Power-R Magnum 3

Direkt megkérdeztem, ez a neve. Nem feltétlen egyértelmű, mert nincs honlap, szórólap semmi. Azt se tudom igazán termék-e...Amúgy hangfalkábel.

De hogy az elején kezdjem a történet egy telefonhívással kezdődött egy számomra akkor még ismeretlen hobbitártstól. Ezt hívják az angol szakzsargonban "cold call"-nak. Nem tudom magyarul mi lenne a megfelelője. A lényeg, hogy fogalmam sem volt igazából kivel beszélek, csak annyi volt biztos, hogy az illető szerint nagyon meg kellene hallgatnom ezeket a kábeleket. Már csak azért is, mert neki is tölcsérek vannak és jónak találja. Postázná, kipróbálhatom, csak úgy...

Nem ez az első (hasonló) ilyen eset. Hiába szinte nulla olvasottsága a blognak, időnként meg vagyok találva. Hogy próbáljak ki valamit aztán persze írjak róla. Mindig nem a válaszom. Erre pedig két okom is van.

Egyrészt ha lehet nem bajlódok szívességekkel. Kellemetlen tud lenni, ha feladja az ember a függetlenségét (akár ilyen apró dologban is).

Másrészt nem vagyok tesztelő.  Ez a személyes blog, az én utazásomról szól. Senkinek se szamárvezetője, nem is szeretném, ha az lenne. Nincs hozzá "gépparkom", hogy általános érvényű tapasztalásaim lehessenek. Ha fogok egy eszközt és berakom a rendszerembe azt megtudom róla, hogy az én rendszeremben, az én szobámba, nekem mit hoz.  De ettől még nem biztos, hogy meg is ismertem a valós kvalításait az adott eszköznek. Ha szerencsétlen a párosítás az én készülékeimmel az nekem ugyan fontos információ, de veszélyes messzemenő következtetéseket levonni belőlük az adott eszközre. Ahhoz több komponenssel/rendszerrel kellene kipróbálni. Ki kell mozgatni belőle a potenciált. Úgyhogy ennyi. (Helló kortárs itthoni blogok.)

De ez esetben még egy harmadik okom is volt rá, hogy nemet mondjak. Mégpedig az a régi-régi szabályom, hogy csak ismert gyártó tömegtermékével foglalkozom, semmi DIY. Egyszerűen mert totál anyagi veszteség.

Szóval 3:0. Viszont a beszélgetés során összerakódott fejben, hogy kivel is beszélek. Mármint hogy mi a nickneve a hifis fórumon amit olvasgatok. Így kicsit kerekedett a kép és amire igazán kíváncsi lettem az a rendszerinstallja. Nem fogom itt más rendszerét kibeszélni (sose teszem), de tölcsérek vannak benne és kitűnő elektronikák. Úgyhogy pofátlan módon meghivattam inkább magam egy hallgatózásra. Aztán persze, majd elhozom a kábelt is.

Így is történt, a látogatást követően hazakeveredtek velem ezek a kábelek. Ránézésre amolyan ruhaszárító kötelek. Tri-kábelezésre vannak előkészítve. Ha jól értettem van egy vastagabb szál, amiben fut 400 szál valamilyen vezető, meg két vékonyabb, amelyekben egyenként 200 szál. Tehát ha a vastagat bekötöm mondjuk a középtölcsérhez, a vékonyat meg duplán a magas/szub szekcióhoz akkor ugyanazt a vastagságot kapom a két ágon.

Szemfülesek a következő bejegyzés tartalmát is kibökhetik a fotón

Nem kötöttem be rögtön aznap, annyira nem érdekelt. Csak másnap. Aztán utána már csak kétszer került ki a rendszerből. Egyszer még csináltam egy ellenpróbát mégiscsak 2 nap után a dupla Lexus ellenében (nem változott a véleményem), aztán meg azért, mert egy kicsit eligazgattam rajta a leágazások helyét hogy takarosabb legyen. Elkunyeráltam, megvettem, nem adtam vissza. Nagyjából mindenben jobb ez a kábel így, mint a dupla Lexus. Nem árnyalatokkal. Nem kell rajta tűnődni sem, meg feszülten figyelni sem. Belazul a hang, több a részlet, természetesebb a hangzás. Nagyobb csendekből jönnek a hangok. Szinte kár részletezni, mert minden értelmezhető paraméterben előrelépett a hang.

Cserébe nem drága. Olcsóbb volt ez így, mint egyetlen szál Lexus. Ez azért fontos paraméter. Mert lehet akármilyen jó egy fél DIY termék, nagyobb összeget biztos nem adok érte. Ennyiért viszont - annak tükrében meg pláne, hogy mennyit hoz -  egy vicc. Eladom a két szál Lexus-t és még marad is pénzem.

Ruhaszárító triplán

Na és akkor ez most akkor egy szuper kábel? Az! Az én rendszeremben. És ennyi. Azt se tudom mennyire reprodukálható ez a pár, ami nálam van, de egyszerű felhasználóként nem is érdekel.

Aztán még egy érdekes tanulság. Egy hónapja hirdetem a Lexus kábeleket, még érdeklődő sincs rá, pedig piaci ár alatt 10%-al adom. Annak ellenére, hogy neves gyártó tömegterméke. Valószínű ennek egyébként több köze van ahhoz, hogy halott az itthoni piac. Majd megy a willhaben-re meg a audio-markt-ra.

Pár bejegyzés jön majd most a blogra. Leginkább azért, mert kevéske szabadidőmet nem tudom zenehallgatással tölteni, nincs erősítőm átmenetileg.

Elmentek vadászni

No, nem arról van szó, hogy eladtam volna az Audiopax-okat. Elutaztak Skóciába, hogy ott találkozzanak Silvio Pereira-val, az Audiopax jelenlegi motorjával és tulajdonosával. Kapnak egy teljes felujítást az 4-ik generációs specifikációknak megfelelően. Az én erősítőm talán még a legelsőből származik. Közben azért teltek az évek és nem állt meg a fejlődés. Kíváncsian várom mi lesz az átalakítás végeredménye. De előbb még a szokásos rotty a bugyiba, hiszen oda-vissza postázgatjuk szerencsétlen erősítőket. (Péntek óta már skóciában vannak.)

Tanulság number kettő: így egy hét csönd után már nagyon vágyakozva nézegetem a néma tölcséreket. Elkezdtem átmeneti megoldás után koldulni, hiszen még 2, vagy inkább 3 hét, míg megint itt vannak az erősítők. Hiába, a zene drog, mindig szoktam mondani.

Kábelekről (röviden)

Nem nagyon írok kábelekről, vagy az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimról. Most se leszek hosszú.

Sokáig igyekeztem nem is nagyon foglalkozni velük, úgymond nem "túlmisztifikálni" a dolgot. Nem is azért, mert nem voltak meg a tapasztalatok, hogy számít és hallani a különbséget. Inkább talán azért, mert nem érzem még késznek a rendszerem arra, hogy értemlesen tudjak foglalkozni a kérdéssel. Amíg a fő elemek sincsenek a helyükön, addig milyen rendszerbe is keresem a kábelt?

Ugyanakkor párszor mostanában szembejött a dolog. Itt volt ugye az eset az Avantgarde gyári összekötő kábelével, ami sajnos eléggé elrontotta a tölcsér hangját. Aztán a Quadlink (bár az egy összetettebb kérdés a plusz elektronika miatt). Ezen kábelek cseréje jól hallható változást, javulást hozott.

Aztán volt közben nálam ez a mostanában divatos fekete-sárga kábel (azt hiszem Belden valamelyik, nem jegyeztem meg a számát). Hát az olyan semmilyen volt. Igaz, nem próbáltam bikábelezve, de a Lexus hangfalkábel azért előrébb volt. Mondjuk legalább nem csapta haza a hangképet.

Nemrég próbának beraktam egy Zu Wylde interkonnektet, mert van a rendszerben egy RCA kábel, ami még inkább DIY. Hivox féle szénkábel alapanyagból csináltam még nagyon rég. Ez van a CD és az előfok között. Gondoltam valami gyári mégiscsak jobb lesz, Zu-ra meg kíváncsi voltam. Mintha egy pokrócot dobtak volna a rendszerre, teljesen bentragadt a zene. És ez nem azt jelenti, hogy a Zu univerzálisan rossz, csak ebbe  rendszerbe, ahogy most van, nem való. Meglepett a mértéke, hogy mennyire nem.

Végül aztán - kissé rezignáltan, tényleg csak az érdeklődés végett - vettem egy második szál Lexus hangfalkábelt. Leginkább azért, mert pont a megfelelő méret volt, pont az erősítő oldalon volt villával szerelve (nem tud két banánt fogadni az Audiopax csatlakozója) és mert ugyanaz a széria, mint a már meglévő.

Banán, villa. Eper, málna, mentol

Éppen ezért volt meglepő, hogy ez meg mekkorát rúgott felfele a hangon. Annyival egyszerűbb lenne, ha nem lennének ilyen tapasztalások és nem hallanám a különbséget. Mondhatni nem is akarom hallani és mégis. Megint tudott nyugodni a hang (nem punnyadni, csak simulni) a keverésben mélyebre elrejtett részletek több tömeggel, egyértelműbben jelennek meg.

Biztos mindenkinek van olyan felvétele, amin a rákevernek a zenére egy suttogás szerű háttéréneket. Miközben zakatol a szám, nem egy gitárás pengetés mellé értem. Ha nincs ilyen felvételed, akkor is van, csak nem hallod még :) Péterfy Bori-tól Prince-án minden katalógusban találni ilyen játékot. Hát ezek a "hangulati" elemek most szépen beúsznak a szobába, szinte tapintható módon. Ilyesmi módon nőtt a rendszer felbontása, nem a szöszözés szintjén.

Ez nekem kicsit elkeserítő, mert egyre biztosabban látom, hogy hosszú távon nem fogom megúszni, hogy komolyan vegyem a kábelezés kérdését. Elbiccelgetek még egy ideig ezzel a Lexus szettel (a hiányzó interkonnektet még be kellene szerezni), de ha egyben lesznek a fő elemek erre sajnos időt kell szánni. Hogy miért sajnos? Tartok tőle a jó ezúttal sem lesz feltétlen olcsó.

Elköszönő - Audio Note Quest Silver

Hát ez rövid lesz.

Nem igazán a hangja miatt váltam meg tőle. Vagyis nem azért mert azzal valami baj lett volna. A közel egy év együttélés alatt persze volt módom jól kiismerni, de igazán belekötni nem tudnék.

Ha mégis írnom kellene valamit, az egyrészt a ritmusjátszó képesség, ami nem volt az erőssége. (Főleg így utólag). A béke szigete volt, folyt belőle a zene, de olyan állandó sebességgel. Orvosi célzatú rekrecációs foglalkozásokhoz is kitűnő lehetne szívinfarktus után. Kicsit másképp hallgat vele az ember zenét, amolyan eltűnődős nyugalommal.

Vagy talán azt, hogy fél-háromnegyed óra járás után kezdett el igazán zenélni. Az első 10 perc helyenként kifejezetten fájdalmas tudott lenni. Mikor még új volt a tölcsér volt hogy elmozgattam a hangfalakat, mert nagyon nem tetszett, csak hogy egy óra múlva - mikorra bemelegedett az erősítő - visszategyem oda, ahol voltak. Ennyire. Előre bekapcsolás nem ért, zenélnie kellett. És javult, simult, nyílt a hangja még 2 óra zenélés után is. Ez annyira nem illett mondjuk a zenehallgatási szokásaimhoz. Hétköznap 1, esetleg 2 lemezt hallgatok meg. Talán éppen bemelegszik. Lehet persze járatni a rendszert amíg a vacsorát eszem például, de nálam ettől sokkal ötletszerűbb, hogy melyik nap hallgatok zenét. Talán ez volt a legnagyobb gyengesége. De ez inkább fakad a nagy csőből, nem annyira a konstrukcióból. Ha kézmeleg volt a kimentő trafó, akkor volt jó.

Elképzelhető, hogy ezeken segített volna a hozzá tartozó előfok. Bár a bemelegedésen nem hiszem, máson valószínű. Lehet ez így sokkal inkább volt egy kettétört kard, mint egy végfok, mégha egyébként annak is hívják, hívjuk. Csak találgatok itt.

De nem ezek miatt váltam meg tőle, mert ezekkel együtt tudtam élni és a tölcsérrel is kifejezetten szerették egymást.

Hogy akkor mégis miért? Nem érdemes mélyen belemenni, sok köze a termékhez nincs. Pár hobbitársat ismerek, nem is kellett sok mindent mondani, a történet kirakta saját magát. Sajnálom, ha ez valakinek érthetetlen, belterjes dolognak tűnik, mert az is. De bármennyire csekély olvasottságú blog ez, mégis publikus hely és nem minden illik ide.

Végsősoron ez van. Lett más, ami a tölcsérekkel még nagyobb szerelmeben van.

Avantgarde Acoustic Uno Nano

...meg még több egyéb apróság, mert valahogy azok is gyűltek.

Megvalósítani egy álmot..

A történet persze több éve kezdődött. Aki olvassa a blogot, annak nem titok, hogy vonzottak a tölcsérek, írtam is róla, mikor volt nálam Solo kölcsönbe. Azóta szerettem volna kipróbálni milyen az együttélés. Mert hogy rövid távon nagyon leveszi az embert a lábáról az Avantgarde, az világos. Másik dolog együtt élni vele.

Aztán majdnem mégsem vettem, mert nagyon beleszerelmesedtem az AN E hangjába. Mégha régi is volt, akkor is. A bakancslista azonban bakancslista, azért van, hogy végigjárja az ember.

Legyen akkor tölcsér! De melyik és honnan? Egy dolog álmodozni valamiről, más azt valóban meg is szerezni. Ezekből a hangfalakból eleve nem sok van itthon, még kevesebb, ami nem nagyon öreg. Marad a külföld, lehet nézegetni a hifishark-ot például.

Nagyon más érzés volt azzal a szemmel nézegetni a hírdetéseket, hogy vásárlási szándék is van mögötte. Milyen messze van? Vajon tényleg hibátlan? Ráadásul az összes lehetséges jelölt egyszerűen túl messze volt. Mármint nekem...ha én vezetek akkor mondjuk napi 800km még biztonságos. Ha ennél több, akkor kettévágom. Mindegyik 1200km felett volt. Azaz 2 nap oda, 2 nap vissza. Ez nekem túl sok kiesés.

Azért érdeklődni kezdtem. Magánszemélyek és kereskedők a két nagy halmaz. A kereskedő a kommunikáció miatt esett ki. Félszavakból odaugatott válaszok tarkítva az " elküldhetem futárral, de drága lesz neked" megjegyzésekkel nem nyerő.

Magánszemélyeknél előbb persze mindenképpen személyes átvételt preferáltam. Egy hírdető rögtön ki is esett (mindenképpen csak postázni tudott volna, mert épp elköltözött, máshol van a hangfal stb...). Végül két Uno maradt a listán, egy G2-es (ettől egyel újabb kicsit drágábban) és a bejegyzés tárgya. Itt már csak a kommunikáció milyensége és az eladó lekövethetősége döntött.

Ez a példány Finnországból került hozzám. Az eladó egyetemi tanár (megtalálható az aláírásában szereplő egyetem honlapján), költözés miatt adja el (egyetem lapján szintén kint, hogy relokálják), Avantgarde galériában fent a rendszere. Facebook-on megtalálható, levelekre gyorsan és emberi módon válaszol. Megállapodunk, hogy utalok és ő postáz. Nem alkudtam, csak annyit, hogy a megjelölt árban legyen bent a biztosított küldés (mint kiderült ez önmagában kicsit több, mint 400EUR lett neki).

Azért sok minden átfut az emberen, mikor egy nagyobb összeget elutal bele a világba és reméli, hogy végül mégsem téglákat kap a csomagban. Bíztam a megérzésemben, abban ami például a G2-es eladótól távoltartott.

Emberünk egyébként nagyon precíz volt a csomagolást illetően és folyamatosan tájékoztatott róla hogy áll a folyamat. Küldött például ilyen képeket, mikor feladta a csomagot.

Nem kavics van a dobozban

Csak mert így nem látszana mi is van benne

160kg egyébként a pár, muszáj volt palettán küldeni. Összességében már a vásárlás is érdekes tapasztalat volt. Meg azt hiszem szerencsém is volt, mert egyben és épségben érkeztek házhoz a hangfalak.

Mert hogy rövid távon nagyon leveszi az embert a lábáról, az világos...

Legalábbis eddig ez volt a tapasztalatom akárhányszor AA tölcsért hallgattam. Egyszerűen letaglózott az semmi más hangfalhoz nem hasonlítható dinamika, sebesség és erőtlen energiakonverzió amit ezek csinálnak. Éppen ezért fejben arra a kihívásra rendezkedtem be, hogy milyen ez hosszú távon.

Ehhez képest az üzembehelyezés után messze nem az történt, amit vártam. Ideges, átláthatatlan, magasba húzó hang, az lett. Se dinamika se sebesség. Elég kétségbeejtő volt.

Mikor elvitték az E-t ledobtam őket, hogy a vevő meg tudja hallgatni, így ni:

Lezenélte a majdnem huszonéves E, így a szoba közepére dobva.  Sejlett valami a potenciálból, de hogy hámozzam elő? A következő 2-3 hétben több turpisságra is sor került.

Az első, amivel komolyan el kellett játszani az elhelyezés és a szub beállításának sokszöge. Mert ugye nem mindegy, hogy hol a hangfal, ahhoz képest hol ülök, mennyire engedem fel a szubot és hol vágom az alját, mennyi hangerőt adok neki. Ez így nagyon sok paraméter egyszerre.

Ezt mind lehet nyomogatni meg kapcsolgatni

Meglehetősen máshol kötöttem ki végül, mint a gyári ajánlás.

A következő fejbekólintás a kábelezés volt. Nem fektettem eddig túl sok hangsúlyt erre a témára. Most éppen AN Lexus hangfalkábelek vannak meg Lexus IC a rendszerben. Hogy nem írtam külön beszámolót róluk jelzi, hogy bár hallom amit csinálnak, nem tartom kiemelkedő fontos dolognak. Illetve tartottam. Ugyanis szállítanak a hangfalhoz is egy kis kábeldarabkát, amivel az alsó szub/magas részt össze lehet kötni a középtölcsérrel. Amolyan 50 cm-es jumper kábel. Eladóm említette, hogy ezeket ugyan küldi, de neki eszébe se volt sose használni. Gondoltam nekem jó lesz, mit árthat. Aztán a próba kedvéért bekötöttem helyettük a 47 Lab kábelem (úgy is kihasználatlanul hevert, miért ne alapon). Minden előítéletem ellenére a változás nem kicsi volt. Szelidült a magas és végre megjelent némi szellőség a hangban, nem csak ordibált minden. Lett a hangoknak saját kis tere, lecsengése, helye, értelme. Mindez előtte csak valami baltával faragott kiabálás volt - elég elkeserítő élmény volt. Először itt lélegeztem fel, hogy lesz ebből még hang.

Aztán megint csak kábel, de most a Quad előfok és CD között használt Quadlink. Ez kicsit trükkösebb, mert itt nem csak a kábel volt a ludas, ha jól tudom plusz elektronika is belekerül ilyenkor a jelútba mind a CD, mind az előfok esetében. A lényeg, hogy igen egyszerűen tesztelhető mi történik, mert a Quadlink-et meghagyva a CD-t be lehet kötni a normál RCA kimenetéről az előfok egyik AUX bemenetére. Ilyenkor egy bemenetválasztással lehet egyszerűen váltogatni a Quadlink és a normál RCA megoldás között. Döbbenetes mennyit ront a Quadlink megoldás. A Quad által javasolt kábelezéssel felmászik a falra a hang és ott is marad tapétának, megeszi a középtartomány kiállását, a zene prezenszét. Nem is értem. Ennyit a gyári ajánlásról.

A szélen itt megjegyezném, hogy az se semmi, hogy így, Quadlink nélkül csak és kizárólag két távirányítóval használható már a szett. Iszonyat béna megoldás.

Még kábelek...

Itt inkább az északi rendszerető énem játszott közre. Egységes megoldást szerettem volna a tápkábelezésre/elosztóra, de nem akartam vagyonokat költeni rá. Ezért aztán idehaza csináltattam magamnak Kontaset elemekből elosztót. Meg Lapp kábelek, Bals dugók...kellett nekik 2-3 nap, míg lecsillapodtak a helyükön. Elsőre úgy tűnt nagyon hifiznek és szétcsapják a hangot. De az is lehet, csak képzelődtem. Most nem gondolok semmi ilyet a hangról, de külön nem tesztelgettem őket.

Viszont ránézésre meg olyan lett a rendszer, mintha lefejelte volna a padlót Miss Medúza.

Elég kautikus látvány

Elhatároztam, hogy ezzel valamit kezdek. Nyílván óriási fantáziával ebből egy (jókora) doboz lett, ami nemcsak az elosztót, de a feles kábelhosszot is képes elrejteni. Ráadásul így szebben terelhetők külön a tápkábelek meg a jelkábelek.

Tető nélkül, install közben

Benne a felesleg

Egyből szebb

Viszont nem pici

Tovább a minimalizmus útján...

A letisztultságra való törekvésem következtében az eredetileg általam készített, kicsit mancsos-lábas akusztikai elemeket is lecseréltem egy hazai manufaktúra termékeire (KR Akusztika). Valamint egy lépésben megszabadultam az IKEA lebegőpolcoktól is. Zavart, hogy gyűjtik a port és picit nem merőlegesek a falra.

Egyik hátul

Másik hátul

Az elsők meg látszanak a többi képen. Bársony(szerű) bevonattal rendelkeznek, igen szépen vannak megcsinálva, tényleg összehasonlíthatlanul igényesebbek a saját kis tákolmányoknál.

Hangra elsőre kicsit "hidegebb" lett a szoba, talán mert nem olyan vastagok, mint az eredetiek voltak? Némi minimális hangfal tologatással helyrehozható volt a dolog és a végére kicsit levegősebb, frissebb is lett a hang. Bár itt az esztétika legalább olyan fontos volt, mint maga a hatás, lévén eleve nem volt már rossz az akusztika.

De most akkor milyenek a tölcsérek?

Kérdezheti jogosan az olvasó ennyi "kitérő" után. Idézőjelben érthető persze csak a kitérő, mert minden beleszól a hangba és a tölcsérek ezt meg is mutatják.

Összességében ha az előző hangfalammal, a Note E-vel kellene összehasonlítanom azt mondanám, hogy az E azoknak való, akik zenét szeretnének hallgatni. Nagyon barátságos, megbocsájtó hangjuk van, a lényegre, a zene üzenetére koncetrál. Nem hifizik, nem felvágós a hangja. Az Avantgarde nehezen ajánlható ugyanennek a körnek, mert kötelező vele hifizni. Megmutat minden slendriánságot a rendszerben és reagál mindenre. A szubját meg van aki fél évig állítgatja. Cserébe ha sikerül ezen magunkat túlrágnunk ugyanúgy képes a zenére figyelni, de már egy más szinten mint az E. Tudja azt a trükköt, hogy beránt (érzelmileg is) a zenébe. Libabőröztet és bizseregtet, akkor is ha 5 perce még egyáltalán nem voltam ráhangolódva a zenére. Időnként elámít a hifikungfuval, amit szintén csuklóból kiráz. Igazi nagyvonalú hang, ha kell bent a szobában a teljes kórus, de finomságokat se nagyolja el. Sőt, ezeket tudja egyszerre és ettől átütően életszerűen tud szólni. Nem annyira elnéző a felvételi hibákkal, mint az E, sokkal jobban mutatja őket, de nem lesz hallgathatatlan a produkció. Nyers erővel nyer a felbontás és a tiszta hangzás.

Nagyjából 2 hónapja hallgatom őket, amiből az első 3 hét inkább rossz értelembe vett hifizés és "hangkeresés" volt.  Ennyi idő után az tudom mondani, hogy megmarad a zene a megszólalás grandiózussága ellenére emberileg befogadhatónak, nem fáraszt, nem űz. A nagy kérdés nyílván az, hogy mit mondok majd mondjuk 1-2 év múlva. Meglátjuk...

Mindezek mellett biztos vagyok benne, hogy van még tovább ezekkel a hangfalakkal. A Quad-ok hozzák amire szántam őket, nem rántják mélybe a rendszert, de lesz ez még ettől jobb is jobb elektronikával.

Mindenesetre most megint hosszabb szünet következik, mert ezt az évet tettem fel arra, hogy eljussak egy szintre, ahol egy időre (értsd 1-2 évre) megállok és átengedem a terepet a zenének. Van pár száz lemez, amit lehet újra hallgatni...

Ma reggeli fényben

Audio Note Quest Silver

A blog szokásaihoz képest szoktalan korán - 1 hónap együttélés után - úgy gondolom eléggé megismertem ezeket a készülékeket, hogy véleményt formáljak róluk. Részben biztosan azért is, mert az elmúlt hónapban sokkal több időt töltöttem zenehallgatással, mint előtte.

De ne is rohanjunk előre, csak szép sorjában...

Miért pont ez az erősítő?

Miután letettem a voksom az E prezentációja mellett elhatároztam, hogy megpróbálom kihozni belőle, amit tud. Ezt a legjobban olyan komponensekkel fogom tudni megtenni (nagy valószínűséggel), amit hozzá terveztek, ami vele egy alomból van. Tehát valami Audio Note.

Azt is tudtam, hogy valami triódás kellene nekem leginkább, ez az előző bejegyzésben is leírt tapasztalások jól mutatták.

Az E/Sp valahol a mai 3-as szint körül mozog véleményem szerint a Note ranglétrájában, elkezdtem hát megnézegetni mi van ott, ami triódás.

3 fő irány kapásból. Integrált erősítő vonal, sztereó végfok/előfok páros, monoblokk végfokok/előfok páros. Illetve ezen belül felmerül még a 300B vagy 2A3 kérdéskör.

Megérzésből (tehát nem tapasztalati problémák okán) jobban kedvelem azokat a megoldásokat, amelyek nem párhuzamosítanak aktív elemeket (ez esetben csöveket). Nem kell kerülgetni azt a kérdést, vajon mennyire egyforma az a két elem, ami párhuzamosan van kötve.

Maradt a 2A3 istálóból a Vindicator mint alternatíva, viszont nálam határeset a maga 4.5W-os teljesítményével, hiszen nem kis szobában kell megszólalniuk.

Így aztán a 300B-k: Meishu mint integrált, Conqueror mint sztereó végfok és Quest mint monoblokk.

Innen a praktikum döntött: mi van elérhető a piacon, amit ki tudok fizetni? Kezdtem rögtön a kályhánál és becsörögtem a magyar képviselethez. Nem én leszek az első, akinek segítenek akár nem vadiúj készülék beszerzésében, hiszen ismert a hazai felhasználói közösség és az is, ha valaki váltani, fejlődni akar. A fenti hármasból lett egy ajánlatom egy pár Quest Silver-e, ami egyrészt fent volt a listámon amúgy is, másrészt meg nem is. Az a "Silver" szócska bizony szemmel jól látható összeget tesz hozzá az alap kiszereléshez.

Amiről ritkán beszélünk

Kényelmes lenne most a készülékkel gyüjtött tapasztalataim leírására ugornom, de azért van itt egy aspektus, ami előbb utóbb így is úgy is felmerül (megérte?). Mégpedig az ár. Anélkül hogy most ide forintokat írnék azt azért szerintem mindenki sejti aki ismeri a Note készülékeket, hogy ez nem lehetett olcsó.

Ilyen értékű készüléket még nem vettem és bizony hosszasan rágódtam már mielőtt belevágtam az érdeklődésbe, hogy el akarok-e indulni ezen az úton. Aztán nem egyszer végigfutott rajtam az arcpír, mikor konkrétan előttem volt az ár. Sok éve volt már, hogy megfogalmazódott bennem: szeretnék egyszer egy igazán komoly rendszert. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz meghozni a döntést, amikor a kapuban kopogtat a lehetőség.

Talán így van ez az álmokkal. Felnövünk és mire elérhetnénk rájövünk, hogy bolondság. Olyan könnyű halogatni, kifogásokat keresni, jövőre elrakni a tervet.

Úgyhogy egyrészt mérlegre tettem, hogy amit tenni készülök, az "kórós"-e. Megáll az anyagi életünk ettől hosszú hónapokra? Kell olyan kompromisszumokat hoznom, ami a környezetemben másokra (család) is kihat? Ezekkel szerintem fontos szembenézni, a helyzettel felelősségteljesen bánni. Családfenntartó nem lehet egy "szent hifista", aki üres szobában, csupasz villanykörte fényében, matracon alszik a sok milliós berendezések árnyékában.

Aztán mikor ezzel a számadással megvoltam arra jutottam, hogy nekem kell meghoznom a döntést, körülmény nem fogja helyettem, nincs tilalomfa az úton. Akkor aztán arra gondoltam, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindent okosan és racionálisan csináljuk. Kell bele valami egészséges őrültség is.

Úgyhogy nagylevegő és fejjel előre bele...

Tapasztalások

Az első rögtön egy meglehetősen fizikai jellegű felismerés volt. Az egy dolog, hogy a két monoblokk egy dobozban van és a teljes súly a kéziköny szerint 65kg, de ez a doboz bizony nem is kicsi. Annyira nem, hogy normál méretű szedán autómba bizony sehogyse fért volna be. A csomagtér túl alacsony, a hátsó ajtó általában nem tud ekkorára nyílni. 60cm x 65 cm x 67 cm. Ezt a kockát kellett volna hazacipelnem Pestről. Kérnem kellett egy kombit.

Ezen felül előre beizzítottam egy rokont, hogy hazaérkeztemkor segédkezzen felcipelni az emeletre. Ez szerencsére végül nem volt olyan nehéz feladat, mert négy fülecske van megfelelően elhelyezve a dobozon, ketten könnyedén tudtuk vinni.

A doboz kibontásokor nem fogadott ugyan ismeretlen kép, de valahogy akkor esett le, hogy valószínűleg nekem már sosem lesz "normál hifi" méretű készülékem. Ezek a monoblokkok 22cm szélesek és 53cm(!) mélyek. Meg ugye egyenként több, mint 27 kg a súlyuk.

Nem is tudtam őket hova rakni rendesen. A lemezeket is tartó IKEA Expedit-ra csak keresztbe fértek fel. Úhogy készítettem is gyorsan nekik saját kis állványt (Söund Arts) és kicsit át is rendeztem a szobát.

Ezek után a 47 Lab hangfalkábeleimet pimpeltem meg egy kicsit, hogy biztos ne törjenek többet és nagyjából össze is állt a mostani konfig.

Ez a rendszer számomra két szempontból is jellegzetes.

Egyrészt mert minden komponens (forrás, ,erősíő, hangfal) alapvetően inkább anyagtudmányról és egy tervező vizíójáról szól, mint például kapcsolástechnikai tüzijátékról. Minden végletesen egyszerű és minden csak azért működik, mert nagyon ki van találva mi legyen és milyen legyen az a pár alkatrész, ami kiteszi ezeket a készülékeket.

Másrészt a rendszer maga borzasztóan minimalista. Talán túlságosan is. A D/A átalakítóban az áram/feszültség konverzió egy ellenállás segítségével történik, amit nem követ semmilyen aktív fokozat. Tehát a D/A chip után következik egy ellenállás, ez után kábel, ez bele a háztartásomban mindig fellelhetú Heed Audio passzív előfokba (némi kábel, bemenetválasztó, hangerőpoti, némi kábel), majd újabb kábelen eljut a végfokig, amiben oldalanként van 2 db aktív elem. A bemeneten egy kisjelű kettős trióda és a 300B. Tehát a D/A chip direktbe hajtja a végfokot egy csomó kábelen és csatlakozón keresztül. Ha ennél egyszerűbb lenne, nem szólalna meg.

Hangok

És hát végül a lényeg: hogy is szól? Voltak vele kapcsolatban prekoncepcióim. Őszintén szólva nem sok minden vártam tőle. Tudtam, hogy félbevágtam egy erősítőt, hiszen előfokot nem tudtam venni hozzá. Türelemre intettem magam és arra gondoltam ez egy lépés egy új rendszer kiépítése felé, sok minden hiányzik még. A sejtésem az volt, hogy kapok egy barátságos, nem hisztizős hangú végfokot és ennyi egyelőre.

Részben igazam lett.

A meglepő dolog ezekkel az erősítőkkel kapcsolatban a felbontásuk. Ha most így végiggondolom 3 különféle "felbontásra" gondolok, ha erről beszélek. Az első az a képesség, amikor minden apró neszezés, pici kis információ hallhatóvá válik. A klasszikus megnyekken a szék a hegedűs alatt. Ezt egyébként sok mai rendszer magas szinten műveli. (Hogy ez fontos-e, az nekem kérdéses). Aztán van az a felbontás, amikor a rendszer képes a zene különböző egymásra épülő héjait kibogozni. Ez a "nem is tudtam, hogy a háttérben van még egy hammond orgona", "jéé ezt ketten éneklik" és társai hatás. A harmadik pedig, amikor a zene egyes elmei annyira plasztikusan tudnak megjelenni, hogy külön terük, levegőjük, helyük lesz. Ilyenkor van az, hogy rájövünk a gitárhang ott balra szélen nem csak valami pöngetés, hanem ténylegesen egy dallamot hallunk. (A problémát az szokta okozni, ha ezeknek a "háttérdallamoknak" saját idejük, ritmusuk van a fősodorhoz képest. Sokszor hallottam, hogy sosem állnak már össze az egyes hangok egy időben összefüggő, értelmezehető történéssé.)

Na most ez az erősítő mind a hármat tudja és ez annál meglepőbb volt, hogy nem vártam tőle. Mondhatni az előzetes elképzeléseimmel ellentétben.

Az egyetlen kávzi negatív élményem is ezzel kapcsolatos. Prince "One night alone" koncertfelvételét hallgattam, ahol a tömeg lelkesedése valahova középre a hangfalak mögé van keverve. Ezen a koncerten nagyobb blokkokat játszott egyetlen zongorával megtámogatva (nyílván azon is ő játszott). Na most vannak neki híresebb, lassú számai (például Adore), aminek nyílván megörül a női hallgatóság. Ez esetben azonban az egyik hölgy produkált egy közel 2 perces epilepsziaroham gyanús sikoltozást. Hát ezt eddig így, hogy ő ott, nem volt módom hallani. Kedvem lett volna nyakonvágni, hogy maradjon már kussban és eszembe jutottak azok a koncertemlékek, amikor sajnos közvetlen közelről éltem át ilyen mániákusokat. Mégis mi a francnak sikítozza végig teli torokból a kedvenc számát? Na ez, eddig el volt temetve a lemezen, most meg itt bosszant ez a hülye a liba a tömegben.

Ezt lett volna kedvem tenni a sikitozóval

Ez az, amit könnyen meg tudok fogalmazni az erősítő hangjával kapcsolatban. A nehezebb rész, amire a bejegyzés elején utaltam. Heti 4-5 estémet töltöm zenehallgatással, 2-3 órás blokkokat. A többit csak azért nem, mert már szégyenlenék minden nap elvonulni. Húz magához a rendszer. Mindegy milyen hangulatom van, milyen lemezt rakok be abból valami élmény fog kisülni. Próbálgathatnám boncolgatni, hogy ez miből áll össze, de leginkább pont valami egység az, ami ezt okozza.

Tegnap például igen korán feküdtem, mert nagyon fáradt voltam. 8 körül. 11 körül meg megébredtem, aludt mindenki. Gondoltam felmegyek zenét hallgatni (első jel, hogy itt valami nagyon működik). Anima Sound System, majd Tori Amos koncert végén Latinovics verseslemez. Így adták egymás után magukat a lemezek. Ez utóbbi annyira intenzív volt, hogy utána nem lehetett több lemezt berakni. József Attila - Nagyon fáj. És nem volt tovább. Feküdtem utána az ágyamban hajnali 1-kor és úgy éreztem valahol messze jártam, valahonnan most hazajöttem...

Innen hova

A helyzet az, hogy mindezek mellett nem tökéletes a rendszer. Csak éppen nem drámázik ezen sem a hangfal, sem az erősítő. Azért az avatott fülnek elmesélik, hogy ide bizony kellene egy aktív előfok. A hang belső fénye, dinamikája még nem teljes, ezt tudom, majd ez előfok hozza meg. Kicsit több teste is lesz a hangnak. Meg elvileg még jobb lesz a felbontás, bár ezt most nem tudom hova még...Legalábbis eddig ezek a tapasztalataim miben segít egy jó előfok és nagyjából pont itt hallok még potenciált.

De nem álltatom magam, ez az egész valószínűleg akkor fog egy nagyot összekattani, ha a végére érek. Mert hát tulajdonképpen régóta ez a kérdés foglalkoztat engem is: milyen együttélni egy igazán jó rendszerrel. Van olyan, hogy high-end? Az az elhatározásom, hogy végigjárom ezt az utat és megtudom a választ erre a kérdésre. Nyílván a félmegoldások csak félválaszok lennének.

Az Audio Note annyiban szerencsés iránynak tűnik, hogy élvezem azt is, hogy úton vagyok és viszonylag jól kitalálható merre is kellene menni. Hifivegyészeknek, kotyvasztóknak nyílván kevésbé szórakoztató, itt kitaposott ösvények vannak.

Én most elkezdtem az utam az egyik ilyen ösvényen...

Időközben...

Az utóbbi pár hétben túl gyorsan történtek a dolgok, hogy egyesével mindenről megemlékezzek. Inkább csak tapasztalatmorzsák, amik aztán végül mégis vezettek valahova...

Úgy kezdődött, hogy...

beszereztem pár csöves erősítőt, hogy próbálgassam az AN/E-t kicsit hazai környezetben. Először egy Audio Innovations 300 MK1-es került kölcsönbe hozzám. Tartalék darab a gazdájánál, régóta pihenőben.

Eleinte csak egy-két szám erejéig raktam be, de menthetetlen ködös volt a hangja a Model 5-höz képest. Aztán egyszer sorra került a Ghymes Smaragdváros lemeze. Zeneileg van rajta egy-két szám amire egy koncertjük óta rákívánok időnként, ha maga a stílus nem is az enyém. Ez a lemez viszont hangmérnöki oldalról egy igazi sz@r (elnézést, nincs rá jobb szó). Ki is állt hibára a Model 5, éppen hogy tolerálható volt a felvétel, de semmiképpen nem élvezehető. Gondoltam na most, erre jó lesz az AI ködös romantikája! Így is lett, egész hallgatható lett a zene körvonala (már ami megmaradt belőle). Végig is ment a lemez és azt vettem észre a végére csak megjött a ritmus, a hajtás és mintha szállna fel a köd. Már majdnem hallgathatlan lett ezzel is a lemez. Elkezdtem rakosgatni a korongokat majd valahogy sorra került a Gyűrűk Ura első részének Soundtrack-ja. Van benne egy-két track, amiben jó kis kórusok vannak...na az jó volt. Valahogy jobb, mint a Model 5 csupaszsága. Igaz, csak egy aspektus, egy szeletke, de mutatott valamit.

...így aztán....

meneteltem kicsit tovább irányba és jött egy igazi "gyors szerelem". Aznap reggel még nem tudtam, hogy megveszem. Csak megakadt rajta a szemem, Audio Note KIT4, ráadásul nagyon baráti áron, profin összerakva, hibátlan állapotban. Este el is hoztam. Végfok, de van rajta hangerőpoti, kb. 10W, neten vannak róla adatok.

Az AI-hoz képest tisztább hang, valamivel gyorsabb és inkább kiraktba tehető karakter. Középmélyben nagyon erős (előrébb kellett hoznom a hangfalakat, mert túl sok volt), de a szub tartomány nem olyan megfoghatatlan mélységig terpeszkedő, mint a Model 5-nél. Adott is, meg vitt is, de összességében a Model 5 nekem még mindig jobban tetszett.

...mindeközben...

Ami kétségtelen közös volt az AI-ban és a KIT4-ben, hogy egyik sem triódás és egyik sem SE (Single Ended). A tapasztaláshoz kellett egy ilyen is, úgyhogy felkeresetem Ear hobbitársat, hogy ki tudna-e újra segíteni a 2A3-as végfokával és hozzá tartozó előfokkal.

Itt már kezdett majdnem sok lenne az elektronikából, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy boltba mennék zenéthallgatni. A triódák már egy egész más világot mutattak. Láthatóan (pardon, hallhatóan) szerették egymást az AN/E-vel. Folyt a zene a hangfalból. Ez egyébként bármelyik csövesre igaz volt a Model 5-el szemben, csak a mértéke volt más. A Model 5 inkább diktált a hangfalnak, a csövesek meg szépen vezették a kezét. A triódáknál jelent meg azonban ez először olyan szinten, hogy a Model 5 erényei kiegyenlítődni kezdtek. Érdekes módon a 2A3-asnek volt valami karc a magasában (vagy az előfoknak, ennek a kettőnek együtt). Lehet az a kondi volt, ami nemrég volt benne cserélve. Karakteridegen volt a teljes megszólalástól, valószínűleg kicsit többett kellett volna járatni.

...azonban...

egyszer csak megszűnt szólni az egyik magas az E-ben. Volt nincs. Jellemző módon éppen akkor, mikor kisebb galeri jött hozzám. Hifizést is ekkora az alkalomra tartogattam magamnak (KIT4 és M7 klón előfok, Model 5 végfok üzemmódban szintén csöves előfokkal?), de ebből nem lett semmi. 3 villamosmérnök és egy gépészmérnök ácsorgott tehetlen a szobában. Szerettünk volna belekuksolni az E-be, hátha csak a kábel...de célszerszámok (és tudás) nélkül nehezen szerelhető, a hangszórók be is vannak ragasztva, nem csak csavarozva.

...ezért aztán...

Nem volt más hátra, felhívtam a forgalmazót menthető-e az E. Igen sajnáltam volna, ha nem. Zongorával is csak akkor tüzel az ember, ha nincs más. Az értékeket meg kell őrizni. Szerencsére van hangszóró, párban érdemes venni, 3-4 hét a csere, szerelés. Legalább megmarad és nem kókányolva lesz. Fogalmam sem volt miért történhetett, ami történt. A legjobb tipp talán, hogy a Model 5 és a Shigaraki lehet bizonyos szempontból rossz kombináció is. A Shigaraki DAC-jában se digitális, se analóg szűrő nincs, azaz a mintavételezési eljárásból eredő tükörfrekvenciák jelen vannak a kimenetén (magas, nem hallható frekvencia). A teória szerint felesleges mindenféle integráló szűrőket berakni, előbb-utóbb úgy is leszűri valami a rendszerben. A Model 5 azonban elég nagy sávszélességgel dolgozik, lehet 100Khz-ig simán mehet, tehát átcsúszhatott ez-az. Rá a hangszóróra. Hallani semmi nem hallatszik, csak a teljesítményt kapja a magas. Talán ez. Csöves erősítőnél ilyen nem lehet, mert ott a trafó úgy is rendezi a dolgot, a 47 Lab maga pedig szélessávú hangszórókat használ, ami sokkal jobban tűri (lenyeli) a magas frekiket, mint egy csipogó.

...végül...


Előbb a 2A3-at jutattam vissza a gazdájának, mikor vittem orvoshoz az E-t. De még ki sem hűlt a dobozok helye a kocsiban, mikor hívást kaptam, hogy készen is vannak. Javítható volt a magas. Megfordulni már nem tudtam, kellett egy hét, hogy vissza tudjak menni értük.

Ez alatt a hét alatt sok minden világossá vált. Például hogy hiányoznak az E-k és nem szeretnék másik hangfalat. De az is egyértelmű lett, hogy csöves kell neki, lehetőleg valamilyen jobbfajta triódás.

Ínnen aztán tényleg felgyorsultak az események. Meghirdettem a KIT4-et. 59 perc alatt kelt el. Mikor mentem fel meggyógyított E-ért vittem is magammal az új gazdájához. Kb. 3 hetet volt nálam és maximum 5-6-szor kapcsoltam be.

Aztán piacra került a  Model 5. Magyarországon annyira nem is hirdettem végül mégis itt kelt el. Egy tölcsér mellé került, a legjobb helyre neki.

Ugyanekkor eladtam a hangulatvilágításnak használt régifajta Fisher rádiómat is, mert tudtam, hogy amit az út végén kipakolok a kocsimból kérni fogja magának a helyet...

Audio Note E/Sp

Hogyan találtam...

A Sonata "túlszeretése" után hírtelen nem tudtam mihez kezdjek. Annyira nem, hogy vagy 2-3 hétig a recsegő Sonata-val próbáltam kisebb hangerőn együttélni, semminthogy valamit vegyek. Eltűnt a fiatalság könnyelmű impulzusvásárlásainak mámora...minden lehetséges jelölt pozitívumai mellé kétszer annyi negatívumot tudtam találni.

Mit is kerestem? Ezúttal nem egy minimonitort, de nem kell feltétlen állónak sem lennie. Valami arányos. 2 utas (esetleg szélessávű egyutas). Semmiképpen sem energiazabáló, mert a Model 5 nem egy erőmű. Mondjuk 89dB felett. Olyan 200e körül max. Az se baj, ha használt, de azért a kereskedői kínálatot, akciókat is átnéztem. Ezek alapján elgondolkodtam egy közepes Klipsh monitoron, illetve beszélgettem egy szimpatikus hobbitárssal az ő eladó japán JBL monitorai kapcsán, de mindkét irányban eléggé hamar túl sok lett a kérdőjel. (Tisztelet a JBL-t áruló kollégának, aki hajlandó volt az én rendszeremmel gondolkodni és megosztani velem a tapasztalait. Hiába a nagy érzékenység, nála bizony kell a kakaó, hogy megnyíljon a hangfal. Megspórolt nekem egy utat.)

Aztán felbukkant ez az AN/E. Szinte minden stimmelt, kivéve az árat, mert az ugye több, mint a duplája volt annak, amit szántam a dologra. Plusz ugye az AZ3-al a Model 5 jól összeveszett (igaz, AN/K-val már nem volt rossz). Sarkam sincs igazán a szobában, régi is lehet...megint elkezdtek dőlni az ellenérvek. Mégis, valamiért tárcsáztam és telefonáltam. Az eladó szimpatikus volt, kiderült, hogy volt peremezésen a hangfal, de azt a hazai kereskedő (Analog Voice) csinálta nemrég, szóval elvileg minden rendben. Kértem képeket, de úgy voltam vele, hogy ha nagy gáz nincs, akkor jöjjenek.

Amíg a képek érkeztek azért felhívtam a már említett Analog Voice-tól Zalánt, emlékszik-e valamire a hangfal kapcsán. Ő is megerősítette, hogy náluk történt a peremezés, a hangfal gyári állapotú, a következő 10 évben várhatóan nem lesz vele gond. Egyébként egyből tudta név szerint kié is a hangfal.

Plusz kiderült, hogy második gazdája (én lennék a 4-ik) nem is olyan messze lakik tőlem, ő vette meg tőlem a Quad CD játszóm. Kicsi a világ na.

Mindenesetre a hangfal lekövethetősége is csak növelte a bizalmam iránta, a képek sem mutattak semmi bajt. Lefixáltuk az időpontot, szereztem egy kicsit nagyobb autót és már utaztak is hangfalak. (Amiknek egyébként a dobozai és az előlapi szövete is megvan. Tényleg vigyázva volt rá.) Utólag azt mondom az eladó kicsit alá is lőtte az árat. Külföldön 5-600e között mennek inkább a hibátlan darabok, itthon meg mint a fehér holló egy-egy ilyen példány. Bár ezt talán ő is érezte, hiszen több jelentkező is akadt az elkövetkezendő pár napban...még szerencse, hogy hamar telefonáltam.

Mit is találtam?

Az E/Sp már nincs ma, talán az E/SPe áll ma a legközelebb hozzá, ami a Note hierarchiarendszerében a harmadik szinten foglal helyet (kis jóakarattal alsó középtájon a létrán). Kétutas hangfal, 90dB feletti érzékenységgel. Félig monitor, félig álló hangfal, de kétségtelen állványos. Hogy klasszikust idézzek: félig disznó, félig ember, félig medve. És hát valljuk be hihetetlen módon nem a megjelenés lehetett a tervezésénél az elsődleges szempont, mert úgy néznek ki, mint valami szökevény Videoton hangfalak. A most kapható verziók funérai sokkal szebbek, de ez a régi...betőrő nem ezt fogja elvinni, na. Egyébként van benne valami mégis szép, talán az arányok, nem tudom. Én meg tudtam szeretni.

Tud szép is lenni valahogy. De tényleg.

A történethez az is hozzá tartozik, hogy jövőre tervezek nagyobb beruházást (tölcsér?) és úgy voltam ennek árnyékában elég lesz valami, amivel elleszek egy évet. Azt is tudtam, hogy olyan dinamikát és közvetlenséget, mint amit az Avantgarde-ok csinálnak úgysem kapok máshol. Szóval kicsit félszívvel álltam neki a történetnek. Legalább olyan jó legyen mint a Sonata és lehessen jobban terhelni.

Az installációt illetően először leraktam őket oda, ahol a Sonata-k álltak. Pár napig így hallgattam, nem is volt rossz kapásból, de éreztem, hogy mégsem az igazi. Kicsit kopogott, tele volt energiával és mégsem volt autorítása a hangnak. Pöttyet súlytalan volt a közepe is.

Aztán azt tettem, amit nagyon ritkán tesz az ember: elolvastam a kézikönyvének ide vonatkozó fejezetét és pontosan a szerint jártam el. Szinte teljesen rátoltam a falra (amennyire ezt nálam a hangelnyelők engedik). A basszus a helyett, hogy búgni kezdett volna ugyan erőteljesebb lett, de gyorsabb is és a középtartomány is megtestesedett. Ugyanakkor szemben a legtöbb hangfallal, amivel ilyesmit próbáltam itt nem zavarodott össze a hangkép, nem esett össze a színpadkép.  Talán ha egy-két centit előre húztam, ami kicsit levegősebbé tette a hangképet és beforgattam őket úgy, hogy pont rám nézzenek.

Aztán a hang...

Az első hónapban hetente írhattam volna ide más-más konklúziót: mennyire is jók számomra ezek a hangfalak? Akarva akaratlanul a tölcsérek bennem lévő hangi lenyomatához hasonlítottam őket. Ez hol elégedetlenséget szült (sebesség, dinamika), hol mélyen elgondolkodtam tud-e ilyen koherens, hosszan hallgatható lenni egy tölcsér. Aztán ennek a belső vívódásnak annyival vetettem véget, hogy hát 1 évig ez lesz, hallhatóan nem rossz, inkább élvezni kellene, mint elmezgetni.

Nem a szoba közepén áll

Úgyhogy hallgattam vele zenét. Sokat, sokszor. Tapasztaltabbak tudják, hogy ez már nagyon jó jel. Olyan se nagyon volt még, hogy mozi után kedvem támadt még zenét hallgatni. Ez pedig azért van, mert ez a hangfal borzasztó kellemes, sima hangzást ad (szerencsére a Model 5-el is szeretik egymást). Nem fárasztja  a fejet és ez nagyon fontos. Nincs felesleges tüzijáték.

Ami egy laikusnak rögtön feltűnne, hogy semmi kinézete ellenére döbbenetes mélyeket képes produkálni a hangfal. Szó szerint energizálja a szobát. Házimozira is tökéletes lenne. Ugyanakkor nem egy egytónusú masszára kell gondolni, a mennyiség mellé a minőség is jelen van. Mélyre tud annyit, mint egy nagyobb Quadral hangfal, csak éppen van hozzá felbontás is. Elég szürreális ilyesmi dobozokból ezt hallani. IKEA Expedit polcrendszer van körben a szobában, mindegyik tele könyvekkel, tehát viszonylag nagyok és van súlyuk is. Mégis mikor Ákos "Én leszek az éjfél" című nótáját raktam be  nagyobb hangerőn (lényegében valami régebbi szinti bal oldalán lévő két gomb (legmélyebb hang és egyel még mélyebb hang) türelmes nyomogatását prezentálja a szám) esküszön a jobb oldalon megkereste a helyét az egyik ilyen 4x4-es elem könyvekkel együtt némi szelíd reccsenés kíséretében.

Amit viszont én nagyon értékelek benne, az az a képessége, hogy minden lemezből zenét csinál. Nincs rossz lemez. Nem hisztizik. Egyszerűen ott van a ritmus, a tónus, a hajtás és közben mégis valahogy sosem aggresszív. Tényleg órákat lehet hallgatni.

Aztán ahogy hallgattam valahogy az jutott eszembe, hogy minden rendszerrel szemben azt az elvárást támasztom, hogy tudja mindazt (és lehetőleg még többett), mint amit az összes eddig ismert rendszer tudott. Mert ott vannak bennem a lenyomatok, hogy hogyan tudott már egyszer szólni egy lemez (van amelyiknek az analitikus, hadaró rendszer talált be, másiknak a a csöves, finom). Ez az elvárás persze hamar csalódáshoz vezet, mert szinte lehetlen teljesíteni. De most mégis...Ez egyik legerősebb bevésődéssel rendelkező rendszer tinédzserkorom Walkman/füles kombinációja volt. Általában valami Sony Walkman, Fontópia fülessel. Egyszerűen azért, mert tinédzser voltam és emócionálisan ilyenkor a legnyitottabb mindenki. (Egyébként meg csak a vicc kedvéért pár jellemzője egy ilyen "rendszernek": akkumulátoros hajtás, analóg forrás, szélessávú hangszóró, nulla teremakusztikai probléma...na mindegy). A lényeg, hogy elővéve a régi-régi lemezeket egyszer csak visszaköszöntek ezek a távoli érzések. A hifi előtti zenei lenyomatok íze. És ilyen még nem volt. Hogy egy PUF lemez egy hifi rendszeren teljesen válallhatóan szólaljon meg és mellé még az is megmaradjon, amiről nekem ez a zene annó szólt. De megtaláltam a Quad/Moby kombinációt és az Ear féle csöves erőstő + AZ3+Péterfy Bori kombót is. 

De megtaláltam azt is, amit előtte kevéssé, volt, hogy 2 hétig, csak komolyzenét hallgattam. Ez is új.

Innen jön a jóság

Az Audio Note-ot itt-ott kritika éri nézetei határozottsága, árazása, stb.. végett. Én magam is tudatosan úgy közelítettem a márkához, hogy csak "kívülállóként" ismerkedem vele, hiszen figyelni kell rá, nehogy "beszíppantson" - így a netes hifi társadalom.  Aztán így pár hónap után úgy érzem magam, mint a Júdea Népe Front (nem összekeverni a Júdei Népfornttal!). Csalárd imperialista Audio Note! Ránézésre is túl drága, biztos valahogy csal is a hanggal, színez és hazudik. Mondjon le 2 napon belül! Mert hát mit is kaptunk mi tőle? Bármelyik lemezt meghallgathatjuk vele és élmény lesz, az igaz. És nem is visít, azt is be kell látni. Teljes értékű hang, na jó, azt ne vitassuk. Valahogy a zene is átjön, nem csak a hangok és sokféleképpen tud megszólalni, mondjuk ahogy a lemez. 

Összefoglalva az E/Sp nem egy nyertes helyzetből indult nálam és heteken át kerestem a fogást rajta. Aztán az lett az érzésem, hogy egyszerűbb lenne csak végre zenét hallgatni és ebben tökéletes partnerre találtam. Végül mi mást is akarunk még egy hifi rendszertől? Nagyon át kell gondolnom innen hova tovább, mert úgy érzem könnyű elrontani azt, ami most itt összeállt. Innen az óvatos, megfontolt menet következik, mert ez már igen nagyon jól van így.

100

Ennyiedik bejegyzés

Az aktualítás most éppen az lenne, hogy az AZ-3 már nincs a házban. Meg sem hírdettem. Csak itt írtam arról, hogy irányt kell választanom. Azért ez azt hiszem sokat elmond az Audio Note-ról, mint márkáról. Szó szerint keresik.

Mégsincs kedvem pont elköszönőt írni a 100-ik bejegyzésnek. Minden vég egyben valami újnak a kezdete is és bár hiányzik a Klonedo és az AZ-3 párosának hangja, bizakodva tekintek a jövőbe. Egyébként is, ha a Model 5-öt vették volna meg nagy valószínűséggel az összes magamnak kreált szabályomat szembeköpve megpróbáltam volna elalkudni valahogy Ear-től a Klonedo-t, amivel anyagi nyomorba taszítottam volna magam egy időre. Nem mintha bántam volna, de mégis...

Közben Ear (szinte szó szerint) kezembe nyomott két pici hangfalat, egy pár JPW Sonata-t. Biztos velem van baj, de szerintem ezek jól szólnak. Egyáltalán nem szabadna olyan jól szólniuk, ahogy teszik. Pedig állványom sincs hozzájuk, csak úgy natúr pihennek a az Ikea-án. Ezen aztán elszégyelltem magam és gyorsan alájuk raktam a Darumákat. Csak vakargatom a fejem és nem értem. Illetve, értem, hallom mibe lehetne hifis szempontokból belekötni, de az meg egyre inkább nem érdekel.  Zene van, ritumus van, boogie van, dallam van, hang van. Persze, nincs akkora terjedelme a hangnak, se annyi részlet nincs, se olyan tér (bár az még talán lehetne is, ha állványra tenném).

Nem általlanak zenélni

De aztán ez a bejegyzés még csak nem is ezekről a kis dobozkákról szól, hanem arról az útról, amiről ez a 100 bejegyzés tanúskodik. Előbb-utóbb azért mindenkinek leesik ebben a hobbiban, hogy mi az irány, merre van az arra. Kezdtem már úgy bejegyzést, hogy nem vagyok én hifista és úgy érzem ez a kijelentés egyre aktuálisabb, egyre mélyebben megül bennem. Talán erről szól az is, hogy ezek az apróságok is meg tudnak fogni. Zavarban vagyok velük és magammal is, mert tudnék együtt élni ezekkel a pofátlan olcsón megszerezhető dobozokkal és már nem érezném, hogy bármiből is kimaradok. Persze, elektronikai oldalról erősen meg vannak támogatva, kicsit csalfa a kép. Ettől független most erősen kívülállónak érzem magam ebben a szubkultúrában. Hangosan kellene ciccegnem, mikor hibádzik a hangkép. Nem mozgatja a tüdőm a mélytartomány, időnként elfedik egymást részletek. De valamiért csak a zenét hallom.

Ugyanakkor mégse mindegy milyen rendszer szól, mert amelyik bánt, rámerőlteti magát azt idő múlva kerülöm, mert fáraszt. Amelyik döglött hangú, az mellett meg elalszom. A kivülállóság abban kezdi felütni a fejét, hogy a többet, jobbat kérdéskör foglalkoztat egyre kevésbé. Ezeknek a kicsi dobozoknak a tanulsága számomra az, hogy nem anyagiak kérdése, hogy megéljem és megtaláljam azt, ami számomra ebben a hobbiban fontos. Talán inkább csak arról van szó, hogy ismerjük, tudjuk mit keresünk és lesz az, szinte pénztárcától független. Mert irány és út sok van, de abból csak pár olyan akad, amin szívesen is járunk.

És hogy ezek után hogyan tovább? Váratlan fordulat következik, olyat teszek, amit még nem! Legyen egyelőre még titok, de a szemfülesebb olvasóknak elrejtettem egy kis utalást a jövőre vonatkozóan.

Addis is:

Más tollával ékeskedni...

Előfok, végfok

Azt, hogy hogyan is került hozzám ez az előfok és végfok nem részletezném, olvasható itt. A lényeg, hogy némi tapasztalatszerző csere-bere keretében egyelőre elköltözött a Model 5 és beköltözött helyette ez a páros*. Hogy mi is ez? Ezt sem ecsetelném sokáig, gazdája ez előbb belinkelt szösszenetben szépen összeszedte már azt is. Fókuszálnék inkább arra mit is működik itt nálam az AZ-3-al a kombó.

Először is, ami az elmúlt pár hét alatt kikristályosodott, hogy nincs az a felvétel, ami rosszul szólna. Helyesbítek: aminek ne jönne át a zenei üzenete. Általában nálam ez úgy van, ha új készülék kerül a rendszerbe jön egy időszak, mikor csak cserélgetem a lemezeket. Amolyan zenei szörfölés, egyik számról asszociálok egy másikra, vagy csak simán eszembe jut: az a felvétel vajon most hogy fog szólni? Nemigen szeretem ezt a pár napot/hetet, mert egyrészt ilyenkor még nagyon pörög bent a kérdőjel (vajon jó vételt csináltam?), másrészt a számonkénti ugrálás nem éppen egy elmélyült zenehallgatás. Hát ez most kimaradt. Amit betettem, az végigment. De ez is amolyan sajátos, sosem tapasztalt módon. Nem ugrott rám a zene (amit én egyébként szeretek), és ami nálam a titka annak, hogy lekösse a figyelmem a zene. Ha csak elprüngyölög a háttérben a zene, akkor hamar unatkozni, vagy gondolkodni kezdem. Szóval itt ilyen nem volt. Észre is vettem, hogy pár szám után elkalandoztak a zenéről a gondolataim. De ahogy csak egy picit a figyelmem a zene felé fordítottam az rögtön "befogadott", behúzott. Ha akarom végig a zenében "maradok", de azt is engedi a rendszer, hogy kicsit visszavonuljak. Ahogy gondolom...nagyon érdekes, hogy ez megint csak minden lemeznél megvan. Ez volt az egyik oka, hogy minden lemez végigment.

A másik - szinte már vicces megfigyelésem az volt, hogy folyamatosan kerestem a hibáját a hangnak, majd mikor lemezről lemezre csak az élmény maradt mentegettem magam, hogy hát persze miért is szólt jól. Közben meg már a legócskább felvételekkel etettem a rendszert. Régi Sziámi lemez (ahol a cintányérnak például olyan hangja van, mintha fél méterről egy bádogvödörbe pisilnénk) - teljesen Sziget hangulata volt. Naná, hát nem volt pénzük széteffektelni a felvételt, biztos azért jó. James Bond filmzenék csokra, az elsők még nagyon régiek és döbbenetesen szóltak. Persze, persze, akkor még egyben játszottak a zenekarok, a szénmikrofon, meg a metró hangosbemondóját megszégyenítő torzítás meg ugye itt nem is lényeg. "Lopott" koncertfelvétel, ami csak magnószalagról maradt meg, onnan került átírásra, keverőpultról szerezve mindenféle mastering nélkül, na ez már konkréten bitang jól szólt. Ok, ez tényleg nincs keverve, nincs is jobb, mint az élő felvétel. A Quimby sorlemezére (Ékszerelmére) már legyintettem, hogy hát persze, azért erre már odafigyeltek, na, nem csoda. És így tovább. Vagy egy hétig próbáltam "szivatni" magammal mindazzal, amit ótvar felvételnek gondoltam, de mindhiába. Aztán raktam be "jobb" felvételeket is, és azok meg hát tényleg piszok jól szóltak.

Szerelem első hallásra

Közben pedig rá se ismertem az AZ-3-ra. Kifordult magából, szárnyakat kapott. Eltűnt minden korábban helyenként erőre kapó nyersesség, dobozhang és csattogás. Egységgé olvadt a hang. A Model 5 kapcsán többször felmerült bennem a gondolat, hogy "túl sok" az AZ-3-nak. Annyi részletet akar leerőltetni a torkán, amivel nem bír az AZ-3. A Klonedo viszont olyan harmónikusan szólítja meg a hangfalat, hogy végül az több felbontást tud eredőben felmutatni, mint a Model 5. Ebből most kéretik nem az leszűrni, hogy a Model 5 rossz erősítő, pusztán arról van szó, hogy a szinergia rengeteget hoz.

Ugyanakkor azt is megemlíteném, hogy a Klonedo nem egy klasszikus (vagy inkább rossz) csöves hang. Nem egy meleg, kerek burok. Sőt, inkább neutrális szikárnak hívnám, ha már. Miközben meg sose bántó. Az életszerű jó szó lenne.

A nagy kérdés persze az, hova is tehetjük magunkban ezt az elő-végfok párost? Mennyiért lehet egy ilyen hangot hazavinni? Attól tartok boltból arcpirítóan drágán. Pusztán a beépített alkatrészek ára is egy kisebb vagyon, ilyen minőségű megépítést sajnos vastagon a hétszámjegyű kategóriában lehet látni.

* Az erősítők mellé érkezett még egy jó kazal Zu kábel is. Nehéz lenne azonban csak róluk írni, mivel nem csereberélgetem őket. Nem tudnám izolálni, mint csinálnak pont a kábelek. Mondjuk annyira nem is érdekel, mert így egyben jó ahogy van ami itt van. Dehogy fogok most nekiállni kábeleket teszegetni. Élvezem amíg itt a Hang.

Csak egy maradhat...

Külön bejegyzést fogok majd róla írni, de most az van, hogy itt van Ear Klonedo-ja valamint a hozzá tartozó előfok és nagyon jó. Piszok jó.

Végleges: az AZ-3 és a Model 5 nem hagyják egymást kifutni. Bármelyik köré lehet egy kitűnő rendszert építeni véleményem szerint, de nem egymással. Egy lehetséges megoldás az AZ-3-al épp kéznél is van, a Model 5-höz meg keresgélni kell, de a két készülék közül a Model 5 szerintem a kevésbé válogatós.

És hogy most mi lesz? A sorsra bízom. A Model 5-öt már meghírdettem, az AZ-3-at megfogom és amelyik marad a köré folytatom rendszerépítést.

Melyik marad, melyik megy?

Carboncopy@Analog Voice

Harmadik (és egyben lezáró lépésként) ezúttal arra voltam kíváncsi hogyan érzi magát az AZ-3 "otthon". Vajon mennyire illeszkedik a nálam kikevert mix (Quad/AA/AN) hangzása ahhoz, amerre a hangfal szeretne menni?

Ezt a legegyszerűbben úgy tudtam kideríteni, hogy "hazavittem" az AZ-3-at. És ha már a hangfal befért az autóba, elfért a Model 5 is.

Azt előre bocsájtanám, hogy képekkel kevésbé lesz színesítve ez a bejegyzés, mert csak az utolsó pillanatban kapcsoltam, hogy fényképezni is lehetne. Aki járt már az Analog Voice-nál azt tudja, hogy két rendszer van feállítva egy szobában. Az egyik falon egy "kisebb" rendszer, majd a mellette lévőn egy jóval komolyabb. A szoba teljesen átlagosank mondható, egyáltalán semmi extra akusztikai megoldást nem találtam.

Mi alapvetően a kicsi rendszerrel kezdünk játszani, ami egy OTO Phono SE erősítő és egy K/SPe hangfal köré épült kiegészítve egy TT Two Deluxe/IQ3 lemezjátszóval és ha emlékem nem csal egy CD 2.1x-el. Külön szimpatikus volt, hogy nem voltak "titokban" milliós kábelek bekötve, egy mezei AN-D szolgált hangfalkábelnek. Elsőnek nem is bontottuk meg a rendszert, hanem ide dobáltunk be lemezeket. Én némi felvezetés után rátértem az Amorf Ördögök Tündérdomb című szerzeményére. Nálam például problémás ez a szám, bizonyos szintetizátor hangok csúnyán kontrollt vesztenek. Az rögtön egyértelmű lett, hogy abban a szobában az OTO/K páros semmi ilyen csúnyaságot nem csinált. Zenét viszont annál inkább. Döbbenetes szólnak ezek a kis semmi kinézetű dobozok! Külalak alapján kéretik nem ítélni. Hifizni nem fog, csimm-bumm itt nincs. Zene van. Meg nagyon megfogott, pontos hangzás a sterilítás legkisebb jele nélkül. Véleményem szerint a legócskább visítozó lemezeinket és élvezettel lehetne vele hallgatni, ráadásul úgy, hogy a zenéről nem maradunk le. Azt hiszem ez az, amikor a hifi nem áll a zene útjába. Nem is nagyon akaródzott az AZ-3-at bekötni.

Egyébként és nem mellesleg gyönyörű

De hát aztán ha már elcipeltük az AZ-3-at hát átkötöttük. Itt megállnék egy pillanatra, mert a nap végére letisztult bennem egy dolog a hallotakkal kapcsolatban. Mégpedig az, hogy az ilyen gyorstalpaló esetén, ahol  egy délelőtt alatt az AZ sorozattól el lehet jutni a nem éppen alap kiszereltségű AN-E hangfalig könnyen zárójelbe tehet mindent a legjobb rendszert kivéve. Hiszen egyre jobb és jobb hang hallható (nem kell magyarázni a különbségeket), könnyen mondhatnánk, hogy az előző szint bizony kevés. De ez így csak a gyors élmény és nem a teljes igazság. Mert az a K hangfal, ami előbb még lenyűgöző volt nem lett rosszabb attól, hogy meghallgattuk az AN-E-t. Csak éppen a referencia került máshova. Némi idővel azonban "visszatalál" a fül és helyére kerülnek a dolgok. Nem csak a hegy csúcsán van élet. Ezt kell megérteni az AZ-3-al kapcsolatban is a K után. Egyértleműbben egy "olcsóbb" hangot hallottunk. Messze nem volt olyan pontos, mint a K. Több volt alul és felül is a hang, ami akkor számomra csak feleslegnek tűnt. De csak azért, mert a K előtte megmutatta, hogy nem ezen áll, vagy bukik. Mindenesetre egy pici visszaköszönt az otthon ismert kiabálásból, bár messze nem annyira, mint otthon.

Később aztán bekötöttük a Model 5-öt is. Az AZ-3-al bizony az OTO SE jobb páros, ezen nincs vita. Valóban nem tudja az Avantgarde-al kifutni magát a hangfal. Ami számomra meglepő volt, hogy a K-val viszont mennyivel jobban együtműködött a Model 5.

Kicsit látszik a K rendszer, a háttérből befenyeget az E is,
de a kép csúcspontja kétségkelen a pokróc az AZ alatt

Ennyi körbejárás után most már a következőket merem kijelenteni:
- A Model 5 nem ideális pár az AZ-3-al, helyesebben fogalmazva házon belül jobb hangot lehet csinálni vele
- Ami hangzásbeli probléma nálam van, csak részben tudható be ennek. Másik része viszont továbbra is akusztika. (Akkorát azért nem hibázott a Model 5 az AZ-3-al ott, mint itthon)

Hogy most hova tovább? A legegyszerűbb megoldás lenne valamelyik komponens cseréje, de mielőtt ilyenre szánnám el magam kicsit tovább fogok foglalkozni az akusztikával. (Tulajdonképpen már foglalkoztam is, hosszú ez a hétvége :)

És most valami teljesen más...

Mert azért meghallgattuk persze a "nagy" rendszert is. Direkt nem írtam össze mi minden volt benne, kár is lenne lajstromba venni, számomra elérhetetlen. Inkább hagytam hadd szóljon. Az élményről röviden annyit, hogy szerencsétlen Tündérdombot kb. 6x-ra raktuk fel aznap. Már kezdett elegem lenni belőle, hiába szeretem. Ezen a rendszeren végig lúdbőrőztem a számot. A megszólalás alapjaitól kezdve másról szólt mint a hifi rendszerek, bár azok minden attribútumával rendelkezik. Egészen elképesztő volt. Nem próbálnám meg most pár szóban leírni, úgyse megy. El kell menni meghallgatni...