"Get Better Sound"

Nem tudtam értelmesen lefordítani. Ez is ilyen sajátságossága az angol nyelvnek - amiért egyébként szeretem. Mert hát: "jobb hang", az csak "better sound". Hiányzik a cselekvést jelentő ige: "get". Szerezd meg. Aktív jelentése van, tenni kell érte. Nem kapjuk, pláne nem lesz (magától). Szóval nem találtam rá értelmes, pont ennyire tömör, mégis mindent leíró mondatot. Mert hát a "Mit tegyünk a jobb hangzás érdekében" annyira mégse üt, mégis nagyjából ez felel meg neki. (Valakinek van frappánsabb megoldása jöhet kommentbe).

Szóval ez egy könyv, meg opcionálisan hozzá egy DVD. Szerzője a nálunk talán kevésbé ismert Jim Smith, aki amerikában elég sokat foglalkozott hifi kereskedelemmel és az ezzel összekötödő installációs feladatokkal. Sokáig ő forgalmazta odaát az Avantgarde hangfalakat és még például az Audiopax erősítőket is hozzájuk. (Újfent kicsi a világ). A lényeg, hogy önéletrajzában nem 100-as, hanem több ezres nagyságrendben beszél rendszertelepítésekről. Magánembereknél, kiállításokon vegyest. Tehát feltehetően sokkal többet látott és tapasztalat, mint mondjuk én.

A könyv kiindulási alapja pontosan ez. A szerző elmondása szerint egész pályafutása alatt összesen ha pár rendszerrel találkozott, ami megfelelően volt installálva. Azaz úgy, hogy a már megvásárolt eszközök meg is tudták mutatni mit tudnak valójában. Célja pedig az, hogy megtanítsa az olvasót az hi-fi rendszerek telepítésének trükkjeire. Ígérete szerint mindenképpen sokkal jobb hanghoz jutunk a könyv segítségével, mégpedig újabb holmik/cuccok/bigyók/mifenék vásárlása nélkül. Install tisztán.

Abban rögtön szimpatizáltam az íróval, hogy az installáció fontosságát ennyire előre helyezi. Én is nem egyszer megtapasztaltam, hogy a semmilyen hangból hogy lehet némi szakértelemmel, de leginkább tapasztalattal igen jó hangot csinálni.

Ezzel pedig eljutunk a fő kérdéshez: helyettesítheti a tapasztalatot egy könyv? Nem arról van szó, hogy meg kell tanulni hogyan teszünk arréb egy hangfalat pár centivel. Talán még csak nem is arról, hogy minek milyen kihatása van a hangra. Kisérletezéssel ez tényleg tanulható, meg hát minden rendszer kicsit egyedi, mindegyiket tanulni kell. A sokkal nagyobb kérdés, hogy meglesz-e ettől valahogy "fejben" a célkép. Mert optimalizálni, változtatni akármeddig lehet, de hol a célegyenes? Mikor vagyunk kész? Mi az, ami elérhető? Célzott tevékenységet nehéz cél nélkül végezni. Nyílván vannak alapok. Ne búgjon/döngjön. Álljon be középre a hang, nem tudom, ilyesmik. Meg is lehet itt állni, ha nem tudjuk mi lehet még. Mert a szokványos hifi paramétereken felül nagyon sok minden van még, tulajdonképpen a lényeg. Amitől érdemes leülni a rendszer elé, amitől érdekes és izgalmas lesz a zenehallgatás. Egyébként pontosan ezt fogalmazza meg a könyv rövid összefoglalója, szóval engem megvett kilóra.

DVD meg könyv. Elég a könyv.

Nehéz persze most egy kicsit erről a könyvről írni, mert ez mégiscsak egy szellemi termék, amit nem illik lefordítva közreadni. Se summázni és úgy (át)értelmezni. Szóval csak nagy vonalakban. Meg rákerestem neten Jim a különféle fórumokon miket osztott meg maga is, ami így végül is ma is bárki számára ingyen hozzáférhető...

Alapvetően nem egy regény jellegű könyvről van szó, hanem tippek gűjteményéről. Számszerint 202 tipp. Ami azért így eléggé erősen félrevezető. Kiiírtam magamnak egy fájlba, amit az én (egyébként elég sok beállítási lehetőséggel rendelkező rendszeremben) tudok alkalmazni. 25.

Ebből 9 pont ami hangolás előtti tevékenység. mint például az AC polarítás csekk, vagy éppen a készülékek izolációjára adott tippek (jelen esetben nálam a Townshend rugók). De ide tartozik a szobaakusztika is. És itt meg is állhatunk egy pillanatra. Itt kicsit kibújik a szög a zsákból. Mert ha az nincs rendben, akkor (mint ahogy a könyv is írja), nem lesz jó hang. Thank you very much, akkor lehet mégis lesz tennivaló, lásd akár ezeken az oldalakon. Szigorúan véve ezzel a témakörrel erős fél évet (ha nem többet töltöttem). Vettem mikrofont meg állványt, megtanultam mérni a REW-el, installáltam elnyelőket és diffúzorokat. Szóval igaz, igaz, de azért szarból nem lesz vár ahogy mondani szokták. Van amit nem lehet megspórolni ha komolyan vesszük az otthoni minőségi zenehallgatást. A fő akusztikai problémák kezelése ide tartozik.

Aztán 3 pont magával az installációval kapcsolatos előkészületről szól. A leglátványosabb valószínűleg az ajánlás egy referencia rács elkészítésére. Erre azért van szükség, hogy gyorsan és reprodukálható módon tudjuk mindkét hangfalat újabb és újabb pozíciókba tenni, a hatást megfigyelni.

Ráccsal

A rács kapcsán az én két személyes tapasztalatom, hogy egyrészt ne túl erős ragasztószalagot vegyünk, mert nyomot hagyhat a padlón. Másrészt érdemes több színt használni, mert úgy könnyebb látni pontosan hol vagyunk. És emelgetni kell a hangfalat "elvileg", mert csúsztatva bele tud akadni a ragasztószalagba. Nyílván a tölcséreket nem emelgettem inkább mégse. Megcsináltam a rácsot, mert ki akartam tapasztalni miről van szó, de végül aztán nálam nagyon nem kell. Szimmetrikus a szoba, van elég vizuális támpont a bázisszélesség helyes beállításához. A hátsó faltól való távolságot lézeres távolságmérővel gyorsan csekkolni lehet. Az irányítottságot meg megint másfajta, vízszintező lézerrel sokkal precízebben be lehet állítani, mint bármilyen ráccsal. Sőt, a hangfal függőleges dőlését is (billen-e előre, vagy hátra).

Vizszintező lézer

Merthogy a szerző egyik fő krédója, hogy a sztereó hangleképzés csak akkor fog sikerülni, ha távolságok, irányítottságok a lehető legprecízebben stimmelnek. Msec eltérések a két csatorna között már elronthatják az illúziót. Az meg simán előfordul, ha a két hangfal beforgatása között van 3 fok különbség. Végül is...ok. Nem kell hozzá nagy invesztíció, némi gyakorlattal gyorsan csekkolható a dolog.

Aztán megint 9 tippből (ezek azért akár több oldalasak) összeáll az installáció menete. Fórumkon is sokszor kiemeli Jim, ide is leírom akkor: az első és legfontosabb a hallgatási pozíció megtalálása, azaz hogy hol legyen a szék. Mégpedig a mélyhangok szempontjából, azaz hol a legjobb/legegyenletesebb a mélyátvitel a szobában. Ha nincs laza, gyors, tiszta, prezenszes mély, akkor nincs zene. Végül is ez is igaz, persze itt is megbújik a háttérben egy nagy adag kompromisszum. Nincs tökéletes akusztika. Mindemelett a szerző a szék pozíciójának fontosságát egy példával szemlélteti. A hallgatói pozíció olyan, mint a régi tévéken a csatornaválasztó. A hangfal helye meg mint a finomhangolás, ha már megvan a jel.

Mérőmikrofon a szoba mélyfrekvenciás viselkedésének vizsgálatához

Jutott hely a 9 tippben az aktív mélyek beállítására vonatkozó tanácsnak is. Hangoljuk női énekhanggal a mélyet. Mármint csak azzal. Csak azt figyeljük hogy mikor lesz kellően életszerű a hang, súllyal és emberi megszólalással. A tipp szerint ha a mélyeket figyeljük és úgy állítjuk a basszust, akkor az adott lemezhez fogjuk mindig hangolni a rendszert és mindig csak tekergetni fogjuk a potikat. Ezt nagyon érdekesnek találtam, de végül nem tudom megértettem-e amit mondani akar. Ugyanis tudok olyan mélyet beállítani, ami csak alul emel de kegyetlen mód, viszont a női énekhangba nem szól bele. Szóval nem csak a mélyhang erőssége a kérdés, hanem a keresztezési frekvencia is, azaz mindkettő együtt nyakonöntve a szoba akusztikai jellemzőivel. De mindenképpen érdekes kísérlet.

Nylíván vannak tippek a bázistávolságra (83% a sok-sok év tapasztalata), a beforgatása, hátsó faltól való távolságra...

Aztán meg kiírtam magamnak még 4 pontot, ami az install utánra vonatkozik. Elég ártalmatlankák, de attól még igazak. Ne várjuk meg, míg teljesen tönkremegy a cső, időnként tekergessük meg az állítópotikat a rendszerben, ilyesmik.

A könyv érdekes kísérletet tesz arra is, hogy valahogy közös referenciát hozzon létre a szerző és az olvasó közt. Egy konkrét lemez példáján szinte számról számra rámutat mire szokott ő figyelni, mikor ezzel az albummal installál. (Tidal-on fent van a nevezett lemez).

Na de és működik? Egyrészt néha olyan érzésem volt, mint mikor közgazdaságtant tanultam és látszólag teljesen logikus dolgokról tanultunk (kereslet-kínálat)...ki nem tudja ezt? Másrészt meg érdemes mégis odafigyelni az apróságokra.

Végeredményben azt hiszem e miatt a könyv miatt adtam el a tölcséreket. Annyit tologattam őket és olyan kritikusan kezdtem el hallgatni a rendszert, ahogy előtte nem. Szó szerint kihifiztem őket a rendszeremből. Csak pár példa a kísérletekre...

Hangfalok a rövid falon. Nem jó.

Egy korai kísérlet a pfalon csillapítására. Így nem jó, megfulladt a szoba

Egy nevesebb állvány...nálam így semmi extrát nem mutatott

Rendszer középről el...

...balra. Az akkori akusztikával nem volt jó

A kisérletezés ugyan a tölcsérekkel kezdődött, de Rethm-el is folytatódott, ahogy a képeken is látható. Sokkal könnyebben "olvasható" volt a Rethm viselkedése. A tölcsér hozzá képest igazi hisztis dáma volt. Végső soron azt hiszem jobban mutatta, hogy mi hibádzott az akusztikában és a komponensekben előtte. Azóta sokat javítottam az akusztikán és lett rendes előfok meg kábelezés is (poszt még jön). Szóval lehet érdemes lenne most visszatenni a szobába a tölcséreket...ki tudja.

Szóval ez a könyv...ha komolyan vesszük nagyon szisztematikusan végigvezet a rendszerinstallálás folyamatán.. De előfordulhat (mint esetemben), hogy nagyon mélyre megy majd a nyúlüreg. Megfordulni, megállni viszont nem érdemes.

Belépés saját felelősségre.