Operációs rendszer mindehhez egy standard Ubuntu Studio. Alapvetően szükségem volt egy Desktop-al rendelkező operációs rendszerre, mivel nem volt kedvem megvenni a HQPlayer "embedded" verzióját. (Amihez nem kell grafikus interfész). Igazából az egész felépítés valahol a HQPlayer köré épült. Szóval ez ketyegett pár héttel ez előttig. Egyébként problémamentesen. Az Ubuntu összevárta a frissítéseket kétheti ciklusra. Ha volt kedvem akkor újraindítottam, ha nem, az se zavarta. Működésbeli gikszer/akadás nem volt semmi.
Időnként (mondjuk negyedévente) rutinszerűen rápróbáltam a csupasz Roon-ra (HQPlayer nélkül), de mindig megállapítottam, hogy valahogy túl darabos, durva a HQPlayer-hez képest.
Aztán jött a "Son" meg az új hangfallal járó ismerkedés. Meg nagyjából ekkor a Roon 1.7-es verziója is. Először a Roon saját fórumán olvastam, hogy javult az 1.7-es verzióval a Roon hangja. Már ha a core és a végpont egy gépen van (mint nálam). Szemfülesebbek rá is mutattak a változtatások listájában egy adatgyűjtésre (bufferelésre) vonatkozó sorra. Mármint hogy azon dolgoztak egy sort. Meg hogy talán attól.
Ezzel párhuzamosan a "Son" meg annyira végtelen simán szólt a felsőbb regiszterekben, hogy az már túl sima volt. Nem gondoltam, hogy fogok ilyet digitális forrásból hallani, de ilyen is van. Hozzá kell tenni, hogy a rendszer ekkor még a hosszú falon volt a 90 fokos forgatás előtt. Azaz több és kevésbé kontrollban tartott basszus párosult egy nagyon légies magassal. Kicsit több harapás (is) kellett volna a hangba. Emlékeim szerint meg a Roon magában kicsit durvább, egyenesebb bár sajnos szétesettebb is mint, mint a HQPlayer.
Azért egy próbát megér alapon (két kattintás kb.) rápróbáltam megint a Roon-ra magában (itt már 1.7-es verzióval) és számomra is döbbenetes módon csak előnyét hallottam a változásnak. Jobban karcolt, húsosabb volt a hang, élőbb és nem volt szétesve. A HQPlayer ezzel szemben finomabb volt, cizelláltabb és simább, viszont a csupasz Roon-hoz képest kicsit művibb.
Kapcsolgattam egy ideig, de teljesen egyértelmű volt most (és ebben a rendszerben) a sima Roon előnye számomra. Úgyhogy maradt.
Aztán ment tovább az install, átforgattam a szobát, megint rápróbáltam hogy úgy jobb-e HQPlayer-el, továbbra sem. Azért igen csodálkoztam, mert annó nagyon megnyerte nálam a csatát a HQPlayer. Megvan a licenc-em is rá, szóval igazából választási kényszer sincs. De egész egyszerűen nem kellett már a rendszerbe.
 |
| The King is dead...long live the Queen! |
Úgyhogy elkezdtem kutakodni milyen oprendszer legyen az Ubuntu utódja. Microsoft termék ez úttal is kizárva, OS X-et végképp nem állok neki felvarázsolni nem támogatott hardverre. Maradt valamelyik Linux disztribúció. Ha már, akkor már alapon kifejezetten audio célokra optimált kiadásokat néztem végig. A teljesen ingyenesektől a drágábbakig van minden.
Én végül az AudioLinux mellett kötöttem ki. Kellően célreszabottnak tűnt - nem véletlen kerül ennek egy verziója a Pink Faun audió számítógépekre. Teljesítette azt az elvárásom, hogy támogatottan fusson rajta a Roon és legyen "headless", azaz monitort nem igénylő verziója. Cserébe nem ingyenes, de nem is kell belehallni az árába. Plusz kapunk támogatást is a telepítéshez.
Úgyhogy egy kellemes szombat délután belevágtam, gondoltam egy minimális Linux-ot feldobni egy image-ról nem nagy cucc. Ubuntu is hogy felugrott Roon-al és HQPlayer-el együtt. Este már belehallgathatok hoz-e valamit.
Tévedtem.
Van amikor az univerzum titkos erői egyszerűen nem akarják, hogy valami sikerüljön. Ilyenkor vagy összekuporodunk a szőnyegen magazatpózban és várjuk, hogy elmúljon az együttállás, vagy küzdünk. Egy ideig még reménykedünk, hogy csak egy-két bukkanó volt, aztán belátjuk, hogy ezúttal - ha végig akarunk menni az úton - minden lépésnél kapunk valami kis ajándékot. Nem először volt ez így, ismerem jól az esélytelenségnek ezt az érézését. Mikor mennie kellene a dolgoknak, de nem. És nem és nem. (Annó a 2000-es évek elején elég sokat bűvöltem Linux-okat). Viszont a szőnyegen kuporgáshoz én türelmetlen alkat vagyok, úgyhogy küzdöttem...
Az első jel az volt, hogy a vásárlást követően nem történt semmi. Mivel az oldalon nincs letöltési link (és valahogy védeni kell a szellemi tulajdont), logikus volt, hogy kapok egy vásárlást megerősítő levelet linkkel együtt. De nem jött semmi. Nem akartam rögtön piccsogni, vártam egy szerény 3 órát aztán csak rákérdeztem, hogy ilyenkor vásárlás után minek kellenetörténnie.
Csodálkozó válasz, hogy dehát ment 10 percen belül a levél instrukciókkal és linkkel...azért itt van még egyszer. Tényleg jött egyébként, csak a google mail berakta spam-nak és én nem láttam. Na innen indult és csak jött és jött. Csak mert még eleven bennem az emlék amúgy listaszerűen:
- a letöltési linken két image fájl volt. Egy 210-re végződő és egy 211-re. Meg egy HSA fájl, amivel a letöltés helyességét lehet ellenőrizni. Mint kiderült a 210-el nem kell fogalkozni régi, a HSA fájl pedig egyik verzióhoz sem tartozott, ezért úgy tűnt mindig hibásan töltök le. (Első levélváltás).
- A telepítéshez megadott terminál parancs (kitömörítés + image másolás) nagyjából 3 óra alatt futott le, mert biteknként másolt (nem volt megadva a parancsnak másolási blokk nagyság). Kétszer szakítottam meg, mert azt hittem lefagyott a másolási folyamat. Újabb levelezés- de jó az! - kivártam. Elkészült a telepítésre alkalmas pendrive, de lefagy a telepítés.
- Gondoltam mégis csak lehet hiba egy ilyen több órás másolási folyamatban, átálltam a már bevállt Echer-re, amivel megbízhatóan és gyorsan lehet image-t írni. Az bezzeg megcsinálta 20 perc alatt. De a telepítés továbbra is lefagy.
- Megint levelezés, kikapcsoltam-e a secure módot a BIOS-ban. Nem. (Másik féltucat beállítást sikerült megcsinálni probléma nélkül). Fél óra kutakodás a neten mire rájövök hogy kell. Alapból nem kikapcsolható, biztonsági kulcsokat kell törölni a BIOS-ból hozzá. (Extra megnyugtató, hogy 3x kérdez rá, ezt biztos és tényleg törölni akarom?)
- Újabb BIOS varázslások, újabb kudarcok mire véletlen rávezetjük egymást, hogy miért 8GB-os pendrive-al próbálkozom. Legalább 16GB, de inkább 32 kell. Egy 2.7GB-os image fájlhoz. Merthogy arra csomagolja ki a teljes rendszer magát először. Szuper, tényleg ott van az oldalon is ez az infó, (sok minden más mellett). Este 9-kor Tesco-ba be, 32GB-os pendrive megvesz.
- Gondoltam akkor na, ez volt a baj, majd most az eredeti terminál paranccsal, szépen mindent a leírás szerint. 2 óra várakozás után 11-kor aludni térek, reggelre majd megírja a pendrive-ot.
- Cserébe reggel egy hibaüzenet vár, miszerint kitömörítési hiba miatt nem futott végig a folyamat.
- Megint Etcher, megírja 20 perc alatt. Telepítés és fent van!
- De kér jelszót az első belépésnél, az mi? Ja itt van az oldalon: audiolinux0. Kár, hogy a terminál nem mutatja a jelszót amit beírunk és a magyar billentyűzeten az "ő" betű a nulla és nem a nulla. De ezzel csak 5 percet vesztettem el. (Most. Évekkel korábban sokkal többet).
- Bent vagyok a menürendszerben, fut az AudioLinux! Ki is írja, ha először vagyunk itt telepítsük a szükséges szolgáltatásokat, mert alapból semmi nem fut. Menüből lehet egyszerűen választani, kérem szépen a Roon-t. Hibára fut a telepítő, de miért?
- A rendszer által alapból telepített Roon tükörszerverek listájában az ausztrál az alap, ott meg valamiért hibás csomagok vannak fent. Megszerkesztem a fájlt, élővé teszem a magyar tükröket, feltelepül, fut a Roon!
- De nem látja a Back-Up-ot a NAS-on. Igazából nem látja samba-n a NAS-t. Adok fix IP címet a AudioLinux-nak, megmutatom neki a NAS-t IP-címmel, úgy megy. De nem szép.
- Rájövök a routerem kell megadni elsődleges DNS szervernek egy konfigurációs fájlban, úgy megy. Tudom lokálisan Linux alá csatolni a NAS-t, a Roon meg arra mutat.
És...azt hiszem ennyi. Nem tudom mi lehetett volna még. Mondjuk selejtes a pendrive amit a Tesco-ban veszek, de nem teljesen, csak valami furmányos módon, hogy ne rögtön jöjjek rá. Az végülis nem volt. Így kb. nettó 6-7 órám ment el a dologra.
Na de miután kikacagta magát rajtam az univerzum már minden rendben ment. Helyreállt a korábbi könyvtár és atomstabil a rendszer.
No és a hangminőség? Szerintem úgy nagyjából minden jobb lett. Nehéz itt teljesen biztosra menni, mert jó egy nap szünettel tudtam ráhallgatni a rendszerre. Nem létezett az Ubuntu és az AudioLinux egyszerre. De így két hét után is azt gondolom alapvetően életszerűbb, lazább lett a megszólalás. Meg kevesebb a kábel és teljesen el tudtam pakolni a mointort meg a billentyűt.
Szóval végeredményben jóság ez, meg jó hogy van. A telepítés meg elvileg egy pofonegyszerű dolog, csak nekem nem így jött ki a lépés. A támogatás egyébként végig gyors volt, éreztem hogy együtt gondolkozik (és időnként csodálkozik) velem a rendszer megalkotója.
Úgyhogy ennyi. Leginkább amolyan naplószerűen: ez most a szoftveres megoldás a rendszeremben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése