság, mért hiányzott a horzsolás és miért rossz a karcosság :) Mindenesetre végül így lépett sokat a Shigaraki nyíltsága felé a hang. 

Ha tippelnem kellene a csöveknek kellett némi bejáratási idő. 

De mintha még mindig picit tudna javulni a hang, szóval fene se tudja vége van-e. Meg közben az Audiopax egyik bemenőcsövét lecseréltem a Telefunken-ekre (szoktak vele ilyet, hogy így is raknak kis asszimetriát a két sorba kötött erősítőbe), azoknak is járatódni kellett.

Aztán igazából ez sem a lényeg, mert ami számít, hogy tényleg nehéz felállnom a rendszer elől és nagyon sok új zenét is behúztam magamnak az elmúlt hónapokban. Tulajdonképpen csak ez számit.

Már csak azért is, mert az amit eddig írtam, az meg igazából semmit se jelent. Vagy alig valamit.



Az elmúlt hónapokban jópáran megfordultak kíváncsiságból nálam. Még egy olyan egyszerű és szerintem viszonylag jól megfigyelhető paraméterre vonatkozóan sem volt konstans a vendégek tapasztalása, mint hogy beáll-e középre az énekes. A teljes skálát meghallgattam:  "legjobb ebből a szempontból amit valaha hallottam", "minden szól mindenhonnan", "mászkál az énekes". Ennél eltérőbb véleményeket nem is hallhattam volna. Nyílván nekem is megvan a véleményem, engem borzasztóan idegesítene, ha mászkálna a hang például. De ebben nem is ez a lényeg, hanem hogy ha elhisszük (és miért ne tennénk?), hogy az illető azt hallotta, amit mondott, akkor úgy tűnik radikálisan különbözően is képesek vagyunk ugyanazt hallani. (Tényleg zárójeles megjegyzés: ha gyártó lennék ilyen élmények után érezném nagyon talajtalannak ezt az egész hi-fi dolgot.)

Akkor mit jelent, mit tud jelenteni bármi, amit leírok a rendszer hangjáról? Egyáltalán hányszor lehet leírni, hogy na most nőt a felbontás. Például. Meg még több részlet. Múltkor már nem sok volt?

Egyre inkább azt gondolom, hogy ez így sehova nem vezet egy idő múlva. 

Annak is tudatában vagyok, hogy a legtöbb eszköz amit használok nem a legelterjedtebb idehaza, szóval már csak ezért is nehéz lehet mihez viszonyítani az olvasónak.

Aztán ahogy ezen tűnődtem az jutott eszembe, hogy ha egy készülékről olvasok (szinte bárhol), a következő információkkal szoktam szinte mindig találkozni:

- A készülék műszaki leírása (gombok számától a belső felépítésig, az író felkészültségétől és az olvasótábor igényéhez mérten szakmai módon)
- A hangminőségre vonatkozó benyomások, megítélés
- A "teszt" során használt zenék (vagy listaként a teszt végén, vagy ezek mentén elemezve a hangot)
- Katalógusadatok

Amikkel néha találkozom:

- A rendszer többi eleme (ez ha van, akkor is legtöbbször csak egy lista, vagy felsorolás)
- Szinergikus és kevésbé szinergikus rendszerelemek említése (azaz milyen eszközökkel próbálta meg összepárosítani a tesztelő az vizsgált eszközt, hogy megismerje a benne rejlő potenciált)
- A zenehallgatás helyére vonatkozó információk (szobaméret, akusztikai jellemzők)
- Mérési eredmények 

Amikkel pedig még ritkábban találkozom:

- A tesztet végző személyre vonatkozó információk. Milyen hangot szeret? Mi az ami fontos, amitől működik neki egy hang és mi az, amitől nem? Hogyan illeszkedik az életébe a zenehallgatás?

Utóbbi kérdéskörre lehet egyébként válaszokat találni sok tesztelőről, de nem egy csokorban, hanem munkásságukat kísérve, sok tesztüket elolvasva, infó-morzsánkból összerakva. Értem is persze, mert aki ebből él, annak neutrálisnak kell maradnia, vagy minimum arra kell törekednie.

Én viszont nem ebből élek, nyugodtan lehetek kijelentéseimmel "kirekesztő", nem kell semmiféle érdekfonta kötéltáncot járnom.

Szóval milyen zenehallgató vagyok én? Mi a fontos nekem, mit keresek én a hangban?

Részben azért a blogon - itt is így - voltak kisebb morzsák, de most megpróbálom egyértelműbben, összeszedetebben leírni.

Először is, ha zenét hallgatok nem csinálok mást. Nem nyomkodok kütyüt, nem olvasok, nem takarítok, nem dolgozok le e-mail-eket és nem írok hi-fi fórumra, hogy most is milyen szuperül szól éppen a rendszer :) 

Leginkább este hallgatok zenét, mondjuk 8 után. Maximum 3 óra, de inkább 2. Szóval 2-3 lemez. Bár egy időben lementem 1 lemezre. Hadd működjön, hadd hasson. Filmet se hármasával néz az ember. De ez aztán mégiscsak ritkán van így, zene húzza a zenét.

Sötétben hallgatok zenét.

Hangerőre vonatkozóan szerencsére ezekben a késői órákban sincs korlátozás. Nem halkan hallgatok zenét, de nem is üvölt. Azért legyen teste mindennek, de nem szeretem se a fülemet, se a fejemet szétcsapatni. Amit én megtapasztaltam másoknál abból kiindulva átlag ahhoz képest picit hangosabban hallgatom. Kisebb rendszerek nem is feltétlen bírnák el ezt a hangtömeget. Csak hogy életszerű legyen. Ugyanakkor olyat is ismerek nem is egyet, aki nálam jóval-jóval hangosabban hallgatja a rendszerét. 

Eddig az alapok. A nélkül, hogy teljes kasztrendszert alakítanék ki, azt mondanám én azok táborába tartozom, akiknek az illuzió a fontos, az elsődleges. Képesnek kell tudnia a rendszernek arra, hogy elhitesse velem a zenét és kikapcsolja a külső világot. 



Ennek van egy "belső" zenei kommunikációs vonzata, erről azért gyakran hallani. Akarjon már valamit mondani az az a zene. Vagy mondjuk úgy maradjon meg zenének, ne essen szét hangokra. Legyen mire érzelmileg reflektálni.

De van egy sokkal hifisebb jelentése is nálam. 

Legyen a hangzás olyan, ami körbevesz. Mármint szó szerint. Nem szeretem, ha szemből üvölt rám egy nagyranőtt boombox. Azonnal kiránt a zenehallgatás illúziójából és arcomba tolja, hogy egy rendszerrel szemben ülök. Ezért vannak a hangfalaim nálam kb. 3 méterre egymástól. Mindig olyan szélesre húzom őket amennyire a hangfal és a szoba engedi és amíg még be tud állni középre is a hang. Ez a rendszerfelállítási jellemző ránézésre sokat elárul a hallgatójáról (már ha tudatosan instalállja a rendszerét). Sok Avantgarde tulajdonos egyáltalán nem így installál. Egymáshoz közelebb teszi a hangfalakat és a hátsó fallal szinte párhuzamosan, nem a hallgató pozíció felé fordítva. Na ők nem azt keresik amit én. Mondhatnám, hogy legyen tere a rendszernek. Ezt meg divat szídni, hogy nincs is olyan, hogy tere van a felvételnek, mert minden mesterségesen van elhelyezve (kivéve persze az akusztikus, két mikofonos felvételeket). Biztos így is van. Mégis, ezek az információk is rajta vannak a lemezen és ha hagyjuk őket megjelenni számomra sokkal-sokkal élvezhetőbb a zenehallgatás. Átláthatóbb a hangképp, nem tömörülnek a hangszerek és sokat hozzátesz az "illúzióhoz" mikor nem a hangfalból szólalnak meg hangszerek, hangok.

Legyen a hangzásnak "húsa". Az énekesnek legyen tüdeje, ne csak hologram legyen. A hangszereknek legyen teste, ne csak hangja.

Ha sok a mély, legyen sok a mély. Ha megindul a zene, tudjon megindulni. Az élő és a reprodukált zene között tonálisan ezt hallom a két legnagyobb különbségnek. Az otthoni rendszerek sokszor még hozzávetőlegesen sem képesek visszaadni az élő zene dinamikáját és volumenét. Akár addig a pontig, hogy értelmét is veszti a zene, mert e nélkül alappilérek hiányoznak. Ezért vannak Avantgarde-ok itt, mert elég jól veszik ezt az akadályt. Jobban mint a többség. A többi fenti pont sok más termékkel is megoldható.

Ne legyen műfajfüggő a rendszer. Young Thug nálam ugyanúgy van a repertoárban, mint Liszt.

Egészen biztos vagyok benne, hogy sokféle ilyen kis mini összefogaló készülhetne. Kicsit, vagy éppen teljesen másmilyen fókusszal, pontokkal. Az én élményeimet, beszámolóimat ennek tükrében érdemes olvasni. Az is érthetővé válik miért bizonyos pareméterek, jellemzők térnek vissza ezen a blogon.

És most akkor egy hírtelen kanyarral vissza az Aqua-hoz

Félretéve tehát a sokadik "nőtt a felbontást, nyitottabb lett a hang" kijelentést inkább arra a kérdésre válaszolnék, hogy hihetőbb lett-e az illúzió az által, hogy bekerült a rendszerbe?

A válasz pedig egyértelmű igen. És nekem ennyi tulajdonképpen elég is. Good job!




2017. augusztus 10., csütörtök

Forráscsere 3/a. - Aqua LaScala Optologic MK2

amelyben a szerző bemutatja új szerzeményét, de hangjáról még nem ír

A rendszerem elejének cseréjével kapcsolatosan volt már szó szolgátatásról (TIDAL) és szoftverről (Roon). A kört a "vas" zárja, a klasszikus értelemben vett hi-fi eszköz. Jelen esetben egy DAC.

Annyi azért hozzá tartozik a történethez, hogy késő tavasszal és csak a már említett Lumin vendégszereplése miatt határoztam el magam a forráscserére. Előfokot terveztem idén venni. Úgy sejtem hangban egy jó előfokkal nagyobbat tudtam volna ugrani. Fontosabb lett azoban a zenei választék, amit a TIDAL legálisan nyújt és hát ez lett a vonal.

A márka "Aqua" nem sokat mondott nekem. Pedig így, hogy már ismerem tulajdonképpen tele van vele a net, nagyon sok helyen láttatják magukat. A név maga nekem egy kicsit katyvasz. Az Aqua-nak nem a vízhez van köze, hanem az Acoustic Quality rövidítése (kicsit érezzük át ezt magyarul is, termékünk neve: "akusztikus minőség"...). Ezt követi a LaScala, ami elhelyezi földrajzilag honnan is ered a készülék, van egy kellemes emelkedettsége, hogy aztán fejbecsapódjon egy frankensteini Optologic jelzővel. S ha mindez nem volna elég, még MK2 is, biztos mert elsőre nem sikerült olyan jól (?).

NOS átalakítot kerestem magamnak, mert ennek a technológiának a hangja tetsztett eddig a legjobban (Note, 47 Lab). Azonban sem a Note, sem a 47 Lab nem a streaming-re hegyezi ki magát. Bementek tekintetében célszerű ha van USB bemenet, különben újabb kütyük és kábelek kellenek hogy SPDIF jelet teremtsünk a DAC-nak. Találtam viszont a Metrum-ot és az Aqua-t, ők ezen a pályán fociznak.

Ami az Aqua oldalára billentette nálam a mérleget, az egyrészt a modularítása. Majdnem minden egység (analóg kimeneti fokozat, USB áramköri lapok, DAC modul) gyári fejlesztések esetén cserélhető, fejleszthető. Ezt fontosnak véltem annak tükrében, hogy mennyire gyorsan fejlődik a digitális technika. Pontosan ilyen fejlesztés keretében lett elérhető a nagyobb testvérben, a Formula-ban alkalmazott R2R, azaz ellenállás létrás megoldás a LaScala számára. Ez volt a másik, amire kíváncsi voltam, így kezdett összeállni hogy jó lesz ezt kipróbálni. A hangját illetően lehet róla ezt-azt olvasni, még összehasonlításokat is. Az alapján is nekem valónak tűnt, de erről bővebben később. Előre meghallgatni ezt a legújabb, ellenálláslétrás verziót idehaza nem volt mód.

Röviden összefoglalva ez egy NOS DAC, tehát túlmintavételezés nélküli átalakítást alkalmaz. Továbbá nincs benne digitális szűrő, sőt ebben a verzióban klasszikus értelemben vett DAC chip sem található. Magát az átalkítást egy nagyon precíz ellenálláshálózat végzi (angol fórumokon ezeket hívják R2R DAC-nak), a jelfolyam vezérlését pedig egy erre a célra programott FPGA intézi. Legközelebb a multibit-es DAC-ok állnak ehhez a megoldáshoz, viszont a DAC chip megkerülésével szélesebb körben tudja a tervező saját elveit megvalósítani. Van még itt a vezérlés és a létraháló közötti galvanikus és magnetikus elcsatolás, teljesen diszkrét kimeneti fokozat cső/MOSFET hibrid kapcsolással, lináris, diszkrét tápegységek és stabilizátorok garmadája, jitter-mentes asszinkron USB kapcsolat, tulajdonképpen minden ami ma létezik. Itt lehet a gyártó oldalán tovább tájékozódni.
Nem állnék neki otthon a konyhaasztalon
Analóg kimeneti fokozat
USB kapcsolat 3 emeleten
Ez meg itt az ellenálláslétra DAC chip helyett
Végeredményben külsőre egy klasszikus hi-fi komponenst kapunk (nem is tudom mikor vettem utoljára normál, 43cm széles berendezést). Olaszságát picit íves előlapja, szépen eltalált tipográfiája és a "szellőző" rés miatt le sem tagadhatná. Utóbbi külön kis látványosság, bár a csövek szellőzése miatt van, picit látni nem csak a csöveket, de bizonyos szögből a nyugalmi áramokat beállító LED-eket is. 

Belül
Kívül
Ellentétben az Uno Nano-val vagy a Model 88-al ez nem egy kicsit régebbi cucc, hanem az ellenálláslétra fejlesztéssel egészen aktuális. 1, azaz egy darabot találtam ilyet használtan, az új ár 60%-ának tekinthető standard áron. Meg lett volna még egy olcsóbban a régi DAC kártyával, de ha elküldöm a céghez kicserélni a DAC modult, pont ugyanott lettem volna. Ebbe a példányban tavaly december közepén került bele az ellenálláslétra modul, plusz a fejlesztett USB bemeneti panel és az analóg kimeneti fokozatnak egy frissített veriója. Gyakorlatilag új. Nem is sikerült egy fityinget se alkudnom a meghírdetett árából. Engem valahogy mindig elkerülnek az ismeretségi körben oly gyakran felbukkanó csoda vételek, ahol a felének a feléért kerülnek kézhez fóliás új dolgok. Már beletörődtem. Azért a postaköltséget belealkudtam.

Bár ne tettem volna. Eladóm leinformálható volt, több évre visszamenőleg számos pozitív visszajelzéssel az audio-markt-ról, szóval alapból nem izgultam a vásárlás miatt, viszont én biztos nem a DHL-t választottam volna. Hozta is a cég a papírformát, rögtön azzal kezdődött a kiszállítás, hogy még ott helyben Madridban (ahonnan indult a küldemény) 2 napra elveszett a csomag. Ugyan volt szállító számom, az semmilyen rendszerben nem jelent meg ebben a két napban. Fotó volt az elküldött csomagról, amin olvasható volt a "tracking number" és ennyi. Eladómnak nem kis utánajárásába került, hogy végre előkeverdjen a csomag. Na most ez, ezen az oldalon ülve egy idő múlva elég ilyesztőnek tud tűnni. E miatt a késés miatt pont beleesett még pluszba egy hétvége is a szállításba, ahol szombat hajnalban elhagyta Pestet a csomag irányomba, csak hogy hétfőig megint eltűnjön valahova (nincs hétvégi kiszállítás). Összességében nem éreztem a törődést.


De aztán csak megjött és olyan atombiztosan volt csomagolva, hogy nem is lett semmi baja. Első bekapcsolás előtt még kinyitottam, hogy bent is biztosan minden a helyén van-e és mehetett is a polcra amit már előkészítettem neki. A Quad CD ekkora már nem volt meg, egy héttel elkerülték egymást. USB kábelnek beszereztem egy Audioquest Carbon-t, a Roon telepítve (akkor még próba verzióban) a MacBook-ra és a feleségem iPad-jére. TIDAL előfizetés is élesítve.
Cucc a helyén
És valami döbbenet katasztrofálisan szólt. Nagyon hangos volt a DAC és mintha kalapácsok dolgoztak volna benne, minden a rossz értelemben vett erőszakosan, erősen szólt. Semmi lágyság, nyugalom a hangban. Mikrodinamika nyomokban sem. A MacBook fülhallgató kimenete kiegyensúlyozotabb hangot adott. Gondoltam hideg a cső, nem volt sokáig bedugva, fáradt vagyok, meg ez különben sem lehet. Látszik hogy ez az a készülék, amit venni szerettem volna, nincs gányolva. Ilyen nincs, mert ez így eladhatatlan lenne. Mentem aludni, mást nem tudtam tenni, majd holnap, pihent fejjel.

De másnap ugyanaz. Pocsék és kész.

Vajon mi lehet az oka. Első körben kaptam ígéretet hobbiárstól egy szatyor kábelre, bár az ő első tippje a cső volt. Én erre annyira nem gyanakodtam, mert decemberben volt a gyárban és a frissítés része volt, hogy NOS Telefunken csövek kerültek bele. Még egy trafós előfokot is majdnem beszerveztem, mert úgy éreztem, mintha túlvezérlődne valahol az elektronika. Gondoltam mi van, ha a Quad előfoknak túl nagy a bemeneti jel. Igaz, specifikáció szerint ez se lehetne.

Ugyanakkor éreztem, hogy itt valami alapjaiban nem jó. Ezen se kábel, se jobb előfok nem fog igazán segíteni. Szarból ugye nem lehet várat építeni. Úgyhogy két nap alatt eljutottam oda, hogy írtam a gyártónak. Hogy nem értem mi a fene lehet és nem lehet, hogy ők ezt úgy gondolják ez jó hang, hadd küldjem el nekik behallgatásra a készüléket. Bizonyítandó, hogy tényleg van egy ilyenem gyári állapotban mellékeltem egy képet, amit akkor készítettem, mikor leellenőriztem a belsejét első bekapcsolás előtt. Viszonylag gyorsan kaptam is választ, amiben több értelmező kérdés melett azt az infót kaptam, hogy azok ott biztos nem a gyári Telefunken csövek benne. 

Kiszedtem, megnéztem, nem volt rajta felirat. Kérdeztem csöveket jobban ismerő hobbitársam: mi lehet ez? Hát nem Telefunken. Annyira nem, hogy nem is a DAC-ba való ECC81, hanem talán E83CC (ha jól emlékszem).
balra van a jobbik pár
Ez mondjuk legalább viszonylag sok mindent megmagyarázott. Gyártó ilyet persze nem rak bele, eladóm meg sose cserélte benne a csövet. Nyílván a legyek horták bele. Megmarad akkor X-aktának.

Rendeltem egy pár NOS Telefunken csövet, illete javasolták, hogy próbáljak ki régebbi Philips-et is, lett az is. Úgy is kell tartalék. Addig meg be sem kapcsolatam többet a DAC-ot amíg ezek meg nem jöttek. Még jó, hogy mikor pár hétre rá beletekintettem a csöves fiókomba ezt láttam. Rövid ész, majonéz, ECC81-ek vannak az Audiopax bementén is. Az eredeti 4 darab ott pihent végig a fiókban. Na mindegy, azért én vártam egy hetet türelmesen.


Ezek után a beszerzéssel, installációval járó kálvária véget ért. A benyomásokról viszont majd a 3/b-ben hosszabban, mert ez így azzal együtt már túl hosszú és széjjelesős lenne.

Azért a végére még egy kép, mert végre nem a csupasz fal van a rendszer felett és ennek meg módfelett örülök :)