TMP Ant

Igazából ezzel meg a Cascade-al kezdődött igazán ez az egész fülhallgatózás, húsz nyarán. Kíváncsi voltam mit csinál a Campfire füles, ha nem egy USB drive méretű mindenttudó cucc hajtja meg (mármint az Audioquest Cobalt). Volt annyira meggyőző amit hallottam, hogy egyrészt elindult bennem ez az egész fülhallgatós hangya, másrészt rendeltem egy saját darabot.

Itt kezdődött

Volt pár "személyre szabott" kívánságom is. Ennyi előnye van mindenképpen annak, hogy közvetlen elérhető, megszólítható a gyártó/fejlesztő. Mármint, hogy ilyet lehet. 

- Egyrészt nekem (vagy mondjuk úgy a Cascade-nak), túl magas volt az erősítés. Alig volt használható tartománya a hangerőpotinak
- Akkor még úgy gondoltam valószínűleg ennek okán is hallható alapzaja volt az erősítőnek. Az elképzelésem az volt, ezt kezelődik majd első ponttal egyben
- Nem terveztem hangfalat kötni rá, minden "sallangot", ami a hangfalazáshoz kell (relé, kábelek, csatlakozók) kiterveztettem belőle (természetesen ez is segíthet a jel/zaj arányon az egyszerűbb kábelezés miatt)
- hangerőállítót sem kértem bele. A Townshend előfoknak két kimenete volt. Különösebb kavarodás nélkül lehetett volna felépíteni a rendszert úgy, hogy mindig minden be van dugva. Vagy a hangfalakat hallgatom vagy a fülest és a Townshend-nél jobb megoldás a hangerő állítására nem sok van. Minek mögé kötni még egy potit a jelútba? (És persze ettől is egyszerűbb a belső kábelezés)
- Az előlapi bekapcsológombot is kértem elhagyni, elég az hátul. Még tovább egyszerűsödik a belső kábelezés
- Mindez egy egyedi előlapot kívánt ezek után, hiszen se bekapcsológomb, se poti, csak a két füleskimenet
- meg persze a lehető legjobb minőségű alkatrészek

Mindezen kívánságok közül az egyedi előlap készítése tűnt aztán a legnagyobb kihívásnak. Úgyhogy addig is legyen próba alapon kaptam egy példányt, ami egy átmeneti, fa előlapot kapott.

Még a műhelyben

Már nálam

Nem kicsit vártam mit mutat az egyedi darab, de sokáig nem ismerkedtem vele. Legfőképpen azért, mert még mindig volt alapzaja a berendezésnek és mert még mindig túl nagynak tartottam az erősítést. Itt újra ki kell emelnem, hogy nagyon érzékeny vagyok bármiféle elektromos jellegű zúgásra/súgásra. Csak a tökéletesen csendes eszközök felelnek meg. (Most, mikor ezt a bejegyezést írom, már eladtam a Pathos füleserősítőt, mert a Grado-kal volt egy kis alapzaja. This is Sparta.)

Úgyhogy vissza a "gyárba". Azért sem bántam a dolgot, mert közben egyre bizonyosabb lettem benne, hogy a fülesezés maradni fog és az Ant-ra már inkább mint önálló komponensként kezdtem gondolni, nem a hangfalas rendszerre akasztott kiegészítőként. Úgyhogy visszakértem a hangerőpotit, meg az előlapi bekapcsológombot. Így egyedi előlap sem kellett.

Némi idő elteltével megkérkezett az újabb darab, ha jól értettem ez lett az alapja a mostani MK2 verziónak. 

Mk2 belül

És a helyén

Nem tudom pontosan mi került optimalizálásra, de a zajszint szinte teljesen megszűnt. Sőt, első rápróbálásra úgy tűnt, kiűzetett az ördög. Aztán jöttek a csendes éjszakák és rátalált a fülem némi maradék zajra.

Úgyhogy ment vissza az erősítő. Azért kellhet a türelem hozzám. Megállapodtunk, hogy külső tápos megoldásra váltunk, más már nem volt hátra. Az is lett és milyen csinos lett a végeredmény!

Előről

hátulról

bentről

Ezzel viszont révbe értünk, megkaptam azt az Ant-ot, amit szerettem volna. Közben persze lett (majd nemrég ment) a nagy Pathos erősítő és az ukrán csöves is, amiről még írni fogok. Az Ant-ot ezek mellett tudom megítélni/megélni.

Egyrészt a Pathos távozása után az Ant maradt az "izomfiú". Az ukrán csöves nem egészen fél watt-ot tud leadni, az Ant egész watt-ok többszörösében méri a kimeneti teljesítményét. Hiszen hangfalakat is meg tud akár hajtani.

Másrészt az Ant egy nagyon sallang nélküli, a szó jó értelemében vett tiszta hangot hoz. A tisztasága nem abban érhető tettem, hogy szanaszét cincálja a zenét, kifolyatja a vérét és kiteríti falra megtekintésre...egyszerűen csak...tiszta. Jobb stúdiófelvételeknél egy amolyan légy vagyok a stúdió falán érzésem lesz tőle. Nincs semmi rárakódás, szinezés. 

Ami meglepő, hogy (kimeneti) teljesítménye ellenére tud viselkedni, nem akarja szétkalapálni még az extra érzékeny HEMP-et sem. Sőt, inkább intimebb a hangzás, befele figyelősebb. Szerencsére tud mit kezdeni a zene sodrásával, de nem egy funk gőzgép. Precízen szeletel és pontoz. Pont annyira, hogy nem lesz egy Lauri Anderson-ból tánczene, de egy Fatboy Slim se lesz értelmiségi flash-mob.

Ez a fajta jó értelembe vett tisztatság egy kicsit könnyű lépésű karakterrel találkozik. Nem azt mondanám, hogy szikár hang, az már túlzás lenne. De nem egy 100 kilós TEK-es mentel. Inkább csak úgy a fele a súly.

A mélytartomány pontos, gyors, van felbontása, színe, minősége, de nem az utolsó szó a mennyiség terén. Bár itt meg meg kell jegyeznem, hogy a fene se tudja. Azoknak a kondiknak az örökkévalóság, meg még egy óra kell, hogy bejáratódjanak. Még mindig nem tudom, hogy teljesen végig ért-e a folyamat. Ezt azért érdemes itt kiemelni, mert a bejáratódásnak pont a mélytartományra volt a legnagyobb kihatása (jó értelemben).

A fülesezés egyik nagy előnye, hogy sokkal könnyebb több rendszert egyszerre üzemeltetni, elhelyezni és használni. Az Ant-ot nekem megéri csőre töltve tartani a rendszerben a mélyebb zenébe ásós estékre. Háttérzenélésre kevésbé tudom alkalmazni. Ez kiadódhat persze abból is, hogy a Grado-k és a Cascade is élénk hangzás, együtt az Ant feszességével nincs lazázás. Meglátjuk milyen fülest sodor még erre a szél, van egy olyan érzésem, hogy nem értem még véget az Ant teljese kiismerésének. Leginkább azért nem, mert nem használom most ki, hogy nehezebben meghajtható fülesekkel is elbírkózik. De előbb utóbb biztos lesz olyan is...

Végszónak annyit, hogy egy kicsit más szemszögből, de angolul is írtam az Ant-ról a head-fi.org-on. Link itt. Füleses témáknál ez a duplázás terveben van véve...

Link itt

180°

"Zárószó sincs, maximum szünetjel. A 2014-eshez hasonló lassú évre számítok."

Így gondoltam az előző évre a 2019-es év végén. Hát pont fordítva lett. Bár ez nem feltétlen (sőt, egyáltalán nem) mérhető a bejegyzések számában (5 db), mégis a blog írása óta a legalatvetőbb változás állt be a zenehallgató rendszerben.

Mindent eladtam végül, a DAC-tól felfele. Csak a rendszer eleje maradt meg.

Már az évforduló táján körvonalazódott, hogy zenehallgató szobám jó pár évre egy másodlagos funkciót is fel kell, hogy vegyen (selyemfestő műhely). Aztán ez egyelőre mégsem történik meg. Mégis ennek az impulzusnak a hatására egyre többet foglalkoztam a fejhallgatózással. (Értsd: vettem fejhallgatókat, erősítőket hozzájuk és használtam is őket).

Aztán azt vettem észre, hogy már nem hallgatom a hangfalas rendszert. Először magam is meglepődtem ezen, ortodox dolog végül is. Ki a fene preferálna a fülesezést egy dedikált szobában felállított és gondosan installált rendszerrel szemben? Mint kiderült - én. Valahogy visszaszerettem fiatalkorom izolált zenehallgatás élményébe. Hogy magamra húzom a zenét és az csak az enyém.

Az én megítélésemben a "zenehallgatás" összetett egy dolog. Csak egyetlen faktora az, amiről a hifisták oly sokat és vég nélkül képesek értekezni, hogy márpedig hogyan szól egy-egy komponens, vagy éppen rendszer. Előkerül még a felvétel minősége, ami rettentő fontos, de jó esetben nem kezdünk a témával semmit (rossz esetben meg a felvétek minősége határozza meg mit hallgatunk).

De aztán ott van még egy csomó dolog, ami egyenes ágon hat arra, hogy milyen hangulatban hallgatunk zenét (és itt most nem a tudatmódosító szerekre gondolok). A tér, ami körbevesz minket (általában egy szoba), a színek, illatok...hogy nyugodtak vagyunk-e, vagy éppen fáradtak. Tulajdonképpen minden. Mármint ha azt a szent grált keressük, hogy be tudjon húzni úgy a zene, hogy nincs is más. A közvetlen kapcsolat.

És itt ütött be valahogy a fülesezés. Pedig aki volt nálam tudja, valahogy szerencsésen izolált a szobám. Akármikor tudtam zenét hallgatni, nem zavartam vele senkit. De mégis. Van egy külön érzése annak, ahogy bezárkózom egy privát világba. Nagyobb nyugalom. Biztos kell hozzá, hogy füleseket hallgatva nőttem fel és nem idegen nekem a világ.

Egy ideig küzdöttem magamban a dolog ellen...valamiért. A hangfalak között ülve hallgattam a fülest, időnként bekapcsoltam a "nagy rendszert". Aztán elengedtem.

Elkezdtem pakolgatni, rendezkedni. Közben elmentek a végfogok, aztán a hangfalak...minden. Tulajdonképpen már csak a hangfalkábel van meg.

Hosszú évek óta nem hallgattam annyi zenét, mint manapság. És hogy mi is most a rendszer? Hát itt borzasztó mód le vagyok maradva. Részben azért, mert egy két "történet" még folyamatban van. Még mindig alakul a TMP Ant-om, ami egyre egyedibb lesz. Aztán került ide egy ukrán(!) csöves füleserősítő, a Tor Audio Balanced. Na ennek meg a tápcsatlakozásához kell még egy adapter, hogy végére járjak a dolognak. Szegénykém annyira földfüggetlen, hogy borotvacsatis...plusz lecseréltem a komplett kábelezést. Voltak itt egyéb fülesek is és leadtam a rendelésem eddigi legdrábább komponensemre is, ami az Aqua-t váltó D/A átalakító lesz (még készül a gyárban). Szép sorban jön majd minden.

Így a bejegyzés végére meg pár kép, ahogy alakulgatott a "zenesarok".

ZMF (Atticus majd Verité Open)

 Ez egy rövidebb bejegyzés lesz azt hiszem..inkább csak olyan naplószerűen.

Szóval ZMF. Lehetne hosszan és inspiráltan írni erről az idehaza talán kevéssé ismert manufaktúráról. Pici amerikai cég, alapítója Zach hangszerkészítőnek készült, aztán valahogy nekiállt Fostex füleseket átalakítani (T50RP). Első termékei "Ori", "Vibro" effajta tuningok voltak. Leginkább fa házat kaptak a gyári fülesek. Alapul a hangszerkészítés során nyert tapasztalatok szolgáltak. Végül kinőtte magát a dolog és melléktevékenységből cég lett, tuning fülesek mellé pedig szép lassan beérkeztek a saját fejlesztések mind. Érdekes, hogy míg a Fostex-ek planár fülesek, addig az összes "eredeti" ZMF hagyományos dinamikus típus.

A márkát körbelengi a head-fi.org-on egyfajta rajongás. A legmagasabb polcra teszik a termékeit. A többi referencia füleshez képest visszatérő vélemény, hogy az analitikus hangzás helyett a "zeneiséget", egyfajta melegebb hangzást céloz meg miközben a technikalításokban sem marad le. A bejegyzéseket olvasgatva időnként amolyan szent grál érzésem volt.

Úgyhogy elhatároztam, hogy ha már kezdem komolyan gondolni a fülesezést, akkor érdemes lenne ezt kipróbálni.

Megint csak a Headphone Company-nál kötöttem ki, ahonnan a Polaris és a Campfire is hozzám került. Szokatlan mértékletességről tettem tanút, mikor a legolcsóbb típust, az Atticus-t rendeltem meg. Egyébként hamarabb mint az előző bejegyzésben szereplő Grado HEMP-et. Itt még azon a trip-en voltam, hogy mindenképpen legyen zárt a fülhallgató.

Na most az idő távlatában biztos néhány részletet kihagyok, de röviden összefoglalva egy szenvedés volt míg hozzám került a füles. A weboldalon az szerepelt raktáron van. Kiderült ez azt jelenti már úton van a konténer. Aztán megjött a konténer, de abban nem volt a fülesem. Akkor a következőben. Hetek teltek el, teljesen pozitív módon a cég felajánlott valami pici Astell and Kern bluetooth erősítőt kiengesztelésként ajándékba. Ezt mellékelték is rögtön a fülhallgatómhoz, de ugyanezzel a mozdulattal ki is vették a dobozból a hozzá járó kábelt. (Azt most nem részletezem, hogy úgy kellett összeszedetnem a postán a csomagot). Újabb hét volt míg a kábelt is elért hozzám.

Így kell egy amúgy csodaszépen megépített és (csomagolt) termék vásárlási élményét lenullázni. Mire meg tudtam hallgatni a ZMF-et, addigra a Grado-t már két hete hallgattam, úgy hogy ott is egy hét késéssel indult a postázás. Sóhaj.

Amúgy íme, micsoda csomag!

Atomrakétaélesítőgombottartóbőrönd

Benne fülhallgatóval, kábel nélkül

Szóval két hét Grado után (amit kvázi poénból vettem) megjött az "igazi", a "nagyágyú". Ami a helyett, hogy szólt volna egy terepet tisztitó, ködöt hasító hatalmasat teljesen hidegen hagyott. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy egy nagyon minőségi dünnyögést produkált. Dinamika, sebesség, jelenlét érzet fasorban sem volt a Grado-hoz. A basszus ugyan mintha kerekebb és testesebb lett volna, de nem ment olyan mélyre, mint a Grado és nem is ütött akkorát. Na hát gondoltam ezt járatni kell bizony. Úgyhogy járattam. Sokszor úgy, hogy a Pathos egyik kimenetén a Grado lógott (azt hallgattam) a másikon  ZMF. Az meg csak úgy szólt magában. De hiába minden, nem bírt megnyílni. Az a hifi hang volt, ami sok mindent jól csinált de engem nem tudott megfogni egyáltalán. 10 percet ha bírtam, értelmetlen volt vele zenét hallgatni. Szépen szólt, de nem volt üzenete. Monduk imádtam a kámforfa illatát.

Leveleztem egyébként Zach-el, hogy ez miért lehet. Ő arra saccolt, hogy a Pathos 0 egész valahány ohmos kimenete nem ideális, a ZMF igazán csöves OTL-el érzi jól magát 8 és 300 Ohm közötti kimenő ellenállással. Hát oké...de nem volt kedvem füleserőstőt venni (most egy csövest). Ott volt a Pathos, ami szerintem nagyon-nagyon jó és úton volt az egyedi TMP Ant-om (ami szintén nem egy csöves OTL). Na, ezért fontos a szinergia ugye.

Némi tépelődés után úgy voltam ebből már nem lesz karika sehogysem.

Írtam a Headphone Company-nek, hogy ez nem talált. Meg is beszéltünk egy időpontot, amikor elutazom Heidelberg-be a Pathos-al együtt és szépen végighallgatok egy csomó fülest. Mezé, nagy Grado, Abyss...

Aztán megint lezárták a határokat, illetve két hét karantén lett volna az utazásból. Úgyhogy ez ugrott. Közben az Atticus visszautazott postán, szóval merre?

Tanulva az előzőekből és merítve a mértékletességgel ötvözött józan paraszti logikából megvettem a legnagyobb ZMF-et, a Verité Open-t.  A sínen közlekedő nehéztüzérség. Mert végignéztem az összes review-t, elolvastam az összes topic-ot és az jött ki belőle, hogy ez a legdinamikusabb, gyorsabb nyitottabb ZMF. Na akkor.

Családi ékszer is lehetne benne

Most már biztos az van benne.

Ja nem, füles ez is

Minden még egy szinttel feljebb, mint az Atticus-nál. A doboz, a megépítés...ez a darab selyemfából készült. Két szett fülpárna jár hozzá. Az "Universe perforated" és a "Verité". Ja, és közben vettem hozzá Forza Audio Noir Hybrid kábelt szintén nem egy HUF-ért.

Ebben nagyapám kaszaköve lesz, biztos vagyok benne

Vagy XLR csatlakozós füleskábel.

Na szóval minden adott volt a második eljövetelhez. És nem. Egyértelműen jobb volt az Atticus-nál és a (számomra) jó irányba indult el, de megállt félúton. Továbbra sem bírt kiszabadulni a zene fülesből, olyan érzésem volt, mintha egy pici szobát tettem volna a fejemre a maga akusztikájával. A Grado ehhez képest teljesen el tudott tűnni. Membrán - zene - agy. Itt meg volt még volt egy erős saját hang, visszaverődések, lecsengések. Tényleg nagyon próbáltam szeretni. Amúgy a Verité párna jött be, az alap Universe az nagyon nem. Az csinált egy távoli bummogós basszust kicsit nagyobb térrel, ami nem nagyobb tér volt igazából, hanem picit messzebről szóltak a membránok. A Verité pad-al a egész összeszedettebb, gyorsabb, tisztább lett. De még mindig nem eléggé. (Mármint az ötödébe kerülő HEMP-hez képest!)

Közben megjött a TMP erősítő is aminek van magasimpedanciás kimenete. Jobb volt vele, mint az alacsony impedanciás kimeneten (akár a Pathos-on, akár a TMP Ant-on), de nem fordult ki magából.

Megint azon kaptam magam, hogy a Pathos/Grado párost hallgatom a ZMF meg az Ant-al járatódik mellette.

Egy ideig gondoltam megtartom, vagy megtalálom a helyét. Volt, hogy az LG monitorom hajtotta abban a heti 1 órában, amikor bekapcsolom az XBox-om, de azért ez mégiscsak perverz. 

Aztán az utolsó szög a kosárban az volt, hogy a Verité pad valahogy szuperkönnyen leugrott a fülesről. Elég volt a párnánál megfogni és a kezemben maradt, lejött. Visszarakni viszont legalább 5 perces szenvedés.

Úgyhogy elengedtem. Meghírdettem a head-fi oldalán, 5 perc alatt vették meg. Persze, hogy buktam rajta. Meg megint csak tanultam. Nagyjából annyit, hogy a kb. egyik review-al sem értek egyet, sem a Grado-val kapcsolatban, sem a ZMF-el kapcsolatban.

Ami nem azt jelenti, hogy ne legyen mindaz igaz, amit ott állítanak. De hogy én nem azt hallom és úgy hallom, abban meg már bizonyos vagyok.