Megintcsak...időközben

 Felgyülemlett pár apróság, amikről hosszan nem értekeznék, de azért tapasztalat...

Grado SR225e

A HEMP és az RS2e után vettem egy pöttyet "szakadt" Grado-t, egy megbarkácsolt 225e-t. De csak azért, mert a belenyúlás okán (lásd kép) iszonyat olcsó volt. Gondoltam szösznek jó lesz. Meg akkor már rendelés alatt volt az ukrán csöves füleserősítő, gondoltam elsőnek inkább azt dugom rá, mint valami drágábbat/ritkábbat. A fülessel érkezett egy G pad is, legalább olyan is lett.

Nincs védőrács, a kábel se gyári

A 225e amúgy tagadhatatlan Grado (már amennyiben nem változott sokat a hangja a kábelcsere miatt mondjuk?). Nyitott, friss, gyors hang. De nem olyan sima mint az RS2e és nem olyan dög, mint a HEMP. Rászoktam, hogy filmet néztem vele (a nagy G szivaccsal). Valószínűtlenül semmi súlya nem volt, hiszen még a vaskos gyári kábel sem húzta. Szinte lebegett a nagy mikiegér szivacsokkal a fejemen. Aztán az lett a sorsa, hogy elkerült a TMP-hez. Mert amúgy - mint minden Grado - kitűnő zajvadász cucc (is).

Grado PS2000e

Igen, a nagyvad. A legnagyobb és legdrágább és leglegebb Grado. Újonnan vettem a Headphone company-től. Éltem is az új vásárlást megillető lehetőséggel, gyakorlatilag 2 nap után úton volt vissza. Döbbenetes volt. A súlyelosztása egy katasztrófa, csak a két kagylónak van súlya, de az brutál. Elfordítod a fejed és megy tovább az íven a füles. De önmagában a súly is brutális, fél óra alatt megfájdult tőle a nyakam. A hangja meg értelmezhetetlen volt számomra. Nulla, azaz nulla basszusa volt. Semmi. Hajtottam a Pathos-al, az Ant-al, ki volt szolgálva. Egyszerűen...nincsenek rá szavak. Szólt mind a két membrán, felbontása is elég jó volt...szóval nem tudom lehet-e úgy defektes egy tulajdonképpen egy membránból álló szerkezet, hogy szólnak a membránok. Sérülésnek nyoma nem volt. Amennyire imádom az RS2e-t meg a HEMP-et, ez annyira teljesen kritkán aluli volt. 

A halácsillag, ahogy viccesen hívják néha...

Grado SR80e

Ez is használtan jött fel, a 225e már nem volt meg. Ez is olcsó volt, ráadásul gyári, szép állapotban. Gyösznek jó lesz gondoltam. A legnagyobb után a (majdnem) legkisebb Grado. Ettől meg igazból hanyattestem. Nem jobb, mint a nagyobb tesói, de azért amennyit kérnek érte...hát elképesztő. Rádugtam az ipad-ra, nyomtam valami youtube zenét és bummm. El lehetne vele így élni és abszolút nem egy vagyon. Ez sincs már meg, elajándékoztam. Nagyon megbecsülik és legalább használva van.

Ez meg olyan kis takaros. Első fülesnek álom!

Na még egy kis Grado

Aztán így időközben tulajdonképpen lett mindenféle Grado párnám, vagy hogy hívjam. Eredeti és utángyártott L-ek, a nagy G. Az RS2e-vel jött a Beautiful Audio bőr megoldása, majd beszereztem a Shipibo feljesztését is. Ha valaki ilyenen gondolkozik, lehet spórolni. Mindig és messze a gyári volt a jó. Egy kivétel van, ami nem is kivétel. A TTVJ deluxe F párnája. De ez tulajdonképpen az eredeti gyári Grado F párna, csak a TTVJ árulja. Az jó az RS2e-re, jobb mint a gyári L pad.

Egy fióknyi Grado párna

Aki azt hinné ezek után kifújt a Grado ügy, az téved.

HEMP picit másképp

Az első átalakítás, amit viszonylag gyorsan elvégeztem a fülesen a szimmetrikus XLR csatlakozó felszerelése volt. Azóta próbáltam erre is egy 4.4mm-es csatit forrasztani, de bevallom nem ment. A kábel vastagsága miatt leginkább. Lehet majd még próbálkozom vele.

Viszont leszedtem a kis Grado gombot. Alapvetően azért, mert nem tetszett a minősége (elmosódott betük/logó). Egyrészt nem volt olyan egyszerű dolog a műanyag ragasztót eltávolítani...

Ezt kellett ügyesen leszedegetni

Másrészt ami meglepő, hogy bizony hallani ezt a kis modot. Ráadásul a javára vált a hangnak. A nagy ritkán, nagy hangerőn (vagy nagyon komplex zenénél) hallható összezavarodás/kavarodás eltűnt. Ez is döbbenet. Nagyon transzparenesek ezek a kis kütyük.

Szerintem szebb így. De hogy még jobb is...

Fiio Q5s

Az RS2e 4.4mm-es szimmetrikus pentacon csatlakozóval érkezett. Azonnal tudtam, hogy fogok szerezni hozzá egy hordozható erősítőt, ezért adtam el a Dragonfly Cobalt-ot. Nem volt könnyű valahogy ezt beszerezni, elvileg kapható volt, de mégsem. Kicsit vadászni kellett rá.

Igazi mindenes lett. Egyrészt az optikai bemenetére rá tudom kötni az Xbox-ot, ha nagy ritkán használom a konzolt, akkor már nem a monitor füleskimenetét használom (ami kicsit zajos). Másrészt bluetooth-al az ipad-hez kötve filmezéshez is kitűnő. Meg lehet vele sétálni menni az erdőre RS2e-vel, ami nagyon kellemes. Illetve ha majd megint lehet (és kell) utazni ez lesz a szálloda rendszerem is. 

Szóval mindenre használom, csak elmélyült zenehallgatásra nem, de nem is arra vettem. Aksija sokáig bírja, stabilan működik...Cascade-ot szoktam még rákötni. Szeretem.

Itt éppen a természetben a páros

Na, és ami ezen felül van, annak szánok majd teljes bejegyzéseket...van bőven miről írni.

A sokadik "közben" történt

Kicsit saját magam csapdájába keveredtem azzal, hogy szándékosan nem twitter jellegel képzelem el a tartalmak megjelenését a blogon. Azaz nem impluzusszerűen, hanem némi tapasztalási/lecsengési idő elteltével.

De így meg egybelógnak dolgok aztán meg már kinek van kedve mindent visszamenőleg kibogozni. Azt hiszem csinálok "tag"-ot ebből az "időközben" dologból, mert ez már csak így van nálam úgy tűnik.

Szóval mi minden történt...

Először is elment a Quad előfok. Mert most már lassan-lassan érik az Audiopax előfok. Addig meg visszaraktam a Heed passzív előfokát, ami tulajdonképpen egy tisztességesen bedobozolt ALPS blue meg egy bemenetválasztó. Így ni:

Azt hiszem ez a hi-fi darabka van meg a legrébben nálam, talán már több mint 15 éve. Problémamentes, bármikor elő lehet húzni a fiókból működik és annyira nevetséges árért lehetne eladni, hogy minek. Volt már sokféle rendszeremben, nagy teljesítményű félvezetős végfok és pár wattos csöves előtt is. Egy időben még fejhallgató erősítő is volt beleépítve általam, mert van benne elég hely hozzá. Tekerőgombját több projektemhez is kölcsönvettem róla. Szóval régi ismeretség a mienk.

Szinte számban érzem ízként a hangját, mégis nehéz leírni. De az évek során valahogy alapvetően elhidegültem tőle. Nem kemény a hangja, mégis valahogy hideg, kogós lesz tőle a hangzás, de oly mértékben, hogy mindez szinte nem is igaz, amit írtam. Csak egész picit. Az hogy egy jó aktiv előfok dinamikailag, lecsengésekben, súlyban jobb, az oké, az más. Van egy pici "sound"-ja ennek az előfoknak amit rendszertől független megismertem benne és nem abba az irányba megy, ami az enyém. 

És elment a Quad előfok, beraktam a rendszerbe ezt és megint. Megint ott az az íz.

26-szor szedtem szerintem szét, hogy de most aztán kedzek vele valamit. Mert ez csak valami apróság lehet, ami itt ezt csinálja. Elsőnek például szinte sosincs szükségem többre, mint egy bemenetre. Ki lehetne iktatni a bementválasztót, megspórólni egy csomó kábelezést, egyszerűsíteni a földelést. 

Aztán ahogy nézegettem mit kellene csinálni arra jutottam, hogy pontosan annyi munka ezt az előfokot átalakítani, mint egy másikat passzívat építeni. Úgyhogy emezt megint visszacsomagoltam és nekiálltam, hogy megalkossak valami mást. Így született meg a 

Carboncopy's Ultimate Midrange Harmoniser Nordic God edition MK2

amely titkos receptje, hogy fogj egy fél(!) műanyag készülékházat (kizárva ezzel a dobozolás hatásait), keresd elő a szintén 20 éves ALPS Black Beauty potidat (ami mérve még mindig jó, pedig az is volt már mindenben, csak a fűnyírómban nem), találd meg a nem használt 47 lab kábeleid és hozzá pár RCA csatlakozót. Meg LED foglalatokat amin kábelt vezetsz majd át plusz egy rack készülékdoboz fogantyúját, ami az egész valahogy nem fog eldőlni. Ezeket egy páka, krimpelő és egy akkus furó segítségével turmixold kb. 2 órán át míg az alábbi eredményre nem jutsz:

Na kérem. Döbbenetesen beleszólt a hangzásba. Lekerekedett ez egész megszólalás felül és alul is, a beütések, dinamika megszelidült. A középtartományban viszont nagyon megnőtt a felbontása a rendszernek. Női énekhangot hallgatni annyira belsőséges és intim lett, hogy az már majdnem szexuális zaklatás. (Hogy kinek a részéről, az ugye az előadótól függ). Nem arról van szó, hogy a beszűkült sávszélek miatt előtérbe került a közép és ezért abból többet vettem észre. Tényleges és jó értelemben vett felbontásnövekedésről van szó, ahol olyan új tonális finomságok, információk jelentek meg, hogy csak ámultam. Nyílván a fentiekből kiderül, hogy tök ferde és csálé volt az egész prezentáció, a valósághoz a megszólalásnak nem sok köze volt. Bizonyos értelemben az ellenpontja lett a Quad előfoknak, ami egy nagyon kiegyensúlyozott hangot képviselt. Pontosan ez volt a legfőbb előnye (mint a legtöbb Quad-nak, amit ismerek), hogy nem fogott bele olyanba, amit nem tudott. Na ez egy pici szeletében a megszólalásnak óriásit lépett előre, minden más mögötte kullogott. 

Legjobb példa erre talán a közismert Metallica szám, "Nothing else matters". 

Quad előfok: legszívesebben püfölnéd a levegőben a dobokat, sodor, szikár, üt, tele van erővel az egész. A fő üzenet a dobokon van az visz mindent a hátán. Energia, energia, energia. Üt az egész na...

Aztán ezzel meg lesz belőle (kihangsúlyozom ugyanabból a számból) egy unplugged akusztikus verzió. Nem túlzok. Szárnyalnak a vonósok, totálisan az énekhang van a középpontban, amit itt inkább egy népdal jelleget visel. Döbbenet. Nem kicsi különbségről beszélek. Nylíván mindkettő valahol benne van magában a számban, a hangsúly amiről beszélek.

Házi előfokom esetében annyira érvényesül a középtatomány mindenen felül értéke, hogy  a 4:07 körüli résznél, mikor csak egész picit mélyebbről morog be az ének egy pillanatra az egész békés kis gitárpengetés átfordul valami fenyegető dologba. Csak egy pillanatra, de akkor nagyon. 

Ez egy ideig szórakoztató volt, csomó lemezen meghallgattam így, aztán sok lett. Túl egyizű lett minden.

Még egy érdekes tanulság volt ebben a pici projektben. Szereltem világítást is bele, mert nem szerettem, hogy este hol eltáltam a tekerőt, hol a kábeleket matattam az elején véletlen. Került bele egy (szigorúan narancssárga) LED.

Na ez is persze low-cost megoldással. Egy soros ellenállás plusz egy használaton kívüli fetrengő apple töltő segítségével. Nem csináltam róla képet, de ugye úgy nézett ki a dolog, hogy készülékek mögötti "kis" dobozban elrejtett 7 férőhelyes hosszabítóba bekerült ez a kis töltő is a többi készülék tápkábele mellé. Ez a kis táp pedig rendesen agyoncsapta a hangot. Becsukta magát a zene valahova, semmi szárnyalás, semmi könnyedség. A lényeg egy jó része kiment a szobából. Mivel kivételesen most csak egy dolgot változtattam egyszerre elég könnyű volt rájönni ez miért lett. Gondolom teleszemetelt zajjal ott az elosztóban mindent ez az 5 forintos kis táp. Itt is a hatás mértéke volt a meglepő számomra. 

Így hát visszakerült mégiscsak a Heed előfok, mert az mégiscsak igazabbat mond.

Aztán 

vettem kábelt. Lecseréltem a Lexus IC-t egy ugyanolyan Kondo KSL VCI-esre, ami a végfokok felé már alkalmazva volt. Megérte, így utólag azt gondolom lefogta a Lexus a már rendszerben lévő Kondo kábelt. Továbbra sem szeretnék (még) mélyebben elmerülni a kábelek világában, de ez a dolog a kábelekkel, ez van. 

Ez az ajánlás meghozta a kedvem, hogy rápróbáljak erre a lemezre. Először még úgy hallgattam meg, hogy a Lexus kábel volt bent. Elsőre lement az egész lemez. Nem az én stílusom, de voltak pillanatai. Pont másnap megjött a KSL, gondoltam tegnap ezt hallgattam, legyen ez. Az első hangok is már másról szóltak. Egyetlen húrpendítés is intenzítást, hatást kapott. Súlya lett. Egész másról szólt immár a lemez. Meg arra gondoltam ezt csinálta hangszeres zenével, mi lesz a sok mással amit hallgatok? 2-3 napig nem is volt kedvem másfajta zenét hallgatni, nem szerettem volna csalódni inkább hagytam magam sodródni az akusztikus jellegű anyagokkal. Aztán kár volt izgulni, tud ez mindent. Ha kell ezt, ha kell azt. És mindenhova odateszi a maga kis magic-ét. Nem tudom neutralitás-e ez, de lényegében annyi van, hogy könyebben adja vele magát a zene.

Plusz nyereségként a két Kondo kábel között sokkal kevésbé érzem a Heed előfok "ízét" a számban.

Meg még

vettem új csöveket az Audiopax elejébe, az ECC81-eket. Oldalanként van egy pár ugye. Ez egyik (oldalanként értve) NOS Telefunken volt a másik TAD válogatott. Aztán az egyik Telefunken már nagyon furcsán izzot fel bekapcsoláskor és úgy általában gyanús lett. Vettem 4 db NOS Philips-et, így mind a TAD-okat, mind a Telefunk-ent lecseréltem. 

Jobbra a TAD

Érdekes, hogy mindkét cső ECC81 és mennyire más a belső felépítésük. De ez is jó döntés volt, lazább, fesztelenebb, jó értelmbe véve finomabb lett a hang. Ilyen pozitív változások esetén (mint a Kondo kábel meg ezek a csövek) jön meg az embernek a kedve a hifizéshez. 

Végül

tettem Soundcare tüskéket az állványokba. Nem tudom csináltak-e valamit a hanggal, ha igen, akkor nem ütött fejbe. Tesztelni meg nem fogom, mert marha munkás minden kiszerelni, tüskét cserélni, visszapakolni...meg be is vallom leginkább azért vettem őket, mert nem túl drágák és jobban néz ki velük az állvány, plusz kiméli a padlót. 

Itt még a házi előfokkal...

Nagyjából azt hiszem mostanra ennyi.

Időközben...

Az utóbbi pár hétben túl gyorsan történtek a dolgok, hogy egyesével mindenről megemlékezzek. Inkább csak tapasztalatmorzsák, amik aztán végül mégis vezettek valahova...

Úgy kezdődött, hogy...

beszereztem pár csöves erősítőt, hogy próbálgassam az AN/E-t kicsit hazai környezetben. Először egy Audio Innovations 300 MK1-es került kölcsönbe hozzám. Tartalék darab a gazdájánál, régóta pihenőben.

Eleinte csak egy-két szám erejéig raktam be, de menthetetlen ködös volt a hangja a Model 5-höz képest. Aztán egyszer sorra került a Ghymes Smaragdváros lemeze. Zeneileg van rajta egy-két szám amire egy koncertjük óta rákívánok időnként, ha maga a stílus nem is az enyém. Ez a lemez viszont hangmérnöki oldalról egy igazi sz@r (elnézést, nincs rá jobb szó). Ki is állt hibára a Model 5, éppen hogy tolerálható volt a felvétel, de semmiképpen nem élvezehető. Gondoltam na most, erre jó lesz az AI ködös romantikája! Így is lett, egész hallgatható lett a zene körvonala (már ami megmaradt belőle). Végig is ment a lemez és azt vettem észre a végére csak megjött a ritmus, a hajtás és mintha szállna fel a köd. Már majdnem hallgathatlan lett ezzel is a lemez. Elkezdtem rakosgatni a korongokat majd valahogy sorra került a Gyűrűk Ura első részének Soundtrack-ja. Van benne egy-két track, amiben jó kis kórusok vannak...na az jó volt. Valahogy jobb, mint a Model 5 csupaszsága. Igaz, csak egy aspektus, egy szeletke, de mutatott valamit.

...így aztán....

meneteltem kicsit tovább irányba és jött egy igazi "gyors szerelem". Aznap reggel még nem tudtam, hogy megveszem. Csak megakadt rajta a szemem, Audio Note KIT4, ráadásul nagyon baráti áron, profin összerakva, hibátlan állapotban. Este el is hoztam. Végfok, de van rajta hangerőpoti, kb. 10W, neten vannak róla adatok.

Az AI-hoz képest tisztább hang, valamivel gyorsabb és inkább kiraktba tehető karakter. Középmélyben nagyon erős (előrébb kellett hoznom a hangfalakat, mert túl sok volt), de a szub tartomány nem olyan megfoghatatlan mélységig terpeszkedő, mint a Model 5-nél. Adott is, meg vitt is, de összességében a Model 5 nekem még mindig jobban tetszett.

...mindeközben...

Ami kétségtelen közös volt az AI-ban és a KIT4-ben, hogy egyik sem triódás és egyik sem SE (Single Ended). A tapasztaláshoz kellett egy ilyen is, úgyhogy felkeresetem Ear hobbitársat, hogy ki tudna-e újra segíteni a 2A3-as végfokával és hozzá tartozó előfokkal.

Itt már kezdett majdnem sok lenne az elektronikából, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy boltba mennék zenéthallgatni. A triódák már egy egész más világot mutattak. Láthatóan (pardon, hallhatóan) szerették egymást az AN/E-vel. Folyt a zene a hangfalból. Ez egyébként bármelyik csövesre igaz volt a Model 5-el szemben, csak a mértéke volt más. A Model 5 inkább diktált a hangfalnak, a csövesek meg szépen vezették a kezét. A triódáknál jelent meg azonban ez először olyan szinten, hogy a Model 5 erényei kiegyenlítődni kezdtek. Érdekes módon a 2A3-asnek volt valami karc a magasában (vagy az előfoknak, ennek a kettőnek együtt). Lehet az a kondi volt, ami nemrég volt benne cserélve. Karakteridegen volt a teljes megszólalástól, valószínűleg kicsit többett kellett volna járatni.

...azonban...

egyszer csak megszűnt szólni az egyik magas az E-ben. Volt nincs. Jellemző módon éppen akkor, mikor kisebb galeri jött hozzám. Hifizést is ekkora az alkalomra tartogattam magamnak (KIT4 és M7 klón előfok, Model 5 végfok üzemmódban szintén csöves előfokkal?), de ebből nem lett semmi. 3 villamosmérnök és egy gépészmérnök ácsorgott tehetlen a szobában. Szerettünk volna belekuksolni az E-be, hátha csak a kábel...de célszerszámok (és tudás) nélkül nehezen szerelhető, a hangszórók be is vannak ragasztva, nem csak csavarozva.

...ezért aztán...

Nem volt más hátra, felhívtam a forgalmazót menthető-e az E. Igen sajnáltam volna, ha nem. Zongorával is csak akkor tüzel az ember, ha nincs más. Az értékeket meg kell őrizni. Szerencsére van hangszóró, párban érdemes venni, 3-4 hét a csere, szerelés. Legalább megmarad és nem kókányolva lesz. Fogalmam sem volt miért történhetett, ami történt. A legjobb tipp talán, hogy a Model 5 és a Shigaraki lehet bizonyos szempontból rossz kombináció is. A Shigaraki DAC-jában se digitális, se analóg szűrő nincs, azaz a mintavételezési eljárásból eredő tükörfrekvenciák jelen vannak a kimenetén (magas, nem hallható frekvencia). A teória szerint felesleges mindenféle integráló szűrőket berakni, előbb-utóbb úgy is leszűri valami a rendszerben. A Model 5 azonban elég nagy sávszélességgel dolgozik, lehet 100Khz-ig simán mehet, tehát átcsúszhatott ez-az. Rá a hangszóróra. Hallani semmi nem hallatszik, csak a teljesítményt kapja a magas. Talán ez. Csöves erősítőnél ilyen nem lehet, mert ott a trafó úgy is rendezi a dolgot, a 47 Lab maga pedig szélessávú hangszórókat használ, ami sokkal jobban tűri (lenyeli) a magas frekiket, mint egy csipogó.

...végül...


Előbb a 2A3-at jutattam vissza a gazdájának, mikor vittem orvoshoz az E-t. De még ki sem hűlt a dobozok helye a kocsiban, mikor hívást kaptam, hogy készen is vannak. Javítható volt a magas. Megfordulni már nem tudtam, kellett egy hét, hogy vissza tudjak menni értük.

Ez alatt a hét alatt sok minden világossá vált. Például hogy hiányoznak az E-k és nem szeretnék másik hangfalat. De az is egyértelmű lett, hogy csöves kell neki, lehetőleg valamilyen jobbfajta triódás.

Ínnen aztán tényleg felgyorsultak az események. Meghirdettem a KIT4-et. 59 perc alatt kelt el. Mikor mentem fel meggyógyított E-ért vittem is magammal az új gazdájához. Kb. 3 hetet volt nálam és maximum 5-6-szor kapcsoltam be.

Aztán piacra került a  Model 5. Magyarországon annyira nem is hirdettem végül mégis itt kelt el. Egy tölcsér mellé került, a legjobb helyre neki.

Ugyanekkor eladtam a hangulatvilágításnak használt régifajta Fisher rádiómat is, mert tudtam, hogy amit az út végén kipakolok a kocsimból kérni fogja magának a helyet...

Időközben...

Ez a bejegyzés amolyan összefoglaló szerűség. Egyfajta visszatekintés és kiegészítés az idén történt változásokat illetően. Egyrészt mert csak a főbb hi-fi komponensekről írtam eddig, másrészt az elmúlt hónapok együttélése tovább tisztította a véleményem a hangról, ami most nálam van.

Megintcsak időrendi sorrendben lássuk hát mi minden történt még az idén...

- Zeneszoba. Legelébb megvettem a már említett Quad CD játszót és hangfalat, de nem tudtam rögtön kipróbálni őket, mivel a zeneszoba egyelőre nem fűtött. Februárban igencsak fagyos még a hangulat az emeleten. Viszont nem csak a jó időre vártam, hanem a festőre is, mivel végre emberibb küsőt kapott a szoba, mint eddig. A festésen kívül (ami a bordó és bézs színekkel játszik), lecsiszoltam a tetőtéri gerendákat és a festő ezeknek is szép mély színt adott. Végül lekerült a padló, szintén saját erőforrásból. Jellemző módon a 10 órás padlózás után (a festés ekkor már megvolt) még gyorsan hajnal fél egyig vissza is hordtam mindent a szobába (azaz a temérdek könyvekkel tömött papírdobozt, ami most a bútor), hogy még iziben 2-ig zenéthallgassak. A lendület meg a fiatalság, na...Nem tudom ettől mennyivel szól most jobban a hang, de én sokkal jobban érzem magam. Így pszichoakusztikailag legalább egy kategóriát ugrott a rendszer :) Bár ez csak félig vicc, egy jó ülőalkalmatosságot szinte teljes értékű hi-fi komponensnek tartok. Főleg most, hogy nincs még megfelelő...

- Rezgéscsillapítás. Ez még a Quad erősítő előtt került a képbe, egyszerűen mert felbukkant két szett használt Daruma elérhető áron. Sajnos külsőre nem a legszebb példányok (mint ez az a csomag kibontásakor kiderült számomra), de kozmetikai dolgokon kívül egyéb sérülés nincs rajtuk. Ahogy illik csináltattam alájuk edzett üveglapokat, bár legelső próbálkozásaim még azok nélkül történtek, mert 3 hétre vállalták az elkészítésüket. Üveglap nélkül az Alto alá se passzolt annyira, így a Quad CD-vel kezdtem. Hosszantartó tesztelgetést nem csináltam, a klasszikus hifizés ezen formájához (csere-bere, így milyen, úgy milyen) nem sok kedvem szokott lenni. Mégis, amit a Darumák számomra jelentenek, az az, hogy a készlékeknek (mindegy, hogy erősítő, vagy CD), egyfajta "közléskényszere" lett. Nem hívnám ezt színezésnek, mégis elég sajátságos "hatás", szerintem ha valaki több rendszerben is installálja őket vakon is felismeri jelen vannak-e vagy nem. Szóval összetett egy dolog, de nekem pozitív. A Darumákkal jobban "mondja" a rendszer a zenét, fontosabbnak tűnik az üzenet. Valahogy több "súlya" van a dolgoknak. Vegyük észre (hogy általános iskolai szöveges geometriai feladatok megoldókulcsának kedvenc szófordulatát alkalmazzam (ami egyébként mindig arra utalt, hogy a feladat kitalálóján kívül senki normális ember a világon rá nem jönne a megoldásra)), hogy mennyi időzőjelet és ködös fogalmat használok. Nem véletlen, talaját vesztett villamos mérnök próbál valamiről írni, amit egyértelműen hall, de megmagyarázni nemigen tud.

- Kábelek. Ez az a témakör, amivel eddig ez a blog még nem foglalkozott. Most se fogok nagy mélységekbe ereszkedni, mivel ismereteim ez irányban igen csekélyek. Eddig ugye voltak a különféle tyúkbelek és villamossági boltban méterre kapható hangfalkábelek. Talán egyszer még főiskolán kisérleteztem koax-ból készült kábellel, mer' az volt. Inkább arra figyeltem, hogy sose legyen hosszabb a keleténél és elég legyen a keresztmetszett. Ennyi. Aztán lett egy szén összekötő, amit én csináltam a Hivox-tól ajándékba kapott nyersanyagból, nem volt gondom vele. Bekötöttem aztán maradt. Meg jött a CAT7 hangfalkábel, mert az is fillérekből lett. Na de most. Most úgy éreztem (mert hogy ekkor már összeállt a Quad rendszer, meg a Darumák), hogy illene. Márminthogy ne tyúkbéllel kössem össze a dolgaimat. Vagy kellett a szemnek, valami ilyesmi. Sokat azonban nem akartam invesztálni a dologba, némi mérlegelés után meg is hoztam a megalapozott döntésem, mely egyből szembe megy a saját magam által nem is olyan rég felállított szabályaim egyikével, hiszen Magyar "kvázi" terméket vettem. Így most rendszeremben minden Excalibur kábel (kivéve egy IC-t, ami a régi szén összekötő). A hangfalkábelt használtan vettem, két tápkábelt meg egy IC-t pedig a "gyártótól". Szép masszív darabok egyébként, jól esnek a szemnek. A hangjukat illetően...először a hangfalkábel került hozzám. A villamos mérnök érem újfent borotváért nyúlt, csupán abból kifolyólag mennyit változott a hang. Kiteljesedett egy csomó apró háttérrészlet a zenében, ritmust, dallamot kaptak olyan kis események, amelyek inkább csak szöszözések voltak. Nagyon elégedett voltam. (Itt már a hosszanti falon volt a rendszer). A hangfalkábel amúgy bi-kábel, így végre kiválthattam a Quad saját kis összekötő rudacskáit is.

A hangfal oldalán nem egy bili tükröződik, hanem egy gyertya

Aztán pár napra rá megjött a két tápkábel és az IC is. A tápkábelek meg voltak különböztetve a szerint, melyiket kössem a forrás és melyiket az erősítő elé. Külsőre, fogásra nem láttam különbséget, de miért ne tartottam volna be a javaslatot. Az IC-nek meg irányjelölése volt. Ezek bekötésével egységes Excalibur kábelezése lett a rendszernek. Olvasóim nem fogják kitalálni mi következett: hangfaltologatás. A hang ugyan sok mindenben jobb lett, de közben kicsit elveszett az élet a rendszerből, unalmasabb lett. Megint másik dimenzió, mint a Daruma, a kábelek is mást csinálnak máshol. Aztán idővel meglett a hangfalak helye (kicsit) közelebb kerültek, mint addig voltak, jobban "szétfordultak", de az is lehet, hogy a kábelek járatódtak be. Teljesen egészen azonban nem jött vissza a rendszerbe az az élet, ami előtte volt. Viszont erősebb, kerekebb, egészségesebb hangzást kaptam szebb lecsengésekkel, úgyhogy maradtak a kábelek. Nem voltak drágák és nem is kompromisszum mentesek. Most írhatnám, hogy viszont annyit meg megérnek amennyibe kerülnek, de igazából fogalmam sincs, sose volt más komolyabb kábelem, se olcsóbb, se drágább, pláne nem éltem együtt velük. Volt viszont nálam egy látogatás ideiég pár órát igen komoly Valhalla tápkábel. Erősítő és CD elé, nem jegyeztem meg melyikek, kémiából sose voltam jó, ezeknek meg komplett vegyület a nevük. Lényeg a lényeg, hogy a két tápkábel cseréje ismét azonnal hallhalható, akkor és ott számomra nagyon pozitív változást hozott. Lett például rengeteg energia, plusz egy fél oktáv lefele és megjött az élet. Két tápkábeltől. A villamos mérnök énem kapitulált, bevett két ciánkapszulát és a biztonság kedvéért leöblögette sósavval. Ilyen nincs és mégis van. Hogy árban ez megéri-e, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy most annyi a tapasztalatom a dologgal, hogy mást csinálnak a kábelek, mint egy erősítő, vagy egy CD. Másképp tesznek hozzá (vesznek el kevesebbet jó esetben) a hangból, mint a többi komponens. Azaz nélkülük egy részét a visszaadó láncnak egyszerűen nem fejlesztjük. Gondolom most írtam le az audio blogok egyik legbanálisabb kijelentését, de a témában én itt tartok. Álljon mementóul annak, aki még itt se, vagy - akár mérnök létére - még legyint egyelőre a dologra.

Analóg kábelek, plusz a fehér optikai az Airport Express-ből

- Megint rezgéscsillapítás. Ezek után kerültek be a márványlapok a hangfalak alá. Úgy éreztem statikailag is szükség van rájuk, a laminált padlón valahogy nem álltak olyan masszívan a hangfalak. Tisztult tőlük a hang, ugyanakkor a rossz értelemben vett hifis irányban mozdult el. Tologatás után kb. visszajött, de itt már centivel méregettem, mert 87cm-re a hátsó faltól még oké volt a dolog, 90-re már nem. Vagy eddigre belehülyültem a dologban, de esküdni mertem volna...Mindig több lemezt hallgattam és leginkább az énekhangra figyeltem valamiért. A többi adta magát (búg-e a mély, összeesett-e a tér, stb...) Hasonló játékot játszottam el, mikor visszakerült a Galgahang állvány. Mindkettő javított és rontott is. Mindkettővel egyre tisztább, "hifibb" lett a hang, ugyanakkor sterilebb és élettelenebb is. Ez utóbibból mindig vissza lehetett némi helykereséssel hozni valamit.

- 14-ről 15-re az nem 1-ről a 2-re. Itt kb. beállt a rendszer, ami így állt a Quad CD-ből és végfokból, melyek Galgahang álványon, Darumákon és edzett üveglapokon pihentek. Excalibur kábelek kötöttek össze mindent mindennel, a Quad hangfalak pedig szép sötét impala színezetű márványlapokon ácsorgotak. Nagyon elégedett voltam a hanggal, de pár dolog azért mégis...először is az Excalibur kábelek, a Galgahang állvány és a márványlap is mind-mind húzták ki az "életet" a hangzásból, amit ugyan többé-kevésbé vissza tudtam hozni a rendszerbe hosszas helykereséssel, de mégsem ugyanaz a dolog. Jobb lenne, ha akkor is meglenne a hangban ez a plussz, ha csak ledobom a sarokba. Mert ez a plusz ilyen dolog, amit a tologatással elértem az csak kozmetika. Az énekhangnak nincs igazi teste és a szövegértés is volt már jobb. Végül, a hangerőt a CD játszó beépített digitális szabályzója állította. 32-ig terjed a skála, én általában 14-esen hallgattam. Vagy ha hangosan akartam zenét hallgatni, akkor a 15-ösön. Ez volt az egyik gond. Egyszerűen túl nagy volt az ugrás. A másik, hogy a két állás között a rendszer jellemzői is változtak, 15-ösön nem csak a hangerő, de a dinamika is jobb lett. Például, de úgy egészében jobb lett a hang. Kerülgettem egy ideig a dolgot, de végül csak bekötöttem az évek óta porosodó Heed passzív előfokomat (meg vele a régi szenes IC-met). Ez nagyon sokat segített szinte minden hiányosságában a rendszernek, ha nem is oldotta meg teljesen őket. 

Problémák jó része átheedalva, hogy egy rossz szóviccel éljek.

Ezt a felállást hallgatom kb. 2 hónapja. Bele tudnék kötni, de nem akarok. Heti 2-3 alkalommal örömmel vonulok el órák hosszat zenét hallgatni és úgy gondolom ez a lényeg. Merre tovább? Egyelőre talán sehova. Jöhetne mondjuk radiátor, hogy télen ne kelljen megint fefüggeszteni a zenehallgatást :) Hosszab távon gondolkodom valami aktív előfokban, de a Quad kínálata kérdőjeleket vet fel számora. A 99-es előfok rettentő sokoldalú és bonyolult, nekem viszont csak hangerőszabályzás kell. A QC sorozat csöves előfoka szimpatikus lenne, de legalább 50kOhm lezárást kér, a Quad 909 meg csak 22KOhm-ot ad. Aztán meg bizonyosan férne nagyobb membrán ebbe a szobába, de hogy itt merre, az még teljes tanácstalanság. Ahhoz már túlontúl jó a hang, hogy csak úgy beleugrjak valamibe, könnyen csalódás lehet a vége.  De szerencsére nem sürget az idő, hiszen bitang jó hang van most itthon, amelyen az Anima Sound System darálósabb számai éppúgy jól szólnak mint Patricia Barber vagy a Macskák.

Egyébként a gyerekek is követelik, hogy vigyem fel őket. Ilyenkor fél órát ugrálnak, táncolnak (én meg aggódóm mikor döntik fel a hangfalat) majd amikor nagyon bevadulnak hónom alá csapom őket és vége a bálnak. Egszóval most megtalálta a rendszer a helyét nálunk és nálam is. Egyelőre status quo hi-fi fronton. Nem is baj, úgy is sokat kezdtem lemezekre költeni.

Középső lányom a rocksztár. Háttérzenekar a Doors.