Heed Audio Canopus MK I.

Kb. ezek után jött el az az időszak, amikor kicsit többet kerestem, feleségemmel kettesben a fiatalok (nagyjából és utólag mindenképpen) gondtalan életét éltük. Feszített tehát a Technics erősítő, ami még mindig nagyon húzta magával a rendszert.

Hogy pontosan hogyan, nem tudom, de János barátommal a Heed Audio egy alkalmi bemutató termében kötöttünk ki, ha jól emlékszem nem is azért, hogy vásároljak, talán szakmai beszélgetést kezdeményeztem Zsolttal (a Heed Audio egyik tulajdonosával) és testvérének lakásán kötöttünk ki, ahol kb. ez várt minket:

A képen az akkor még alig ismert Canopus erősítőcske hajt szintén kísérleti Enigma hangfalakat:

(A képeket egyébként hű társammal, az akkori Sony kéziketyerémmel készítettem, ami lényegileg egy jól megcsinált Palm volt, ezért a gyatra minőség...)

Hát amit ott hallottunk, az sokáig beégett. Feszes ritmika, hangfalaktól teljesen levállt zene. Aztán ahogy később többször, most is megvettem utána a lemezt is, amit Zsolt mutatott, egyben volt minden. Pár nap múlva hát vettem egyből négy ilyen pici kis monoblokkot meg egy passzív előerősítőt. Talán még Zsolték is meglepődtek, kiállítási darabokat tudtak csak nagy hírtelenjében adni. És újból szerencsém volt, kitűnően hajtották a kis téglák a Quadral hangfalakat. Kategóriákkal zeneibb lett a hang. Amit akkor tudott az a rendszer, azzal már egy zeneszerető (és nem hifista) ember élete végéig boldog lehet. Sajnos a Quadral okán a kicsit lentről szóló hangkép még megmaradt, de rengeteg örömöm akadt a rendszerben. Egyetlen negatívum nekem a kék LED volt. Egyszerűen meg lehetett vakulni tőlük az esti zenehallgatások alatt. Sajnos a rendszerről nem is maradt fent kép, csak egy esti, ami pont ezt a jelenséget érzékelteti:

Ekkor egyébként 2003 tavasza van. Végül pedig egy betekintés a színfalak mögé. Egyik erősítő nagyon melegedni kezdett, elmászott a nyugalmi árama, itt éppen ezt elleneőrzöm szép sorjában mindegyiken:

Quadral Aurum 5

No, őt közvetlen amint kollégiumból elköltöztem megvettem, egyben mondhatom rögtön a nászút után :) Sose felejtem el, több vicces dolog is volt vele kapcsolatban.

 Először is azért vettem, mert épp akkor volt a hifi piacban egy teszt róla, az alapján bejött. Meg szép volt. Akkori Kapsch-os kollegámmal a szó szoros értelmében beugrottunk érte az Albacomp-ba, emlékszem szegény eladó neki akart állni szabadkozni, hogy nem tudja túl jó rendszeren/helyen bemutatni, mire én (számolva a kezemben a pénzt), csak annyit mondtam, csomagolja :)

Egyszóval meghallgatás nélkül vettem meg. Ezt lehetne első nagy hifis hibámnak elkönyvelni, de igazából nem volt az. Ugyanis semmilyen kialakult hangkép ideálom nem volt akkoriban, a hangfal által eredendően képviselt szinvonal garantáltan messze meghaladott bármit, amivel volt alkalmam együtt élni. Aztán nem is lett ez olyan rossz döntés, mint azt később tapasztaltam, mikor a következő hangfal után kutakodtam, már jóval drágább ársávban.

Mt mondhatnék el a hangjáról? A Quadral-t manapság azt hiszem főleg házimozi rajongók ismerik el, és ebből következően szigorúan zenére kevesen ajánlják. Pedig! Egyáltalán nem rossz hangfal, csak talán kevesen párosítják jó erősítővel. Viszont hely kell neki (főleg mögötte), mert iszonyat basszusa van. Talán ezért szeretik házimozira. Viszont ez igen jól áll ám a Tűzmadárnak is...olyan megindulásokat produkált ez a hangfal komolyzenén, hogy az már tényleg izgalmas volt (a jó értelemben). Sok hifit hallottam, ami annyira vérszegény hangzást produkál, hogy onnan csak másodlagos, hogy van-e tere, meg milyen cizellált a hangja. A megszólás súlya nélkül az előadás könnyen amolyan "makettzenereprodukcióvá" vállik, ami csak kevés zenének áll jól, a legtöbb annyira életszerűtlen lesz, hogy vagy nem köti le a figyelmem, vagy egyenesen abbahagyom a zenehallgatást, mert tiltakozni kezd az agyam ("ilyen nincs szindróma").

Szóval ez teljesen rendben volt, ezzel a zenével (hogy előreugorjak: és Heed Audio Canopus erősítőkkel), már tudtam komolyzenét hallgatni, de éppúgy jöhetett a popzene is.

Egyetlen nagy gondom aztán az lett vele, hogy minden kicsit lentről szólt és nem mindig tudta stabilan tartani mondjuk az énekes, vagy egy hangszer helyét a produkcióban. De talán az már jelez valamit, hogy ilyen problémáim voltak és nem ennél sokkal triviálisabbak. Meg aztán lehet, ha adtam volna 90 centit a háta mögé egész más lett volna a leány fekvése.

Nem is rég, pár hete adtam el őket, évekig állt a dobozában, merthogy eredetileg feleségem meg akarta tartani magának. Ugyanis a feleségtűrési faktor egyenesen feleség szereteti faktorba csapott át. Mikor megvettem feleségem egy hetes távolléten volt, szüleivel együtt érkezett és mikor meglátta megsimogatta és elismerően nézett rá, mint igen kellemes meglepetésre. A hangfal simogatás meg is maradt, ezen a téren ennél jobbat nem lehet kívánni sem.

Aztán még egy vicces sztori: mikor megvettem akkor épp újpesten laktam a Rózsa utcában, talán a 15-ös szám 8-ik emeletén.  Beállítunk a már említett kollegámmal a liftbe két jókora dobozzal, aztán még bepréselődik mellénk egy idősebb úr is. Köszönünk, mosolyog, kérdi milyen bútor...mondom neki: hangfal. Na, itt beállt a csend, hogy úgy mondjam erősen érdekelni kezdte hányas gombot nyomom meg a liftben :)

Mellesleg aztán felértem, kipakoltam, rákötöttem a hangfalat a Sanyo zeneközpontomra és Marantz CD játszómra, beraktam Björk Hunter című számát aztán 10 másodpercen belül ijedten le is állítottam, várva mikor lincselnek meg a velem egyképpen elképedt szomszédok. Nem értettem hogy jöhet ki ennyi basszus egy hangfalból.

Egyszóval nekem kellemes emlékeim vannak róla és vakon is jól nyúltam a dologhoz, remélem sok örömére szolgál annak, aki most használja. Ha jól tudom házimozi rendszerbe hátsó hangfalaknak Aurum 7-esek mellé...na ott aztán lehet földindulás :)