 |
| Na vajon miről lesz szó? |
Először szét sem szedtem, csak úgy utántúrtam a neten, ez jött szembe. Innen már látni mi van benne. Két dolog lett világos 1) nem sok minden, ez jó 2) viszont van benne elektrolit kondi.
Na most a hangjának semmi baja nincs, de azért mégiscsak na...10 éves elektrolit kondival már műszakilag is illik foglalkozni. Mondják egyesek, meg kb. így is tanítják. Ezután az út már egyenes volt: szétszedtem a saját példányom (jól ugyanaz van benne, mint az idézett linken) és rendeltem új alkatrészeket. Egyébként nagyon könnyen szerelhető egy szerkezet.
Nem szerettem volna átesni a ló túloldalára, de azért 10Ft-os alkatrészt sem akartam belerakni, ha már kinyitom. Mivel eleve nem nagy értékben gondolkodtam nem is vágtam nagy nyomozásba, a Hifi Collective oldaláról választottam alkatrészeket, angliából postaköltséggel együtt volt kb. 5e a mutatvány. 5W-os Mundorf ellenállásból kettő, meg a két darab MCap MKP fóliakondi. Hogy miért pont ezek? Árban kb. jók voltak. Nem vártam eleve sokat a dologtól, az Alto-t is átkondiztam nem is olcsó kondikkal aztán nem is tudom hallottam-e egyáltalán valamit. Inkább tényleg csak karbantartás jelleggel szántam elvégezni a műveletet.
Pár kép ide a bejegyzés közepére...
 |
| Eredeti váltó |
 |
| Baloldali eredeti elektrolit kondi értéke |
 |
| És a jobb oldal |
 |
| Új váltó |
Na és hang?
Ahogy mondani szokás, a műtét sikerült, a beteg meghalt. Na, azért ennyire nem drámai a dolog, de ez esetben bizony igen jelentős változást eszközölt a hangban ez az összesen 4db alaktrész. Én nem számítottam erre semmiképpen. Október végén eszközöltem az átalakításokat, szóval üllepedik már egy ideje benne a dolog.
Nézzük csak, eredeti Sonata: játékos, kerek, de élő hang. Az az érzése van az embernek, hogy kb. mindegy mit kötök elé és hova dobom le, ebből zene fog jönni. Szerintem ezért nagyon szerethető. Megvannak a határai úgy a hangterjedelemben, mint hangerőben, nem is nehéz ezeket megtalálni, de nem is erről szól a történet. Mert ami van az egyben van és zenél. Amolyan egészségesen pozitív hozzáállása van. A kedve miatt csinál kedvet magához.
Ez most: megborult az egység. Bizonyos dolgokban óriásit (!) nőt. Lett mélysége a térnek, felbontás is egyel arréb ment, a magastartomány tisztább, útólag azt mondom az eredeti Sonata helyenként tud karcos lenni, ez tisztább és simább. De ez azt is jelenti, hogy belevág egy olyan játszmába, amit nem tud befejezni. Ezekhez a jellemőkhöz már hiányzik az összességében nagyfiúsabb megszólalás. (De akkor azt már valahogy úgy hívnák, hogy Audio Note K.) Meg úgy egyébként is válogatósabb lett valahogy az egész. Már nem érzem azt, hogy minden mindegy, jön majd úgy is a zene. Azt gondolom, ha nem a Model 5 meg a Shigaraki lenne előtte, lehet nem is működne a dolog semennyire. Márpedig ez az igény egy párezres hangfaltól kicsit - hogy is mondjam - nagyképű.
De a legnagyobb változás nem ezen a síkon történt. Ez a kis módosítás elgondolkoztatott...
Vannak azok a rendszerek, amelyek érzelmileg viszonylag közönyösek tudnak maradni, lehetnek akármilyen pontosak, hifi szempontból akár tökéletesek, nem mozgatnak meg semmit bennem.
Aztán jön az, amelyik képes elkapni, ha én is éppen úgy vagyok. Amikor egymásra talál a zene hangulata meg az enyém, akkor van valamiféle "összeborulás", valami plusz. Ilyenkor viszhangra találnak a zene érzelmi üzenetei, elmeregenk rajta, érzem, szinte ott van a levegőben miről is van szó. Ha mondjuk komorabb a zene, akkor belekomorulok én is, ha vidámabb jár a lábam a ritmusra és közben megszűnik az idő. Frissebbnek érzem magam zenehallgatás után, mint előtte, élményeket kapok. Ezt tudta az eredeti Sonata-val a rendszerem.
Ez most mást csinál. Ha úgy van és egymásra talál a zene üzenete az én hangulatommal, akkor valami más történik. Nem elmerengek a dolgon, nem belekomorulok, vagy éppen jobb kedvem lesz, hanem - nem tudom másképp írni - áttelepszik rám az érzés. És az egész olyan ártalmatlanul indul, szinte észre sem vehető az elején. Példának okáért régebbi Hiperkarma lemezt hallgattam (kívülről tudom oda-vissza) és azon kapom magam, hogy ülök és bambulok és rajtam van, bennem van a Bérczesi Robi zazasága, fájdalma és pörgése és egyáltalán az az egész milliő, amit vele a kábítószerek csináltak. Egyik pillanatban még magamban dudolásztam a számot, aztán bammm. Nézek ki a fejemből, szól a zene és nem kívülről szemlélem a dolgot, hanem bennem van. Ilyesztő tud lenni na. Egyébként (ez lehet már csak miattam van), de sajna egyelőre inkább csak "negatív" irányban akaszkodott így belém a rendszer, de úgy viszont már többször is. Még egy simára koptatott DM lemez is képes ilyesmire.
Van egyébként még egy szint. Amikor már nem kell olyan hangulatban lenned. Olyankor azt csinál veled a rendszer, amit akar, illetve amit a zene akar. Kevés ilyen élményem volt. A nagy FAL hangal, amikor már fel-le mászkáltam a Kürthy Tominál a szobában...berakott valami világvége zenét és agyon akart nyomni. Rohadt jól szólt, pszichikailag volt nehéz elviselnem. Meg az Avantgarde tölcsérek tudják ezt és nagy Note rendszerből is hallottam. Ja, meg a Konus Essence. De az nem minden zenén, csak ami ment neki. Aztán ennyi. Vonz is a dolog, mert szerintem ez a high-end lényege (nekem), de hogy végül is jó-e egy ilyennel együtt élni, azt (még) nem tudom. Majd egyszer kiderül.
Visszatérve a bejegyzéshez...én ezek alapján nem ajánlom, hogy bárki beletúrjon a Sonata-ba (például abba, mert most arról írok, de egyébként is). Én hagyom így, mert nyitott egy furi kémlelőlyukat a nagyfiúk világába és ez nekem tetszik. Én eleve erre mennék. De hifis szempontból inkább csak az van, hogy elborult az egyensúly és az örök jókedv is már a múlté...
Eszembe jut erről a te sztoridról egy jóval régebbi, ámde nagyon sok ponton párhuzamos történet. Sőt, több síkon is párhuzamos.
VálaszTörlésTörtént még évtizednyi távolságban ennek előtte, hogy országunk egyik prominens hifistája megelégelve a sok ezüstöt, triódát és távol keleti woodoo-t, eladván a berendezését nem igazán tudta, hogy merre is az arra. Ám azért zenét mégis csak kellett valamivel addig is megszólaltatni amíg az új irányra rátalál, a szép emlékű JPW Sonata felé fordult.
Aztán együtt élve vele ő is a csillagcsavarhúzó után nyúlt és láss csodát, neki is az jutott eszébe, ami neked! S mert akkoriban éppen mindenféle DIY projekttel foglalkoztam (i.e. H&T) kért tőlem egy marékra való kondenzátort. Majd úgy 2 hónap múlva hiánytalanul visszahozta az egészet, mivel rájött, hogy:
1. mindegyik jelentősen megváltoztatja a hangot
2. a változás hoz is meg visz is
3. de egyikkel sem áll össze a dolog úgy, mint a 10 forintos elkóval:
Anélkül, hogy hosszabb magyarázatba bocsájtkoznék, mint szakembernek két dolgot ajánlanék a figyelmedbe:
1. Az elkók értéke a leggyakrabban jelentősen eltér a rájuk írt értéktől. Azonban egy gyártó általában nem a szitázott feliratot nézi, hanem a valós értéket veszi figyelembe, tehát lehet (sőt valószínű), hogy a ráírt érték nem az oda megfelelő értéket fedi
2. A váltókban használt "unipoláris" elkók soros egyenáramú értéke (ESR) nagyon magas. 1.5-2 Ohm is lehet! Mármost ez (is) könnyen bele lehet tervezve az adott konstrukcióba.
Szóval néha a kevesebb a több, a minden más konklúziót másokra hagyok. Én ezt a "módot" még vagy 25 éve megcsináltam az Epos ES14-gyel, aztán szépen visszatettem az a 10 forintos vacakot, mert rájöttem, hogy Robin Marshall nem spórolni akart, pusztán csak tudta, hogy mit csinál. Én meg nem feltétlenül akarom felülírni, ugyanis abban is van valami nagyszerű, amikor rájövünk, hogy a szakács tudta mit csinál, nekünk meg az élvezet éppen az, hogy megértjük az ő ízlését.
A JPW Sonata még olyan korból származik, amikor egy ilyen filléres produktum mögött is állt gondolat. Ma persze már nehéz ilyet találni, de ha van az embernek mondjuk épp egy ilyen, akkor... :)
Szia :)
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólást! Talán csak annyit hozzá, hogy elméleti szinten lehet fejtegetni, hogy az idézett másik oldalon 3.5 illetve 3.6uF mért az illető hasonló korú Sonata-val a szintén névleges 3.3-hoz. Nem nagy merítés, de utalhat arra, hogy tényleg mászik az érték idővel (az ESR is).
Elméleti ugyanakkor a dolog, mert mindezzel együtt a gyakorlati tapasztalat azt mutatta, amit te is írtál.
Bevallom meglepődtem a változás mértékétől, de szerencsére ott már tartok, hogy drágább dologba nem nyúltam volna bele. Így meg legalább mindenki okulására lett közhaszon :)
Eredeti alkatrészek egyébként megvannak, de visszapakolni mégsincs kedvem, hiába 5 perc meló. De ez már az én privát dolgom, attól még igaz, hogy ez nem Sonata "plusz" lett.