"Get Better Sound"

Nem tudtam értelmesen lefordítani. Ez is ilyen sajátságossága az angol nyelvnek - amiért egyébként szeretem. Mert hát: "jobb hang", az csak "better sound". Hiányzik a cselekvést jelentő ige: "get". Szerezd meg. Aktív jelentése van, tenni kell érte. Nem kapjuk, pláne nem lesz (magától). Szóval nem találtam rá értelmes, pont ennyire tömör, mégis mindent leíró mondatot. Mert hát a "Mit tegyünk a jobb hangzás érdekében" annyira mégse üt, mégis nagyjából ez felel meg neki. (Valakinek van frappánsabb megoldása jöhet kommentbe).

Szóval ez egy könyv, meg opcionálisan hozzá egy DVD. Szerzője a nálunk talán kevésbé ismert Jim Smith, aki amerikában elég sokat foglalkozott hifi kereskedelemmel és az ezzel összekötödő installációs feladatokkal. Sokáig ő forgalmazta odaát az Avantgarde hangfalakat és még például az Audiopax erősítőket is hozzájuk. (Újfent kicsi a világ). A lényeg, hogy önéletrajzában nem 100-as, hanem több ezres nagyságrendben beszél rendszertelepítésekről. Magánembereknél, kiállításokon vegyest. Tehát feltehetően sokkal többet látott és tapasztalat, mint mondjuk én.

A könyv kiindulási alapja pontosan ez. A szerző elmondása szerint egész pályafutása alatt összesen ha pár rendszerrel találkozott, ami megfelelően volt installálva. Azaz úgy, hogy a már megvásárolt eszközök meg is tudták mutatni mit tudnak valójában. Célja pedig az, hogy megtanítsa az olvasót az hi-fi rendszerek telepítésének trükkjeire. Ígérete szerint mindenképpen sokkal jobb hanghoz jutunk a könyv segítségével, mégpedig újabb holmik/cuccok/bigyók/mifenék vásárlása nélkül. Install tisztán.

Abban rögtön szimpatizáltam az íróval, hogy az installáció fontosságát ennyire előre helyezi. Én is nem egyszer megtapasztaltam, hogy a semmilyen hangból hogy lehet némi szakértelemmel, de leginkább tapasztalattal igen jó hangot csinálni.

Ezzel pedig eljutunk a fő kérdéshez: helyettesítheti a tapasztalatot egy könyv? Nem arról van szó, hogy meg kell tanulni hogyan teszünk arréb egy hangfalat pár centivel. Talán még csak nem is arról, hogy minek milyen kihatása van a hangra. Kisérletezéssel ez tényleg tanulható, meg hát minden rendszer kicsit egyedi, mindegyiket tanulni kell. A sokkal nagyobb kérdés, hogy meglesz-e ettől valahogy "fejben" a célkép. Mert optimalizálni, változtatni akármeddig lehet, de hol a célegyenes? Mikor vagyunk kész? Mi az, ami elérhető? Célzott tevékenységet nehéz cél nélkül végezni. Nyílván vannak alapok. Ne búgjon/döngjön. Álljon be középre a hang, nem tudom, ilyesmik. Meg is lehet itt állni, ha nem tudjuk mi lehet még. Mert a szokványos hifi paramétereken felül nagyon sok minden van még, tulajdonképpen a lényeg. Amitől érdemes leülni a rendszer elé, amitől érdekes és izgalmas lesz a zenehallgatás. Egyébként pontosan ezt fogalmazza meg a könyv rövid összefoglalója, szóval engem megvett kilóra.

DVD meg könyv. Elég a könyv.

Nehéz persze most egy kicsit erről a könyvről írni, mert ez mégiscsak egy szellemi termék, amit nem illik lefordítva közreadni. Se summázni és úgy (át)értelmezni. Szóval csak nagy vonalakban. Meg rákerestem neten Jim a különféle fórumokon miket osztott meg maga is, ami így végül is ma is bárki számára ingyen hozzáférhető...

Alapvetően nem egy regény jellegű könyvről van szó, hanem tippek gűjteményéről. Számszerint 202 tipp. Ami azért így eléggé erősen félrevezető. Kiiírtam magamnak egy fájlba, amit az én (egyébként elég sok beállítási lehetőséggel rendelkező rendszeremben) tudok alkalmazni. 25.

Ebből 9 pont ami hangolás előtti tevékenység. mint például az AC polarítás csekk, vagy éppen a készülékek izolációjára adott tippek (jelen esetben nálam a Townshend rugók). De ide tartozik a szobaakusztika is. És itt meg is állhatunk egy pillanatra. Itt kicsit kibújik a szög a zsákból. Mert ha az nincs rendben, akkor (mint ahogy a könyv is írja), nem lesz jó hang. Thank you very much, akkor lehet mégis lesz tennivaló, lásd akár ezeken az oldalakon. Szigorúan véve ezzel a témakörrel erős fél évet (ha nem többet töltöttem). Vettem mikrofont meg állványt, megtanultam mérni a REW-el, installáltam elnyelőket és diffúzorokat. Szóval igaz, igaz, de azért szarból nem lesz vár ahogy mondani szokták. Van amit nem lehet megspórolni ha komolyan vesszük az otthoni minőségi zenehallgatást. A fő akusztikai problémák kezelése ide tartozik.

Aztán 3 pont magával az installációval kapcsolatos előkészületről szól. A leglátványosabb valószínűleg az ajánlás egy referencia rács elkészítésére. Erre azért van szükség, hogy gyorsan és reprodukálható módon tudjuk mindkét hangfalat újabb és újabb pozíciókba tenni, a hatást megfigyelni.

Ráccsal

A rács kapcsán az én két személyes tapasztalatom, hogy egyrészt ne túl erős ragasztószalagot vegyünk, mert nyomot hagyhat a padlón. Másrészt érdemes több színt használni, mert úgy könnyebb látni pontosan hol vagyunk. És emelgetni kell a hangfalat "elvileg", mert csúsztatva bele tud akadni a ragasztószalagba. Nyílván a tölcséreket nem emelgettem inkább mégse. Megcsináltam a rácsot, mert ki akartam tapasztalni miről van szó, de végül aztán nálam nagyon nem kell. Szimmetrikus a szoba, van elég vizuális támpont a bázisszélesség helyes beállításához. A hátsó faltól való távolságot lézeres távolságmérővel gyorsan csekkolni lehet. Az irányítottságot meg megint másfajta, vízszintező lézerrel sokkal precízebben be lehet állítani, mint bármilyen ráccsal. Sőt, a hangfal függőleges dőlését is (billen-e előre, vagy hátra).

Vizszintező lézer

Merthogy a szerző egyik fő krédója, hogy a sztereó hangleképzés csak akkor fog sikerülni, ha távolságok, irányítottságok a lehető legprecízebben stimmelnek. Msec eltérések a két csatorna között már elronthatják az illúziót. Az meg simán előfordul, ha a két hangfal beforgatása között van 3 fok különbség. Végül is...ok. Nem kell hozzá nagy invesztíció, némi gyakorlattal gyorsan csekkolható a dolog.

Aztán megint 9 tippből (ezek azért akár több oldalasak) összeáll az installáció menete. Fórumkon is sokszor kiemeli Jim, ide is leírom akkor: az első és legfontosabb a hallgatási pozíció megtalálása, azaz hogy hol legyen a szék. Mégpedig a mélyhangok szempontjából, azaz hol a legjobb/legegyenletesebb a mélyátvitel a szobában. Ha nincs laza, gyors, tiszta, prezenszes mély, akkor nincs zene. Végül is ez is igaz, persze itt is megbújik a háttérben egy nagy adag kompromisszum. Nincs tökéletes akusztika. Mindemelett a szerző a szék pozíciójának fontosságát egy példával szemlélteti. A hallgatói pozíció olyan, mint a régi tévéken a csatornaválasztó. A hangfal helye meg mint a finomhangolás, ha már megvan a jel.

Mérőmikrofon a szoba mélyfrekvenciás viselkedésének vizsgálatához

Jutott hely a 9 tippben az aktív mélyek beállítására vonatkozó tanácsnak is. Hangoljuk női énekhanggal a mélyet. Mármint csak azzal. Csak azt figyeljük hogy mikor lesz kellően életszerű a hang, súllyal és emberi megszólalással. A tipp szerint ha a mélyeket figyeljük és úgy állítjuk a basszust, akkor az adott lemezhez fogjuk mindig hangolni a rendszert és mindig csak tekergetni fogjuk a potikat. Ezt nagyon érdekesnek találtam, de végül nem tudom megértettem-e amit mondani akar. Ugyanis tudok olyan mélyet beállítani, ami csak alul emel de kegyetlen mód, viszont a női énekhangba nem szól bele. Szóval nem csak a mélyhang erőssége a kérdés, hanem a keresztezési frekvencia is, azaz mindkettő együtt nyakonöntve a szoba akusztikai jellemzőivel. De mindenképpen érdekes kísérlet.

Nylíván vannak tippek a bázistávolságra (83% a sok-sok év tapasztalata), a beforgatása, hátsó faltól való távolságra...

Aztán meg kiírtam magamnak még 4 pontot, ami az install utánra vonatkozik. Elég ártalmatlankák, de attól még igazak. Ne várjuk meg, míg teljesen tönkremegy a cső, időnként tekergessük meg az állítópotikat a rendszerben, ilyesmik.

A könyv érdekes kísérletet tesz arra is, hogy valahogy közös referenciát hozzon létre a szerző és az olvasó közt. Egy konkrét lemez példáján szinte számról számra rámutat mire szokott ő figyelni, mikor ezzel az albummal installál. (Tidal-on fent van a nevezett lemez).

Na de és működik? Egyrészt néha olyan érzésem volt, mint mikor közgazdaságtant tanultam és látszólag teljesen logikus dolgokról tanultunk (kereslet-kínálat)...ki nem tudja ezt? Másrészt meg érdemes mégis odafigyelni az apróságokra.

Végeredményben azt hiszem e miatt a könyv miatt adtam el a tölcséreket. Annyit tologattam őket és olyan kritikusan kezdtem el hallgatni a rendszert, ahogy előtte nem. Szó szerint kihifiztem őket a rendszeremből. Csak pár példa a kísérletekre...

Hangfalok a rövid falon. Nem jó.

Egy korai kísérlet a pfalon csillapítására. Így nem jó, megfulladt a szoba

Egy nevesebb állvány...nálam így semmi extrát nem mutatott

Rendszer középről el...

...balra. Az akkori akusztikával nem volt jó

A kisérletezés ugyan a tölcsérekkel kezdődött, de Rethm-el is folytatódott, ahogy a képeken is látható. Sokkal könnyebben "olvasható" volt a Rethm viselkedése. A tölcsér hozzá képest igazi hisztis dáma volt. Végső soron azt hiszem jobban mutatta, hogy mi hibádzott az akusztikában és a komponensekben előtte. Azóta sokat javítottam az akusztikán és lett rendes előfok meg kábelezés is (poszt még jön). Szóval lehet érdemes lenne most visszatenni a szobába a tölcséreket...ki tudja.

Szóval ez a könyv...ha komolyan vesszük nagyon szisztematikusan végigvezet a rendszerinstallálás folyamatán.. De előfordulhat (mint esetemben), hogy nagyon mélyre megy majd a nyúlüreg. Megfordulni, megállni viszont nem érdemes.

Belépés saját felelősségre.

A helyes hálózati kábel bekötés

...mármint elvileg.

Előszónak annyit, hogy beszereztem magamnak Jim Smith - Get Better Sound című rendszerinstallációs tippgyűjteményét és elég sok apró kis ativítást indítottam ennek a könyvnek a kapcsán. Ez a téma is így került elő. Tervezek összefoglalót írni, ha végigértem a dolgokon.

Az ok, hogy ezt a tippet kiemelem, hogy valahogy igazán sehol nem olvastam rendesen dokumentálva ezt leírva*. Egy-egy lépés mindig hiányzott. Ahogy legtöbbször a mért értékek is. Azon például tényleg csak mosolyogni tudtam, hogy a könyvhöz adott DVD-ben Jim be is mutatja a mérést, de úgy hogy egyáltalán nem látszik hova is csatlakoztatja a készüléken a multimétert, mert a felvételi szögből az takarásban van :)

Nem arról van szó, hogy senki nem ismerné ezt a metódust, de nem mindenki. Úgyhogy vettem a fáradtságot és végigdokumentáltam ahogyan csináltam.

Az elv röviden az, hogy nem mindegy a készülékeinkben található hálózati transzformátoroknak hogyan van bedugva a tápkábel. Ennek oka, hogy a készüléken belüli transzformátor számára - egyszerűen fogalmazva - van egy optimális bekötés annak tekintetében, hogy melyik csatlakozása kapja a fázist és melyik a neutrális ágat. Felcserélve is működik természetesen a transzformátor, hiszen alapvetően szimmetrikus eszköz, csak nem optimális neki. Ez elvileg a hangban is hallható, másrészt akár mechanikailag is csendesebb lehet a helyes bekötés mellett a transzformátor.

Van aki ezt fülre is belövi, de  több eszköz esetén a teljes optimumot hallgatózva eltalálni elég nehéz. Sok a variáció, amit végig kellene hallgatni, rengeteg kevert eredménnyel. Nálam - a még félkész rendszeremben - 5 aktív elem van (DAC, 2 monoblokk, 2 aktív hangfal). Ez már (nekem) sok.

Ezért jó, ha van egy mérhető, objektívabb módszer. Erről lesz most szó.

Azt természetesen mindenképpen meg kell jegyezni, hogy hálózati feszültségeket mérünk. Csak óvatosan. Ha valamiben nem vagyunk biztosabb inkább ne csináljuk!

Ami kelleni fog az tulajdonképpen egy multiméter és egy védőföld nélküli csatlakoztatást biztosító toldó, vagy hosszabító.

A méréseket minden esetben úgy végezzük, hogy a mérés alatt álló készülék nem csatlakozik semmi másik eszközhöz. Nincs csatlakoztatott jelkábel, vagy hangfalkábel. Én a többi készüléket is kihúztam a mérés idejére az elosztóból. Tehát mindig csak egy eszköz került táplálásra - amit mértem - és ahhoz semmi más eszköz nem kapcslódik.

1) A konnektor bekötésének megállapítása.

Azaz melyik a fázis és melyik a neutrál. Beállítjuk a multimétert váltófeszültség mérésre - figyelve a mérési tartományra is (nálam 750V. 200 nyílván kevés lenne). A multiméter  földjét a védőföldre kötjük (tehát ami oldalt van, a két kis fülecske) és megnézzük melyik lyukban mérünk feszültséget. Egyikben fogunk, másikban nem. Amelyikben igen, ott van a fázis.

Ott a fázis. A referencia pont a védőföld.

Ha már megvan ez a pont egy pici pöttyel jelöltem a konnektoron.

2) Elosztó csatlakoztatása, jelölése.

Már ha van. De legtöbb rendszerben azért van. Csatlakoztattam az elosztót, mindegy, hogy így, vagy úgy. Viszont megjelöltem a csatlakozón azt az irányt, amivel a konnektorba dugtam. Erre azért van szükség, hogy ha például áramtalanítok vihar miatt a visszacsatlakoztatásnál ugyanúgy tegyem vissza, ahogy később a méréseknél állt.

Igy kell mindig visszadugni majd

Ezek után az első mérést megismételtem magán az elosztón is, hogy tudjam ott melyik irányban van a fázis és a semleges. Picit ezt is megjelöltem.

A balra lévő lyukakban van a fázis. Ezért bal oldalhoz tettem egy kicsi jelölést

Így nem kell vakargatnom a fejem, hogy mi pontosan hogyan van bekötve.

3) Most kell csatlakoztatni a védőföld nélküli csatlakozónkat, vagy hosszabítónkat. Én csináltam egy kicsi hosszabítót. A méréseknél jól jöhet az extra hossz, hiszen a multiméter kábelei sem méteresek. Ez tehét egy olyan kábel/csatlakozó, ami csak a fázist és a neutrált viszi tovább (a két lyuk), az oldalsó védőföldet nem.

Nincs bekötve a két oldalsó védőföld

Ez nagyon fontos, hogy legyen ilyen kábelünk. Ha nem szakítjuk meg a védőföldet nem fogunk tudni semmit mérni.

4) Felkészülés a mérésre.

Ennél a lépésnél -ugyanúgy, ahogy az elsőnél - a multiméter egyik kábelét az elosztó védőföldjéhez kötjük. (Én a stabil kapcsolathoz egy kampós mérőfejet használtam.) Ez után bedugtam a mérőföld nélküli hosszabítóm az elosztóba, a hosszabítóba pedig - most éppen a példa kedvéért - a hangfalam erősítőjét.

Mérőfej a védőföldön, a fehér kábel pedig a védőföld nélküli hosszabítóm

5) A multiméter csatlakoztatása a mérendő készülékhez. A hangfal esetében könnyű dolgom volt, mert van rajta "GND" csatlakozás, itt mértem. Ha ilyen nincs, akkor jó a készülékház. Vagy jelszintű készülékek esetén például az RCA csatlatlakozás köpenye. Csöves erősítőknél a hangfal minusz nem mindig jó, a transzformátor bekötésétől függően. Ott a házon mérjünk, esetleg a bemeneti jelcsatlakozás földjéhez képest.

Nálam mindhárom előfordult. Hangfalnak volt GND-je. Az erősítők háza alkalmas a mérésre. A DAC háza viszont NEXTEL-el van bevonva, az erre nem jó. Ott a kimeneti RCA földjéhez képest mértem.

A multiméter kék kábele ahogy a fenti fotón látható, a piros pedig a hangfal GND csatlkazóján.

 6) Mérés. Ehhez egyszerűen bekapcsoljuk a mérendő eszközt és megnézzük hány voltot ír ki a multiméter. Utána megfordítjuk a készülék tápkábelét (ami a védőföldelés nélküli hosszabítónkban van) és megint bekacsoljuk a készüléket. Akkor is mérni fogunk egy értéket. Amelyik állásban kisebbet mértünk, az a jó!

Egyik érték

Másik érték. Az előző volt a jó

Tulajdonképpen ez a lényeg. Csöves erősítőknél arra azonban érdemes figyelni, hogy akár tönkre is mehetnek ha nincs semmi a bemenetükre, se a kimenetükre követve és bekapcsoljuk. A biztonság kedvéért érdemes ilyenkor egy 8Ohm-os pár Wattos ellenállásal a hangfalkimenetüket lezárni.

Az Audiopax esetében azt is meg lehetett figyelni, hogy a késleltetett bekapcsolás különböző értékeket mutat. (Más érték a végfokcsövek bekapcsolásakor és előtte). A reláció azonban nem változott, azaz ugyanabban az irányban volt kevesebb a mérhető feszültség.

7) Utolsó lépésként megjelöltem a készülék hálózati kábelének csatlakozóján a helyes irányhoz tartozó fázis helyét. Ismét csak azért, hogy ha széthúzom akármiért a rendszert, akkor ne kelljen előröl kezdeni az egészet.

A kereszt mutatja melyik villának kell a fázisba mennie a helyes álláshoz

Több egyforma kábel esetén kis post-it cetlivel, vagy bármilyen könnyen eltávolítható matricával érdemes jelölni melyik kábel melyik készülékhez tartozik.

Az alábbi kis táblázat mutatja, hogy milyen értékeket mértem a rendszerben, illetve példaként a Get Better Sound DVD-jén látható mérési értékeket is odaírtam. (Ott egy Ayre DAC-on van bemutatva a mérés, amerikai - 110V-os hálózat esetén**).

Ami szembetűnő, hogy elég eltérő - jóval magasabb értékek vannak az én mérésemben, mint a könyv példájában. Ennek egyik oka biztos a 110V és a 230V hozadéka. 

A másik ami érdekes volt, hogy mennyire kicsi a két irány közötti különbség a DAC esetén.

A mérés azt mutatta, hogy az 5-ből csak egyetlen készülékem (az egyik hangfal) volt helyesen bekötve. Mégse tudok túl nagy változásról beszámolni a hangban, nem volt semmi relevációszerű hangminőség ugrás. De megint csak: az akusztikai memória itt eleve csalóka lenne. Nem fél perc volt mire mindent végigmértem, megforgattam (és fotóztam). Beleképzelni meg nem kívántam semmit, úgyhogy maradjon így. Baj nem lesz belőle.

*Aztán nem sokkal a mérés után találtam ezt a blogbejegyzést, itt szintén egész tisztességesen le van írva ugyanez.

**Amerikában egy kicsit nehézkesebb ez az egész, hiszen ott asszimetrikusak a konnektorok.

Ráadásul a neutrál és a forró mérete is más. Szóval nekik kell egy úgynevezett "cheater", azaz csaló csatlakozó. Ennek fizikailag hiányzik a középső füle, a neutrált meg kisebbre kell reszelni, hogy beférjen a fázishoz is. Ha a kábel iránya a gyári szereléssel nem jó, akkor bizony bontani kell kábelt, hiszen azt se lehet csak úgy forgatni a csatlakozóban. Szívás.