Miután belaktam újdonsült szobám és lecsillapodott az újdonság varázsa - bár tetszett amit hallottam - csak az járt a fejemben, vajon ennyi van a rendszerben, vagy lehetne még jobb?
És itt hadd szakítsam meg rögtön a történetet egy gondolattal - mégpedig azt illetően milyen fontos is lenne a jó kereskedő, aki ismeri a portékáját mint a tenyerét. Merthogy ő lenne az, aki a termék megvásárlását követően otthonunkban is tudna segíteni kihozni azt a megvásárolt elemből, rendszerből, ami tényleg benne van. Igazából sokszor ő jobban tudja (kellene tudnia) mit vettünk, mint mi magunk. Hiányukban könnyen elvészhet a megvásárolt érték jó része és sokszor ez csak apróságokon múlik, nem is kerül pénzbe. Például a hangfal helyének megtalálása tipikusan ilyen történet. Gondolhatjuk azt, hogy megtaláltuk a legjobb helyet, de bizonyosak csak akkor lehetnénk, ha mi is sok környezetben, sok helyen, ideális párosítások mellett hosszú időt együtt töltenénk a darabbal. Talán egyszer az is megtörténik majd, hogy veszek egy új rendszert. Egybe az egészet, szőrőstűl-bőröstül. Nem fogom rá sajnálni azt a kis plusz pénzt amiben esetleg kerül, hogy meghívjam hozzám installálni a kereskedőt. Szerintem egyik legjobb befektetés...zárójel bezárva.
Használtpiacról összevásárolt cuccaim mellett azoban maradt a magam füle és tapasztalata. Elkezdtem hát vadul tologatni a hangfalat - ez aztán tényleg nulla forint - hol szól a legjobban? A játék nálam alapvetően a körül a kompromisszum körül forgott, hogy mennyire engedjem rá a hátsó falra a hangfalat. Merthogy hiába meglehetősen nagy darabok, nagyon gyors és száraz basszusuk van, valamint nem is vállalnak fel többet, mint amit tényleg torzításmentesen és tisztán tudnak odalent. Ergo, időnként, akárhogy kerülgettem a dolgot soványnak hangzott az előadás. Fülnek nem is annyira, mint érzetre. Hiányzott a súly. Próbáltam tehát közelebb falhoz, hátra, kb. 1 méter távolságról indultam. Lementem 70cm-re, alig valami különbség a mélyben, közép zavarosabb, magasnak mindegy volt. 50cm, jött valami súly és kicsit javult a közép érthetősége, de mélységében laposabb lett a színpad, szélesség is csökkent. 20cm, felkeményedett a hangzás, basszus még több, még mindig nem elég, ellenben ráadásul időnként lebeg is, oda a kontrolláltság. A színpad kétdimenziós lett, a ritmika egyáltalán nem volt rossz, de összességében nem volt élethű már a hangzás. Inkább amolyan hifis. Teljesen elveszett a levegő a rendszerből, szembe volt egy falni hang, mintha egy vászonra lett volna fröccsentve. Meg az is tudtam, hogy középtartományban ettől jóval jobb felbontást mutatott a rendszer mikor 1 méterre volt, szövegértés is jobb volt.
Vissza 1 méterre, basszus kevesebb, de igazából a falnál sem az jött meg, amit szerettem volna. Mi van, ha tovább távolodunk, még jobban elhúzzuk a hangfalat? Basszust - sejthető módon - nem nyertem a dologgal, de kiderült a levegősséget, átláthatóságot illetően bőven voltak még tartalékok a rendszerben. Nem mértem le, de szerintem több mint két méterre vannak a hangfalak most a faltól. Itt volt képes hang levállni a dobozról, korábban nem igazán. Megjelent az igazi, szellős, átlátható megszólalás, ahol helye van mindennek. Nem volt visszaút, ezt nem tudom beáldozni, ez kell. Meg nem volt igazán basszus sem. Tettem egy rövid próbálkozást azzal, hogy a reflex kijáratot lezártam, ezáltal kicsit poroszosabb lett a hang, de lényegileg semmiben nem lett jobb, viszont még kevesebb lett a basszus. A tere még egy kicsit tovább javult az által, hogy picit hátrafele megdöntöttem a hangfalat.
Aztán így hallgattam zenét. Elkönyveltem, hogy ezek a böszme nagy hangfalak úgy szólnak mint egy kis monitor. Kivéve néha, mikor megtalálták egymást a lemezzel egy-egy alkalommal. Akkor besunnyogott valami döbbenetesen mély és súlyos, szinte csak érezhető hang. Azt hiszem valami nincs teljesen rendjén a doboz hangolásával, mert pont a hallható basszustartomány gyenge, alatta meg megint van élet. De, legalább elrontva sincs, egyszerűen csak kevés.
Így éldegéltünk én és a rendszerem, míg fel nem bukkant egy hírdetés, ami felkeltette az érdeklődésem. A bejegyzés tárgya, egy Velodyne szub. Nem vagyok nagyon jártas a szubok világában, de két márkanév eljutott hozzám is, mint zenére alkalmas gyártmányok. Rel és Velodyne. Nem házimozi, nem bumm-tucc, zene. A meghírdetett darab régi típus,10 éves múlt már, de legalább elérhető volt árban, lecsaptam rá. Maximum továbbadom, ha nekem nem kell.
Első randi
Késő este , 10 óra fele vettem át Budán, kutyafuttában épp a Limarból jövet (ahol kollégának sikerült "némileg" jobb rendszert beszerezni, mint amit a Saturnban hasonló áron kinézett.) Mikor megláttam a szubot ledöbbentem milyen kicsi. Kombi autóval voltunk, a csomagtérben már volt két bedobozolt Martin Logan Source, ami ilyen formában nem kicsi. Már a Limárnál vakartuk a fejünk utastársammal, hova fog még ide beférni egy szub? Alig volt hely. Simán befért. Kb. mint egy négyzetesre kisarkított focilabda, esetleg kicsit nagyobb. Ha nem lettem volna annyira fáradt, azt hiszem adtam volna egy ötöst bánatpénznek, hogy foglaltam a szubot két hétig és otthagytam volna. Semmit nem néztem ki belőle, ez az igazság. Hazafele már fejben feladtam a hírdetést.
Éjfélre értem haza, még kétszer jobban hulla voltam, de azért felvittem az emeltere, letettem oda, ahova én elképzeltem, hogy jó lesz, bekötöttem úgy, ahogy én jónak gondoltam (jelszinten), bekapcsoltam...és szinte semmi. Működött, de mintha ott se lett volna, semmi. Kicsi, na, elveszik a szobában, az álló hangfalaim 5x akkorák (darabja) mint ez, hülyeség volt elhozni, de veszett több is mohácsnál, majd eladjuk...
Párkapcsolat terápia
Persze teljesen anti-hifista lettem volna, ha nem döntöttem volna úgy, hogy kicsit azért játszom a dologgal. Ez, meg az, hogy mégiscsak Velodyne. Hát ennyire semilyen nem lehet. Okés, hogy ide kicsi, de ez konkrétan nulla produkció. Pozitív eredményt nem vártam, hisz nem lesz békából herceg, na...
Először is olvasgattam. Az első dolog, ami feltűnt, hogy mind a REL, mind a Velodyne azt mondja: ne a jelszintet használd! Kösd be a hangfalszintű bemenetet. Magyarázat: Íly módon az erősítő hangképe, sebessége, stb...bekerül a szub elé, így koherensebb lesz megszólalásra. Bullshit, gondoltam én a mérnök. Ez egy csomó torzítás így plusszban. Ráadásul az erősítőm jól megemeli a jelszintet csak azért, hogy a szub bemete meg visszaossza, nehogy túlvezérlelje a saját erősítőjének a bemenetét? Hülye azért nem vagyok...
Tovább olvasgatva két módszert találtam a szub elhelyezését illetően. Nagyon ötletesnek és szimpatikusnak tartottam azt az elképzelést, hogy tegyük a szubot oda, ahonnan a zenét hallgatjuk (azaz a fotelba, olyan magasságba ahol a fülünk lesz) és kússzúnk körbe a szobában a földön. Ahol a legerőssebb és legtisztább basszust halljuk, oda kell tenni a szubot. Ugyanezt fogjuk majd a székben ülve is hallani. Szobán jelenlegi állapotában azoban ilyen kúszásra nem ajánlott, hisz ahol nincs szőnyeg ott pizony még csak pőre beton van, elég poros műsor lenne.
Második, kevésbé egzaktnak tűnő módszer: tegyük a sarokba, vagy fal mellé a szubot úgy, hogy a hangszóró - ha nem csak lefele néz- a fallal párhuzamosan előre irányuljon. Hallgassuk meg. Váltsunk a fázison, ha több lett a basszus az a jobb beállítás. Fordítsuk el kilencven fokban a szubot, most nézzen a szoba fele a hangszoró. Ha még több a basszus, még jobb. Esetleg még egy kör a fázisváltóval, mert így meg lehet a másik állás jobb. Valahogy így. Meg talán meg annyi útravalónak, hogy ne essünk abba a hibába, hogy túl magasra tesszük a szub működési frekvenciáját, inkább alulról emeljük. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy túlságosan beleszól a középbasszus tartományba, aminek következtében visszavesszük a hangerőt és ezzel lekorlátozzuk az igazán mély hangok energiáit. Meg szélsőséges esetben még lokalizálható is lesz füllel a szub ha túl magasra megy.
Nekiálltam hát így. Mivel tetőtér, ezért sarok kifejezetten nincs, fal melletti pozíciót kerestem. Eredetileg a hifiállvány mellé raktam le, csak úgy, minden faltól bő méterre, oldara több is volt. Ott ugye meg se mukkant látszólag. Arréb vittem másfél métert, rátoltam a falra úgy, hogy a membrán a szoba fele nézzem és bumm...ez mi a fene? Még sok is lett! Mármint a középbasszus. Az igazán mély basszus meg nem jött meg. Ráadásul ha kikapcsoltam az erősítőt valamiért a szub kimenet kiadott valami brumm-ot, ettől a szub sose kapcsolt ki automatikusan, hanem brummogott ugye. Kezdeti lelkesedés múltával tettem megint ide-oda szubot, a székemmel egy vonalba, mégiscsak amennyire lehet sarokba, de az őserő még nem jött meg. Nem "energizálta" a szobát.
Vad, kontrollálatlan szex
Ekkor jutottam el gondolatilag odáig, hogy ha már ennyit szórakoztam a dologgal, akkor már végül is kipróbálhatom azt is, mi van, ha bekötöm hangfalszinten. Ott búgni sem fog az erősítő, legalább nem kell kézzel kapcsolgatnom a szubot. Ekkor már egyébként eldöntöttem, hogy marad a szub, mert sokkal jobb volt a hang vele, mint nélküle, de teljesen körbe akartam járni a kérdést.
És milyen jól tettem! Szembe minden mérnöki logikámnak bizony tényleg nem kicsit jobb hangfalszintről megvezérelni. Jobb a meghatjás is, úgy tűnik sokkal több energia szabadul fel. Megjött a súly ami eddig nem volt. Plusz jobb az integráció, tényleg együtt játszik a szub a rendszerrel, egység van. Ezen a ponton ez a kis méregzsák már képes volt basszusnehézzé tenni a rendszer hangzását. Egyszerűen elnyomott mindent, ha úgy akarta. Itt azoban cselhez folyamodtam, nem csökkentettem a szub hangerejét, hanem fokozatosan húztam el a falaktól, befele a szoba fele. Ezzel csökkent a basszusmennyiség amit hallottam, de nem a levegő mennyisége, ami mozgott. Fokozatosan vált kevésbé hangsúlyossá a mélyregiszter, de közben mégsem vált kicsivé a hang. Tulajdonképpen feltekertem maximumra a teljesítményt, az átviteli frekvenciát a lehető legalacsonyabb szinten korlátoztam és ehhez a beállításhoz kerestem helyet. Ha kicsit irodalmibb nyelven szeretném megfogalmazni hogyan is szól most ez a szub, akkor minden bizonnyal azt mondanám: állat!
Az ágyban merengve kellemes zsibbadságban
Így aztán nem kellett kompromisszumot kötnöm a front hangfalaim elhelyezését illetően sem, jöhetnek nyugodtan befele a szobába. Tér, levegő, transzparencia, folyékony hang. Meg basszus is, ráadásul a jobbik fajtából, olyan lendülettel és energiával, ami passzív megoldásból nehezen képzelhető el. Win-win.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése