Második lépésként a szobaakusztikát vettem kicsit jobban gorcső alá - méghozzá objektív módon. Ehhez segítségül hívtam a Hivox-ot. A cég fő motivátora és tulajdonosa szívesen foglalkozik ezzel a témával, önzetlenül is sokakat segítve.
A cél tehát egy akusztikai mérés volt, kíváncsi voltam találunk-e valami anomáliát. Az előző bejegyzésben mutatott felálláshoz képest már megint kicsit másként álltak a hangfalak. Távolabbra kerültek, de továbbra is alkalmaztam azt az ötletet, hogy szőnyegen álljanak. (A közelebb felállított hangfalak energikusabban szóltak, széljelebb téve viszont több tér jutott a hangoknak kibontakozni. Ízlések és pofonok). A gyerekeknek is napi szokás feljönni 5-10 percet táncolgatni, szóval elkerültek a földről az elektronikák. A Galgahang állványt használtam fel kicsit szokatlan módon, mivel saját üveglapjait nem vettem igénybe. Az állvány keretére először tettem kicsi gumi műszerlábakat, arra jött a márványlap amit annó a hangfalak alá készítettem, erre a Daruma és végül az edzett üveg. Így nem csörömpöl. Szóval ebből a felállásból indultunk a méréssel. Ez abból állt, hogy laptop-on keresztül rózsaszín zajjal vezéreltük meg a rendszert, majd közeltéri és távolabbi (a hallgató pozícióban történő) méréseket végeztünk.
 |
 |
| sárga: hallgató pozíció, világos kék: közeltéri mérés, sötétkék: hátsó tölcsérkijárat |
Én leginkább jó nagy egyenletlenséget láttam benne, de megnyugtattak, hogy ez a görbe bizony egy tisztességes átvitelt mutat. A sárga görbén a 80-100Hz körüli kiugrás a szoba, de az sem vészes.
Miután ezt így jól megállapítottuk leültünk kicsit zenét hallgatni, ahol sor került arra is, hogy rámutassak arra, ami nekem a fejfájást okozza aktuálisan. Ehhez azonban két dolgot is meg kell jegyezni: először is, nagyon ráált már a fülem erre a nyavalyára, úgy tűnt sokkal érzékenyebb vagyok erre, mint aki először hallja. (Most, most, most volt! Az a hang, na...elindítom mégegyszer, eleje fele lesz...). Mondjuk úgy, rá kellett mutatnom a dologra, hogy egyértelmű legyen, nem ugrott rá a hallgatóságra a jelenség. Másodszor pedig: mostanság rákattantam az Amorf Ördögök lemezekre, főleg hogy sikerült beszerezni a Molylepke Minibárt és a Cellux Szimfóniákat is. Ezek amolyan...nem is tudom milyen zene, én szeretem, de hogy nem audiofil felvétel az tuti. Egyébként nincs is tán nekem olyanom és el is várom, hogy a rendszerem minden lemezzel megszólaljon. Ugyanakkor talán mégis kicsit csapda egy ilyen nem éppen referencia felvételhez belőlni a rendszert.
Lényeg a lényeg, a probléma megtalálása után három apróságot vittünk még végbe. Először a közvetlen a hangfalak mögött lévő könyvesdobozokat egy sorral magasabbra építettük és kicsit előrébb húztuk, hogy elférjen a plusz sor (kb. ilyen magas lesz majd akkor is, ha nem papírdobozok lesznek a bútorok). Aztán az eredetileg műszobasarok bútorlapjaimat beraktuk hangterelőknek az oldalfalakra az elsődleges reflexiós ponthoz. (Az mi? Zenehallgató székből amikor az oldalfalmentén tükörből látszik a magassugrázó, na az.) Illetve előrébb húztuk a bordó szőnyeget, hogy a két hangfal között se legyen csupasz padló. Valahogy így:
 |
| Terelnek a terelők |
 |
| Még egy sor könyv. |
Ez hallhatóan hozott a konyhára, csillapodott a rendszer kicsit harsány hangja. Összegezve érdekes tapasztalat volt és kiderült, hogy ebben a felállásban így nincs jelentős probléma már most sem az akusztikával. A tetőtér csúcsát érdemes lehet csillapítani, de nagy befolyása a hangra nem lesz. A közeltéri mérések azt is megmutatták, hogy mindkét hangszóró (magas és mélyközép is) igen jó minőségű és a váltó sem rondít bele a képbe. Ha valami zavaró marad még most a hangban (és ehhez még azért le kell ülnöm pár lemezhez), akkor az sokkal inkább rendszerszinergia kérdése lesz...az ítélet mindenestre most még várat magára, mert az élmény még nagyon friss (pár órája volt a mérés).