Amikor túl hosszú két pont között a vonal

Nagy volt a csábítás, miközben a kártyákkal babráltam a hangfalban (ami magában foglalt egy hosszabb várakozási időt is). Főként azért, mert az Avantgarde hangfalak nagyon könnyen szerelhetők. Jó értelemben vett indusztriális megoldásokkal van felépítve. Célra szabott, könnyen szerelhető alkatrészek mindenféle kerülő, bütykölős megoldás nélkül. Egy példa csak: a középtölcsér rögzítése közvetlen a tölcsér anyagába előkészített menetes furatokkal történik. Nincs felesleges anya/csavar, alátét játék, aminek a végén a szerelő csak szentségel mihez hogy fér hozzá. Ilyesmi.

A legkézenfekvőbb dolog a kábelezés volt. Minden kábel csúszósarukkal van rögzítve, azaz forrasztás nélkül bonthatóak (és cserélhetők) a kábelezések. Mélyhangszórókon rugós/szorítós rögzítőcsatlakozók vannak. Minden tuningoló álma, ennél egyszerűbb nem lehet a feladat.

Alapvetően én kerülöm az ilyet. Sőt, helytelennek tartom. Mármint a belenyúlkálást. Egy termék úgy termék, ahogy a gyártó megálmodta. A módosítás eredményezhet ugyan eltérő hangzást, de könnyen megboríthatja az egyensúlyt. Ettől független próbáltam már ilyet, a rezümé akkor is az volt, hogy nem ajánlott a turkálás.

Hogy most mégis miért? Három ok:

- Még csak forrasztani sem kell az átalakításhoz

- A belső kábel ugyanaz a kábel, amit áthidaló kábelként messzire írtottam. Bent miért lenne jó?

- A próbához kiszemelt kábel nem kifejezettem drága, tehát sokba nem kerül a kísérlet, viszont jó hangja van

Megkerestem hát a nevezett itthoni gyártót tudnék-e venni belső kábelnek valót ugyanebből. Tudhattam, sőt tényleg, egyáltalán nem drágán.

Szereztem ezek után csúszócsatlakozókat, a legdrágább fajtát, 45Ft volt darabja. Réz, ezüstözve. Aztán jól megcsináltam a méretre szabott kábeleket.

Összesen ennyi kell

Csatlakozók közelebbről

Ezek után nekiálltam szép módszeresen kiszerelni a régi kábeleket. Ilyesmi látkép volt akkoriban...

A háttérben az asztalon láthatók a kártyára váró erősítőmodulok

Az alsó "egységben" van a két mélynyomó kábelezése illetve a magasé. Utóbbi két kábelszakasszal operál. Az első a hangfalcsatlakozótól megy a keresztváltóig, a másik a keresztváltótól a magasig. A keresztváltó panelje a képen látható nyílás feletti dobozfalra van felfüggesztve. A kábelcseréhez nem kellett leszerelni, a csatlakozókat kézzel el lehetett könnyen érni.

Keresztváltó a magassugárzóhoz

A fenti képen a gyári kábel látszik a keresztváltó "bejövő" oldalán és már az új kábel megy a hangszóró felé. Talán látni, hogy utóbbi egy kis külön kamrába fut be, amelyben saját légterében csücsül a magassugrázó. A fekete kiálló darab amin átmegy a kábel arra szolgál, hogy légmentesen lezárja a kamrát a mélynyomó kamrától. Egy kúp alakú szilikon harang gondoskodik erről ami a fekete menetes alkatrész alatt bújik meg (kicsit látszik a teteje).

Itt is látszik a kamra, még eredeti kábelekkel

És már az újakkal

Ez a magassugárzó...nem apró!

A mélyek esetében direktben megy a kábel a hangszórókhoz. Kellett egy kis kézügyesség a dologhoz, de megoldható volt a kábelcsere a hagszórók kiemelése nélkül, amit nem is vállaltam volna be. Így kell kb. elképzelni.

Oda azért nem volt könnyű kézzel beférni

A közepeket illetően - mivel nem volt szervízmanuálom - az első darabot túlságosan szétszedtem. A kábelcseréhez elég összesen 2+2 csavar oldása, de ugye ezt csak a tapasztalat birtokában tudjuk már. A "teljes" szétszedés sem volt egy nagy turváj és különösen félelmetes sem. 

A hátsó "sapka" lecsavarozása után ezt látjuk

Itt volt aztán mégis az egyetlen forrasztani való, mert a hangfalcsatlakozóhoz forrasztva volt a gyári kábel. Azért nem a világ vége. Szivacsot kell kiszedni, illetve tulajdonképpen csak annyi a feladat, hogy a képen is látható két anyát le kell csavarni, ezt követően pedig a hangszóró házát alkotó hengert egyszerűen leemelni a tölcsérről. Ez egy gumiperemmel csatlakozik a tölcsérhez, az fogja egy kicsit. Teljesen szétszedve így néz ki a dolog...

De ennyire felesleges szétszedni

Elég csak így, leszedni a hengert. Itt már új kábelekkel

Cserébe csinálhattam képet a középhagszóróról is

Némi gyakorlattal a teljes átszerelés oldalanként nagyjából fél óra. A nagy tölcsér leszedését sosem egyedül csináltam, a többi kényelmesen megvolt magamban. Ennyi kábel jött ki a két hangfalból...

Ugyanaz a kábel, mint a gyári "jumper"

Az eredmény? Nem jó. Elbillent valami. Nyílván nem azért szereztem be a kábeleket, forrasztottam fel a csatlakozókat, borítottam szét a hangfalat mert ezt vártam. Reménykedtem ezúttal más lesz, egyértelmű előrelépés, lehetőleg mindenben. 

Helyette felbillent a hangfal légiességének az egyensúlya. Az Avantgarde-ok eleve gyors hangfalak (mármint a tölcsérek) és a cég innovációinak/erőfeszítéseinek nagy része arra irányul, hogy a mélyszekció képes legyen ezzel lépést tartani. Akárhogy is, ez nehéz feladat és gyári állapotukban is érezni ezt. Én nem integrációs problémákat hallok, vagy lassú mélyet, sokkal inkább egy "gestaltung"-ot, egy karaktert, ami felülről építkezik. Onnan indulnak a zenei történések. Még egyszer, nem arról van szó, hogy le van maradva a  mély, nem is tudom az micsoda botrány lenne. Ez az Avantgarde "vonala", ami fentről (középről) indul. Ott az origó, a nagy tölcsérben. Az új kábelekkel ez a vonal túlságosan elnyúlt. A koncepcióban rejlő "itt a kezem, hol a kezem trükk" gyakorló piaci szinvonalra süllyedt, ahol az ingújból kikandikál a kártya. Nem sok ez, de a lényeg. 

Cserébe lehet nőtt a felbontás, a lecsengések, nem tudom. Érdektelen volt. Két nap után hátraharc, visszaszereltem mindent gyárira és újra repkednek a kártyák a levegőben én meg csak ámulok, honnan kerültek elő.

Szóval nem jön össze nekem ez a tuning. A legnagyobb siker még az volt, mikor az Alto kondicseréjénél nem hallottam semmit. 

Egy nyeresége azonban volt a dolognak. Alaposan megismertem a hangfalam és meggyőzödhettem róla, hogy tényleg minden gyári és rendben van. Ezt jól esett tisztázni, miután kiderült, hogy volt benne már szervizelés, amiről nem tudtam. Apró részlet, hogy a magassugárzók a hangszórón jelölt polarításhoz képest fordítva voltak bekötve. Gyors levél a gyártónál már kiépült kapcsolathoz: jó ez így? Minden más kábel/hangszóró követi végig a piros/fekete jelölést. Meg is jött a válasz: igen, az Uno Nano-nál a keresztváltó sajátossága miatt ezt így kell. Pipa. Sokszor írtam már, de a lelki béke fontos dolog, még egy hobbiban is. 

Időközben...

Az utóbbi pár hétben túl gyorsan történtek a dolgok, hogy egyesével mindenről megemlékezzek. Inkább csak tapasztalatmorzsák, amik aztán végül mégis vezettek valahova...

Úgy kezdődött, hogy...

beszereztem pár csöves erősítőt, hogy próbálgassam az AN/E-t kicsit hazai környezetben. Először egy Audio Innovations 300 MK1-es került kölcsönbe hozzám. Tartalék darab a gazdájánál, régóta pihenőben.

Eleinte csak egy-két szám erejéig raktam be, de menthetetlen ködös volt a hangja a Model 5-höz képest. Aztán egyszer sorra került a Ghymes Smaragdváros lemeze. Zeneileg van rajta egy-két szám amire egy koncertjük óta rákívánok időnként, ha maga a stílus nem is az enyém. Ez a lemez viszont hangmérnöki oldalról egy igazi sz@r (elnézést, nincs rá jobb szó). Ki is állt hibára a Model 5, éppen hogy tolerálható volt a felvétel, de semmiképpen nem élvezehető. Gondoltam na most, erre jó lesz az AI ködös romantikája! Így is lett, egész hallgatható lett a zene körvonala (már ami megmaradt belőle). Végig is ment a lemez és azt vettem észre a végére csak megjött a ritmus, a hajtás és mintha szállna fel a köd. Már majdnem hallgathatlan lett ezzel is a lemez. Elkezdtem rakosgatni a korongokat majd valahogy sorra került a Gyűrűk Ura első részének Soundtrack-ja. Van benne egy-két track, amiben jó kis kórusok vannak...na az jó volt. Valahogy jobb, mint a Model 5 csupaszsága. Igaz, csak egy aspektus, egy szeletke, de mutatott valamit.

...így aztán....

meneteltem kicsit tovább irányba és jött egy igazi "gyors szerelem". Aznap reggel még nem tudtam, hogy megveszem. Csak megakadt rajta a szemem, Audio Note KIT4, ráadásul nagyon baráti áron, profin összerakva, hibátlan állapotban. Este el is hoztam. Végfok, de van rajta hangerőpoti, kb. 10W, neten vannak róla adatok.

Az AI-hoz képest tisztább hang, valamivel gyorsabb és inkább kiraktba tehető karakter. Középmélyben nagyon erős (előrébb kellett hoznom a hangfalakat, mert túl sok volt), de a szub tartomány nem olyan megfoghatatlan mélységig terpeszkedő, mint a Model 5-nél. Adott is, meg vitt is, de összességében a Model 5 nekem még mindig jobban tetszett.

...mindeközben...

Ami kétségtelen közös volt az AI-ban és a KIT4-ben, hogy egyik sem triódás és egyik sem SE (Single Ended). A tapasztaláshoz kellett egy ilyen is, úgyhogy felkeresetem Ear hobbitársat, hogy ki tudna-e újra segíteni a 2A3-as végfokával és hozzá tartozó előfokkal.

Itt már kezdett majdnem sok lenne az elektronikából, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy boltba mennék zenéthallgatni. A triódák már egy egész más világot mutattak. Láthatóan (pardon, hallhatóan) szerették egymást az AN/E-vel. Folyt a zene a hangfalból. Ez egyébként bármelyik csövesre igaz volt a Model 5-el szemben, csak a mértéke volt más. A Model 5 inkább diktált a hangfalnak, a csövesek meg szépen vezették a kezét. A triódáknál jelent meg azonban ez először olyan szinten, hogy a Model 5 erényei kiegyenlítődni kezdtek. Érdekes módon a 2A3-asnek volt valami karc a magasában (vagy az előfoknak, ennek a kettőnek együtt). Lehet az a kondi volt, ami nemrég volt benne cserélve. Karakteridegen volt a teljes megszólalástól, valószínűleg kicsit többett kellett volna járatni.

...azonban...

egyszer csak megszűnt szólni az egyik magas az E-ben. Volt nincs. Jellemző módon éppen akkor, mikor kisebb galeri jött hozzám. Hifizést is ekkora az alkalomra tartogattam magamnak (KIT4 és M7 klón előfok, Model 5 végfok üzemmódban szintén csöves előfokkal?), de ebből nem lett semmi. 3 villamosmérnök és egy gépészmérnök ácsorgott tehetlen a szobában. Szerettünk volna belekuksolni az E-be, hátha csak a kábel...de célszerszámok (és tudás) nélkül nehezen szerelhető, a hangszórók be is vannak ragasztva, nem csak csavarozva.

...ezért aztán...

Nem volt más hátra, felhívtam a forgalmazót menthető-e az E. Igen sajnáltam volna, ha nem. Zongorával is csak akkor tüzel az ember, ha nincs más. Az értékeket meg kell őrizni. Szerencsére van hangszóró, párban érdemes venni, 3-4 hét a csere, szerelés. Legalább megmarad és nem kókányolva lesz. Fogalmam sem volt miért történhetett, ami történt. A legjobb tipp talán, hogy a Model 5 és a Shigaraki lehet bizonyos szempontból rossz kombináció is. A Shigaraki DAC-jában se digitális, se analóg szűrő nincs, azaz a mintavételezési eljárásból eredő tükörfrekvenciák jelen vannak a kimenetén (magas, nem hallható frekvencia). A teória szerint felesleges mindenféle integráló szűrőket berakni, előbb-utóbb úgy is leszűri valami a rendszerben. A Model 5 azonban elég nagy sávszélességgel dolgozik, lehet 100Khz-ig simán mehet, tehát átcsúszhatott ez-az. Rá a hangszóróra. Hallani semmi nem hallatszik, csak a teljesítményt kapja a magas. Talán ez. Csöves erősítőnél ilyen nem lehet, mert ott a trafó úgy is rendezi a dolgot, a 47 Lab maga pedig szélessávú hangszórókat használ, ami sokkal jobban tűri (lenyeli) a magas frekiket, mint egy csipogó.

...végül...


Előbb a 2A3-at jutattam vissza a gazdájának, mikor vittem orvoshoz az E-t. De még ki sem hűlt a dobozok helye a kocsiban, mikor hívást kaptam, hogy készen is vannak. Javítható volt a magas. Megfordulni már nem tudtam, kellett egy hét, hogy vissza tudjak menni értük.

Ez alatt a hét alatt sok minden világossá vált. Például hogy hiányoznak az E-k és nem szeretnék másik hangfalat. De az is egyértelmű lett, hogy csöves kell neki, lehetőleg valamilyen jobbfajta triódás.

Ínnen aztán tényleg felgyorsultak az események. Meghirdettem a KIT4-et. 59 perc alatt kelt el. Mikor mentem fel meggyógyított E-ért vittem is magammal az új gazdájához. Kb. 3 hetet volt nálam és maximum 5-6-szor kapcsoltam be.

Aztán piacra került a  Model 5. Magyarországon annyira nem is hirdettem végül mégis itt kelt el. Egy tölcsér mellé került, a legjobb helyre neki.

Ugyanekkor eladtam a hangulatvilágításnak használt régifajta Fisher rádiómat is, mert tudtam, hogy amit az út végén kipakolok a kocsimból kérni fogja magának a helyet...

47 Lab Model 4717

Bevallom itt én kerestem magamnak a bajt. Miután tántongó lukat vertem a családi költségvetésbe a CD játszóval még volt pofám szimplán csak úgy elkérni az erősítőt is. Minden vételi szándék nélkül az ünnepekre. A forgalmazó meg nem általkodott odaadni - köszönet még egyszer!

Egyszerűen úgy éreztem muszáj utánajárnom mit kezd a CD a saját erősítőjével - nálam. Ennek az utolsó szónak persze itt igen nagy hangsúlya van. Egyrészt mert a blogon csak arról írok, amit itthon, nálam van módóm hosszabb ideig hallgatni, másrészt mert minden komponens csak annyira tudja magát itt nálam kifutni, amennyire az itteni rendszer ezt megengedi. Na most én igen szeretem a Quad hangfalaim, azt hiszem erről a kapcsolatról kész irodalom van ezen a blogon, de nyílvánvaló, hogy egy ilyen elektronika (akár a Model 5, akár a Shigaraki erősítő, pláne a CD) "elbírna" jobb hangfallal is. Ebből így most annyi fog kiférni, amennyit a Quad enged. Megjegyzem, a változásokat a rendszerben szépen leköveti, itt inkább olyasmi lehet, hogy nem tudják az elektronikák teljesen kifutni magukat.

Az erősítő műszaki bemutatását nem erőltetném, sok helyen - Magyarul is - találni róla leírásokat. Kicsi és funky, legyen ennyi elég :)

A meghallgatás élményeit viszont ez úttal nem tudom másképp érzékeltetni, csak ha hangsúlynak melléteszem a Model 5-öt is. Egyrészt mert annak jól ismerem a hangját, másrészt mert a Shigaraki sokat tanított a Model 5-ről is. Meg aztán lesz még a végén egy ritka kűr is egy másik összehasonlítással. Úgyhogy vágjunk is bele a tesztelős hifi legmélyebb bugyrába, ABC és egyéb tesztek. Audiolife meg biztos sírva fakad, de ez van :)

47 Lab Model 4717 vs. Avantgarde Acoustic Model 5

Nagyon ritka kép a blog életében. Belóg a szerző térde a képbe!

Azt már szinte közhely leírnom, hogy a Shigaraki erősítő sem azt a vonalat képviseli, amit külseje alapján gondolnánk (én már picit sem lepődtem meg), ugyanis filigrán külseje ellenére egy valóságos méregzsák, egy ökölnyi méretű energiabomba. Sőt, az energia talán az egyik legmeghatározóbb szó, ami vele kapcsolatban eszembe jut. Üt, rúg, pumpál, fenyeget, rohan ha kell, nem egy öregúr. Viszont sosem bántó, nincs semmi karcos, éles, bántó a hangjában. Ez így önmagában már igen szórakoztató. De emellé még van egy olyan képessége is, hogy valahogy megtalálja, megragadja a zene lényegét, a fő üzenetét és azt tálalja ezzel a mindenképpen élvezetes hozzállásával. Sok hangszeres, sok énekessel és hanggal operáló művek sem képesek kihozni a sodrából. Szegény Quad már annál inkább kapkodja a fejét időnként. A Model 5 ezzel szemben egy szikárabb hang, megvan benne a hajlamosság arra, hogy felkeményedjen a hangja, bár ez lehet csak azért van, mert a Quad azért érzékenységre nagyon nem egy Avantgarde tölcsér. Viszont cserébe dinamikában többet tud, mint a Shigaraki erősítő. Időnként úgy bukkanak elő a hangok a semmiből, hogy az szó szerint ilyesztő tud lenni. Mondjuk ezt én élvezem, de azt hiszem ezzel a kisebbség vagyok. Továbbá a Model 5-be nincs beleépítve a Shigaraki zenelényegfókuszálófluxuskondenztárora, inkább mindent megpróbál megmutatni. Ez egy nagyon nehéz trükk, mert ebből szokott az lenni, hogy darabjaira, szilánkjaira esik a zene a nagy mutatványban és sosem lesz megint egész belőle. De a Model 5 tudja ezt, nem véletlen nem beugró erősítő ő sem.

Van tehát két erősítő, amik számomra meglehetősen másképp állnak hozzá a zenéléshez, de mindketten igazi zenészek. Én egy kicsit mást vártam, mert hát a Model 5 inspirációja Kimura munkássága volt (konkrétan a Gaincard), azt gondoltam jobban egy ívásúak lesznek. De aztán jó is volt így, többet tapasztaltam azt hiszem így.

Volt azonban számomra még egy nyitott kérdés...

Mega Shark vs. Mecha Shark
(47 Lab Model 4717 vs. K.U.K.A.)

gegenüber ellen versus...jáj!

A K.U.K.A. erősítőm ugye egy kísérlet volt arra, hogy mit tudok otthon kihozni Kimura koncepciójából. Igyekeztem semmit sem változtatni azon, amit tudtam az eredeti kapcsolásról, tehát nem építettem bele csak azért is nagyobb kondikat, pufferfokozatot, csövet az elejére, stb...maradt a minimál. Sőt, közben csak végfok lett belőle, hiszen a Quad CD játszóval annó fölösleges volt a hangerőszabályzó az erősítőbe. Igaz, csak rövid kisérletként használtam úgy. Jelen helyzetben viszont képbe kellett hoznom passzív Heed előfokomat, mert a 47 Lab CD nem rendelkezik szabályozható kimenettel. A kérdés tehát az, mennyit sikerült átmentenem a K.U.K.A. erősítőbe az eredeti koncepcióból?

Hát nem sokat. Van a K.U.K.A-nak egyfajta simasága, ami távolról emlékeztet a Shigaraki-ra, de sehol a méregzsák energiaforrás, se a zenefókuszáló képesség. A Shigaraki-hoz képest maradt egy távolibb, kevésbé hangsúlyos hang, pont a lényeg veszett el. Én továbbra is azt gondolom, hogy azért, amennyiért meg lehet építeni nem rossz dolog, mert legalább nem visít. De - nekem legalábbis - nem sikerült az eredetit megközelítőleg sem replikálni és ugye ez "csak" a Shigaraki, a Gaincard (amit másolni próbáltam, illetve próbál mindenki) gondolom még egyel "arréb" van.

Más tollával ékeskedni...

Előfok, végfok

Azt, hogy hogyan is került hozzám ez az előfok és végfok nem részletezném, olvasható itt. A lényeg, hogy némi tapasztalatszerző csere-bere keretében egyelőre elköltözött a Model 5 és beköltözött helyette ez a páros*. Hogy mi is ez? Ezt sem ecsetelném sokáig, gazdája ez előbb belinkelt szösszenetben szépen összeszedte már azt is. Fókuszálnék inkább arra mit is működik itt nálam az AZ-3-al a kombó.

Először is, ami az elmúlt pár hét alatt kikristályosodott, hogy nincs az a felvétel, ami rosszul szólna. Helyesbítek: aminek ne jönne át a zenei üzenete. Általában nálam ez úgy van, ha új készülék kerül a rendszerbe jön egy időszak, mikor csak cserélgetem a lemezeket. Amolyan zenei szörfölés, egyik számról asszociálok egy másikra, vagy csak simán eszembe jut: az a felvétel vajon most hogy fog szólni? Nemigen szeretem ezt a pár napot/hetet, mert egyrészt ilyenkor még nagyon pörög bent a kérdőjel (vajon jó vételt csináltam?), másrészt a számonkénti ugrálás nem éppen egy elmélyült zenehallgatás. Hát ez most kimaradt. Amit betettem, az végigment. De ez is amolyan sajátos, sosem tapasztalt módon. Nem ugrott rám a zene (amit én egyébként szeretek), és ami nálam a titka annak, hogy lekösse a figyelmem a zene. Ha csak elprüngyölög a háttérben a zene, akkor hamar unatkozni, vagy gondolkodni kezdem. Szóval itt ilyen nem volt. Észre is vettem, hogy pár szám után elkalandoztak a zenéről a gondolataim. De ahogy csak egy picit a figyelmem a zene felé fordítottam az rögtön "befogadott", behúzott. Ha akarom végig a zenében "maradok", de azt is engedi a rendszer, hogy kicsit visszavonuljak. Ahogy gondolom...nagyon érdekes, hogy ez megint csak minden lemeznél megvan. Ez volt az egyik oka, hogy minden lemez végigment.

A másik - szinte már vicces megfigyelésem az volt, hogy folyamatosan kerestem a hibáját a hangnak, majd mikor lemezről lemezre csak az élmény maradt mentegettem magam, hogy hát persze miért is szólt jól. Közben meg már a legócskább felvételekkel etettem a rendszert. Régi Sziámi lemez (ahol a cintányérnak például olyan hangja van, mintha fél méterről egy bádogvödörbe pisilnénk) - teljesen Sziget hangulata volt. Naná, hát nem volt pénzük széteffektelni a felvételt, biztos azért jó. James Bond filmzenék csokra, az elsők még nagyon régiek és döbbenetesen szóltak. Persze, persze, akkor még egyben játszottak a zenekarok, a szénmikrofon, meg a metró hangosbemondóját megszégyenítő torzítás meg ugye itt nem is lényeg. "Lopott" koncertfelvétel, ami csak magnószalagról maradt meg, onnan került átírásra, keverőpultról szerezve mindenféle mastering nélkül, na ez már konkréten bitang jól szólt. Ok, ez tényleg nincs keverve, nincs is jobb, mint az élő felvétel. A Quimby sorlemezére (Ékszerelmére) már legyintettem, hogy hát persze, azért erre már odafigyeltek, na, nem csoda. És így tovább. Vagy egy hétig próbáltam "szivatni" magammal mindazzal, amit ótvar felvételnek gondoltam, de mindhiába. Aztán raktam be "jobb" felvételeket is, és azok meg hát tényleg piszok jól szóltak.

Szerelem első hallásra

Közben pedig rá se ismertem az AZ-3-ra. Kifordult magából, szárnyakat kapott. Eltűnt minden korábban helyenként erőre kapó nyersesség, dobozhang és csattogás. Egységgé olvadt a hang. A Model 5 kapcsán többször felmerült bennem a gondolat, hogy "túl sok" az AZ-3-nak. Annyi részletet akar leerőltetni a torkán, amivel nem bír az AZ-3. A Klonedo viszont olyan harmónikusan szólítja meg a hangfalat, hogy végül az több felbontást tud eredőben felmutatni, mint a Model 5. Ebből most kéretik nem az leszűrni, hogy a Model 5 rossz erősítő, pusztán arról van szó, hogy a szinergia rengeteget hoz.

Ugyanakkor azt is megemlíteném, hogy a Klonedo nem egy klasszikus (vagy inkább rossz) csöves hang. Nem egy meleg, kerek burok. Sőt, inkább neutrális szikárnak hívnám, ha már. Miközben meg sose bántó. Az életszerű jó szó lenne.

A nagy kérdés persze az, hova is tehetjük magunkban ezt az elő-végfok párost? Mennyiért lehet egy ilyen hangot hazavinni? Attól tartok boltból arcpirítóan drágán. Pusztán a beépített alkatrészek ára is egy kisebb vagyon, ilyen minőségű megépítést sajnos vastagon a hétszámjegyű kategóriában lehet látni.

* Az erősítők mellé érkezett még egy jó kazal Zu kábel is. Nehéz lenne azonban csak róluk írni, mivel nem csereberélgetem őket. Nem tudnám izolálni, mint csinálnak pont a kábelek. Mondjuk annyira nem is érdekel, mert így egyben jó ahogy van ami itt van. Dehogy fogok most nekiállni kábeleket teszegetni. Élvezem amíg itt a Hang.

Tapsfogók

Már egy ideje érett bennem, hogy ezt ki nem kerülhetem. Elég a sok teóriából az akusztikát illetően, valamit tenni is kellene végre!

Gyakorlat teszi a mestert

Igaz, nagyban segített lustaságomon, hogy egy hobbitárs kölcsönadott pár általa eszkábált hangelnyelő prototípust és ki tudtam próbálni segítene-e valamit valami hasonló dolog. Kabátbelsőbe varrt közetgyapotról és egy pár szeggel összekalapált könnyű kis faszerkezetről van szó. Négyet kaptam kölcsönbe. 1 pár 10cm-es kőzetgyapottal, a másik kettő pedig 5cm-essel volt ellátva. A csörgő visszhang nem szűnt meg teljesen tőlük, de a csökkent és a hang is határozottan jobb lett. Nekem is kell ilyen! Csak lehetőleg picit több...

Így aztán elment a helyi építési anyag ellátmányozóba kőzetgyapot után érdeklődni. Olyat találtam, hogy 6db 10-cm-es van egy csomagban, nem is sokért. Két bála nem fért be a kocsim hátsó ülésére, meg egyből 12 elnyelőt építeni talán túlzás is lett volna. Így teljesen tudományos alapon úgy döntöttem 6 db elnyelőt fogok építeni.

Második lépésben a párom elment kabátbelsőt venni. Egyrészt meglepő, hogy az eladók tudták, hogy ezt ilyen célra is használják (igen, ilyesmire ezt szokták vinni), másrészt viszont képtelenek voltak kiszámolni mennyi anyag kell 6db 100x60cmx10cm-es téglatest beburkolásához. Így most még csak 5db van meg, a 6-hoz még egyszer meg kell támadni a "rongyboltot".

A kereteket a helyi bútorlapszabászatban vágattam wenge színben, hogy kb. menjen ahhoz a kevés bútorhoz ami már megvan. 100x60x20cm-es kereteket fiam segítségével raktam össze, hadd kötődjön idejekorán a hobbihoz. A 20 cm-es mélység biztosítja a 10cm-es "légrést" a kőzetgyapot mögött, másrészt direkt nem számoltam a keret anyagvastagságával (2x1.8cm). Így a befogó méret nem 100x60cm lett - amekkora a közetgyapot tábla - hanem kicsit keskenyebb, 100cmx56,4cm. Ez azért jó, mert így kellemesen passzentosan lehet berakni a kabátbélésbe rakott közetgyapotot és más rögzítésre nincs is szükség.

Hátulról

Párosan szép az élet

Ez még a 10cm-es prototípus amit kaptam. A tetőteret csillapítja.

Érdekes volt megfigyelni mekkora különbséget jelent a 10cm-es légrés. Elébb készült el a 4 bevarrt közetgyapot mint a keret, így előbb csak magukban ácsorogtak a hangfalak mögött. A csörgő visszhang csökkent már így is, de azért még maradt. Gondoltam sebaj, az irány jó, majd építek többet. Most, hogy keretben vannak, így viszont már tudnom kell mit akarok hallani, hogy egyáltalán felfigyeljek a jelenségre. Job done!

Akusztikai terelők újra...de mi az az erősítő???

Elköszönő - Dynaudio DIY hangfal

Mikor is került hozzám...olyan 2004 - 2005 körül? Jó pár éve már. Nagyon sokba került, nagyon megtetszett a hangja.

Aztán úgy éreztem sosincs rendesen kiszolgálva. Vagy a szoba volt túl kicsi, vagy az erősítő túl gyenge, a forrás csak épp egy lap-top. Igazán talán sose állt köré össze egy hozzá méltó rendszer. Egyszerűen túlvállaltam magam vele.

Mire meg kezdhettem volna vele valamit, addigra megváltozott az ízlésem. Ugyan erre a DIY megoldásra nem annyira jellemző az, amely egynémely gyári Dynaudio hangfalra - nevezetesen hogy csak közepes hangerő felett kezdenek el élni és korlátlan áramot felzabálnak az erősítőből - azért ebben az irányban van.

Engem meg jobban kezdtek érdekelni az eleve nagy érzékenységű hangfalak, valahogy élőbbnek találtam mindig a hangjukat.

Eladni azonban nem akartam. Nem kaptam volna érte egy petákot sem. Megalázó dolog lett volna főleg ahhoz képest amennyibe került. Úgyhogy hosszútávú "kölcsönbe" adtam egy közeli barátomnak. Hallgatva és járatva lesz ez a hangfal ami az utóbbi kb. 1 évben szinte meg sem szólalt nálam. És hát mi másra készül egy hangfal ha nem erre?

Csoportkép a költözés napján

Képekben az év

Év eleje: Ez bizony még nagyon épitkezési hangulat

Április vége: Festés, padló...alakul a szoba.
A rendszer még nem a hosszanti falon.

Június eleje: excalibur kábelek még Heed előfok nélkül.

Június vége: a Quad rendszer.
A hangfalak itt még túl közel a falhoz, 80cm körül volt az ideális.

Július: Költözik az Alto

Szintén július: Beállás a Velodyne mélynyomóval.
Nem engedte be a Quad.

Október: Eastern Electric BBA.
Egy pár hónapig vendég volt a rendszerben (azaz nem volt saját).
Nem illet a Quad rendszerbe.

Ma reggel: Picit már sejlik a következő bejegyzés tárgya.
És ki kell vízszinteznem a hangfalat...

Szintén a reggeli napfény: Van hol ülni is :)

Kozmetika

Jut eszembe még egy apróság, ez is még a nyárról...

Lecseréltem a teljes kábelezést CAT7-esre és ha már ott voltam újragyártottam a keresztváltó dobozát. Csatlakozók Nakamichi típusok. Ebből vettem annyit, hogy a hangfal elég olcsó hatású műanyag csatlakozóit is le tudjam majd cserélni, ha kedvem/időm úgy tartja.

Just do it?

Elnézve a jobb oldali kis kimutatást elég hangsúlyosan szerepel a blogon a DIY (azaz Do It Yourself - csináld magad) kifejezés. Mégse mondanám, hogy különösebben logikus dolog erre az ösvényre lépni.

Hogy véleményemet kicsit perspektívába tudjam helyezni annyi személyes információ ide tartozik rólam, hogy villamosmérnök a végzettségem. Anno még a diplomamunkám is egy erősítő tervezése volt. Hobbi szinten maradt meg ez az érdeklődés, időnként tervezgettem ezt-azt, még ritkábban meg is építettem. Általában saját ötletek valósítottam meg, próbáltam ki. Mások elképzeléseinek megépítése (mint a K.U.K.A. esetében) sose volt igazán szimpatikus. Mindez csak annyiban érdekes, hogy hivatásos audio tervezőnek nem lennék hívható, de a DIY mozgalomhoz kapcsolódó, teljesen hobbi szinten az elektronikával foglalkozó társasághoz sem tudnék csapódni.

És hogy kinek is nem logikus a DIY? Hát annak, aki zenét szeretne hallgatni és közben adni szeretne a minőségre is. Plusz nem ellensége a pénztárcájának. Gondolom főleg ez az utolsó kijelentés lehet furcsa a DIY kapcsán, ami tapasztalatom szerint sokszor összekapcsolódik a fejekben a töredékáron drága berendezést fogalomával.

Miért gondolom ezt?

Nos, a távolról indulva a DIY a lerosszabb pénzbefektetés amit audio-val kapcsolatban tehet valaki. Feltéve ha nem pofátlan olcsó dolgot épít. Ez esetben nem veszít sokat a dolgon, ha a padláson porosodik a mű fél év múlva. Olcsó építés esetében azoban ritkán éri meg egyáltalán nekiállni a kétes minőség miatt. Továbbá (újra)értékesítési lehetősége A DIY készülékeknek közel zéró. Talán még anyagáron sem lehet eladni őket. Hiába van bennük adott esetben mindenféle ezotérikus és megszentelt alkatrész, az nem a nívóját emeli egy ilyen helyzetben a készüléknek, hanem még valószínűtlenebbé teszi az eladást. A magasabb ár mellett ugyanis egyre több névvel rendelkező, használt készülék is beszáll a ringe. DIY erősítőt valószínű el lehet adni 10e-ért (már ha valaki megbízik benne annyira, hogy elé meri kötni a hangfalának), 150e-ért már közel reménytelen a dolog. Márpedig ezt az anyagköltséget korántsem lehetetlen összehozni jó minőségű csatlakozókkal, rendes táppal, pufferkondikkal, hűtőbordával és dobozzal, hogy magáról az elektronikáról ne is beszéljünk. Már ha valaki "komolyan" veszi az építést.

Én azonban a gazdasági kérdések mellett is nagyobb problémának látom, hogy egy-egy ilyen vállalkozás végkiemeneteleként előálló termék hangja zsákbamacska még a készítője számára is. Ha nem így lenne, akkor pontosan tudná milyen részmegoldás mit hogyan befolyásol majd a végleges hangban (és a rendszerben, amibe kerülni fog). Én nem is tudom ilyen ember él-e a földön. Komolyabb cégeknél pont ezért vannak a meghallgatásos tesztek és finomhangolások. De vajon egy DIY projektbe belevágó ember készül-e ilyen "finomhangolásra"?

Ehhez ugyanis nagy pénztárca kell. Például hogy több példányban megépítse a készüléket, megvizsgálandó az egyes alaktrészek kihatását a hangra. Különféle NYÁK rajzolatok? Perdöntő lehet hogy jó-e egy NYÁK, vagy nem. Ez nyílván nem éri meg DIY szinten, csak sorozatgyártásnál kifezetődő sajnos.

És kell még a finomhangoláshoz fül. Meg hozzá referencia. Referencia, mint élő kapcsolat a zene természetes megszólalásával. Értsd rengeteg koncertélmény, a hangszerek valós megszólalásának igen jó ismerete. Meg referencia, mint referencia készülék, amit bármikor előhúzhatunk, hogy támpontot adjon a hangolás során. Nem tartanám életszerűnek, hogy egy komoly rendszerrel rendelkező ember DIY-re adja a fejét. Azért, hogy talán, hosszú hónapok munkájával csináljon egy olyat, mint ami már van?

Nem egyszerűbb már kész termékeket egymás mellé rakni és eldöntni melyik áll a legközelebb hozzánk? Már ha az számít, hogy a pénzünkért olyan hangot kapjunk amit szeretnék.

Hogy akkor mégis miért?

Ezt ezen a blogon leginkább saját esetemre vonatkoztatva tudom megválaszolni, de mint az elején írtam én nem feltétlen tartozom a DIY tábor túlnyomó többségéhez. Szóval az én esetemben a miért-re a válasz: azért, mert szeretek alkotni, készíteni valamit, amit működik. Ez nem is feltétlen csak elektronika, készítettem bútort is. Viszont ez az érzés, az alkotás folyamata nálam akkor komplett, ha megértem miért építek valamit olyanra, amilyen lesz. Ideális esetben teljesen saját kútfőből építek, de legalább hozzárakom a sajátom a teljes képhez. Ez a lényeg számomra. Hogy egy gyakori középiskolás matematika fordulattal éljek: vegyük észre, hogy...nem célom ezekkel a készülékekkel kiváltani a nevesebb gyártók termékeit. Nem is gondolom, hogy erre hivatottak. Van ami jobban sikerül (lásd szimmetrikus fejhallgató erősítő), van aminek az anyagárából használtan tudtam volna jobbat venni.

A legtöbben azoban nem akarnak újítani és ezzel rizikózni. Megbízható, kipróbált kapcsolásokat építenek. Vagy gondolják, hogy teszik azt. De én akkor már inkább azt mondom, hogy ha már mindenképpen építés, akkor KIT. Ott még valamilyen szinten garantált az eredmény. Szerencsés esetben még meg is hallgatható a készülék bevásárlás előtt. Máskülönben mindenképpen talány mibe öljük a pénzünket és időnket amíg meg nem szólal (jó esetben) a végeredmény.

Ezért én úgy tartom a DIY-t érdemes egy hobbinak tekinteni. A minőségi zenehallgatást meg egy másiknak. Ha szerencsénk van összeér a két halmaz anélkül, hogy gazdaságilag telejesen irrális áron hoznánk létre az adott minőségi szintet. Én azonban, ha lehetőségem van rá nem erre a szerencsére alapozom a dolgot. Már amennyiben tényleg a zenehallgatás a cél.

K.U.K.A.

A Naim erősítők eladása után hifi terén hosszú csend következett, leginkább az autós rendszert hallgattam, aminek a forrása az iPod-om volt 192kbit-es mp3-al. Szóval semmi hifi. Mert hát nem is nagyon lett volna hol.

A családi házba való kiköltözés közeledtével azonban egyre inkább foglalkoztatott a dolog, hogy azért csak van egy pár jó hangfalam. A probléma inkább az lett, hogy más sincs, csak a hangfalak. Nagyjából. Első lépésként előbányásztam a sarokban porosodó Marantz CD53-as lejátszót. Újfent jobb minőségű kimeneti IC-ket raktam bele, a diyaudio.com-on döbbenetes mennyiségű információ áll rendelkezésre a típus tuningolását illetően.

Nem volt azonban erősítőm. Egyáltalán semmilyen. Se pénzem, hogy mondjuk a fülhallgató erősítőnél kidolgozott kapcsolást megépítsem "nagyban". Két alternatíva volt. Valami olcsó használt, vagy valami olcsó DIY. Első lépésként körbenéztem milyen alkatrészek vannak otthon, a legolcsóbb nyilván abból kihozni valamit, ami már van.

Volt itthon Black Beauty Alps hangerőszabályzó például, ami egyáltalán nem rossz. Meg készülékdobozok, RCA és hangfalcsatlakozók. Hűtőbordák. Meg még egy csomó tranzisztor, jelszintű IC-k, apróságok, ilyesmik. Azt is tudtam azonban, hogy ha DIY-be vágok, ezúttal nem lesz túl sok időm és biztosra kell mennem, különben csak kidobott pénz lesz az egész.

Így jutottam egy olyan döntésre, amiről korábban nem is álmodtam volna. Teljesítmény IC-s erősítő, vagy ahogy manapság divatos hívni "Gainclone". Minimális befektetés, alig pár alkatrész és ráadásul még sokan dícsérik is. Több mint 10 éve már, hogy megépítettem első, saját tervezésű audio áramköröm. Az is egy fejhallgató ersőítő volt. "A" osztályú és visszacsatolás nélküli, szimmetrikus felépítéssel. Az azt követő 10 évben szinte folyamatosan tanultam, terveztem. Sok minden persze sosem épült meg, de mint hobbiként valahogy folyamatosan megvolt a dolog. És a 10 év alatt kialakult az én "stílusom". Az én tervezési kompromisszumaim, az én döntéseim. Ezeket a mai napig az itt is megírt hídkapcsolású fejhallgató ersítő képviseli a leginkább. Ez az integrált áramkörös erősítő azonban nem az én döntéseimről és nem az én tapasztalataimról szól. Hanem egy bizonyos Junji Kimura nevű úriemberé.

Nem szeretnék itt a 47Lab történetbe belevágni. Egyrészről mert sokan mások megtették helyettem, másrészről meg aki követi az audio világát és nem egy kő alatt élt az elmúlt években az úgy is kívűlről fújja. Harmadrészt pedig nem szeretném a saját magam által épített erősítőt túl sokáig egy lapon emlegetni a GAINCARD-al, mert nem az. Csak az elve hasonló.

És hogy miért K.U.K.A? Hát mert a legtöbb alkatrészt bizony visszamaradt projektekből származik, vagy éppen korábban épített készülékből bontottam hozzá. Szerettem volna egy működőképes erősítőt, de bevallom annyira nem bíztam az eredményben, hogy sokat áldozzak rá. Természetesen direkt nem akartam szabotálni a dolgot. Hiszen lett egy kétdobozos kis erősítő teljesen duál mono felépítéssel, oldalanként egy 150VA-es trafóval, MUR860-as exra gyors egyenirányítókkal, alacsony soros ellenállású pufferkondenzátorokkal és persze a Black Beauty-val. Utólag összeszámolva azonban rá kellett jöjjek, hogy bizony ez egyszerű kis erősítő is 60e forint anyagköltség lett volna, ha mindent frissibe vásárlok.

Aztán a megépítés sem ment teljesen problémamentesen. Egyszerűen semmi nem akart összeálni. Zúgott, a működése bizonytalan volt, egyszer még ki is gyulladt egy IC. Talán túl félvállról vettem. Sose építettem ilyen egyszerű áramkört, talán csak technikus tanonc koromban. Aztán nagy levegőt vettem, megadtam a figyelmet és tiszteletet a dolognak és megépült. Paradox módon az összes megépített berendezésem közül ez lett a leginkább "kész". Hiszen az erősítő eleve tartalmaz mindenféle védelmet amivel az én áramköreim sosem dicsekedhettek.

A hangján pedig meg kellett, hogy lepődjek. Egyáltalán nem rossz. Sőt. A számomra legfontosabb középtartomány kiemelkedően jó. Ugyanakkor összetettebb zenéken mintha kicsit össze tudna zavarodni. De alapvetően erőlködés nélkül hajtja a Dynaudio hangszórókat. És sosem bántó, de nem is unalmas. Igazából sokkal több, mint amire számítottam.  Több helyen is járt "meghallgatáson" ez az erősítő és mindenki talált benne valami szerethetőt, bár komoly megmérettetésről szó sem volt.

DIY fejhallgatóerősítő

Aztán elkezdett mászni a fiam, majd igen hamar járni. Úgy gondolom sok zeneszerető és aktívan hifiző ember életében eljön ez az idő, mikor kompromisszumot kell kötni. Mivel elég szűkösen laktunk akkoriban, esetemben ez a kompromisszum a rendszer egy sokkal kisebb szobába történő átköltöztetése lett, mégpedig azért, hogy egyáltalán megmaradjanak. (Véleményem szerint fiam erős érdeklődése a világ dolgai felé a hifi és rosszabb esetben a fiam végét is jelentették volna, amennyiben mondjuk ráborul a három tüskén ácsorgó hangfal.)

Úgyhogy kisszoba, ahol bizony értelme sem volt felállítani a hangfalakat, se bázistávolság, se hely mögöttük, egyszerűen túl nagyok voltak.

Zene viszont kellett, így maradt a fülhallgatózás. Akkoriban a Sennheiser HD600-as illetve az AVA füleserősítő már nem volt, így szinte pőrén, az ezeréves HD565 Ovation-al próbáltam átszokni a dologra. Nem túl sok sikerrel.
Hiányzott például egy jó fülhallgató erősítő, úgy éreztem a Denon egyszerű kis IC-vel megoldott beépített erősítője nem az igazi. Meglehetősen rövid idő alatt több kis erősítőt is építettem, akkumulátoros táplálású telejsen IC-s megoldást, majd IC feszültségerősítővel, de egyszerű Single Ended "A" osztályú kimenettel elátott füleserősítőket (kicsit hasonló stílusban mint a Heed Canamp).

Egyik sem volt azonban igazán az amit kerestem. És egyikkel sem éreztem, hogy bármit is beleadok a készülékbe, amit fontosnak tartok az audió áramkörök tervezését illetően.

Azt tudni kell, hogy véleményem szerint a mindenféle teóriák kipróbálásra a fejhallgató erősítő az idelis eszköz. Megépítésekor nem kell feltétlen vagyonokot felemésztő tápegységet kreálni (bár lehet, mint látni fogjuk) és közvetlen meg tudjuk hallgatni a végeredményt, elképzelésünk helyességét. Nem befolyásolja végfok, hangfal, szoba, egy jó fejhallgató nagyítóként mutat meg mindent.

Megépült hát a bejegyzés tárgya. Hogy milyen készülék volt ez? Most bizony audio pornó következik az ínyencek és hozzáértők számára. A nyálképződés garantált :)

A kapcsolás teljesen diszkrét felépítésű hídkapcsolás. Ez azt jelentette egyúttal, hogy hagyományos három érintkezős jack csatlakozóval felszerelt fejhallgatót hozzá sem lehetett kötni, mivel itt négy csatlakozás volt szükség (jobb csatorna +/- és bal csatorna +/). A kapcsolás átfogó negatív visszacsatolás nélküli volt és összesen két fokozatú. Az első fokozat egy szuperazonos tranzisztor négyesre (MAT04) felépített áramgenerátorral és jókora emitterellenállással linearizált kaszkód bementi fokozat/feszültségerősítő. A második pedig a híd mindkét irányában egy-egy Single Ended tranzisztoros kimeneti fokozat 100mA körüli nyugalmi árammal és emitterköri linearizáló áramgenerátorral. A kapcsolás nem tartalmazott a jelútban semmiféle kondenzátort, az egyenfeszültséget is átvitte. Bemente alapvetően XLR (szimmetrikus) volt, de a kapcsolás asszimetrikus jelből (ami az RCA kábelen rendelkezésre áll) is szimmetrikus jelet csinált a kimenetre. Tiszta "A" osztály gondolom nem is kérdés.

És volt még hozzá külső táp, 200.000uF simítással. Meg persze volt egy szabályzókör nélküli tranzisztoros tápszűrés közvetlen az erősítőfokozatok közelében.

Nos, ennek a fejhallgató erősítőnek nem volt hangja. Pont úgy szólt, mint az elé kötött CD játszó és a rá kötött fejhallgató. Done, kész. Mai fejjel se tudnék jobb topológiát csinálni, esetleg lehetne JFET-ek használni a bemeneti fokozatban, sőt elvileg egy teljesen csöves OTL is ráhúzható az elképzelésre (úgyanúgy DC átvitellel!), de minek. Egyszer elvittem Zsoltékhoz is a Heed Audio-ba megmérni. Valóban DC-től vitt. -3dB-es pont 700KHz-en volt. Jelalak torzulásokat 1MHz-en se láttunk, tovább nem néztük. Az erősítő zaja, torzítása az éppen akkor ott lévő berendezésekkel nem volt kimutatható.

Sokáig alapköve volt a fejhallgatós rendszeremnek, ma már másra használom dobozát. De az áramköröket elraktam...

Búcsúzóul egy éjszakai kép az erősítő belsejéből. A LED-ek a refenciafeszültségeket adják az áramgenerátoroknak és a bemeneti kaszkód fokozatnak.

Erre a készülékre büszke vagyok.