Folytatva hi-fi hisztóriámat, ez a Sennheiser füllhallgató volt a következő beruházásom, ha jól emlékszem. Annó mikor ez volt, akkor csak (elvileg) az 580-as és a 600-as volt felette a kínálatban.
Azóta azt mondom, hogy amennyire lehetett a legjobban nyúltam bele. Az egy dolog, hogy végül is unalmasnak találtam a Sennheiser hangzást, amolyan igazi jó hifinek, sajnos igazi zenei érték nélkül. Ez azonban inkább csak a HD-600 (később még szó lesz róla) kapcsán lett kristálytiszta. Ami azt illeti, ez az 565 bizony jobb volt hangra (zeneiséget tekintve mérföldekkel), mint a 600-as. lévén annál nyitottabb, kommunikatívabb hangja van. Nem is igazán illeszkedett a Sennheiser "Laid-back" hangzásvilágába, be is szűntették. Aztán állítólag mostanában már belátták a hi-fi fórumok és visszajelzések hatására, hogy sok lett a jóból, miután a HD-650 még visszafogottabb prezenszel rendelkezik, mint a 600. Az 595 már állítólag lépés egy nyitottabb, élőbb hangzás irányába, de az meg nem osztja a felsőház egyéb pozitív tulajdonságait és képességeit.
Viszont a szubjektív jellemzők és értékek mellett nem tudok nem említést tenni egy nagyon is objektív problémáról. Elvileg jó ötlet, hogy a kábel cserélhető. Stúdió környezetben egyébként nagyobb haszna van, mint otthon, de a Sennheiser ezt az apró figyelmességet úgy eltolta, hogy egyszerűen senkinek nem tudom ajánlani, hogy pénzt költsön Sennheiser fejhallgatóra, amíg a cserélhető kábelek kivitelezése ilyen kritikán aluli. Röviden arról van szó, a villa, ami a kábel végén van egy kis rugó szerű sprilába illeszkedik, a kontaktust pedig ennek a rugócskának a rugallmassága adja, ahogy befeszül a rugóba a villa egy-egy ága. Na ez a rugó szép lassan tartós alakváltozást szenved és volt kontaktus, nincs kontaktus. Mondjuk a szép lassan alatt értsünk fél-egy évet. Ezek után az aranyozott mini-jack már egyenesen polgárpukkasztás. És ez a megoldás bizony HD-600-asban is így van. Ugye nem kell részleteznem, hogy egy 60e Ft-os fülesnél milyen idegesítő, ha rendszeresen elhallgat az egyik oldal és az ember már úgy ül le zenét hallgatni, hogy eleve feszíti valamerre a kábelt, mert alapból meg se szólal a membrán. Azt meg már ne is említsük, hogy az AKG ennél olcsóbb modellben ugyanerre a célre mini XLR csatit használ a fülesben...
Ez a füles sokáig megvolt, eleinte persze zenét hallgattam vele (már alkalmas volt komolyzenére is), aztán hihetetlen kényelme miatt a PC mellé került játékhoz (már amíg még játszottam), meg egyéb multimédia dolgokhoz. Aztán elcseréltem. Ez a kép is akkor készült, mikor hírdettem. Itt már direktbe van forrasztva a kábel a membrán csatlakozóihoz, miután többször majdnem falhoz vágtam a fülest...
Hali! Emlékszem, velem cserélted el egy '80-as években gyártott Beyerdynamic DT880-ra Budapesten. Nálam ez egy darabig vendégeskedett, majd ezzel a kábelhibával cseréltem egy Nakamichi deckre. A hangja viszont évekig a "fülemben csengett", nagyon tetszett. Éveken át kerestem, de hiába, teljesen reménytelennek túnt, míg végül ebben az évben a "szürke" változatát sikerült beszereznem. Van mellette az 560 Ovation II is és érdekes mennyire másképpen szól a 2 füles, mintha nem is egy gyártótól lenne... Ez az 565 viszont nagyon ismeretlen, így nem is tudják micsoda. Én inkább a könnyebb műfajra használom, míg az 560-ast a hangszeres zenékre. Gratulálok az oldalhoz, igazán nagyon alapos és igényes. Hatalmas munka van benne, látszik! Üdv. András
VálaszTörlésKöszönöm a dícsérő szavakat! :)
VálaszTörlésA világ meg ilyen kicsi...és az 565 meg egy olyan karakterű Sennheiser, amit egészen annó azóta sem hallottam ettől a gyártótól, bár a újabban már nem fülesezek, szóval ki tudja...