Avantgarde Acoustic Model 5

Honnan?

Már az előző bejegyzésben is említettem, hogy mikor a Quad hangfal utódján gondolkodtam igyekeztem ezt rendszerszemléletben tenni. Valamiért magától értetődő volt számomra, hogy új szinergiát kell kiépítenem. A gondolat alapja alapvetően az volt, hogy úgy véltem a Quad 909 a maga 140W/8Ohm-jával kezelhetetlen lesz a 96 db/W-os érzékenységű AZ-3-al. Azt a hangfalat szó szerint pár watt képes szobahangerőn megszólaltatni. Tévedtem egyébként. A Quad erősítő nem volt itthon mikor meghoztam a hangfalam és mikor hazakerült akkor már éppen csak pár napra, hogy csomagoljam és küldjem új gazdájának. Ebben a helyzetben konstatáltam, hogy az ég világon semmi gondja az AZ-3-nak vele. A nagy teljesítmény egy dolog, az erősítés meg a másik. Teljesen kézben tartható volt a dolog.

Egyébként amolyan tündérmese ahogy hozzám került az AA Model 5. Még nyáron láttam meg az Audio-Markt-on, tehát nem idehaza hírdették. Sajnos ahhoz túl messze, hogy érte menjek, csak az odaút 600km körül, megfordulni bajos. Plusz pénzem is csak úgy lett volna rá, ha eladom a Quad végfokot. Ebben a helyzetben írtam az eladónak, hogy hát engem érdekelne a dolog, igaz pénzem sincs most és érte sem tudok menni, de kellene, tessék elhinni. Megállapodtunk, hogy megvár, míg eladom a Quad-ot. Meghírdettem itthon, audio-markt-on, de hosszú hetekig semmi. Aztán egyszer rutinszerűen ránéztem megvan-e még a Model 5 és nem listázta a markt. Kérdeztem eladót, hogy hát megvették-e. De nem,  csak félretette nekem. Ja kérem...Majd 2 hónap kellett, míg elment a Quad (szintén külföldre) és azonnal repült is felém az AA Model 5. Kb. aznap nálam volt mikor az eladó számlájára átért a pénz. (Hogy ilyen ma még van...)

Hova?

De miért pont ezt az erősítőt? Korábbi bejegyzésekben írtam, hogy az irányban is gondolkodtam vajon milyen előfokot szerezzek a Quad végfokhoz a Heed passzív helyett. Nem bírtam dűlőre jutni. A Quad saját kínálata két előfokból áll a 99-es széria félvezetős előfokából és a QC24-es csöves előfokból. Az előbbinél úgy éreztem túl sok mindent veszek meg ami nem kell igazán: programozható bemenetek, mm/mc phono, menüvezérelt hangszínszabályzó. Attól tartom a hangsúly inkább a szolgáltatásokon van, mint a maximális hangminőségen. A QC szériával kapcsolatban váltottam egy levelet a gyártóval, nem ajánlatos a 909-es, mert annak 22KOhm a bemenete a QC-nek meg legalább 50KOhm lezárás kell. Tehát házon belül ki voltam lőve. Akkor mi más, ami tuti, de 100%, hogy nem ront bele a szinergiába? Gondolokodtam trafós előfokon, de aztán rájöttem, hogy a limitált hangerőállás valószínűleg zavarna, ahogy a 32 fokozat is kevés a CD játszón. Addig-addig hánytam-vetettem a dolgot, míg rájöttem nekem integrált kell. Mert így nem lesz gond az elő-végfok szinergiával. További elvárásaim is voltak:
- A hangerőszabályzó legyen "fokozatmentes", analóg ha úgy tetszik
- Fontos, hogy kis hangerőn is jól szóljon az erősítő, hiszen semmire nem megyek sok watt-al, ha csak az első párat fogom hallgatni
- Minimálkoncept, azaz a pénzem abba menjen amit hallok. Se hangszínszabályzó, se semmi, A lehető legkevesebb szolgáltatás oldalról
- viszont legyen távirányítós lehetőség szerint (hangerő elég, amúgy is csak egy forrásom van.)
Plusz integráltnál további előny, hogy kevesebb kábel kell, ami igen hamar visszahozza egy drágább integrált árát is az elő-végfok kombinációval szemben.

Ja meg a szokásos, legyen nemzetközileg ismert gyártó szériaterméke és ne legyen matuzsálem.

Melyik hát az az erősítő, ami mindezt tudja? Első blikkre a 47 Lab termékei ugrottak be, szívesen párosítják őket akár ultraérzékeny tölcséres hangfalakkal is, minimálabb pedig nincs náluk. Mondjuk távirányító az nincs. Nagyobb gond azonban, hogy egyáltalán nem lehet használtan találni. Igaz Gaincard épp lett volna, de annak bizony nem fokozatmentes a hangerőszabályzója. Maradt volna a Shigaraki erősítő, de abból meg az elmúlt évben sem láttam egyet sem a használtpiacon. A Model 5 pont a tölcséres hangfalak gyártója, az Avantgarde kapcsán ugrott be. Végiggondolva a kívánalmakat tulajdonképpen minden elvárásom teljesülni látszott. Eleve érzékeny hangfalakhoz tervezték, fokozatmentes és távirányítható hangerőszabályzója van és hát sallang sincs sok. Végre nem erőltették a ballansz potit sem, amit sosem használtam még, ellenben mindig a jelútban van.

És ha már ott vagyok...

A Model 5-ről annó nagyon sok minden lett publikálva a neten, van például egy kitűnő 6moons teszt is (itt). Röviden összefoglalva záródik a kör, a fejlesztőt ugyanis a 47 Lab minimalizmusa ihlette elmondása szerint. Figyelmesen átolvasva a brossúrákat és az interjúkat azonban ettől több is kiderült a készülék belső világáról. A minimalizmus ebben az esetben kicsit másképp jelenik meg, mint a 47 Lab-nál. Amott gyakran hangoztatott tény, hogy 9 alaktrész/csatorna például. Az persze igaz, hogy ebből a 9-ből az egyik egy teljesítmény IC, ami önmagában több tucat tranzisztort és passzív elemet tartalmaz. A Model 5-ben ránézésre ettől sokkal több alkatrész van.

A több néha kevesebb?

Ugyanakkor a Model 5 esetében egy teljesen diszkrét megoldásról beszélünk, tehát ami a 47 Lab esetében el van rejtve egy IC-be itt "ki van csomagolva". A kapcsolás - a minimál koncepcióhoz illően - egyszerűnek mondható. Egy tranzisztoros bemenő fokozatot követ egy MOS-Fet-es kimeneti puffer és ennyi. Két fokozat, két aktív elem a jelútban, semmi több. A trükk nyilván abban rejlik, hogyan lehet ezt úgy megcsinálni, hogy ne legyen torz a hang. Ráadásul úgy, hogy a gyártó csak nagyon minimális átfogó visszacsatolást alkamaz, mert az véleményük szerint csak további torzításokat visz a renszerbe. Továbbá azt is megtudjuk, hogy ehhez az kell, hogy az egyes fokozatok önmagukban igen kis torzítással rendelkezzenek. Ha ezeket az információkat az áramköri kapcsolások nyelvére szeretném lefordítani, akkor azt mondanám, hogy a bementi tranzisztoros fokozat egy munkapont áramgenerátorral terhelt eredően igen nagy erősítésű fokozat erős lokális visszacsatolással, amit egy ú.n. komplementer darlington (avagy "Sziklai") felépítésű, szintén eredendően nagy erősítésű és erős fokozaton belüli visszacsatolással rendelkező MOS-Fet-es fokozat követ. Másképp félvezetőkkel ismereteim szerint ez a trükk nagyon nem megy. Ilyen megoldásoknál a legnagyobb kihívás az oszcillációk, gerjedések leküzdése (a fokozatonként nagy erősítés miatt).

De ha már műszaki megoldásoknál vagyunk külön kedvencem a hangerőszabályozás, amit nem egy motoros potméterrel oldottak meg, hanem egy potméterrel és egy motorral némi szíjáttétel segítségével. Mert így kevesebb az elektromos zaj a potin.

Éljen a steam-punk

Az erősítő számomra egyetlen negatív pontját is jó érzékkel oldották meg. Ez pedig ez előlapi kis műszeregység fehér színű megvilágítása. Az erősítő alján ugyanis találunk három kis potit, amit csavarhúzóval lehet állítani és a kijelző háttérvilágítását szabályozza külön kikapcsolt, bekapcsolt és AV üzemmódban. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az erősítő könnyen integrálható lenne házimozi rendszerbe is, mivel az AV bemenetet végfokként dolgozza fel. Így a fényerőt egészen a szép sejtelmes derengésig vissza lehet állítani.

Off

On

A szolgáltatásokat illetően van egy hangerőszabályzónk (a hangerő állását a jobb oldal mutatja az előlapi műszeren), egy bemenetválasztónk 5 bemenetre (bal oldal) és ennyi. Illetve van még előfok kimenet, mégpedig XLR és 12V-os trigger kapcsoló.

Ezt a képet még az eladó küldte kérésemre

Örülünk, Vincent?

Ami pedig a hangot illeti...a Model 5 kötéltáncot jár, szerencsére biztos lábbal. Egyrészről nagyon analítikus, eszköztelen és torzításmentes hangja van, de teszi ezt úgy, hogy mégsem szedi szét darabokra a zenét és nem hipózza ki az érzelmeket sem. Amit kapunk az egy lefegyverzően őszinte és direkt előadásmód. Ha nagyon hifis szemmel akarom nézni, akkor mindkét sávszélen jobb, mint a Quad volt, miközben rátesz egy pár lapáttal a felbontásra és képes még az amúgy a Quad erősségének tartotott középtartományon is javítani. Egyértelmű felfele lépés egy már eleve jó szintről. Ezt az erősítőt hallgatva az az érzése támad az embernek, hogy talán tényleg van valami abban, hogy van a hi-fi, meg az igazi audiofil szint.

Az előző bejegyzésemben sok pozítivumot leírtam arról a hangról ami most itthon van és ennek nagy részben okozója ez az erősítő. Képes az amúgy meleg tónusú AZ-3-at jó értelemben véve felpörgetni és olyan teret rajzol vele, hogy a középkorban ilyenért mágjára küldék volna a gyártóját boszorkányságért. A tér nem csak jobbra-balra, de előre-hátra és felfelé, lefelé is meg tud jelenni, ez ennek az erősítőnek a hozamánya. Meg a felbontásé, amit tud. Fontos a Model 5-el kapcsolatban megérteni, hogy minden amit a készülék hangjával kapcsolatosan tapasztalunk a felbontásának és hangtisztaságának egyenes következménye nem pedig valamiféle hangolásé. Térérzet is azért van, mert úgy lett keverve a felvétel. A felvétel érzelmi töltete is akkor és azért és olyan mértékben jelenik meg, ahogy az a felvételen van. Az már egy másik dolog, hogy úgy tűnik sokkal több van a lemezeimen mint azt én gondoltam.

Másik érdekes aspektusa ennek a karakternek, hogy halkan hallgatva is teljes értékű, dinamikus, plasztikus prezentációt kapunk. Na most ehhez meg biztos kell az AZ-3-om is, de a végeredmény pont az ellentéte mondjuk annak amit egy Dynaudio rendszer csinál. Ott közepes hangerő alatt nincs ritmus és élet, itt pedig töredék watt-oknál is el lehet örjöngeni. Fura dolog elsőre, de azt hiszem nagyon családbarát dolog. A kis hangerő melletti elképesztő prezentációra jó példa a - tessék kapaszkodni - Kylie Minouge új lemeze az Abbey Road sessions. Amolyan akusztikus feldolgozása a hölgy szerzeményeinek.* Ezen a lemezen található a Confide in me feldolgozása is, ahol a szám közepén már semmi más sincs, csak hogy szó szerint suttogja Kylie a szöveget. Mégis mennyi energia kellhet (elektromos értelemben) ahhoz, hogy egy suttogó női hang megszólaljon? Watt-ok töredékére saccolom. Mégis, mégis, olyan jelenlétérzettel szólal ez a kevéske hang, hogy esküdni mernék ott van a szobában az előadónő. Magassága és alakja van, tüdeje és ajkai. Hát ezt jelenti az igazi felbontás...

Ha egy szóban kellene összefoglalnom maradnék a már használt jellemzőmnél: boszorkányos.

*Személyes meggyőződésem hogy ennek a lemeznek a kiinduló pontja egy Tori Amos koncert volt Melbourne-ban, ahol történetesen Kylie is jelen volt. Történt ez éppen akkor,  mikor publikus lett Kylie mellrákja. Tori pedig tudta, hogy ott van és ezt játszotta neki (elnézést a minőségért, nem tudok jobb felvételről, ha valakinek lenne feltétlen szóljon!):