#nincskép#nincshifirőlszó#vagycsakalig
Nekem ez volt az első, hogy elmentem. Csütörtökön kora délután indultam, fél nap munka után...6 óra vezetés. Két órára az útban erősen elgondolkodtam, hogy még mindig kevesebbet autózok, ha most megfordulok, mintha kimegyek.
Érdekelt is meg nem is a dolog. Pesti kiállításokra szoktam eljárni (arra se mindig). Iszonyat a tömeg mindig (néha büdös is van), nagyon ritka a jó hang. Leülni bármi értelmezhető helyre szinte lehetetlen. Nem baj, hogy van, de nem egy nagy élmény.
Aztán hagytam hadd vigyen az út és kiértem estére Ingolstadt-ba, ott volt szállásom. Nagyban segített, hogy hobbitársnál laktam, így nem kellett szállodát fizetnem - még egyszer köszi érte!
A kiállítás 10-kor nyit. Néztem vonat meg metró jegyeket, de nem érte meg. Egy út oda-vissza a vonattal kétszer annyiba kerül, mint a napi parokolójegy a rendezvény mélygarázsában. Meg még a metró. Viszont "csak" 1600 parkolóhely van. Annál rosszabb meg nincs, mint mikor odaér valahova az ember csak nem tud megérkezni. Ezért jó korán beparkoltam pénteken. 7-kor. 3 órával a nyitás előtt. Kerestem a google-val egy közeli kávézót, 1 km-re volt. Jól esett sétálni egyet és közben elkapni a mesztelen Németországot, ahogy a külváros öltözik a pénteki napra. Gyerekek cangával/rollerrel a metróhoz, apu meg valami V6-os döggel például. Autófétis az van. Piciház meg Porshe.
8-kor nyit a kiállítás területén működő saját üzemeltetésű kis étkezde. Fél 9-re értem vissza, már nyitva volt. Gondoltam iszom még egy kávét, mert az első, amiért kutyagoltam egy csomót pocsék volt. És most én vagyok nagyon kocka, vagy nem tudom, de ott ücsörgött magában egy narancslével Srajan Ebaen, a 6moons atyja - ráismertem. May I join? Of course...és beszélgettünk egy erős fél órát hifiről is leginkább, meg kicsit általában. Megkérdeztem venne-e nagyobb Rethm-öt például, mert nemcsak a Bhaava-t tesztelte, ami nekem is van, hanem a nagyobb modelleket is. Legszarabb kérdések egyike az ilyen, de kíváncsi voltam mi sül ki belőle. Ugorjak el indiába a gyárba meghallgatani, Jacob jó arc...azért a nagyobbaknál a közép kicsit túl prezenszes...de sietve hozzáteszi a legújabbat nem ismeri, ott pont ezen dolgoztak, most volt az Axpona-án a bemuatója az új Maarga-nak. A metakommunikációja egy ettől kevésbé óvatos "jól meggondolnám" volt. A többi témánk ettől kicsit értelmesebb volt.
És ezzel a beszélgetéssel valahogy átáltam angolra és úgy maradtam nagyjából. Pedig tudok németül és Németországban voltam és mégis. Emlékeztetnem kellett magam rá, hogy a Voxative-os arccal, vagy az Avantgarde-osokkal tulajdonképpen egyszerűbb a német.
A kiállítás amúgy nem hasonlított a pestire szinte semmiben. Volt ugyan tömeg, de a rengeteg csarnok/szoba felvette. Pénteken nagyon kényelmesen, de szombaton is elment. Meg azt is elhatároztam nem rohanok fel-le meg szobákból ki-be. A kiállítás telefonos alkalmazásában felvettem a favoritokat, azaz azokat a márkákat amik érdekelnek, ezt jártam (nagyjából) végig. Ha nem volt rögtön vér a szobában, akkor leültem 2-3 számra. Mert le lehetett ülni. Ha 5 percet vártam akkor biztos és addig sem voltam a falhoz szorítva a tömeg hátán. Mint annó Budapesten, mondaná a fekete özvegy sasszemnek. Vagy fordítva, nem tudom melyik monjda mindig melyiknek, biztos film lesz ebből a Pestből.
Szóval nem fáradt el a fejem. Pedig mindkét napot becsülettel végigtoltam majdnem egészen zárásig. Szerintem az volt a titka, hogy nem kapkodtam. Hagytam időt a termeknek, az embereknek, beszélgetéseknek, az ebédnek...erre tettem a két napom és belelazultam. Így jó volt. Nem is voltam túl kritikus hangulatomban, csomó egész jó hangot hallottam, egy-kettő nagyon jót is. Volt ahova háromszor mentem vissza, már mosolyogva köszöntek. Mondtam, hogy hát mert very good.
Az árakat meg nem néztem, mert csak agyonnyomott volna. Meg minek is. Hogy keseregjek, hogy nincs ennyim, kinek van, senkinek sincs?
Örülök, hogy nem fordultam vissza.
Aztán ma (vasárnap) itthon. Belöktem a saját rendszerem és teljesen jó. Zenéltem vele vagy 3 órát, Linn teremből meg az Air Tight-osktól is "hoztam" zenét. A St. Vincent "MassEducation" (zongora verzió) lemez, amit már a kocsiban is kétszer meghallgattam hazafele, ez volt a Linn. De ők csak egy szám első 30 másodpercét használták többször, hogy különbségeket demózzanak. A másik meg a Recondite "Placid" lemeze. Ambient elektromos németség, az első track-et toltuk a házigazdával péntek este fél 6-kor nagy egyetértésben. Tényleg jó anyag.
Ha nincs kiskapu, fizetni kell szállást, üzemanyagot, kaját akkor nem feltétlen a legolcsóbb hétvégi kiruccanás a müncheni show, de úgy gondolom egyszer érdemes elmenni. Ha egy mód van rá két napot rászánni. Ha ma is lettem volna, már csak a kedvencekhez mentem volna vissza hosszabb időkre azt hiszem.
Képetek meg hifiséget lehet találni a neten mindenhol. Itt nem volt kedvem vele molyolni, feltöltögetni, ilyesmi. Bocs érte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése