Megintcsak időrendi sorrendben lássuk hát mi minden történt még az idén...
- Zeneszoba. Legelébb megvettem a már említett Quad CD játszót és hangfalat, de nem tudtam rögtön kipróbálni őket, mivel a zeneszoba egyelőre nem fűtött. Februárban igencsak fagyos még a hangulat az emeleten. Viszont nem csak a jó időre vártam, hanem a festőre is, mivel végre emberibb küsőt kapott a szoba, mint eddig. A festésen kívül (ami a bordó és bézs színekkel játszik), lecsiszoltam a tetőtéri gerendákat és a festő ezeknek is szép mély színt adott. Végül lekerült a padló, szintén saját erőforrásból. Jellemző módon a 10 órás padlózás után (a festés ekkor már megvolt) még gyorsan hajnal fél egyig vissza is hordtam mindent a szobába (azaz a temérdek könyvekkel tömött papírdobozt, ami most a bútor), hogy még iziben 2-ig zenéthallgassak. A lendület meg a fiatalság, na...Nem tudom ettől mennyivel szól most jobban a hang, de én sokkal jobban érzem magam. Így pszichoakusztikailag legalább egy kategóriát ugrott a rendszer :) Bár ez csak félig vicc, egy jó ülőalkalmatosságot szinte teljes értékű hi-fi komponensnek tartok. Főleg most, hogy nincs még megfelelő...
- Rezgéscsillapítás. Ez még a Quad erősítő előtt került a képbe, egyszerűen mert felbukkant két szett használt Daruma elérhető áron. Sajnos külsőre nem a legszebb példányok (mint ez az a csomag kibontásakor kiderült számomra), de kozmetikai dolgokon kívül egyéb sérülés nincs rajtuk. Ahogy illik csináltattam alájuk edzett üveglapokat, bár legelső próbálkozásaim még azok nélkül történtek, mert 3 hétre vállalták az elkészítésüket. Üveglap nélkül az Alto alá se passzolt annyira, így a Quad CD-vel kezdtem. Hosszantartó tesztelgetést nem csináltam, a klasszikus hifizés ezen formájához (csere-bere, így milyen, úgy milyen) nem sok kedvem szokott lenni. Mégis, amit a Darumák számomra jelentenek, az az, hogy a készlékeknek (mindegy, hogy erősítő, vagy CD), egyfajta "közléskényszere" lett. Nem hívnám ezt színezésnek, mégis elég sajátságos "hatás", szerintem ha valaki több rendszerben is installálja őket vakon is felismeri jelen vannak-e vagy nem. Szóval összetett egy dolog, de nekem pozitív. A Darumákkal jobban "mondja" a rendszer a zenét, fontosabbnak tűnik az üzenet. Valahogy több "súlya" van a dolgoknak. Vegyük észre (hogy általános iskolai szöveges geometriai feladatok megoldókulcsának kedvenc szófordulatát alkalmazzam (ami egyébként mindig arra utalt, hogy a feladat kitalálóján kívül senki normális ember a világon rá nem jönne a megoldásra)), hogy mennyi időzőjelet és ködös fogalmat használok. Nem véletlen, talaját vesztett villamos mérnök próbál valamiről írni, amit egyértelműen hall, de megmagyarázni nemigen tud.
- Kábelek. Ez az a témakör, amivel eddig ez a blog még nem foglalkozott. Most se fogok nagy mélységekbe ereszkedni, mivel ismereteim ez irányban igen csekélyek. Eddig ugye voltak a különféle tyúkbelek és villamossági boltban méterre kapható hangfalkábelek. Talán egyszer még főiskolán kisérleteztem koax-ból készült kábellel, mer' az volt. Inkább arra figyeltem, hogy sose legyen hosszabb a keleténél és elég legyen a keresztmetszett. Ennyi. Aztán lett egy szén összekötő, amit én csináltam a Hivox-tól ajándékba kapott nyersanyagból, nem volt gondom vele. Bekötöttem aztán maradt. Meg jött a CAT7 hangfalkábel, mert az is fillérekből lett. Na de most. Most úgy éreztem (mert hogy ekkor már összeállt a Quad rendszer, meg a Darumák), hogy illene. Márminthogy ne tyúkbéllel kössem össze a dolgaimat. Vagy kellett a szemnek, valami ilyesmi. Sokat azonban nem akartam invesztálni a dologba, némi mérlegelés után meg is hoztam a megalapozott döntésem, mely egyből szembe megy a saját magam által nem is olyan rég felállított szabályaim egyikével, hiszen Magyar "kvázi" terméket vettem. Így most rendszeremben minden Excalibur kábel (kivéve egy IC-t, ami a régi szén összekötő). A hangfalkábelt használtan vettem, két tápkábelt meg egy IC-t pedig a "gyártótól". Szép masszív darabok egyébként, jól esnek a szemnek. A hangjukat illetően...először a hangfalkábel került hozzám. A villamos mérnök érem újfent borotváért nyúlt, csupán abból kifolyólag mennyit változott a hang. Kiteljesedett egy csomó apró háttérrészlet a zenében, ritmust, dallamot kaptak olyan kis események, amelyek inkább csak szöszözések voltak. Nagyon elégedett voltam. (Itt már a hosszanti falon volt a rendszer). A hangfalkábel amúgy bi-kábel, így végre kiválthattam a Quad saját kis összekötő rudacskáit is.
 |
| A hangfal oldalán nem egy bili tükröződik, hanem egy gyertya |
Aztán pár napra rá megjött a két tápkábel és az IC is. A tápkábelek meg voltak különböztetve a szerint, melyiket kössem a forrás és melyiket az erősítő elé. Külsőre, fogásra nem láttam különbséget, de miért ne tartottam volna be a javaslatot. Az IC-nek meg irányjelölése volt. Ezek bekötésével egységes Excalibur kábelezése lett a rendszernek. Olvasóim nem fogják kitalálni mi következett: hangfaltologatás. A hang ugyan sok mindenben jobb lett, de közben kicsit elveszett az élet a rendszerből, unalmasabb lett. Megint másik dimenzió, mint a Daruma, a kábelek is mást csinálnak máshol. Aztán idővel meglett a hangfalak helye (kicsit) közelebb kerültek, mint addig voltak, jobban "szétfordultak", de az is lehet, hogy a kábelek járatódtak be. Teljesen egészen azonban nem jött vissza a rendszerbe az az élet, ami előtte volt. Viszont erősebb, kerekebb, egészségesebb hangzást kaptam szebb lecsengésekkel, úgyhogy maradtak a kábelek. Nem voltak drágák és nem is kompromisszum mentesek. Most írhatnám, hogy viszont annyit meg megérnek amennyibe kerülnek, de igazából fogalmam sincs, sose volt más komolyabb kábelem, se olcsóbb, se drágább, pláne nem éltem együtt velük. Volt viszont nálam egy látogatás ideiég pár órát igen komoly Valhalla tápkábel. Erősítő és CD elé, nem jegyeztem meg melyikek, kémiából sose voltam jó, ezeknek meg komplett vegyület a nevük. Lényeg a lényeg, hogy a két tápkábel cseréje ismét azonnal hallhalható, akkor és ott számomra nagyon pozitív változást hozott. Lett például rengeteg energia, plusz egy fél oktáv lefele és megjött az élet. Két tápkábeltől. A villamos mérnök énem kapitulált, bevett két ciánkapszulát és a biztonság kedvéért leöblögette sósavval. Ilyen nincs és mégis van. Hogy árban ez megéri-e, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy most annyi a tapasztalatom a dologgal, hogy mást csinálnak a kábelek, mint egy erősítő, vagy egy CD. Másképp tesznek hozzá (vesznek el kevesebbet jó esetben) a hangból, mint a többi komponens. Azaz nélkülük egy részét a visszaadó láncnak egyszerűen nem fejlesztjük. Gondolom most írtam le az audio blogok egyik legbanálisabb kijelentését, de a témában én itt tartok. Álljon mementóul annak, aki még itt se, vagy - akár mérnök létére - még legyint egyelőre a dologra.
 |
| Analóg kábelek, plusz a fehér optikai az Airport Express-ből |
- Megint rezgéscsillapítás. Ezek után kerültek be a márványlapok a hangfalak alá. Úgy éreztem statikailag is szükség van rájuk, a laminált padlón valahogy nem álltak olyan masszívan a hangfalak. Tisztult tőlük a hang, ugyanakkor a rossz értelemben vett hifis irányban mozdult el. Tologatás után kb. visszajött, de itt már centivel méregettem, mert 87cm-re a hátsó faltól még oké volt a dolog, 90-re már nem. Vagy eddigre belehülyültem a dologban, de esküdni mertem volna...Mindig több lemezt hallgattam és leginkább az énekhangra figyeltem valamiért. A többi adta magát (búg-e a mély, összeesett-e a tér, stb...) Hasonló játékot játszottam el, mikor visszakerült a Galgahang állvány. Mindkettő javított és rontott is. Mindkettővel egyre tisztább, "hifibb" lett a hang, ugyanakkor sterilebb és élettelenebb is. Ez utóbibból mindig vissza lehetett némi helykereséssel hozni valamit.
- 14-ről 15-re az nem 1-ről a 2-re. Itt kb. beállt a rendszer, ami így állt a Quad CD-ből és végfokból, melyek Galgahang álványon, Darumákon és edzett üveglapokon pihentek. Excalibur kábelek kötöttek össze mindent mindennel, a Quad hangfalak pedig szép sötét impala színezetű márványlapokon ácsorgotak. Nagyon elégedett voltam a hanggal, de pár dolog azért mégis...először is az Excalibur kábelek, a Galgahang állvány és a márványlap is mind-mind húzták ki az "életet" a hangzásból, amit ugyan többé-kevésbé vissza tudtam hozni a rendszerbe hosszas helykereséssel, de mégsem ugyanaz a dolog. Jobb lenne, ha akkor is meglenne a hangban ez a plussz, ha csak ledobom a sarokba. Mert ez a plusz ilyen dolog, amit a tologatással elértem az csak kozmetika. Az énekhangnak nincs igazi teste és a szövegértés is volt már jobb. Végül, a hangerőt a CD játszó beépített digitális szabályzója állította. 32-ig terjed a skála, én általában 14-esen hallgattam. Vagy ha hangosan akartam zenét hallgatni, akkor a 15-ösön. Ez volt az egyik gond. Egyszerűen túl nagy volt az ugrás. A másik, hogy a két állás között a rendszer jellemzői is változtak, 15-ösön nem csak a hangerő, de a dinamika is jobb lett. Például, de úgy egészében jobb lett a hang. Kerülgettem egy ideig a dolgot, de végül csak bekötöttem az évek óta porosodó Heed passzív előfokomat (meg vele a régi szenes IC-met). Ez nagyon sokat segített szinte minden hiányosságában a rendszernek, ha nem is oldotta meg teljesen őket.
 |
| Problémák jó része átheedalva, hogy egy rossz szóviccel éljek. |
Ezt a felállást hallgatom kb. 2 hónapja. Bele tudnék kötni, de nem akarok. Heti 2-3 alkalommal örömmel vonulok el órák hosszat zenét hallgatni és úgy gondolom ez a lényeg. Merre tovább? Egyelőre talán sehova. Jöhetne mondjuk radiátor, hogy télen ne kelljen megint fefüggeszteni a zenehallgatást :) Hosszab távon gondolkodom valami aktív előfokban, de a Quad kínálata kérdőjeleket vet fel számora. A 99-es előfok rettentő sokoldalú és bonyolult, nekem viszont csak hangerőszabályzás kell. A QC sorozat csöves előfoka szimpatikus lenne, de legalább 50kOhm lezárást kér, a Quad 909 meg csak 22KOhm-ot ad. Aztán meg bizonyosan férne nagyobb membrán ebbe a szobába, de hogy itt merre, az még teljes tanácstalanság. Ahhoz már túlontúl jó a hang, hogy csak úgy beleugrjak valamibe, könnyen csalódás lehet a vége. De szerencsére nem sürget az idő, hiszen bitang jó hang van most itthon, amelyen az Anima Sound System darálósabb számai éppúgy jól szólnak mint Patricia Barber vagy a Macskák.
Egyébként a gyerekek is követelik, hogy vigyem fel őket. Ilyenkor fél órát ugrálnak, táncolnak (én meg aggódóm mikor döntik fel a hangfalat) majd amikor nagyon bevadulnak hónom alá csapom őket és vége a bálnak. Egszóval most megtalálta a rendszer a helyét nálunk és nálam is. Egyelőre status quo hi-fi fronton. Nem is baj, úgy is sokat kezdtem lemezekre költeni.
 |
| Középső lányom a rocksztár. Háttérzenekar a Doors. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése