2013. január 27., vasárnap

A bajnok

Egy ideje már kikívánkozik belőlem ez a bejegyzés, hogy egyértelműsítsem azt, ami a talán azért átsejlik ezen blog sorain keresztül is. Némileg, hogy a hifi nekem kevésbé hobbi mint a zenehallgatás és  bizony sok szempontból az út elején járok, mert nem is pont ezen az úton sietek valamerre.

A blog-ot is leginkább csak magamnak kezdtem írni, tulajdonképpen jóval régebben, mint az itt megtalálható legrégebbi, 2009 áprilisi bejegyezés. Csak akkor még a freemail (vagy mi) szolgáltatónál írtam. Borzasztóan kezelhetetlen volt a felülete, abba is maradt. Az ott megírt tartalmakat másoltam át aztán hosszabb szünet után erre a helyre, majd folytattam az írkálást.

Akkoriban azonban a blog még inkább személyes műfaj volt, ma már inkább szervesebb része a közéleti médiának is. Éppen ezért érzem szükségét, hogy nyílvánvalóvá tegyem, én inkább csak ismerkedem ezzel a hobbival és ami itt megjelenik ennek az utazásnak a lenyomata. (Tessék csak belegondolni mit küzdök ezzel az AZ-3-al). Szóval ha valaki olvassa a blogot, kérem így tegye ezt. Mivel ez a bejegyzés nem lesz mindig a legelső lapon ezt az üznetet némileg elrejtettem a blog átírt új alcímében is: egy kezdő hifista kalandja. Mondjuk nem tetszik, majd átírom, ha jut eszembe jobb.
Na itt nem tartok
Végezetül pedig a helyzethez némi erőszakkal kapcsolható Müller Péter Sziámi dalszöveg...

A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes...
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia Zsebenciklopédia

Na és voltak nála még varázsigék
És hókuszpókuszok
Előtte próbák, amiket ki kell majd állnia
A fejében meg egy emlék
Arról, hogy mi volt még nemrég
Meg egy elképzelés, hogy mivé kell válnia
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

Megszállottság a szívében
A kezében ezüstkard
Meg egy pár hamubasült hatás
Miket a tarsolyában tart
Tartogatja őket az esetre
Ha nagyon neki lenne keseredve
Vagy, hogyha elérhetetlenül
Messzinek tűnne a part
Nézd őt, a bajnokot, nézd meg őt
Az abszolút elszánt kezdőt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnőtt

A sárkányokkal nem is lett baj
A fejeiket hullatták sorba
A forgatóköny szerint az összeset
A körülöttük izzó porba
De aztán meglátott téged
Rájött, hogy téved
Te egy vizuális szirén vagy
Túlságosan vonzó, kikerülhetetlen
Látvány, de az árad, az nagy
- Te volnál hát az igazság?
- Mondhatom, szép kis igazság!
- Te volnál hát a jutalom?
- Mondhatom, szép kis jutalom!
Megvakultam! Páncélom vakított el
Százezer ragyogó pikkely

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése