Tim de Paravicini csövekről és egyebekről

Néha nagy ritkán belebotlok egy-egy interjúba amelyben - számomra - különösen érdekes gondolotakat feszegetnek. Ez az aktuális annyira megtetszett, gondoltam lefordítom hogy a mi nyelvünkön is elérhető legyen.

"Sok kapcsolásodban használsz csöveket. Egyesek azt állítják, hogy a csövek páros felharmónikus torzítása egyfajta "szép hangzást" eredményez. Felhasználod a csöveknek ezt jellegzetességét, vagy mindig a lineáris tartományt választod?

Nem hagyatkozom a csövek torzításaira. Nem akarom, hogy bármilyen "hangja" legyen a készülékeimnek. Annak kell kijönnie belőle, ami bement.

A csöves készülékek "meleg" hangzása a magas hangok zártságának, a rossz minőségű transzformátoroknak és a magas kimeneti impedanciának a  túlterhelése okozza. A kimeneti transzformátorok és az alkalmazott visszacsatolás következményeként sok csöves kapcsolásnak van egyfajta mélyfrenkvenciás instabilítása ami aztán túltengő basszushoz vezet. A csöves kapcsolásokban tapasztalható bármiféle melegség hiba, csak éppen ezt nem szeretik tudomásul venni.

Nem kellene csöveket használnom a kapcsolásaimban, csak marketing okok miatt teszem. Pontosan ugyanazt meg tudom csinálni félvezetőkkel is. Bármelyikkel meg tudom valósítani amit akarok és nem szeretem egyiket jobban, mint a másikat. Nem lehet kihallani melyik melyik. És az elektronok sem emlékeznek rá merre jártak! Csak a végeredmény számít.

A legtöbb tranzisztoros kapcsolás felépítése különbözik a csöves megoldások felépítésétől és többnyire ez a különbség az, amit hallunk, nem azt, hogy cső vagy tranzisztor szól. A csövek fő előnye, hogy egy átlagos cső nagyobb erősítéssel bír, mint egy átlagos tranzisztor. Továbbá, a csövek nem rendelkeznek azzal a hatalmas tárolási idővel amivel a tranzisztorok. Nagyon gyorsak. A csövek minden erőlködés nélkül elmennek 100MHz-ig."

Forrás