DIY Dynaudio hangfal

A hangfal története szorosan kapcsolódik a Forté erősítőéhez. Ugyanis a hosszas levélváltások közt cserealku köttetett az én Dynaudio hangfalamra. Tapasztaltabb hifisták itt most biztos nagyot szisszennek. Nem azért, mert kétséges lehet, hogy egy DIY hangfal lehet-e jobb egy ilyen értékű gyári hangfalnál, hanem mert egy ilyen csere gazdaságilag zsákutca. DIY hangfal ilyen értékben sosem adható el, mondhatni elég "bátor" döntés volt részemről.

A fentiekkel egyébként tisztában voltam a csere megkötésekor is. Azzal azonban tisztában voltam, hogy jelenlegi Dynaudio hangfalamnál drágábbat (ergo jobbat) nem lesz alkalmam nagyon-nagyon sokáig venni, ha egyáltlán valaha. A cserével viszont mégiscsak birtokomba kerülhetett egy lényegesen jobb hangfal. Az eladhatósága meg csak akkor kérdés, ha el akarjuk adni, ami eszem ágában sem volt.

Így hát egy fuvarral került hozzám Pestről a Forté erősítő és ez a DIY hangfal. A hangfalról egyébként a következő információkat adta anno Bigdewil egy ismert hifi fórumon:

"A mély,egy bassreflex doboz,melynek hátul wan a nyilása.A doboz 32cm széles,39cm mély és 90cm magas.A motor Dyno 27W75XL04. A magas rész külön dobozban wan. Mérete 12cm sz,13cm m,és 14cm magas.A magas sugárzo D260S. A hangwálto szintén külön dobozban 6DB oktáw wágással mely 2750Hz-nél történik. A dobozok kanadai fehér égerböl készültek. A Sonido kft mérése szerint 25Hz-26KHzig mén a frekigörbe +-2DB."

A helyesírást direkt nem javítom, forrást csak pontosan :) A szövegben egyébként van elírás/elütés. A mélyközép típusa 24W75 (és nem XL, azaz hosszú kilengésű, 27W egyébkéntegyáltalán nincs is) a magashangszóró pedig D28/2. 

Meghallgatva az új rendszert rögtön feltűnt, hogy nálam jóval kevesebb a mélytartomány, mint Bigdewil-nél, igaz nálam jóval meszebb is voltak a faltól a hangfalak, ami viszont sokat segített a térleképzésben. Pontosan azt a hangot, amit Bigdewil-nél hallottam sosem tudtam reprodukálni. Ha közelebb vittem a falhoz akkor több lett a basszus, de nem volt olyan pontos és jelentősen romlott a középtartomány tisztasága .Ezen felül azonban hozta az egyeket a rendszer. Hihetelten hangerőre volt képes a torzítás bármi jele nélkül, ami nem az állatkodás miatt fontos, hanem az életnagyságú hangszerhangok megszólaltatása végett. Emlékezetes az A.E. Bizottság "Szerelem" című élő felvétele, amely pont olyan hihetetlen energiával és erővel volt képes megszólalni, mintha egy koncerten lettem volna. 

Ráadásul az általános kvalításbeli előrelépés mellett még egy nem elhanyagolható előnye volt a DIY hangfalnak az eredeti Dynaudio-hoz képest, mégpedig kis hangerőn is zenei maradt. Ennek talán a Sonido-ban készített egyedi váltó lehet az oka.

A Forté erősítő és ez a hangfal volt meg, mikor a kisfiam megszületett. Születése után az első fél évben még fel volt állítva a rendszer és rengeteget hallgattuk együtt is. Aztán mikor 6 és fél hónaposan (mondhatni idejekorán) mászni kezdett el kellett rakni a rendszert. Ennek a következményeiről lesz még itt a blogon bőven szó, itt most álljon annyi, hogy egy ponton megpróbáltam a hangfalaimat is (évek sarokban álllása után) eladni, sikertelenül. A Dnyaudio hangfalam, bár nem képvisel ilyen minőséget, jó áron ma is eladható lenne. Tudajdonképpen befalaztam az árát ebbe a hangfalba, ami ezért egyhamar nem fog mozdulni.

Tapasztalat, tapasztalat....

Utóirat: az utolsó bekezdés elmélkedése eléggé hamar másodlagossá vált valahányszor az elmúét években sikerült egy-egy napra bekötnöm valami erősítő elé a hangfalaimat. Tényleg jók. Bár már régen álltak megfelelő helyen és régen kaptak megfelelő minőségű meghajtást. Tulajdonképpen sosem álltak akkora szobában és térben, ahova valók, még akár újat is mutathatnak nekem. De lesz ez még másképp és akkor visszatérhetek rá, vajon megérte-e a döntés.

Dynaudio Contour 1.8 Mk II.

Miután erősítő vonalon belekóstoltam az igazi audiofil világba egyre inkább úgy éreztem, hogy a házimozi vonalon megbecsült Quadral hangfalam talán mégsem az igazi zenére, leginkább az a tulajdonsága zavart, amit már korábban is említettem, hogy kicsit lentről szólt minden és néha hajlamos volt vándorolni a hangkép. Pédául ha az énekhangnál halk hangoknál szépen középen volt, majd egy hírtelen hangosabb résznél mintha egyik irányba (emlékeim szerint balra) lépett volna az énekes. Ha az ember sok időt tölt zenehallgatással (amit akkor még megtehettem) és rááll a füle a rendszerre és annak hibáira, akkor az ilyen apróságok is bosszantóak tudnak lenni.

Mivel anyagilag megtehettem, új hangfal vásárlása mellett döntöttem, ezúttal azonban nem akartam elaprózni, 600e Ft volt a limit. Ez már sehol nem aprópénz én is komolyabban vettem a dolgot. Plussz feleségem is bevontam a keresésbe, együtt mentünk hallgatózni ide-oda.

Sok hangfalat meghallgattunk, 3-4 bemutató terem meglátogatása után azonban lelkesedés helyett inkább csak csodálkoztam. A jelenlegi hangfalamnál 2 és félszer drágább neves darabok ugyanis leginkább csak mások voltak, jobban nem feltétlen, csaknem feladtam a keresést, mikor az akkori Merlin audió jóvoltából meghallgatthattam egy igen érdekes hangfalat, mégpedig a saját rendszeremen, a lakásunkban, merthogy elhozták hozzánk demóra. Dícséretes hozzáállás. Bár nem ő lett a hangfalam és nem is róla szól a bejegyzés, mégis formáló hatású volt, mai napig bennem él a hangja ennek a darabnak, álljon itt emlékül egy kép:

Ez volt a Konus Audio egyutas hangfala, ami valami valószínűtlen jelenlétérzetet varázsolt a szobába. Müller Péter Sziámi költői estje egyenesen a szobánkban zajlott, ha pedig kimentem a szobából, teljesen az az érzetem volt, hogy maga az előadó szaval a szomszédban, nem holmi hangfal. Ennyire jó volt. Nem lehetett vele háttérzenélni, magával ragadta az embert, az igazi high-end. Két probléma volt vele. 1) 790e volt az ára, tehát túl sok. 2) Nagyon korlátolt volt a mélyvisszaadási képesség az egyetlen kis hangszóróból kifolyólag. Bizonyos zenék, mint Björk, Moloko egyszerűen hallgathatatlanok voltak számomra. Talán egy aktív szubbal, de abból is igen jó kellett volna, hogy ne essen össze a hangkép, az pedig még pénz. Így hát semmi nem lett a dologból, de feleségemnek és nekem is belekerült a fülébe valami, ami után a legtöbb hangfal még nevetségesebb lett. Az életet kerestük a hangzásban, nem a hifit.

Ekkor mintegy véletlen akadtam erre a Dynaudio hangfalra, használt volt amúgy és így került 490e-be. És hozta az egyeket, megvolt Björk hangjának higanyszál jellege a Hunter-en és Müller Péter sem konzervlemez volt, plussz volt basszus, gyors, kontrollált. Tudta a fülem mit keres, a jelenlétet. Ez megvolt, nem is haboztam hát sokat, megvettem.

A vásárláskor egyébként nálam volt öt kicsi dobozom (a négy Canopus monoblokk és a passzív előfok), azzal próbáltam le, a boltos kis hitetlenkedése mellett, mondván azért figyeljünk, nehogy elszáljanak a kis erősítők. Ekkor még csak utaltak egy rövidet arra, ami aztán nyilvánvaló lett később, ennek a hangfalnak kell az áram, a teljesítmény. Nem túl érzékeny darab.

De hazapakolva egyelőre semmi nem tudott zavarni, helyreállt a színpad, tiszta hangzás, jelenlét. A hangerő kérdés meg korlátoltan érdekelt, mivel ekkor még Pesten laktunk albérletben és ez adott egy keretet és határt a zenehallgatásnak.

Ekkoriban könyvtárból hordtam haza a komolyzenei felvételeket, de épp úgy élveztem meglévő könnyűzenei lemezeimet is.