Nulla forint (nem kettő perc)

Akárhogy kísérleteztem a nappaliban a zenehallgatással, több dolog is folyton azt eredményezte, hogy kevesebbet hallgattam hangfalon zenét, mint szerettem volna. Leginkább az akusztika. Körben 180x200cm-es ablakok nem a legideálisabbak, hiába a tér.

Persze van külön zenehallgató szoba is, de hát hol van az még, míg használatba vehetem? Az emeleten se fűtés, se semmi, ki sincs festve. Vár a szebb jövőre...gondoltam ezt egészen tavaly őszig. Végül beugrott, hogy tavasztól őszig tulajdonképpen használható klíma van fent. Csak mondjuk más se. Meg több száz örökölt könyv a földön felhalmozva. Annó még gondoltam rá teszek fel képet a kupiról, ami a kiindulási alap volt. Inkább mégse. Mindenki eressze el a fantáziáját, szorozza meg kettővel, emelje négyzetre és már langyos is.

A vezérhangya azonban már elindult a fejemben. Igaz, hogy csak szezonálisan, de végre használatba vehetném a zenehallgató szobát. Ja igen, még valami. Pénzbe nem kerülhet a kivitelezés. Olyan tinédzser életérzés, na.

Némi töprengés után adodótt hogy egy fuvarozó rokon kapcsán gyakorlatilag korlátlan mennyiségű jó minőségű, erős (és egyforma) kartondobozokhoz tudok jutni. Elkezdetem hát papírdobozokból bútort csinálni a könyveknek. Hát míg ezen végigmentem az nem volt kis idő. Több mint 50 dobozban sorakoznak a könyvek. A legalsókba vágattam bútorboltba polcanyagból merevítőket, így két-három szinten simán fel lehetett húzni. Aztán némi kidobásra várt szőnyeg megmentése, régi fotel, kecskebőr lámpa minek most még máshol nincs helye és kész is. (Bárcsak ilyen gyorsan ment volna ahogy leírom). Igazából már tavaly ősszel bírtokba vettem, mivel sikerült addigra az entrópiát egy kezelhető szintre szorítani...

Mivel emeleti szobáról van szó, csak az oldalfalak párhuzamosak, ráadásul sok a könyv, mondhatni jó a szoba akusztikája. Valami csörgés azért még maradt benne egy adott magasfrekvencián, de lesz ez még jobb is. Tulajdonképpen most tudtak a hangfalaim először térben és nem csupa visszhangban rendesen megszólalni. Hát mit ne mondjak. Minap felhívtam zenéthallgatni a párom este. Hullafáradt volt, 5 perc, csak kicsit. Másfél órát maradtunk. Hát ilyen. Meg olyan, hogy a legjobb tere van a rendszernek amit hallottam, nemcsak a helye van meg mindennek, de a hangszerek közötti helyeknek is megvan a helye. Mindent hallani, nagyon precíz megszólalás, de mégse szívtelen és semmiképpen sem bántó. Csak folyik a zene. Egy feketelyuk lett a szoba, egy órán belül akkor sem szabadulok ha alig bírok feltántorogni.