Kozmetika

Jut eszembe még egy apróság, ez is még a nyárról...

Lecseréltem a teljes kábelezést CAT7-esre és ha már ott voltam újragyártottam a keresztváltó dobozát. Csatlakozók Nakamichi típusok. Ebből vettem annyit, hogy a hangfal elég olcsó hatású műanyag csatlakozóit is le tudjam majd cserélni, ha kedvem/időm úgy tartja.

Apple Airport Express

Nyár óta megvan, de nem akartam róla írni, míg nincs vele hosszabb távú kapcsolatom. Ez a legújabb, 802.11.n-et ismerő verzió.

Itthon már van a földszinten egy Airport Extreme, ami a fő WiFi router-em. Ehhez kapcsoltam az Express-t. Kapásból 3 féle képpen lehet konfigurálni őket: "Join existing Network", "Extend Network", "Create Distributed Wireless Network". Amit még tudni kell, hogy a beton födém miatt (gondolom) az emeleten igen-igen gyenge volt a WiFi jelerősség.

Az első két kapcsolódási lehetőség beállítása gyerekjáték, két kattintás és működik. Ellenben nem hozta a várt eredményt, a jelerősség annak ellenére gyenge maradt, hogy egy szobában voltam az Express-el. Mintha továbbra is a lenti router lett volna a jelforrás. Pedig csak egy hálózat volt, aminek tagja volt az Express is. A harmadik lehetőséget tart a legtovább beállítani, mert mindkét router-nek meg kell mondani ki a másik (MAC cím alapján). Ráadásul konfigurálás alatt nincs WiFi, ezért mindegyiket LAN kábelen keresztül lehet adminisztrálni. Kicsit macerás, de stablian megjött a térerő.

Ezek után a "standard" módon használtam fel az Express-t, optikai kimenetét rákötöttem az Ethosz D/A átalakítóra, az iPhone pedig távirányítóként szolgált a számok kiválasztásához. Ennek a felállásnak megvan az az előnye, hogy a MacBook így lennmaradhatott a földszinten. Így azt a minimális zajt sem hozta fel, amit a 7200-es merevlemez csinál benne. Hátrány viszont, hogy a Decibel-t (korábban ugye AyreWave) nem tudtam használni, mivel a zene küldése közvetlen iTunes-ból mehet.

A hangminőséggel végül is nem volt gondom, bár zavart, hogy nem tudtam a Decibel-t kihasználni. A nagyobb gond inkább az volt, hogy a 3 hónap alatt, amíg így használtam a rendszert, volt 2-3 alkalommal is jelkiesés, azaz megakadt a zene. Nem tudom mi lehetett az oka, a jelerősség stabil volt. Az első alkalom után átmenetileg kikapcsoltam a Time Machine szolgáltatást, hátha az generált nagy hálózati forgalmat (a külső merevlemez, amire a mentések kerülnek az Extreme-re volt kötve, tehát az is WiFi-n forgalmazott adatot.) Sajnos nem is olyan sokára megint előfordult az akadozás és ezen a ponton nekem el is dőlt a kérdés. Airport Express marad, később kelleni fog, hogy legyen az emeleten használható jelerősség. Zenére viszont nem fogom be.

Velodyne VA68X2E

Előjáték

Miután belaktam újdonsült szobám és lecsillapodott az újdonság varázsa - bár tetszett amit hallottam - csak az járt a fejemben, vajon ennyi van a rendszerben, vagy lehetne még jobb?

És itt hadd szakítsam meg rögtön a történetet egy gondolattal - mégpedig azt illetően milyen fontos is lenne a jó kereskedő, aki ismeri a portékáját mint a tenyerét. Merthogy ő lenne az, aki a termék megvásárlását követően otthonunkban is tudna segíteni kihozni azt a megvásárolt elemből, rendszerből, ami tényleg benne van. Igazából sokszor ő jobban tudja (kellene tudnia) mit vettünk, mint mi magunk. Hiányukban könnyen elvészhet a megvásárolt érték jó része és sokszor ez csak apróságokon múlik, nem is kerül pénzbe. Például a hangfal helyének megtalálása tipikusan ilyen történet. Gondolhatjuk azt, hogy megtaláltuk a legjobb helyet, de bizonyosak csak akkor lehetnénk, ha mi is sok környezetben, sok helyen, ideális párosítások mellett hosszú időt együtt töltenénk a darabbal. Talán egyszer az is megtörténik majd, hogy veszek egy új rendszert. Egybe az egészet, szőrőstűl-bőröstül. Nem fogom rá sajnálni azt a kis plusz pénzt amiben esetleg kerül, hogy meghívjam hozzám installálni a kereskedőt. Szerintem egyik legjobb befektetés...zárójel bezárva.

Használtpiacról összevásárolt cuccaim mellett azoban maradt a magam füle és tapasztalata. Elkezdtem hát vadul tologatni a hangfalat - ez aztán tényleg nulla forint - hol szól a legjobban? A játék nálam alapvetően a körül a kompromisszum körül forgott, hogy mennyire engedjem rá a hátsó falra a hangfalat. Merthogy hiába meglehetősen nagy darabok, nagyon gyors és száraz basszusuk van, valamint nem is vállalnak fel többet, mint amit tényleg torzításmentesen és tisztán tudnak odalent. Ergo, időnként, akárhogy kerülgettem a  dolgot soványnak hangzott az előadás. Fülnek nem is annyira, mint érzetre. Hiányzott a súly. Próbáltam tehát közelebb falhoz, hátra, kb. 1 méter távolságról indultam. Lementem 70cm-re, alig valami különbség a mélyben, közép zavarosabb, magasnak mindegy volt. 50cm, jött valami súly és kicsit javult a közép érthetősége, de mélységében laposabb lett a színpad, szélesség is csökkent. 20cm, felkeményedett a hangzás, basszus még több, még mindig nem elég, ellenben ráadásul időnként lebeg is, oda a kontrolláltság. A színpad kétdimenziós lett, a ritmika egyáltalán nem volt rossz, de összességében nem volt élethű már a hangzás. Inkább amolyan hifis. Teljesen elveszett a levegő a rendszerből, szembe volt egy falni hang, mintha egy vászonra lett volna fröccsentve. Meg az is tudtam, hogy középtartományban ettől jóval jobb felbontást mutatott a rendszer mikor 1 méterre volt, szövegértés is jobb volt.

Vissza 1 méterre, basszus kevesebb, de igazából a falnál sem az jött meg, amit szerettem volna. Mi van, ha tovább távolodunk, még jobban elhúzzuk a hangfalat? Basszust - sejthető módon - nem nyertem a dologgal, de kiderült a levegősséget, átláthatóságot illetően bőven voltak még tartalékok a rendszerben. Nem mértem le, de szerintem több mint két méterre vannak a hangfalak most a faltól. Itt volt képes hang levállni a dobozról, korábban nem igazán. Megjelent az igazi, szellős, átlátható megszólalás, ahol helye van mindennek. Nem volt visszaút, ezt nem tudom beáldozni, ez kell. Meg nem volt igazán basszus sem. Tettem egy rövid próbálkozást azzal, hogy a reflex kijáratot lezártam, ezáltal kicsit poroszosabb lett a hang, de lényegileg semmiben nem lett jobb, viszont még kevesebb lett a basszus. A tere még egy kicsit tovább javult az által, hogy picit hátrafele megdöntöttem a hangfalat.

Aztán így hallgattam zenét. Elkönyveltem, hogy ezek a böszme nagy hangfalak úgy szólnak mint egy kis monitor. Kivéve néha, mikor megtalálták egymást a lemezzel egy-egy alkalommal. Akkor besunnyogott valami döbbenetesen mély és súlyos, szinte csak érezhető hang. Azt hiszem valami nincs teljesen rendjén a doboz hangolásával, mert pont a hallható basszustartomány gyenge, alatta meg megint van élet. De, legalább elrontva sincs, egyszerűen csak kevés.

Így éldegéltünk én és a rendszerem, míg fel nem bukkant egy hírdetés, ami felkeltette az érdeklődésem. A bejegyzés tárgya, egy Velodyne szub. Nem vagyok nagyon jártas a szubok világában, de két márkanév eljutott hozzám is, mint zenére alkalmas gyártmányok. Rel és Velodyne. Nem házimozi, nem bumm-tucc, zene. A meghírdetett darab régi típus,10 éves múlt már, de legalább elérhető volt árban, lecsaptam rá. Maximum továbbadom, ha nekem nem kell.

Első randi

Késő este , 10 óra fele vettem át Budán, kutyafuttában épp a Limarból jövet (ahol kollégának sikerült "némileg" jobb rendszert beszerezni, mint amit a Saturnban hasonló áron kinézett.) Mikor megláttam a szubot ledöbbentem milyen kicsi. Kombi autóval voltunk, a csomagtérben már volt két bedobozolt Martin Logan Source, ami ilyen formában nem kicsi. Már a Limárnál vakartuk a fejünk utastársammal, hova fog még ide beférni egy szub? Alig volt hely. Simán befért. Kb. mint egy négyzetesre kisarkított focilabda, esetleg kicsit nagyobb. Ha nem lettem volna annyira fáradt, azt hiszem adtam volna egy ötöst bánatpénznek, hogy foglaltam a szubot két hétig és otthagytam volna. Semmit nem néztem ki belőle, ez az igazság. Hazafele már fejben feladtam a hírdetést.

Éjfélre értem haza, még kétszer jobban hulla voltam, de azért felvittem az emeltere, letettem oda, ahova én elképzeltem, hogy jó lesz, bekötöttem úgy, ahogy én jónak gondoltam (jelszinten), bekapcsoltam...és szinte semmi. Működött, de mintha ott se lett volna, semmi. Kicsi, na, elveszik a szobában, az álló hangfalaim 5x akkorák (darabja) mint ez, hülyeség volt elhozni, de veszett több is mohácsnál, majd eladjuk...

Párkapcsolat terápia


Persze teljesen anti-hifista lettem volna, ha nem döntöttem volna úgy, hogy kicsit azért játszom a dologgal. Ez, meg az, hogy mégiscsak Velodyne. Hát ennyire semilyen nem lehet. Okés, hogy ide kicsi, de ez konkrétan nulla produkció. Pozitív eredményt nem vártam, hisz nem lesz békából herceg, na...

Először is olvasgattam. Az első dolog, ami feltűnt, hogy mind a REL, mind a Velodyne azt mondja: ne a jelszintet használd! Kösd be a hangfalszintű bemenetet. Magyarázat: Íly módon az erősítő hangképe, sebessége, stb...bekerül a szub elé, így koherensebb lesz megszólalásra. Bullshit, gondoltam én a mérnök. Ez egy csomó torzítás így plusszban. Ráadásul az erősítőm jól megemeli a jelszintet csak azért, hogy a szub bemete meg visszaossza, nehogy túlvezérlelje a saját erősítőjének a bemenetét? Hülye azért nem vagyok...

Tovább olvasgatva két módszert találtam a szub elhelyezését illetően. Nagyon ötletesnek és szimpatikusnak tartottam azt az elképzelést, hogy tegyük a szubot oda, ahonnan a zenét hallgatjuk (azaz a fotelba, olyan magasságba ahol a fülünk lesz) és kússzúnk körbe a szobában a földön. Ahol a legerőssebb és legtisztább basszust halljuk, oda kell tenni a szubot. Ugyanezt fogjuk majd a székben ülve is hallani. Szobán jelenlegi állapotában azoban ilyen kúszásra nem ajánlott, hisz ahol nincs szőnyeg ott pizony még csak pőre beton van, elég poros műsor lenne.

Második, kevésbé egzaktnak tűnő módszer: tegyük a sarokba, vagy fal mellé a szubot úgy, hogy a hangszóró - ha nem csak lefele néz- a fallal párhuzamosan előre irányuljon. Hallgassuk meg. Váltsunk a fázison, ha több lett a basszus az a jobb beállítás. Fordítsuk el kilencven fokban a szubot, most nézzen a szoba fele a hangszoró. Ha még több a basszus, még jobb. Esetleg még egy kör a fázisváltóval, mert így meg lehet a másik állás jobb. Valahogy így. Meg talán meg annyi útravalónak, hogy ne essünk abba a hibába, hogy túl magasra tesszük a szub működési frekvenciáját, inkább alulról emeljük. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy túlságosan beleszól a középbasszus tartományba, aminek következtében visszavesszük a hangerőt és ezzel lekorlátozzuk az igazán mély hangok energiáit. Meg szélsőséges esetben még lokalizálható is lesz füllel a szub ha túl magasra megy.

Nekiálltam hát így. Mivel tetőtér, ezért sarok kifejezetten nincs, fal melletti pozíciót kerestem. Eredetileg a hifiállvány mellé raktam le, csak úgy, minden faltól bő méterre, oldara több is volt. Ott ugye meg se mukkant látszólag. Arréb vittem másfél métert, rátoltam a falra úgy, hogy a membrán a szoba fele nézzem és bumm...ez mi a fene? Még sok is lett! Mármint a középbasszus. Az igazán mély basszus meg nem jött meg. Ráadásul ha kikapcsoltam az erősítőt valamiért a szub kimenet kiadott valami brumm-ot, ettől a szub sose kapcsolt ki automatikusan, hanem brummogott ugye. Kezdeti lelkesedés múltával tettem megint ide-oda szubot, a székemmel egy vonalba, mégiscsak amennyire lehet sarokba, de az őserő még nem jött meg. Nem "energizálta" a szobát.

Vad, kontrollálatlan szex


Ekkor jutottam el gondolatilag odáig, hogy ha már ennyit szórakoztam a dologgal, akkor már végül is kipróbálhatom azt is, mi van, ha bekötöm hangfalszinten. Ott búgni sem fog az erősítő, legalább nem kell kézzel kapcsolgatnom a szubot. Ekkor már egyébként eldöntöttem, hogy marad a szub, mert sokkal jobb volt a hang vele, mint nélküle, de teljesen körbe akartam járni a kérdést.

És milyen jól tettem! Szembe minden mérnöki logikámnak bizony tényleg nem kicsit jobb hangfalszintről megvezérelni. Jobb a meghatjás is, úgy tűnik sokkal több energia szabadul fel. Megjött a súly ami eddig nem volt. Plusz jobb az integráció, tényleg együtt játszik a szub a rendszerrel, egység van. Ezen a ponton ez a kis méregzsák már képes volt basszusnehézzé tenni a rendszer hangzását. Egyszerűen elnyomott mindent, ha úgy akarta. Itt azoban cselhez folyamodtam, nem csökkentettem a szub hangerejét, hanem fokozatosan húztam el a falaktól, befele a szoba fele. Ezzel csökkent a basszusmennyiség amit hallottam, de nem a levegő mennyisége, ami mozgott. Fokozatosan vált kevésbé hangsúlyossá a mélyregiszter, de közben mégsem vált kicsivé a hang. Tulajdonképpen feltekertem maximumra a teljesítményt, az átviteli frekvenciát a lehető legalacsonyabb szinten korlátoztam és ehhez a beállításhoz kerestem helyet. Ha kicsit irodalmibb nyelven szeretném megfogalmazni hogyan is szól most ez a szub, akkor minden bizonnyal azt mondanám: állat!

Az ágyban merengve kellemes zsibbadságban

Így aztán nem kellett kompromisszumot kötnöm a front hangfalaim elhelyezését illetően sem, jöhetnek nyugodtan befele a szobába. Tér, levegő, transzparencia, folyékony hang. Meg basszus is, ráadásul a jobbik fajtából, olyan lendülettel és energiával, ami passzív megoldásból nehezen képzelhető el. Win-win.

Zajcsökkentés

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


A zaj csökkentésének, illetve a hang kiszűrődésének részletes tárgyalása meghaladja ennek a cikksorozatnak a lehetőségeit, de azért megosztanék egy-két tippet ami talán hasznos lehet az otthoni stúdió tulajdonosoknak. Amennyiben a stúdiónak aktív szellőztető rendszere van, akkor a felvétel során a mikrofon mindenképpen kerüljön távol a szellőztető nyílásoktól. Ha a szellőztetőknek állíthatóak a lamellái, állítsuk őket úgy, hogy ne arra fújják a levegőt, amerre a mikrofon van. A legjobb azoban az, ha a felvétel előtt beállítjuk a szobában a megfelelő hőmérsékletet és a felvétel idejére kikapcsoljuk a rendszert. A szünetekben pedig újra be lehet természetesen kapcsolni. Gyakran a radiátorok is adnak ki magukból különféle hangokat ahogy melegednek fel, illetve hülnek le, használjuk őket is a felvétel előtt.


További problémás zajforrás sok stúdióban a számítógépek ventillátorainak a zaja. Erre megoldás lehet, hogy kicseréljük a számítógép tápegységét kiszajú, vagy éppen passzív hűtéssel szerelt tápegységre, de talán egyszerűbb, ha prémium márkájú számítógépet veszünk. Ezek gyakran sokkal csendesebbek mint olcsóbb társaik. A legutóbbi számítógépeim mind Dell típusúak voltak és meglehetősen csendesek. A többlettköltség amit a számítógépre kell költeni hamar megtérül, hiszen nem kell tápegységet cserélnünk, vagy zajszigetelőt építenünk.


A biztonság kedvéért szövettel borított 703-as üveggyapotot rögzítettem az asztalomra a képen látható módon. Így a ventillátorok zaja közvetlen elnyelődik, nem is jut a szobába. A Dell tápegységeivel és ezzel a megoldással készíthetek úgy felvételeket, hogy a mikrofon közvetlen felém (és a számítógép fele) néz és még így is alig-alig hallatszik valami zaj a gépből. Egy újabb 703-as táblát tehetnék a gép elé is a felvétel idejére, így még tovább csökkentve a kiszűrődő zajt.

Ha már mindent megtett a zaj csökkentése érdekében, de az még mindig túlságosan hallható a felvételen, akkor fontolja meg a digitális zajcsökkentés használatának lehetőségét. Sok program van, ami figyelemreméltó hatékonysággal távolítja el az állandó jellegű zajokat - nemcsak a súgást, de a búgást de a légkondícionáló rendszer mormogását is. Én a Sonic Foundry Noise Reduciton plug-in modulját használom, de más megfizethető termékek is vannak, amelyek kitűnően alkalmazhatóak.


Ezzel ér véget Ethan Winer akusztikával foglalkozó oldalának fordítása. Az eredeti oldal széljegyzetek és rengeteg további hivatkozás segítségével még mélyebbre ás a témát illetően, angolul tudóknak melegen ajánlom!

Élő vagy "halott" hangzás - melyik a legjobb és hol?

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Ha már látott fényképet profi szinten kivitelezett felvevő szobáról akkor észrevehette, hogy a padlózat anyaga szinte mindig visszaverő anyag, mint például fa vagy linóleum. A kemény anyagú padlózat kellemes légkört teremt dobok, gitárerősítők és akusztikus hangszerek felvételénél. Ugyanígy, az auditórumi színpadok, iskolai együttesek termei szintén visszaverő képességgel rendelkező padlóval bírnak. Ahogy korábban már említettük, az "élő" hangzás csak a közepes és magas frekvenciákra vonatkozik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a visszeverő képeséggel rendelkező padlózat fontosságát akusztikus hangszerek felvételenél - amennyiben a természetes hangzás a cél. Ha például egy nappaliban készülne a felvétel és a párja nem támogatná a szönyegek felszedését, akkor tegyen a szönyegre egy kb. 1.5x2.5 méteres vékony furnérlemezt. 


A visszahallgató szobák padlózata néha szőnyegezett, olykor fa, gyakran pedig a kettő kombinációja. Ezekben a helységekben a mennyezet kialakítása is változó, néha teljesen visszaverő, teljesen elnyelő vagy éppen ezek kombinációja. Nincs egy biztos, helyes módja annak hogyan kezeljünk egy szobát, mivel a mérnökök különféle élénkségű hangzást kedvelnek. Ugyanakkor sosem szabad egy szobát teljesen halottnak (vagy mondhatjuk úgy, süketnek) kialakítani, mert az biztosan természetellenes hangzáshoz vezet. Az egyetlen helyzet, amikor ez célravezető lehet, amikor vokálok felvételére használt kis fülkét tervezünk, illetve ha a lehallgató szobánk nagyon kicsi, értsd kisebb mint 3x3 méter. Ha egy szoba nagyon kicsi, akkor a visszaverődések túl rövidek ahhoz, hogy használhatóak legyenek és dobozhangzást eredményeznek. Ebben az esetben a legjobb megoldás az összes falfelületet teljes mértékben elnyelőkkel borítani, a hiányzó "légkört" pedig később, elektronikusan hozzáadni a felvételhez.


Egy átlagos szobában a keményebb és puhább anyagok keverékét ajánlom a falakra. Ne legyenek nagy összefüggő felületek, amik csak puhák, vagy csak kemények. Javaslom az elnyelő anyagok csíkban alkalmazását, vagy a sakktábla mintát, félméterenként váltogatva a kemény és puha anyagot. Ettől egyformán neutrális lesz a szoba mindenhol. Az elnyelő felületek közti távolság változtatásával közvetlen hathatunk a szoba hangzásának élénkségére. Amennyiben 705-FRK (vagy hasonló merev üveggyapot) kerül felhasználásra, akkor akár az egész falfelületet bevonhajtuk vele. A szoba élénkségét pedig változtathatjuk azzal, hogy papírral befelé, vagy kifelé szereljük fel őket. 


A kemény és puhább felületek váltogatása panel csadpák esetén is ajánlatos - tegyünk üveggyapot elnyelőt két csapda közé. Saját otthoni stúdiómban is ezt a megoldást választottam, azaz először egy alacsony frekvenciákra méretezett basszus csapdát szereltem fel, aztán egy üveggyapot táblát aztán egy közép-basszusra hangolt csapdát, majd megint üveggyapot. Ez felépítés ismétlődik. Itt említeném meg, hogy a panel csapdákat horizontálisan is felszerelhetjük, ha például könyvespolcok, vagy egyéb bútorok megakadályoznák a vertikális elrendezést. Mivelhogy a fal és mennyezet, illetve a fal és a padló alkotta sarok pont annyira saroknak számít mint bármely másik sarok, ezért panel csapdák fal mentén (a padlóhoz vagy mennyezethez közel) való elhelyezése hatékony megoldás.


Természetesen sok stúdiónak van nagy "élő" hangzással bíró területe és nincs is ezzel semmi baj! Ha a szoba elég nagy ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a közel lévő falak között fellépő gyors visszhangok, akkor egy egész falnyi visszaverő felület jó megszólalást (nagy hangot) is eredményezhet. Még a kisebb szobákban is egy kemény padló akár egy, vagy több csupasz fallal is lehet jó. A cselló tanárom - aki egy abszolút kezdő az audio dolgokat illetően - teljesen elkápráztatott a kis manhattani apartmanjában készült felvételeivel. Ezeket úgy készítette, hogy hátát a szoba sarkának vettete miközben játszott. Mikrofonja egy oclsó szeteró típus volt amit pár méterre heyezett el a csellótól. A valóságos hangzás kulcsa - különösen akusztikus hangszerek esetén - némi térérzet beépítése a felvételbe - mégha a nagyobb szobák visszhangzása nem is éppen a legsemlegesebb.


Bár legtöbbször ajánlott a kemény és puha felületek váltogatása a falakon, gyakran javaslom az egész mennyezet elnyelő anyagokkal való borítását, különösen akkor, ha alacsonyan van a mennyezet. Amellett, hogy így kiiktatható a padló és mennyezet között fellépő visszhang, a teljes elnyelés kialakítása következtében akusztikusan sokkal magasabbnak tűnik így a belmagasság. A legtöbb házi stúdió tulajdonosát a hidegrázás kerülgeti, ha szóba kerül, hogy még alacsonyabbra kerüljön a mennyezetük (az elnyelők által), de tényleg sokat használ a hangzásnak ez a megoldás. Még ha az egész mennyezetet 5-10cm vastag ügeggyapottal borítjuk is (amelyek mögött még légrést is hagyunk), hangzásra sokkal magasabbnak fog tűnni a szoba. Nincs a között különbség, hogy a visszhangok mértékét a nagyobb belmagasság okozza, vagy éppen a mennyezetre szerelt elnyelők, mégha alacsonyan is van a mennyezet. Vastag, sűrű üveggyapot használata esetén a a mélyebb frekvenciák esetén hallik a szoba magassabbnak, vékonyabb esetében ez inkább a közép-magas frekvenciákra lesz igaz. Légrés és vastag üveggyapot alkalmazása esetén ugyancsak a mélyfrekvenciás hangzás változik előnyére.


Másik előnye a mennyezet teljes elnyelésre való kialakításának, hogy így csökkenthető a "fésűs" szűrés, ami akkor fordul elő amikor például dobot mikrofonozunk felülről. Hiszen ekkor a mikorofon közel kerül a plafonhoz. Ha a plafon visszaverő tulajdonságokkal rendelkezik, akkor a hang két irányból érkezik a mikrofonba: direkt úton a hangszer felől és visszaverődés módján a plafonról. Bár a távolságot illetően a különbség nagyon kicsi, a reflekciók számos kiemelést és beszakadást okoznak az átvitelben ami jól hallható is. (Amikor a reflekciók a kiemelések és beszakadások sorozatát okozzák, akkor ezt a jelenséget fésűs szűrésnek hívjuk, mert a frekvenciaátviteli görbe egy fésűhöz lesz hasonlatos.)

Nulla forint (nem kettő perc)

Akárhogy kísérleteztem a nappaliban a zenehallgatással, több dolog is folyton azt eredményezte, hogy kevesebbet hallgattam hangfalon zenét, mint szerettem volna. Leginkább az akusztika. Körben 180x200cm-es ablakok nem a legideálisabbak, hiába a tér.

Persze van külön zenehallgató szoba is, de hát hol van az még, míg használatba vehetem? Az emeleten se fűtés, se semmi, ki sincs festve. Vár a szebb jövőre...gondoltam ezt egészen tavaly őszig. Végül beugrott, hogy tavasztól őszig tulajdonképpen használható klíma van fent. Csak mondjuk más se. Meg több száz örökölt könyv a földön felhalmozva. Annó még gondoltam rá teszek fel képet a kupiról, ami a kiindulási alap volt. Inkább mégse. Mindenki eressze el a fantáziáját, szorozza meg kettővel, emelje négyzetre és már langyos is.

A vezérhangya azonban már elindult a fejemben. Igaz, hogy csak szezonálisan, de végre használatba vehetném a zenehallgató szobát. Ja igen, még valami. Pénzbe nem kerülhet a kivitelezés. Olyan tinédzser életérzés, na.

Némi töprengés után adodótt hogy egy fuvarozó rokon kapcsán gyakorlatilag korlátlan mennyiségű jó minőségű, erős (és egyforma) kartondobozokhoz tudok jutni. Elkezdetem hát papírdobozokból bútort csinálni a könyveknek. Hát míg ezen végigmentem az nem volt kis idő. Több mint 50 dobozban sorakoznak a könyvek. A legalsókba vágattam bútorboltba polcanyagból merevítőket, így két-három szinten simán fel lehetett húzni. Aztán némi kidobásra várt szőnyeg megmentése, régi fotel, kecskebőr lámpa minek most még máshol nincs helye és kész is. (Bárcsak ilyen gyorsan ment volna ahogy leírom). Igazából már tavaly ősszel bírtokba vettem, mivel sikerült addigra az entrópiát egy kezelhető szintre szorítani...

Mivel emeleti szobáról van szó, csak az oldalfalak párhuzamosak, ráadásul sok a könyv, mondhatni jó a szoba akusztikája. Valami csörgés azért még maradt benne egy adott magasfrekvencián, de lesz ez még jobb is. Tulajdonképpen most tudtak a hangfalaim először térben és nem csupa visszhangban rendesen megszólalni. Hát mit ne mondjak. Minap felhívtam zenéthallgatni a párom este. Hullafáradt volt, 5 perc, csak kicsit. Másfél órát maradtunk. Hát ilyen. Meg olyan, hogy a legjobb tere van a rendszernek amit hallottam, nemcsak a helye van meg mindennek, de a hangszerek közötti helyeknek is megvan a helye. Mindent hallani, nagyon precíz megszólalás, de mégse szívtelen és semmiképpen sem bántó. Csak folyik a zene. Egy feketelyuk lett a szoba, egy órán belül akkor sem szabadulok ha alig bírok feltántorogni.

A szoba kialakítása, elrendezése - szimmetria

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Hacsak nem azt tervezi, hogy monóban rögzítsen és keverjen felvételeket, akkor a szoba szimmetriája és a hangfalak elhelyezése nagyon fontos. Amennyiben a két hangfal nem egyformán szimmetrikusan helyezekedik el a szobában, akkor a frekvenciaátvitelük különböző lesz és a sztereó hangkép sem lesz kiegyenlített. Azon szobákban, amelyek téglalap alakúak érdemes a hangfalakat a rövidebb fal mentén felállítani, ahogy az alábbi ábrán látható. Így távolabb kerül a hallgató pozíció a hátsó faltól, ahol a mélyfrekvenciás kiemelések és kioltások a legerősebbek.

A szimmetria számít! Egy ideális keverőszobában a hangfalak egyenlő távolságra vannak a falaktól és a sarkaktól, valamint a lehallgatási pozícióval egyenlő oldaló háromszöget alkotnak. A bal oldali elrendezés jobb, mert a szobához képest szimmetrikusabb. A jobb oldali megoldás további hátránya, hogy a hallgató pozíció mögötti fal-fal találkozás fókuszáló hatása is ront az eredményen.

A melett, hogy a hangfalakat szimmetrikusan helyezzük el, figyeljünk arra is, hogy a keverő konzolt és a széket is úgy helyezzük el, hogy a fülünk egyforma távolságra legyenek a hangfaltól. Ugyanígy, az akusztikai megoldások - legyen az elnyelő vagy diffuzór - egyforma mértékben kell, hogy legyenek mindkét oldalon. Sok esetben nem lehet teljesen szimmetrikus elrendezést kialakítani, de a lehetőség szerint törekedni kell erre. Különösen a szoba első felében, ahonnan az elsődleges visszaverődések érkezhetnek. Ami a szoba hátuljában történik valószínűleg kevésébé fontos.


Bár a fenti ábrán látható szoba négyszögletes, jobban kedvelem a ferdén futó mennyezetet, mivel az eleve elterelést erdeményez így csökkentve a visszhangot és csörgő hangot. Mások azzal érvelnek, hogy jobbak a párhuzamos falak, mert könnyebben megjósolhatók esetükben a szoba módusai, a fellépő elkerülhetetlen visszhangot pedig elnyelőkkel kezelik. De ahogy már korábban említettem, a szobai módusok ismerete önmagában nem mindig meghatározó információ. Továbbá párhuzamos falak esetében mindenképpen kezelni kell a falakat elnyelőkkel, aminek következtében nem biztos, hogy képesek leszünk a szoba megfelelő élénkségét megtartani (azaz túl halott lesz a hangzás).


A csúcsos tetőszerkezet pedig jobb, mint a lapos, sima, mivel így elkerülhetők azok a visszhangok és csörgő hangok amik abból adódnak, hogy a mennyezet párhuzamos a padlóval. Úgyanakkor a tető csúcsa egyfajta fókuszáló szerepét is betölti - hasonlóan a parabola antennához - ami már nem olyan kívánatos tulajdonság. Éppen ezért jó ötlet elnyelőket vagy diffúzorokat szerelni a csúcspontba, ahogy az alábbi fotón is látható.

Ezek a mini csapdák a szerző otthoni stúdiójában kerültek felszerelésre, hogy elkerülhető legyen a tetőszerkezet fókuszáló hatása

Heves viták övezik a lehallagató szobákkal kapcsolatosan azt a nézetet, amely szerint a hangfalakat a falba kellene építeni. A legtöbb stúdió tulajdonos állványra helyezi a hangfalakat, vagy éppen a keverőasztalra teszi és nem is foglalkozik többet a kérdéssel. Más stúdiók viszont közvetlen a falban alakítják ki a hangszórók helyét úgy, hogy végeredményben a hangfal és fal egy síkba kerül. Alapos tudományos tények szólnak a falba építés mellett, mégis vannak mérnökök, akik úgy gondolják egyáltán nem szükséges, illetve még rosszabb hangzást is eredményez. Arra szokták felhívni a figyelmet akik a falba építés ötletét támogatják, hogy íly módon csökken az úgynevezett "hangfalszéli interferencia" (Speaker Boundary Interference"), amely kiemeléseket és beszakadásokat eredményez a mélyfrekvenciás átvitelben. Hiszen ha egy hangfal a szobában van, akkor az arról leválló mélyfrekvenciák eljutnak a hátsó falig, majd onnan visszaverődve és ismét találkozva a hangfal eredeti hanghullámaival interferenciát okozhatnak. (Mert még ha nem is annyira nyílvánvaló, az igazán mély frekvenciák ténylegesen minden irányban terjednek a hangfalból.) Az ötlet támogatói szerint ráadásul még a sztereó térleképzés is javul a közép- és magasfrekvenciás reflekciók csökkenése miatt.


Én történetesen támogatom a falba épített hangfalak ötletét, ugyanakkor tiszteletben tartom azok véleményét is, akik nem így látják a dolgot. Egy dologban azonban mindenki egyetért - a falba épített hangfalak kivitelezése sokkal több munkával jár! Ha e melett a megoldás mellett döntene ne felejtse, hogy a hangfalakat ténylegesen a falba kell építeni. Nem készíthetünk egy könnyű szerkezetű álfalat a hangfalak köré, az eredmény nem lesz ugyanaz.