2009. május 17., vasárnap

Audio Note IQ 1


A már említett követési hibák és sziszegés miatt került cserére a magasjelű MC Ortofon hangszedő. Mivel nem volt túl sok pénzem a dologra nem akartam rosszul pozícionálni a dolgot és megint valami gyanúsan olcsó, magasjelű MC-t szerezni. Ezért MM melett döntöttem és egy hírdetés alapján használtam vettem talán 40e körül az Audi Note IQ1-esét.

Na itt összeállt a kép, az analóg végképp fényévekre húzott a CD-től (ami akkor ugye a Denon volt).

Ekkoriban szereztem lemezlemosó folyadékot (nem a ragacsot), amellyel minden lejátszás előtt megtisztítottam a lemezt átalakított porszívófejem segítségével. A folyamat úgy nézett ki, hogy egy vizes használatra alkalmas lemezkefével felvittem a folyadékot (az jól kilazított minden szennyeződést a lemezben), majd egy átalakított porszívóvéggel leszívtam a folyadékot a pörgő tányérről. A proszívócég egyébként egy sarokporszívó toldalék volt, amin hosszában volt egy pár miniméteres nyílás és bársonnyal vontam be, hogy ne sértse meg a lemezt. Hát nem volt semmi sercegés, se pattogás, csak zene.

Teljesen másképp viselkedett például a rendszer, máshol voltak a hangerőmaximumok. Analóg esetén sokkal hangosabban is élvezhetően szólt a rendszer, legjobb példa talán erre, hogy fiam előszeretettel aludt el ölemben a Bolero-ra, aminek a végén ugye már egész szép csinnadratta van. Egy időre a CD technika teljesen eltűnt az életemből, igyekeztem egyre több lemezemet analóg formátumban is beszerezni.

Proj-ject 6.1


Ekkor még igen gyorsan - és némlieg szeszélyemtől vezérelve - véletlenszerűen változtak a dolgok. Elment a Sennheiser füles meg az AVA füllhallgatóerősítő és lett belőle egy Pro-jekt 6.1 lemezjátszó. Először még az Ortofon hangszedővel.

Új köntöst kapott a már évek óta nem használt Hang és Technika RIAA korrektorom, beköltözött egy plexi házba (amit feleségem szépen megfestett) és 230 helyett 3db 9V-os elemről táplálkozott.

Az élmény össze sem volt hasonlítható a korábbi analóg tapasztalataimmal, amit a Darling lemezjátszóval szereztem. Miután meglett, egyszerűen hetekig nem raktam fel CD lemezt, pedig alig volt feketelemezem, amit hallgathattam. Volt ugyan némi követési hiba, és kicsit még mindig sziszegett a magas, de olyan organikus volt a megszólalás, amit CD játszóból soha nem tapasztaltam.

Végül egy kép az akkori rendszerről: Denon DCD-1450AR / Pro-ject 6.1 + HT DIY RIAA > Heed Audio passzív előfok > Forté Model 3 végfok > Diy Dynaudio hangfal


2009. május 3., vasárnap

DIY Dynaudio hangfal

A hangfal története szorosan kapcsolódik a Forté erősítőéhez. Ugyanis a hosszas levélváltások közt cserealku köttetett az én Dynaudio hangfalamra. Tapasztaltabb hifisták itt most biztos nagyot szisszennek. Nem azért, mert kétséges lehet, hogy egy DIY hangfal lehet-e jobb egy ilyen értékű gyári hangfalnál, hanem mert egy ilyen csere gazdaságilag zsákutca. DIY hangfal ilyen értékben sosem adható el, mondhatni elég "bátor" döntés volt részemről.

A fentiekkel egyébként tisztában voltam a csere megkötésekor is. Azzal azonban tisztában voltam, hogy jelenlegi Dynaudio hangfalamnál drágábbat (ergo jobbat) nem lesz alkalmam nagyon-nagyon sokáig venni, ha egyáltlán valaha. A cserével viszont mégiscsak birtokomba kerülhetett egy lényegesen jobb hangfal. Az eladhatósága meg csak akkor kérdés, ha el akarjuk adni, ami eszem ágában sem volt.

Így hát egy fuvarral került hozzám Pestről a Forté erősítő és ez a DIY hangfal. A hangfalról egyébként a következő információkat adta anno Bigdewil egy ismert hifi fórumon:

"A mély,egy bassreflex doboz,melynek hátul wan a nyilása.A doboz 32cm széles,39cm mély és 90cm magas.A motor Dyno 27W75XL04. A magas rész külön dobozban wan. Mérete 12cm sz,13cm m,és 14cm magas.A magas sugárzo D260S. A hangwálto szintén külön dobozban 6DB oktáw wágással mely 2750Hz-nél történik. A dobozok kanadai fehér égerböl készültek. A Sonido kft mérése szerint 25Hz-26KHzig mén a frekigörbe +-2DB."

A helyesírást direkt nem javítom, forrást csak pontosan :) A szövegben egyébként van elírás/elütés. A mélyközép típusa 24W75 (és nem XL, azaz hosszú kilengésű, 27W egyébkéntegyáltalán nincs is) a magashangszóró pedig D28/2. 

Meghallgatva az új rendszert rögtön feltűnt, hogy nálam jóval kevesebb a mélytartomány, mint Bigdewil-nél, igaz nálam jóval meszebb is voltak a faltól a hangfalak, ami viszont sokat segített a térleképzésben. Pontosan azt a hangot, amit Bigdewil-nél hallottam sosem tudtam reprodukálni. Ha közelebb vittem a falhoz akkor több lett a basszus, de nem volt olyan pontos és jelentősen romlott a középtartomány tisztasága .Ezen felül azonban hozta az egyeket a rendszer. Hihetelten hangerőre volt képes a torzítás bármi jele nélkül, ami nem az állatkodás miatt fontos, hanem az életnagyságú hangszerhangok megszólaltatása végett. Emlékezetes az A.E. Bizottság "Szerelem" című élő felvétele, amely pont olyan hihetetlen energiával és erővel volt képes megszólalni, mintha egy koncerten lettem volna. 

Ráadásul az általános kvalításbeli előrelépés mellett még egy nem elhanyagolható előnye volt a DIY hangfalnak az eredeti Dynaudio-hoz képest, mégpedig kis hangerőn is zenei maradt. Ennek talán a Sonido-ban készített egyedi váltó lehet az oka.

A Forté erősítő és ez a hangfal volt meg, mikor a kisfiam megszületett. Születése után az első fél évben még fel volt állítva a rendszer és rengeteget hallgattuk együtt is. Aztán mikor 6 és fél hónaposan (mondhatni idejekorán) mászni kezdett el kellett rakni a rendszert. Ennek a következményeiről lesz még itt a blogon bőven szó, itt most álljon annyi, hogy egy ponton megpróbáltam a hangfalaimat is (évek sarokban álllása után) eladni, sikertelenül. A Dnyaudio hangfalam, bár nem képvisel ilyen minőséget, jó áron ma is eladható lenne. Tudajdonképpen befalaztam az árát ebbe a hangfalba, ami ezért egyhamar nem fog mozdulni.

Tapasztalat, tapasztalat....

Utóirat: az utolsó bekezdés elmélkedése eléggé hamar másodlagossá vált valahányszor az elmúét években sikerült egy-egy napra bekötnöm valami erősítő elé a hangfalaimat. Tényleg jók. Bár már régen álltak megfelelő helyen és régen kaptak megfelelő minőségű meghajtást. Tulajdonképpen sosem álltak akkora szobában és térben, ahova valók, még akár újat is mutathatnak nekem. De lesz ez még másképp és akkor visszatérhetek rá, vajon megérte-e a döntés.

Forté Audio Model 3

Lényegileg elégedett voltam a rendszeremmel, a hifi-ről némi tapasztalatot gyűjtve egyre többet írogattam fórumokra, ahol természetesen több ismeretséget is szereztem. Egyik alkalommal például meglátogattam Schetl Lászlót is, meghallgatni egyutas hangfalát és akkor még deszkamodell erősítőjét. A kíváncsiság kedvéért vittem magammal a Heed erősítőmet is. Tetszett ami hallottam, bár az egyértelmű volt, hogy az egyutas, érzékeny hangfalnak túlzás a Heed erősítő teljesítménye, jobban éreztem magát a hozzá tervezett A osztályú végfokkal.

Véget is ért volna a történet egy jóizű szakmai beütésekkel is tarkított beszélgetéssel, azonban még ott rögtön meghívtak még egy rendszert meghallgatni, merthogy éppen ott vendégeskedett "Bigdewil" is, ahogy ő hívja magát fórumokon.

Tapasztalat sosem árt alapon elfogadtam a meghívást. Meg kell mondjam földbe döngölően jó hangot hallottam nála. Alapvetően a hallgatózás felütése az volt, hogy nekem Dynaudio hangfalam volt, neki pedig valami, ami Dynaudio hangszórókat használ, de nem gyári hangfal.

A rendszer főbb elemei egy erősen modifikált ősrégi CD játszó volt, trafós hangerőszabályzó a Vibavoice-tól, a címben szereplő Forté erősítő és a lánc végén a tulajdonképpen DIY hangfal. Nyilván voltak még apróságok, melyek kiadták az egészet (pl. kábelek) és volt talán Linn LP12 analóg forrásnak is, nem tudom milyen RIAA korrektorral.

De nem is ez a lényeg. A rendszer jelenlétben hozta a Konus Audio szintjét kiegészítve egy rendkívül pontos, gyors és csontig hatoló basszussal. János barátommal voltunk látogatóba, nem jutottunk szóhoz.

Egy rövid időre még ki is cseréltük a Heed végfokot a Forté-val, de bizony abban a rendszerben a Forté jobbnak bizonyult. Megköszöntünk a szíves vendéglátást és én itt magamban lezártam a dolgot, lévén ránézésre is sokkal komolyabb volt a rendszer, mint az enyém, nem szégyen, hogy jobban szól.

Aztán pár nappal/héttel később Bigdewil rákérdezett nem akarnám-e megvenni az erősítőt. Addig-addig csűrtük/csavartuk a dolgot, míg a Heed erősítő visszakerült a Heed-hez, én pedig annak az árából meg még némi készpénzből megvettem a Forté erősítőt.

Az erősítőről annyit érdemes tudni, hogy a 3-as modell egy valóságos erőmű volt, sose fogyott ki a szuflából, 8Ohm-ra csúcsban azt hiszem 300W felett állt meg valahol és ez nem bazári 300W, hanem tényleges. Hangjára pedig nem tudok jobb jelzőt mondani, hogy vasököl bársonykesztyűben. Sose volt bántó, kiabálós, de volt benne valami ellenállhatatlan erő. Túl sok saját karaktere sem volt, a háttérből végezte dolgát.

Egyébként Nelson Pass egyik korai munkája, saját bevallása szerint semmi különös nincs se a kapcsolásban, sem a megépítésben.