A bajnok

Egy ideje már kikívánkozik belőlem ez a bejegyzés, hogy egyértelműsítsem azt, ami a talán azért átsejlik ezen blog sorain keresztül is. Némileg, hogy a hifi nekem kevésbé hobbi mint a zenehallgatás és  bizony sok szempontból az út elején járok, mert nem is pont ezen az úton sietek valamerre.

A blog-ot is leginkább csak magamnak kezdtem írni, tulajdonképpen jóval régebben, mint az itt megtalálható legrégebbi, 2009 áprilisi bejegyezés. Csak akkor még a freemail (vagy mi) szolgáltatónál írtam. Borzasztóan kezelhetetlen volt a felülete, abba is maradt. Az ott megírt tartalmakat másoltam át aztán hosszabb szünet után erre a helyre, majd folytattam az írkálást.

Akkoriban azonban a blog még inkább személyes műfaj volt, ma már inkább szervesebb része a közéleti médiának is. Éppen ezért érzem szükségét, hogy nyílvánvalóvá tegyem, én inkább csak ismerkedem ezzel a hobbival és ami itt megjelenik ennek az utazásnak a lenyomata. (Tessék csak belegondolni mit küzdök ezzel az AZ-3-al). Szóval ha valaki olvassa a blogot, kérem így tegye ezt. Mivel ez a bejegyzés nem lesz mindig a legelső lapon ezt az üznetet némileg elrejtettem a blog átírt új alcímében is: egy kezdő hifista kalandja. Mondjuk nem tetszik, majd átírom, ha jut eszembe jobb.

Na itt nem tartok

Végezetül pedig a helyzethez némi erőszakkal kapcsolható Müller Péter Sziámi dalszöveg...

A bajnok mit tehetett?

A bajnak elébe ment

Pedig a zsebében nem is volt más,

Csak a mágia

Csak a mágia képes...

A mágia mindenre képes!

A képes Mágia Zsebenciklopédia

Na és voltak nála még varázsigék

És hókuszpókuszok

Előtte próbák, amiket ki kell majd állnia

A fejében meg egy emlék

Arról, hogy mi volt még nemrég

Meg egy elképzelés, hogy mivé kell válnia

Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt

Az abszolút elszánt kezdőt!

Csak azt lesi mindig és mindenütt

Hogy te mikor leszel már felnőtt

Megszállottság a szívében

A kezében ezüstkard

Meg egy pár hamubasült hatás

Miket a tarsolyában tart

Tartogatja őket az esetre

Ha nagyon neki lenne keseredve

Vagy, hogyha elérhetetlenül

Messzinek tűnne a part

Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt

Az abszolút elszánt kezdőt!

Csak azt lesi mindig és mindenütt

Hogy te mikor leszel már felnőtt

A sárkányokkal nem is lett baj

A fejeiket hullatták sorba

A forgatóköny szerint az összeset

A körülöttük izzó porba

De aztán meglátott téged

Rájött, hogy téved

Te egy vizuális szirén vagy

Túlságosan vonzó, kikerülhetetlen

Látvány, de az árad, az nagy

- Te volnál hát az igazság?

- Mondhatom, szép kis igazság!

- Te volnál hát a jutalom?

- Mondhatom, szép kis jutalom!

Megvakultam! Páncélom vakított el

Százezer ragyogó pikkely

Halfnote@Carboncopy

Az előző bejegyzés gondolatmenetét követve először annak kívántam utánajárni, vajon milyen a beállás nálam? Egyáltalán abba az irányba mutat nálam a hang, amerre a termékek mutatnak?

Egy gyakorlotabb fület szerettem volna megnyerni a próbához, aki ismeri azt a hangot, amit a rendszerem hozhat. Az én tágabb ismeretségi körömben erre a legmegfelelőbb a Halfnote oszlopos tagja, az oldalon is használt kódneveknél maradva: revox.

De miért is éppen pont ő? Nos, a termékeket illetően ugyanazt a CD játszót használja mint én, sőt az erősítő is majdnem ugyan az, csak éppen nála az 5+ verziója van a Model 5-nek. (Több más erősítő mellett.) A hasonlóságok aztán persze itt véget is érnek, de korábban évekig élt AZ-2-essel.

Ami azonban ennél is fontosabb, az az emlék, amit annó a Konus Essence installja jelent. Fültanúja lehettem hogyan állította be a hangfalat a szobámban. Semmi "mágia", ködösítés nem volt a dologban, csak a szokványos tologatás, hallgatózás, de ami közben előbújt abból a hangfalból azt mai napig fel tudom idézni. Pedig 10 éve volt idestova. Mindenkinek, aki akkor ott volt (közeli barátom, feleségem), egyértelmű volt mikor érkezett meg a Hang. Ekkor a hangfal majdnem a pici albérleti szoba közepén állt (szemben a gyártó ajánlásával, miszerint szereti a fal közelségét), nem lehetett több, mint másfél méter köztük és piszok jól szólt. De vajon mennyi próbálkozás után jutottam volna akkor el ehhez a beálláshoz? Talán sose. És ezzel együtt azt a hangot se hallottam volna sose. Itt most nem elsősorban tonális különbségekről beszélek a beállítás alatt (persze, az is van), hanem hogy mikor kezd el kommunikálni, üzenni a rendszer. Mindenesetre hogy egyértelműen és egyszerre hallottuk mikor "kattan össze" a rendszer nekem azt jelentette hasonló a megítélésünk azt illetően mi a jó hang. Ez talán a legfontosabb. Meg hát nem mellesleg rengeteg rendszert hallott már a legkülönfélébb helyeken/szobákban.

A megérkezést követően hamar a rendszerre vetettük magunkat. Ránézésre véleménye szerint is megfelelően lett felállítva a rendszer, az első hangot követően azoban sűrűsödni kezdett a csend. Véleménye sem szerint stimmelt valami, illetve alig stimmelt egyáltalán valami. Fel-le ugrált a székből, igazgatta a hangfalat de nem adta magát a megoldás. Mivel emberünk készült a találkozóra házi kincsestárából előkerült egy-két kábel, hátha majd az...Mind a CD játszó, mind az erősítő kapott egy Kondo KSL SPc tápkábelt, összekötőnek pedig a KSL-Vc ugrott be. Ugyan javult a hang, de a rendszer problémáit nem kompenzálta (most éppen az a felállás volt, ahol terelőkkel viszonylag közel álltak a hangfalak). Aztán gyanússá váltak a Darumá-im, mivel nincsen rajtuk Final matrica. Mivel az is volt kéznél, gyorsan cseréltünk azt is biztosan eredetire. Bár később arra jutottunk az enyémek is igen nagy valószínűséggel eredetiek. Viszont fordítva használtam őket. Azaz a "pogácsa" azon részét tettem alulra, amelyikben ki van alakítva a kis gödör a golyónak. Kétségtelen, hogy úgy egyszerűbb beállítani.

Aztán az én darumáim bekerültek a hangfalak alá. Itt értünk el oda, hogy a sok kis apróság kezdte kiszedni az időnként, csak bizonyos frekvenciáknál megjelenő kontrollvesztést a rendszerből. Nekem ez már majdnem a siker volt, de azért a Hang nem jött meg és ha már ott voltunk miért ne lettünk volna őszinték egymáshoz: ez még nem az.

Hát akkor rakjuk át az egészet a rövid falra. Először udvariasan, de határozottan tiltakozni kezdtem. Magyaráztam, hogy már próbáltam és katasztrofális, aztán meg úgy gondoltam végül is miért ne. Mit veszthetünk?

A Ikea CD polcot nem telepítettük át (amúgy is gyanús lett az is). Némi kreatívkodás után a szőnyegre kerültek a korábban a Quad hangfalak alá használt kis márványlapok, azokra a Darumák (immáron helyesen összerakva), edzett üveg lap és arra a készülék. Kábelnek előkerült egy sárga AN-B is (vicces egy gyártó, na), illetve egy KSL-SPc-ből készült kábel is kerekedett a gyári KSL-VC mellé.

A hangfalakból kikerültek a tüskék és szintén a szőnyegen végezték. Végül pedig a bútorlap terelők következtek. Ez sem volt az igazi, de attól sokkal jobban szólt, mint amit megszavaztam volna a felállásnak, hiszen majdnem ugyan ezt én is felraktam így. Illetve nálam akkor - mivel csak gyors próbának gondoltam a beállást - simán csak a földön voltak az elektronikák, tüskén a hangfalak és ettől jóval messzebb voltak egymástól. Némi hallgatózás után megállapítottuk, hogy energia végre lett rendesen, de van még mindig kis búgásszerűség a hangban. Gyanakodtunk a terelőkre, úgyhogy kikerültek a rendszerből. Egész jó. Némi tologatás, mm-ekkel játszás és szépen letisztult a hang, ami leginkább abban volt mérhető, hogy komplex-ebb zenéket is bírt végre nagyobb hangerő mellett a rendszer. Kb. ez lett a vége:

Hozzá kell tenni, hogy az igazi Hang nem tudott megjönni. Még ez sem az. Nekem egy új AZ-3-am van, ami úgy tűnik alapvetően (igazából nem vagyok ezen meglepődve) csöves erősítőkhöz lett hangolva. Talán jobban, mint a régebbi szériák. Kicsit talán sok is neki az információ, amit a Model 5 odatol neki. Nem tudtam még sokat hallgatni ezt a felállást, de így egy újabb hangzást kaptam a korábbiak mellé, így most sokkal több energiával bír a megszólalás.

És most valami teljesen más...

A hajnalban hajló estének azonban itt nem lett vége, mert előkerült egy pici dobozkából két még kisebb a hangfal: a 47 Lab Lens. Igazából csak játék volt a dolog, hiszen állvány sem volt hozzá kéznél, de némi hangolgatás után bizony meglepő hangot produkált ez a kis törpe.

csak az íze kedvéért

Először leginkább énekhangok terén, ott valami félelmetes nyíltságot és erőt mutatott és nem is kis hangerőn. Teljesen doboztalan hangja van. Aztán meg olyan teret rajzol, hogy azon már helyenként csak nevetni lehetett. Dobtam rá Anima Sound System-et is, halljuk hogy vérzik el, de nem. Nyílván korlátos volt a mélyátvitel, de messze nem annyira, mint a méretei sugallnák. Annál sokkal többet tud. És darálja a ritmust, gyors, pereg, pontoz, ebben is jobb volt, mint az AZ-3. Igazából úgy általában jobban illet ebbe a rendszerbe, mint az AZ-3.

Érdekes volt még hogy mit kezdett a rendszer a két hangfal esetén az összekötőkkel. Az AZ-3-al a végeken a kerekebb, barátságosabb, melegebb KSL-SPc-ből gyártott IC volt a befutó, a drágább, gyári VC nem működött olyan jól. A Lens-re váltva viszont a VC ugrott nem is kicsit előre, pontosabb, precízebb, még eszköztelenebb lett vele a hangkép. Egyértelműen hallható volt, hogy a KSL-ből készült IC inkább békít, mintsem könyörtelenül igazat mondana. 

Szó ami szó, nagyon érdekesre és tanulságosra sikerült a látogatás. Hasonló lehet, mikor egy tapasztalt kereskedő telepíti a berendezést az ügyfél otthonában. Nem tudom ez mennyire elterjedt idehaza, de véleményem szerint egy gyakorlott fül nagyon sokat segíthet a hangzásideál megvalósításában. Főleg, ha ismeri a berendezéseket és tudja mit lehet elvárni tőle. Lehet sok elégedetlen zenehallgatónak nem is kellene más, csak egy jobb beállítás a már meglévő rendszeréhez.

Ez már az?

A 15º-os kísérlet kapcsán már eldöntöttem, hogy szisztematikusan utánajárok mi is a helyzet a szobaakusztikával/rendszeremmel kapcsolatban. Nem feltétlen azért, mert annyira nagy a baj, hogy ne tudnék zenét hallgatni. (Bár néha egy-egy hangot behibádzik a rendszer, ami kiránt a zenehallgatásból, na ekkor jön a pakolgatás.) Sokkal inkább azért, mert szeretném kihozni a maximumot abból ami már van. Talán nem mindig az adás-vétel, a készülékek cseréje a megoldás.

Példának okért az elmúlt hetek alatt többféle, jellemzően erősen eltérő hangzást is tudtam összeállítani ugyanazzal a rendszerrel csak pakolgatással.

Hangfalak nagyon messze (kb. 3,5 méter a belső élek között), falhoz közel, erősen beforgatva = órási tér, nagyon nyugodt hang, kíváló felbontás kis hangerőn, de magasabb hangerőn szétesik.

Közelebb rakva (kb. 2.2 méter a két hangfal között), szobába kihúzva, teljesen hallgató pozícióval szembefordítva = tiszta, gyors, torzítatlan hang, ellenben nincs igazi energiája.

Előzőhoz hasonló felállás, de szobában hátrébb és terelőkkel, hangfalak picit beforgatva = előbbinél erősebb prezensz, több dinamika, energia, ellenben van 1-2 frekvencia, amit elveszt a rendszer és nem is annyira "átlátható" a hangkép.

Ha szigorúan "hifista" szemmel nézem egyik sem elégséges, mivel minden esetben van valami probléma, ami túllépi az apróság, finomítás, izlés kérdése kategóriát. Ha zenehallgatásról van szó, az már kicsit más. Mert a hallható hibák ellenére zenél a rendszer, amit viszont meg sok "szép" hangú összeállítás nem hajlandó megtenni. Ezért is töltöm majd minden estém az emeleten.

Ugyanakkor meg, ha már egyszer itthon állnak ezek a berendezések és mivel azért a zene mellett a hifi is a hobbim csak érdekel merre van az arra. Kihozni a maximumot abból, ami van. De hogy tegyem ezt? Honnan tudjam, hogy ez már az, vagy hogy éppen még csak izelítőt kaptam abból, amire képes a rendszer (csak éppen azt gondolom ez már az). Vagy éppen teljesen máshova hangolom a rendszert, mint amiről maga a termék irányzata szól? Esetleg a szoba eleve lehetetlenné teszi a sikeres felállást (akusztikai kezelés nélkül)?

Ezek a kérdések foglalkoztatnak most engem és ezek mentém próbálom megfejteni, hogy vajon ez már az?

Ő is azt nézi ez már az-e...

15º

Újabban a zenehallgatás és a hi-fi mellett újabb hobbim lett: szabadfogású hangfalpakolás. Még az edzőtermek dolgozz/pihenj/dolgozz ritmusa is megvan, hiszen: hangfalat arréb rak, leül hallgat, picit igazít, megint leül, felpattan forgat, stb... Aztán pár ismétélés után mindig megunom és marad a zene. Mert a helyzet nem katasztrofális, de valami apróságba időként csak-csak bele tudok kötni. Van, hogy 4-5 lemez is lemegy és a hatodikon csinál valami pici furiságot a rendszer. Akkor aztán nem hagy nyugodni a dolog. Végtére még lehet nagyobb is a baj, mint gondolom, csak éppen ez a rendszer annyira szerethetően szól kis hangerőn, hogy alig "gerjesztem" a szobát. Éppen ezért volt igen tanulságos egy látogatás, ahol a nagyzenekari felvétel nagy hangerőn teljesen összezavarta a rendszert. Ugyanakkor hallani lehetett, hogy nem maga a rendszer van bajban, hanem a szoba limitál/zavar. Nincs mese, kezdeni kell valamit a szoba akusztikájával, mégpedig valami koncepció mentén.

Én például igen gyanakszom a tetőszerkezetre:

első számú gyanúsított

Közvetlen alá állva ugyanis még a saját hangunk is megvátozik, kissé visszhangos és öblös lesz. A hangfalak pedig közvetlen ez alatt állnak. Az AZ-3 egyenesen ide teríti a hangját ha a falhoz teszem a gyári ajánlás szerint. 

De sandán méregetem időnként ezt is:

Másodrendű gyanúsított

Akárhogy nézem ez egy (párdon, kettő) kürtő üveggel az alján. Mondjuk jó messze oldalt, de akkor is. Ezek persze csak találgatások, megérzés, semmi más.

Ettől teljesen függetlenül észrevettem, hogy új bejegyzés írásakor új gombok is felkerültek a blog felületére. (Valószínűleg régóta ott vannak, csak nem foglakoztam velük.) Például olyan, hogy statisztika. Gondoltam megnézem hogy áll az átlag 7.5 olvasóm, de ettől még érdekesebbet is találtam, mégpedig hogy a blogomra linkelt egy fórum. Odakattintva  érdekes akusztikával kapcsolatos beszélgetést találtam. Rábukkantam többek közt egy olyan elgondolásra is, mely szerint érdemes kipróbálni a hangfalak asszimetrikus felállítást a szobában. A részletek a fenti linken olvashatók, amit én megértettem belőle, hogy a ferde felállítás mellett - ami legyen mondjuk 15º - a szoba nem egy "vonalban" lesz gerjesztve a hangfalak által és így nehezebben alakulnak ki hullámfrontok. Kicsit jobban terül a hang a szobában. Mivel a kísérlet semmibe sincs még több olvasgatás helyett inkább kipróbáltam.

Se nem 14, se nem 16.

A fenti képen látható vonal mentén állítottam fel a hangfalakat, majd hozzáforgattam a szönyegeket és a széket is. Szándékomban volt fotókat készíteni a végeredményről is, de csak nem sikerült. Milyen változást jelentetett? A középtartományban (de csak ott), több részletet például. Hogy ez jó volt-e, vagy nem, nem tudom. Bowie hangja közelebb jött, emberibb lett, ez tetszett. Ugyanakkor a felvételen esetlegesen megjelenő szalagzaj is sokkal hangosabb lett, ez viszont nem hiányzott. Kicsit minden nagyító alá került. Sajnos pont ott történt visszalépés, ahol eddig is "baj" volt, azaz sűrűbb zenéknél nagyobb hangerőn. Ezen felállás esetén már szétesett a ritmus és "kiüresedett" a hang, hiába voltak mélyek, mégse volt meg az alapja a megszólalásnak. Egy estét hallgattam így a rendszert, aztán másnap nem bírtam, hopp és vissza is kerültek a hangfalak eddigi helyükre. A 15º-al kapcsolatban azonban a legzavaróbb talán mégis inkább maga az asszimetria volt. Kényelmetlenül éreztem magam a szobában "ferdén". Azt hiszem még ha javult is volna valamit a hang, akkor se maradt volna így a rendszer e végett.

Ugyanakkor az ötlet érdekes és el tudom képzelni, hogy valahol segít. Egy próbát megér.

Az egyik leg...

...szebb lemez (most a külalakot értem), ami eddig a kezembe került. Élőben egyszerűen lenyűgöző valamiért ez a grafika. A tok papír és nem ennyire fekete mint a képen, a rajz pedig kidomborodik. Persze nekem a zene is bejövős, de régen forgattam ilyen szívesen kiadványt a kezemben.

Purity Ring - shrines

AN-B

Kék
(lenne, ha nem szórakoznék a virtuális objektekkel meg filmekkel)

A Quad rendszerről való fellépés keretében lecseréltem eddig a hangfalat és az erősítőt. A CD játsztót belátható időn belül nincs kedvem bolygatni, de mi van a kábelezéssel?

Hát kérem semmi. Szinte szó szerint. Pedig az integrált erősítőre váltásnak az egyik oka éppen a kábelezés volt. Mégpedig hogy a lehető legkevesebb kelljen. Alapvetően nem hittem a kábelek hatásában (és fontos kiemelni, hogy a múltban hitről beszélhetek), de az a pár tapasztalás amivel időközben gyarapodtam viszont valós élményekkel gazdagított. Egy pontig el lehet jutni a karosszékből okoskodva, de első szám egyes személyű tapasztalás nélkül az elmélkedés hamar zsákutca lesz.

Nos, az Excalibur kábeleket eladtam. Mindet. Nem voltak rosszak, de az AZ-3 mellett érezni lehetett, hogy hifiznek. Már a Quad-nál is megjegyeztem, hogy eltűnik velük kissé az élet a zenéből. Az AZ-3-al ez jobban érezhető volt. Véleményem szerint még a hangfalkábel volt a legerősebb darab a tápkábel/összekötő/hangfalkábel trióból.

Ami viszont eztán jönni fog (majd), az a saját határaimat feszegeti azt illetően mennyit vagyok hajlandó egyáltalán kábelezésbe invesztálni. De az még a jövő, magam se tudom mikor és egyelőre semmi nincs belőle realizálva. Visszatértem a saját magam által eszkábált Hivox szén vezető alapú összekötőre, CAT7-ből készített hangfalkábelre és mezei tápkábelekre. Tán' többen is felszisszenek, hogy így megfojtom a rendszert, igazuk is lehet. Egyszerre azonban mindent nem lehet sajnos...

Most viszont mégis egy kábelről írok. Igaz kissé rendhagyó módon mivel a kábel nem az enyém, csak vendégszerepel a rendszerben. Ellentétben azonban az Eastern Electric BBA-val (ami szintén vendégzenész volt) ez a kábel az elmúlt hetekben olyan alapvető eleme lett a rendszernek, hogy nem tudok nem írni róla.

Hozzákerülésének története visszavezethető az itt a blogomon is megírt "köreimre" az AZ-3-al illetve azok elhelyezésével. Nem sokkal a bejegyzések közzététele után levelet kaptam egy másik magyar audio blog (Earblog) szerzőjétől: milyen kábelek is vannak rendszerben? Felmerült benne a gyanú, hogy az általam akusztikai jellegűnek észlelt problémák részben akár máshonnan is eredhetnek. Tapasztalata szerint  abban, hogy 100-150 Hz körül annyi nyűg van a dobozokkal, nem csak a belső rezonanciák, az ilyen-olyan nyílások, meg a szobaakusztika a bűnös, hanem elég sok kábel is. Levélt levél követett, mígnem egy ma oly ritkán tapasztalható hozzáállás és segítőkészség révén ajtómnál landolt az AN-B hangfalkábel. Ez egy régebbi típus, még a japán. Itt is és ez úton is köszönöm!

Az AN-B megérkeztekor egyetlen szál CAT7 volt mint hangfalkábel bekötve, olyan 2 méter hosszban. Átmérője ellenére nem éreztem mélyhiányosnak a hangot. Az AN-B ehhez képest jóval vastagabb, "normál" kábel méret. Másik fő különbség, hogy jóval hosszabb a kiszerelés, mint a 2 méter CAT7-em.

Először nyilván egyszerűen csak kicseréltem a kábeleket és hagytam mindent ahogy volt. A változás jól észlelhető volt. Most mondhatnám, hogy több részletet mutat meg az AN-B és mélyebbre is megy vele a hang, de nem ez a lényeg. A CAT7 hozzá képest kapkodott, nem adta meg a teret, időt a történésnek. Az AN-B-vel egyszerre lassult le a zene, miközben mégsem. Több minden vált hallhatóvá és közben mégis minden megtalálta a helyét/idejét. Mondhatnánk azt is, stresszmentes lett a megszólalás. Jobban kilélegzi magát a zene és tovább már nem tudom cizellálni, talán már átjön (Pély Barna után szabadon).

Egymáshoz illenek

Ugyanakkor érdekes mennyire egyértelmű volt, hogy megint mozgatni kell a hangfalakat. Felcsaptam hát még egyszer az AZ-3 kézikönyvét, ahol összesűrítve a következő ajánlások olvashatók:

- Tedd sarokba, mert úgy terveztük, akkor lesz jó a basszus
- Ha nincs sarok (mint nekem), tedd rá a falra. Ha túl sok a basszus, told közelebb a falhoz
- Tedd a lehető legmesszebb a hangfalakat
- Forgasd be őket úgy, hogy a hangszórók képzeletbei tengelye előtted találkozzon 1-2 méterrel

Na most próbáltam én ezt így már, persze hogy. Ezzel kezdtem. De búgott, mint a fene. Az AN-B-vel a hangfal hátában viszont megint ott motoszkált bennem, hogy csak nem akarhat már nekem rosszat a gyártó ha már ezt így leírta. Terelősarkak ki, hangfal falra rá. Ezúttal azonban a hosszabb AN-B jóvoltából távolabb kerültek a hangfalak. Kicsit több, mint 3.5 méter van köztük. És nem búg. CAT7-el búgott, ezzel nem.

Ennek egyik tényezője a kábel, a másik a szoba alakja, amire még külön posztban kitérek (az a távolság a hangfalak között nagyon nem mindegy nálam). Mindenesetre trükközhettem a CAT7-el amennyit akartam, 20 perc után jobb hangot csináltam az AN-B-vel, mint amazzal. Ráadásul úgy állnak a hangfalak, ahogy a gyártó is ajánlja és számomra ez is megnyugtató.

Úgyhogy most élvezem amíg nálam van és teszem félre a filléreket a saját kábelemre...

Innen indul a hatás

Elköszönő - Dynaudio DIY hangfal

Mikor is került hozzám...olyan 2004 - 2005 körül? Jó pár éve már. Nagyon sokba került, nagyon megtetszett a hangja.

Aztán úgy éreztem sosincs rendesen kiszolgálva. Vagy a szoba volt túl kicsi, vagy az erősítő túl gyenge, a forrás csak épp egy lap-top. Igazán talán sose állt köré össze egy hozzá méltó rendszer. Egyszerűen túlvállaltam magam vele.

Mire meg kezdhettem volna vele valamit, addigra megváltozott az ízlésem. Ugyan erre a DIY megoldásra nem annyira jellemző az, amely egynémely gyári Dynaudio hangfalra - nevezetesen hogy csak közepes hangerő felett kezdenek el élni és korlátlan áramot felzabálnak az erősítőből - azért ebben az irányban van.

Engem meg jobban kezdtek érdekelni az eleve nagy érzékenységű hangfalak, valahogy élőbbnek találtam mindig a hangjukat.

Eladni azonban nem akartam. Nem kaptam volna érte egy petákot sem. Megalázó dolog lett volna főleg ahhoz képest amennyibe került. Úgyhogy hosszútávú "kölcsönbe" adtam egy közeli barátomnak. Hallgatva és járatva lesz ez a hangfal ami az utóbbi kb. 1 évben szinte meg sem szólalt nálam. És hát mi másra készül egy hangfal ha nem erre?

Csoportkép a költözés napján

Tim de Paravicini csövekről és egyebekről

Néha nagy ritkán belebotlok egy-egy interjúba amelyben - számomra - különösen érdekes gondolotakat feszegetnek. Ez az aktuális annyira megtetszett, gondoltam lefordítom hogy a mi nyelvünkön is elérhető legyen.

"Sok kapcsolásodban használsz csöveket. Egyesek azt állítják, hogy a csövek páros felharmónikus torzítása egyfajta "szép hangzást" eredményez. Felhasználod a csöveknek ezt jellegzetességét, vagy mindig a lineáris tartományt választod?

Nem hagyatkozom a csövek torzításaira. Nem akarom, hogy bármilyen "hangja" legyen a készülékeimnek. Annak kell kijönnie belőle, ami bement.

A csöves készülékek "meleg" hangzása a magas hangok zártságának, a rossz minőségű transzformátoroknak és a magas kimeneti impedanciának a  túlterhelése okozza. A kimeneti transzformátorok és az alkalmazott visszacsatolás következményeként sok csöves kapcsolásnak van egyfajta mélyfrenkvenciás instabilítása ami aztán túltengő basszushoz vezet. A csöves kapcsolásokban tapasztalható bármiféle melegség hiba, csak éppen ezt nem szeretik tudomásul venni.

Nem kellene csöveket használnom a kapcsolásaimban, csak marketing okok miatt teszem. Pontosan ugyanazt meg tudom csinálni félvezetőkkel is. Bármelyikkel meg tudom valósítani amit akarok és nem szeretem egyiket jobban, mint a másikat. Nem lehet kihallani melyik melyik. És az elektronok sem emlékeznek rá merre jártak! Csak a végeredmény számít.

A legtöbb tranzisztoros kapcsolás felépítése különbözik a csöves megoldások felépítésétől és többnyire ez a különbség az, amit hallunk, nem azt, hogy cső vagy tranzisztor szól. A csövek fő előnye, hogy egy átlagos cső nagyobb erősítéssel bír, mint egy átlagos tranzisztor. Továbbá, a csövek nem rendelkeznek azzal a hatalmas tárolási idővel amivel a tranzisztorok. Nagyon gyorsak. A csövek minden erőlködés nélkül elmennek 100MHz-ig."

Forrás

MacBook vs. MacBook

Rövid szösszenet...látogatás alkalmából volt alkalmunk összehallgatni egy régebbi meg egy picit újabb MacBook-ot közvetlen az optikai kimenetéről bele a Quad CD játszóba. Igaz, nem az optikai kimenet a legajánlotabb minőségi zenehallgatásra az opto átalakító okozta jitter miatt. Bár például a Naim szereti ezt a megoldást, mivel így teljesen földfüggetlen a számítógép és az audio rendszer összeköttetése. De hogy el ne kalandozzák, hát elég nagy különbség volt a két MacBook között. A régebbi (fehér) jelentősen laposabb, élettelenebb hangot adott. Igen nagy volt a különbség a magas tartományt illetően, ahol a fehér MacBook nagyon nem remekelt. Talán ezért is a döglött hang. Mindenesetre érdekes. (Mindkét gépen az aktuális iTunes adta az alapot, extra szoftverrel most nem kísérletezünk.)

Ja, és a CD-vel egyik sem volt partiban természetesen.