Mióta is van nálam a Sonata? Valamikor nyár elején került hozzám. Története szerint nem magamnak vettem, hanem egy hifi-vel ismerkedni vágyó kollégámnak. Bár drágább hangfalat keresett én csak rábeszéltem erre a filléres apróságra, mondván pont jó lesz a hobbival való ismerkedéshez. Mondhatni tévedtem, mostanra már tisztán látom, hogy a legritkább esetben "ismerkedő" hangfal a Sonata. Éppen ellenkezőleg, de ennyire ne szaladjunk előre...
A történet úgy folytatódott, hogy a kollégának a Sonata hangja "kicsi" lett. Némi tanácstalanság után - nem tudtam magam rávenni, hogy csimm-bumm kommersz hifit ajánlak, holott tudtam, hogy első bikkre tetszene a delikvensnek - elvittem ismerkedésre a saját Quad hangfalaimat. 100-150e közötti sávban 3 hét aktív piaci kutatás után sem találtam semmit, amit őszinte szívvel ajánlatni tudtam volna. Ez is érdekes...Végül soha nem jött már haza a Quad. Nyílván nem volt pisztoly szorítva a halántékomhoz és elsőre párom is nagyon furálta, hogy megválok tőlük. Tervem se volt mi lesz helyettük. Hogy akkor mégis miért? Egyrészt épp eleget hallgattam ahhoz tölcséreket, hogy soha többet nem tudtam utána úgy élvezni a Quad-ot, mint előtte, másrészt örültem, hogy jó helyre kerül.
Annyit még megígértem, hogy segítek eladni a Sonata-kat, hiszen az én tanácsomra vettük és feleslegessé vált.
Addig is, míg eladom, gondoltam elhozom, pötyögjön nálam, míg kitalálom merre tovább. Volt már nálam, igaz csak rövid ideig. Nagyjából tudtam mire számítsak.
Alany
Mit is lehetne még írni ezekről a törpékről? Némi áttekintésnek ajánlom ear és a halfnote bejegyzéseit. Az első darab hozzám is ear jóvoltából került meghallgatásra. Úgyhogy akkor ezt a részt nem is erőltetném, jöjjön a szubjektum...
Illetve még előtte mégis valami. Sosem volt még monitor hangfalam, csak állók. Így aztán állványom se volt. Végül gyártattam magamnak egyet idehaza. HubAudio fantázianév alatt lehet megtalálni a lehetőséget. Kell egy kis idő, míg elkészül, de a végeredmény egy precízen megmunkált, mutatós termék. Színvilágba kicsit illesztettem is a szobához. Öszeszerelés után feltöltöttem kvarchomokkal, a tüskéivel kis márványlapokon ácsorog, a Sonata és az állvány között pedig kis gumi talpacskák vannak.
 |
| Alaposan csomagolt postássúlyzó |
 |
| Hifi IKEA |
Ez a rész ott folytatódik, hogy hozzám került a hangfalka addig míg alapon. Állványom sincs, csak ledobom megint az IKEA Expedit sarkára. Ezúttal Daruma nincs alá, mint a múltkor, a Quad CD helyett a Shigaraki adja a ritmust és a 47 Lab kábelezés se volt még első találkozásunkkor. Mondhatnám, ilyen se sűrűn van, hogy ilyen elektronikák végére ennyire olcsó hangfal kerüljön. A helyzet azonban az, hogy szokott a Sonata ilyen leosztásba kerülni máshol is. Lemez fel és zene. Lemegy a lemez és jó. Jó, mert nyitott, vidám, élő, pörög és mégis nyugodt. Nem zavar a basszus sem, nekem nem kevés. Elmeséli amit el kell. Tudom, hogy szerzek alá állványt, de kicsit tartok tőle, hogy csak a fal közelisége, a kissé beszorított elhelyezés miatt van ilyen hajtós mélye. Félek kilúgozza majd az állvány és elveszik belőle a dög, ami most megvan benne. Viszont nagyobb hangerőn egyértelmű a stabil, rezgésmentes állvány hiánya, kenődik, kicsit búg a hang. De majd 3 hétig így hallgatom és jó.
Állvány megjön, összeszerel, feltölt, berak...Dög maradt, viszont tényleg tisztult a hangkép. De ennél fontosabb is történik. Aurája lett a hangnak. Legutóbb ilyen a teljes Quad rendszernek volt. Nem tudom pontosan megfogalmazni mi ez, vagy mitől van, de van. Persze, kell hozzá, hogy a hangkép stabil legyen, hogy a csendből szólaljanak meg a hangok, hogy a lecsengések természetesek legyek, hogy legyen attack és drive. De közben meg mégse elegek ezek, vagy tetszőleges további hifis paraméterek. A jelenlétérzetre se tudnám fogni a dolgot, nem az a lényeg, hogy itt van a szobámban éreztre az előadó (bár tud ilyet is, ha olyan a felvétel), inkább talán a zene egy más síkjának a kommunikációjáról szól a dolog. Egyfajta lebegés veszi körül az egész reprodukciót, valahogy elvisz valahova a rendszer, egészen közel a zenéhez. Hangsúlyoznám, ennek semmi köze a hifihez és szerintem nem is mindenki hallja ezt (esetleg tanulni kell?). A Quad rednszer tudta ezt, bár egyfajta sajátságos ízzel, de tudta. Reméltem, akkoriban, hogy akik nálam meghallgatják szintén hallják majd. Talán egy ha. Pedig van a dolog, egyértelműen hallom azt is, mikor megvan és azt is, mikor nincs. Mondhatni ez alapján minősítek már hangot. A mostani rendszer tudja - aminek nagyon örülök! - ugyanakkor sokkal kevésbé rendelkezik saját 'ízzel", mint a Quad rendszer. Egyértelműen felnőttebb hang.
Aztán még nagyon élvezhető, hogy megcsodálhatók, izlelgethetők a felvételek sajátosságai. Bámulatos kötéltánc, hogy van a rendszernek egy talicskányi felbontása (érzésem szerint ezt adja az elekronika) és közben mégsem fordul át túl analítíkussá a dolog, szórakoztató, élvezetes marad a produkció (ez meg a Sonata).
Tovább a Model 5-öt a tölcséren kívül még nem hallottam ilyen jól szólni hangfallal. Ezen azért filóztam egy kört miért lehet ez. Arra lyukadtam ki, hogy a Model 5-öt olyan hangfalakhoz tervezték, amelyeknek tulajdonképpen nincs "dobozuk". Az AZ-3-at nagyon bebúgatta, útólag azt mondom még a Quad-ot is valamennyira. A Sonata-nak ugyan van doboza, de borzasztó pici és zárt. Bírnak egymással és szépen átjön a Model5 erőssége is.
Maradt a Sonata-nak azon tulajdonsága is, hogy valahogy majd' minden zenét képes lejátszani. A Prodigy Poison című mulatósát csak provkációból raktam fel és én lepődtem meg a legjobban mekkorát szeletelt meg fenyegetett a rendszer. A nagyon sűrű, nagy volumenű zenékkel persze bajba lehet hozni, de még ott is oly szerethetően vérzik el a rendszer, hogy kicsit lejjebb tekerve a hangerőt azért csak van kedvünk meghallgatni a lemezt. Persze, az az adernalin löket nem lesz meg, mint a tölcséreknél.
Felkíállítójel
Úgyhogy most ez van. Bajban vagyok ezzel a hifi hobbival, mert ha nem - már párdon - a farokméregetés oldaláról közelítem meg a kérdést, akkor kész a dolog. Hónapok óta ülök le elégedetten a rendszer elé. Általában késő este és nem is vagyok biztos benne, hogy egy nagyobb hang jót tenne a fejemnek. Ez a rendszer szinte üdítő, kis hangerőn is egy élmény. Kilőttem magamnak a tölcsért célnak, erre épült az egész rendszer. Van még kb. 2 évem addig, míg nyugodt szívvel adom ki egy tölcsér árát, nem csak hifi van a világon. Aztán addig még meglátom. De most nem is rohannék hírtelen sehova, hadd szóljon a zene!
2012 végén lõttem egy párat az Ebayen, piszok jó áron - postával volt vagy 70 font. Sajnos a sima Sonatát sose hallottam; az enyém a Plus modell, a különbség a faanyag minõségében van, no meg ez bikábelezhetõ, és fémdómos magassugárzója van.
VálaszTörlésEz az elsõ komolyabb dobozom, de rettentõ nehezen barátkoztam meg vele. Pont azért, mert nem csillan a teteje, nem gömbölyû az alja. A korábban használt, sokszáz wattos kompakt rendszeremhez képest vékony volt, na. Pròbálkoztam a JPW passzív szubjával is, de ami jött a réven, elveszett a vámon, szóval inkább eladtam.
De a nyíltságát, fürgeségét, zeneiségét nagyon szerettem, nem akartam elengedni. A dögöt úgyis csak egy álló doboz hozta volna meg, ez meg jól elvolt a kis állványain. Gondolkodtam a cserén is, de nem éreztem indokoltnak - legalábbis nem a dobozét.
Szóval így indult a kísérlet: úgy döntöttem, megtartom mérõmûszernek. Hogy mennyire tudja lekövetni a rendszer változásait. A klasszik frontend-ideológia: legyen az eleje a legjobb, és majd meglátjuk, túl sok lesz-e az alvégnek.
Jött az új phono (Heed Questar), egy hozzá való külsõ táp (Q-PSU), az új hangszedõ (Ortofon 2M Bronze), végül egy Heed Obelisk Si - adjunk a szinergiának! És a Sonata nem bõgött le, nem csuklott össze, sõt, szárnyakat kapott. Végig követhetõ volt a (pozitív) változás, mindig volt hova nyújtózkodni. És amikor végre elértem idáig, azt éreztem, hogy minden kész, minden kerek; hogy nem számít a technika, vagyis inkább nem fontos; nem az a lényeg. Hanem az, hogy a Puscifer-koncertlemez nyitányán és a Bambi-meselemezen egyaránt meg kell a szívnek szakadnia; hogy Frank Black zsenijét nem lehet eléggé túlbecsülni azért, amit a Doolittle-n csinált; hogy Nicolas Jaar szólóalbumán még a csendek is belengik a szobát, de ha kell, még a mélyszekció is kottázható. És a Stooges-album gitárhangja még a csillárt is lefûrészeli, de nem a rendszerbõl jön a torzítás, hanem ez van a lemezen.
Ez, amit a kombó így együtt ad: egy patyolattiszta keresztmetszet a zenébõl. Észre se venni, hogy lemezjátszó szól, a zene csak úgy van, áramlik, akadálytalanul, természetesen, kedvesen. Nagy gorombaságokra nem képes - bár ha Amon Tobinnal kínálják, kitörhet belõle az oroszlán -, viszont a zenéim 90 százalékát úgy adja vissza, hogy azt igazi gyönyörûség hallgatni.
Hiába apróság, hiába olcsó, megérdemli a luxuskörülményeket. Meg fogja hálálni. Már ha valaki hajlandó rászoktatni magát egy ilyen antihifis tárgyra, ami csak zenehallgatásra jó. Melós dolog, de nagyon megéri.
Na lám, még egy példa, hogy nem csak alap rendszer végén csücsül ez az apróság. Bár tulajdonképpen lassan több példát tudok ilyen rendszerekre Sonata-val, mint például NAD 3020-al párosítva.
VálaszTörlésMindezek mellett - miután vagy 4 hónapja hallgatom a Sonata-t, megírtam ezt a bejegyzést és még ugyan az nap este elkezdett zizegni a magasa (elég csúnyán). Eddig semmi gondja nem volt. Kellett dícsérni.
Utolsó szám este stílszerűen a Faithless Insomnia lett valamikor elég későn és abban azért vannak erősebb szintik is, lefele, felfele, mindefele. Na most vagy az van, hogy széthajtottam (azért nálam elég nagy szobában kell megállnia a helyét), vagy a kábelezéssel van valami. Utóbbi már a Quad-nál is előjött, lazult a kábel, ficeregett és fura hangokat tudott előidézni...hétvégén majd jól utánajárok...
Szerencsére nincs baja a Sonata-nak. Kicsit rendbeszedtem a kábelezést és semmi gond. Valószínű kicsit meglazult a kapcsolat a hangfalcsatinál és kicsit kontaktos lett a csatlakozás. Vagy valami ilyesmi.
VálaszTörlésÉn jelenleg egy CA Azur 640-el használom már vagy 8 éve. Teljes megelégedéssel. Ez a példány már van vagy 20 éves. Szerintetek még hány év van ezekben a hangszórókban ( membránszél, stb) ?
VálaszTörlésHát szerintem ezek a peremek tényleg sokáig bírják, ha nem szaunában használjuk őket...
VálaszTörlésEngem kicsit jobban foglalkoztat, hogy vajon van-e a váltójában elektrolit kondenzátor, ami azért 10+ év alatt "mászik" értékben rendesen. Ez nem tuning témakör, a váltás frekvenciáját ezekkel a kondikkal állítják be. Már ha van benne ilyen. De egyelőre nem érdekel, mert jól szól :)
Igen, van benne elkó, a magas sugárzóra van forrasztva elég trehány módon. Nekem az egyik doboz magas sugárzója elhallgatott, azt hittem cserélhetem. Mikor kivettem a beteget, akkor vettem észre a szétfolyt elkót. Kicseréltem és azóta is élvezem rajta a muzsikát.
TörlésEgy laikus vélemény, érdekességként a Sonatáról : Barátnőm, aki nem épp "zenepárti" volt, a high end kiállításokon hallottakról is az volt a sommás véleménye, hogy csörög-csattog szinte minden rendszer, a Sonatáról csak ennyit mondott: Csak ezt ne add el!
VálaszTörlésPersze eladtam, de nem hallottam a Sonatahoz hasonló zeneiségű dobozt, azóta sem.
Annak idején a Sonata-t az AN K doboz állványán adták el a Merlinben, Az állvány 40 kg körüli súllyal bírt, hegesztéssel készült, ólomsörét- kvarchomok keverékével töltve. A csavarszorítós import megoldás nem vált be, egy idő után minden szorítás kilazult. És az sem volt mindegy, hogy a Sonata-t hogy helyezték fel az állványra. Homloklapjával a hosszanti éllel, vagy a rövidebbik éllel párhuzamosan-e. Sokkal, de sokkal jobban szólt a hosszanti éllel párhuzamosan. Ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy milyen döntő hatása lehet a hangra az állványos dobozhoz választott állványkonstrukció.
VálaszTörlésIgen, pontosan! És ha néhány tizedmilliméterrel arrébb teszed, akkor még sokkal jobban fog szólni. Ezt egyébként kitesztelték a Merlinben Kondoval is, nem kamu. Mindenki hallotta!
TörlésÉn is igyekeztem "elnehezíteni" az amúgy sem könnyű szerkezetet kvarchomokkal bár emlékeim szerint egy merlines "K" állvány még ettől is nehezebb.
VálaszTörlésÉrdekes, hogy a HFM meg annó direkt a könnyűt ajánlotta hozzá:
"Mi általában a Linn Index állványt használjuk, tipikus "könnyűszerkezetes" konstrukció, a legtöbb hangsugárzóhoz beválik. Hanem hát bizonyos típusokhoz kifejezetten súlyos, homokkal vagy éppen ólommal kitöltött állványt ajánlanak a gyárak. Ilyet is szereztünk tehát: angol technológia szerint készült, homok és ólom keverékével van kitöltve, 31 kilós, sérvet kap, aki megemeli. Mindegyik doboz alatt kipróbáltuk, és az a véleményünk, hogy kivétel nélkül mindig a könnyű állvány nyer! A másik, a csillapított típus testességet és puhaságot visz a hangképbe, de megöli a szárnyalását, lendületét, a könnyedségét"
Forrás:
http://hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM3912.HTM
De aztán most is rajtakapom magam, hogy nem vagyok hifista, mert ahogy letettem a Sonata-kat azóta úgy vannak. Majd biztos elkezdem tologatni, ha valami zavarni kezd....
valamikor,amikor volt egy pár J/sp-m és K/D-m, volt egy sonatam is. totál a K doboz világa, igaz a K összeszedettebb. de árban se lehet Őket összevetni. nemrég egy ideig nyúztam egyik ismerősét és kellemes emlékek maradtak meg róla,főleg a csövessel(hogy a fentebb szólót igazoljam: Kondo Neiro-val) domborított. még az asszony is emlékszik rá, az pedig nagy szó :)
VálaszTörlésrev
Szerintem a fentebbi az vicc volt. Pontosabban próbált lenni, de ezek szerint nem jött le. Bár annál a résznél, hogy "néhány tizedmilliméter", azért lehetett volna gyanakodni. Mindegy. Így talán jobb is, érted, mégiscsak valaki komolyan veszi.
Törlés"Hangsúlyoznám, ennek semmi köze a hifihez és szerintem nem is mindenki hallja ezt (esetleg tanulni kell?)"
VálaszTörlésEsetleg kérdezhetek? Ha ezt tanulni kell és nem mindenki hallja, akkor Te hogyan tanultad? Gondolom a tudás az úgy működik, hogy egy korábban még nem volt tudott dologra rájön, meg- vagy átlátja az összefüggést, stb. Viszont, ha a dolog nem hallható, akkor hogyan lehet megtanulni? És viszont ha semmi köze a hifihez, akkor miért kell ezáltal minősíteni?
Kérdezem ezt azért, mert láthatóan már egy olyan szempont szerint minősítetted a hangzást, amit előtte még nem ismertél. Akkor viszont lehet, hogy vannak még olyanok is, amit most sem ismersz - legalábbis ezt írod. Jól gondolom?
Próbálok sorba válaszolgatni, mert nagyon összetett kérdéseket tettél fel :)
VálaszTörlés"Ha ezt tanulni kell és nem mindenki hallja, akkor te hogy tanultad?" - Úgyhogy én hallom :) Mások is, velük jól értjük is egymást. Meg nem mondom hol olvastam először, írta valaki, hogy a rendszerének még a csendje is más lett. Nyílván nem arra gondolt, hogy mikor hazamegy a szoba másképp van csendben, de közben mégis valahogy. Aki ilyesmit megélt bólogat magában, aki nem, annak meg nem biztos, hogy el lehet magyarázni.
Ugyanakkor az is igaz, hogy nem mindig voltak "antennáim" azokra a dolgokra, amiket ma szeretek egy rendszer hangjában. Tehát valahogy felszedtem magamra. Hogyan mégis? Elvileg úgy, mint mindenki, azaz sok rendszer meghallgatásával. Meg kell hozzá a zene felé való fordulás is, csak a technikai sport szerintem kevés. Na most mindenki pont ezt teszi, hallgatja a zenéket és a rendszereket és mégis képesek vagyunk más következtetésekre jutni. Such is life.
"És viszont ha semmi köze a hifihez miért kell ez által minősíteni". Nem kell, csak én tettem :) A hifit itt kicsit pejoratív értelemben használtam, tudod a szokásos, mély, magas, tér, stb. hajkurászás. Ahhoz nincs köze. A zene visszaadásához viszont nagyon is sok. Számomra egy rendszer inkább az utóbbit kell, hogy tudja. Vagy inkább így: a számomra zenei rendszerhez a jó hifi paraméterek szükségesek, de nem elégségesek.
"Kérdezem ezt azért, mert láthatóan már egy olyan szempont szerint minősítetted a hangzást, amit előtte még nem ismertél. Akkor viszont lehet, hogy vannak még olyanok is, amit most sem ismersz - legalábbis ezt írod. Jól gondolom?"
Jól. Lehet 10 év múlva tök másképp látom majd a dolgot, ez a tanulási folyamat lényege. Most így gondolom és már egy jó ideje van egy bennem kialakult kép, ami ugyan finomodik, de alapvetően nem változik. Ha őszinte akarok lenni, nem gondolom, hogy ez jelentősen változni fog (a "hang", amit szeretek"), de elvieg lehetséges.
Na most ezzel vagy érthetőbb lettem vagy nem :)
Vagy nem.
TörlésTehát akkor az a válasz, hogy azért kell igaznak elfogadni, mert a barátaiddal egyetértetek abban, hogy ez így működik.
Akárhogy is nézem, ezt azért elég nehéz komolyan venni. :-)
Persze lehetne ezt még tovább ragozni, csak nem biztos, hogy van értelme.
Részemről elfogadom, de nagyon úgy néz ki, hogy ez inkább csak egy hit. Abban viszont, amikor azt írod, hogy "vagy érthetőbb lettem, vagy nem", abban meg tudlak erősíteni. Hát igen, a dolgok már csak úgy működnek, hogy vagy igazak vagy nem. :-O
Na mindegy, nem akarok kötekedni. Csak kíváncsi voltam, hogyan lehet úgy a "zenét" hallgatni, hogy nem a hangfalat hallgatod, ha a zene meg onnan jön.
Ismerős ez az érzés amikor egy két utas (mini)monitor hozza el azt a hangot amit előtte sokszoros árú, félmázsás 3-4 lavórral szerelt monstrumok nem tudnak megteremteni.
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésHangzásban mi a különbség a Plus és sima Sonata között?
Sajnos az eredeti audax magas már kihalt a sima szonatambol (most vifa lágydóm van benne). A sonata plus magasa nyitottabb, levegősebb, de valamivel csillapítatlanabb mint az eredetié volt. Magasabbra megy, 22kHz felett enyhe rezonanciával. Szerintem az eredeti audax magassal volt a legkompaktabb a hangzás, a plusz mérésre is hupásabb középmagassal rendelkezik, de élénkebb, nyitottabb hangképpel. Szerintem érdemes beruházni ha talál valaki jó állapotú dobozt. A mélyközép a pvc széllel örök életű, nálam '94 óta zenél.
TörlésSzia,
VálaszTörlésebben remélem segít valaki más, mert én csak nagyon röviden és nem saját rendszerben hallottam, ráadásul nem is mostanában. Azt hiszem más a magasa...