Townshend kúra

Még a nyár során két lépcsőben teljes Townshend kezelésben részesítettem a rendszerem. Azaz tulajdonképpen (szinte) mindent végigpróbáltam, amit a cég manapság kínál.

Kicsit lassabban gyűltek a tapasztalatok, de mostanra nagyjából összeállt a kép.

Nulladik lépésként kialakítottam saját elképzeléseim szerint egy új készülékállvány rendszert. Ennek a központi eleme a Townshend rugók alkalmazása volt. A cél a minnél "tömörebb" és minnél kisebb felületet mutató, izolált állvány elkészítése. Ismét a már jól beváltt Söund Arts készítette el rajzaim alapján a meglehetősen minimális/kicsi állványkákat.

Az első elem egy egyszerű szub-állvány, ami saját rugózást kapott, erre került az audio PC. Az állványnak nincsenek polcai, 5cm széles gránit csíkokat helyeztem fel úgy, hogy pont passzoljanak a készülék lábai alá. A gránit lapocskák gyurmaragasztóval lettek csatolva a fém állványhoz, az állvány maga pedig homokkal lett sűrűn feltöltve. Kongatásra jó nagy nehéz semmi jön vissza.

Először még bútorlap csíkok voltak, míg a gránit elkészült

A rugókat 8-as hernyócsavarral az állványba előkészített menetbe lehet rögzíteni, így a teljesen masszív a felépítmény. A PC alatt a 4 db sárga színjelölésű rugómat használtam.

A vízszintezést a rugók saját gyári megoldásával oldottam meg

Erre kis állványra "épült rá" egy picit nagyobb, második állvány, ami fizikailag sehol nem érintkezik az elsővel és saját rugói vannak.

Kicsit jobban megnézve láthatóak a belső állvány rugói is a külsők mögött

Ezt már úgy terveztem, hogy a középső szinten fogadja a DAC-ot a legtetejére pedig az előfok kerül. Szintén megtöltöttem homokkal és szintén nagyon halott hangja van. Rendeltem egyébként sörétolmot az állvány feltöltéséhez, de annyira sokára (rendelés után majd 2 hónappal) jött meg, hogy feladtam és homokot használtam. Lehet egyszer még kicserélem a "töltetet".

PC és DAC a helyén az új állványban.

Az végfokok alá az Avantgarde-ok alá készítetett álványkákat használtam fel. Kellően stabilan tartják a végfokat. Ők is megkapták a homoktöltést.

Egyik oldal, a gyurmaragsztó "pötyökkel"

Ezek négy kis gyurmaragasztó "pötty" egyébként pár óra után úgy összegyógyul az erősítővel meg az állvánnyal, hogy meg lehet emelni az egészet egyben az erősítőnél fogva. Szét lehet választani őket sérülés nélkül, de erő kell hozzá.

Az első csomag megérkezése után lett teljesen belakva az állvány, az előfokkal együtt.

Itt már az előfokkal és a fractal összekötőkkel

Meg kell mondjam az egész Townshend történetben ez a lépés lepett meg a legjobban. Mármint mikor az elektronikák rugókra kerültek. Nem játszottam végig, hogy csak az erősítők, vagy csak a forrás van rugón, egyben próbáltam ki. Pontosan ugyanazt hallottam, mint amit hangfal alatt csinálnak (mármint amit az Avantgarde-nál tapasztaltam). Lazult, oldódott a hang, nőtt a felbontás, megjelent egyfajta "lebegés". Csak pozitív változást hozott és nem elhanyagolható mértékűt. Ha akarom persze mögé tudok valamit magyarázni (főleg a csöves erősítő esetén, hogy ott miért jó a rezgéscsillaptás), de ettől fontosabb a tapasztalat.

A másik nagyon érdekes dolog, hogy az Audiopax-nak a felújítása után is maradt egy minimális mechanikus trafózúgása. (Tényleg minimális). Ez a "zúgás" az első hetekben kitolódott valahova jobbra, a hangfalon kívülre (azaz onnan hallottam). Továbbra is az erősítőből jött, nem a hangfalból, mégis elvándorolt arréb a térben. Majd pár hét után teljesen megszűnt. Mármint a trafózaj. Ennek is örültem azért.

Ezzel el is érkeztünk az első csomaghoz, ami tulajdonképpen az előfokból és a két fractal összekötő kábelből állt. (Előző posztomhoz híven újonnan szereztem be őket). Az előfok egy fém "táskában" érkezett, a két összekötő kábel pedig egy pizzásdoboz méretű kerek, műanyag dobozban.

Gyári csomagolás

Az új vásárlásból kifolyólag a legaktuálisabb verzió érkezett. Egy kis "+" jel utal erre a nevében. Azaz Allegri+. Kicsit nagyobb a háza, mint a régebbi tipusnak, állítólag vannak belül is változtatások. Került bemenetből a készülék elejére is, erről a legkönnyebb megismerni.

Aki nem hallott volna erről a szinte kultikus előfokról, annak dióhélyban annyit róla, hogy ez egy passzív előfok, azaz elektronika nincs benne. A passzívak közül azonban egy ritkább fajta, mert transzformátoros típus, és azon belül is a ritkább, azaz autotranszformátoros. A sima transzformátoros megoldásoktól (TVC) rögtön megkülönböztethető azzal, hogy egyenfeszültséget is átvisz. Neten hosszas értekezéseket lehet találni a különféle passzív megoldások előnyeiről és hátrányairól. Az autotranszformátoros megoldások mellett szól általában, hogy nem nyelnek le semmit a dinamikából, sávszélekből, felbontásból.

Egyfajta impedanciaváltóként működnek. Teljes hangerőn tulajdonképpen egy darab drótként viselkednek és ahogy tekerjük le a potit úgy kapcsolunk a transzformátor egymás után következő kiállásaira. (Amiből jelen esetben 24 darab van). A kimenő és bemenő impedancia hányadosa pedig ennek arányában folyamatosan nő, azaz minél kisebb a hangerő annál kisebb a kimeneti és annál nagyobb a bemeneti impedancia. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy -6dB állásnál a D/A átalakítóm a végfokaim bemeneti ellenállásának négyszeresét "látja", a az erősítő pedig a D/A átalakító kimeneti ellenállásának negyedét. Ez nagyon nem tipikus viselkedés egy passzív eszköztől és talán pontosan ezért nem veszt a rendszer a dinamikájából (sem) a tesztek szerint.

Hátrányuk meg az áruk. Igazán olcsó nincs is egyáltalán tudtommal.

Mindig kérdés az ilyenfajta fix fokozatokkal rendelkező hangerőszabályzók esetén, hogy vajon mennyire finoman tudnak szabályozni. Ha nagy ugrások vannak két fokozat között előfordulhat, hogy pont a kellemes hangerőt nem találjuk. Egyik még kicsit halk, utána meg már kicsit sok. Nálam ilyen probléma nincs. Sőt, ha hangosítani akarok általában kettőt tekerek a potin, mert egy kattanás tényleg csak nüansz. 24 fokozat ide, nekem bőven elég.

Ugyanakkor van egy sokkal izgalmasabb téma ennek a kérdésnek a hátterében. Mégpedig a rendszer (és nem az előfok!) erősítési struktúrája. Vagy nem tudom hogy hívjam. Sok rendszerrel találkozhatunk, ahol a hangerő potit csak az alsó sávban tudjuk használni. 10 óra állásnál már disco van. Erre gondolok. Mekkora a forrás kimenő jele, onnan mekkorát erősít az erősítő és végül milyen érzékeny a hangfal. Nagyjából ez a hármas. Mert ha a forrás mondjuk kiad magából manapság általánosnak tekinthető 2V-ot, az erősítőnk meg fél voltos bemeneti feszültség mellett adja le a teljes maximális feszültséget a kimeneten, akkor érezni, hogy itt a potinak bizony valahol a 10-edre osztás a feladata. Ha ezt esetleg még meglőjük hátulról egy érzékeny hangfallal, akkor még tovább le kell osztani a jelet. Csinálunk a rendszerünkben egy fel-le hintát a jellel. A D/A mondjuk kiad 2V-ot, aztán a potival letekerjük úgy, hogy az erősítő bemenetén legyen belőle 100mV, azt meg jól felerősíti az erősítő. Mi a gond ezzel? Leginkább az, hogy a poti végénél visszaosztjuk a már felerősített jelet közelebb a zajszinthez, majd onnan meg jól felerősítjük. Nyílván zajjal együtt.

Ebben a rendszerben az előfok normál zenehallgatásnál éppen fél állás alatt van, de csendesebb lemez és bugihangulat esetén már csak 3-4 fokozat van tartalékban a teljes feltekerésig. Azaz itt nem osztódik feleslegesen vissza a jel. Ezért leginkább az Audiopax erősítő a felelős, mert nincs neki feleslegesen nagy erősítése. Pontosan a fentebb leírtak miatt és mert a gyártónak is egyértelmű volt, hogy sokan párosítják Avantgarde hangfallal, az meg minden zajt megmutat. Ahhoz, hogy ez így működjön nyílván kell egy érzékeny hangfal a túloldara, különben kevés lehet végül a kivehető hangerő. A Rethm 96dB/m, ez még pont jó. Ettől sokkal érzéketlenebb hangfal itt már lehet nem lenne ideális. Szóval a hol áll a hangerő poti kérdése valójában egy teljes rendszert átfogó kérdés.

Visszatérve a Townshend-ra a fractal kábelekkel meg úgy voltam, hogy nem akartam okosabb lenni a gyártónál. Feketén-fehéren leírják, hogy ha hallani is akarjuk mit csinál valóban az előfok, akkor elé-mögé kerüljön ugyanaz a kábel, ami benne van. Nyílván üzeltileg érhető (részükről) az irány, de van benne logika is. Rosszat én Townshend kábelről meg amúgyse hallottam (jót viszont igen), szóval ezt én így egy csomagként kezeltem.

A hangbéli dolgokról viszont nehéz írni. Egyrészt mert ez a motyó úgy semleges, hogy közben tényleg nem mutogatja magát. Beraktam a rendszerbe és semmi. Mármint a jó értelemben. Egyszerűen a rendszer része lett, nem kiabál ki semmerre, nem hívja fel magára a figyelmet. Szabályozza a hangerőt.

Aztán pár hét után próbaképpen visszaraktam a saját kis passzív tákolmányom, előtte-mögötte a Kondo kábelekkel. Az pöttyet arconcsapott. Fefele mindig nehezebben hall az ember (én biztos), a visszalépést viszont könnyű észrevenni. Elnehezedett a hang, elveszett egy jó darab a könnyedségéből, gyorsaságából, ritmusából. Gyors "aha" élmény volt, ment vissza a Townshend a helyére.

Másrészt az is van ilyenkor, hogy nem csak azt hallani mit tud az új eszköz (jelen esetben előfok), hanem azt is, hogy mit "szabadít" fel a teljes rendszerből. Az előtte és utána lévő eszközökből.

Ez az előfok a kábelekkel együtt összességében olyan cucc, amit el lehet adni, mert nem csinál semmi különöset aztán meg lehet utána mindig bánni, mert hiányzni fog.

Nagyjából egy hónap múlva érkezett angliából a második csomag. Ennek a tartalma egy pár Fractal hangfalkábel, egy pár szupermagas és a Rethm hangfalak súlyához választott rugós elcsatolás (speaker bar) volt.

Kábel a bőrőndben, szupermagas és alul a rugók

Ezek közül talán a hangfalkábel a legritkább idehaza. Sajnos borzasztó drága. Max maga szereli készre, ami azt jelenti, hogy az ő órabérét is meg kell fizetni a felhasznált anyagok mellett. Méretre készül. Nevezett borzasztó ár miatt igyekeztem a legrövidebbett rendelni, ami még elég lehet. Mivel a monoblokkok közel helyezhetők a hangfalakhoz és mivel a hangfalam csatlakozói lent vannak elméletileg 1 méter is elég. Ennyit rendeltem. Aztán kicsit rápánikoltam, hogy mennyire fogom tudni így tologatni a hangfalat ha úgy kívánná és gyorsan utánarendeltem, hogy legyen másfél méter. Cserébe inkább időben hátratoltam a szupermagast meg a rugókat. Erre azt kaptam válaszul, hogy az elégedett ügyfél a legjobb ügyfél, 1 méter árában megkapom a másfelet. A gyakorlatban aztán még ettől is picit hosszabb lett a kábel. Nagy pirospontot adtam magamban ezért a cég hozzáállásának.

Nem a legfiligránabb kábel amit valaha láttam.

A kábelnek nem csak az ára különleges. Belső felépítését tekintve két speciális kezelésen átesett (ezért fractal) réz szalag alkotja, amelyek nagyon közel halandnak egymáshoz. A kábel burkolata úgy lett kialakítva, hogy a lehető legkevesebb ponton legyen érintkezés a vezetővel és megfelelő mechanikai csillapítást nyújtson. A végeken pedig jókora fémhenger található, amelyben - valószínűsíthetően - egyfajta Zobel hálózat található, hogy ne gerjessze be a felépítéséből jókora induktivítással rendelkező kábel az erősítőt. Azt biztos nem lehet rá mondani, hogy újracsomagolt OEM.

Belső felépítés

Szintén a felépítésnek köszönhetően ez az a kábel, amivel lehet "tolni". Bár lehet hajlítani, de elég merev kábel és csomót sem fogunk rá kötni.

Ez volt az első, amit a hármasból bekötöttem. Semlegesnek, simának éreztem a hangot. Itt könnyebb volt egyből változást hallani, de talán inkább azért, mert az előző hangfalkábelem kicsit erősebb saját karakterrel rendelkezik.

Elég gyorsan nyugtáztam a történteket, aztán ugrottam a következő csomaghoz. Ez egyébként hiba volt, ettől több időt kellett volna adni ennek a lépésnek (mint később kiderült).

Szóval jöttek következőnek a rugók a hangfalak alá. Ennek azért volt némi előjátéka, hiszen voltak a "háznál" rugók, amikkel előtte is próbálkoztam.

Először így...

Aztán így

Próbáltam azokból az elemekből építkezni (sarokelemek, rugók), amik már megvoltak. Alapvető problémát jelentett, hogy túl sok rugóval tudtam csak a stabilítást megoldani. Ennyi rugó a 60kg-os Avantgarde alá kellett, a Bhaava 40 alatt van. Nem adja ki magát a matek. Ideig használtam így a hangfalat, de végül nem tetszett amit hallottam. Valahogy feszült, ideges lett a hang, elhúzott magasba a tónus. Ezt nagyon furáltam mert egyáltalán nem ezt tapasztaltam, mikor az Avantgarde-okat rugóra tettem. Betudtam annak, hogy nem jó a súlyarány. Az egész rugós/izolációs történetben a hangfal lenne a legkönyebben magyarázható történet. Mármint, hogy miért segítenek a rugók.

A rendelt "speaker bar"-okkal viszont már a megfelelő súly arányt tudtam beállítani 4db zöld rugó/hangfal használatával.

"Speaker bar"

Örömmel konstatáltam, hogy ellentétben a házi próbálkozásokkal a megfelelő mennyiségű rugó esetében nem tűnt felborultnak a hangkép. Szórakozásból még annyit eljátszottam, hogy a hallgatói pozícióból csináltam REW-el egy mérést a rugók felszerelése előtt és után. Számomra semmi lényeges különbséget nem tudtam találni az áviteli görbékben, de simán lehet, hogy csak én nem tudom azokat jól olvasni.

Lényeg a lényeg, hamarost fekerültek a szupermagasak is.

A legkisebb doboz

Feketében rendeltem őket és kicsit talán ezt vártam a legjobban, hogy megtapasztaljam mit csinál. Erről is sokat lehet olvasni mindenfele, magyarul is. A Rethm-höz elvileg nagyon adja magát (mármint papíron).

Egyrészt mert egy szélessávú ugye nem megy olyan magasra, segíthet neki az átvitel felső sávjában a szupermagas. A Townshend supertweeter már 6Khz-től jelen van a hangképben!

Másrészt (és ennek köze van a viszonylag alacsony 6Khz-es ponthoz) a szupermagas egy ismert pszichoakusztikai hatást használ ki. Agyunk a magasabb frekvenciák esetén két időben nagyon közel érkező hang közül mindig a korábbit észleli, a később érkezőt figyelmen kívül hagyja. Ez csak magas frekvencián működik és csak nagyon kis időeltéréssel. Ezért ha egy hagyományos (mondjuk dóm) hangszóróval párhuzamosan egy gyorsabb magassugárzót is használunk, akkor csak az utóbbit fogjuk hallani.

Meg nyílván ráadásul mindenki akit ismerek és aki ismeri ezt a cuccot arról számolt be, hogy felül tulajdonképpen nem is hallja az ember, a méytartomány viszont sokat javul tőle. Szóval furafajta dolog, érdekelt mit csinál nálam.

Rugókkal, szupermagassal megtámogatott Rethm

Hát nagy fejvakarás, az lett belőle. Azt vettem észre, hogy hangkarakter, amiért megvettem a Rethm-öt már szinte nyomokban sem volt fellelhető. Az alapvetően alul mély és onnan építkező "piramis" hangból lett egy oszlop, ami mintha felül még kicsit szélesebb is lett volna, mint lent. Ha ez az analógia valahogy érthető. Ráadásul egy-egy lemez elkezdett karcosan szólni, zavaróan. Mondhatnánk, hogy hát ez van a lemezen, de ez sem ilyen egyszerű. Igazán jó rendszerek a "rossz" lemezekről is a zenét mutatják, nem a hibát. Sőt, továbbmenve általában az derül ki, hogy nem is a felvétel volt rossz, hanem a rendszer hiperexponált valamelyik részére az átvitelnek és az zavar (jogosan).

Szóval voltak felvételek, ahol érezhető volt a pozitív hatása a szupermagasnak. Egyfajta légies erő, dinamikai szabadság, szárnyalás pluszban. Másokon meg már hallgathatlan volt nekem. Cserébe nélküle mindig hallgatható maradt a rendszer.

2 nap kísérletezés után felhívtam Max-ot, beszélgettünk mi lehet. Mondta próbáljam ki csak a szupermagast. A hallgatói pozícióból 3-4 erősségi állás között nem szabad egyáltalán hallgatni. Én nagyjából 3 méterről hallgatom a hangfalakat és bizony hallottam őket. 4-es állásnál még a dalszöveget is ki tudtam venni. Próbálkoztam vele, hogy mennyire van egy síkban a hangfal elejével, a hangszóróval, mennyire van befordítva a zenehallgató szék fele. Minden, ami eszembe jutott. Nem egyszer jártam úgy, hogy estefele befejezvén a zenehallgatást azt mondtam: most megvan végre, ez az. Aztán másnap bekapcsoltam a rendszert és megint nem tetszett.

Itt épp a hallgatói pozíció felé fordítva a szupermagas

Alapvetően nagyon fárasztó volt ez a "hifizés". Mindig ott lebegett a kérdés, kipróbáltam-e mindent és miért pont nálam nem működik. Többször elraktam dobozába "tartalékba" a szupermagast, aztán elővettem pár nap múlva, ha eszembe jutott valami. (Mondjuk HQPlayer zavarhatja-e, meg ilyenek. Jobb egyébként nem használni vele!)

Aztán eladtam. Meghírdetni sem kellett, kerestek pont ilyet. Nyílván jó nagy veszteséggel, mivel újonnan vettem. De legalább nem egy buherált termék cserélt gazdát.

Most jön a tanulság...

És ezen a ponton ugarnék vissza oda, ahol bekötöttem a hangfalkábelt. Gyakorlott öreg rókák már rég látják mi a probléma ezzel a történettel. Túl gyorsan lettek a változások alkalmazva a rendszerben.

Hangfalkábel be, ok, ez jó, rugókra a hangfal, szupermagas, mindez nagyjából 2 napon belül. Ahol meg is torpant ugye a történet.

A szupermagas eladását követően több hónaig hallgattam a rendszert változatatás nélkül. Néha kicsit (centiket) tologattam a hangfalat ide-oda. De ez meg sokszor azért volt, mert nem vártam meg azt a 20-25 percet míg bemelegszik a végfokom. Leültem, nem tetszett picit, tologattam rajta, aztán fél óra múlva vissza oda-ahol volt. 3-ik ilyen kör után azért megtanultam a leckét.

De augusztus körül kezdett bennem megfogalmazódni, hogy mi lenne, ha kipróbálnék 2 szubot. Valahogy néha a legalja, súlya hiányzott. Azért a tudatos énem tiltakozott a komplexitás további növelése ellen. Már így is volt a rendszerben két monoblokk meg két akítv méllyel rendelkező hangfal. Hát kell még két erősítő?

Mígnem aztán - hónapok elteltével - kíváncsiságból levettem a rugókról a hangfalat, visszaraktam a gyári kis tüskékre. Nem kell ide semmilyen szub. Nem is értettem a dolgot. Megint vissza a rugó. Zene indít, de hát megvan a mély. Aztán beleülök kicsit a zenébe és megint hiányzik valahogy a fundamentum, az alapzat. Tüskére vissza, megvan.

Kisebb mértékben ugyan, de a gyári megoldás is azt csinálja, mint a "tákolmányaim", amivel korábban próbálkoztam. Míg az Avantgarde alatt semmi negatívumát nem hallottam a rugóknak, a Rethm ezt sem engedi be végső soron. Ez egy "füllel" készített termék. Van mögötte tonális, megszólalási koncepció. Tervezője pontosan tudta miért pont olyan lett amilyen. Ha belenyúlok ebbe a koncepcióba (akár a szupermagassal, akár a rugókkal) kidobom az ablakon ezt a tudatos tervezést. Amiért amúgy megvettem.

A "speaker bar"-okat nem adtam el, nem is hírdetem. Tönkre nem mennek, kenyeret nem kérnek. Még várok velük, hátha vár rájuk még valami.

A történet azonban meg mindig nem ér véget. Most ott vagyunk, hogy a Townshend termékekből a rendszerben van az előfok, a két összekötő kábel és a hangfalkábel. És innen jött az, hogy meg kellett tanulnom mit csinál a hangfalkábel. Ami az első lépés kellett volna, hogy legyen.

Amelett, hogy sima, semleges hangja van, tulajdonképpen csak úgy mellékesen sokkal, de sokkal több infót hoz le, mint az előző kábel. De nem a nüanszok szintjén, nem is a lecsengéseknél. Hanem a térlekpézéssel kapcsolatban. Vagy ahhoz leginkább közelebbi dolog. A lényeg, hogy a Jim Smith könyvből aranyszabályként vett 83% hangalbázistávolság itt tényleg csak kiinduló pont. Mert amíg az előző hangfalkábelemnél ez egy szinte tökéletes arány volt a megfelelő tonalítás eléréséhez, a Townshend hangfalkábbel felállított rendszer nagyjából 90%-ra kérte magát. Magyarán széjelebb kellett húzni a hangfalakat.

A korábbi kábelemmel ilyen bázistávolságnál elkezdett elvékonyodni a hang. Kicsit két oldalas ping-pong effektus és némileg lyukas színpadkép kíséretében. A Townshend kábellel meg varázsol egyet a rendszer hírtelen. Hatalmas levegőt vesz és lebegve ott is marad a föld felett. Ezt meg kellett találni. Ez lett volna az első lépés. És akkor innen tovább.

Beraktam megint a rugót pár hét után, sajnos ezzel a hangfallal továbbra sem jó páros. Azt viszont már nem tudom meg, hogy most mit csinálna a szupermagassal.

Összességében nagyon szeretem azt a hangot ami most nálam van. Nem viszket semmi. Húz, hív magához a rendszer. Egyszerre pihentet és feltölt a zenehallgatás vele.

A hobbi tecnikai aspektusát nézve is végig tudtam járni, amit kitűztem. A rendszer egyszerre egy teljesen aktív konfiguráció, hiszen minden hangszórónak saját erősítője van. A szélessávúaknak az Audiopax-ok, a mélynyomóknak a beépített erősítők. Mindemelett az analóg jelút nehezen lehetne ettől direktebb, egyszerűbb. A D/A átalakító analóg fokozata egy visszacsatolás nélküli, kétfokozatú csöves/MOSFET-es kapcsolás ami egy trafós hangerőszabályzáson keresztül kapcsolódik a csöves végfokokhoz. Ezek pedig keresztváltó nélkül direktben hajtják a szélessávú hangszórókat. Ettől kevesebb elektornikával nehéz megúszni a dolgot. Ez egy nyitott, direkt, élő hangot eredményez, amit én nagyon szeretek.

(A bejegyzés margójára meg: szevasztok egy délutános A/B tesztelők...)

Townshend Seismic rugós rezgéscsilapítás - másodszor

Időrendben össze fognak kavarodni a dolgok, mert csomó minden párhuzamosan történt...úgy általában sok mindent mozgat most a már említett Get Better Sound könyv, mondhatni átívelő történet, ami még mindig nem ért véget. Lesz majd róla bejegyzés, most ide csak annyi, hogy méregetni is elkezdtem REW-el és egy UMIK-1-es mikrofonnal. 

Ennek kapcsán futottam bele különféle tesztelő hangokba, mint akár egy "sweep", azaz 20Hz-től 20Khz-es szinusz hang. Sok mindenre ez nem jó, de ha elég nagy hangerőn csináltam azt vettem észre az egyik hangfal felől mechanikai rezgés hallottam egy bizonyos frekvencián. Hamar megtaláltam, hogy a probléma a Townshend rugók és a hangfallábak kapcsolatában van. Itt írtam a rugókról, és ebben a bejegyzésben látszik a képeken, hogyan oldottam meg az elhelyezésüket. Lényegileg ráraktam a hangfalat kisebb trükkökkel.

Rá kellett azonban jöjjek, hogy ez így kevés, illetve nem jó. Van az a frekvencia, amelyen egyszerűen el tud "pattogni" a hangfal a kis rugóktól. Túl "laza" a kapcsolat.

Ezzel párhuzamosan előkerült - megint csak más okok miatt - a hangfal kézikönyve, amit újfent figyelmesen átolvastam. Eddig nem szúrt szemet, de a gyári manuál külön kihangsúlyozza a mélynyomó aljában előkészített tüskék beszerelését. Ez azt jelenti, hogy a hangfal a gyár ajánlása szerint csak addig áll a három tartólábán, amíg keressük a helyét. Ezt követően a szub szekcióba csavarozott 4db M8-as menetű tüskére kell helyezni a hangfalat. Ez már csak azért is figyelmet érdemel, mert amikor a lábain áll a hangfal, addig a  három láb viszi a súlyt és hozzájuk csatlakozik a legnagyobb súlyt jelentő szub. Tüskék használata esetén a szub közvetlen a földön áll. Teljesen másképp működik tehát a rezgéselvezetés a két esetben.

Ebből a két infomációból született meg az elgondolás, amely során pici állványka kerülne a hangfal alá. Ez az állvány fogadja a szub felől érkező tüskéket és ugyanúgy tüskékkel csatlakozik a Townsend rugók fele. Képekkel egyszerűbb lesz...

Méretek

Kellett tehát egy állvány, ami egyrészt fogadja a hangfal szubjába csavarható tüskéket, másrészt "kitolja" a hangfal széleit úgy, hogy a rugók kényelmesen elhelyezhetők legyenek és megfelelő legyen a stabilítás is. A rajzon pirossal jelölt pontok a szub tüskéinek csatlakozásai a fehérek pedig a rugók csatlakozási pontjai. Fontos volt az utóbbiakat jól kitolni, mert a hangfal lábai könnyen útban lehettek volna ellenkező esetben.

Az állvány megépítésével a Söund Arts-ot bíztam meg. A készülék állványaim is tőlük vannak, szépen és egyáltalán nem drágán dolgoznak.

Állvány tüskékkel a rugók felé

A fenti képen a kis állványka látható. Feje tetején, hiszen a tüskék a föld fele fognak nézni a rugók felé. A tüskéket amúgy fórumon találtam, kellett 16db M8-as.

Tüskék

Rézből készült krómozott darabok. Az alátétek nem kellettek ugyan, de szetett vettem, szóval jöttek azok is. A 16 db tüske kicsit többe került, mint a 2 állvány...

Állvány rugókkal

A fenti képen már bevetésre készen az állvány. Láthatók a pici lyukak is, amibe a hangfal tüskéi csatlakozni fognak. 

A használatba vétel azonban nem a világ legegyszerűbb dolga. Először is el kellett dönteni a hangfalakat és becsavarni a tüskéket. Ezt követően rá kell emelni a hangfalat az állványra úgy, hogy a tüskék pozícióba kerüljenek. Ez attól nehéz művelet, hogy 60kg a hangfalak darabja. Három emberes műsor lett, meg kellett kérnem a szembeszomszédot segítsen egy 10 percre. Ketten férfiak tartottuk a hangfalat, párom meg izgagatta a pozíciót. Méghogy a hifi nem hozza össze az embereket!

Ez volt a cél

Itt talán látszik az elgondolás. Hangfalak tüskékkel ülnek az álványon, amely tüskékkel csatlakozik a rugókhoz. A gyári Townshend tüskeelőkészítés lyuka jó nagy, szóval minimum M8-as tüske kell.

Kicsit távolabbról

Ettől a megoldástól magasabb lett a hangfal, de az Uno Nano esetében ez pont jól is jön. Gyári állapotában ugyanis hátra is kellett kicsit dönteni. Épp annyira, hogy a hallgató pozícióból ne látszódjon a szub felső lapja. Hát ezt se könnyű elmagyarázni, de így ni:

Kép a manuálból

Na most semmit nem kell semerre döntögetni, pont jó a magasság. A dőlést, vízszintezést kis mértékben a rugókba épített lehetőséggel oldottam meg, de leginkább a rugók felé csatlakozó tüskék csavargatásával. Szép pontosan be lehetett állítani mindent.

Egy másik hátránya a régi megoldásnak (azaz mikor csak rátettem a hangfalat a rugókra tüskék és állvány nélkül) az volt, hogy nem lehetett mozgatni a hangfalat könnyen. Mivel semmi nem tartotta fixen a rugókat a hangfalhoz, könnyen lecsúszhatott a hangfal róluk forgatás, mozgatás esetén. 

Éppen ezért mikor nekivesekedtem egy alapos installnak ki kellett vennem a rugókat a rendszerből, hogy könnyebben tudjam pakolgatni/húzogatni a hangfalat. Ezzel meg a kontra teszt is megvolt, nekem igen hiányzott a rendszer hangjából az, amit a rugók csinálnak. Dobozosabb, leültebb, kevésbé szárnyaló hangzás, sarkosabb magasakkal. Hiányzott egy csomó könnyedség. Az állványal kiegészített rugók esetében visszajöttek ezek a tulajdonságok, de még egy fokkal légiesebb, emelkedett lett a hang. Mondhatnám precízebb, de ez a fogalom meg manapság sok negatív jelentéssel bír. Közben valahogy mégis erről van szó, csak nem az ártalmas módon. Nekem továbbra is kell az, amit a Townshend rugók adnak.

Bónuszként ezzel az új megoldással minden probléma nélkül lehet csúsztatni a hangfalakat rugóstúl.

Meg szerintem csinos is a megoldás :)

Townshend Seismic rugós rezgéscsilapítás

A hangfalak rezgéscsillapítása - elsősorban a hangfalaké - rajta volt a listámon, de nem idénre. Merthogy Townshend-et szerettem volna, de nem a légpárnás megoldását, hanem az újabb, rugósat. Ezek pedig egyrészt méregdrágák újonnan, használtan meg nehéz dolog az egész, mert...de nem vágok elébe a dolgoknak.

Miért is kellhet bárkinek ilyesmi?

Adódik nyílván a válasz, hogy mechanikai rezgéselcsatolásra, de utánaolvasva a dolognak ettől színesebb magyarázatokat találhatunk.

a) Elvezeti a hangfal saját rezgéseit, amit mondjuk a mélymembránok okoznak. Ez az Avantgard-nál elég könnyen tapasztalható dolog, mert elég rátenni a felépítményt alkotó oszlopra a kezünket és érezhetjük a rezgéseket, amiket a szub csinál. De azért úgy általában minden hangfalnál megfigyelhető a dobozra téve a kezünk.

Azt se gondoljuk, hogy itt minimális rezgésekről beszélünk, legalábbis ami a rezgések erejét illeti. Elkövettem az összeszerelésnél egy apró hibát, mikor először raktam össze a hangfalat. A középhangért felelős tölcsérek az álványzathoz hosszabító rudakkal és apró kis távtartókkal csatlakoznak (meg jó nagy csavarral). Amire nem figyeltem hogy a belső oldalon, ahol az állványzat profilja hengeres a távtartó rúd egyik vége úgy van kialakítva, hogy passzoljon a henger alakjához. A másik fele, ami a tölcsér irányában van, az egyenes.

Hengeres állványzat, ide kell a kimart távtartó

Ide meg mindkét oldalán egyenes végű kell

Van tehát oldalanként három távtartó, amelyek egyforma hosszúak, csak az egy az egyik végén be van homorúan marva. Ezt cseréletem össze egy egyenessel. Ez első körben nem okozott semmit, egészen addig, míg be nem talált egy-egy erősebb mélyfrekvencia. Ekkor hallhatóan berezonált a hangfal. Nem úgy általában, ha sok mély volt a felvételben, csak bizonyos frekvencia esetén. Mindezt úgy, hogy masszívan össze volt csavarozva minden. Miután lokalizáltam a problémát és megcseréltem a két tagot a jelenség megszűnt. Elég volt csak egy kis minimális mechanikai elcsatolási probléma és máris megmutatta magát a rendszerben található rezgési energia. A rugók felszerelése után érezhetően "lenyugszik" ez a jelenség. Akár a szubra, akár az állványra téve a kezünk tulajdonképpen semmi nem érezhető.

b) Elcsatolja a környezetet a hangfaltól.  Erről lehet is demókat találni, például ezt. Kipróbáltam én is telefonra telepíthető szeizmográf segítségével, de azt találtam, hogy az eredmény nagyon függ attól, hogyan állítom be az alkalmazás szűrőit. Milyen frekvenciával történik a  mintavételezés  és milyen irányú mozgásokat mérünk. Ha ultra szenzitívre állítottam, akkor megfigyelhető volt a hatás, más beállítás mellett nem. Gondolom ez nagyban függ a padlózattól is, hogy az mennyire viszi a rezgéseket. Nálam elég masszív a padló, talán ezért nem volt átütő a dolog.

c) Elcsatolja a hangfalat a környzettől. Elvileg arra is jó ez a megoldás, hogy meggátolja a mélyhangok terjedését a padlón/falakon keresztül. A teória szerint a padlóval közvetlen kapcsolatban lévő hangfal direkt mechanikai csatoláson keresztül átadja a rezgéseit a padlónak, ahol ezek a rezgések szépen tovább közlekednek a falak (és adott esetben a szomszédok) felé. Az ígéret szerint a haragos szomszédokat is lehet vele békíteni. Ez nálam valahogy megint csak sosem volt probléma. Egyrészt biztos azért is, mert családi házban kevésbé tényező a szomszéd...

d) Ez a b)-nek egy fantáziadúsabb verziója, amennyiben nem a mozgásunk/teherautók, stb. által keltett rezgések elcsatolása hozza a kívánt eredményt, hanem a föld állandó mikrorezgéseinek elcsatolása. Amely rezgés ugyan borzasztó kicsi, de egyébként összemérhető egy magassugárzó membránjának kitérésvel. Tényleg, nem én találtam ki, 3:45-től található ez a magyarázat.

Akárhogy is nézzük, a lényeg, hogy megfelelő frekvenciára (30 Hz körül) hangolt csillapított rugós rendszerrel elcsatoljuk a hangfalat a környezetétől. Még egy gyakorlatiasabb példa, aztán abbahagyom a linkelgetést, akit még ezek után is érdekel a megoldás szakmai magyarázata talál még infót a neten.

A felhasználónak elvileg annyi dolga van, hogy kiválasztja a csillapítandó eszköz súlyához megfelelő rugókat (súlycsoportokra vannak osztva), ezzel biztosítva, hogy a rugóztatott tömeg rezonanciafrekvenciája megfelelően alacsony lesz.

Pontosan hogy is működik?

Mármint mi van a csomagban és hogy valósul meg a fenti teória termékben...

Az alap, ami minden mostani rugós megoldásban megtalálható, az az ú.n. "pod".

Négyesével lehet ilyenek venni. Tehetők készülékek, stabil, egyenes felületek alá. A "sapka" lecsavarozható, akkor ezt látjuk:

Azaz egyrészt a súlykategória jelölést (jelen esetben "zöld"), egy csavarmenetet és egy nagyon pici lyukat, amin kerersztül sziszegve ki-be áramlik a levegő. A rugót tehát kiegészíti egy zárt gumi palást ebből a levegő csak a pici lyukon tud áramlani, ettől lesz csillapított a rugó.  A "csavar" maga a sapkában található.

A szintezés úgy történik, hogy ez a csavar tetszőleges mértékben csavarható be a menetbe, nem feltétlen kell teljesen az aljáig. Így kicsit több, mint 1 cm-el lehet "emelni" az alátámasztáson.

Lehet aztán még ezt tovább specifikálni "sarkok" (corner) beszerzésével. Ebből van egyenes, meg íves profil.

Egyenes verzió háton

Ezeknek a sarkaknak is van saját "sapkájuk", tehát a "pod"-ról leszerelt filcezett sapkára nincs szükség, ha a sarkat használjuk. Éppen ezért rendelhető mindenféle variációban a dolog, hogy ne legyen feles alkatrész. (Sarkakhoz nem jár extra "sapka").

Be kell csavarni, de nem muszáj végig

Lábára állítva

Íves profil már a helyén

A sarkak jó nehezek, fémből vannak, eltörni biztos nem fognak. Úgy általában az egész masszívítást sugároz, érzetre és súlyra egyaránt.

Aztán van még kifejezetten készülékek és csak hangfalak alá való megoldások, meg teljes állványzat. Mindegyiknek ez a rugós/csavaros megoldás az alapja.

Ami még fontos, az a megfelelő rugó megválasztása. Ehhez pedig azt kell tudni milyen súlyt kell majd tartania.  Segédlet a gyártó oldalán található grafikon, amiből kiolvasható, hogy például a zöld jelzésű rugók darabonként nagyjából 5 és 10 kg között terhelhetők.

Kicsit végig kell gondolni, de egy hangfalhoz 8 rugó kell a sarkak használatával (hiszen egy sarok 2 rugót tartalmaz és általában négy sarka van egy doboznak). Azaz ha 60kg-os a hangfalam és ezt a súlyt 8 fele osztom, akkor 7.5 kg terhelést kapok egy rugóra. "Zöld" színű lesz a nyerő.

Bonyolítja elméletben a helyzetet, hogy nem egyenlő súlyeloszlású terhelés esetén elképzelhető, hogy más súlyra méretezett rugó kell a nehezebb részek alá, mint a könnyebbhez.

Nagyjából ennyit a "technikáról". Egyszerű, de egyszer csak látni kell, hogy megértse az ember.

Használt tárgyak...

Ahogy említettem, ezek a rugós megoldások nagyjából egy vese árában vannak. Döbbenet tényleg. Nem is titkolja a gyártó, itt lehet elkezdeni oszatni/szorozni. Szóval gondolatban is maradt a használt - majd egyszer.

Mígnem kolléga/hifitárs küldött levelet (ismervén, hogy érdekel a téma), hogy az e-bay Kleinanzeige-én (apróhírdetések) van fent ilyen használtan. Hifishark nem is hozza, nem is tudtam, hogy az e-bay-nek van ilyen aloldala, de a tipp megvolt.

Német tulajdonos, 2 db 4-es szettet árul. Meg még másik 4-es szett, de arról nincs kép. Csak utalás, hogy van még. Közben nem csak pod, tehát magában álló rugó, hanem a fent mutatott sarkak is, ráadásul egyenesből és ívesből is.

A képeken mindkét fajta sarokból látszott pár darab, meg rugókból is pár darab, de sehogy nem jött ki a matek. Most akkor a 4-es szettben pontosan mi van? És hány sarok (corner) van? És milyenek?

Ami viszont biztos stimmelt, hogy zöld jelzésű rugókról van szó.

Én úgy számoltam, hogy mivel 3 lába van a hangfalnak (egyik oldalon egy, másikon kettő) hangfalanként 6 db rugóval meg tudok élni a 8 helyett. Nagyjából 60kg hangfal darabja, tehát még a pont jó rugónkénti 10kg terhelést kapnák a rugók. (Kék rugó már túl erős lenne).

Legegyszerűbbnek azt találtam, hogy beszélek emberünkkel, miből is hány darab van eladó. A történethez hozzá tartozik, hogy németül elég sokat szoktam elég összetett dolgokról beszélni, mégse tudtam egészen zöldágra vergődni azzal mi is van itt pontosan árura bocsájtva. A szettek és corner-ek száma valahogy sose állt össze. Úgyhogy a fordított módszert választottam és elmondtam, hogy mennyi kell és mire, majd megkérdeztem ennyi van-e eladó.

Volt. Meg is állapodtunk, kaptam is írásban megerősítést, hogy akkor ennyi szettet vettem. Megint nem állt össze a kép. Lementem elemi szintre és megkérdeztem: mennyi rugót vettem, tessék mondani? 8-at, jött a válasz. Az normál esetben egy hangfalra elég, de még a 3 lábon álló hangfal esetén is 2x6 kell, azaz 12. (Mikor rákérdeztem, hogy mi nem volt érthető azon, hogy van 2 hangfalam és azokat akarom elcsatolni, az volt a válasz, hogy ő is csak úgy csinálta, hogy elől rugó, hátul tüske. Ennek meg aztán semmi értelme...) Na de akkor kell venni még. Van még? Van...de az egyik podnak valami baja van (összesen 16 van neki), de akkor 12 hibátlant küld nekem.

Ráfizettem a különbözetet, fel is adta emberünk a csomagot. Meg közben írt, hogy úgy gondolta elküld nekem mindent, minek tartsa meg a maradék 4 rugót. Ajándék. Tessék, egy jó hír.

Meg is jött az egyébként elég nehéz csomag és nem is tégla volt benne.

Hanem...11 darab hibátlan zöld színű rugós alátét (illetve komplett pod, sapkával), egy zöld, aminek a teteje kaputt volt, a csavarmenete kiszakadt. Meg még 4 darab sárga pod, ami egyel gyengébb rugót rejt magában. Plusz 4 db egyenes állványka és 4 darab sarok alá való íves.

11 jó zöld, 4 sárga és egy hibás zöld a legszélen

4 egyenes és 4 íves sarok

Ezt a káoszt. Miért van 4 db sárga? És miért 4 ilyen és 4 olyan alátét?

Összességében azért nem reklamáltam, mert kaptam plusz rugókat, az viszont nem volt jó, hogy a zöld-ek nem adták ki a szükséges 12-őt. Oké, kicsit reklamáltam, hogy így vennem kell egy zöldet. Kaptam is vissza egy rövid "schade" levelet. (Meg írtam a Townshend-nek, hogy vennék egy zöldet - kb. 1 hónapja volt ez - azóta sem válaszoltak).

Szerencse is kell

Azért elkezdtem sakkozni, mégis mit tudok ebből kihozni. Egy hangfalhoz való 6 egyforma rugó van mindenképpen, nézzük hogy is működik a dolog. Kísérletképpen fogtam 3 egyenes tagot és beraktam őket a hangfallábak alá, ahogy eredetileg elképzeltem.

Majdnem pont így...

Meg ugye a túloldali láb alá is így. Erről az egészről fotó nincs, mert ez így nagyon instabil volt. Egyrészt a másik oldalon középen elhelyezkedő 2 rugó a sarkakat nem tartotta, másrészt erősen "orrnehéz" a hangfal. Nem triviális a dolog, mert igaz, hogy elöl vannak a hangszórók, hátul viszont ott a nem apró toroid trafó és a hűtőborda az erősítőhöz. Bár végül is a magashangszórónak is 4kg-os mágnese van, szóval ja...veszedelmesen dőlt/előre befele a hangfal, éppen billenéshatáron volt. Eredeti elképzelés a hangfalankénti 6 rugóval kuka. Első nekifutásra fogalmam sem volt hogyan tovább.

Aludtam rá egyet és támadt egy ötletem, amivel már majdnem célba is értem. Először is leszereltem a hangfal eredeti lábait (fenti képen már nincsenek bent az állványban). Erre azért volt szükség, hogy a szub alja és a lábak egy szintbe kerüljenek.

Síkban vannak

Ez azért is van így, mert egyébként a hangfal nem csak a három lábán ácsoroghatna, hanem a szubba csavart tüskéken is. Kézikönyve szerint az állványzat lábai csak addig használatosak, amíg meg nem találjuk a helyét, utána jöhetnek a tüskék. Mindezek mellett általában lábakon szoktam látni az Avantgarde-okat, nem tüskéken.

Ahol két láb volt, ott bekerültek abba a konfigurációba az egyenes tagok, ahogy a fenti kép mutatja, a másik oldalon viszont nem a lábat használtam megtartási pontnak, hanem a szubot magát.

Így

De kellett még egy trükk, mert bár nem voltak túlterhelve a rugók, mégis túl mélyre süllyedt még ez a sarka a hangfalnak, bután lefele nézett az egész. Itt lehetne elvileg a csavarmenettel játszani, de ránézésre több kellett, mint egy centi. Így aztán fogtam egy nem használt sapkát és kiegészítettem vele a sarokelemem.

Simszelve

Még van is egy kis lyuk a sarokelemen, ahova beillik a sapka csavarmenete. Stabilan illeszkedett a szub alá.

A hátsó résszel voltam még mindig gondban, mert már csak 3 jó rugóm volt. Mivel az megfigyeltem, hogy a hátul sokkal könnyebb a hangfal, mint elöl, azért egyrészt a sárgákból kettőt elrejtettem az egyenes tagokba, így a külső oldalon volt 3 zöld és 1 sárga rugó. Látszatra teljesen jó, semmi nem rogyik meg. A szub hátsó sarkába pedig beraktam egy zöldet, sapkástúl mindenestűl. Gondoltam ha kisebb a súly, talán egy is elbírja.

Ott van jobbra egyedül

Így a hangfal már szépen állt, ahogy kellett, stabil is volt, viszont az egyke zöld láthatóan túlságosan össze volt nyomva. Talán ha 1-2mm játéka volt lefele. Szóval sokat haladtam a megoldás felé, de még nem volt jó.

Aludtam rá egyet és kipróbáltam az egyik hangfalnál, hogy mi van, ha oda is sarokelemet teszek két rugóval.

Elöl-hátul sarokelemek a belső oldalon

Így viszont már tényleg jó volt. Stabilan állt a hangfal, tudott mozogni is minden irányban. Viszont ahhoz, hogy mindkét hangfalat így megcsináljam, ahhoz hiányzott egy rugó, mivel így már összesen 12-nek kell lennie a két hangfal esetén. Ekkor írtam a Townshend-nek, hogy kellene egy zöld.

Aztán aludtam rá egyet és arra gondoltam, miért nem próbálom ki a defektes rugót is. Az, hogy a csavarmenete hiányzik, az önmagában most nem gond, mert mindegyik rugó teljesen be van csavarva, annak meg akkor van szerepe, ha emelni akarok. Jobban zavart, hogy így nincs meg a légcsillapítás. De azért próba szerencse, hiszen a rugó megvan, a palást megvan, a talpak megvannak...Beraktam hát egy hátsó sarokelembe és legnagyobb meglepetésemre pont úgy viselkedik, mint a jók. Nem lehet megmondani hol van a rossz és hol a jó. A 4 sárga rugó a hátsó részeknél van elrakva, ahol eleve kisebb a terhelés, tehát az is rendben. Összeállt a kép.

Nagyjából ennyire tud billegni*

Ami a legcsodálatosabb az egészben, hogy tulajdonképpen pont arra volt szükségem, amit kaptam. 8 egyrofma egyenes taggal nem lett volna megoldható a dolog, mert azokat nem lehet beforgatni a szub alá. 8 íves sarokelem megint nem lett volna jó, mert azoknak meg útban van az állvány azon az oldalon, ahol két láb van. (Hacsak nem forgatom kifele őket...talán...). A sárga rugók is megtalálták a helyük. Sőt, hátra zölddel vegyítve még egyenletesebb állást adtak, mint csak a zöldeket tettem volna.

Ha csak azt kapom, amit kifizetek nem tudok az installállás végére jutni. Szerencse is kell néha...mégha elsőre nem is tűnt annak.

Tapasztalatok

Elég markáns hatása van a rugóknak a hangra, nem az a találgatós dolog. Egyrészt sokat nyugszik, tisztul a közép és magastartomány, nyílik a tér. Már megint. Aztán eszembe jutott revox kommentje az Audiopax-okról szóló első bejegyzés alól:

"...és még lesz kb 15lépcsőfok,ha már megvannak a készülékek. a vicces,a rendszered hangja egyre "semmibb" lesz..."

Hát nagyjából tényleg ez van. Hámozódik a dolog, mint a hagymahéj. Hogy azért el lehessen képzelni, az alábbi szám például sokat profitált a rugókból. Elég erősen effektelt az énekesnő hangja, könnyen az érthetőség kárára megy a dolog. Pedig ott van minden, érthető is.

Általában véve nagyobbat lélegzik a rendszer. Ugyanakkor a legnagyobb hatása a mélyekre van. Ott tűnik el a legtöbb búgás, felrakódás. Lecsontozódik és pontosabb ritmusú lesz a mélyszekció, több textúrával, felbontással.

Az Avantgarde-ok esetében azonban van még egy további jótékony hatás, mivel pontosabb integráció érhető így el a tölcsérrel. Az Uno Nano (meg a kisebb tölcsérek) meg még egy fokkal többet nyernek ebből, hiszen ott magasabbra kell mennie a szubnak (egy Duo-hoz képest például) úgy, hogy nem kellene közben összebrummogni a középtartományt. Ez a nagy játék az Uno Nano-val. Milyen magasra engedem a szubot milyen hangerővel. Ha túl magasra megy vissza kell venni a hangerőből, mert belemaszatol abba, ami nem az ő dolga. Ha lejjebb veszem a frekvenciát akkor lehet adni az érzésnek, csak nem fog összeérni a középpel. Ezt kell tulajdonképpen megtanulni/kitapasztalni minden Avantgarde-nál. A rugók meg annyiban segítenek sokat, hogy eleve kevesebb a brummogás, tehát lehet menni feljebb frekvenciában, szépen összetalálkozni a középpel és kakaót is lehet hozzá adni. Azért ebből nagyon jó dolgok jönnek ki a végén.

Összességében a Townshend rugók teszik a dolgukat és ki nem venném őket a rendszerből így, hogy már bent vannak. Majdnem azt mondom a tölcsérekhez gyári extra-ként opcióznám. Nehéz azonban tiszta szívvel ajánlani, mert a használt árából is lehet venni például két darab Ant-ot. Újonnan meg komplett rendszereket, amik zenélnek, nem csak rugók. Ugyanakkor meg mégis valami olyasmit csinálnak a hanggal, amit se kábel, se elektronika. Nem nüasznyi apróság és nem találom negatív oldalát a dolognak. És ezt a fegyvertényt szerintem a Townshend-nél is bemérték.

Lehet osztani/szorozni...

*a hangfalak nem mozognak maguktól így természetesen. Legkisebb lányom rejtőzik a hangfal mögött a poszt kedvéért :)