Audio Note AZ-3

Hadd kezdjem ezt a bejegyzést azzal, hogy kiemeljek egy-két - saját magamnak megalkotott szabályt a bloggal kapcsolatban. Nem kell nagy dologra gondolni, igazán egyszerűek:

- Addig nem írok egy készülékről, míg meg nem ismertem eléggé ahhoz hangját, hogy valóban el tudjam helyezni. Ez leginkább hetekben mérhető tapasztalás nálam. (Szemben a neten sok helyen olvasható "sose volt még ilyen jó, hihetetlen, már három órája megvan és ki sem kapcsoltam még annyira jó" véleményekkel.)
- Hasonlóképp a fenti biztosítja, hogy mielőtt írok egy berendezésről igyekszem belőle kihozni a lehető legtöbbet. Rossz installban bármi tud pocsékul szólni. Engem sokkal inkább az érdekel mik a lehetőségek.

Az Audio Note AZ-3 azonban olyan helyzetbe hozott, amibe még nem kerültem. A hangfal ugyanis október közepe óta nálam van (azaz idestova 2 hónapja) és még mindig nem érzem úgy, hogy nyugvópontra került a történet. Vagyis leginkább remélem. De ne szaladjunk ennyire előre!

A történet a Quad hangfal eladásának folyamánya. Igyekeztem keresni azt a hangot, ami pótolja azokat az apró hiányosságokat, amikkel a Quad számomra rendelkezett. (Valamennyire korlátozott mélyátvitel, illetve énekhang teste, szövegérthetőség. Lásd korábbi bejegyzések). Hosszú vajódás után egy új rendszer koncepciója kezdett kialakulni, aminek egyik eleme az AZ-3 lett. Mindenképpen egyszerű konstrukciót szerettem volna (max 2 utas) ami a zenét nem a technicista oldaláról fogja meg. Szimpatikus volt még a könnyű meghajthatóság is (96dB/m). Ezen felül kipipálhattam saját vásárlásra vonatkozó ajánlásaimat is: azaz ismert gyártó szériaterméke, használt, de nem túl régi és bevállása esetén hosszabb távra rendelkezhetek be valami igazán komolyra gyűjteni.

A hangfal egyébként - bár átlagos megoldásnak néz ki első pillantásra - valójában egyáltalán nem az. Hátulterhelt tölcséres megoldás, ennek következménye a nagy érzékenység is. Sokkal érdekesebb azonban, hogy pontosan ellentétesen működik a falhoz való elhelyezés kapcsán, mint a szokványos reflexportos hangfalak. Az AZ-3-as ugyanis szereti a fal közelségét, sőt annál megfogottabb, gyorsabb basszusa lesz minél közelebb van a falhoz/sarokhoz. Így tervezték. Sőt, középtartomány is akkor teljesedik ki, ha közel van a hangfal a falhoz. Ez igen nagy előny, ha valaki például a nappilba szeretne hangfalat, nem kell méterekre kihúzni. Ha belegondolunk nem is olyan sok ilyen hangfal van.

Arra természetesen most sem volt lehetőségem, hogy vásárlás előtt hosszan meghallgassam, de nem gondolom hogy akár 1-2 óra meghallgatás számított volna. Ahhoz még nem elég gyakorlott a fülem. Nagy vonalakban tetszett a hang, az pedig hogy nálam otthon hogyan fog szólni amúgy is egy másik történet.

Itthon bekötve a hangfalakat rögtön nyugtázhattam is, hogy az irány valóban jó. Az AZ-3 jóval nagyobb tüdővel rendelkezik mint a Quad. Nem csoda, térfogatra szerintem majd 3x akkora lehet, mint a 21L, plusz a mélyközép is 20cm-es. Az énekhangok pedig valóban sokkal plasztikusabban szólaltak meg. Ekkor éppen átmeneti stádiumban volt a rendszer, nem volt más erősítő itthon csak a K.U.K.A. végfokká módosított verziója. A Kaláka együttes "Fekete Ember" című feldolgozásában igazán kitűnően jelent meg az emberi hang. Azon a részen ahol kifejezett csak jobbról/balról szólal meg egy-egy verszak már-már kisértetiesen olyan volt a prezentáció, mintha valaki egyszerűen bebújt volna a hangfalba és onnan énekelne a dobozból. Az első pár nap tehát a pozitív ismerkedés jegyében telt.

Alig telt el azonban ez a pár nap máris jelentős változás állt be a szoba akusztikájában, mivel a hátsó falra (ahol eddig olyan 50cm magasságig végig könyvek voltak) két nagyobb radiátor került. Meg nemsokra rá megjött az ajtó is. (Végre lehet télen is zenét hallgatnom!) Ettől sajnos a teljes mögöttem lévő fal "kiürült". Mivel a szemközti fal nagy része ugyanígy üres volt, bizony megjelent egy jelentős csörgés. A Magashegyi Underground "Metróhuzat" című szerzeményével ez kitűnően prezentálható volt. A számot elindítva, majd rögtön a pillanat állra nyomva szépen hallható volt, hogy a szoba cseng. Ez nyílván nem tesz jó a hangzásnak, mondhatni nagyon durva hiba.

Egy másik probléma is felütötte azonban a fejét, ami egy ártalmatlan Moby lemez hallgatásakor mutatta meg foga fehérjét. A "18" című lemez "Sleep Alone" számáról van szó, ami teljesen padlóra küldte a rendszert. Ez a szám eltalált valami olyan frekvenciát, ami nálam, az én szobámban egy totális káoszhoz vezetett. Nehéz szavakkal körbeírni, de egyszerre búgott tőle a hang és lett nagyon rossz értelemben vett dobozhangja. Igazán szörnyű volt, tényleg.

Sajnálom, hogy nem készítettem fotót minden felállásról amiben kipróbáltam a hangfalat, nagyon szép montázst tudnák ide berakni. Először is csináltam bútorlapból "műsarkat" a hangfalnak (ez alapján). Hát ezzel elvoltam egy ideig. Milyen közel legyen a sarok? Asszimetrikusan, vagy szimmetrikusan legyen a hangfal mögött? Aztán persze a szokásos körök: hangfalak közötti távolság keresés, beforgatás szöge, márványlapon, vagy a nélkül, tüskékek vagy tüskék nélkül, márványlap a bútorlap sarok tetejére hátha az rezonál, falra rátolva a hangfal, szobába kihúzva, az egész megfűszerezve Babetta belsővel elcsatolásnak...ha nem hallgattam meg pár hét leforgása alatt vagy 30 pozícióban/konstellációban a hangfalat, akkor egyben sem. A legrosszabb messze az volt, mikor próbaképpen elköltöztem a hosszanti falról. Na attól konkrétan 10 percig csengett a fülem.

Aztán arra jutottam nincs mit tenni, javítani kell az akusztikán. Vettem három közepes méretű, hosszú szőrű szőnyeget, talán valamivel jobb. Aztán kiraktam a rendszerből a Galgahang állványt, hátha az csörömpöl (talán volt benne szerepe). Ekkor egy ideig a földön voltak Darumával és üveglappal az elektronikák. Utána irány az Ikea, bútorok a szemközti falra, polcok a hátsóra a radiátor fölé. A végére a csörgő visszhang megszűnt és a búgás/zúgás is mérséklődött. Ez utóbbit azonban annyit hallotttam ebben a rendszerben, hogy nagyon kihallom, akármilyen kicsit is jelenik meg. Mert bizony még mindig megvan valamennyire.

Fura mód van, hogy egy egész lemez lemegy anélkül, hogy felütné a fejét a jelenség, van hogy egyből beletrafálok.

Most éppen így áll a rendszer, de ez tulajdonképpen egy pillanatfelvétel. Este már lehet megint más lesz, ha lesz kedvem pakolgatni.

Árulkodik a kép a következő bejegyzésről

Visszaolvasva a bejegyzést túlnyomó részt a negatív elményeimről számoltam be és abból a szempontból ez helyénvaló is, hogy frusztrál a dolog. Már csak azért is, mert számtalan kétségtelen pozitív tulajdonsága van a hangfalnak. Nagyon jó a mikró és makró dinamikája egyaránt. Valami zseniális, hogy kis hangerőn is mennyire teljes értékűen szólal meg rajta minden. A hangszerek élnek, az énekhang olyan apró tonális rezdüléseit is hűen közvetítik, amiken keresztül egy-egy szám szinte kifordul az eddig ismert saját magából. Banális példa egy másik Moby szám, a "Play" lemezen a "Sky is broken" című szerzemény, amiben az előadó tulajdonképpen majdhogynem csak beszél. A Quad-on hallgatva a számnak volt egy kellemesen melankónikus, süppedős hangulata. A Note-on keresztül az érzelmek skálája tűnik elő. Tettenérhető a lemondás, a remény, az elutasító komorság. Egész más. Az énekhang/emberhang úgy általában olyan, mintha a szobában lenne az előadó és szép teret is rajzol a hangfal. A mélyeket pedig csuklóból és lazán, igazán nagyvonalúan prezentálja. Az első hangfalam, aminek igazi mélységérzete is van (ha felvétel tartalmaz ilyen információkat).

Szőnyegek is vannak

Ugyanakkor lassabb is, mint a Quad volt, s számomra ez is - mint kiderült - fontos, lenne. Bár ezt a megjegyzésem még kicsit zárójelbe teszem, mert a beforgatás mértékével ezt lehet befolyásolni, csak éppen a búgás végett a beállítások során egyelőre nem erre optimalizáltam a rendszert.

Kicsit 22-es csapdája a dolog. Sok mindent megmutatott a hangfal, amiről nem tudom kedvem lenne-e lemondani, ugyanakkor hatalmasat botlik így a rendszer. Attól tartok ennyi tapasztalattal a hátam mögött, hogy ez már nem is akusztika, hanem szoba geometria, ahogy az állóhullámok keletkeznek. Vagy nem tudom. Meg azt se tudom vissza tudnék-e térni a jóval olcsóbb Quad hangfalra, azzal együtt is, hogy összeségében nekem az a rendszer egyelőre jobb volt, mint a mostani. Senkiföldje átmeneti állapot ez most megint.

Ágy, asztal, TV
avagy Bútorlap sarkak, márványlapok és Babetta belsők