Audio Note AZ-3 (még egyszer)

Hát így van ez. Farkast kell kiáltani, hogy elfusson a farkas.

Hetek óta mérlegeltem mikor írjak már a hangfalról. Nem szerettem volna alaptalanul negatív kritikával élni a termékkel szemben, az idő azonban csak szaladt és a megoldás nem jött. Meg hát az élet ilyen, nem minden jön össze. Arról is lehet írni. Így tegnap élesítettem a bejegyzést.

Majd nemsokkal rá megint tologattam a hangfalat és...Szóval azt kell itt most megérteni, hogy nagyon sok változó van a képletben és ezek közül nem egy változott is az elmúlt hetekben (például a mögöttem lévő fal a polcokkal.) Állt már hasonló pozícióban a hangfal, de az még akkor volt, mielőtt az Ikea-ban voltunk. Akkor az elektronikák a földön voltak, a hátsó fal pedig teljesen üres volt. Akkor is megpróbáltam, hogy kihúztam a hangfalat, mintha egy "normál" hangfal lenne. Az eredmény kétszeresen is lehangoló volt. Egyrészt a hátsó fal hiánya miatt súlyát vesztette a hang, felborult a balansz, ráadásul ebben a pozícióban élesebbek lettek a magasak is, jobban csattogtak. Szóval nem sokáig tartott a kísérlet és ebbe  az irányba aztán nem is nagyon puhatolództam tovább. Egészen tegnapig.

Hírtelen ötlettől vezérelve kihúztam megint a hangfalat...az eredmény csak részben lett hasonlatos a már tapasztalthoz. A magas tartomány most is picit szúrósabb lett, de már közel sem annyival, mint a legutóbbi próbálkozásnál. Így, hogy nem volt duplán fejreállva a dolog kicsit elgondolkoztam a helyzeten és előkaptam a büntibe állított bútorlap sarkaimat és beállítottam a hangfalak mögé, de nem a falhoz, hanem ahogy adta magát. Így ni:

Ezzel elértem, hogy nem volt végre búgás a hangban, de nem hiányzott a hang teste sem! Hogy miért pont így? Csak találgatni tudok. Talán a szoba gerjesztési pontja nem jó a falnál (eddig minden hangfal a faltól eltolva működött). Talán a probléma abban rejlik, hogy a hátsó fal a tetőtér miatt fent egy csúcsban végződik és lehet ott történik a baj, ahogy a hang a fal mentén terjed. Fogalmam sincs. De itt már egy kezelhető helyzetbe kerültem. A hangfalak itt már egy ideje tüskék nélkül csak úgy natúr ácsorogtak, mert untam, hogy szitát csinálok a padlómból. Először babetta belsőt próbáltam, de nem, nem ez kell. Tüskéket be, sokkal-sokkal jobb. Végre differenciál a rendszer és nem csak a búgást hallom akármit is teszek. Beforgattva kezdtem a hangfallal (a gyári ajánlás alapján, talákozzon a hangszorók vonala a hallgató előtt 1-2 méterrel), de nem volt elég direkt, gyors, ütős hang. Szembe babám és meg is jöttük.

Megvan kérem minden. Az énekes szinte elszívja a levegőt előlem a szobámban, meg ha úgy van össze is bőgi a ruhámat, ott van velem. Úgy egyébként meg nincs se olyan hogy magas, se olyan hogy mély. Hangszerek vannak, meg egész szobát széltébe, magasságába, keresztbe betöltő hang. A 3D ehhez képest rézkarc, pedig nem ezt szokták ennél a hangfalnál kiemelni.*

Tegnap estétől ma hajnalig próbáltam zavarba hozni a rendszert de leginkább csak élveztem a helyzetet. Mert az már nem rossz rendszer, ahol a Recoil Subhuman-ja után hangulatilag lazán kapcsolódva Bowie Outside albuma is lemegy, hogy aztán a hajnali órákban némi Prince B-Side gyűjteménnyel oldjam a hangulatot.

A csörgés az új pozícióban egy picit megint felütötte a fejét, de ez kezelhető. Leginkább az lehet az oka, hogy a hangfal magassugárzójával szemben továbbra sincs semmi a falon, a polcok kicsit fejlebb kezdődnek. De egyébként is csak nagyobb hangerőn jelentkezik a dolog, nem akkut a probléma.

* Ezen a ponton azért azt meg kell jegyeznem, hogy minden nemű a hangminőségre vonatkozó megjegyzésem a rendszerre vonatkozik aminek egyik fontos, eddig itt nem tárgyalt eleme a következő bejegyzésben górcső alá kerülő erősítő.

Audio Note AZ-3

Hadd kezdjem ezt a bejegyzést azzal, hogy kiemeljek egy-két - saját magamnak megalkotott szabályt a bloggal kapcsolatban. Nem kell nagy dologra gondolni, igazán egyszerűek:

- Addig nem írok egy készülékről, míg meg nem ismertem eléggé ahhoz hangját, hogy valóban el tudjam helyezni. Ez leginkább hetekben mérhető tapasztalás nálam. (Szemben a neten sok helyen olvasható "sose volt még ilyen jó, hihetetlen, már három órája megvan és ki sem kapcsoltam még annyira jó" véleményekkel.)
- Hasonlóképp a fenti biztosítja, hogy mielőtt írok egy berendezésről igyekszem belőle kihozni a lehető legtöbbet. Rossz installban bármi tud pocsékul szólni. Engem sokkal inkább az érdekel mik a lehetőségek.

Az Audio Note AZ-3 azonban olyan helyzetbe hozott, amibe még nem kerültem. A hangfal ugyanis október közepe óta nálam van (azaz idestova 2 hónapja) és még mindig nem érzem úgy, hogy nyugvópontra került a történet. Vagyis leginkább remélem. De ne szaladjunk ennyire előre!

A történet a Quad hangfal eladásának folyamánya. Igyekeztem keresni azt a hangot, ami pótolja azokat az apró hiányosságokat, amikkel a Quad számomra rendelkezett. (Valamennyire korlátozott mélyátvitel, illetve énekhang teste, szövegérthetőség. Lásd korábbi bejegyzések). Hosszú vajódás után egy új rendszer koncepciója kezdett kialakulni, aminek egyik eleme az AZ-3 lett. Mindenképpen egyszerű konstrukciót szerettem volna (max 2 utas) ami a zenét nem a technicista oldaláról fogja meg. Szimpatikus volt még a könnyű meghajthatóság is (96dB/m). Ezen felül kipipálhattam saját vásárlásra vonatkozó ajánlásaimat is: azaz ismert gyártó szériaterméke, használt, de nem túl régi és bevállása esetén hosszabb távra rendelkezhetek be valami igazán komolyra gyűjteni.

A hangfal egyébként - bár átlagos megoldásnak néz ki első pillantásra - valójában egyáltalán nem az. Hátulterhelt tölcséres megoldás, ennek következménye a nagy érzékenység is. Sokkal érdekesebb azonban, hogy pontosan ellentétesen működik a falhoz való elhelyezés kapcsán, mint a szokványos reflexportos hangfalak. Az AZ-3-as ugyanis szereti a fal közelségét, sőt annál megfogottabb, gyorsabb basszusa lesz minél közelebb van a falhoz/sarokhoz. Így tervezték. Sőt, középtartomány is akkor teljesedik ki, ha közel van a hangfal a falhoz. Ez igen nagy előny, ha valaki például a nappilba szeretne hangfalat, nem kell méterekre kihúzni. Ha belegondolunk nem is olyan sok ilyen hangfal van.

Arra természetesen most sem volt lehetőségem, hogy vásárlás előtt hosszan meghallgassam, de nem gondolom hogy akár 1-2 óra meghallgatás számított volna. Ahhoz még nem elég gyakorlott a fülem. Nagy vonalakban tetszett a hang, az pedig hogy nálam otthon hogyan fog szólni amúgy is egy másik történet.

Itthon bekötve a hangfalakat rögtön nyugtázhattam is, hogy az irány valóban jó. Az AZ-3 jóval nagyobb tüdővel rendelkezik mint a Quad. Nem csoda, térfogatra szerintem majd 3x akkora lehet, mint a 21L, plusz a mélyközép is 20cm-es. Az énekhangok pedig valóban sokkal plasztikusabban szólaltak meg. Ekkor éppen átmeneti stádiumban volt a rendszer, nem volt más erősítő itthon csak a K.U.K.A. végfokká módosított verziója. A Kaláka együttes "Fekete Ember" című feldolgozásában igazán kitűnően jelent meg az emberi hang. Azon a részen ahol kifejezett csak jobbról/balról szólal meg egy-egy verszak már-már kisértetiesen olyan volt a prezentáció, mintha valaki egyszerűen bebújt volna a hangfalba és onnan énekelne a dobozból. Az első pár nap tehát a pozitív ismerkedés jegyében telt.

Alig telt el azonban ez a pár nap máris jelentős változás állt be a szoba akusztikájában, mivel a hátsó falra (ahol eddig olyan 50cm magasságig végig könyvek voltak) két nagyobb radiátor került. Meg nemsokra rá megjött az ajtó is. (Végre lehet télen is zenét hallgatnom!) Ettől sajnos a teljes mögöttem lévő fal "kiürült". Mivel a szemközti fal nagy része ugyanígy üres volt, bizony megjelent egy jelentős csörgés. A Magashegyi Underground "Metróhuzat" című szerzeményével ez kitűnően prezentálható volt. A számot elindítva, majd rögtön a pillanat állra nyomva szépen hallható volt, hogy a szoba cseng. Ez nyílván nem tesz jó a hangzásnak, mondhatni nagyon durva hiba.

Egy másik probléma is felütötte azonban a fejét, ami egy ártalmatlan Moby lemez hallgatásakor mutatta meg foga fehérjét. A "18" című lemez "Sleep Alone" számáról van szó, ami teljesen padlóra küldte a rendszert. Ez a szám eltalált valami olyan frekvenciát, ami nálam, az én szobámban egy totális káoszhoz vezetett. Nehéz szavakkal körbeírni, de egyszerre búgott tőle a hang és lett nagyon rossz értelemben vett dobozhangja. Igazán szörnyű volt, tényleg.

Sajnálom, hogy nem készítettem fotót minden felállásról amiben kipróbáltam a hangfalat, nagyon szép montázst tudnák ide berakni. Először is csináltam bútorlapból "műsarkat" a hangfalnak (ez alapján). Hát ezzel elvoltam egy ideig. Milyen közel legyen a sarok? Asszimetrikusan, vagy szimmetrikusan legyen a hangfal mögött? Aztán persze a szokásos körök: hangfalak közötti távolság keresés, beforgatás szöge, márványlapon, vagy a nélkül, tüskékek vagy tüskék nélkül, márványlap a bútorlap sarok tetejére hátha az rezonál, falra rátolva a hangfal, szobába kihúzva, az egész megfűszerezve Babetta belsővel elcsatolásnak...ha nem hallgattam meg pár hét leforgása alatt vagy 30 pozícióban/konstellációban a hangfalat, akkor egyben sem. A legrosszabb messze az volt, mikor próbaképpen elköltöztem a hosszanti falról. Na attól konkrétan 10 percig csengett a fülem.

Aztán arra jutottam nincs mit tenni, javítani kell az akusztikán. Vettem három közepes méretű, hosszú szőrű szőnyeget, talán valamivel jobb. Aztán kiraktam a rendszerből a Galgahang állványt, hátha az csörömpöl (talán volt benne szerepe). Ekkor egy ideig a földön voltak Darumával és üveglappal az elektronikák. Utána irány az Ikea, bútorok a szemközti falra, polcok a hátsóra a radiátor fölé. A végére a csörgő visszhang megszűnt és a búgás/zúgás is mérséklődött. Ez utóbbit azonban annyit hallotttam ebben a rendszerben, hogy nagyon kihallom, akármilyen kicsit is jelenik meg. Mert bizony még mindig megvan valamennyire.

Fura mód van, hogy egy egész lemez lemegy anélkül, hogy felütné a fejét a jelenség, van hogy egyből beletrafálok.

Most éppen így áll a rendszer, de ez tulajdonképpen egy pillanatfelvétel. Este már lehet megint más lesz, ha lesz kedvem pakolgatni.

Árulkodik a kép a következő bejegyzésről

Visszaolvasva a bejegyzést túlnyomó részt a negatív elményeimről számoltam be és abból a szempontból ez helyénvaló is, hogy frusztrál a dolog. Már csak azért is, mert számtalan kétségtelen pozitív tulajdonsága van a hangfalnak. Nagyon jó a mikró és makró dinamikája egyaránt. Valami zseniális, hogy kis hangerőn is mennyire teljes értékűen szólal meg rajta minden. A hangszerek élnek, az énekhang olyan apró tonális rezdüléseit is hűen közvetítik, amiken keresztül egy-egy szám szinte kifordul az eddig ismert saját magából. Banális példa egy másik Moby szám, a "Play" lemezen a "Sky is broken" című szerzemény, amiben az előadó tulajdonképpen majdhogynem csak beszél. A Quad-on hallgatva a számnak volt egy kellemesen melankónikus, süppedős hangulata. A Note-on keresztül az érzelmek skálája tűnik elő. Tettenérhető a lemondás, a remény, az elutasító komorság. Egész más. Az énekhang/emberhang úgy általában olyan, mintha a szobában lenne az előadó és szép teret is rajzol a hangfal. A mélyeket pedig csuklóból és lazán, igazán nagyvonalúan prezentálja. Az első hangfalam, aminek igazi mélységérzete is van (ha felvétel tartalmaz ilyen információkat).

Szőnyegek is vannak

Ugyanakkor lassabb is, mint a Quad volt, s számomra ez is - mint kiderült - fontos, lenne. Bár ezt a megjegyzésem még kicsit zárójelbe teszem, mert a beforgatás mértékével ezt lehet befolyásolni, csak éppen a búgás végett a beállítások során egyelőre nem erre optimalizáltam a rendszert.

Kicsit 22-es csapdája a dolog. Sok mindent megmutatott a hangfal, amiről nem tudom kedvem lenne-e lemondani, ugyanakkor hatalmasat botlik így a rendszer. Attól tartok ennyi tapasztalattal a hátam mögött, hogy ez már nem is akusztika, hanem szoba geometria, ahogy az állóhullámok keletkeznek. Vagy nem tudom. Meg azt se tudom vissza tudnék-e térni a jóval olcsóbb Quad hangfalra, azzal együtt is, hogy összeségében nekem az a rendszer egyelőre jobb volt, mint a mostani. Senkiföldje átmeneti állapot ez most megint.

Ágy, asztal, TV
avagy Bútorlap sarkak, márványlapok és Babetta belsők

Coming soon...

Értékmérték

Elektroakusztikai (és egyébként) akusztikai eszököket tervezni, készíteni határtudomány. Hisz bármilyen gondos a tervezés és bármennyire akkurátus a mérés - mára már többnyire elfogadott tény - hogy a hangminőség mindezektől független is tud lenni. Ennek legfőbb oka, hogy a végeredmény megítélése szubjektív. Meghallgatjuk, tetszik, nem tetszik. Akik nem műszaki emberek, azoknak meg aztán tényleg tök mindegy mi van a dobozban.

Mondjuk lesz akinek hangra ez

jobban tetszik, mint ez.

Most azt tegyük félre mit érezhet a Levinson konstruktőr csapata (vagy kereskedője) mikor a fenti Gaincard-ot választják produktumukkal szemben - nagyjából azonos árban. Válasszuk inkább a vásárló szemszögét. Mert nem könnyú egy a fentihez hasonló döntést meghozni. Nem kis bátorság és anyagi háttér kell annak az elfogadásához, hogy a fenti esetben pénzünkért alig kapunk kézzel fogható "anyagot". Mert az mégis csak mérték. 23kg anyag. Azért az egy kicsit megnyugtató.

Mi történik akkor ha a vásárlói szemszögünket még tovább szűkítjük és megpróbáljuk - például - hazánk táján értelmezni a kérdést. Evidencia, hogy az anyagi háttér egészen másféleképpen értelmezhető, mint mondjuk tőlünk nyugatabbra. Amennyivel kevesebb a pénz annyival jobban meggondoljuk mire adjuk ki. A fenti példát nézve idehaza azt gondolom tényleg nagyon bátornak kell lenni, hogy a 47 Lab termékét válasszuk. Már ha a kg/forint értéket nézzük. De hát szerencsére ugye a hang számít, a személyes élmény.

De tegyük akkor fel magunknak a kérdést, hogy jut el egy érdeklődő addig, hogy elmegy meghallgatni egy készüléket? A jobbik eset ha a baráti társaságában található készülékeket hallgatja végig. Így elsődleges tapasztalásról beszélhetünk (ha nem is saját rendszerben). Gyakori másik eset, hogy a netet böngészve próbál információkat begyüjteni. Vajon jó a készülék? Ki szereti, miért szereti, ki nem, miért nem...és hát mit kapok a pénzemért. Véleményem szerint ezen az utóbbi ponton kezd sikamlóssá válni a történet. Amikor egy készüléket tulajdonképpen képek alapján ítélünk meg értékére. Mármint hogy az most átvágás-e ennyiért például. Mert ha mondjuk egy 500e Ft-os hangfalban nincsenek méregdrága alkatrészek a váltóban, akkor az lehúzás. Ha az oldala műanyagelem furnérozva, akkor az gagyi. Ugyan hangról senki nem beszél, értékről viszont igen.

Példák tömkelegével

Tapasztalatom ugyanis az, hogy a készülékek hangja nem csak a mérési eredményeivel nincs egyenes összefüggésben, de az se garantál feltétlen sikert, hogy teleszórják egzotikus, drága és/vagy sok alkatrésszel. A jó hanghoz sok minden kell de leginkább egy vízióval rendelkező tervező aki meg is hallgatja amit csinál és jó füle is van. Ez nagyon fontos. Ezért van az, hogy jó konstrüktőrök egyaránt készítenek jó készüléket tranzisztorból, FET-ekkel vagy csövekkel, kimenő trafóval, vagy anélkül. Hát mit garantál akkor itt az, hogy a váltóban az elektrolit kondit kicseréljük másmilyenre. (Leginkább azt, hogy másképpen fog szólni a készülék).

Ugyanakkor ezt a lovat a másik irányban is meg lehet ülni - mint gyártó. Ha telerakom minőségi alkatrészekkel a készülékem, akkor az már eleve ad neki egy autoritást. Hiszen a sokkal drágábakban sincs jobb, sőt! Hát nem megéri? Ebben a versenyben pedig Kína legyőzhetetlen. A gyártótechnológia náluk (mivel Európa majd mindent kitelepített), a munkaerő és az alkatrészek jó része (amit szintén ott gyártanak) pedig piszok olcsó.

A piac persze úgy működik, hogy megtalálja magának egymást az eladó és a vásárló és úgy érzem itt megtaláltatott hazánk. Kaphatunk pénzünkért sokat. Mármint alkatrészben, funérminőségben, súlyban, MKP kondenzátorban és vok méretű toroidtrafókban. Van minden ami kell. Sőt, sok van belőle. Félreértés ne essék, el tudom képzelni - sőt biztos így van - hogy kínában is vannak jó fülü konstruktőrők, de a korszellem kezd veszélyes irányba kanyarodni, ahol a készülékek az értékük és nem a hangjuk alapján kerülnek megítélésre. Nyersanyag/végfelhasználói ár, ha úgy tetszik. (Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a képlet fennmaradó részében nem csak kis- és nagyker, meg márkanév, meg miegymást kellene megfizetni, hanem a fejlesztést végző emberek bérét is. Ha pedig egy neves fejlesztő dolgozik sokáig egy készüléken, na az pénz. Lenne. Persze az autorouter-el tervezett és tökéletesen kivitelezett SMD nyák nem fog az ő hiányáról árulkodni.)

A kérdés csak az, hogy mikor leülünk zenét hallgatni este a kellemes félhomályban vajon mit számít, hogy mi van a készülékben?

Ezért szembemenve a Zietgeist-al én most csak annyit mondanék itt a blogomon: a fülünkre hallgassunk és merjünk bátrak is lenni.

Elköszönő - Quad 21L

Egészen eddig a blogomra - már ha készülékekről volt szó - alapvetően a megszerzésük kapcsán kerültek fel beszámolók/irományok. Miért vettem meg, mit tapasztalok? Azt mondjuk egyik alapvetésének tartom, hogy semmiről sem számolok be pár órás/napos ismeretség alapján, hiszen azok leginkább csak első benyomások lennének, semmi több.

De vajon miért válik meg valaki egy berendezéstől? Miért dönt végül az eladás mellett és mit keres a következőben? Ez a "fonákoldal" ugyanolyan érdekes lehet, mint a megismerés folyamata. Ezért döntöttem úgy, hogy ettől kezdve vezetem az "Elköszönő" rovatot.

A sort a Quad 21L-el kezdem. Mi jut eszembe ha most visszaidézem? Először is, hogy meg kell találni a helyét. Mármint ténylegesen. Sokat tologattam ezt a hangfalat, de meghálálja a belefektetett energiát, egyre jobb és jobb hanggal örvendeztetett meg. Szereti maga körül a teret, de nem vég nélkül, olyan 80-90 cm között volt neki az ideális távolság a hátsó faltól. Se több, se kevesebb. Oldalfalak nálam igen messze voltak, ebből a szempontból tényleg a szabadban ácsorogott. Meghálálta a teljesítményt is, a 140W-os Quad 909-es végfokkal tovább nyílt, erősödött, gyorsult a hangja (az Alto-hoz képest).

A hangzásra egyáltalán nem hifis, ehhez a hangfalhoz kicsit meg kell "érkezni". Nagyon zenei, de aki nem tud túllépni rajta, hogy nem szedi fel a padlót a basszust és nem szakítja le a csillárt a magas, az nem lesz vele elégedett. Márpedig a hifizés elején a legtöbben ezeket az élményeket keresik és csak később kezdenek más, valami több után kutatni. Első hangfalnak ezért nem tudnám őszintén ajánlani.

Aki viszont zenét akar hallgatni, annak egy igazi kincs azon az áron, ahol ma be lehet szerezni. Karakterét tekintve sosem agresszív, sosem bánt. Ugyanakkor mégsem unalmas, se nem fedett. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten fürge, nyitott hangja van. Ezt a párosítást nagyon ritkán hallani! Bevonja a történésbe a hallgatót, "meséli" a zenét. Külön élvezet vele fúvósokat hallgatni, fantasztikusan jól jeleníti meg a rezes hangszereket anélkül, hogy egy bántó hangot kiadna. A Quad végfokkal dinamikában sem volt hiány és a tere is csodálatos, egészen leválik a dobozról. Annyit hallgattam vele zenét amennyit csak tudtam, mert jól esett a zene és hiányzott, ha kimaradt pár nap. Ez is nagyon fontos mutató.

Ennyi dícséret után akkor mégis miért váltam meg tőle? Mint ahogy előző bejegyzésemben írtam, a 16cm-es membránfelület a közel 40nm-es szobában bizony már eléri a határait, van amit egyszerűen nem tud (mondjuk még egy oktáv lefele). Illetve az énekhangok terén valahogy az volt az érzésem, hogy inkább csak "torkot" hallok és kevés "tüdőt", azaz lehetett volna az énekhang testesebb (nem hangszínben!), kicsit hiányzott az énekes maga a hang mögül. Helyenként a szövegérthetősége is lehetett volna picivel jobb.

Hát a fene se tudja merre billen így ez a mérleg, sokat is rágódtam ezen a döntésen. Főleg, hogy igen nagy valószínűséggel az új hangfal másik erősítőt is kér maga mellé (rendszerszinergia). Kezdődik tehát előröl minden megint.

A váltás (részben) azonban már megtörtént, a Quad már nincs itthon. Fél év élményeivel a hátam mögött hasonlóan magas piedesztrára emelem ezt a hangfalat, mint a Naim CD5i-t. Mindkét készüléknek megvolt az a képessége, hogy tucatszám vettem a lemezeket amíg használtam őket. Ettől nagyobb dícséret nem tudom kell-e.

Időközben...

Ez a bejegyzés amolyan összefoglaló szerűség. Egyfajta visszatekintés és kiegészítés az idén történt változásokat illetően. Egyrészt mert csak a főbb hi-fi komponensekről írtam eddig, másrészt az elmúlt hónapok együttélése tovább tisztította a véleményem a hangról, ami most nálam van.

Megintcsak időrendi sorrendben lássuk hát mi minden történt még az idén...

- Zeneszoba. Legelébb megvettem a már említett Quad CD játszót és hangfalat, de nem tudtam rögtön kipróbálni őket, mivel a zeneszoba egyelőre nem fűtött. Februárban igencsak fagyos még a hangulat az emeleten. Viszont nem csak a jó időre vártam, hanem a festőre is, mivel végre emberibb küsőt kapott a szoba, mint eddig. A festésen kívül (ami a bordó és bézs színekkel játszik), lecsiszoltam a tetőtéri gerendákat és a festő ezeknek is szép mély színt adott. Végül lekerült a padló, szintén saját erőforrásból. Jellemző módon a 10 órás padlózás után (a festés ekkor már megvolt) még gyorsan hajnal fél egyig vissza is hordtam mindent a szobába (azaz a temérdek könyvekkel tömött papírdobozt, ami most a bútor), hogy még iziben 2-ig zenéthallgassak. A lendület meg a fiatalság, na...Nem tudom ettől mennyivel szól most jobban a hang, de én sokkal jobban érzem magam. Így pszichoakusztikailag legalább egy kategóriát ugrott a rendszer :) Bár ez csak félig vicc, egy jó ülőalkalmatosságot szinte teljes értékű hi-fi komponensnek tartok. Főleg most, hogy nincs még megfelelő...

- Rezgéscsillapítás. Ez még a Quad erősítő előtt került a képbe, egyszerűen mert felbukkant két szett használt Daruma elérhető áron. Sajnos külsőre nem a legszebb példányok (mint ez az a csomag kibontásakor kiderült számomra), de kozmetikai dolgokon kívül egyéb sérülés nincs rajtuk. Ahogy illik csináltattam alájuk edzett üveglapokat, bár legelső próbálkozásaim még azok nélkül történtek, mert 3 hétre vállalták az elkészítésüket. Üveglap nélkül az Alto alá se passzolt annyira, így a Quad CD-vel kezdtem. Hosszantartó tesztelgetést nem csináltam, a klasszikus hifizés ezen formájához (csere-bere, így milyen, úgy milyen) nem sok kedvem szokott lenni. Mégis, amit a Darumák számomra jelentenek, az az, hogy a készlékeknek (mindegy, hogy erősítő, vagy CD), egyfajta "közléskényszere" lett. Nem hívnám ezt színezésnek, mégis elég sajátságos "hatás", szerintem ha valaki több rendszerben is installálja őket vakon is felismeri jelen vannak-e vagy nem. Szóval összetett egy dolog, de nekem pozitív. A Darumákkal jobban "mondja" a rendszer a zenét, fontosabbnak tűnik az üzenet. Valahogy több "súlya" van a dolgoknak. Vegyük észre (hogy általános iskolai szöveges geometriai feladatok megoldókulcsának kedvenc szófordulatát alkalmazzam (ami egyébként mindig arra utalt, hogy a feladat kitalálóján kívül senki normális ember a világon rá nem jönne a megoldásra)), hogy mennyi időzőjelet és ködös fogalmat használok. Nem véletlen, talaját vesztett villamos mérnök próbál valamiről írni, amit egyértelműen hall, de megmagyarázni nemigen tud.

- Kábelek. Ez az a témakör, amivel eddig ez a blog még nem foglalkozott. Most se fogok nagy mélységekbe ereszkedni, mivel ismereteim ez irányban igen csekélyek. Eddig ugye voltak a különféle tyúkbelek és villamossági boltban méterre kapható hangfalkábelek. Talán egyszer még főiskolán kisérleteztem koax-ból készült kábellel, mer' az volt. Inkább arra figyeltem, hogy sose legyen hosszabb a keleténél és elég legyen a keresztmetszett. Ennyi. Aztán lett egy szén összekötő, amit én csináltam a Hivox-tól ajándékba kapott nyersanyagból, nem volt gondom vele. Bekötöttem aztán maradt. Meg jött a CAT7 hangfalkábel, mert az is fillérekből lett. Na de most. Most úgy éreztem (mert hogy ekkor már összeállt a Quad rendszer, meg a Darumák), hogy illene. Márminthogy ne tyúkbéllel kössem össze a dolgaimat. Vagy kellett a szemnek, valami ilyesmi. Sokat azonban nem akartam invesztálni a dologba, némi mérlegelés után meg is hoztam a megalapozott döntésem, mely egyből szembe megy a saját magam által nem is olyan rég felállított szabályaim egyikével, hiszen Magyar "kvázi" terméket vettem. Így most rendszeremben minden Excalibur kábel (kivéve egy IC-t, ami a régi szén összekötő). A hangfalkábelt használtan vettem, két tápkábelt meg egy IC-t pedig a "gyártótól". Szép masszív darabok egyébként, jól esnek a szemnek. A hangjukat illetően...először a hangfalkábel került hozzám. A villamos mérnök érem újfent borotváért nyúlt, csupán abból kifolyólag mennyit változott a hang. Kiteljesedett egy csomó apró háttérrészlet a zenében, ritmust, dallamot kaptak olyan kis események, amelyek inkább csak szöszözések voltak. Nagyon elégedett voltam. (Itt már a hosszanti falon volt a rendszer). A hangfalkábel amúgy bi-kábel, így végre kiválthattam a Quad saját kis összekötő rudacskáit is.

A hangfal oldalán nem egy bili tükröződik, hanem egy gyertya

Aztán pár napra rá megjött a két tápkábel és az IC is. A tápkábelek meg voltak különböztetve a szerint, melyiket kössem a forrás és melyiket az erősítő elé. Külsőre, fogásra nem láttam különbséget, de miért ne tartottam volna be a javaslatot. Az IC-nek meg irányjelölése volt. Ezek bekötésével egységes Excalibur kábelezése lett a rendszernek. Olvasóim nem fogják kitalálni mi következett: hangfaltologatás. A hang ugyan sok mindenben jobb lett, de közben kicsit elveszett az élet a rendszerből, unalmasabb lett. Megint másik dimenzió, mint a Daruma, a kábelek is mást csinálnak máshol. Aztán idővel meglett a hangfalak helye (kicsit) közelebb kerültek, mint addig voltak, jobban "szétfordultak", de az is lehet, hogy a kábelek járatódtak be. Teljesen egészen azonban nem jött vissza a rendszerbe az az élet, ami előtte volt. Viszont erősebb, kerekebb, egészségesebb hangzást kaptam szebb lecsengésekkel, úgyhogy maradtak a kábelek. Nem voltak drágák és nem is kompromisszum mentesek. Most írhatnám, hogy viszont annyit meg megérnek amennyibe kerülnek, de igazából fogalmam sincs, sose volt más komolyabb kábelem, se olcsóbb, se drágább, pláne nem éltem együtt velük. Volt viszont nálam egy látogatás ideiég pár órát igen komoly Valhalla tápkábel. Erősítő és CD elé, nem jegyeztem meg melyikek, kémiából sose voltam jó, ezeknek meg komplett vegyület a nevük. Lényeg a lényeg, hogy a két tápkábel cseréje ismét azonnal hallhalható, akkor és ott számomra nagyon pozitív változást hozott. Lett például rengeteg energia, plusz egy fél oktáv lefele és megjött az élet. Két tápkábeltől. A villamos mérnök énem kapitulált, bevett két ciánkapszulát és a biztonság kedvéért leöblögette sósavval. Ilyen nincs és mégis van. Hogy árban ez megéri-e, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy most annyi a tapasztalatom a dologgal, hogy mást csinálnak a kábelek, mint egy erősítő, vagy egy CD. Másképp tesznek hozzá (vesznek el kevesebbet jó esetben) a hangból, mint a többi komponens. Azaz nélkülük egy részét a visszaadó láncnak egyszerűen nem fejlesztjük. Gondolom most írtam le az audio blogok egyik legbanálisabb kijelentését, de a témában én itt tartok. Álljon mementóul annak, aki még itt se, vagy - akár mérnök létére - még legyint egyelőre a dologra.

Analóg kábelek, plusz a fehér optikai az Airport Express-ből

- Megint rezgéscsillapítás. Ezek után kerültek be a márványlapok a hangfalak alá. Úgy éreztem statikailag is szükség van rájuk, a laminált padlón valahogy nem álltak olyan masszívan a hangfalak. Tisztult tőlük a hang, ugyanakkor a rossz értelemben vett hifis irányban mozdult el. Tologatás után kb. visszajött, de itt már centivel méregettem, mert 87cm-re a hátsó faltól még oké volt a dolog, 90-re már nem. Vagy eddigre belehülyültem a dologban, de esküdni mertem volna...Mindig több lemezt hallgattam és leginkább az énekhangra figyeltem valamiért. A többi adta magát (búg-e a mély, összeesett-e a tér, stb...) Hasonló játékot játszottam el, mikor visszakerült a Galgahang állvány. Mindkettő javított és rontott is. Mindkettővel egyre tisztább, "hifibb" lett a hang, ugyanakkor sterilebb és élettelenebb is. Ez utóbibból mindig vissza lehetett némi helykereséssel hozni valamit.

- 14-ről 15-re az nem 1-ről a 2-re. Itt kb. beállt a rendszer, ami így állt a Quad CD-ből és végfokból, melyek Galgahang álványon, Darumákon és edzett üveglapokon pihentek. Excalibur kábelek kötöttek össze mindent mindennel, a Quad hangfalak pedig szép sötét impala színezetű márványlapokon ácsorgotak. Nagyon elégedett voltam a hanggal, de pár dolog azért mégis...először is az Excalibur kábelek, a Galgahang állvány és a márványlap is mind-mind húzták ki az "életet" a hangzásból, amit ugyan többé-kevésbé vissza tudtam hozni a rendszerbe hosszas helykereséssel, de mégsem ugyanaz a dolog. Jobb lenne, ha akkor is meglenne a hangban ez a plussz, ha csak ledobom a sarokba. Mert ez a plusz ilyen dolog, amit a tologatással elértem az csak kozmetika. Az énekhangnak nincs igazi teste és a szövegértés is volt már jobb. Végül, a hangerőt a CD játszó beépített digitális szabályzója állította. 32-ig terjed a skála, én általában 14-esen hallgattam. Vagy ha hangosan akartam zenét hallgatni, akkor a 15-ösön. Ez volt az egyik gond. Egyszerűen túl nagy volt az ugrás. A másik, hogy a két állás között a rendszer jellemzői is változtak, 15-ösön nem csak a hangerő, de a dinamika is jobb lett. Például, de úgy egészében jobb lett a hang. Kerülgettem egy ideig a dolgot, de végül csak bekötöttem az évek óta porosodó Heed passzív előfokomat (meg vele a régi szenes IC-met). Ez nagyon sokat segített szinte minden hiányosságában a rendszernek, ha nem is oldotta meg teljesen őket. 

Problémák jó része átheedalva, hogy egy rossz szóviccel éljek.

Ezt a felállást hallgatom kb. 2 hónapja. Bele tudnék kötni, de nem akarok. Heti 2-3 alkalommal örömmel vonulok el órák hosszat zenét hallgatni és úgy gondolom ez a lényeg. Merre tovább? Egyelőre talán sehova. Jöhetne mondjuk radiátor, hogy télen ne kelljen megint fefüggeszteni a zenehallgatást :) Hosszab távon gondolkodom valami aktív előfokban, de a Quad kínálata kérdőjeleket vet fel számora. A 99-es előfok rettentő sokoldalú és bonyolult, nekem viszont csak hangerőszabályzás kell. A QC sorozat csöves előfoka szimpatikus lenne, de legalább 50kOhm lezárást kér, a Quad 909 meg csak 22KOhm-ot ad. Aztán meg bizonyosan férne nagyobb membrán ebbe a szobába, de hogy itt merre, az még teljes tanácstalanság. Ahhoz már túlontúl jó a hang, hogy csak úgy beleugrjak valamibe, könnyen csalódás lehet a vége.  De szerencsére nem sürget az idő, hiszen bitang jó hang van most itthon, amelyen az Anima Sound System darálósabb számai éppúgy jól szólnak mint Patricia Barber vagy a Macskák.

Egyébként a gyerekek is követelik, hogy vigyem fel őket. Ilyenkor fél órát ugrálnak, táncolnak (én meg aggódóm mikor döntik fel a hangfalat) majd amikor nagyon bevadulnak hónom alá csapom őket és vége a bálnak. Egszóval most megtalálta a rendszer a helyét nálunk és nálam is. Egyelőre status quo hi-fi fronton. Nem is baj, úgy is sokat kezdtem lemezekre költeni.

Középső lányom a rocksztár. Háttérzenekar a Doors.

Quad 909

Minő meglepetés, egy újabb Quad...Miután a CD játszó és a hangfal is ettől a gyártótól kerekedett ki - és mivel mindkettővel nagyon elégedett voltam - elkezdett érdekelni mit is jelentene a rendszerszinergia Quad módra. Különösebben tehát nem volt hiányom az Alto-val sem, sőt. Ez a beszerzés már tényleg csak a kíváncsiságnak szólt.

Na meg annak, hogy éppen felbukkant az e-bay-en egy originál, bontatlan darab használtpiaci ár alatt, 2 év garanciával. Nem lehetett otthagyni.

Vehettem volna némivel olcsóbban a CD játszóhoz külsőben illeszkedő 99-es végfokot, de engem kifejezetten ez a típus érdekelt. Mert ennek a típusnak történelme van, ez egy legenda. A gyökerek természetesen az itthon talán mindenki által ismert 405-ös típusjelű erősítőig nyúlnak vissza, ahol a Quad bevezette az u.n. "Current dumping" kapcsolást. Bár ennek a műszaki megoldásnak létezik a sajtó számára zanzásított, 20 soros összefoglalója - én mellőzném. Leginkább azért, mert maga a megoldás nem méltó rá, hogy ennyivel lerendezzük. Mélységeibe sincs értelme azonban itt, ebben a blogban belemenni, mert túl technikai lenne. Akit érdekel, annak ajánlom a Rádiótechnika 2010-es és 2011-es évkönyveiben megjelent kitűnő és meglehetősen részletes leírást Sipos Gyula tollából. A 2010-es könyvben lévő felvezető amúgy is - a 405-ös erősítőtől függetlenül - kitűnő áttekintő egy nagy csomó kérdésről a technikai vonal iránt érdeklődőknek. Az viszont biztos, hogy mint villamos mérnök végzettségű embert örömmel tölt el, hogy birtokomban lehet egy ilyen erősítő. 

A 405-ösig visszanyúló múlt azonban idehaza legalább annyira hátrány is lehet, mint előny. Hiszen 405-ös paneleket, kit-eket pár ezer forintokért lehet itt-ott vásárolni. Könnyen gondolhatnánk tehát, hogy ostobaság egy nem éppen olcsó gyári Quad-ot venni, ha tized/huszadáron építhetünk majdnem olyat. Ugyanakkor a Quad-nál a 405 után sem állt meg az élet (sőt 405-ből is volt kettő). Mondhatni a 606-ra érett be teljesen a kapcsolás, ami jelentős áramköri változásokat is hozott magával, főleg a földelés megoldását illetően, ami megint csak unikálisra sikerült. A 707, 909 már tényleg csak érlelődés, de talán pont ez teszi kitűnő termékké. Az aktuális QSP-ről még kevés vélemény található, a legfőbb változás a stand-by áramkör és előlapi kapcsoló bevezetése.

Az erősítő megépítése amúgy példaszerű és persze itt is minden fejjel lefele lóg.

Jól látható, hogy az erősítő nagy részét az 500W-os toroid trafó teszi ki, az erősítő panelek pedig az oldalsó hűtőbordákkal vannak egybeépítve, valahogy így:

Ami biztos, hogy 405 óta jócskán megemelték a nyugalmi áramot, mert az egész masszív kis kocka kb fél óra után kellemesen átmelegszik.

A működését illetően nehéz sok mindenről beszámolni, mivel egyetlen bekapcsoló gomb van rajta. Hátul. Mondjuk ez kicsit kényelmetlen, éppen ezért lett a QSP-n előlapi gomb. Meg persze a 99-es előfok tudná kikapcsolni a Quadlink-en keresztül. Ami kicsit furaság, hogy a 909-esnek nincs készenléti állapota, vagy be van kapcsolva, vagy ki. Ehhez képest, ha a 99-es előfokon keresztül kapcsoljuk ki, akkor a bekacsolt állapotot jelző zöld led pirosra vált, mintha mégis lenne egy további üzemállapota a készüléknek. Ez azonban csak látszólag van így, a led csak azért világít pirosan, hogy mimikálja a 99-es széria egyéb komponenseinél megtalálható készenléti módot. Az erősítő amúgy kikapcsol. Angolok na.

Ja, meg puffan ki- és bekapcsoláskor is. Nem túl finom dolog, de ezek ilyenek.

Az első bekötés után szinte meg sem lepődtem, hogy valami botrányosan rosszul szólt a rendszer. Ez első észrevételem az volt, hogy atyavilág, ez bűn rossz. A második, hogy sokkal több energia mozdul meg, mint eddig. Ezt nyilvánvalóan éreztem a kezemben tartott PET palack, vagy éppen egy újság lapjainak rezonálásban. A hang csattogós lett, megint eltűntek a mélyek (!) és úgy általában hallgathatatlan, zavaros volt. De hát miért vártam is volna mást, a hangfal is hisztizett egy sort, mire úgy-ahogy megtalálta a helyét. Most az erősítő adja elő a nagyhalált. A gondom csak az volt, hogy amíg egy hangfal egyértelmű kapcsolatban van a szobával és annak akusztikájával, addig mi fogja megmenteni az erősítő hangját?

Persze aztán utólag egyértelmű a válasz, persze hogy az akusztika. Nem más történt, mint hogy a rendszer nem tűrte tovább azt a kompromisszumot, amiben akusztikaliag volt. Nem volt hajlandó eltekintőnek lenni, mint az Alto-val. A rendszer ugye egész eddig hosszanti irányban volt felállítva a tetőtéri szobában, hangfalak mögött a ferde falla. Az állvány mutatja hol volt az elektronika, attól jobbra-balra a hangfalak, jócskán behúzva a szobába. 

Mint utóbb kiderült hiába húztam ki hangfalakat a szobába akár több méterre és hiába voltak a szoba végében könyvek, a tető ferdesége valami nagyon csúnya játékot űzött velem az elmúlt másfél évben, amíg zenét próbáltam itt csinálni. Az elrendezés gyakorlatilag megette szinte teljesen a mélyhangokat (és ez meg is magyarázza miért kellett a Velodyne), ugyanakkor jócskán emelte a közép, közép-magas tartományt. Ez akkor vállt teljesen nyilvánvalóvá, mikor megelégelve a helyzetet elszántam magam arra a lépésre, hogy a rendszert a hosszú falra pakoljam fel.

Ahogy esik úgy puffan alapon leszórtam a rendszert és bumm!, megjött. A változás elementáris és alapvető volt. Ódzkodtam eddig ettől az elrendezéstől, hiszen oly kecsegtető volt, hogy a hosszanti, nagyobb teret használjam ki. Így most 80 cm-re vannak a hangfalak a faltól, egymástól minteg 280cm-re a hallgatópont ennek megfelelően a háromszög csúcsában és még így is van mögöttem több, mint 1 méter. Tehát nem is katasztrofális tulajdonképpen. Oldara meg a végtelen jobbra is, balra is. Tartottam még a nagy fedetlen falfelülettől a hangfalak mögött és minden bizonnyal nem is a legjobb megoldás, de nem is olyan nagyon zavaró, mint gondoltam. Inkább csak abban játszik így kezeletlenül szerepet, hogy hamarabb telítődik a szoba hanggal. Ez viszont meg azért nem gond, mert a Quad kitűnően zenél kis és mérsékelt hangerőn is. Tulajdonképpen minden hangerőn.

Az erősítő hangját illetően összefogóan csak jóról tudok beszámolni, bár még be sincs járatva elvileg (gyári könyv szerint ez kb. 50 óra, lehet benne 20-30 mostanáig). Az erősítő 140W-ot tud 8 Ohm-ra és 200W-ot 4-re, így erőtartalék bőven van. Mégse csattog, nem izomból zenél, pont ellenkezőleg. A tartalékok csak abban jelennek meg, hogy a zene semmilyen hangerőnél nem zavarodik össze, a dinamikai csúcsok játszi könnyedséggel "ugranak elő" a semmiből. Bár papíron nem igényelné a hangfal ezt a teljesítményt, mégis határozottan jót tesz neki. A megszólalás nagyon zenei és leköti a hallgatót, ugyanakkor nem kancsal, se csalfa, se nem színez. Éles hangot, sipítozást nyomaiban sem lehet felfeldezni, úgy sima a hangja, hogy közben nem fedett és nem unalmas. 

Egyetlen szóba összefoglalva egyértelmű, hogy ez az erősítő arra készült, hogy zenét szólaltasson meg és pont ezt is teszi. A szó legnemesebb értelmében.