Re: Marantz CD53

Tegnap előtt este mindkét pici nyugtalan volt, gondoltam majd fejhallgatóval hallgatok zenét. Már szinte akartam zenét hallgatni, nem is annyira kívántam. Persze, kong a szoba, de azért ennyire nem kellene kerülni a rendszert...Fogtam hát az 501-es AKG-t, rákötöttem közvetlen a Marantz-ra...és 5 percet bírtam. Szörnyű. Hirtelen minden negatív emlékem előtört a lejátszóról, az első érzések amik a megvásárlását követték.
Sokat akar(t) miközben a lényeg marad ki. Széles térleképzés, apró zizegések, minden nűansz előretolva a hallgató arcába (pardon, fülébe). De közben visít, összezavarodik és legfőképpen cseppet sem zenei. Inkább csak zavaró. Persze az 501 meghajtása túl nagy falat a beépített kis IC-s füleserősítőnek és biztos így is van.

Csakhogy.

Fogalmam sincs milyen indíttatásból jutottam erre a párosításra, de fogtam és rádugtam az 5 és feledik generációs 30GB-os iPod-omra ezt a böszme AKG-t. 192kbs mp3. (Autóban forrás leginkább). És skandallum, de jobb. Nem kicsivel. Kerekebb, egységesebb hangzás, nem érzek erőlködést. Nem egy releváció, de nem is zavar. És ennyi elég is volt, estébe nyúlóan élveztem a fejhallgatózás intimitását. Végre sorra kerülhetett egy-két album amit a picik miatt nem akartam hangfalon hallgatni. Bowie:Outside például. Franc akar a gyerekeknek rémálmot, nekem viszont jól esik süllyedni néha. Vagy ajánlom az új Massive Attack-ot.

Marantz meg nem véletlen lett annó félretéve. Ez van. Másnak kenyere nekem mérgem.

Marantz CD-53

Ezt követően, már Pesten voltam a Kandó koleszban, mikor egyszer csak elhalgatott a Pioneer CD játszó. Kicsit megtisztítva a fejet ugyan újra szólt, de ez nekem pont eléggé hangos vészjel volt, hogy cseréljek.

De itt álljunk meg egy kicsit, mert jut eszembe egy-két dolgot átugrottam.
Ekkora már megépítettem az első diszkrét fülhallgató erősítőmet, ami elég jó volt ahhoz, hogy meg is maradjon. Saját tervezés volt, véletlenül nyúltam jó dolgokhoz, csak évekkel később tudtam pontosan miért is szólt úgy az a kapcsolás. A osztály, szimmetrikus felépítés (de asszimetrikus hajtás, tehát itt a pnp-npn tükörfelépítésre gondolok), nem volt átfogó negatív vcs, se hangerőszabályzó, se csatolókondenzátorok se feszültségerősítés. Lényegileg egy buffer fokozat volt, ez hajtotta a koleszban még Fehérváron a Pioneer CD játszóról az AKG fülest.
Aztán beletúrtam kicsit a Pioneer CD játszóba is, kimeneti IC-t cseréltem, mégpedig a dual tokkos IC-ket szimpla, egy műveleti erősítőt tartalmazó típusokra, ehhez csináltam kicsi panelt is, ami úgy illeszkedett a régi IC helyére, mintha maga is egy IC lett volna. Több IC-vel is próbálkoztam, már nem emlékszem végül mi maradt.
Szóval ez volt a rendszer, mikor elhalgatott a Pioneer és mások szavára hallgatva használtan (ha jól emlékszem 30e körül) vettem egy Marantz CD-53-at szervízkönyvvel együtt. Tudnám minek. Sokkal rosszabb hangja volt, mint a Pioneer-nak, kicsivel jobb felbontás mellett. Egyből neki is estem a második napon, kidobtam a kimeneti "mute" tranzisztorokat, IC-ket cseréltem és kb. emészthető lett a hangja. Ez a CD játszó a mai napig megvan, de csak port gyűjt. Akad már az ajtó nyitó/húzó mechanika és jelenleg a kimenet közvetlen a füleskimenetre van kötve.
Attól függetlenóül, hogy nem szerettem a hangját évekig használtam, mert nem volt pénz cserére.
Pioneer-t meg eladtam a Király utcában. Emlékszem, az első helyen még megemlítettem a boltosnak, hogy milyen átalakításokat végeztem rajta, aztán rájöttem inkább jobb, ha erről hallgatok. Dicstelen vég volt annak a CD játszónak a Király utca.