A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.
Ha már látott fényképet profi szinten kivitelezett felvevő szobáról akkor észrevehette, hogy a padlózat anyaga szinte mindig visszaverő anyag, mint például fa vagy linóleum. A kemény anyagú padlózat kellemes légkört teremt dobok, gitárerősítők és akusztikus hangszerek felvételénél. Ugyanígy, az auditórumi színpadok, iskolai együttesek termei szintén visszaverő képességgel rendelkező padlóval bírnak. Ahogy korábban már említettük, az "élő" hangzás csak a közepes és magas frekvenciákra vonatkozik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a visszeverő képeséggel rendelkező padlózat fontosságát akusztikus hangszerek felvételenél - amennyiben a természetes hangzás a cél. Ha például egy nappaliban készülne a felvétel és a párja nem támogatná a szönyegek felszedését, akkor tegyen a szönyegre egy kb. 1.5x2.5 méteres vékony furnérlemezt.
A visszahallgató szobák padlózata néha szőnyegezett, olykor fa, gyakran pedig a kettő kombinációja. Ezekben a helységekben a mennyezet kialakítása is változó, néha teljesen visszaverő, teljesen elnyelő vagy éppen ezek kombinációja. Nincs egy biztos, helyes módja annak hogyan kezeljünk egy szobát, mivel a mérnökök különféle élénkségű hangzást kedvelnek. Ugyanakkor sosem szabad egy szobát teljesen halottnak (vagy mondhatjuk úgy, süketnek) kialakítani, mert az biztosan természetellenes hangzáshoz vezet. Az egyetlen helyzet, amikor ez célravezető lehet, amikor vokálok felvételére használt kis fülkét tervezünk, illetve ha a lehallgató szobánk nagyon kicsi, értsd kisebb mint 3x3 méter. Ha egy szoba nagyon kicsi, akkor a visszaverődések túl rövidek ahhoz, hogy használhatóak legyenek és dobozhangzást eredményeznek. Ebben az esetben a legjobb megoldás az összes falfelületet teljes mértékben elnyelőkkel borítani, a hiányzó "légkört" pedig később, elektronikusan hozzáadni a felvételhez.
Egy átlagos szobában a keményebb és puhább anyagok keverékét ajánlom a falakra. Ne legyenek nagy összefüggő felületek, amik csak puhák, vagy csak kemények. Javaslom az elnyelő anyagok csíkban alkalmazását, vagy a sakktábla mintát, félméterenként váltogatva a kemény és puha anyagot. Ettől egyformán neutrális lesz a szoba mindenhol. Az elnyelő felületek közti távolság változtatásával közvetlen hathatunk a szoba hangzásának élénkségére. Amennyiben 705-FRK (vagy hasonló merev üveggyapot) kerül felhasználásra, akkor akár az egész falfelületet bevonhajtuk vele. A szoba élénkségét pedig változtathatjuk azzal, hogy papírral befelé, vagy kifelé szereljük fel őket.
A kemény és puhább felületek váltogatása panel csadpák esetén is ajánlatos - tegyünk üveggyapot elnyelőt két csapda közé. Saját otthoni stúdiómban is ezt a megoldást választottam, azaz először egy alacsony frekvenciákra méretezett basszus csapdát szereltem fel, aztán egy üveggyapot táblát aztán egy közép-basszusra hangolt csapdát, majd megint üveggyapot. Ez felépítés ismétlődik. Itt említeném meg, hogy a panel csapdákat horizontálisan is felszerelhetjük, ha például könyvespolcok, vagy egyéb bútorok megakadályoznák a vertikális elrendezést. Mivelhogy a fal és mennyezet, illetve a fal és a padló alkotta sarok pont annyira saroknak számít mint bármely másik sarok, ezért panel csapdák fal mentén (a padlóhoz vagy mennyezethez közel) való elhelyezése hatékony megoldás.
Természetesen sok stúdiónak van nagy "élő" hangzással bíró területe és nincs is ezzel semmi baj! Ha a szoba elég nagy ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a közel lévő falak között fellépő gyors visszhangok, akkor egy egész falnyi visszaverő felület jó megszólalást (nagy hangot) is eredményezhet. Még a kisebb szobákban is egy kemény padló akár egy, vagy több csupasz fallal is lehet jó. A cselló tanárom - aki egy abszolút kezdő az audio dolgokat illetően - teljesen elkápráztatott a kis manhattani apartmanjában készült felvételeivel. Ezeket úgy készítette, hogy hátát a szoba sarkának vettete miközben játszott. Mikrofonja egy oclsó szeteró típus volt amit pár méterre heyezett el a csellótól. A valóságos hangzás kulcsa - különösen akusztikus hangszerek esetén - némi térérzet beépítése a felvételbe - mégha a nagyobb szobák visszhangzása nem is éppen a legsemlegesebb.
Bár legtöbbször ajánlott a kemény és puha felületek váltogatása a falakon, gyakran javaslom az egész mennyezet elnyelő anyagokkal való borítását, különösen akkor, ha alacsonyan van a mennyezet. Amellett, hogy így kiiktatható a padló és mennyezet között fellépő visszhang, a teljes elnyelés kialakítása következtében akusztikusan sokkal magasabbnak tűnik így a belmagasság. A legtöbb házi stúdió tulajdonosát a hidegrázás kerülgeti, ha szóba kerül, hogy még alacsonyabbra kerüljön a mennyezetük (az elnyelők által), de tényleg sokat használ a hangzásnak ez a megoldás. Még ha az egész mennyezetet 5-10cm vastag ügeggyapottal borítjuk is (amelyek mögött még légrést is hagyunk), hangzásra sokkal magasabbnak fog tűnni a szoba. Nincs a között különbség, hogy a visszhangok mértékét a nagyobb belmagasság okozza, vagy éppen a mennyezetre szerelt elnyelők, mégha alacsonyan is van a mennyezet. Vastag, sűrű üveggyapot használata esetén a a mélyebb frekvenciák esetén hallik a szoba magassabbnak, vékonyabb esetében ez inkább a közép-magas frekvenciákra lesz igaz. Légrés és vastag üveggyapot alkalmazása esetén ugyancsak a mélyfrekvenciás hangzás változik előnyére.
Másik előnye a mennyezet teljes elnyelésre való kialakításának, hogy így csökkenthető a "fésűs" szűrés, ami akkor fordul elő amikor például dobot mikrofonozunk felülről. Hiszen ekkor a mikorofon közel kerül a plafonhoz. Ha a plafon visszaverő tulajdonságokkal rendelkezik, akkor a hang két irányból érkezik a mikrofonba: direkt úton a hangszer felől és visszaverődés módján a plafonról. Bár a távolságot illetően a különbség nagyon kicsi, a reflekciók számos kiemelést és beszakadást okoznak az átvitelben ami jól hallható is. (Amikor a reflekciók a kiemelések és beszakadások sorozatát okozzák, akkor ezt a jelenséget fésűs szűrésnek hívjuk, mert a frekvenciaátviteli görbe egy fésűhöz lesz hasonlatos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése