A sokadik "közben" történt

Kicsit saját magam csapdájába keveredtem azzal, hogy szándékosan nem twitter jellegel képzelem el a tartalmak megjelenését a blogon. Azaz nem impluzusszerűen, hanem némi tapasztalási/lecsengési idő elteltével.

De így meg egybelógnak dolgok aztán meg már kinek van kedve mindent visszamenőleg kibogozni. Azt hiszem csinálok "tag"-ot ebből az "időközben" dologból, mert ez már csak így van nálam úgy tűnik.

Szóval mi minden történt...

Először is elment a Quad előfok. Mert most már lassan-lassan érik az Audiopax előfok. Addig meg visszaraktam a Heed passzív előfokát, ami tulajdonképpen egy tisztességesen bedobozolt ALPS blue meg egy bemenetválasztó. Így ni:

Azt hiszem ez a hi-fi darabka van meg a legrébben nálam, talán már több mint 15 éve. Problémamentes, bármikor elő lehet húzni a fiókból működik és annyira nevetséges árért lehetne eladni, hogy minek. Volt már sokféle rendszeremben, nagy teljesítményű félvezetős végfok és pár wattos csöves előtt is. Egy időben még fejhallgató erősítő is volt beleépítve általam, mert van benne elég hely hozzá. Tekerőgombját több projektemhez is kölcsönvettem róla. Szóval régi ismeretség a mienk.

Szinte számban érzem ízként a hangját, mégis nehéz leírni. De az évek során valahogy alapvetően elhidegültem tőle. Nem kemény a hangja, mégis valahogy hideg, kogós lesz tőle a hangzás, de oly mértékben, hogy mindez szinte nem is igaz, amit írtam. Csak egész picit. Az hogy egy jó aktiv előfok dinamikailag, lecsengésekben, súlyban jobb, az oké, az más. Van egy pici "sound"-ja ennek az előfoknak amit rendszertől független megismertem benne és nem abba az irányba megy, ami az enyém. 

És elment a Quad előfok, beraktam a rendszerbe ezt és megint. Megint ott az az íz.

26-szor szedtem szerintem szét, hogy de most aztán kedzek vele valamit. Mert ez csak valami apróság lehet, ami itt ezt csinálja. Elsőnek például szinte sosincs szükségem többre, mint egy bemenetre. Ki lehetne iktatni a bementválasztót, megspórólni egy csomó kábelezést, egyszerűsíteni a földelést. 

Aztán ahogy nézegettem mit kellene csinálni arra jutottam, hogy pontosan annyi munka ezt az előfokot átalakítani, mint egy másikat passzívat építeni. Úgyhogy emezt megint visszacsomagoltam és nekiálltam, hogy megalkossak valami mást. Így született meg a 

Carboncopy's Ultimate Midrange Harmoniser Nordic God edition MK2

amely titkos receptje, hogy fogj egy fél(!) műanyag készülékházat (kizárva ezzel a dobozolás hatásait), keresd elő a szintén 20 éves ALPS Black Beauty potidat (ami mérve még mindig jó, pedig az is volt már mindenben, csak a fűnyírómban nem), találd meg a nem használt 47 lab kábeleid és hozzá pár RCA csatlakozót. Meg LED foglalatokat amin kábelt vezetsz majd át plusz egy rack készülékdoboz fogantyúját, ami az egész valahogy nem fog eldőlni. Ezeket egy páka, krimpelő és egy akkus furó segítségével turmixold kb. 2 órán át míg az alábbi eredményre nem jutsz:

Na kérem. Döbbenetesen beleszólt a hangzásba. Lekerekedett ez egész megszólalás felül és alul is, a beütések, dinamika megszelidült. A középtartományban viszont nagyon megnőtt a felbontása a rendszernek. Női énekhangot hallgatni annyira belsőséges és intim lett, hogy az már majdnem szexuális zaklatás. (Hogy kinek a részéről, az ugye az előadótól függ). Nem arról van szó, hogy a beszűkült sávszélek miatt előtérbe került a közép és ezért abból többet vettem észre. Tényleges és jó értelemben vett felbontásnövekedésről van szó, ahol olyan új tonális finomságok, információk jelentek meg, hogy csak ámultam. Nyílván a fentiekből kiderül, hogy tök ferde és csálé volt az egész prezentáció, a valósághoz a megszólalásnak nem sok köze volt. Bizonyos értelemben az ellenpontja lett a Quad előfoknak, ami egy nagyon kiegyensúlyozott hangot képviselt. Pontosan ez volt a legfőbb előnye (mint a legtöbb Quad-nak, amit ismerek), hogy nem fogott bele olyanba, amit nem tudott. Na ez egy pici szeletében a megszólalásnak óriásit lépett előre, minden más mögötte kullogott. 

Legjobb példa erre talán a közismert Metallica szám, "Nothing else matters". 

Quad előfok: legszívesebben püfölnéd a levegőben a dobokat, sodor, szikár, üt, tele van erővel az egész. A fő üzenet a dobokon van az visz mindent a hátán. Energia, energia, energia. Üt az egész na...

Aztán ezzel meg lesz belőle (kihangsúlyozom ugyanabból a számból) egy unplugged akusztikus verzió. Nem túlzok. Szárnyalnak a vonósok, totálisan az énekhang van a középpontban, amit itt inkább egy népdal jelleget visel. Döbbenet. Nem kicsi különbségről beszélek. Nylíván mindkettő valahol benne van magában a számban, a hangsúly amiről beszélek.

Házi előfokom esetében annyira érvényesül a középtatomány mindenen felül értéke, hogy  a 4:07 körüli résznél, mikor csak egész picit mélyebbről morog be az ének egy pillanatra az egész békés kis gitárpengetés átfordul valami fenyegető dologba. Csak egy pillanatra, de akkor nagyon. 

Ez egy ideig szórakoztató volt, csomó lemezen meghallgattam így, aztán sok lett. Túl egyizű lett minden.

Még egy érdekes tanulság volt ebben a pici projektben. Szereltem világítást is bele, mert nem szerettem, hogy este hol eltáltam a tekerőt, hol a kábeleket matattam az elején véletlen. Került bele egy (szigorúan narancssárga) LED.

Na ez is persze low-cost megoldással. Egy soros ellenállás plusz egy használaton kívüli fetrengő apple töltő segítségével. Nem csináltam róla képet, de ugye úgy nézett ki a dolog, hogy készülékek mögötti "kis" dobozban elrejtett 7 férőhelyes hosszabítóba bekerült ez a kis töltő is a többi készülék tápkábele mellé. Ez a kis táp pedig rendesen agyoncsapta a hangot. Becsukta magát a zene valahova, semmi szárnyalás, semmi könnyedség. A lényeg egy jó része kiment a szobából. Mivel kivételesen most csak egy dolgot változtattam egyszerre elég könnyű volt rájönni ez miért lett. Gondolom teleszemetelt zajjal ott az elosztóban mindent ez az 5 forintos kis táp. Itt is a hatás mértéke volt a meglepő számomra. 

Így hát visszakerült mégiscsak a Heed előfok, mert az mégiscsak igazabbat mond.

Aztán 

vettem kábelt. Lecseréltem a Lexus IC-t egy ugyanolyan Kondo KSL VCI-esre, ami a végfokok felé már alkalmazva volt. Megérte, így utólag azt gondolom lefogta a Lexus a már rendszerben lévő Kondo kábelt. Továbbra sem szeretnék (még) mélyebben elmerülni a kábelek világában, de ez a dolog a kábelekkel, ez van. 

Ez az ajánlás meghozta a kedvem, hogy rápróbáljak erre a lemezre. Először még úgy hallgattam meg, hogy a Lexus kábel volt bent. Elsőre lement az egész lemez. Nem az én stílusom, de voltak pillanatai. Pont másnap megjött a KSL, gondoltam tegnap ezt hallgattam, legyen ez. Az első hangok is már másról szóltak. Egyetlen húrpendítés is intenzítást, hatást kapott. Súlya lett. Egész másról szólt immár a lemez. Meg arra gondoltam ezt csinálta hangszeres zenével, mi lesz a sok mással amit hallgatok? 2-3 napig nem is volt kedvem másfajta zenét hallgatni, nem szerettem volna csalódni inkább hagytam magam sodródni az akusztikus jellegű anyagokkal. Aztán kár volt izgulni, tud ez mindent. Ha kell ezt, ha kell azt. És mindenhova odateszi a maga kis magic-ét. Nem tudom neutralitás-e ez, de lényegében annyi van, hogy könyebben adja vele magát a zene.

Plusz nyereségként a két Kondo kábel között sokkal kevésbé érzem a Heed előfok "ízét" a számban.

Meg még

vettem új csöveket az Audiopax elejébe, az ECC81-eket. Oldalanként van egy pár ugye. Ez egyik (oldalanként értve) NOS Telefunken volt a másik TAD válogatott. Aztán az egyik Telefunken már nagyon furcsán izzot fel bekapcsoláskor és úgy általában gyanús lett. Vettem 4 db NOS Philips-et, így mind a TAD-okat, mind a Telefunk-ent lecseréltem. 

Jobbra a TAD

Érdekes, hogy mindkét cső ECC81 és mennyire más a belső felépítésük. De ez is jó döntés volt, lazább, fesztelenebb, jó értelmbe véve finomabb lett a hang. Ilyen pozitív változások esetén (mint a Kondo kábel meg ezek a csövek) jön meg az embernek a kedve a hifizéshez. 

Végül

tettem Soundcare tüskéket az állványokba. Nem tudom csináltak-e valamit a hanggal, ha igen, akkor nem ütött fejbe. Tesztelni meg nem fogom, mert marha munkás minden kiszerelni, tüskét cserélni, visszapakolni...meg be is vallom leginkább azért vettem őket, mert nem túl drágák és jobban néz ki velük az állvány, plusz kiméli a padlót. 

Itt még a házi előfokkal...

Nagyjából azt hiszem mostanra ennyi.

Audio Note Quest Silver

A blog szokásaihoz képest szoktalan korán - 1 hónap együttélés után - úgy gondolom eléggé megismertem ezeket a készülékeket, hogy véleményt formáljak róluk. Részben biztosan azért is, mert az elmúlt hónapban sokkal több időt töltöttem zenehallgatással, mint előtte.

De ne is rohanjunk előre, csak szép sorjában...

Miért pont ez az erősítő?

Miután letettem a voksom az E prezentációja mellett elhatároztam, hogy megpróbálom kihozni belőle, amit tud. Ezt a legjobban olyan komponensekkel fogom tudni megtenni (nagy valószínűséggel), amit hozzá terveztek, ami vele egy alomból van. Tehát valami Audio Note.

Azt is tudtam, hogy valami triódás kellene nekem leginkább, ez az előző bejegyzésben is leírt tapasztalások jól mutatták.

Az E/Sp valahol a mai 3-as szint körül mozog véleményem szerint a Note ranglétrájában, elkezdtem hát megnézegetni mi van ott, ami triódás.

3 fő irány kapásból. Integrált erősítő vonal, sztereó végfok/előfok páros, monoblokk végfokok/előfok páros. Illetve ezen belül felmerül még a 300B vagy 2A3 kérdéskör.

Megérzésből (tehát nem tapasztalati problémák okán) jobban kedvelem azokat a megoldásokat, amelyek nem párhuzamosítanak aktív elemeket (ez esetben csöveket). Nem kell kerülgetni azt a kérdést, vajon mennyire egyforma az a két elem, ami párhuzamosan van kötve.

Maradt a 2A3 istálóból a Vindicator mint alternatíva, viszont nálam határeset a maga 4.5W-os teljesítményével, hiszen nem kis szobában kell megszólalniuk.

Így aztán a 300B-k: Meishu mint integrált, Conqueror mint sztereó végfok és Quest mint monoblokk.

Innen a praktikum döntött: mi van elérhető a piacon, amit ki tudok fizetni? Kezdtem rögtön a kályhánál és becsörögtem a magyar képviselethez. Nem én leszek az első, akinek segítenek akár nem vadiúj készülék beszerzésében, hiszen ismert a hazai felhasználói közösség és az is, ha valaki váltani, fejlődni akar. A fenti hármasból lett egy ajánlatom egy pár Quest Silver-e, ami egyrészt fent volt a listámon amúgy is, másrészt meg nem is. Az a "Silver" szócska bizony szemmel jól látható összeget tesz hozzá az alap kiszereléshez.

Amiről ritkán beszélünk

Kényelmes lenne most a készülékkel gyüjtött tapasztalataim leírására ugornom, de azért van itt egy aspektus, ami előbb utóbb így is úgy is felmerül (megérte?). Mégpedig az ár. Anélkül hogy most ide forintokat írnék azt azért szerintem mindenki sejti aki ismeri a Note készülékeket, hogy ez nem lehetett olcsó.

Ilyen értékű készüléket még nem vettem és bizony hosszasan rágódtam már mielőtt belevágtam az érdeklődésbe, hogy el akarok-e indulni ezen az úton. Aztán nem egyszer végigfutott rajtam az arcpír, mikor konkrétan előttem volt az ár. Sok éve volt már, hogy megfogalmazódott bennem: szeretnék egyszer egy igazán komoly rendszert. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz meghozni a döntést, amikor a kapuban kopogtat a lehetőség.

Talán így van ez az álmokkal. Felnövünk és mire elérhetnénk rájövünk, hogy bolondság. Olyan könnyű halogatni, kifogásokat keresni, jövőre elrakni a tervet.

Úgyhogy egyrészt mérlegre tettem, hogy amit tenni készülök, az "kórós"-e. Megáll az anyagi életünk ettől hosszú hónapokra? Kell olyan kompromisszumokat hoznom, ami a környezetemben másokra (család) is kihat? Ezekkel szerintem fontos szembenézni, a helyzettel felelősségteljesen bánni. Családfenntartó nem lehet egy "szent hifista", aki üres szobában, csupasz villanykörte fényében, matracon alszik a sok milliós berendezések árnyékában.

Aztán mikor ezzel a számadással megvoltam arra jutottam, hogy nekem kell meghoznom a döntést, körülmény nem fogja helyettem, nincs tilalomfa az úton. Akkor aztán arra gondoltam, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindent okosan és racionálisan csináljuk. Kell bele valami egészséges őrültség is.

Úgyhogy nagylevegő és fejjel előre bele...

Tapasztalások

Az első rögtön egy meglehetősen fizikai jellegű felismerés volt. Az egy dolog, hogy a két monoblokk egy dobozban van és a teljes súly a kéziköny szerint 65kg, de ez a doboz bizony nem is kicsi. Annyira nem, hogy normál méretű szedán autómba bizony sehogyse fért volna be. A csomagtér túl alacsony, a hátsó ajtó általában nem tud ekkorára nyílni. 60cm x 65 cm x 67 cm. Ezt a kockát kellett volna hazacipelnem Pestről. Kérnem kellett egy kombit.

Ezen felül előre beizzítottam egy rokont, hogy hazaérkeztemkor segédkezzen felcipelni az emeletre. Ez szerencsére végül nem volt olyan nehéz feladat, mert négy fülecske van megfelelően elhelyezve a dobozon, ketten könnyedén tudtuk vinni.

A doboz kibontásokor nem fogadott ugyan ismeretlen kép, de valahogy akkor esett le, hogy valószínűleg nekem már sosem lesz "normál hifi" méretű készülékem. Ezek a monoblokkok 22cm szélesek és 53cm(!) mélyek. Meg ugye egyenként több, mint 27 kg a súlyuk.

Nem is tudtam őket hova rakni rendesen. A lemezeket is tartó IKEA Expedit-ra csak keresztbe fértek fel. Úhogy készítettem is gyorsan nekik saját kis állványt (Söund Arts) és kicsit át is rendeztem a szobát.

Ezek után a 47 Lab hangfalkábeleimet pimpeltem meg egy kicsit, hogy biztos ne törjenek többet és nagyjából össze is állt a mostani konfig.

Ez a rendszer számomra két szempontból is jellegzetes.

Egyrészt mert minden komponens (forrás, ,erősíő, hangfal) alapvetően inkább anyagtudmányról és egy tervező vizíójáról szól, mint például kapcsolástechnikai tüzijátékról. Minden végletesen egyszerű és minden csak azért működik, mert nagyon ki van találva mi legyen és milyen legyen az a pár alkatrész, ami kiteszi ezeket a készülékeket.

Másrészt a rendszer maga borzasztóan minimalista. Talán túlságosan is. A D/A átalakítóban az áram/feszültség konverzió egy ellenállás segítségével történik, amit nem követ semmilyen aktív fokozat. Tehát a D/A chip után következik egy ellenállás, ez után kábel, ez bele a háztartásomban mindig fellelhetú Heed Audio passzív előfokba (némi kábel, bemenetválasztó, hangerőpoti, némi kábel), majd újabb kábelen eljut a végfokig, amiben oldalanként van 2 db aktív elem. A bemeneten egy kisjelű kettős trióda és a 300B. Tehát a D/A chip direktbe hajtja a végfokot egy csomó kábelen és csatlakozón keresztül. Ha ennél egyszerűbb lenne, nem szólalna meg.

Hangok

És hát végül a lényeg: hogy is szól? Voltak vele kapcsolatban prekoncepcióim. Őszintén szólva nem sok minden vártam tőle. Tudtam, hogy félbevágtam egy erősítőt, hiszen előfokot nem tudtam venni hozzá. Türelemre intettem magam és arra gondoltam ez egy lépés egy új rendszer kiépítése felé, sok minden hiányzik még. A sejtésem az volt, hogy kapok egy barátságos, nem hisztizős hangú végfokot és ennyi egyelőre.

Részben igazam lett.

A meglepő dolog ezekkel az erősítőkkel kapcsolatban a felbontásuk. Ha most így végiggondolom 3 különféle "felbontásra" gondolok, ha erről beszélek. Az első az a képesség, amikor minden apró neszezés, pici kis információ hallhatóvá válik. A klasszikus megnyekken a szék a hegedűs alatt. Ezt egyébként sok mai rendszer magas szinten műveli. (Hogy ez fontos-e, az nekem kérdéses). Aztán van az a felbontás, amikor a rendszer képes a zene különböző egymásra épülő héjait kibogozni. Ez a "nem is tudtam, hogy a háttérben van még egy hammond orgona", "jéé ezt ketten éneklik" és társai hatás. A harmadik pedig, amikor a zene egyes elmei annyira plasztikusan tudnak megjelenni, hogy külön terük, levegőjük, helyük lesz. Ilyenkor van az, hogy rájövünk a gitárhang ott balra szélen nem csak valami pöngetés, hanem ténylegesen egy dallamot hallunk. (A problémát az szokta okozni, ha ezeknek a "háttérdallamoknak" saját idejük, ritmusuk van a fősodorhoz képest. Sokszor hallottam, hogy sosem állnak már össze az egyes hangok egy időben összefüggő, értelmezehető történéssé.)

Na most ez az erősítő mind a hármat tudja és ez annál meglepőbb volt, hogy nem vártam tőle. Mondhatni az előzetes elképzeléseimmel ellentétben.

Az egyetlen kávzi negatív élményem is ezzel kapcsolatos. Prince "One night alone" koncertfelvételét hallgattam, ahol a tömeg lelkesedése valahova középre a hangfalak mögé van keverve. Ezen a koncerten nagyobb blokkokat játszott egyetlen zongorával megtámogatva (nyílván azon is ő játszott). Na most vannak neki híresebb, lassú számai (például Adore), aminek nyílván megörül a női hallgatóság. Ez esetben azonban az egyik hölgy produkált egy közel 2 perces epilepsziaroham gyanús sikoltozást. Hát ezt eddig így, hogy ő ott, nem volt módom hallani. Kedvem lett volna nyakonvágni, hogy maradjon már kussban és eszembe jutottak azok a koncertemlékek, amikor sajnos közvetlen közelről éltem át ilyen mániákusokat. Mégis mi a francnak sikítozza végig teli torokból a kedvenc számát? Na ez, eddig el volt temetve a lemezen, most meg itt bosszant ez a hülye a liba a tömegben.

Ezt lett volna kedvem tenni a sikitozóval

Ez az, amit könnyen meg tudok fogalmazni az erősítő hangjával kapcsolatban. A nehezebb rész, amire a bejegyzés elején utaltam. Heti 4-5 estémet töltöm zenehallgatással, 2-3 órás blokkokat. A többit csak azért nem, mert már szégyenlenék minden nap elvonulni. Húz magához a rendszer. Mindegy milyen hangulatom van, milyen lemezt rakok be abból valami élmény fog kisülni. Próbálgathatnám boncolgatni, hogy ez miből áll össze, de leginkább pont valami egység az, ami ezt okozza.

Tegnap például igen korán feküdtem, mert nagyon fáradt voltam. 8 körül. 11 körül meg megébredtem, aludt mindenki. Gondoltam felmegyek zenét hallgatni (első jel, hogy itt valami nagyon működik). Anima Sound System, majd Tori Amos koncert végén Latinovics verseslemez. Így adták egymás után magukat a lemezek. Ez utóbbi annyira intenzív volt, hogy utána nem lehetett több lemezt berakni. József Attila - Nagyon fáj. És nem volt tovább. Feküdtem utána az ágyamban hajnali 1-kor és úgy éreztem valahol messze jártam, valahonnan most hazajöttem...

Innen hova

A helyzet az, hogy mindezek mellett nem tökéletes a rendszer. Csak éppen nem drámázik ezen sem a hangfal, sem az erősítő. Azért az avatott fülnek elmesélik, hogy ide bizony kellene egy aktív előfok. A hang belső fénye, dinamikája még nem teljes, ezt tudom, majd ez előfok hozza meg. Kicsit több teste is lesz a hangnak. Meg elvileg még jobb lesz a felbontás, bár ezt most nem tudom hova még...Legalábbis eddig ezek a tapasztalataim miben segít egy jó előfok és nagyjából pont itt hallok még potenciált.

De nem álltatom magam, ez az egész valószínűleg akkor fog egy nagyot összekattani, ha a végére érek. Mert hát tulajdonképpen régóta ez a kérdés foglalkoztat engem is: milyen együttélni egy igazán jó rendszerrel. Van olyan, hogy high-end? Az az elhatározásom, hogy végigjárom ezt az utat és megtudom a választ erre a kérdésre. Nyílván a félmegoldások csak félválaszok lennének.

Az Audio Note annyiban szerencsés iránynak tűnik, hogy élvezem azt is, hogy úton vagyok és viszonylag jól kitalálható merre is kellene menni. Hifivegyészeknek, kotyvasztóknak nyílván kevésbé szórakoztató, itt kitaposott ösvények vannak.

Én most elkezdtem az utam az egyik ilyen ösvényen...

Képekben az év

Év eleje: Ez bizony még nagyon épitkezési hangulat

Április vége: Festés, padló...alakul a szoba.
A rendszer még nem a hosszanti falon.

Június eleje: excalibur kábelek még Heed előfok nélkül.

Június vége: a Quad rendszer.
A hangfalak itt még túl közel a falhoz, 80cm körül volt az ideális.

Július: Költözik az Alto

Szintén július: Beállás a Velodyne mélynyomóval.
Nem engedte be a Quad.

Október: Eastern Electric BBA.
Egy pár hónapig vendég volt a rendszerben (azaz nem volt saját).
Nem illet a Quad rendszerbe.

Ma reggel: Picit már sejlik a következő bejegyzés tárgya.
És ki kell vízszinteznem a hangfalat...

Szintén a reggeli napfény: Van hol ülni is :)

Időközben...

Ez a bejegyzés amolyan összefoglaló szerűség. Egyfajta visszatekintés és kiegészítés az idén történt változásokat illetően. Egyrészt mert csak a főbb hi-fi komponensekről írtam eddig, másrészt az elmúlt hónapok együttélése tovább tisztította a véleményem a hangról, ami most nálam van.

Megintcsak időrendi sorrendben lássuk hát mi minden történt még az idén...

- Zeneszoba. Legelébb megvettem a már említett Quad CD játszót és hangfalat, de nem tudtam rögtön kipróbálni őket, mivel a zeneszoba egyelőre nem fűtött. Februárban igencsak fagyos még a hangulat az emeleten. Viszont nem csak a jó időre vártam, hanem a festőre is, mivel végre emberibb küsőt kapott a szoba, mint eddig. A festésen kívül (ami a bordó és bézs színekkel játszik), lecsiszoltam a tetőtéri gerendákat és a festő ezeknek is szép mély színt adott. Végül lekerült a padló, szintén saját erőforrásból. Jellemző módon a 10 órás padlózás után (a festés ekkor már megvolt) még gyorsan hajnal fél egyig vissza is hordtam mindent a szobába (azaz a temérdek könyvekkel tömött papírdobozt, ami most a bútor), hogy még iziben 2-ig zenéthallgassak. A lendület meg a fiatalság, na...Nem tudom ettől mennyivel szól most jobban a hang, de én sokkal jobban érzem magam. Így pszichoakusztikailag legalább egy kategóriát ugrott a rendszer :) Bár ez csak félig vicc, egy jó ülőalkalmatosságot szinte teljes értékű hi-fi komponensnek tartok. Főleg most, hogy nincs még megfelelő...

- Rezgéscsillapítás. Ez még a Quad erősítő előtt került a képbe, egyszerűen mert felbukkant két szett használt Daruma elérhető áron. Sajnos külsőre nem a legszebb példányok (mint ez az a csomag kibontásakor kiderült számomra), de kozmetikai dolgokon kívül egyéb sérülés nincs rajtuk. Ahogy illik csináltattam alájuk edzett üveglapokat, bár legelső próbálkozásaim még azok nélkül történtek, mert 3 hétre vállalták az elkészítésüket. Üveglap nélkül az Alto alá se passzolt annyira, így a Quad CD-vel kezdtem. Hosszantartó tesztelgetést nem csináltam, a klasszikus hifizés ezen formájához (csere-bere, így milyen, úgy milyen) nem sok kedvem szokott lenni. Mégis, amit a Darumák számomra jelentenek, az az, hogy a készlékeknek (mindegy, hogy erősítő, vagy CD), egyfajta "közléskényszere" lett. Nem hívnám ezt színezésnek, mégis elég sajátságos "hatás", szerintem ha valaki több rendszerben is installálja őket vakon is felismeri jelen vannak-e vagy nem. Szóval összetett egy dolog, de nekem pozitív. A Darumákkal jobban "mondja" a rendszer a zenét, fontosabbnak tűnik az üzenet. Valahogy több "súlya" van a dolgoknak. Vegyük észre (hogy általános iskolai szöveges geometriai feladatok megoldókulcsának kedvenc szófordulatát alkalmazzam (ami egyébként mindig arra utalt, hogy a feladat kitalálóján kívül senki normális ember a világon rá nem jönne a megoldásra)), hogy mennyi időzőjelet és ködös fogalmat használok. Nem véletlen, talaját vesztett villamos mérnök próbál valamiről írni, amit egyértelműen hall, de megmagyarázni nemigen tud.

- Kábelek. Ez az a témakör, amivel eddig ez a blog még nem foglalkozott. Most se fogok nagy mélységekbe ereszkedni, mivel ismereteim ez irányban igen csekélyek. Eddig ugye voltak a különféle tyúkbelek és villamossági boltban méterre kapható hangfalkábelek. Talán egyszer még főiskolán kisérleteztem koax-ból készült kábellel, mer' az volt. Inkább arra figyeltem, hogy sose legyen hosszabb a keleténél és elég legyen a keresztmetszett. Ennyi. Aztán lett egy szén összekötő, amit én csináltam a Hivox-tól ajándékba kapott nyersanyagból, nem volt gondom vele. Bekötöttem aztán maradt. Meg jött a CAT7 hangfalkábel, mert az is fillérekből lett. Na de most. Most úgy éreztem (mert hogy ekkor már összeállt a Quad rendszer, meg a Darumák), hogy illene. Márminthogy ne tyúkbéllel kössem össze a dolgaimat. Vagy kellett a szemnek, valami ilyesmi. Sokat azonban nem akartam invesztálni a dologba, némi mérlegelés után meg is hoztam a megalapozott döntésem, mely egyből szembe megy a saját magam által nem is olyan rég felállított szabályaim egyikével, hiszen Magyar "kvázi" terméket vettem. Így most rendszeremben minden Excalibur kábel (kivéve egy IC-t, ami a régi szén összekötő). A hangfalkábelt használtan vettem, két tápkábelt meg egy IC-t pedig a "gyártótól". Szép masszív darabok egyébként, jól esnek a szemnek. A hangjukat illetően...először a hangfalkábel került hozzám. A villamos mérnök érem újfent borotváért nyúlt, csupán abból kifolyólag mennyit változott a hang. Kiteljesedett egy csomó apró háttérrészlet a zenében, ritmust, dallamot kaptak olyan kis események, amelyek inkább csak szöszözések voltak. Nagyon elégedett voltam. (Itt már a hosszanti falon volt a rendszer). A hangfalkábel amúgy bi-kábel, így végre kiválthattam a Quad saját kis összekötő rudacskáit is.

A hangfal oldalán nem egy bili tükröződik, hanem egy gyertya

Aztán pár napra rá megjött a két tápkábel és az IC is. A tápkábelek meg voltak különböztetve a szerint, melyiket kössem a forrás és melyiket az erősítő elé. Külsőre, fogásra nem láttam különbséget, de miért ne tartottam volna be a javaslatot. Az IC-nek meg irányjelölése volt. Ezek bekötésével egységes Excalibur kábelezése lett a rendszernek. Olvasóim nem fogják kitalálni mi következett: hangfaltologatás. A hang ugyan sok mindenben jobb lett, de közben kicsit elveszett az élet a rendszerből, unalmasabb lett. Megint másik dimenzió, mint a Daruma, a kábelek is mást csinálnak máshol. Aztán idővel meglett a hangfalak helye (kicsit) közelebb kerültek, mint addig voltak, jobban "szétfordultak", de az is lehet, hogy a kábelek járatódtak be. Teljesen egészen azonban nem jött vissza a rendszerbe az az élet, ami előtte volt. Viszont erősebb, kerekebb, egészségesebb hangzást kaptam szebb lecsengésekkel, úgyhogy maradtak a kábelek. Nem voltak drágák és nem is kompromisszum mentesek. Most írhatnám, hogy viszont annyit meg megérnek amennyibe kerülnek, de igazából fogalmam sincs, sose volt más komolyabb kábelem, se olcsóbb, se drágább, pláne nem éltem együtt velük. Volt viszont nálam egy látogatás ideiég pár órát igen komoly Valhalla tápkábel. Erősítő és CD elé, nem jegyeztem meg melyikek, kémiából sose voltam jó, ezeknek meg komplett vegyület a nevük. Lényeg a lényeg, hogy a két tápkábel cseréje ismét azonnal hallhalható, akkor és ott számomra nagyon pozitív változást hozott. Lett például rengeteg energia, plusz egy fél oktáv lefele és megjött az élet. Két tápkábeltől. A villamos mérnök énem kapitulált, bevett két ciánkapszulát és a biztonság kedvéért leöblögette sósavval. Ilyen nincs és mégis van. Hogy árban ez megéri-e, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy most annyi a tapasztalatom a dologgal, hogy mást csinálnak a kábelek, mint egy erősítő, vagy egy CD. Másképp tesznek hozzá (vesznek el kevesebbet jó esetben) a hangból, mint a többi komponens. Azaz nélkülük egy részét a visszaadó láncnak egyszerűen nem fejlesztjük. Gondolom most írtam le az audio blogok egyik legbanálisabb kijelentését, de a témában én itt tartok. Álljon mementóul annak, aki még itt se, vagy - akár mérnök létére - még legyint egyelőre a dologra.

Analóg kábelek, plusz a fehér optikai az Airport Express-ből

- Megint rezgéscsillapítás. Ezek után kerültek be a márványlapok a hangfalak alá. Úgy éreztem statikailag is szükség van rájuk, a laminált padlón valahogy nem álltak olyan masszívan a hangfalak. Tisztult tőlük a hang, ugyanakkor a rossz értelemben vett hifis irányban mozdult el. Tologatás után kb. visszajött, de itt már centivel méregettem, mert 87cm-re a hátsó faltól még oké volt a dolog, 90-re már nem. Vagy eddigre belehülyültem a dologban, de esküdni mertem volna...Mindig több lemezt hallgattam és leginkább az énekhangra figyeltem valamiért. A többi adta magát (búg-e a mély, összeesett-e a tér, stb...) Hasonló játékot játszottam el, mikor visszakerült a Galgahang állvány. Mindkettő javított és rontott is. Mindkettővel egyre tisztább, "hifibb" lett a hang, ugyanakkor sterilebb és élettelenebb is. Ez utóbibból mindig vissza lehetett némi helykereséssel hozni valamit.

- 14-ről 15-re az nem 1-ről a 2-re. Itt kb. beállt a rendszer, ami így állt a Quad CD-ből és végfokból, melyek Galgahang álványon, Darumákon és edzett üveglapokon pihentek. Excalibur kábelek kötöttek össze mindent mindennel, a Quad hangfalak pedig szép sötét impala színezetű márványlapokon ácsorgotak. Nagyon elégedett voltam a hanggal, de pár dolog azért mégis...először is az Excalibur kábelek, a Galgahang állvány és a márványlap is mind-mind húzták ki az "életet" a hangzásból, amit ugyan többé-kevésbé vissza tudtam hozni a rendszerbe hosszas helykereséssel, de mégsem ugyanaz a dolog. Jobb lenne, ha akkor is meglenne a hangban ez a plussz, ha csak ledobom a sarokba. Mert ez a plusz ilyen dolog, amit a tologatással elértem az csak kozmetika. Az énekhangnak nincs igazi teste és a szövegértés is volt már jobb. Végül, a hangerőt a CD játszó beépített digitális szabályzója állította. 32-ig terjed a skála, én általában 14-esen hallgattam. Vagy ha hangosan akartam zenét hallgatni, akkor a 15-ösön. Ez volt az egyik gond. Egyszerűen túl nagy volt az ugrás. A másik, hogy a két állás között a rendszer jellemzői is változtak, 15-ösön nem csak a hangerő, de a dinamika is jobb lett. Például, de úgy egészében jobb lett a hang. Kerülgettem egy ideig a dolgot, de végül csak bekötöttem az évek óta porosodó Heed passzív előfokomat (meg vele a régi szenes IC-met). Ez nagyon sokat segített szinte minden hiányosságában a rendszernek, ha nem is oldotta meg teljesen őket. 

Problémák jó része átheedalva, hogy egy rossz szóviccel éljek.

Ezt a felállást hallgatom kb. 2 hónapja. Bele tudnék kötni, de nem akarok. Heti 2-3 alkalommal örömmel vonulok el órák hosszat zenét hallgatni és úgy gondolom ez a lényeg. Merre tovább? Egyelőre talán sehova. Jöhetne mondjuk radiátor, hogy télen ne kelljen megint fefüggeszteni a zenehallgatást :) Hosszab távon gondolkodom valami aktív előfokban, de a Quad kínálata kérdőjeleket vet fel számora. A 99-es előfok rettentő sokoldalú és bonyolult, nekem viszont csak hangerőszabályzás kell. A QC sorozat csöves előfoka szimpatikus lenne, de legalább 50kOhm lezárást kér, a Quad 909 meg csak 22KOhm-ot ad. Aztán meg bizonyosan férne nagyobb membrán ebbe a szobába, de hogy itt merre, az még teljes tanácstalanság. Ahhoz már túlontúl jó a hang, hogy csak úgy beleugrjak valamibe, könnyen csalódás lehet a vége.  De szerencsére nem sürget az idő, hiszen bitang jó hang van most itthon, amelyen az Anima Sound System darálósabb számai éppúgy jól szólnak mint Patricia Barber vagy a Macskák.

Egyébként a gyerekek is követelik, hogy vigyem fel őket. Ilyenkor fél órát ugrálnak, táncolnak (én meg aggódóm mikor döntik fel a hangfalat) majd amikor nagyon bevadulnak hónom alá csapom őket és vége a bálnak. Egszóval most megtalálta a rendszer a helyét nálunk és nálam is. Egyelőre status quo hi-fi fronton. Nem is baj, úgy is sokat kezdtem lemezekre költeni.

Középső lányom a rocksztár. Háttérzenekar a Doors.

DIY fejhallgatóerősítő

Aztán elkezdett mászni a fiam, majd igen hamar járni. Úgy gondolom sok zeneszerető és aktívan hifiző ember életében eljön ez az idő, mikor kompromisszumot kell kötni. Mivel elég szűkösen laktunk akkoriban, esetemben ez a kompromisszum a rendszer egy sokkal kisebb szobába történő átköltöztetése lett, mégpedig azért, hogy egyáltalán megmaradjanak. (Véleményem szerint fiam erős érdeklődése a világ dolgai felé a hifi és rosszabb esetben a fiam végét is jelentették volna, amennyiben mondjuk ráborul a három tüskén ácsorgó hangfal.)

Úgyhogy kisszoba, ahol bizony értelme sem volt felállítani a hangfalakat, se bázistávolság, se hely mögöttük, egyszerűen túl nagyok voltak.

Zene viszont kellett, így maradt a fülhallgatózás. Akkoriban a Sennheiser HD600-as illetve az AVA füleserősítő már nem volt, így szinte pőrén, az ezeréves HD565 Ovation-al próbáltam átszokni a dologra. Nem túl sok sikerrel.
Hiányzott például egy jó fülhallgató erősítő, úgy éreztem a Denon egyszerű kis IC-vel megoldott beépített erősítője nem az igazi. Meglehetősen rövid idő alatt több kis erősítőt is építettem, akkumulátoros táplálású telejsen IC-s megoldást, majd IC feszültségerősítővel, de egyszerű Single Ended "A" osztályú kimenettel elátott füleserősítőket (kicsit hasonló stílusban mint a Heed Canamp).

Egyik sem volt azonban igazán az amit kerestem. És egyikkel sem éreztem, hogy bármit is beleadok a készülékbe, amit fontosnak tartok az audió áramkörök tervezését illetően.

Azt tudni kell, hogy véleményem szerint a mindenféle teóriák kipróbálásra a fejhallgató erősítő az idelis eszköz. Megépítésekor nem kell feltétlen vagyonokot felemésztő tápegységet kreálni (bár lehet, mint látni fogjuk) és közvetlen meg tudjuk hallgatni a végeredményt, elképzelésünk helyességét. Nem befolyásolja végfok, hangfal, szoba, egy jó fejhallgató nagyítóként mutat meg mindent.

Megépült hát a bejegyzés tárgya. Hogy milyen készülék volt ez? Most bizony audio pornó következik az ínyencek és hozzáértők számára. A nyálképződés garantált :)

A kapcsolás teljesen diszkrét felépítésű hídkapcsolás. Ez azt jelentette egyúttal, hogy hagyományos három érintkezős jack csatlakozóval felszerelt fejhallgatót hozzá sem lehetett kötni, mivel itt négy csatlakozás volt szükség (jobb csatorna +/- és bal csatorna +/). A kapcsolás átfogó negatív visszacsatolás nélküli volt és összesen két fokozatú. Az első fokozat egy szuperazonos tranzisztor négyesre (MAT04) felépített áramgenerátorral és jókora emitterellenállással linearizált kaszkód bementi fokozat/feszültségerősítő. A második pedig a híd mindkét irányában egy-egy Single Ended tranzisztoros kimeneti fokozat 100mA körüli nyugalmi árammal és emitterköri linearizáló áramgenerátorral. A kapcsolás nem tartalmazott a jelútban semmiféle kondenzátort, az egyenfeszültséget is átvitte. Bemente alapvetően XLR (szimmetrikus) volt, de a kapcsolás asszimetrikus jelből (ami az RCA kábelen rendelkezésre áll) is szimmetrikus jelet csinált a kimenetre. Tiszta "A" osztály gondolom nem is kérdés.

És volt még hozzá külső táp, 200.000uF simítással. Meg persze volt egy szabályzókör nélküli tranzisztoros tápszűrés közvetlen az erősítőfokozatok közelében.

Nos, ennek a fejhallgató erősítőnek nem volt hangja. Pont úgy szólt, mint az elé kötött CD játszó és a rá kötött fejhallgató. Done, kész. Mai fejjel se tudnék jobb topológiát csinálni, esetleg lehetne JFET-ek használni a bemeneti fokozatban, sőt elvileg egy teljesen csöves OTL is ráhúzható az elképzelésre (úgyanúgy DC átvitellel!), de minek. Egyszer elvittem Zsoltékhoz is a Heed Audio-ba megmérni. Valóban DC-től vitt. -3dB-es pont 700KHz-en volt. Jelalak torzulásokat 1MHz-en se láttunk, tovább nem néztük. Az erősítő zaja, torzítása az éppen akkor ott lévő berendezésekkel nem volt kimutatható.

Sokáig alapköve volt a fejhallgatós rendszeremnek, ma már másra használom dobozát. De az áramköröket elraktam...

Búcsúzóul egy éjszakai kép az erősítő belsejéből. A LED-ek a refenciafeszültségeket adják az áramgenerátoroknak és a bemeneti kaszkód fokozatnak.

Erre a készülékre büszke vagyok.

Heed Audio PAS 80

Eztán jött a költözés vidékre, aminek fő oka az volt, hogy kisfiam születését vártuk, akit nem szerettünk volna Pesten felnevelni. Bátor döntés volt ez, de nem igazán erre a blogra tartozik. A költözésnek azonban több kihatása volt a hifi-re, ebből rögtön az első, hogy a költözés után lehetőségem nyílt kicsit nagyobb szobában akár jóval nagyobb hangerővel zenét hallgatni.

Ez a hangerő amúgy érdekes kérdés, érdemes zenész barátom mindent hangosan hallgatott, nekem már túlságosan is. Szerintem mert ő a hangszerek valós dinamikájához, hangerejéhez volt szokva. A hifi pedig limitál. Agyban mégpedig, mert hangosan csak a tényleg jó rendszerek képesek zenélni. A nem elég jó kvalítású rendszerek egyszerűen "összeomlanak", zavarosak lesznek, kiabálnak, akaratlanul is letekerjük a hangerőt, nem kellemes hallgatni.

Nem így ez a Dynaudio hangfal. Kétszeresen nem. Egyrészt bírja a hangfal, nem zavarodik bele, másrészt nem hogy bírja, de kívánja a hangerőt. Vidéken nyílt alkalmam rendesen először meghajtani és rá kellett jönnöm, ez a hangfal közepestől nagyobb hangerőn kezd el ritmikailag egyben lenne. Kis hangerőn unalmas. Kell a svung, hogy életre keljen. Melegedtek is rendesen a kis monoblokkok, szinte sajnáltam őket és azon tűnődtem mi tartalék bújhat még meg a hangfalamban, amit ezek a pici téglák nem tudnak kihozni belőlük.

Végül a Heed Audio rugalmasságának köszönhetően került hozzám egy régebbi készítésű PAS 80 kódjelű sztereó végfok, ami mint neve is sugallja csatornánként 80 Watt leadására volt képes. De arra tényleg. Volt benne anyag, lásd kép:

A Dynaudio valóban kinyílt, bár első hallgatásra a Canopus hangját jobban szerettem, a felső tartománya a PAS-nak valahogy hifisebbnek, visítósabbnak tűnt. Újabb tapasztalattal kellett azonban gyarapodjak, ennek az erősítőnek nem hogy jót tett az állandóan bekapcsolt állapott, de recepetre írnám hozzá. Két nap kellett neki, hogy megszelidűljön a hangja. Ekkortól a visításból, rakoncatlankodásból épp csak egy csipetnyi él maradt, ami inkább egyfajta karaktert adott a hangnak, de nem zavarta és ráadásul jól illeszkedett az én "legyen jelen a zene" elvárásomba, unalmas sosem volt az előadás.

Zárásként pedig egy kép erről a rendszerről. Felül a Denon CD játszó, aztán a Heed passzív előfok, amely még a monoblokkok mellől maradt meg és végül a PAS 80 erősítő, kétoldalról természetesen a Dynaudio hangfallal megtámogatva.

Dynaudio Contour 1.8 Mk II.

Miután erősítő vonalon belekóstoltam az igazi audiofil világba egyre inkább úgy éreztem, hogy a házimozi vonalon megbecsült Quadral hangfalam talán mégsem az igazi zenére, leginkább az a tulajdonsága zavart, amit már korábban is említettem, hogy kicsit lentről szólt minden és néha hajlamos volt vándorolni a hangkép. Pédául ha az énekhangnál halk hangoknál szépen középen volt, majd egy hírtelen hangosabb résznél mintha egyik irányba (emlékeim szerint balra) lépett volna az énekes. Ha az ember sok időt tölt zenehallgatással (amit akkor még megtehettem) és rááll a füle a rendszerre és annak hibáira, akkor az ilyen apróságok is bosszantóak tudnak lenni.

Mivel anyagilag megtehettem, új hangfal vásárlása mellett döntöttem, ezúttal azonban nem akartam elaprózni, 600e Ft volt a limit. Ez már sehol nem aprópénz én is komolyabban vettem a dolgot. Plussz feleségem is bevontam a keresésbe, együtt mentünk hallgatózni ide-oda.

Sok hangfalat meghallgattunk, 3-4 bemutató terem meglátogatása után azonban lelkesedés helyett inkább csak csodálkoztam. A jelenlegi hangfalamnál 2 és félszer drágább neves darabok ugyanis leginkább csak mások voltak, jobban nem feltétlen, csaknem feladtam a keresést, mikor az akkori Merlin audió jóvoltából meghallgatthattam egy igen érdekes hangfalat, mégpedig a saját rendszeremen, a lakásunkban, merthogy elhozták hozzánk demóra. Dícséretes hozzáállás. Bár nem ő lett a hangfalam és nem is róla szól a bejegyzés, mégis formáló hatású volt, mai napig bennem él a hangja ennek a darabnak, álljon itt emlékül egy kép:

Ez volt a Konus Audio egyutas hangfala, ami valami valószínűtlen jelenlétérzetet varázsolt a szobába. Müller Péter Sziámi költői estje egyenesen a szobánkban zajlott, ha pedig kimentem a szobából, teljesen az az érzetem volt, hogy maga az előadó szaval a szomszédban, nem holmi hangfal. Ennyire jó volt. Nem lehetett vele háttérzenélni, magával ragadta az embert, az igazi high-end. Két probléma volt vele. 1) 790e volt az ára, tehát túl sok. 2) Nagyon korlátolt volt a mélyvisszaadási képesség az egyetlen kis hangszóróból kifolyólag. Bizonyos zenék, mint Björk, Moloko egyszerűen hallgathatatlanok voltak számomra. Talán egy aktív szubbal, de abból is igen jó kellett volna, hogy ne essen össze a hangkép, az pedig még pénz. Így hát semmi nem lett a dologból, de feleségemnek és nekem is belekerült a fülébe valami, ami után a legtöbb hangfal még nevetségesebb lett. Az életet kerestük a hangzásban, nem a hifit.

Ekkor mintegy véletlen akadtam erre a Dynaudio hangfalra, használt volt amúgy és így került 490e-be. És hozta az egyeket, megvolt Björk hangjának higanyszál jellege a Hunter-en és Müller Péter sem konzervlemez volt, plussz volt basszus, gyors, kontrollált. Tudta a fülem mit keres, a jelenlétet. Ez megvolt, nem is haboztam hát sokat, megvettem.

A vásárláskor egyébként nálam volt öt kicsi dobozom (a négy Canopus monoblokk és a passzív előfok), azzal próbáltam le, a boltos kis hitetlenkedése mellett, mondván azért figyeljünk, nehogy elszáljanak a kis erősítők. Ekkor még csak utaltak egy rövidet arra, ami aztán nyilvánvaló lett később, ennek a hangfalnak kell az áram, a teljesítmény. Nem túl érzékeny darab.

De hazapakolva egyelőre semmi nem tudott zavarni, helyreállt a színpad, tiszta hangzás, jelenlét. A hangerő kérdés meg korlátoltan érdekelt, mivel ekkor még Pesten laktunk albérletben és ez adott egy keretet és határt a zenehallgatásnak.

Ekkoriban könyvtárból hordtam haza a komolyzenei felvételeket, de épp úgy élveztem meglévő könnyűzenei lemezeimet is. 

Heed Audio Canopus MK I.

Kb. ezek után jött el az az időszak, amikor kicsit többet kerestem, feleségemmel kettesben a fiatalok (nagyjából és utólag mindenképpen) gondtalan életét éltük. Feszített tehát a Technics erősítő, ami még mindig nagyon húzta magával a rendszert.

Hogy pontosan hogyan, nem tudom, de János barátommal a Heed Audio egy alkalmi bemutató termében kötöttünk ki, ha jól emlékszem nem is azért, hogy vásároljak, talán szakmai beszélgetést kezdeményeztem Zsolttal (a Heed Audio egyik tulajdonosával) és testvérének lakásán kötöttünk ki, ahol kb. ez várt minket:

A képen az akkor még alig ismert Canopus erősítőcske hajt szintén kísérleti Enigma hangfalakat:

(A képeket egyébként hű társammal, az akkori Sony kéziketyerémmel készítettem, ami lényegileg egy jól megcsinált Palm volt, ezért a gyatra minőség...)

Hát amit ott hallottunk, az sokáig beégett. Feszes ritmika, hangfalaktól teljesen levállt zene. Aztán ahogy később többször, most is megvettem utána a lemezt is, amit Zsolt mutatott, egyben volt minden. Pár nap múlva hát vettem egyből négy ilyen pici kis monoblokkot meg egy passzív előerősítőt. Talán még Zsolték is meglepődtek, kiállítási darabokat tudtak csak nagy hírtelenjében adni. És újból szerencsém volt, kitűnően hajtották a kis téglák a Quadral hangfalakat. Kategóriákkal zeneibb lett a hang. Amit akkor tudott az a rendszer, azzal már egy zeneszerető (és nem hifista) ember élete végéig boldog lehet. Sajnos a Quadral okán a kicsit lentről szóló hangkép még megmaradt, de rengeteg örömöm akadt a rendszerben. Egyetlen negatívum nekem a kék LED volt. Egyszerűen meg lehetett vakulni tőlük az esti zenehallgatások alatt. Sajnos a rendszerről nem is maradt fent kép, csak egy esti, ami pont ezt a jelenséget érzékelteti:

Ekkor egyébként 2003 tavasza van. Végül pedig egy betekintés a színfalak mögé. Egyik erősítő nagyon melegedni kezdett, elmászott a nyugalmi árama, itt éppen ezt elleneőrzöm szép sorjában mindegyiken:

Darling DJ I-600b + DIY RIAA

Sokat bizony nem árul el a cím az biztos, pedig új fejezetet kezdődött itt, ismerkedés az analóg technikával, a fekete lemezzel. Persze sokat nem ért a lemezjátszó - merthogy a "Kedves" egy lemezjátszó, de mégis. Megvolt az életérzés. Régi Zorán lemezeket hallgattam rajta, meg ami szüleimtől maradt úgy általában. Olyan zenék, amik egyébként nem érdekeltek, de fekete lemezt akartam használni. Vagy ahogy magyarul mondják "bakelitet". Az original hangszedő fogalmam sincs mi volt rajta, MM rendszerű volt, szörnyű persze.

A lemezjátszó máskülönben DJ célokra készült, van rajta "pitch control", azaz nem csak 33-as és 45-ös fordulatot tudott, hanem lehetett azon belül is csúszkával lassítani-gyorsítani a felvételt. Teljesen felesleges otthonra. Viszont túlélte az eszközök csereberéjét, talán mert sosem képviselt olyan értéket, hogy érdemes lett volna meghírdetni. Talán. 10e körül vettem. Viszont szíjhajtású volt, nem közvetlen csatolt, ezt fontos tartottam persze.

A korrektor viszont egész más tészta volt. A Pioneer CD játszónál már utaltam a DIY (azaz Do It Yourself = Csináld magad) fülhallgatóerősítőmre. Nos, az saját tervezés volt, a korrektort azonban utánépítettem. Mégpedig az igen kedves emlékű Hang és Techika újságban közölt Richard Hay féle kapcsolást. Az újságot egyébként Huszti Zsolt (azaz tulajdonképpen Heed Audio - róluk még lesz itt szó) szerkesztette és részben írta. Sajnos nem maradt fent kép a RIAA korrekt akkori megvalósulásáról, de elmondhatom hibátlanul működött és minősége messze túlmutatott a lemezjátszó/hangszedő pároson. Sokat mondjuk nem hallgattam a lejátszót, egyrészt mert nem volt hanganyag, másrészt mert Pestre a kollégiumba érthető okokból nem cipeltem fel.

Ma (2009 tavaszán) apósomnál szolgál ez a lejátszó, működik. ennyi pénzért többet nem kérhetünk, azt gondolom.