Audio Innovations Alto (mk2)

Azzal kezdeném, hogy nem terveztem semmiféle erősítő beszerzését. Valamiért mégis (azóta is) böngészem időnként az aprókat. És hát feltűnt egy ilyen UFO olyan baráti áron, hogy egyszerűen muszáj volt megvennem. Főleg mert azon pár készülék közé tartozik (régi, plexi előlapos Meridián CD játszókkal együtt például), melyek egyszerűen formájuk okán is beégtek az agyamba. Meg hát sok jót is lehet róla olvasni, amennyiért kínálták egyszerűen nem lehetett félrelőni. Meg még távirányítható is, ami a K.U.K.A-ról nem mondható el. Megvettem na.

Aztán (természetesen miután már megkötett az üzlet) elkezdtem jobban utánakotorni a dolognak. Egyre érdekesebb tények kerültek napfényre. Például hogy ez az erősítő tulajdonképpen egy tranzisztorokkal megvalósíott csöves erősítő, minimális alkatrésszel felépítve. Egy tápsínes megoldás, kimenőkondenzátorral (helló Heed Obelisk), szóval minden, csak nem szokványos. Illetve mindez igaz az mk1 verzióra. Az enyém az mk2. Nem volt ez titok, arra viszont nem gondoltam, hogy ugyanazon elnevezés alatt (lévén mindkettő Alto) gyökeresen más erősítő bújik meg (belső felépítését tekintve). Erre úgy voltam kénytelen rájönni, hogy lelkesedésemben felvettem a kapcsolatot Guy Sergant-al, az első verzió tervezőjével, mivel azt vásárlás után rögtön elhatároztam, hogy az elektrolit kondenzátorokat - az erősítő kora miatt - kicserélem. Tanácsot kértem tőle, milyen típusú kondenzátorokat alkalmazzak a hangzás szempontjából fontos kimeneti kondik cseréjéhez. Ő világított rá, hogy az mk2 verzió (ami legkönnyebben onnan ismerhető meg, hogy nincs az előlapon bekapcsoló gombja) már semmifélre rokonságban nincs az ő által kreált megoldással. Sokkal szokványosabb, duáltápos, kimenőkondi nélküli eset. Kapcsolást nem sikerült hozzá találnom mondjuk...Pöttyet azért csalódtam, de gondoltam most már úgy is mindegy, hátha mégis jó lesz.

Hozzá kell tennem, pont régi emlékeim miatt nagyszerűen ellennék azzal is, ha az erősítő megmarad szobadísznek. Egy darabka hi-fi történelem.

Megjött az erősítő, szét is szedtem (az se feltétlen triviális, de összerakni nehezebb). Íme a belseje:

Ez meg az mk1 verzió belülről:

Láthatóan jóval tisztább, minimalistább tervezés az első verzió. A második cserébe olyan megoldásokat vonultat fel, amik nekem eszembe nem jutnának. A hangfalkábelek például közvetlen a hálózati toroid trafóra fekszenek fel (!), hogy mást ne is említsek. Ehhez képest nem is zajos az erősítő, de az is igaz, hogy ennél kultúráltabb alapzajú gépet sem nehéz találni. Azért nem adtam fel a dolgot, kigyűjtöttem milyen kondenzátor értékekre van szükség és megrendeltem őket. Eddig a pontig a saját rendszerembe be sem kötöttem, az első "meghallgatást" már félig szétborított állapotban ejtettem meg. Meglepődtem. Először is, nagyon rávilágított, hogy a K.U.K.A minden előnye mellett mennyire basszus szegény. Talán az apró simítókondik miatt, ki tudja? Mindenesetre az Alto csak úgy pumpálta hozzá képest a basszust, de nem a rossz értelemben véve. Az énekhangja talán nem olyan jó, mint amit a  K.U.K.A tud (az az erőssége), de nem rossz egyáltalán. Ritmusjátszás nagyon jó, a hosszabb, tördelt, háttérbe eldugott ritmusok összefüggései is nagyon jól megmaradnak. (Bár ez pont az a terület, ahol a Decibel is nagyot alkot, lehet csak azt hallottam ki.) Mindenesetre feltűnt.

Aztán megjöttek a kondik. A tápkondenzátorok voltak a legtrükkösebbek, mivel elég kicsi hely van bent az erősítőben, ezek Mundorf M-Lytic típusok lettek. A kisebb értékek pedig Elna Silmic II-es illetve Nichicon FG gyártmányokra lettek lecserélve (attól függően mi fért be éppen).

Érdekes adalék, a kondik cseréje közben tűnt fel, hogy a panel már otthoni módszerekkel javítva lett egyszer a biztosítékok környékén. Hiába, a használt dolgok előélete nagyon nehezen követhető le. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha erről fogalma sem lett volna az illetőnek akitől vettem.

Összeszerelés után, az új kondikkal hallgatva ugyanazon erősségek maradtak megfigyelhetők. Lehet inkább csak a lelkiismeret nyugtattam meg ezekkel a cserékkel, de hogy ártani nem ártottam vele, az biztos.

Ezek után már csak egy feladat maradt, a hiányzó távirányítót pótolni. Egyetlen gyártó volt, aki halványan utalt rá, hogy támogatja a márka készülékeit (csak az Alto-k voltak távirányíthatók), ez pedig a Logitech. Vettem (nem túl olcsó portéka sajnos) egy 300-as kódjelű távirányítót és valóban, az erősítő összes funkcióját (hangerő, bemenetválasztás, stand-by) kezeli némi konfigurálás után.

Összességében örülök, hogy birtokomba került ez az erősítő. Az Ethosz DAC-al együtt egy nagyon szellős, dinamikus, bántó digitális élek nélküli rendszer épült ki, amit igazán öröm hallgatni.

Zárásul (csak mert az mk2 verzió belsejéről én sehol semmi képet nem találtam) két kép a paneljáról - felülről és alulról is.

Quad 21L

Sorban ő lett a következő, még mindig az előtt, hogy zenehallgató szobám megnyithatta volna ajtaját idénre. Vele tudatosan kicsit szembementen azon saját szabályommal, hogy "fél megoldást ne". Már eleve a vásárlásakor az volt bennem, hogy nem fog maradni sokáig. Különösebben nem aggódtam azonban. Hibátlan, teljesen újszerű állapotban jutottam hozzá jó áron. Gondoltam jön-megy.

De hogy akkor miért is vettem meg? Leginkább a kíváncsiság miatt. A hangfalam egy DIY megoldás. Egyedi, nem termék. Ráadásul vidéken élek, nem tudok részese lenne a Pesten vagy Szegeden zajló hifis életnek. Referencia tehát kb. semmi. Ebből könnyen keveredik ki, hogy eltorzul a hallás. Rááll a fül valamire, ami - ha csak kicsit is -de hamis. Az egyedi termék okán pedig tényleg semmi reflekció nincs, rajtam kívül más alig-alig hallotta. Kérdésem tehát az volt: itt ez a nemzetközi sajtóban is elismert termék, vajon mennyivel tud tényleg jobb lenni a hangfalam? Mert hogy jobb lesz, abban majdnem biztos voltam, lévén egy közel félmilliós Dynaudio-t cseréltem be rá, attól is jobb volt. Ez a Quad azért mégsem az a kategória. Kivéve, persze ha valami nagy hülyeséget csináltam annó.

Nem is kellett csalatkoznom, mikor végre felállítottam a Quad CD-Alto láncot és bekötöttem a két hangfalat próbaképpen egymás után. 5 percet sem maradt a Quad. Vékony, semmi, testetlen hangja volt a DIY Dynaudio hangfalhoz képest. Képtelen volt beszólni a szobát. Viszont gyönyörű darab, kicsit azért fájt a szívem érte, hogy mennie kell. Az eredmény azoban annyira egyértelmű volt, hogy rögtön másnap fel is adtam a hírdetést.

Ennek ellenére csak minden nap úgy kezdtem a zenehallgatást, hogy Quad be, majd 5 perc és némi fejcsóválás után ki. Egyszerűen nagyon gyengén szerepelt, de már annyira, hogy nem hagyott nyugodni a gondolat. Mert hát vegyük végig: a rendszer kezdődik egy új áron kicsit több, mint 350e CD játszóval, követi egy erősítő, ami a 2000-es években 160e-ért ment majd zárja ez az új áron kb. 250e-es hangfal. Ez összesen - állvánnyal együtt - majd 800e. És ezért egy hallgathatatlan hang? Értem én, hogy jobb az én hangfalam, de ezt akkor sem tudom elhinni. Aztán az ötödik nap után már nem kötöttem be a Quad-ot. Visszakerült a Velodyne is a rendszerbe a DIY hangfal mellé és jól elvoltam.

Aztán újabb pár nap után valami hiányozni kezdett. Hasonló volt ez, mint mikor Beyerdynamic fülhallgatóm után szép lassan átálltam az 501-es AKG-re. Fene se tudja miért, de elkezdtem tolakodónak hallani a DIY hangfal magastartományát és úgy általában nem voltam benne biztos, hogy egységes a hangja. Pedig ez korábban eszembe se jutott a Quad pedig ugye hogy is mutathatott volna utat? De azért megint elővettem és aktív tologatásba kezdtem. A rendszer - csak úgy mint tavaly - a szoba hosszanti irányába, a rövid fal mentén volt felállítva, tehát a tetőtér lejtős fala a hangfalak mögött volt. Először megpróbáltam közelebb vinni a hangfalat a hátsó falhoz, de sokat nem nyertem a dologgal. Basszus se lett, de legalább - várható módon - összezavarodott a hangkép. Eztán fogtam a hangfalakat és pont ellenkezőleg jól elhúztam a hátsó ferde faltól. Majd 4 méterre kihúztam őket.

Ez volt a nyerő taktika, bár csak vak találgatás volt. A 16 cm-es mélynyomók melett nem gondoltam erre a megoldásra, lévén a 20cm-es középmélyekkel szerelt DIY hangfal is csak a Velodyne segítségével állta meg a helyét ugyanebben a pozícióban. Azzal ugyanis, hogy ennyire kihoztam a hangfalat az történt, hogy még jobban "magára" maradt a térben és csökkent a mögötte lévő fal "tölcsér" hatása, amely kiemelte a közép, közép-magas tartományt a reflexiók révén. Az új helyén sokkal több teljesítményt kért  ugyanahhoz a középhang erősséghez (nálam ez a meghatározó) és ezzel mozogni kezdett a membrán is. Ettől megjöttek a mélyek is és kezdett helyrebilleni az egész hangkép.

Pontosan az az egységesség jelent meg, aminek a hiánya elkezdett zavarni a DIY hangfalnál. A Quad mindenben rosszabb volt és egyben mégis jobb. Összességében se annyi mélye nem volt mint a másiknak, az énekhangok se váltak le olyan természetesen a dobozról, talán egyedül a magastartomány volt az, amely kicsit "nyugodtabb" lett. Viszont a zene üzenete egyszerűen erősebben jött át. Annyira így volt ez, hogy egyáltalán nem is érdekeltek az előbb taglalt gyengeségek. Megvolt az üzenet, jobban mint a DIY hangfalnál és ez fontosabbnak tűnt.

Beköthettem volna persze a Velodyne mélynyomót, hogy segítsek rajta, de nem vitt rá a lélek. Valami működött és nem akartam belenyúlni. Nem a legjobb hozzáállás, ha szigorúan nézve a hifizést nézzük, de nem volt kedvem tovább mocorgatni a rendszert.

Általában véve kialakult bennem az érzés, hogy ez a Quad hangfal nagyon sokat tud, csak talán ritkán kerül elé megfelelő elektronika. Az Alto-val nem volt hiányérzetem. Még azt is kitűnően lehetett hallani, hogy hogy változik az Alto hangja bekapcsolás után. Kb. 20 perc kell neki, hogy felmelegedjen és kisimuljon a hangja. Mégis, éreztem, hogy több van a hangfalban. Ezt erősítette meg bennem ez a kép, amibe belebotlottam. Itt egy ettől is kisebb Quad hangfalat is láthatunk:

Úgy döntöttem megtartom a hangfalat. És kb. ennyit az A/B tesztek értelméről a részemről. Majd 2 hét kellett, hogy rákapjak az új hangra.

Quad 909

Minő meglepetés, egy újabb Quad...Miután a CD játszó és a hangfal is ettől a gyártótól kerekedett ki - és mivel mindkettővel nagyon elégedett voltam - elkezdett érdekelni mit is jelentene a rendszerszinergia Quad módra. Különösebben tehát nem volt hiányom az Alto-val sem, sőt. Ez a beszerzés már tényleg csak a kíváncsiságnak szólt.

Na meg annak, hogy éppen felbukkant az e-bay-en egy originál, bontatlan darab használtpiaci ár alatt, 2 év garanciával. Nem lehetett otthagyni.

Vehettem volna némivel olcsóbban a CD játszóhoz külsőben illeszkedő 99-es végfokot, de engem kifejezetten ez a típus érdekelt. Mert ennek a típusnak történelme van, ez egy legenda. A gyökerek természetesen az itthon talán mindenki által ismert 405-ös típusjelű erősítőig nyúlnak vissza, ahol a Quad bevezette az u.n. "Current dumping" kapcsolást. Bár ennek a műszaki megoldásnak létezik a sajtó számára zanzásított, 20 soros összefoglalója - én mellőzném. Leginkább azért, mert maga a megoldás nem méltó rá, hogy ennyivel lerendezzük. Mélységeibe sincs értelme azonban itt, ebben a blogban belemenni, mert túl technikai lenne. Akit érdekel, annak ajánlom a Rádiótechnika 2010-es és 2011-es évkönyveiben megjelent kitűnő és meglehetősen részletes leírást Sipos Gyula tollából. A 2010-es könyvben lévő felvezető amúgy is - a 405-ös erősítőtől függetlenül - kitűnő áttekintő egy nagy csomó kérdésről a technikai vonal iránt érdeklődőknek. Az viszont biztos, hogy mint villamos mérnök végzettségű embert örömmel tölt el, hogy birtokomban lehet egy ilyen erősítő. 

A 405-ösig visszanyúló múlt azonban idehaza legalább annyira hátrány is lehet, mint előny. Hiszen 405-ös paneleket, kit-eket pár ezer forintokért lehet itt-ott vásárolni. Könnyen gondolhatnánk tehát, hogy ostobaság egy nem éppen olcsó gyári Quad-ot venni, ha tized/huszadáron építhetünk majdnem olyat. Ugyanakkor a Quad-nál a 405 után sem állt meg az élet (sőt 405-ből is volt kettő). Mondhatni a 606-ra érett be teljesen a kapcsolás, ami jelentős áramköri változásokat is hozott magával, főleg a földelés megoldását illetően, ami megint csak unikálisra sikerült. A 707, 909 már tényleg csak érlelődés, de talán pont ez teszi kitűnő termékké. Az aktuális QSP-ről még kevés vélemény található, a legfőbb változás a stand-by áramkör és előlapi kapcsoló bevezetése.

Az erősítő megépítése amúgy példaszerű és persze itt is minden fejjel lefele lóg.

Jól látható, hogy az erősítő nagy részét az 500W-os toroid trafó teszi ki, az erősítő panelek pedig az oldalsó hűtőbordákkal vannak egybeépítve, valahogy így:

Ami biztos, hogy 405 óta jócskán megemelték a nyugalmi áramot, mert az egész masszív kis kocka kb fél óra után kellemesen átmelegszik.

A működését illetően nehéz sok mindenről beszámolni, mivel egyetlen bekapcsoló gomb van rajta. Hátul. Mondjuk ez kicsit kényelmetlen, éppen ezért lett a QSP-n előlapi gomb. Meg persze a 99-es előfok tudná kikapcsolni a Quadlink-en keresztül. Ami kicsit furaság, hogy a 909-esnek nincs készenléti állapota, vagy be van kapcsolva, vagy ki. Ehhez képest, ha a 99-es előfokon keresztül kapcsoljuk ki, akkor a bekacsolt állapotot jelző zöld led pirosra vált, mintha mégis lenne egy további üzemállapota a készüléknek. Ez azonban csak látszólag van így, a led csak azért világít pirosan, hogy mimikálja a 99-es széria egyéb komponenseinél megtalálható készenléti módot. Az erősítő amúgy kikapcsol. Angolok na.

Ja, meg puffan ki- és bekapcsoláskor is. Nem túl finom dolog, de ezek ilyenek.

Az első bekötés után szinte meg sem lepődtem, hogy valami botrányosan rosszul szólt a rendszer. Ez első észrevételem az volt, hogy atyavilág, ez bűn rossz. A második, hogy sokkal több energia mozdul meg, mint eddig. Ezt nyilvánvalóan éreztem a kezemben tartott PET palack, vagy éppen egy újság lapjainak rezonálásban. A hang csattogós lett, megint eltűntek a mélyek (!) és úgy általában hallgathatatlan, zavaros volt. De hát miért vártam is volna mást, a hangfal is hisztizett egy sort, mire úgy-ahogy megtalálta a helyét. Most az erősítő adja elő a nagyhalált. A gondom csak az volt, hogy amíg egy hangfal egyértelmű kapcsolatban van a szobával és annak akusztikájával, addig mi fogja megmenteni az erősítő hangját?

Persze aztán utólag egyértelmű a válasz, persze hogy az akusztika. Nem más történt, mint hogy a rendszer nem tűrte tovább azt a kompromisszumot, amiben akusztikaliag volt. Nem volt hajlandó eltekintőnek lenni, mint az Alto-val. A rendszer ugye egész eddig hosszanti irányban volt felállítva a tetőtéri szobában, hangfalak mögött a ferde falla. Az állvány mutatja hol volt az elektronika, attól jobbra-balra a hangfalak, jócskán behúzva a szobába. 

Mint utóbb kiderült hiába húztam ki hangfalakat a szobába akár több méterre és hiába voltak a szoba végében könyvek, a tető ferdesége valami nagyon csúnya játékot űzött velem az elmúlt másfél évben, amíg zenét próbáltam itt csinálni. Az elrendezés gyakorlatilag megette szinte teljesen a mélyhangokat (és ez meg is magyarázza miért kellett a Velodyne), ugyanakkor jócskán emelte a közép, közép-magas tartományt. Ez akkor vállt teljesen nyilvánvalóvá, mikor megelégelve a helyzetet elszántam magam arra a lépésre, hogy a rendszert a hosszú falra pakoljam fel.

Ahogy esik úgy puffan alapon leszórtam a rendszert és bumm!, megjött. A változás elementáris és alapvető volt. Ódzkodtam eddig ettől az elrendezéstől, hiszen oly kecsegtető volt, hogy a hosszanti, nagyobb teret használjam ki. Így most 80 cm-re vannak a hangfalak a faltól, egymástól minteg 280cm-re a hallgatópont ennek megfelelően a háromszög csúcsában és még így is van mögöttem több, mint 1 méter. Tehát nem is katasztrofális tulajdonképpen. Oldara meg a végtelen jobbra is, balra is. Tartottam még a nagy fedetlen falfelülettől a hangfalak mögött és minden bizonnyal nem is a legjobb megoldás, de nem is olyan nagyon zavaró, mint gondoltam. Inkább csak abban játszik így kezeletlenül szerepet, hogy hamarabb telítődik a szoba hanggal. Ez viszont meg azért nem gond, mert a Quad kitűnően zenél kis és mérsékelt hangerőn is. Tulajdonképpen minden hangerőn.

Az erősítő hangját illetően összefogóan csak jóról tudok beszámolni, bár még be sincs járatva elvileg (gyári könyv szerint ez kb. 50 óra, lehet benne 20-30 mostanáig). Az erősítő 140W-ot tud 8 Ohm-ra és 200W-ot 4-re, így erőtartalék bőven van. Mégse csattog, nem izomból zenél, pont ellenkezőleg. A tartalékok csak abban jelennek meg, hogy a zene semmilyen hangerőnél nem zavarodik össze, a dinamikai csúcsok játszi könnyedséggel "ugranak elő" a semmiből. Bár papíron nem igényelné a hangfal ezt a teljesítményt, mégis határozottan jót tesz neki. A megszólalás nagyon zenei és leköti a hallgatót, ugyanakkor nem kancsal, se csalfa, se nem színez. Éles hangot, sipítozást nyomaiban sem lehet felfeldezni, úgy sima a hangja, hogy közben nem fedett és nem unalmas. 

Egyetlen szóba összefoglalva egyértelmű, hogy ez az erősítő arra készült, hogy zenét szólaltasson meg és pont ezt is teszi. A szó legnemesebb értelmében.

Quad 99 CDP-2

Vele kezdődött a rendszerfelújítás, még valahol február magasságában. Németországból került hozzám, használtan, de makulátlan állapotban. (Az utolsó legyártott példányok közül való). CD játszóról van szó, de egyben digitális előfok is, amennyiben rendelkezik 3 optikai és 3 koaxális bemenettel, valamint (digitális) hangerőszabályozással. Azaz ha csak digitális forrásaink vannak más nem is kell, csak ez a doboz, meg egy végfok. 

Ránézésre az egyedi és a ronda között egyensúlyozik, ahogy egy barátom találóan említette, olyan mint egy 10e forintos műholdvevő egység. A kép árnyalódik, ha kézbefogjuk, hiszen masszív felépítmény, nem műanyag a háza és súlya is van. Továbbá működés közben semmit nem hallunk a CD pörgető mechanikából.

Belső felépítése is igen érdekes, hiszen mint minden Quad-ban ebből a szériából "fejjel lefele" vannak az alkatrészek benne, azaz minden - még a trafó is! - a készülék tetejéhez van rögzítve és onnan lóg le. Így:

Az útód (Elite CDP) viszont már a hagyományos felépítést követi.

A neten némi kutakodás után belefutunk egy stereophile tesztbe. A szerző itt kitér arra is, hogy miért létezik CDP és CDP-2 verzió. Ennek fő oka, hogy az eredeti CDP egy kifejezetten audió célokra fejlesztett 1x sebességű Philips futóművet használt - szándékosan kerülve a többszörös olvasási sebességgel bíró olvasókat. Sajnos nem sokkal a CDP bevezetése után a Philips megszűnette a kiválasztott olvasót és pontosan abba az irányba folytatta fejlesztéseit, amit a Quad kerülni kívánt (sokszoros olvasási sebességű CD/DVD meghajtók.) Nem volt hát más - továbbra is ragaszkodva az eredeti tervezési irányhoz - saját olvasót kellett specifikáltatni, amivel Jon Green-t, a Philips optikai részlegének akkori vezető fejlesztőjét bízták meg. De ha már, akkor alapon új szoftver is készült az új olvasóegységhez. Ez lett a CDP-2. A változtatásokat egyébként az eredeti CDP tulajdonosoknak is elérhetővé tették.

Ez az egyetlen tagja az új rendszeremnek, amit rövid ideig hallgattam a tavalyi rendszerben (az Alto-val és a DIY hangfallal). Ellenben majd 5 hónap állás után a hangfal megint csak el volt lustulva, leginkább ez jellemezte sajnos akkor a hangot. Ami viszont már akkor is hallható volt, hogy semmi digitális kiabálás nincs a hangban mégis sokkal nyitottabb, dinamikusabb mint az Ethosz D/A volt.

Persze hamar sort kerítettem arra, hogy kipróbáljam mi szól jobban: Eredeti lemez a lejátszóban, vagy a Quad optikai bemenetlre kötött MacBook Decibel-el és veszteségmentes Apple fájlokkal. Igen hamar vége is lett a kisérletezésnek. A számítógépes rendszer alapvetően jól szólt, sőt, ha nem hallom később lemezről a zenét egyszerűen elfogadtam volna, hogy ez ennyi és így jó. CD lemezről azonban sokkal több átjött a zenéből és itt nem kifejezetten a hifi paraméterekre gondolok, mert azzal nem volt gond a számítógépes rendszernél sem. Ennyi, lemezt kell venni. Persze lehetne kisérletezni USB-Coax átalakítóval, az is lehet, hogy egy alapvetően számítógépes rendszerhez fejlesztett aszinkron USB D/A már fordítana a témán. Itt és most azoban a Quad van és egyáltalán nem bánom, hogy beszerzem azokat a lemezeket amiket rendszeresen hallgatok. "Próbára" pedig bőven több mint jó az Airport Express optikai kimenete veszteségmentes fájlokkal.

Működését illetően néha kicsit kómótos. Mortal Kombat-ot megszégyenítő kombókat felesleges is leütni a távirányítón (előre szám, hátra szám, hangerő le, stop, lejátszás, lemezkiadás) úgy is ignorálja a szerkezet.

A hangminőség és a sokoldalú felhasználhatóság azt üzente nekem, hogy a Quad értéket ad a pénzemért. Valós mérnöki munka, professzionális gyártási háttér valamint elkötelezettség a zene iránt plusz nem akármilyen történelem. Nem nehéz megszeretni.

Ja és nem világít velem szemben egy sebészeti kék lézer mint a legtöbb manapság kapható lejátszónál. Stand-by piros, működés zöld. Értem én, hogy 10 éve menő volt a kék LED, ötéve meg a fehér, de erről a lóról már le lehetne szállni a gyártóknak. (E mellett megjegyzem, hogy ennek a CD játszónak az utódja is fehér színűre cserélte a visszajelző LED-ek színét. Meg világít a Quad felirat is. Fehéren.)

Elköszönő - Quad 21L

Egészen eddig a blogomra - már ha készülékekről volt szó - alapvetően a megszerzésük kapcsán kerültek fel beszámolók/irományok. Miért vettem meg, mit tapasztalok? Azt mondjuk egyik alapvetésének tartom, hogy semmiről sem számolok be pár órás/napos ismeretség alapján, hiszen azok leginkább csak első benyomások lennének, semmi több.

De vajon miért válik meg valaki egy berendezéstől? Miért dönt végül az eladás mellett és mit keres a következőben? Ez a "fonákoldal" ugyanolyan érdekes lehet, mint a megismerés folyamata. Ezért döntöttem úgy, hogy ettől kezdve vezetem az "Elköszönő" rovatot.

A sort a Quad 21L-el kezdem. Mi jut eszembe ha most visszaidézem? Először is, hogy meg kell találni a helyét. Mármint ténylegesen. Sokat tologattam ezt a hangfalat, de meghálálja a belefektetett energiát, egyre jobb és jobb hanggal örvendeztetett meg. Szereti maga körül a teret, de nem vég nélkül, olyan 80-90 cm között volt neki az ideális távolság a hátsó faltól. Se több, se kevesebb. Oldalfalak nálam igen messze voltak, ebből a szempontból tényleg a szabadban ácsorogott. Meghálálta a teljesítményt is, a 140W-os Quad 909-es végfokkal tovább nyílt, erősödött, gyorsult a hangja (az Alto-hoz képest).

A hangzásra egyáltalán nem hifis, ehhez a hangfalhoz kicsit meg kell "érkezni". Nagyon zenei, de aki nem tud túllépni rajta, hogy nem szedi fel a padlót a basszust és nem szakítja le a csillárt a magas, az nem lesz vele elégedett. Márpedig a hifizés elején a legtöbben ezeket az élményeket keresik és csak később kezdenek más, valami több után kutatni. Első hangfalnak ezért nem tudnám őszintén ajánlani.

Aki viszont zenét akar hallgatni, annak egy igazi kincs azon az áron, ahol ma be lehet szerezni. Karakterét tekintve sosem agresszív, sosem bánt. Ugyanakkor mégsem unalmas, se nem fedett. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten fürge, nyitott hangja van. Ezt a párosítást nagyon ritkán hallani! Bevonja a történésbe a hallgatót, "meséli" a zenét. Külön élvezet vele fúvósokat hallgatni, fantasztikusan jól jeleníti meg a rezes hangszereket anélkül, hogy egy bántó hangot kiadna. A Quad végfokkal dinamikában sem volt hiány és a tere is csodálatos, egészen leválik a dobozról. Annyit hallgattam vele zenét amennyit csak tudtam, mert jól esett a zene és hiányzott, ha kimaradt pár nap. Ez is nagyon fontos mutató.

Ennyi dícséret után akkor mégis miért váltam meg tőle? Mint ahogy előző bejegyzésemben írtam, a 16cm-es membránfelület a közel 40nm-es szobában bizony már eléri a határait, van amit egyszerűen nem tud (mondjuk még egy oktáv lefele). Illetve az énekhangok terén valahogy az volt az érzésem, hogy inkább csak "torkot" hallok és kevés "tüdőt", azaz lehetett volna az énekhang testesebb (nem hangszínben!), kicsit hiányzott az énekes maga a hang mögül. Helyenként a szövegérthetősége is lehetett volna picivel jobb.

Hát a fene se tudja merre billen így ez a mérleg, sokat is rágódtam ezen a döntésen. Főleg, hogy igen nagy valószínűséggel az új hangfal másik erősítőt is kér maga mellé (rendszerszinergia). Kezdődik tehát előröl minden megint.

A váltás (részben) azonban már megtörtént, a Quad már nincs itthon. Fél év élményeivel a hátam mögött hasonlóan magas piedesztrára emelem ezt a hangfalat, mint a Naim CD5i-t. Mindkét készüléknek megvolt az a képessége, hogy tucatszám vettem a lemezeket amíg használtam őket. Ettől nagyobb dícséret nem tudom kell-e.

Vásárlási alapelvek - 7 év tapasztalata

Hosszú évek után felülírtam a saját magamnak alkotott hi-fi vásárlási alapelveim.

(Ennek a posztnak az elején foglaltam össze még 2012-ben)

Zanzásítva:
- Csak használtat
- Csak eladhatót
- Félmegoldást ne
- Amíg a takaró ér

Az utóbbi 7 év tapasztalatai alapján viszont....

A "csak használtat" nem kevés veszélyt rejt magában. Vegyük sorba...Az Alto erősítőmben alkatrészek voltak cserélve, fogalmam se volt róla. A Quad 21L hangfalamba varázslatos módon DNM hangfalkábel volt (fogalmam se volt róla). Az Avantgarde Model 5 egy prototípus volt (bár gyári, de nem tudtam róla). Mondhatnánk, hogy csak olcsóbb kategória ugye, de...az Audiopax erősítőm bár működött, de zajos volt a trafója (hibátlannak hírdették) ment rá egy talicska pénz, hogy újraszülessen. Az Avantgarde hangfalmba két eltérő EQ kártya volt, ide fél talicska pénzem ment, hogy legyen benne két egyforma. Nyílván az eladó annó elfelejtette megemlíteni, hogy szervizelve volt a hangfal. Az Aqua DAC-om teljesen gyári állapotban érkezett, csak típushelytelen csövekkel...Szóval ez nem kevés bibi. Nem azt mondom, volt hibátlan is (Quad végfok például patika volt), de drágább cuccoknál ez a kockázat fokozottan aggasztó. És sajnos a svindli nemzetközi szinten ugyanúgy megy.

"Csak eladhatót". Ez is nehéz dolog. Alapvetően értékesebb dolgokat nagyon nehéz eladni, mert idehaza nagyon kicsi a piac. Külföldön meg nem bíznak a magyar eladóban. Hiába van visszajelzés az audio-markt-on, hiába csinálunk Skype "bemutatót". Ráadásul a márkanév se garancia semmire...mióta is hírdetem az eredeti Kondo réz összekötőm? 1 éve kb...összességében nem is tudom érdemes-e ilyesmi faktorra figyelni vásárláskor, mert teljesen kiszámíthatatlan hogy mi lesz eladható és mi nem.

"Félmegoldást ne". Ez meg szimplán naív volt. Egyszerűen azért, mert változik az izlés idővel. Szóval mihez képest ne legyen félmegoldást. Mikor megvettem az Avantgarde hangfalaimat szentűl hittem, hogy megérkeztem (esetleg egy nagyobb tölcsér sokkal később). Szóval minőség fontos, az marad, de végső megoldás...az nem tudom van-e.

"Amíg a takaró ér". Ez marad. Nem csak hi-fi van a világon, ez egy hobbi. Helye kell legyen a többi dolgok közt.

Szóval az van, hogy mindezt végiggondolva úgy döntöttem kicsit drágábban ugyan, de új dolgokat veszek, közvetlen gyártótól, kereskedőtől. Van garancia, biztos azt kapom amit meg is vettem. Ráadásul nem abból válogatok, ami van éppen a piacon, hanem amit úgy gondolom, hogy kell. Ez utóbbit pedig - mégpedig hogy kell-e valami - csak otthoni, több napos próbával lehet eldönteni. Ez használt árú vásárlása esetén ritkán lehetséges. A kereskedő/gyártó az, aki tud ebben segíteni.

Azt az utat hagynám, hogy elhozom kipróbálni a kereskedőtől/gyártótól, aztán ha tetszik elkezdek használtan vadászni rá. Az nagyon nem etikus.

A Rethm hangfalam már ennek szellemében került hozzám és azóta is ezt az elvet követem.

Kétségtelen több pénzbe kerül így a vásárlás, de csak azt veszem, ami bevállik.

Időközben...

Ez a bejegyzés amolyan összefoglaló szerűség. Egyfajta visszatekintés és kiegészítés az idén történt változásokat illetően. Egyrészt mert csak a főbb hi-fi komponensekről írtam eddig, másrészt az elmúlt hónapok együttélése tovább tisztította a véleményem a hangról, ami most nálam van.

Megintcsak időrendi sorrendben lássuk hát mi minden történt még az idén...

- Zeneszoba. Legelébb megvettem a már említett Quad CD játszót és hangfalat, de nem tudtam rögtön kipróbálni őket, mivel a zeneszoba egyelőre nem fűtött. Februárban igencsak fagyos még a hangulat az emeleten. Viszont nem csak a jó időre vártam, hanem a festőre is, mivel végre emberibb küsőt kapott a szoba, mint eddig. A festésen kívül (ami a bordó és bézs színekkel játszik), lecsiszoltam a tetőtéri gerendákat és a festő ezeknek is szép mély színt adott. Végül lekerült a padló, szintén saját erőforrásból. Jellemző módon a 10 órás padlózás után (a festés ekkor már megvolt) még gyorsan hajnal fél egyig vissza is hordtam mindent a szobába (azaz a temérdek könyvekkel tömött papírdobozt, ami most a bútor), hogy még iziben 2-ig zenéthallgassak. A lendület meg a fiatalság, na...Nem tudom ettől mennyivel szól most jobban a hang, de én sokkal jobban érzem magam. Így pszichoakusztikailag legalább egy kategóriát ugrott a rendszer :) Bár ez csak félig vicc, egy jó ülőalkalmatosságot szinte teljes értékű hi-fi komponensnek tartok. Főleg most, hogy nincs még megfelelő...

- Rezgéscsillapítás. Ez még a Quad erősítő előtt került a képbe, egyszerűen mert felbukkant két szett használt Daruma elérhető áron. Sajnos külsőre nem a legszebb példányok (mint ez az a csomag kibontásakor kiderült számomra), de kozmetikai dolgokon kívül egyéb sérülés nincs rajtuk. Ahogy illik csináltattam alájuk edzett üveglapokat, bár legelső próbálkozásaim még azok nélkül történtek, mert 3 hétre vállalták az elkészítésüket. Üveglap nélkül az Alto alá se passzolt annyira, így a Quad CD-vel kezdtem. Hosszantartó tesztelgetést nem csináltam, a klasszikus hifizés ezen formájához (csere-bere, így milyen, úgy milyen) nem sok kedvem szokott lenni. Mégis, amit a Darumák számomra jelentenek, az az, hogy a készlékeknek (mindegy, hogy erősítő, vagy CD), egyfajta "közléskényszere" lett. Nem hívnám ezt színezésnek, mégis elég sajátságos "hatás", szerintem ha valaki több rendszerben is installálja őket vakon is felismeri jelen vannak-e vagy nem. Szóval összetett egy dolog, de nekem pozitív. A Darumákkal jobban "mondja" a rendszer a zenét, fontosabbnak tűnik az üzenet. Valahogy több "súlya" van a dolgoknak. Vegyük észre (hogy általános iskolai szöveges geometriai feladatok megoldókulcsának kedvenc szófordulatát alkalmazzam (ami egyébként mindig arra utalt, hogy a feladat kitalálóján kívül senki normális ember a világon rá nem jönne a megoldásra)), hogy mennyi időzőjelet és ködös fogalmat használok. Nem véletlen, talaját vesztett villamos mérnök próbál valamiről írni, amit egyértelműen hall, de megmagyarázni nemigen tud.

- Kábelek. Ez az a témakör, amivel eddig ez a blog még nem foglalkozott. Most se fogok nagy mélységekbe ereszkedni, mivel ismereteim ez irányban igen csekélyek. Eddig ugye voltak a különféle tyúkbelek és villamossági boltban méterre kapható hangfalkábelek. Talán egyszer még főiskolán kisérleteztem koax-ból készült kábellel, mer' az volt. Inkább arra figyeltem, hogy sose legyen hosszabb a keleténél és elég legyen a keresztmetszett. Ennyi. Aztán lett egy szén összekötő, amit én csináltam a Hivox-tól ajándékba kapott nyersanyagból, nem volt gondom vele. Bekötöttem aztán maradt. Meg jött a CAT7 hangfalkábel, mert az is fillérekből lett. Na de most. Most úgy éreztem (mert hogy ekkor már összeállt a Quad rendszer, meg a Darumák), hogy illene. Márminthogy ne tyúkbéllel kössem össze a dolgaimat. Vagy kellett a szemnek, valami ilyesmi. Sokat azonban nem akartam invesztálni a dologba, némi mérlegelés után meg is hoztam a megalapozott döntésem, mely egyből szembe megy a saját magam által nem is olyan rég felállított szabályaim egyikével, hiszen Magyar "kvázi" terméket vettem. Így most rendszeremben minden Excalibur kábel (kivéve egy IC-t, ami a régi szén összekötő). A hangfalkábelt használtan vettem, két tápkábelt meg egy IC-t pedig a "gyártótól". Szép masszív darabok egyébként, jól esnek a szemnek. A hangjukat illetően...először a hangfalkábel került hozzám. A villamos mérnök érem újfent borotváért nyúlt, csupán abból kifolyólag mennyit változott a hang. Kiteljesedett egy csomó apró háttérrészlet a zenében, ritmust, dallamot kaptak olyan kis események, amelyek inkább csak szöszözések voltak. Nagyon elégedett voltam. (Itt már a hosszanti falon volt a rendszer). A hangfalkábel amúgy bi-kábel, így végre kiválthattam a Quad saját kis összekötő rudacskáit is.

A hangfal oldalán nem egy bili tükröződik, hanem egy gyertya

Aztán pár napra rá megjött a két tápkábel és az IC is. A tápkábelek meg voltak különböztetve a szerint, melyiket kössem a forrás és melyiket az erősítő elé. Külsőre, fogásra nem láttam különbséget, de miért ne tartottam volna be a javaslatot. Az IC-nek meg irányjelölése volt. Ezek bekötésével egységes Excalibur kábelezése lett a rendszernek. Olvasóim nem fogják kitalálni mi következett: hangfaltologatás. A hang ugyan sok mindenben jobb lett, de közben kicsit elveszett az élet a rendszerből, unalmasabb lett. Megint másik dimenzió, mint a Daruma, a kábelek is mást csinálnak máshol. Aztán idővel meglett a hangfalak helye (kicsit) közelebb kerültek, mint addig voltak, jobban "szétfordultak", de az is lehet, hogy a kábelek járatódtak be. Teljesen egészen azonban nem jött vissza a rendszerbe az az élet, ami előtte volt. Viszont erősebb, kerekebb, egészségesebb hangzást kaptam szebb lecsengésekkel, úgyhogy maradtak a kábelek. Nem voltak drágák és nem is kompromisszum mentesek. Most írhatnám, hogy viszont annyit meg megérnek amennyibe kerülnek, de igazából fogalmam sincs, sose volt más komolyabb kábelem, se olcsóbb, se drágább, pláne nem éltem együtt velük. Volt viszont nálam egy látogatás ideiég pár órát igen komoly Valhalla tápkábel. Erősítő és CD elé, nem jegyeztem meg melyikek, kémiából sose voltam jó, ezeknek meg komplett vegyület a nevük. Lényeg a lényeg, hogy a két tápkábel cseréje ismét azonnal hallhalható, akkor és ott számomra nagyon pozitív változást hozott. Lett például rengeteg energia, plusz egy fél oktáv lefele és megjött az élet. Két tápkábeltől. A villamos mérnök énem kapitulált, bevett két ciánkapszulát és a biztonság kedvéért leöblögette sósavval. Ilyen nincs és mégis van. Hogy árban ez megéri-e, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy most annyi a tapasztalatom a dologgal, hogy mást csinálnak a kábelek, mint egy erősítő, vagy egy CD. Másképp tesznek hozzá (vesznek el kevesebbet jó esetben) a hangból, mint a többi komponens. Azaz nélkülük egy részét a visszaadó láncnak egyszerűen nem fejlesztjük. Gondolom most írtam le az audio blogok egyik legbanálisabb kijelentését, de a témában én itt tartok. Álljon mementóul annak, aki még itt se, vagy - akár mérnök létére - még legyint egyelőre a dologra.

Analóg kábelek, plusz a fehér optikai az Airport Express-ből

- Megint rezgéscsillapítás. Ezek után kerültek be a márványlapok a hangfalak alá. Úgy éreztem statikailag is szükség van rájuk, a laminált padlón valahogy nem álltak olyan masszívan a hangfalak. Tisztult tőlük a hang, ugyanakkor a rossz értelemben vett hifis irányban mozdult el. Tologatás után kb. visszajött, de itt már centivel méregettem, mert 87cm-re a hátsó faltól még oké volt a dolog, 90-re már nem. Vagy eddigre belehülyültem a dologban, de esküdni mertem volna...Mindig több lemezt hallgattam és leginkább az énekhangra figyeltem valamiért. A többi adta magát (búg-e a mély, összeesett-e a tér, stb...) Hasonló játékot játszottam el, mikor visszakerült a Galgahang állvány. Mindkettő javított és rontott is. Mindkettővel egyre tisztább, "hifibb" lett a hang, ugyanakkor sterilebb és élettelenebb is. Ez utóbibból mindig vissza lehetett némi helykereséssel hozni valamit.

- 14-ről 15-re az nem 1-ről a 2-re. Itt kb. beállt a rendszer, ami így állt a Quad CD-ből és végfokból, melyek Galgahang álványon, Darumákon és edzett üveglapokon pihentek. Excalibur kábelek kötöttek össze mindent mindennel, a Quad hangfalak pedig szép sötét impala színezetű márványlapokon ácsorgotak. Nagyon elégedett voltam a hanggal, de pár dolog azért mégis...először is az Excalibur kábelek, a Galgahang állvány és a márványlap is mind-mind húzták ki az "életet" a hangzásból, amit ugyan többé-kevésbé vissza tudtam hozni a rendszerbe hosszas helykereséssel, de mégsem ugyanaz a dolog. Jobb lenne, ha akkor is meglenne a hangban ez a plussz, ha csak ledobom a sarokba. Mert ez a plusz ilyen dolog, amit a tologatással elértem az csak kozmetika. Az énekhangnak nincs igazi teste és a szövegértés is volt már jobb. Végül, a hangerőt a CD játszó beépített digitális szabályzója állította. 32-ig terjed a skála, én általában 14-esen hallgattam. Vagy ha hangosan akartam zenét hallgatni, akkor a 15-ösön. Ez volt az egyik gond. Egyszerűen túl nagy volt az ugrás. A másik, hogy a két állás között a rendszer jellemzői is változtak, 15-ösön nem csak a hangerő, de a dinamika is jobb lett. Például, de úgy egészében jobb lett a hang. Kerülgettem egy ideig a dolgot, de végül csak bekötöttem az évek óta porosodó Heed passzív előfokomat (meg vele a régi szenes IC-met). Ez nagyon sokat segített szinte minden hiányosságában a rendszernek, ha nem is oldotta meg teljesen őket. 

Problémák jó része átheedalva, hogy egy rossz szóviccel éljek.

Ezt a felállást hallgatom kb. 2 hónapja. Bele tudnék kötni, de nem akarok. Heti 2-3 alkalommal örömmel vonulok el órák hosszat zenét hallgatni és úgy gondolom ez a lényeg. Merre tovább? Egyelőre talán sehova. Jöhetne mondjuk radiátor, hogy télen ne kelljen megint fefüggeszteni a zenehallgatást :) Hosszab távon gondolkodom valami aktív előfokban, de a Quad kínálata kérdőjeleket vet fel számora. A 99-es előfok rettentő sokoldalú és bonyolult, nekem viszont csak hangerőszabályzás kell. A QC sorozat csöves előfoka szimpatikus lenne, de legalább 50kOhm lezárást kér, a Quad 909 meg csak 22KOhm-ot ad. Aztán meg bizonyosan férne nagyobb membrán ebbe a szobába, de hogy itt merre, az még teljes tanácstalanság. Ahhoz már túlontúl jó a hang, hogy csak úgy beleugrjak valamibe, könnyen csalódás lehet a vége.  De szerencsére nem sürget az idő, hiszen bitang jó hang van most itthon, amelyen az Anima Sound System darálósabb számai éppúgy jól szólnak mint Patricia Barber vagy a Macskák.

Egyébként a gyerekek is követelik, hogy vigyem fel őket. Ilyenkor fél órát ugrálnak, táncolnak (én meg aggódóm mikor döntik fel a hangfalat) majd amikor nagyon bevadulnak hónom alá csapom őket és vége a bálnak. Egszóval most megtalálta a rendszer a helyét nálunk és nálam is. Egyelőre status quo hi-fi fronton. Nem is baj, úgy is sokat kezdtem lemezekre költeni.

Középső lányom a rocksztár. Háttérzenekar a Doors.

Amikor túl hosszú két pont között a vonal

Nagy volt a csábítás, miközben a kártyákkal babráltam a hangfalban (ami magában foglalt egy hosszabb várakozási időt is). Főként azért, mert az Avantgarde hangfalak nagyon könnyen szerelhetők. Jó értelemben vett indusztriális megoldásokkal van felépítve. Célra szabott, könnyen szerelhető alkatrészek mindenféle kerülő, bütykölős megoldás nélkül. Egy példa csak: a középtölcsér rögzítése közvetlen a tölcsér anyagába előkészített menetes furatokkal történik. Nincs felesleges anya/csavar, alátét játék, aminek a végén a szerelő csak szentségel mihez hogy fér hozzá. Ilyesmi.

A legkézenfekvőbb dolog a kábelezés volt. Minden kábel csúszósarukkal van rögzítve, azaz forrasztás nélkül bonthatóak (és cserélhetők) a kábelezések. Mélyhangszórókon rugós/szorítós rögzítőcsatlakozók vannak. Minden tuningoló álma, ennél egyszerűbb nem lehet a feladat.

Alapvetően én kerülöm az ilyet. Sőt, helytelennek tartom. Mármint a belenyúlkálást. Egy termék úgy termék, ahogy a gyártó megálmodta. A módosítás eredményezhet ugyan eltérő hangzást, de könnyen megboríthatja az egyensúlyt. Ettől független próbáltam már ilyet, a rezümé akkor is az volt, hogy nem ajánlott a turkálás.

Hogy most mégis miért? Három ok:

- Még csak forrasztani sem kell az átalakításhoz

- A belső kábel ugyanaz a kábel, amit áthidaló kábelként messzire írtottam. Bent miért lenne jó?

- A próbához kiszemelt kábel nem kifejezettem drága, tehát sokba nem kerül a kísérlet, viszont jó hangja van

Megkerestem hát a nevezett itthoni gyártót tudnék-e venni belső kábelnek valót ugyanebből. Tudhattam, sőt tényleg, egyáltalán nem drágán.

Szereztem ezek után csúszócsatlakozókat, a legdrágább fajtát, 45Ft volt darabja. Réz, ezüstözve. Aztán jól megcsináltam a méretre szabott kábeleket.

Összesen ennyi kell

Csatlakozók közelebbről

Ezek után nekiálltam szép módszeresen kiszerelni a régi kábeleket. Ilyesmi látkép volt akkoriban...

A háttérben az asztalon láthatók a kártyára váró erősítőmodulok

Az alsó "egységben" van a két mélynyomó kábelezése illetve a magasé. Utóbbi két kábelszakasszal operál. Az első a hangfalcsatlakozótól megy a keresztváltóig, a másik a keresztváltótól a magasig. A keresztváltó panelje a képen látható nyílás feletti dobozfalra van felfüggesztve. A kábelcseréhez nem kellett leszerelni, a csatlakozókat kézzel el lehetett könnyen érni.

Keresztváltó a magassugárzóhoz

A fenti képen a gyári kábel látszik a keresztváltó "bejövő" oldalán és már az új kábel megy a hangszóró felé. Talán látni, hogy utóbbi egy kis külön kamrába fut be, amelyben saját légterében csücsül a magassugrázó. A fekete kiálló darab amin átmegy a kábel arra szolgál, hogy légmentesen lezárja a kamrát a mélynyomó kamrától. Egy kúp alakú szilikon harang gondoskodik erről ami a fekete menetes alkatrész alatt bújik meg (kicsit látszik a teteje).

Itt is látszik a kamra, még eredeti kábelekkel

És már az újakkal

Ez a magassugárzó...nem apró!

A mélyek esetében direktben megy a kábel a hangszórókhoz. Kellett egy kis kézügyesség a dologhoz, de megoldható volt a kábelcsere a hagszórók kiemelése nélkül, amit nem is vállaltam volna be. Így kell kb. elképzelni.

Oda azért nem volt könnyű kézzel beférni

A közepeket illetően - mivel nem volt szervízmanuálom - az első darabot túlságosan szétszedtem. A kábelcseréhez elég összesen 2+2 csavar oldása, de ugye ezt csak a tapasztalat birtokában tudjuk már. A "teljes" szétszedés sem volt egy nagy turváj és különösen félelmetes sem. 

A hátsó "sapka" lecsavarozása után ezt látjuk

Itt volt aztán mégis az egyetlen forrasztani való, mert a hangfalcsatlakozóhoz forrasztva volt a gyári kábel. Azért nem a világ vége. Szivacsot kell kiszedni, illetve tulajdonképpen csak annyi a feladat, hogy a képen is látható két anyát le kell csavarni, ezt követően pedig a hangszóró házát alkotó hengert egyszerűen leemelni a tölcsérről. Ez egy gumiperemmel csatlakozik a tölcsérhez, az fogja egy kicsit. Teljesen szétszedve így néz ki a dolog...

De ennyire felesleges szétszedni

Elég csak így, leszedni a hengert. Itt már új kábelekkel

Cserébe csinálhattam képet a középhagszóróról is

Némi gyakorlattal a teljes átszerelés oldalanként nagyjából fél óra. A nagy tölcsér leszedését sosem egyedül csináltam, a többi kényelmesen megvolt magamban. Ennyi kábel jött ki a két hangfalból...

Ugyanaz a kábel, mint a gyári "jumper"

Az eredmény? Nem jó. Elbillent valami. Nyílván nem azért szereztem be a kábeleket, forrasztottam fel a csatlakozókat, borítottam szét a hangfalat mert ezt vártam. Reménykedtem ezúttal más lesz, egyértelmű előrelépés, lehetőleg mindenben. 

Helyette felbillent a hangfal légiességének az egyensúlya. Az Avantgarde-ok eleve gyors hangfalak (mármint a tölcsérek) és a cég innovációinak/erőfeszítéseinek nagy része arra irányul, hogy a mélyszekció képes legyen ezzel lépést tartani. Akárhogy is, ez nehéz feladat és gyári állapotukban is érezni ezt. Én nem integrációs problémákat hallok, vagy lassú mélyet, sokkal inkább egy "gestaltung"-ot, egy karaktert, ami felülről építkezik. Onnan indulnak a zenei történések. Még egyszer, nem arról van szó, hogy le van maradva a  mély, nem is tudom az micsoda botrány lenne. Ez az Avantgarde "vonala", ami fentről (középről) indul. Ott az origó, a nagy tölcsérben. Az új kábelekkel ez a vonal túlságosan elnyúlt. A koncepcióban rejlő "itt a kezem, hol a kezem trükk" gyakorló piaci szinvonalra süllyedt, ahol az ingújból kikandikál a kártya. Nem sok ez, de a lényeg. 

Cserébe lehet nőtt a felbontás, a lecsengések, nem tudom. Érdektelen volt. Két nap után hátraharc, visszaszereltem mindent gyárira és újra repkednek a kártyák a levegőben én meg csak ámulok, honnan kerültek elő.

Szóval nem jön össze nekem ez a tuning. A legnagyobb siker még az volt, mikor az Alto kondicseréjénél nem hallottam semmit. 

Egy nyeresége azonban volt a dolognak. Alaposan megismertem a hangfalam és meggyőzödhettem róla, hogy tényleg minden gyári és rendben van. Ezt jól esett tisztázni, miután kiderült, hogy volt benne már szervizelés, amiről nem tudtam. Apró részlet, hogy a magassugárzók a hangszórón jelölt polarításhoz képest fordítva voltak bekötve. Gyors levél a gyártónál már kiépült kapcsolathoz: jó ez így? Minden más kábel/hangszóró követi végig a piros/fekete jelölést. Meg is jött a válasz: igen, az Uno Nano-nál a keresztváltó sajátossága miatt ezt így kell. Pipa. Sokszor írtam már, de a lelki béke fontos dolog, még egy hobbiban is. 

NemSonata

Na vajon miről lesz szó?

Biztos, mert ahogy hül az idő és nem lehet a kertben molyolni...a lényeg, hogy az jutott egyszer csak eszembe, hogy hány éves is lehet ez a kis Sonata? Tíz? Több? Külsőre hibátlan úgy a doboza, mint a membrán/membránszél, de vajon belül?

Először szét sem szedtem, csak úgy utántúrtam a neten, ez jött szembe. Innen már látni mi van benne. Két dolog lett világos 1) nem sok minden, ez jó 2) viszont van benne elektrolit kondi.

Na most a hangjának semmi baja nincs, de azért mégiscsak na...10 éves elektrolit kondival már műszakilag is illik foglalkozni. Mondják egyesek, meg kb. így is tanítják. Ezután az út már egyenes volt: szétszedtem a saját példányom (jól ugyanaz van benne, mint az idézett linken) és rendeltem új alkatrészeket. Egyébként nagyon könnyen szerelhető egy szerkezet.

Nem szerettem volna átesni a ló túloldalára, de azért 10Ft-os alkatrészt sem akartam belerakni, ha már kinyitom. Mivel eleve nem nagy értékben gondolkodtam nem is vágtam nagy nyomozásba, a Hifi Collective oldaláról választottam alkatrészeket, angliából postaköltséggel együtt volt kb. 5e a mutatvány. 5W-os Mundorf ellenállásból kettő, meg a két darab MCap MKP fóliakondi. Hogy miért pont ezek? Árban kb. jók voltak. Nem vártam eleve sokat a dologtól, az Alto-t is átkondiztam nem is olcsó kondikkal aztán nem is tudom hallottam-e egyáltalán valamit. Inkább tényleg csak karbantartás jelleggel szántam elvégezni a műveletet.

Pár kép ide a bejegyzés közepére...

Eredeti váltó

Baloldali eredeti elektrolit kondi értéke

És a jobb oldal

Új váltó

Ami érdekes volt, hogy ugyan mindkét régi kondi értéke elég rendesen eltér a gyári értéktől (3.3uF), de egymáshoz képest igen becsületesen együttvannak.

Na és hang?

Ahogy mondani szokás, a műtét sikerült, a beteg meghalt. Na, azért ennyire nem drámai a dolog, de ez esetben bizony igen jelentős változást eszközölt a hangban ez az összesen 4db alaktrész. Én nem számítottam erre semmiképpen. Október végén eszközöltem az átalakításokat, szóval üllepedik már egy ideje benne a dolog.

Nézzük csak, eredeti Sonata: játékos, kerek, de élő hang. Az az érzése van az embernek, hogy kb. mindegy mit kötök elé és hova dobom le, ebből zene fog jönni. Szerintem ezért nagyon szerethető. Megvannak a határai úgy a hangterjedelemben, mint hangerőben, nem is nehéz ezeket megtalálni, de nem is erről szól a történet. Mert ami van az egyben van és zenél. Amolyan egészségesen pozitív hozzáállása van. A kedve miatt csinál kedvet magához.

Ez most: megborult az egység. Bizonyos dolgokban óriásit (!) nőt. Lett mélysége a térnek, felbontás is egyel arréb ment, a magastartomány tisztább, útólag azt mondom az eredeti Sonata helyenként tud karcos lenni, ez tisztább és simább. De ez azt is jelenti, hogy belevág egy olyan játszmába, amit nem tud befejezni. Ezekhez a jellemőkhöz már hiányzik az összességében nagyfiúsabb megszólalás. (De akkor azt már valahogy úgy hívnák, hogy Audio Note K.) Meg úgy egyébként is válogatósabb lett valahogy az egész. Már nem érzem azt, hogy minden mindegy, jön majd úgy is a zene. Azt gondolom, ha nem a Model 5 meg a Shigaraki lenne előtte, lehet nem is működne a dolog semennyire. Márpedig ez az igény egy párezres hangfaltól kicsit - hogy is mondjam - nagyképű.

De a legnagyobb változás nem ezen a síkon történt. Ez a kis módosítás elgondolkoztatott...

Vannak azok a rendszerek, amelyek érzelmileg viszonylag közönyösek tudnak maradni, lehetnek akármilyen pontosak, hifi szempontból akár tökéletesek, nem mozgatnak meg semmit bennem.

Aztán jön az, amelyik képes elkapni, ha én is éppen úgy vagyok. Amikor egymásra talál a zene hangulata meg az enyém, akkor van valamiféle "összeborulás", valami plusz. Ilyenkor viszhangra találnak a zene érzelmi üzenetei, elmeregenk rajta, érzem, szinte ott van a levegőben miről is van szó. Ha mondjuk komorabb a zene, akkor belekomorulok én is, ha vidámabb jár a lábam a ritmusra és közben megszűnik az idő. Frissebbnek érzem magam zenehallgatás után, mint előtte, élményeket kapok. Ezt tudta az eredeti Sonata-val a rendszerem.

Ez most mást csinál. Ha úgy van és egymásra talál a zene üzenete az én hangulatommal, akkor valami más történik. Nem elmerengek a dolgon, nem belekomorulok, vagy éppen jobb kedvem lesz, hanem - nem tudom másképp írni - áttelepszik rám az érzés. És az egész olyan ártalmatlanul indul, szinte észre sem vehető az elején. Példának okáért régebbi Hiperkarma lemezt hallgattam (kívülről tudom oda-vissza) és azon kapom magam, hogy ülök és bambulok és rajtam van, bennem van a Bérczesi Robi zazasága, fájdalma és pörgése és egyáltalán az az egész milliő, amit vele a kábítószerek csináltak. Egyik pillanatban még magamban dudolásztam a számot, aztán bammm. Nézek ki a fejemből, szól a zene és nem kívülről szemlélem a dolgot, hanem bennem van. Ilyesztő tud lenni na. Egyébként (ez lehet már csak miattam van), de sajna egyelőre inkább csak "negatív" irányban akaszkodott így belém a rendszer, de úgy viszont már többször is. Még egy simára koptatott DM lemez is képes ilyesmire.

Van egyébként még egy szint. Amikor már nem kell olyan hangulatban lenned. Olyankor azt csinál veled a rendszer, amit akar, illetve amit a zene akar. Kevés ilyen élményem volt. A nagy FAL hangal, amikor már fel-le mászkáltam a Kürthy Tominál a szobában...berakott valami világvége zenét és agyon akart nyomni. Rohadt jól szólt, pszichikailag volt nehéz elviselnem. Meg az Avantgarde tölcsérek tudják ezt és nagy Note rendszerből is hallottam. Ja, meg a Konus Essence. De az nem minden zenén, csak ami ment neki. Aztán ennyi. Vonz is a dolog, mert szerintem ez a high-end lényege (nekem), de hogy végül is jó-e egy ilyennel együtt élni, azt (még) nem tudom. Majd egyszer kiderül.

Visszatérve a bejegyzéshez...én ezek alapján nem ajánlom, hogy bárki beletúrjon a Sonata-ba (például abba, mert most arról írok, de egyébként is). Én hagyom így, mert nyitott egy furi kémlelőlyukat a nagyfiúk világába és ez nekem tetszik. Én eleve erre mennék. De hifis szempontból inkább csak az van, hogy elborult az egyensúly és az örök jókedv is már a múlté...

Képekben az év

Év eleje: Ez bizony még nagyon épitkezési hangulat

Április vége: Festés, padló...alakul a szoba.
A rendszer még nem a hosszanti falon.

Június eleje: excalibur kábelek még Heed előfok nélkül.

Június vége: a Quad rendszer.
A hangfalak itt még túl közel a falhoz, 80cm körül volt az ideális.

Július: Költözik az Alto

Szintén július: Beállás a Velodyne mélynyomóval.
Nem engedte be a Quad.

Október: Eastern Electric BBA.
Egy pár hónapig vendég volt a rendszerben (azaz nem volt saját).
Nem illet a Quad rendszerbe.

Ma reggel: Picit már sejlik a következő bejegyzés tárgya.
És ki kell vízszinteznem a hangfalat...

Szintén a reggeli napfény: Van hol ülni is :)