Avantgarde Acoustic Uno Nano

...meg még több egyéb apróság, mert valahogy azok is gyűltek.

Megvalósítani egy álmot..

A történet persze több éve kezdődött. Aki olvassa a blogot, annak nem titok, hogy vonzottak a tölcsérek, írtam is róla, mikor volt nálam Solo kölcsönbe. Azóta szerettem volna kipróbálni milyen az együttélés. Mert hogy rövid távon nagyon leveszi az embert a lábáról az Avantgarde, az világos. Másik dolog együtt élni vele.

Aztán majdnem mégsem vettem, mert nagyon beleszerelmesedtem az AN E hangjába. Mégha régi is volt, akkor is. A bakancslista azonban bakancslista, azért van, hogy végigjárja az ember.

Legyen akkor tölcsér! De melyik és honnan? Egy dolog álmodozni valamiről, más azt valóban meg is szerezni. Ezekből a hangfalakból eleve nem sok van itthon, még kevesebb, ami nem nagyon öreg. Marad a külföld, lehet nézegetni a hifishark-ot például.

Nagyon más érzés volt azzal a szemmel nézegetni a hírdetéseket, hogy vásárlási szándék is van mögötte. Milyen messze van? Vajon tényleg hibátlan? Ráadásul az összes lehetséges jelölt egyszerűen túl messze volt. Mármint nekem...ha én vezetek akkor mondjuk napi 800km még biztonságos. Ha ennél több, akkor kettévágom. Mindegyik 1200km felett volt. Azaz 2 nap oda, 2 nap vissza. Ez nekem túl sok kiesés.

Azért érdeklődni kezdtem. Magánszemélyek és kereskedők a két nagy halmaz. A kereskedő a kommunikáció miatt esett ki. Félszavakból odaugatott válaszok tarkítva az " elküldhetem futárral, de drága lesz neked" megjegyzésekkel nem nyerő.

Magánszemélyeknél előbb persze mindenképpen személyes átvételt preferáltam. Egy hírdető rögtön ki is esett (mindenképpen csak postázni tudott volna, mert épp elköltözött, máshol van a hangfal stb...). Végül két Uno maradt a listán, egy G2-es (ettől egyel újabb kicsit drágábban) és a bejegyzés tárgya. Itt már csak a kommunikáció milyensége és az eladó lekövethetősége döntött.

Ez a példány Finnországból került hozzám. Az eladó egyetemi tanár (megtalálható az aláírásában szereplő egyetem honlapján), költözés miatt adja el (egyetem lapján szintén kint, hogy relokálják), Avantgarde galériában fent a rendszere. Facebook-on megtalálható, levelekre gyorsan és emberi módon válaszol. Megállapodunk, hogy utalok és ő postáz. Nem alkudtam, csak annyit, hogy a megjelölt árban legyen bent a biztosított küldés (mint kiderült ez önmagában kicsit több, mint 400EUR lett neki).

Azért sok minden átfut az emberen, mikor egy nagyobb összeget elutal bele a világba és reméli, hogy végül mégsem téglákat kap a csomagban. Bíztam a megérzésemben, abban ami például a G2-es eladótól távoltartott.

Emberünk egyébként nagyon precíz volt a csomagolást illetően és folyamatosan tájékoztatott róla hogy áll a folyamat. Küldött például ilyen képeket, mikor feladta a csomagot.

Nem kavics van a dobozban

Csak mert így nem látszana mi is van benne

160kg egyébként a pár, muszáj volt palettán küldeni. Összességében már a vásárlás is érdekes tapasztalat volt. Meg azt hiszem szerencsém is volt, mert egyben és épségben érkeztek házhoz a hangfalak.

Mert hogy rövid távon nagyon leveszi az embert a lábáról, az világos...

Legalábbis eddig ez volt a tapasztalatom akárhányszor AA tölcsért hallgattam. Egyszerűen letaglózott az semmi más hangfalhoz nem hasonlítható dinamika, sebesség és erőtlen energiakonverzió amit ezek csinálnak. Éppen ezért fejben arra a kihívásra rendezkedtem be, hogy milyen ez hosszú távon.

Ehhez képest az üzembehelyezés után messze nem az történt, amit vártam. Ideges, átláthatatlan, magasba húzó hang, az lett. Se dinamika se sebesség. Elég kétségbeejtő volt.

Mikor elvitték az E-t ledobtam őket, hogy a vevő meg tudja hallgatni, így ni:

Lezenélte a majdnem huszonéves E, így a szoba közepére dobva.  Sejlett valami a potenciálból, de hogy hámozzam elő? A következő 2-3 hétben több turpisságra is sor került.

Az első, amivel komolyan el kellett játszani az elhelyezés és a szub beállításának sokszöge. Mert ugye nem mindegy, hogy hol a hangfal, ahhoz képest hol ülök, mennyire engedem fel a szubot és hol vágom az alját, mennyi hangerőt adok neki. Ez így nagyon sok paraméter egyszerre.

Ezt mind lehet nyomogatni meg kapcsolgatni

Meglehetősen máshol kötöttem ki végül, mint a gyári ajánlás.

A következő fejbekólintás a kábelezés volt. Nem fektettem eddig túl sok hangsúlyt erre a témára. Most éppen AN Lexus hangfalkábelek vannak meg Lexus IC a rendszerben. Hogy nem írtam külön beszámolót róluk jelzi, hogy bár hallom amit csinálnak, nem tartom kiemelkedő fontos dolognak. Illetve tartottam. Ugyanis szállítanak a hangfalhoz is egy kis kábeldarabkát, amivel az alsó szub/magas részt össze lehet kötni a középtölcsérrel. Amolyan 50 cm-es jumper kábel. Eladóm említette, hogy ezeket ugyan küldi, de neki eszébe se volt sose használni. Gondoltam nekem jó lesz, mit árthat. Aztán a próba kedvéért bekötöttem helyettük a 47 Lab kábelem (úgy is kihasználatlanul hevert, miért ne alapon). Minden előítéletem ellenére a változás nem kicsi volt. Szelidült a magas és végre megjelent némi szellőség a hangban, nem csak ordibált minden. Lett a hangoknak saját kis tere, lecsengése, helye, értelme. Mindez előtte csak valami baltával faragott kiabálás volt - elég elkeserítő élmény volt. Először itt lélegeztem fel, hogy lesz ebből még hang.

Aztán megint csak kábel, de most a Quad előfok és CD között használt Quadlink. Ez kicsit trükkösebb, mert itt nem csak a kábel volt a ludas, ha jól tudom plusz elektronika is belekerül ilyenkor a jelútba mind a CD, mind az előfok esetében. A lényeg, hogy igen egyszerűen tesztelhető mi történik, mert a Quadlink-et meghagyva a CD-t be lehet kötni a normál RCA kimenetéről az előfok egyik AUX bemenetére. Ilyenkor egy bemenetválasztással lehet egyszerűen váltogatni a Quadlink és a normál RCA megoldás között. Döbbenetes mennyit ront a Quadlink megoldás. A Quad által javasolt kábelezéssel felmászik a falra a hang és ott is marad tapétának, megeszi a középtartomány kiállását, a zene prezenszét. Nem is értem. Ennyit a gyári ajánlásról.

A szélen itt megjegyezném, hogy az se semmi, hogy így, Quadlink nélkül csak és kizárólag két távirányítóval használható már a szett. Iszonyat béna megoldás.

Még kábelek...

Itt inkább az északi rendszerető énem játszott közre. Egységes megoldást szerettem volna a tápkábelezésre/elosztóra, de nem akartam vagyonokat költeni rá. Ezért aztán idehaza csináltattam magamnak Kontaset elemekből elosztót. Meg Lapp kábelek, Bals dugók...kellett nekik 2-3 nap, míg lecsillapodtak a helyükön. Elsőre úgy tűnt nagyon hifiznek és szétcsapják a hangot. De az is lehet, csak képzelődtem. Most nem gondolok semmi ilyet a hangról, de külön nem tesztelgettem őket.

Viszont ránézésre meg olyan lett a rendszer, mintha lefejelte volna a padlót Miss Medúza.

Elég kautikus látvány

Elhatároztam, hogy ezzel valamit kezdek. Nyílván óriási fantáziával ebből egy (jókora) doboz lett, ami nemcsak az elosztót, de a feles kábelhosszot is képes elrejteni. Ráadásul így szebben terelhetők külön a tápkábelek meg a jelkábelek.

Tető nélkül, install közben

Benne a felesleg

Egyből szebb

Viszont nem pici

Tovább a minimalizmus útján...

A letisztultságra való törekvésem következtében az eredetileg általam készített, kicsit mancsos-lábas akusztikai elemeket is lecseréltem egy hazai manufaktúra termékeire (KR Akusztika). Valamint egy lépésben megszabadultam az IKEA lebegőpolcoktól is. Zavart, hogy gyűjtik a port és picit nem merőlegesek a falra.

Egyik hátul

Másik hátul

Az elsők meg látszanak a többi képen. Bársony(szerű) bevonattal rendelkeznek, igen szépen vannak megcsinálva, tényleg összehasonlíthatlanul igényesebbek a saját kis tákolmányoknál.

Hangra elsőre kicsit "hidegebb" lett a szoba, talán mert nem olyan vastagok, mint az eredetiek voltak? Némi minimális hangfal tologatással helyrehozható volt a dolog és a végére kicsit levegősebb, frissebb is lett a hang. Bár itt az esztétika legalább olyan fontos volt, mint maga a hatás, lévén eleve nem volt már rossz az akusztika.

De most akkor milyenek a tölcsérek?

Kérdezheti jogosan az olvasó ennyi "kitérő" után. Idézőjelben érthető persze csak a kitérő, mert minden beleszól a hangba és a tölcsérek ezt meg is mutatják.

Összességében ha az előző hangfalammal, a Note E-vel kellene összehasonlítanom azt mondanám, hogy az E azoknak való, akik zenét szeretnének hallgatni. Nagyon barátságos, megbocsájtó hangjuk van, a lényegre, a zene üzenetére koncetrál. Nem hifizik, nem felvágós a hangja. Az Avantgarde nehezen ajánlható ugyanennek a körnek, mert kötelező vele hifizni. Megmutat minden slendriánságot a rendszerben és reagál mindenre. A szubját meg van aki fél évig állítgatja. Cserébe ha sikerül ezen magunkat túlrágnunk ugyanúgy képes a zenére figyelni, de már egy más szinten mint az E. Tudja azt a trükköt, hogy beránt (érzelmileg is) a zenébe. Libabőröztet és bizseregtet, akkor is ha 5 perce még egyáltalán nem voltam ráhangolódva a zenére. Időnként elámít a hifikungfuval, amit szintén csuklóból kiráz. Igazi nagyvonalú hang, ha kell bent a szobában a teljes kórus, de finomságokat se nagyolja el. Sőt, ezeket tudja egyszerre és ettől átütően életszerűen tud szólni. Nem annyira elnéző a felvételi hibákkal, mint az E, sokkal jobban mutatja őket, de nem lesz hallgathatatlan a produkció. Nyers erővel nyer a felbontás és a tiszta hangzás.

Nagyjából 2 hónapja hallgatom őket, amiből az első 3 hét inkább rossz értelembe vett hifizés és "hangkeresés" volt.  Ennyi idő után az tudom mondani, hogy megmarad a zene a megszólalás grandiózussága ellenére emberileg befogadhatónak, nem fáraszt, nem űz. A nagy kérdés nyílván az, hogy mit mondok majd mondjuk 1-2 év múlva. Meglátjuk...

Mindezek mellett biztos vagyok benne, hogy van még tovább ezekkel a hangfalakkal. A Quad-ok hozzák amire szántam őket, nem rántják mélybe a rendszert, de lesz ez még ettől jobb is jobb elektronikával.

Mindenesetre most megint hosszabb szünet következik, mert ezt az évet tettem fel arra, hogy eljussak egy szintre, ahol egy időre (értsd 1-2 évre) megállok és átengedem a terepet a zenének. Van pár száz lemez, amit lehet újra hallgatni...

Ma reggeli fényben

Quad Elite CDS + Eilte Pre

A Shigaraki után némi vákuumba kerültem merre tovább.

Logikus választás lett volna egy Note CD játszó, amit talán éppen ki tudtam volna finanszírozni (mármint olyat, ami kb. egy szinten van a Quest Silver-el, azaz 4.1x), de akkor annyi is lett volna idénre a láncépítés, megint maradtam volna előfok nélkül (mert ugye ez se lehet akármilyen, Note esetében minimum M2, de inkább M3). Abban sem voltam biztos, hogy egy Note CD játszó egyáltalán meg tud hajtani egy passzív előfokon keresztül direktbe egy végfokot. Úgy gondolom nem erre lett tervezve. Tehát előfok és CD egyszerre nem megy.

Szóval elkezdtem nézelődni milyen megoldás jöhet még szóba. Persze fontos lett volna, hogy egy gondolati "családból" származzon azzal, amit elkezdtem építeni.

Nagyon szűkült a kör. Egyrészt olyan termékek jöttek szembe, amik szimpatikusak voltak, de élő embert nem találtam aki hallotta volna. Ilyen volt az Ancient Audio Lektor (ebbben van előfok is).

Másrészről volt egy-két jelölt, amikről azok akik ismerik valamennyire az ízlésem és valamennyire a terméket egyszerűen lebeszéltek. Ilyen volt például a Wadia 381. Nem találtam embert, aki ajánlotta volna nekem.

Ráadásul árban ezek a dolgok számomra már nehezen sorolhatók a kipróbálom aztán meglátjuk kategóriába.

Hagyaték

Aztán bevillant a Quad. Szerettem amíg volt és működött. A Shigaraki egy nyitottabb, szórakoztatóbb hang, de a Quad megfelelően kiegyensúlyozott karakterrel rendelkezik ahhoz, hogy hosszú távon is együtt lehessen vele élni. Meg hát talán eddig ér Csontos István "hagyatéka"? Nem egyszer láttam/hallottam Quad elektronikát (leginkább CD-t) Audio Note/47Lab/Avantgarde rendszerekben amiket ő állított össze. Az a bizonyos "gondolatiság". Tapasztalatom szerint alapvetően a készülékek által képviselt irányzatnak kell stimmelnie egy rendszerben. Vannak variácók és szintek is ezen belül, de ha egy irányba húznak a lánc elemei akkor már nagyjából nyertünk.

Szóval Quad. És ezt most kéretik nem félreérteni, de a fenti példákhoz képest majdhogynem aprópénz. Mármint újonnan. Talán ezt volt a legfurább lenyelni, bármilyen képtelennek is hangzik. De hát ahogy mondani szoktam, nem büdzsére, hanem hangra vásárlunk.

Ha viszont nem viszik a fél házat a CD játszóért, akkor mi lenne, ha kipróbálnánk a hozzá tartozó előfokot? Ennek meg egyik fő oka a "lustaságom". Az elmúlt időszakban a Heed passzív előfokkal elégszer átéltem, hogy milyen oda-oda sétálni a potméterhez zenehallgatás közben, míg a lemez elején megtalálom a hangerőt ami éppen a felvételhez szimpatikus. Nem kérek sok mindent így a 21. században, de a hangerőszabályozás távirányítóról azért nem rossz dolog. Bónusz, hogy így egy gyári távirányítóról minden funkció elérhető.

Úgyhogy ez úttal teljesen szokványos módon felhívtam a magyar forgalmazót (hifibarlang), hogy van-e ebből párosból. Volt, vettem. CD-t nem szerettem volna használtam venni, ezt az előfokot meg nem is tudom láttam-e már használtan. Ha jól értettem a közeljövőben drágábban fognak a polcra kerülni sajnos a Quad termékek. Hallottam új árakat (CDX például), nyilatkozzon minden kedves érdeklődőnek a forgalmazó ez ügyben, de azon az áron már sokkal többet gondolkodtam volna.

A technika

Pár szó magukról a készülékekről. Egész csinosak feketében. Az előd szürke, kék, zöld színei után kifejezetten komolyabban vehető külcsínre. Persze itt vannak a fehér/kékes kijelzők és a szintén fehér színnel világító Quad felirat. Utóbbi nem túl nagy, előbbire meg gondoltam úgy is kikapcsolható. Kivéve, hogy nem. Azaz félig. Mert a CD kijelzője valóban kikapcsolható, de csak a saját távirányítójáról, az előfokéről (ami rendszertávként is funckionál) nem. Mi az értelme ennek az egésznek?

Főleg azért furi, mert ha a gyári ajánlás szerint kötjük össze a CD-t az előfokkal, akkor majdhogynem egy egységgé vállnak. Vezérlésre és jelátvitelre ott a Quad link, egy RS232-höz hasonló soklábú kis csatlakozó, ami annyira rövid, hogy csak egymás tetejére lehet tenni a két készüléket.

Ezen szimmetrikusan közlekednek a jelek, meg pluszban még van csatorna a rendszervezérlő jeleknek. Csak az előfokhoz jár. Van még pici tápkábel is, amivel a CD az előfok 230V-os kimenetéhez tud csatlakozni, tehát a ki-be kapcsolást is intézi az előfok. Konformizmust választottam és így, a gyári ajánlás szerint kötöttem össze a két készüléket.

Így tulajdonképpen lett egy CDP-hez nagyon hasonló, csak éppen kétdobozos CD játszóm, analóg bemenetekkel és nem a CD-be beépített digitális hangerőszabályzót használhatom, hanem a Pre-be épített analóg (de digitális szabályzású) megoldást.

Sajnos a Pre ugyanúgy 32 fokozatban szabályozza a hangerőt, mint annó a CDP és ugyanúgy időnként túl durvának találom a lépéseket. Viszont nem esik a minősége alacsonyabb hangerőn úgy, mint a CDP beépített digitális megoldásának.

Meg még talán annyi, hogy a CD nem szereti az írt lemezeket. Nem nagy truvájjal készítettem eddig a lemezeket (kiadatlan stúdiofelvételek, koncertek) egyszerűen a MacBook-ot használtam erre. A Shigaraki-nak ezzel nem volt gondja, sőt az átmenetileg (alig) használt Pioneer DVD játszó is megette őket. A CDS vagy be sem olvassa, vagy ha mégis, akkor nem játsza le. Ennek nem örülök.

A hang

Józan alternatívaként vettem a párost, nem számítottam világverésre és pontosan valami ilyesmi történt. A Quad - mint mindig - különösebb magamutogatás nélkül, de azért biztos kézzel szépen elzenélget. Akármeddig hallgatható, nincs digitális, éles hangzás és sokkal inkább a zenei történést teszi előtérbe, mint a hifis paramétereket. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a páros így együtt több felbontásra képes, mint a Shigaraki, gondolom mert az előfok rendesen hajtja a végfokot.

Amíg nem volt CD játszóm próbáltam együtt élni a Pioneer DVD-vel. Mondogattam magamnak, hogy elvileg csak nüanszokról beszélünk, finomságokról, csak nem vágja haza az egész rendszert. De. Volt, hogy komplett hét kimarad zene nélkül. Kár is elemezni a sok okot miért, nem húzott a rendszer, hogy menjek hallgassam. Szép lassan leépült a hobbim, téli álomra ment. Hát ezt csinálja egyetlen rossz komponens.

Ezek után a Quad igazi megváltás volt. De mindenféle dolgok közül legelébb azt tűnt fel, hogy megint vannak érzései az énekesnek. A hang nem valami papírból kivágott rajzolt körvonal. Hogy mennyi finomág van az énekben, apró tonális váltások, színek. Ezek mind sehol nem voltak. Aztán jött a jól ismert és vágyott nyugalom, kisimultság, természetesség érzése ami mindig mutatja a komolyabb elektronikát. A ritmus nem hatásvadász, de egyben játszik a zene minden pólusa, egy ritmusra dolgozik a dobos mindkét keze, de még a lába is.

Aztán meg nehéz a Quad-ról mit írni, mert a leginkább tényleg az igaz rá, hogy úgy rendben van. Klasszikus, tedd le, kapcsold be és használd készülékek. Ez is egyfajta anti-hifi.

JPW Sonata

Névelő

Mióta is van nálam a Sonata? Valamikor nyár elején került hozzám. Története szerint nem magamnak vettem, hanem egy hifi-vel ismerkedni vágyó kollégámnak. Bár drágább hangfalat keresett én csak rábeszéltem erre a filléres apróságra, mondván pont jó lesz a hobbival való ismerkedéshez. Mondhatni tévedtem, mostanra már tisztán látom, hogy a legritkább esetben "ismerkedő" hangfal a Sonata. Éppen ellenkezőleg, de ennyire ne szaladjunk előre...

A történet úgy folytatódott, hogy a kollégának a Sonata hangja "kicsi" lett. Némi tanácstalanság után - nem tudtam magam rávenni, hogy csimm-bumm kommersz hifit ajánlak, holott tudtam, hogy első bikkre tetszene a delikvensnek - elvittem ismerkedésre a saját Quad hangfalaimat. 100-150e közötti sávban 3 hét aktív piaci kutatás után sem találtam semmit, amit őszinte szívvel ajánlatni tudtam volna. Ez is érdekes...Végül soha nem jött már haza a Quad. Nyílván nem volt pisztoly szorítva a halántékomhoz és elsőre párom is nagyon furálta, hogy megválok tőlük. Tervem se volt mi lesz helyettük. Hogy akkor mégis miért? Egyrészt épp eleget hallgattam ahhoz tölcséreket, hogy soha többet nem tudtam utána úgy élvezni a Quad-ot, mint előtte, másrészt örültem, hogy jó helyre kerül.

Annyit még megígértem, hogy segítek eladni a Sonata-kat, hiszen az én tanácsomra vettük és feleslegessé vált.

Addig is, míg eladom, gondoltam elhozom, pötyögjön nálam, míg kitalálom merre tovább. Volt már nálam, igaz csak rövid ideig. Nagyjából tudtam mire számítsak.

Alany

Mit is lehetne még írni ezekről a törpékről? Némi áttekintésnek ajánlom ear és a halfnote bejegyzéseit. Az első darab hozzám is ear jóvoltából került meghallgatásra. Úgyhogy akkor ezt a részt nem is erőltetném, jöjjön a szubjektum...

Illetve még előtte mégis valami. Sosem volt még monitor hangfalam, csak állók. Így aztán állványom se volt. Végül gyártattam magamnak egyet idehaza. HubAudio fantázianév alatt lehet megtalálni a lehetőséget. Kell egy kis idő, míg elkészül, de a végeredmény egy precízen megmunkált, mutatós termék. Színvilágba kicsit illesztettem is a szobához. Öszeszerelés után feltöltöttem kvarchomokkal, a tüskéivel kis márványlapokon ácsorog,  a Sonata és az állvány között pedig kis gumi talpacskák vannak.

Alaposan csomagolt postássúlyzó

Hifi IKEA

Állítmány

Ez a rész ott folytatódik, hogy hozzám került a hangfalka addig míg alapon. Állványom sincs, csak ledobom megint az IKEA Expedit sarkára. Ezúttal Daruma nincs alá, mint a múltkor, a Quad CD helyett a Shigaraki adja a ritmust és a 47 Lab kábelezés se volt még első találkozásunkkor. Mondhatnám,  ilyen se sűrűn van, hogy ilyen elektronikák végére ennyire olcsó hangfal kerüljön. A helyzet azonban az, hogy szokott a Sonata ilyen leosztásba kerülni máshol is. Lemez fel és zene. Lemegy a lemez és jó. Jó, mert nyitott, vidám, élő, pörög és mégis nyugodt. Nem zavar a basszus sem, nekem nem kevés. Elmeséli amit el kell. Tudom, hogy szerzek alá állványt, de kicsit tartok tőle, hogy csak a fal közelisége, a kissé beszorított elhelyezés miatt van ilyen hajtós mélye. Félek kilúgozza majd az állvány és elveszik belőle a dög, ami most megvan benne. Viszont nagyobb hangerőn egyértelmű a stabil, rezgésmentes állvány hiánya, kenődik, kicsit búg a hang. De majd 3 hétig így hallgatom és jó.

Állvány megjön, összeszerel, feltölt, berak...Dög maradt, viszont tényleg tisztult a hangkép. De ennél fontosabb is történik. Aurája lett a hangnak. Legutóbb ilyen a teljes Quad rendszernek volt. Nem tudom pontosan megfogalmazni mi ez, vagy mitől van, de van. Persze, kell hozzá, hogy a hangkép stabil legyen, hogy a csendből szólaljanak meg a hangok, hogy a lecsengések természetesek legyek, hogy legyen attack és drive. De közben meg mégse elegek ezek, vagy tetszőleges további hifis paraméterek. A jelenlétérzetre se tudnám fogni a dolgot, nem az a lényeg, hogy itt van a szobámban éreztre az előadó (bár tud ilyet is, ha olyan a felvétel), inkább talán a zene egy más síkjának a kommunikációjáról szól a dolog. Egyfajta lebegés veszi körül az egész reprodukciót, valahogy elvisz valahova a rendszer, egészen közel a zenéhez. Hangsúlyoznám, ennek semmi köze a hifihez és szerintem nem is mindenki hallja ezt (esetleg tanulni kell?). A Quad rednszer tudta ezt, bár egyfajta sajátságos ízzel, de tudta. Reméltem, akkoriban, hogy akik nálam meghallgatják szintén hallják majd. Talán egy ha. Pedig van a dolog, egyértelműen hallom azt is, mikor megvan és azt is, mikor nincs. Mondhatni ez alapján minősítek már hangot. A mostani rendszer tudja - aminek nagyon örülök! - ugyanakkor sokkal kevésbé rendelkezik saját 'ízzel", mint a Quad rendszer. Egyértelműen felnőttebb hang.

Aztán még nagyon élvezhető, hogy megcsodálhatók, izlelgethetők a felvételek sajátosságai. Bámulatos kötéltánc, hogy van a rendszernek egy talicskányi felbontása (érzésem szerint ezt adja az elekronika) és közben mégsem fordul át túl analítíkussá a dolog, szórakoztató, élvezetes marad a produkció (ez meg a Sonata).

Tovább a Model 5-öt a tölcséren kívül még nem hallottam ilyen jól szólni hangfallal. Ezen azért filóztam egy kört miért lehet ez. Arra lyukadtam ki, hogy a Model 5-öt olyan hangfalakhoz tervezték, amelyeknek tulajdonképpen nincs "dobozuk". Az AZ-3-at nagyon bebúgatta, útólag azt mondom még a Quad-ot is valamennyira. A Sonata-nak ugyan van doboza, de borzasztó pici és zárt. Bírnak egymással és szépen átjön a Model5 erőssége is.

Maradt a Sonata-nak azon tulajdonsága is, hogy valahogy majd' minden zenét képes lejátszani. A Prodigy Poison című mulatósát csak provkációból raktam fel és én lepődtem meg a legjobban mekkorát szeletelt meg fenyegetett a rendszer. A nagyon sűrű, nagy volumenű zenékkel persze bajba lehet hozni, de még ott is oly szerethetően vérzik el a rendszer, hogy kicsit lejjebb tekerve a hangerőt azért csak van kedvünk meghallgatni a lemezt. Persze, az az adernalin löket nem lesz meg, mint a tölcséreknél.

Felkíállítójel

Úgyhogy most ez van. Bajban vagyok ezzel a hifi hobbival, mert ha nem - már párdon - a farokméregetés oldaláról közelítem meg a kérdést, akkor kész a dolog. Hónapok óta ülök le elégedetten a rendszer elé. Általában késő este és nem is vagyok biztos benne, hogy egy nagyobb hang jót tenne a fejemnek. Ez a rendszer szinte üdítő, kis hangerőn is egy élmény. Kilőttem magamnak a tölcsért célnak, erre épült az egész rendszer. Van még kb. 2 évem addig, míg nyugodt szívvel adom ki egy tölcsér árát, nem csak hifi van a világon. Aztán addig még meglátom. De most nem is rohannék hírtelen sehova, hadd szóljon a zene!

47 Lab Model 4717

Bevallom itt én kerestem magamnak a bajt. Miután tántongó lukat vertem a családi költségvetésbe a CD játszóval még volt pofám szimplán csak úgy elkérni az erősítőt is. Minden vételi szándék nélkül az ünnepekre. A forgalmazó meg nem általkodott odaadni - köszönet még egyszer!

Egyszerűen úgy éreztem muszáj utánajárnom mit kezd a CD a saját erősítőjével - nálam. Ennek az utolsó szónak persze itt igen nagy hangsúlya van. Egyrészt mert a blogon csak arról írok, amit itthon, nálam van módóm hosszabb ideig hallgatni, másrészt mert minden komponens csak annyira tudja magát itt nálam kifutni, amennyire az itteni rendszer ezt megengedi. Na most én igen szeretem a Quad hangfalaim, azt hiszem erről a kapcsolatról kész irodalom van ezen a blogon, de nyílvánvaló, hogy egy ilyen elektronika (akár a Model 5, akár a Shigaraki erősítő, pláne a CD) "elbírna" jobb hangfallal is. Ebből így most annyi fog kiférni, amennyit a Quad enged. Megjegyzem, a változásokat a rendszerben szépen leköveti, itt inkább olyasmi lehet, hogy nem tudják az elektronikák teljesen kifutni magukat.

Az erősítő műszaki bemutatását nem erőltetném, sok helyen - Magyarul is - találni róla leírásokat. Kicsi és funky, legyen ennyi elég :)

A meghallgatás élményeit viszont ez úttal nem tudom másképp érzékeltetni, csak ha hangsúlynak melléteszem a Model 5-öt is. Egyrészt mert annak jól ismerem a hangját, másrészt mert a Shigaraki sokat tanított a Model 5-ről is. Meg aztán lesz még a végén egy ritka kűr is egy másik összehasonlítással. Úgyhogy vágjunk is bele a tesztelős hifi legmélyebb bugyrába, ABC és egyéb tesztek. Audiolife meg biztos sírva fakad, de ez van :)

47 Lab Model 4717 vs. Avantgarde Acoustic Model 5

Nagyon ritka kép a blog életében. Belóg a szerző térde a képbe!

Azt már szinte közhely leírnom, hogy a Shigaraki erősítő sem azt a vonalat képviseli, amit külseje alapján gondolnánk (én már picit sem lepődtem meg), ugyanis filigrán külseje ellenére egy valóságos méregzsák, egy ökölnyi méretű energiabomba. Sőt, az energia talán az egyik legmeghatározóbb szó, ami vele kapcsolatban eszembe jut. Üt, rúg, pumpál, fenyeget, rohan ha kell, nem egy öregúr. Viszont sosem bántó, nincs semmi karcos, éles, bántó a hangjában. Ez így önmagában már igen szórakoztató. De emellé még van egy olyan képessége is, hogy valahogy megtalálja, megragadja a zene lényegét, a fő üzenetét és azt tálalja ezzel a mindenképpen élvezetes hozzállásával. Sok hangszeres, sok énekessel és hanggal operáló művek sem képesek kihozni a sodrából. Szegény Quad már annál inkább kapkodja a fejét időnként. A Model 5 ezzel szemben egy szikárabb hang, megvan benne a hajlamosság arra, hogy felkeményedjen a hangja, bár ez lehet csak azért van, mert a Quad azért érzékenységre nagyon nem egy Avantgarde tölcsér. Viszont cserébe dinamikában többet tud, mint a Shigaraki erősítő. Időnként úgy bukkanak elő a hangok a semmiből, hogy az szó szerint ilyesztő tud lenni. Mondjuk ezt én élvezem, de azt hiszem ezzel a kisebbség vagyok. Továbbá a Model 5-be nincs beleépítve a Shigaraki zenelényegfókuszálófluxuskondenztárora, inkább mindent megpróbál megmutatni. Ez egy nagyon nehéz trükk, mert ebből szokott az lenni, hogy darabjaira, szilánkjaira esik a zene a nagy mutatványban és sosem lesz megint egész belőle. De a Model 5 tudja ezt, nem véletlen nem beugró erősítő ő sem.

Van tehát két erősítő, amik számomra meglehetősen másképp állnak hozzá a zenéléshez, de mindketten igazi zenészek. Én egy kicsit mást vártam, mert hát a Model 5 inspirációja Kimura munkássága volt (konkrétan a Gaincard), azt gondoltam jobban egy ívásúak lesznek. De aztán jó is volt így, többet tapasztaltam azt hiszem így.

Volt azonban számomra még egy nyitott kérdés...

Mega Shark vs. Mecha Shark
(47 Lab Model 4717 vs. K.U.K.A.)

gegenüber ellen versus...jáj!

A K.U.K.A. erősítőm ugye egy kísérlet volt arra, hogy mit tudok otthon kihozni Kimura koncepciójából. Igyekeztem semmit sem változtatni azon, amit tudtam az eredeti kapcsolásról, tehát nem építettem bele csak azért is nagyobb kondikat, pufferfokozatot, csövet az elejére, stb...maradt a minimál. Sőt, közben csak végfok lett belőle, hiszen a Quad CD játszóval annó fölösleges volt a hangerőszabályzó az erősítőbe. Igaz, csak rövid kisérletként használtam úgy. Jelen helyzetben viszont képbe kellett hoznom passzív Heed előfokomat, mert a 47 Lab CD nem rendelkezik szabályozható kimenettel. A kérdés tehát az, mennyit sikerült átmentenem a K.U.K.A. erősítőbe az eredeti koncepcióból?

Hát nem sokat. Van a K.U.K.A-nak egyfajta simasága, ami távolról emlékeztet a Shigaraki-ra, de sehol a méregzsák energiaforrás, se a zenefókuszáló képesség. A Shigaraki-hoz képest maradt egy távolibb, kevésbé hangsúlyos hang, pont a lényeg veszett el. Én továbbra is azt gondolom, hogy azért, amennyiért meg lehet építeni nem rossz dolog, mert legalább nem visít. De - nekem legalábbis - nem sikerült az eredetit megközelítőleg sem replikálni és ugye ez "csak" a Shigaraki, a Gaincard (amit másolni próbáltam, illetve próbál mindenki) gondolom még egyel "arréb" van.

Elköszönő - Quad 99 CDP

Ez is egy első, eddig még sosem váltam meg egy készülékemtől azért, mert felmondta a szolgálatot - márpedig ebben az esetben sajnos ez a tényállás. Április óta a rendszerben nem változott semmi, csak a lemezek gyarapodtak. Működött a dolog, a hangsúly a zenére terelődött, a hifi mint aktív hobbi meg is szűnt tulajdonképpen, eszköz lett.

A Quad CD pár hónapja már jeleit adta betegeskedésének. Időnként nem olvasta be a lemezeket. Ilyenkor szegényem teljesen összezavarodott, majd szégyenében moccani sem akart semmerre a becsődölt helyzetből - stand by ki/be, lemez ki/be és ennyi, ment a műsor. Mondjuk 50 beolvásból egyszer ha. Aztán ebből egyre több lett, már 20-ból 1. Egyetlen egyszer olyat is csinált, hogy "túlpörgette" a lemezt, azt hittem felszáll a polcról. (Ezt is csak hírtelen stand-by módba váltással tudtam orvosolni.)

Nem volt mit tenni, utánakutattam hol a szakszervíz idehaza és eredeti csomagolásában útnak indítottam a gyógyulás felé. Egyszerűen nem akartam elengedni, végre összeállt a hang és erre ez.

Nem szeretném idézni a szakszervízzel folytatott telefonbeszélgetésem, a lényeg, hogy volt egy postadíjam az ördögnek, gyorsan elhoztattam lejátszót. Ekkor még mindig nem tudtam mi legyen, felvettem a kapcsolatot mindenkivel, akiről úgy gondoltam segíthet...szakik, német szervíz, esetleg kimérem magam mi a gond...aztán beletörődtem. 3 hete húzodott már a dolog, az emeleti szobában le is állítottam a fűtést, de ez így nagyon nehéz volt. A Quad kitűnően látja el a feladatát mint DAC, de az nekem nem az igazi, kell a lemez. Kell egy új CD játszó. (Igen, nem DAC, ócska, régimódi CD játszó).

A Quad-tól tehát csupa jó emlékkel váltam meg. Mint DAC kelt el, talán 2 napig hírdettem, igaz nem is próbáltam valami eszement árat kérni érte. Viszont jó helyre került, ez vígasztal.

Ha nem lett volna gondja fogalmam sincs mikor cseréltem le volna. Nem egy felbontás bajnok lejátszó de zenél, megbocsájtó a rossz felvételekkel és e mellé még sokoldalú is. Hetekig keseregtem raja, hogy ennyi volt.

Utolsó út

Múlt, jelen és jövő

= Quad 21L. Mármint a hangfalat illetően és persze nem örökre, de jó időre.

Az elmúlt hetekben egyre több és több óra "került" a Quad-ba, ami bizony el is volt lustulva, mivel előző gazdájánál inkább csak álldogált. Szóval pörögtek a lemezek, megtalálták a helyüket a hangfalak és kicsit ki is simult a hangjuk.

Az első pár nap azt állapítottam meg, hogy a hang jóval kisebb, mint amit a Klonedo+AZ-3 párostól megszokhattam. Leginkább az energiák hiányoztak. Az énekhang a sarokban sincs hozzá képest. Oda a nagy érzékenységgel járó apró hangerőn élvezetes zenehallgatás is. Pozitív oldalon viszont ezzel a hangfallal nem veszik össze a Model 5, nincs búgás, dobozhang. Ugyanakkor időnként picit mégis aggresszív volt a hang, de csak picit. Basszusban viszont meglepő mit tol a Model 5. Sokkal mélyebbre megy a 21L most, mint annó 909-essel. Sőt az energia is több lett. Ami azért is meglepő, mert a Model 5 27W-os, a 909 meg 140W-ot tudott 8 Ohm-ra. 4-re meg 200-at. De ez inkább tonalítás kérdése, mint teljesítmény. A Model 5 egy jóval lineárisabb, neutrálisabb erősítő, mint a 909. Amannak a közepei értek aranyat, alul felül konyult a lendület, de nagyon szerethetően. Érdekes volt, hogy ennek ellenére képes volt a hangkép a Model 5-el nagyobb hangerőn összezavarodni. Gondoltam, na ez már a teljesítményre utal. De aztán mégse, csak túl messze voltak a hangfalak. Fél méterrel közelebb költözve már ilyen probléma nincs. Sőt, most valamivel hangosabban is hallgatom a rendszert, mint az AZ-3-al.

Miután aztán megtalálta minden a helyét és én is "csak" zenét hallgattam a rendszerrel kezdte megszokni a fülem a lefele utat és ma már nincs hiányérzet. Sőt, a finombeállítgatásokkal a Quad megint előhúzta kalapjából az eltűnős trükköt, brutális teret rajzol, teljesen levállik róluk a zene. A pakolgatások során a következőket követtem el:

- Visszakerültek a Galgahang állványra a saját üvegeik (edzettek azok is), arra Daruma és arra megint edzett üveg.
- A márványlapok megint beköltöztek a hangfalak alá (próbáltam alattuk is a Daruma-t, de nem jött be. Megette az erejét)
- Ebben a felállásban jól esik a hangszóróselyem, ha a helyén van. Picit lágyabb talán a hang.
- A hangafak nem pont rám néznek, picit látni a belső oldalukat.

Ezzel a rendszerrel hifizni ugyan nem lehet, viszont fel lehet oldódni a zenében.* Ha akarom hallom hol lehetne jobb, de megtanultam értékelni időközben azt, ami jó. És ez jó. Meg nem egy vagyon, nem nyom agyon a gondolat mennyit áldoztam a hobbimra. Ezért marad most jó ideig ez. Mert persze szeretnék jobbat, sőt! Ettől már csak sokkal jobbat szabad, mert különben csak jobbra-balra lépkednék csomó pénzért.

A sokkal jobb azonban sokkal drágább is, annak meg még nincs itt az ideje. Nem vagyok én se megszállot, se szent őrült, hogy csak erről szóljon az élet. Úgyhogy most hosszútáv kezdődik, remélem kibírom ha majd a célösszeg fele már meglesz és nem költöm el :) Annyit elárulok, hogy több éves etapról van szó...

Szóval félidő következik, pörgesse most más a nagyvilágot! A blogírás amúgy számomra élvezetes dolog lenne, csak éppen nem szeretnék arról írni, hogy teszem azt olvastam egy cikket a neten a kedvenc márkám egy termékéről...sok hozzáadott érték nem lenne benne.

* Oly sokszor elhangzik ez a bizonyos " ez a rendszer zenél, amaz hifizik" klisé. Itt van például én mit értek ez alatt. A következő szám a Magashegyi Underground "Ezer Város" című, csak a neten fellelhető újragondolás lemezéről való. Szándékosan lo-fi, ez itt a koncepció része. Amelyik rendszeren csak a hibákat halljuk és hogy torz, pocsékul szól, az nekem a rossz értelemben vett hifi. Ahol pedig a zenét halljuk, az meg nem.

Quad 21L (megint)

Hát ez az, amit még sose csináltam...azaz eddig még sose vásároltam meg újra valamit, amit egyszer már eladtam. Sőt, ebben a minősített esetben nem megint egy 21L-et vettem, hanem pontosan azt, ami nekem volt. Szerencsére még egyben voltak a szálak a hollétét illetően.

Itt és itt írtam róluk többek közt. Az elmúlt hónapokban megtanultam, hogy az a fajta zenei hangzás, amit a Quad rendszerem tudott bizony ritkább dolog, mint gondoltam. Legalábbis mindenképpen sokváltozós történet és rengeteg türelem kell hozzá. Mehettem volna árban az AZ-3-tól felfele is, de nem volt kedvem. Amit ismerek és tetszik az sajnos egyelőre túl messze van (AN-K/Spc például). Ugyanakkor időközben az is egyre világosabb lett, hogy a klasszikus hi-fi értékek egyre kevésbé számítanak nekem. Tán' már nem is fog viszketni, hogy a Quad például nem megy olyan mélyre mint az AZ-3. Hiába, ez a hobbi is egy tanulási folyamat.

Újra itt

Tegnap este kerültek haza, pár órát töltöttem el csak még velük, eddig bíztató. Nagyon várom hosszabb távon mit művelnek a Model 5-el a Quad 909-hez képest. Sőt, már másmilyen szobaakusztika is és hát új kábelezés is van, amiről majd később!

100

Ennyiedik bejegyzés

Az aktualítás most éppen az lenne, hogy az AZ-3 már nincs a házban. Meg sem hírdettem. Csak itt írtam arról, hogy irányt kell választanom. Azért ez azt hiszem sokat elmond az Audio Note-ról, mint márkáról. Szó szerint keresik.

Mégsincs kedvem pont elköszönőt írni a 100-ik bejegyzésnek. Minden vég egyben valami újnak a kezdete is és bár hiányzik a Klonedo és az AZ-3 párosának hangja, bizakodva tekintek a jövőbe. Egyébként is, ha a Model 5-öt vették volna meg nagy valószínűséggel az összes magamnak kreált szabályomat szembeköpve megpróbáltam volna elalkudni valahogy Ear-től a Klonedo-t, amivel anyagi nyomorba taszítottam volna magam egy időre. Nem mintha bántam volna, de mégis...

Közben Ear (szinte szó szerint) kezembe nyomott két pici hangfalat, egy pár JPW Sonata-t. Biztos velem van baj, de szerintem ezek jól szólnak. Egyáltalán nem szabadna olyan jól szólniuk, ahogy teszik. Pedig állványom sincs hozzájuk, csak úgy natúr pihennek a az Ikea-án. Ezen aztán elszégyelltem magam és gyorsan alájuk raktam a Darumákat. Csak vakargatom a fejem és nem értem. Illetve, értem, hallom mibe lehetne hifis szempontokból belekötni, de az meg egyre inkább nem érdekel.  Zene van, ritumus van, boogie van, dallam van, hang van. Persze, nincs akkora terjedelme a hangnak, se annyi részlet nincs, se olyan tér (bár az még talán lehetne is, ha állványra tenném).

Nem általlanak zenélni

De aztán ez a bejegyzés még csak nem is ezekről a kis dobozkákról szól, hanem arról az útról, amiről ez a 100 bejegyzés tanúskodik. Előbb-utóbb azért mindenkinek leesik ebben a hobbiban, hogy mi az irány, merre van az arra. Kezdtem már úgy bejegyzést, hogy nem vagyok én hifista és úgy érzem ez a kijelentés egyre aktuálisabb, egyre mélyebben megül bennem. Talán erről szól az is, hogy ezek az apróságok is meg tudnak fogni. Zavarban vagyok velük és magammal is, mert tudnék együtt élni ezekkel a pofátlan olcsón megszerezhető dobozokkal és már nem érezném, hogy bármiből is kimaradok. Persze, elektronikai oldalról erősen meg vannak támogatva, kicsit csalfa a kép. Ettől független most erősen kívülállónak érzem magam ebben a szubkultúrában. Hangosan kellene ciccegnem, mikor hibádzik a hangkép. Nem mozgatja a tüdőm a mélytartomány, időnként elfedik egymást részletek. De valamiért csak a zenét hallom.

Ugyanakkor mégse mindegy milyen rendszer szól, mert amelyik bánt, rámerőlteti magát azt idő múlva kerülöm, mert fáraszt. Amelyik döglött hangú, az mellett meg elalszom. A kivülállóság abban kezdi felütni a fejét, hogy a többet, jobbat kérdéskör foglalkoztat egyre kevésbé. Ezeknek a kicsi dobozoknak a tanulsága számomra az, hogy nem anyagiak kérdése, hogy megéljem és megtaláljam azt, ami számomra ebben a hobbiban fontos. Talán inkább csak arról van szó, hogy ismerjük, tudjuk mit keresünk és lesz az, szinte pénztárcától független. Mert irány és út sok van, de abból csak pár olyan akad, amin szívesen is járunk.

És hogy ezek után hogyan tovább? Váratlan fordulat következik, olyat teszek, amit még nem! Legyen egyelőre még titok, de a szemfülesebb olvasóknak elrejtettem egy kis utalást a jövőre vonatkozóan.

Addis is:

Képekben az év

Év eleje: Ez bizony még nagyon épitkezési hangulat

Április vége: Festés, padló...alakul a szoba.
A rendszer még nem a hosszanti falon.

Június eleje: excalibur kábelek még Heed előfok nélkül.

Június vége: a Quad rendszer.
A hangfalak itt még túl közel a falhoz, 80cm körül volt az ideális.

Július: Költözik az Alto

Szintén július: Beállás a Velodyne mélynyomóval.
Nem engedte be a Quad.

Október: Eastern Electric BBA.
Egy pár hónapig vendég volt a rendszerben (azaz nem volt saját).
Nem illet a Quad rendszerbe.

Ma reggel: Picit már sejlik a következő bejegyzés tárgya.
És ki kell vízszinteznem a hangfalat...

Szintén a reggeli napfény: Van hol ülni is :)

Elköszönő - Quad 909

Adós vagyok még ezzel a bejegyzéssel, hiszen nem csak a hangfal, de a végfok is másnál zenél már.

De egy pillanatra álljunk is meg itt. Készülékek jöttek-mentek az idén és nem csak velük kapcsolatban gyűjtöttem tapasztalatot, hanem az aktuális piaci viszonyokat illetően is. Tömören: lehangoló. Illetve persze attól függ. Venni jó, hiszen annyira áll a piac, hogy botrányosan jó vételeket lehet manapság idehaza csinálni. A szinte új készülékek is már fél ár alatt mennek. Ha egyáltalán. Eladóként viszont pont ezért szörnyű helyzet. Éppen ezért volt szerencsés, hogy betartottam a saját magam által magamnak állított szabályokat. Nem győzöm ismételni:

- csak használtal - így eleve nem bukok sokat
- csak nemzetközi márka szériatermékét - hogy külföldön is eladható legyen a készülék, ha itthon teljesen beáll a piac (mint most, ugye)
- és nem matuzsálemet (a végén még pont nálam krepál be végleg)

Hát ez segített a Quad végfoknál is. Itthon -bár jó áron volt - mondhatom szinte semmi érdeklődés nem mutatkozott irányába. Meghírdettem az Audio-Markt-on és pár hét alatt talált is gazdát, aki alku nélkül megvette. Megjegyzem, én annyiért árultam amennyiért szereztem és ezzel az árral pont 300 EUR-al volt olcsóbb az én kínálatom, mint másé, tehát a vevő is igen boldog volt.

Visszatérve a végfokra. Nem lehet vele tévedni. Nem tudom elképzelni, hogy van rendszer amiben rosszul teljesít, leginkább a középtartomány az erőssége, az valami fantasztikus. Ugyanakkor nagyon békülékeny, sima hangja van. Miért is kellett akkor mennie?

Egyik oka az AA Model 5-nél már taglalt -  mint később kiderült - valótlan félelmem, hogy a 96dB/W érzékenységű hangfalamhaz túl erős lesz. A másik, hogy nem tudtam dűlőre jutni milyen előfokot passzintsak hozzá. Ráadásul a mostani integrált összességében még olcsóbb is, mintha csak akárcsak a 99-es előfokot megvettem volna hozzá. És akkor még nem beszéltünk róla, hogy ha egyszer úgy döntenék, hogy komolyabb kábeleket is ki akarok próbálni, akkor bizony egy elő-végfok kombináció plusz egy összekötőt, plusz egy tápkábelt meg izolációt jelent.

Az eladás oka összefoglalva tehát inkább anyagi természetű volt. Rájöttem, hogy egy elő-végfok párossal túlvállaltam hosszútávon magam. Egy ilyen hangú integrálttal tán' még most is együtt tudnák élni, bár az AA kétségtelenül új lehetőségeket feszeget.

Elköszönő - Quad 21L

Egészen eddig a blogomra - már ha készülékekről volt szó - alapvetően a megszerzésük kapcsán kerültek fel beszámolók/irományok. Miért vettem meg, mit tapasztalok? Azt mondjuk egyik alapvetésének tartom, hogy semmiről sem számolok be pár órás/napos ismeretség alapján, hiszen azok leginkább csak első benyomások lennének, semmi több.

De vajon miért válik meg valaki egy berendezéstől? Miért dönt végül az eladás mellett és mit keres a következőben? Ez a "fonákoldal" ugyanolyan érdekes lehet, mint a megismerés folyamata. Ezért döntöttem úgy, hogy ettől kezdve vezetem az "Elköszönő" rovatot.

A sort a Quad 21L-el kezdem. Mi jut eszembe ha most visszaidézem? Először is, hogy meg kell találni a helyét. Mármint ténylegesen. Sokat tologattam ezt a hangfalat, de meghálálja a belefektetett energiát, egyre jobb és jobb hanggal örvendeztetett meg. Szereti maga körül a teret, de nem vég nélkül, olyan 80-90 cm között volt neki az ideális távolság a hátsó faltól. Se több, se kevesebb. Oldalfalak nálam igen messze voltak, ebből a szempontból tényleg a szabadban ácsorogott. Meghálálta a teljesítményt is, a 140W-os Quad 909-es végfokkal tovább nyílt, erősödött, gyorsult a hangja (az Alto-hoz képest).

A hangzásra egyáltalán nem hifis, ehhez a hangfalhoz kicsit meg kell "érkezni". Nagyon zenei, de aki nem tud túllépni rajta, hogy nem szedi fel a padlót a basszust és nem szakítja le a csillárt a magas, az nem lesz vele elégedett. Márpedig a hifizés elején a legtöbben ezeket az élményeket keresik és csak később kezdenek más, valami több után kutatni. Első hangfalnak ezért nem tudnám őszintén ajánlani.

Aki viszont zenét akar hallgatni, annak egy igazi kincs azon az áron, ahol ma be lehet szerezni. Karakterét tekintve sosem agresszív, sosem bánt. Ugyanakkor mégsem unalmas, se nem fedett. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten fürge, nyitott hangja van. Ezt a párosítást nagyon ritkán hallani! Bevonja a történésbe a hallgatót, "meséli" a zenét. Külön élvezet vele fúvósokat hallgatni, fantasztikusan jól jeleníti meg a rezes hangszereket anélkül, hogy egy bántó hangot kiadna. A Quad végfokkal dinamikában sem volt hiány és a tere is csodálatos, egészen leválik a dobozról. Annyit hallgattam vele zenét amennyit csak tudtam, mert jól esett a zene és hiányzott, ha kimaradt pár nap. Ez is nagyon fontos mutató.

Ennyi dícséret után akkor mégis miért váltam meg tőle? Mint ahogy előző bejegyzésemben írtam, a 16cm-es membránfelület a közel 40nm-es szobában bizony már eléri a határait, van amit egyszerűen nem tud (mondjuk még egy oktáv lefele). Illetve az énekhangok terén valahogy az volt az érzésem, hogy inkább csak "torkot" hallok és kevés "tüdőt", azaz lehetett volna az énekhang testesebb (nem hangszínben!), kicsit hiányzott az énekes maga a hang mögül. Helyenként a szövegérthetősége is lehetett volna picivel jobb.

Hát a fene se tudja merre billen így ez a mérleg, sokat is rágódtam ezen a döntésen. Főleg, hogy igen nagy valószínűséggel az új hangfal másik erősítőt is kér maga mellé (rendszerszinergia). Kezdődik tehát előröl minden megint.

A váltás (részben) azonban már megtörtént, a Quad már nincs itthon. Fél év élményeivel a hátam mögött hasonlóan magas piedesztrára emelem ezt a hangfalat, mint a Naim CD5i-t. Mindkét készüléknek megvolt az a képessége, hogy tucatszám vettem a lemezeket amíg használtam őket. Ettől nagyobb dícséret nem tudom kell-e.

Időközben...

Ez a bejegyzés amolyan összefoglaló szerűség. Egyfajta visszatekintés és kiegészítés az idén történt változásokat illetően. Egyrészt mert csak a főbb hi-fi komponensekről írtam eddig, másrészt az elmúlt hónapok együttélése tovább tisztította a véleményem a hangról, ami most nálam van.

Megintcsak időrendi sorrendben lássuk hát mi minden történt még az idén...

- Zeneszoba. Legelébb megvettem a már említett Quad CD játszót és hangfalat, de nem tudtam rögtön kipróbálni őket, mivel a zeneszoba egyelőre nem fűtött. Februárban igencsak fagyos még a hangulat az emeleten. Viszont nem csak a jó időre vártam, hanem a festőre is, mivel végre emberibb küsőt kapott a szoba, mint eddig. A festésen kívül (ami a bordó és bézs színekkel játszik), lecsiszoltam a tetőtéri gerendákat és a festő ezeknek is szép mély színt adott. Végül lekerült a padló, szintén saját erőforrásból. Jellemző módon a 10 órás padlózás után (a festés ekkor már megvolt) még gyorsan hajnal fél egyig vissza is hordtam mindent a szobába (azaz a temérdek könyvekkel tömött papírdobozt, ami most a bútor), hogy még iziben 2-ig zenéthallgassak. A lendület meg a fiatalság, na...Nem tudom ettől mennyivel szól most jobban a hang, de én sokkal jobban érzem magam. Így pszichoakusztikailag legalább egy kategóriát ugrott a rendszer :) Bár ez csak félig vicc, egy jó ülőalkalmatosságot szinte teljes értékű hi-fi komponensnek tartok. Főleg most, hogy nincs még megfelelő...

- Rezgéscsillapítás. Ez még a Quad erősítő előtt került a képbe, egyszerűen mert felbukkant két szett használt Daruma elérhető áron. Sajnos külsőre nem a legszebb példányok (mint ez az a csomag kibontásakor kiderült számomra), de kozmetikai dolgokon kívül egyéb sérülés nincs rajtuk. Ahogy illik csináltattam alájuk edzett üveglapokat, bár legelső próbálkozásaim még azok nélkül történtek, mert 3 hétre vállalták az elkészítésüket. Üveglap nélkül az Alto alá se passzolt annyira, így a Quad CD-vel kezdtem. Hosszantartó tesztelgetést nem csináltam, a klasszikus hifizés ezen formájához (csere-bere, így milyen, úgy milyen) nem sok kedvem szokott lenni. Mégis, amit a Darumák számomra jelentenek, az az, hogy a készlékeknek (mindegy, hogy erősítő, vagy CD), egyfajta "közléskényszere" lett. Nem hívnám ezt színezésnek, mégis elég sajátságos "hatás", szerintem ha valaki több rendszerben is installálja őket vakon is felismeri jelen vannak-e vagy nem. Szóval összetett egy dolog, de nekem pozitív. A Darumákkal jobban "mondja" a rendszer a zenét, fontosabbnak tűnik az üzenet. Valahogy több "súlya" van a dolgoknak. Vegyük észre (hogy általános iskolai szöveges geometriai feladatok megoldókulcsának kedvenc szófordulatát alkalmazzam (ami egyébként mindig arra utalt, hogy a feladat kitalálóján kívül senki normális ember a világon rá nem jönne a megoldásra)), hogy mennyi időzőjelet és ködös fogalmat használok. Nem véletlen, talaját vesztett villamos mérnök próbál valamiről írni, amit egyértelműen hall, de megmagyarázni nemigen tud.

- Kábelek. Ez az a témakör, amivel eddig ez a blog még nem foglalkozott. Most se fogok nagy mélységekbe ereszkedni, mivel ismereteim ez irányban igen csekélyek. Eddig ugye voltak a különféle tyúkbelek és villamossági boltban méterre kapható hangfalkábelek. Talán egyszer még főiskolán kisérleteztem koax-ból készült kábellel, mer' az volt. Inkább arra figyeltem, hogy sose legyen hosszabb a keleténél és elég legyen a keresztmetszett. Ennyi. Aztán lett egy szén összekötő, amit én csináltam a Hivox-tól ajándékba kapott nyersanyagból, nem volt gondom vele. Bekötöttem aztán maradt. Meg jött a CAT7 hangfalkábel, mert az is fillérekből lett. Na de most. Most úgy éreztem (mert hogy ekkor már összeállt a Quad rendszer, meg a Darumák), hogy illene. Márminthogy ne tyúkbéllel kössem össze a dolgaimat. Vagy kellett a szemnek, valami ilyesmi. Sokat azonban nem akartam invesztálni a dologba, némi mérlegelés után meg is hoztam a megalapozott döntésem, mely egyből szembe megy a saját magam által nem is olyan rég felállított szabályaim egyikével, hiszen Magyar "kvázi" terméket vettem. Így most rendszeremben minden Excalibur kábel (kivéve egy IC-t, ami a régi szén összekötő). A hangfalkábelt használtan vettem, két tápkábelt meg egy IC-t pedig a "gyártótól". Szép masszív darabok egyébként, jól esnek a szemnek. A hangjukat illetően...először a hangfalkábel került hozzám. A villamos mérnök érem újfent borotváért nyúlt, csupán abból kifolyólag mennyit változott a hang. Kiteljesedett egy csomó apró háttérrészlet a zenében, ritmust, dallamot kaptak olyan kis események, amelyek inkább csak szöszözések voltak. Nagyon elégedett voltam. (Itt már a hosszanti falon volt a rendszer). A hangfalkábel amúgy bi-kábel, így végre kiválthattam a Quad saját kis összekötő rudacskáit is.

A hangfal oldalán nem egy bili tükröződik, hanem egy gyertya

Aztán pár napra rá megjött a két tápkábel és az IC is. A tápkábelek meg voltak különböztetve a szerint, melyiket kössem a forrás és melyiket az erősítő elé. Külsőre, fogásra nem láttam különbséget, de miért ne tartottam volna be a javaslatot. Az IC-nek meg irányjelölése volt. Ezek bekötésével egységes Excalibur kábelezése lett a rendszernek. Olvasóim nem fogják kitalálni mi következett: hangfaltologatás. A hang ugyan sok mindenben jobb lett, de közben kicsit elveszett az élet a rendszerből, unalmasabb lett. Megint másik dimenzió, mint a Daruma, a kábelek is mást csinálnak máshol. Aztán idővel meglett a hangfalak helye (kicsit) közelebb kerültek, mint addig voltak, jobban "szétfordultak", de az is lehet, hogy a kábelek járatódtak be. Teljesen egészen azonban nem jött vissza a rendszerbe az az élet, ami előtte volt. Viszont erősebb, kerekebb, egészségesebb hangzást kaptam szebb lecsengésekkel, úgyhogy maradtak a kábelek. Nem voltak drágák és nem is kompromisszum mentesek. Most írhatnám, hogy viszont annyit meg megérnek amennyibe kerülnek, de igazából fogalmam sincs, sose volt más komolyabb kábelem, se olcsóbb, se drágább, pláne nem éltem együtt velük. Volt viszont nálam egy látogatás ideiég pár órát igen komoly Valhalla tápkábel. Erősítő és CD elé, nem jegyeztem meg melyikek, kémiából sose voltam jó, ezeknek meg komplett vegyület a nevük. Lényeg a lényeg, hogy a két tápkábel cseréje ismét azonnal hallhalható, akkor és ott számomra nagyon pozitív változást hozott. Lett például rengeteg energia, plusz egy fél oktáv lefele és megjött az élet. Két tápkábeltől. A villamos mérnök énem kapitulált, bevett két ciánkapszulát és a biztonság kedvéért leöblögette sósavval. Ilyen nincs és mégis van. Hogy árban ez megéri-e, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy most annyi a tapasztalatom a dologgal, hogy mást csinálnak a kábelek, mint egy erősítő, vagy egy CD. Másképp tesznek hozzá (vesznek el kevesebbet jó esetben) a hangból, mint a többi komponens. Azaz nélkülük egy részét a visszaadó láncnak egyszerűen nem fejlesztjük. Gondolom most írtam le az audio blogok egyik legbanálisabb kijelentését, de a témában én itt tartok. Álljon mementóul annak, aki még itt se, vagy - akár mérnök létére - még legyint egyelőre a dologra.

Analóg kábelek, plusz a fehér optikai az Airport Express-ből

- Megint rezgéscsillapítás. Ezek után kerültek be a márványlapok a hangfalak alá. Úgy éreztem statikailag is szükség van rájuk, a laminált padlón valahogy nem álltak olyan masszívan a hangfalak. Tisztult tőlük a hang, ugyanakkor a rossz értelemben vett hifis irányban mozdult el. Tologatás után kb. visszajött, de itt már centivel méregettem, mert 87cm-re a hátsó faltól még oké volt a dolog, 90-re már nem. Vagy eddigre belehülyültem a dologban, de esküdni mertem volna...Mindig több lemezt hallgattam és leginkább az énekhangra figyeltem valamiért. A többi adta magát (búg-e a mély, összeesett-e a tér, stb...) Hasonló játékot játszottam el, mikor visszakerült a Galgahang állvány. Mindkettő javított és rontott is. Mindkettővel egyre tisztább, "hifibb" lett a hang, ugyanakkor sterilebb és élettelenebb is. Ez utóbibból mindig vissza lehetett némi helykereséssel hozni valamit.

- 14-ről 15-re az nem 1-ről a 2-re. Itt kb. beállt a rendszer, ami így állt a Quad CD-ből és végfokból, melyek Galgahang álványon, Darumákon és edzett üveglapokon pihentek. Excalibur kábelek kötöttek össze mindent mindennel, a Quad hangfalak pedig szép sötét impala színezetű márványlapokon ácsorgotak. Nagyon elégedett voltam a hanggal, de pár dolog azért mégis...először is az Excalibur kábelek, a Galgahang állvány és a márványlap is mind-mind húzták ki az "életet" a hangzásból, amit ugyan többé-kevésbé vissza tudtam hozni a rendszerbe hosszas helykereséssel, de mégsem ugyanaz a dolog. Jobb lenne, ha akkor is meglenne a hangban ez a plussz, ha csak ledobom a sarokba. Mert ez a plusz ilyen dolog, amit a tologatással elértem az csak kozmetika. Az énekhangnak nincs igazi teste és a szövegértés is volt már jobb. Végül, a hangerőt a CD játszó beépített digitális szabályzója állította. 32-ig terjed a skála, én általában 14-esen hallgattam. Vagy ha hangosan akartam zenét hallgatni, akkor a 15-ösön. Ez volt az egyik gond. Egyszerűen túl nagy volt az ugrás. A másik, hogy a két állás között a rendszer jellemzői is változtak, 15-ösön nem csak a hangerő, de a dinamika is jobb lett. Például, de úgy egészében jobb lett a hang. Kerülgettem egy ideig a dolgot, de végül csak bekötöttem az évek óta porosodó Heed passzív előfokomat (meg vele a régi szenes IC-met). Ez nagyon sokat segített szinte minden hiányosságában a rendszernek, ha nem is oldotta meg teljesen őket. 

Problémák jó része átheedalva, hogy egy rossz szóviccel éljek.

Ezt a felállást hallgatom kb. 2 hónapja. Bele tudnék kötni, de nem akarok. Heti 2-3 alkalommal örömmel vonulok el órák hosszat zenét hallgatni és úgy gondolom ez a lényeg. Merre tovább? Egyelőre talán sehova. Jöhetne mondjuk radiátor, hogy télen ne kelljen megint fefüggeszteni a zenehallgatást :) Hosszab távon gondolkodom valami aktív előfokban, de a Quad kínálata kérdőjeleket vet fel számora. A 99-es előfok rettentő sokoldalú és bonyolult, nekem viszont csak hangerőszabályzás kell. A QC sorozat csöves előfoka szimpatikus lenne, de legalább 50kOhm lezárást kér, a Quad 909 meg csak 22KOhm-ot ad. Aztán meg bizonyosan férne nagyobb membrán ebbe a szobába, de hogy itt merre, az még teljes tanácstalanság. Ahhoz már túlontúl jó a hang, hogy csak úgy beleugrjak valamibe, könnyen csalódás lehet a vége.  De szerencsére nem sürget az idő, hiszen bitang jó hang van most itthon, amelyen az Anima Sound System darálósabb számai éppúgy jól szólnak mint Patricia Barber vagy a Macskák.

Egyébként a gyerekek is követelik, hogy vigyem fel őket. Ilyenkor fél órát ugrálnak, táncolnak (én meg aggódóm mikor döntik fel a hangfalat) majd amikor nagyon bevadulnak hónom alá csapom őket és vége a bálnak. Egszóval most megtalálta a rendszer a helyét nálunk és nálam is. Egyelőre status quo hi-fi fronton. Nem is baj, úgy is sokat kezdtem lemezekre költeni.

Középső lányom a rocksztár. Háttérzenekar a Doors.